Nos én spec nem vagyok pánikbeteg hanem szoc. fóbos, de azért ide írok. Mondtad, hogy gondoltál a szoc. fóbra, mint lehetséges betegségre de azt nem írtad meg, hogy ezt mért vetetted el?
Más: azt írtad: "Tobben mondtak mar hogy sok mindent magambafojtok. En szandekosan probalom nem neheziteni a korulottem levok eletet, szoval valoban, ha valami nem tetszik akkor sem nagyon szoktam szolni inkabb magamban "hummogok"." Ezzel sokáig én is így voltam (vagyok?), de asszem azért mert féltem attól, hogy ha elmondom a véleményem, ellent mondok, vagy nem értek egyet nem fogom tudni kezelni a helyzetet, nem fogom tudni jobban megvédeni az álláspontomat és felfedem a "hibáimat" (vagyis hogy az én véleményem nem egyezik a környezetemével) és akkor megváltozik (negatívan) a rólam alkotott képük. De aztán rájöttem, hogy ez egyátalán nincs így és az a legtermészetesebb dolog, hogy más-más vélemények vannak és én is jobban szeretem azokat akiknek határozott álláspontja van, mint azt aki csak bólogat. Aki meg "csalódik" bennem emiatt, vagy kevésbé szeret annak torz a gondolkodása és az már az ő baja - nem vagyok szent, hogy mindenkinek kompenzáljam a téves eszméit.
Amúgy szerintem jó lenne, ha elbeszélgetnél egy dokival - elég csak egy alkalom, hogy elmondja mi a problémád és akkor rögtön tisztábban látsz. Nekem is jobb így, mint mikor azt se tudtam hogy nem csak én vagyok így ezzel - ha mást nem olvashatsz könyveket, ilyen fórumokat, stb. - ha nem vagy nagyon benne lehet, hogy már ennyi sokat segít.
Erdekes dolgokat irtal. A biokemiahoz sajna lovesem sincs de a "kisero tunetek" ismerosnek tunnek. Irtam korabban is hogy en eloszor depressziora vagy szoc fob-ra gondoltam. A depire amugy is hajlamom van miota az eszemet tudom. Persze nem az orvosi ertelemben vett sulyos depressziora de a hangulatingadozas, az hogy nagyon "le tudok ulni", neha nehezen koncentralok, ezek jellemzoek voltak. Ezek igy onmagukban egyebkent nem zavartak annyira mert nem volt olyan huu de eros. Tarsasagban is mindig kicsit nehezebben oldodtam de azert mindig sikerult, es ha nem is en voltam a tarsasag kozeppontja akkor sem gubbasztottam sosem.
A szoc fob azert tunt esszerunek mert valoban utalom a tomeget (tudatosan is kerulom), es altalaban olyankor jott ram a roham - vagy legalabbis roham szeru fura erzes - amikor ilyen helyre kenyszerultem. Pl ha bemegyek egy nagy plázába, tuti hogy a bejarattol 2 lepesre ramjon egy olyan erzes mintha eros meleg levego csapna meg belulrol. Nem kell hozza orvos hogy tudjam hogy valoszinuleg a vernyomasom ugrik meg egy pillanatra. Aztan van amikor ez erosebb ugy hogy tenyleg zavar es nehezebben mulik el es van amikor csak egy pillanat.
Egyebkent amit a sikerrol irtal az is fura dolog. En sem vagyok sokkal idosebb - 25 vagyok es ha realisan, kivulrol probalom nezni magam en sem mondhatnam hogy nagyon panaszkonom kellene. A fosulit szerettem, a szakmamat szinten, a munkammal is jol elvagyok ... Tehat ugyan sok minden fuggoben van meg de lassacskan majdcsak elrendezodik minden. - Legalabbis tudatosan en igy probalom meg felfogni de ezek szerint valamit nagyon nem veszek eszre.
Tobben mondtak mar hogy sok mindent magambafojtok. En szandekosan probalom nem neheziteni a korulottem levok eletet, szoval valoban, ha valami nem tetszik akkor sem nagyon szoktam szolni inkabb magamban "hummogok". Talan ez ut igy vissza ram?
Probalok tisztan latni, se nem fenyezni magam se nem keseregni de nem igazan talalom a "hibat a matrixban" :) Pedig ugy latszik van.
Egyebkent ma epp a szokottnal jobban vagyok, tegnap nagyon rosszul ereztem magam (mondanom sem kell: ok nelkul) Ezeket sem ertem - mitol fugg?!
Nos, amikor nálam elkezdőtdött a pánikbetegség, én is rettegtem kimenni az utcára,
utazni, elmenni a barátaimmal szórakozni. Sőt még a főiskolára sem jártam be, mert mi lesz ha ott jön a roham. Otthon viszont teljesen biztonságban éreztem magam, valahogy attól nem féltem , hogy rámjön a roham, és ha mégis, akkor is itthon vagyok biztonságban. Aztán ahogy teltek a hetek, egyre erősebb lett bennem az érzés, hogy csak othon vagyok biztonságban, és ez valahol megrémített. A betegségem előtt szinte alig voltam otthon, mindig mentem valahova a barátokkal, sőt a társaság miatt még a főiskolára is szívesen jártam, sosem féltem az utcán, imádtam sétálni, a szabadban lenni, szórakozóhelyekre, moziba járni stb. És ez az új állapot ennek teljesen az ellenkezője volt, annyira, hogy már a gondolattól is rosszul lettem, hogy valahova mennem kell. A legjobban az keserített el, hogy mi van, ha egyszercsak végleg a négy fal közé kényszerülök? Na azt már nem!!!!
Igyekeztem ugyanúgy elmászkálni, mint annak idején, de ezt rettenetes szorongással éltem meg. Nem tudom ti hogy vagytok/voltatok az utazással, de én nagyon rosszul viseltem, olyan nagyon hülye szorongó érzés volt, nem tudom nektek leírni, de gondolom ti is tudjátok. És ráadásul ezen mindig felb*sztam az agyam, hopgy miért van az, hogy így kell ezt megélnem. Mostmár háromhete, hogy járok dokihoz, szedem a bogyókat, és jelentősen javult a helyzet, de még mindig nem az igazi.
Olvastam, hogy általában a pánikbetegég nem önállóüan jelenik meg, bár lehet, hogy ezt embere válogatja. Gyakran társul hozzá sozciáli- és agorafóbia, depresszió, sőt hipochondria, prsze em mindegyik egyszerre, és nem azonos súlyossággal.
Továbbá, én elhiszem, hogy az emberi lélek sokmindent képes produkálni, és ezzel nem is szeretnék vitába szállni, de nem biztos, hogy valaki pusztán lelki okokból lesz pánikbeteg. Nekm is voltak kisebb gondjaim, de kinek nem?! Viszont sosem voltam még olyan boldog, és sikeres, mint az elmúlt 5-6 évben, igaz, még csak 20 vagyok.
Úgy gondolom a pánikbetegség részben biokémiai kérdés is, hiszen ha jól tudom, nagy részben a szerotinin csökkent szinjének nagy szerepe van a betegségben. Hangsúlyozom még1szer, nem vonom 2ségbe a betegség lelki hátterét.
Jo olvasni hogy nem vagyok elszigetelt eset - ezt szerencsere eddig is sejtettem, bar sokat onmagaban nem javit de koszonom a megertest, jolesik! :)
El is felejtettem a felsorolasbol hogy a legelso jel -ezek szerint- nem is az a "tudoosszeeses" hanem az ejjeli ebredesek voltak. Ezek kb 3-4 eve voltak rendszeresen, es erdekes modon mostanaban (elmult 2 ev) nem fordulnak elo. Valahogy nem is kapcsoltam ebbe a lancolatba ... En azt hittem hogy "elfelejtek levegot venni" almomban es azert riadok fel fulladassal ... Nem is foglalkoztam vele.
Nekem is van par hely ahol sosem jon ram roham, peldaul otthon, sot meg a munkahelyemen az irodamban sem. Es vannak helyek ahol szinte mar mindig (ebedlo, metro) A legfurcsabb a szamomra hogy nincs semmilyen tudatos szorongasom ezektol a helyektol! A metronal maradva - muszaki emberkent - tisztaban vagyok vele hogy az milyen biztonsagi berendezesekkel bir, hogy nagyon jol megoldott a szelloztetes stb stb - tehat hiaba sorolok fel magamban eszerveket arra hogy semmi baj sincs valahogy akkor is csak rosszabbodik. Eddig csak a figyelemeltereles segitett valamennyit de attol meg "instabilnak" erzem magam azaz elolvasom az ajto felett levo tablan az allomasokat, kibetuzom magamban a nevuket, vagy mas egyebkent teljesen primitiv feladatokkal probalok meg foglalkozni - de ha egy pillanatra is nem koncentralok gorcsosen az "elterelesre" ramzudul tobbszoros erovel a ... (meg sem tudom fogalmazni) a roham.
Meg egy dolog ami lehet hogy ugyanehhez a lancolathoz kapcsolhato, es csak most jovok ra hogy osszefugghet: Irtozatosan felek a verveteltol. Valahogy mindig is feltem. A legutobbi ket vervetelem ajulassal vegzodott, a masodiknal mar szoltam hogy ossze fogok esni. (persze nem hittek) Levettek a mintat, minden rendben ment, beszelgettunk meg par szot majd hirtelen sotetseg - se elozmeny, se semmi ... Utana gorcsben levo ujjakkal tertem magamhoz es persze mindig gyorsan ki akartak vizsgalni :) Ez az elso utan meg is tortent de nem talaltak semmit - biztos a faradsag...
Sorsfordito!
Irtad az elobb hogy ez az egesz valamifele jel hogy nem jo iranyba mennek a dolgok. Hat en is csak ezt tudom magamnak indokkent felmutatni es akar igaz is lehet ram. Eletemben 4-szer ajultam el osszesen, ebbol 2 a fent emlitett vervetel miatt egy pedig akkor amikor olyan helyzetbe kerultem amibe belekenyszeritettek - nevezetesen egy olyan orszagba mentunk "kirandulni" ahova nem akartam, olyan emberek koze amit nem akartam es az egeszhez jo pofat kellett vagnom ... Ez igy tudom kicsit zavaros es bagatel de kb olyan volt ez nekem mintha egy tériszonyosnak kellett volna vidaman futyoreszve felmaszni a Margit hidra ... Na akkor a 3. napon egyszeruen osszeestem - neztek is ram butan hogy jajj mi tortent. Nem mondtam de egeszen biztos vagyok benne hogy az akkor valami idegi kimerultseg lehetett.
Ahogy mondtam otthon sosem jott meg ram ilyen roham de tobbszor volt mar hogy indok nelkul olyan "huu de ideges" lettem. Persze ez sem latszik kivulrol csak en erzem hogy felrobbanok, es esetleg meg a kezem is remeg. Olyan tehetetlen duh, de nem is tudom hogy mire vagyok duhos.
Gondolom ezek mind osszefuggesben allnak egymassal valahogy es biztosan levezetheto lenne arra hogy nem ugy alakulnak a dolgaim ahogy szeretnem, na de (erosen sarkositva) nem lesz mindenki panikbeteg attol hogy nem tudja megvenni almai sportkocsiat ... Szoval nem lehet mindenen valtoztatni egyik percrol a masikra, van amivel egyutt kell hogy eljen az ember.
En ezzel el is koszonok. Szerdan kerulok ujra gepkozelbe, addig is koszonom hogy elmondhattam ezeket! :)
Mindig megráz, ha olvasom az újabb és újabb történeteket:(
Valószínű, hogy a sejtésed igaz, bár ugye én nem vagyok orvos, igaz az elmúlt 4 hónapban az orvosok jelentősége a szememben a minimálisra csökkent.....lehet, hogy egy nyílt sebbel elboldogulnak vagy egy náthával, de a lélek az teljesen mellékes. Eszükbe sem jut, hogy létezik!!!
LÉnyeg most sajna nincs időm, mert hamarosan utazom, de szerdán majd megosztom a tapasztalataimat, mert én állítom, hogy nagyon gyorsan gyógyulok (sőt nem tekintem magam betegnek!!!) Persze ne feledd, hogy a lényeg, hogy a saját utad a saját módszereid szerint!!!! Mindig!!!! halgass a megérzéseidre!!!!
Nem a gyógyszer segít, de ne szégyeld bevenni, hogy a kellemetlen tüneteket enyhítse...nem fog meggyógyítani! A lekedben kell keresgélned, mélyen a lényed mélyére kutatni és ami boldogtalanná tesz engedd el, ha tudod, mert addig nehéz lesz:) Remélem nem tűnik üres okoskodásnak!!! Én is megjártam a "poklot" mára átértékelődött a helyzet, bár nem sírom vissza, de sokat tanultam ebből az egészből...figyelmeztetés, hogy ÁLLJ!!! Valamit nem csinálsz jól, valamit nem élsz meg jól:) Végülis ez a lényege, de mire az ember megtalálja a maga útját, kicsit meghajlik a derék, de van kiút!!!!! Ez mindig a szemed előtt lebegjen!!! No és a hit!!!! Az nagyon kell. Ha hiszel a természetgyógyászatban nézz körül, mert sajnos az orvosok csak gyógyszerben gondolkoznak, még a pszihiáterek is!!!!!
Én okosat nem fogok tudni mondani neked, csak annyit, hogy velem totál ugyanez a helyzet. Tömegben, metróban, mostanában már villamoson is rosszul vagyok (ezért mindig csakis az első kocsiba szállok, hogyha "haldokolnék", akkor tudjak szólni a vezetőnek, hogy azonnal nyissa ki az ajtót és engedjen kiszállni) :), azt érzem, hogy nekem innen, ebből a szituációból azonnal ki kell keverednem valahogy, ha nem, akkor meg bedilizek. Otthon általában ez ritkán jön rá az emberre (ill. embere válogatja, de nekem az otthonom biztonság-érzetet nyújt). Ill. ahogy Csillusmaki írta, nekem is elalvás előtt vannak még "rohamaim", kegyetlen szívdobogás (mikor nyugodtan fekszem és próbálnék elaludni, meg ilyenek, sőt, éjjel, álmomból is arra kelek néha, hogy nem kapok levegőt). Én is voltam "szakembernél", aki azt javasolta, hogy gondoljam végig, hogy ezek a rohamok, rosszullétek, vagy csak képzelgések mennyire gátolják a napi életvitelemet, mert ha úgy döntök, hogy jelentősen, akkor szedhetek antidepresszánst vagy javasol valami terápiát. Én eddig mindkettőt elkerültem, magamtól akartam kikeveredni belőle (ill. szedtem egy gyógyszert kb. 2 napig, de éjjel rosszul lettem tőle és abbahagytam), de én is úgy érzem néha, hogy ezt már a környezetem is érzékeli (metróba, liftbe nem szállok, villamosra sem, ha nem az első kocsi, és még sorolhatnám..), és sürgősen változtatni kéne. De ahogy sokan már elmondták ezen a fórumon, ezen leginkább te magad tudsz változtatni, úgy, hogy felismered, hogy minden tünetet amit produkálsz, te magad gerjesztesz, úgy, hogy rossz információkat küldesz az agyadnak. Pl. a metróban szerintem veszély-jeleket küldünk az agyunknak, ez elől "menekül" a szervezetünk (veszélyben zihálsz, ver a szíved ezerrel, stb..).
Most ennyi jutott eszembe, remélem tudtam kicsit segíteni, ha mással nem, megértéssel biztos, mert teljesen megértelek. Üdv!
Mar eleg reg ota "keresem a helyem" mert tudom hogy valami nagyon nem stimmel de sajnos eddig nem tudtam pontosan beazonositani hogy mi is a baj velem. Azzal kezdenem hogy a problema nem ujkeletu nalam es szerencsere meg nem is olyan veszesen sulyos - de hatarozottan rosszabbodik es ez megremit. Amit eddig olvastam a Net-en, es ennek a forumnak ez elso par bejegyzeset ugy gondolom ez lehet a fo iranyvonal tehat a tunetek amiket produkalok foleg a panikbetegsegre utalnak. Megis arra kernelek Benneteket hogy segitsetek beazonositani hogy mi ez es milyen iranyban erdemes elinulni.
Borzaszto hosszu lenne az egesz tortenet - mind ahogyan minden ember elete nagyon osszetett de probalom cimszavakba foglalni. Az elmult 2 ev alatt 3-szor kellett koltoznom es ugy altalaban tobbszor megfordult korulottem a vilag amiket egyebkent a kivulallok szemszogebol nezve eleg jol kezeltem le (talan ettol jott elo most ez ilyen erosen?). Sosem tortent velem semmi olyan eros behatas ami onmagaban okot adhatna barmilyen pszichologiai betegseg kialakulasara de - foleg az utobbi evekben - eleg rendesen "kijutott a jobol". Taglalhatnam a csaladi indittatast (eddig mindenki aki jobban ismert eleg "erdekesnek" tartotta a szuleim hozzaallasat) vagy hogy honnan milyen nyomas nehezedett ram de mivel tul hosszu lenne a lista es onmagaban egyik sem olyan "tragedia" igy nem teszem ... Lehet hogy a gyokere itt van a dolgoknak de en ezt magamtol nem tudom igy ertelmezni.
Kb 2 evvel ezelott tortent eloszor hogy hirtelen nem kaptam levegot, semmi kulonos elozmenye nem volt (nyugodtan dolgoztam) de hirtelen ugy ereztem hogy osszeesett a tudom es itt fulladok meg. Akkor ugy gondoltam hogy a dohanyzas lehet az oka. Ez hamar elmult es masfel evvel ezelottig csak ritkan es nagyon enyhen jelentkezett azota viszont surosodnek a bajok. Pl a metron (amit gyerekkent is nagyon imadtam es a mai napig sem rettegek tole, vagy nem tudok megfogalmazni semmilyen okot az utalatra), par allomas utan fulladni kezdek, szedulok, es belulrol "remegek". Pont a napokban kellett megtennem egy hosszabb utat es a vegen ugy ertem a felszinre mintha viz alol jottem volna. Nagyon hasonlo alakult ki nalam a munkahelyi ebedloben, erthetetlen de ha mar csak a folyoson vagyok is elfog a szedules. Az elmult ket hetben uj musorszam kerult a repertoarba: nem birok nyelni ... egy tanyer levest 15 percig ettem es kozben 3-szor majdnem belefulladtam ... tudom, ez meg nekem is erthetetlen igy leirva de Ti szerintem sejthetitek (tudjatok) hogy milyen erzes...
Sorolhatnam meg a sok kis apro "furcsasagot" de ezek a fobb jelensegek. Egyebkent szervi bajom nincs, mas okbol kb egy eve kivizsgaltak tetotol-talpig, es evente kotelezo a tudoszures ... (voltam ekg-n, eeg-n, vervetel stb ...) Ennek a vizsgalatnak a kereteben egy pszichologust is meg kellett latogatnom ahol ovatosan felvazoltam hogy vannak ilyen "fura dolgaim" erre felirt egy gyogyszert. Megmondom oszinten megremultem magatol a gyogyszertol "mit máá nekem dilibogyó" es persze nem szedtem ... (ill 1-2 napig de az semmi) Mostmar banom :)
A kornyezetem szerencsere semmit sem vett meg eszre az egeszbol de ha ez a tendencia folytatodik akkor nagyon kellemetlen szituaciokba kerulhetek ...
Tehat mi ez? :) Foleg akkor jon ram ha tomeg van (rendezvenyek ahol ismernek, vagy metro - erdekes modon villamoson nem vagy nagyon enyhen - otthon soha, bar nagyon ritkan de van hogy ugy "szet akarok robbanni") ebbol azt hittem eloszor hogy szoc fob, de a legszomj es a heves szivveres, kezremeges es az osszes tobbi tunet panikra utal. Ok, nem vagyok tul boldog, ezert akar depresszio alapja is lehet ... Nem ertek hozza es fogalmam sincs hogy mi ez, de nagyon jo lenne "idejeben elkapni"
Kösz, hogy reagáltál a hsz-emre, és köszönöm a bíztatást.:)
Először is a szervi kivizsgálással kapcsolatban: Én ezen már túl vagyok, de nem a pánikbetegségből kifolyólag. Kb három évvel ezelőtt kezdődött, hogy nyugalmi állapotban is 100-120 volt a pulzusom, de ez számomra semmilyen panaszt nem okozott. Aztán kb úgy másfél éve lementema körzetihez, aztán elmondtam mi a szitu. Elmentem ekg-ra, ultrahangra, pajzsmirigy vizsgálatra stb... . Persze nem találtak semmit, úgyhogy felírt a doki Concort, abból szedek azóta egelente egy felet és semmi baj nincs a pulzusommal. A második pánikrohamom után (persze akkor gőzöm nem volt róla, hogy ez az) lementem a dokihoz. Akkor én is, és valószínűleg ő is azt gondolta, hogy megint pusztán a pulzusom szaladt meg, és elküldött újabb ekg-ra, majd a kardiológiáról tovább küldtek szívkatéterezésre, ami negatív lett. Ez történt szeptember elején. Összegzésképpen tehát a szervi háttér kizárható.
És sajnos a számomra ez volt a legrosszabb, mert ha tudtam volna, hogy a szívemmel van valami vagy bármi mással, akkor ok, mert kapok gyógyszer, és tudom, hopgy nem leszek rosszul ,vagy ha mégis, akkor sem kell parázni. De nem, megmaradt a bizonytalanság és a tehetelenség, hiszem nem tudtam mitől van rohamom, és semmi garancia nem volt rá, hogy ezt a szörnyűséget soha többé nem kell átélnem. Megmaradt végül a rettegés az újabb rohamoktól, melyek egyre sűrűbben be is következtek és én már szinte feladtam a reményt, hogy valaha is élhetek olyan normális életet, mint a rohamok előtt. Perzse mióta elmentem dokihoz, aki nagyon rendes, azóta nyugodtabb vagyok, hiszen tudom, mi a bajom, hogy meggyógyulok és hogy vége lesz ennek az állapotnak. Tisztában vagyok vele, hogy nem lesz egyszerű, és nem egyik pillanatról a másikra fog menni, de tudom, hogy sikerülni fog, mert egyre inkább hiszek benne.:)
És azt is tudom, hogy nem a gyógyszerek fognak meggyógyítani, illetve szerepet játszanak a gyógyulásban, de a legtöbet saját magamnak kell tennem. Remélem hamarosan jön a tavasz és és is menni fogok futni az tuti. Ja mellesleg megpróbálok minden nap kicsit lazítani, meg relaxációs (agykontroll) katettát is hallgatok. És tervezem ,hogy elmegyek a sote magatartástudományi intézetébe, ezzel uis szeretném növelni a teljes gyógyulás esélyeét
Még utoljára a annyit, hogy a rohamaim közül kb olyan 5 vagy 6 volt, amikor úgy éreztem, hogy nem kapok levegőt, de nem tudom miért, talán ösztönösen, de sosem kezdtem el kapkodni a levegőt, mindig megpróbáltam mélyen lélegezni. Ismertem régen egy asztmás srácot, és neki is mindig azt mondták, hogy lélegezzen mélyeket, mondjuk nála volt hörgőtágító. De akkor is ez villant be, és ha ő nem fulladt meg, akkor nekem miért kéne, ha még asztmás sem vagyok? Most persze örülök neki, hiszen ez volt a legjobb, amit tehettem.:)
Én sem akarok a lelkedbe gázolni, de szerintem -legalábbis nálam így van- egy jó szeretkezés közben is felmegy a pulzus 120-140 köré, vagyis a terhelést nem úgy kell érteni, hogy le vagy terhelve 300 kiló krumplival a hátadon, hanem a szívedet teszed ki terhelésnek, legyen ez fűnyírás, szeretkezés, futás, vagy lépcsőzés. A szívnek minden olyan tevékenység terhelést jelent, ami a "normálistól" eltérő percenkénti pulzusszámot eredményez. A normálist azért idézőztem, mert mindenkinél változó, de általában 60-90 közötti.
Köszi, hogy örülsz a sikereimnek, én is örülök, már amikor van minek:)
Örülök, hogy jól vagy. Valószínűleg fiatal korodnak tudható be, hogy néha tévedsz. "Pedig köztudott, hogy például a szívrohamok 99 százaléka terhelés alatt következik be, szóval elég nehéz elképzelni, hogy fekve meghalok, legalábbis infarktusban" Hajdanában, amikor Te még nem is éltél, volt egy olasz film, a címe "Szép Antonio" Ha láttad volna, akkor nem írsz ilyen csacsiságokat. A film azzal kezdődik, hogy Szép Antonio apja a kupiban van qrvákkal, és éppen az elélvezés pillanatában kap infarktust (persze, lehet, hogy csak agyvérzést kapott). Ha nekem ilyen halálom lehetne! :-DDDDDDDDDDDD
Szia:) a xanax függésről csak annyit, hogy én is azt szedtem és szedek is, de hétről hétre állok le vele, mert ha agyban nem leszek függő, akkor szerintem sehogy:) lehet, hogy vannak bizonyos "elvonási" tüneteim, de akkor is leállok vele:)
Kineziológia – a leggyakoribb kérdések
Mi a kineziológia ?
A mozgás-élettannal és az idegélettannal, illetve a kettő kölcsönhatásával kapcsolatos tudomány. Egy rendkívül kíméletes és mégis hatékony egészségjavító és személyiségfejlesztő módszer.
Dr. George Goodheart (USA) manuálterápiával foglalkozó szakember 1964-ben fedezte fel a kézi izomtesztelés biofeedback módszerét.
Dr. John Thie 1973-ban továbbfejlesztette a rendszert.
Mi a stressz ?
Vészreakció, az élettel járó elhasználódási folyamatok egysége. Az ellenállás és kimerülés három fokozatában nyilvánul meg. A stressz csökkent tudatossággal járó állapotot hoz létre.
Hogyan jutunk el a probléma gyökeréhez ?
Egy különleges technikát használunk, hogy visszajelzést kapjunk valaki tudatalatti szintjéről. A kineziológia ezt izomtesztelésnek nevezi.
Miért használunk izomtesztelést ?
A pszichológia a különböző technikák széles skáláját használja arra, hogy meghatározza, mi történik valakivel a tudatos szintje alatt. Ilyen módszerek például az álomanalízis, hipnózis, asszociációs gyakorlatok, írásos tesztfeladatok.
Az ok, amiért mi izomtesztelést használunk az, hogy nagyon gyors és megbízható eszköz az információk megszerzéséhez. A tudatalatti tiszta válaszát adja, ami nem képezi további találgatások, magyarázatok, értelmezések hosszú sorát.
Hogyan működik az izomtesztelés ?
Azon alapul, hogy a negatív érzelmi töltés hatására az izmok elgyengülnek. Például, ha valakivel rossz hírt akarunk közölni, előtte megkérjük, hogy üljön le. A rossz hír hallatára ugyanis izmaink elgyengülnek és akár össze is rogyhatunk.
Szükség van-e az izomteszteléshez valamilyen eszközre ?
Nem, ez egy rendkívül egyszerű eljárás. A One Brain technikát alkalmazó személy gyengéden nyomást gyakorol a kliens (általában) előre kinyújtott alkarjára. A kar vagy "erős tartás", vagy "elgyengülés" választ ad a feltett kérdésekre. Ezáltal nagyon pontos információt kapunk a kliens által megtapasztalt stressz mértékéről, idejéről és típusáról.
Hogyan kapunk az izomtesztelés segítségével a tudatalatti szintjéről információt ?
Ez a módszer egyik legcsodálatosabb része. Izomteszteléssel direkt kérdéseket intézhetünk valaki "belső tudásához", és egyenes igen/nem válaszokat kapunk. Hasonlóan működik, mint egy hibakereső készülék.
Hány ága van a kineziológiának?
Magyarországon is már több ága ismert.
Touch for Health "Gyógyító érintés" - A szervezet gyógyító energiáinak aktivizálásával és a kialakult energiablokk oldásával éri el a javulást.
Brain Gym "Agytorna" - amely a gondolkodási, tanulási és koncentrációs képességet, a kreatív gondolkodást fejleszti. Összehangolja az egész test harmonikus mozgását.
One Brain - "Egységes agy" vagy "Egy agy". Elsősorban az érzelmek által blokkolt energiák feloldásával foglalkozik. A legösszetettebb korrekciókat tudja alkalmazni.
Mit jelent az, hogy One Brain ?
A név az agy működésének azon az elméletén alapul, miszerint a bal és jobb agyfélteke életünk különböző területeit irányítja. Mikor érzelmi stresszhatás ér bennünket, az agy teljes kapacitását nem tudja kihasználni, a bal agyfélteke pánik üzemmódra kapcsol ami "Üss vagy fuss" reakció néven ismert. Ha az érzelmi stressz állapotából kiszabadulunk, képesek leszünk nyugodtan és hatékonyan működni, mivel a bal agyfélteke logikája és a jobb agyfélteke kreativitása akadálytalan lesz.
Hogyan működik ?
A One Brain technikája a probléma megállapításából, korrekciójából és az utólagos feladatokból áll. Első lépésként meghatározzuk az érzelmi stresszt és a rossz gondolati beidegződéseket, amik meggátolnak minket abban, hogy képességeinket teljesen kihasználjuk. A korrekciót számtalan oldási technika széles skálájából választjuk ki. Ezután, ha szükséges, további gyakorlatok végzésére kérjük a klienst, mintegy megerősítő feladatként. Mindezt az izomtesztelés segítségével végezzük.
Hogy lehetséges, hogy ez működik ?
Ki ne kétkedne ? Még nem ismerjük pontosan az összes közreműködő mechanizmust. Biztosan tudjuk azonban, hogy működik, és nem győzzük csodálni, milyen pontosan. Mindenkinek saját magának kell erről meggyőződnie.
Elfogadott-e hivatalosan a One Brain módszer ?
A One Brain tanfolyamok a Texasi Állami Vizsgabizottság által hivatalosan elfogadott továbbképzésnek minősülnek. Sok pszichoterapeuta, orvos, gyógytornász, pszichológus, konzultáns és oktató végezte el a világ számos országában a kurzusokat az Egyesült Államoktól kezdve Ausztráliáig, és alkalmazza saját munkájában. Magyarországon 1992-ben kezdték el tanítani. Európában a One Brain sok helyen beépült az iskolarendszerbe. Ausztráliában kórházak, klinikák alkalmaznak kineziológust. Magyarországon a kineziológiai módszerek alkalmazása államilag elismert szakképesítési vizsgák megszerzéséhez van kötve.
Lehet-e a One Brain módszerrel fizikai tüneteket, betegségeket gyógyítani ?
Nem kezelünk tüneteket és nem gyógyítunk. Azt tapasztaljuk, hogy sok fizikai tünet határozottan javul vagy elmúlik, ha a mélyen rejlő, stresszhez kötődő érzelmi okot sikeresen kioldjuk.
Mennyi időbe telik, mire hatását tapasztaljuk ?
Ezt számos tényező befolyásolhatja, beleértve a kliens azon akaratát, hogy részt vállaljon a helyzet megjavítására irányuló felelősségből. Örömmel tapasztaljuk a lehetséges azonnali javulást, de ez mindenkinek csak a saját ritmusában történhet. Tudjuk, hogy a változás gyors is lehet, ha az illető készen áll és akarja a változást. Mi csak segítünk!
Milyen eseteknél alkalmazható ?
Ezt a kérdést teszik fel a leggyakrabban. A One Brain módszer bizonyítottan eredményes a stressz okozta problémák számos eseteiben. Például önértékelési zavaroknál, párkapcsolati problémáknál, beszédhibáknál, félelmeknél, gátlásoknál. Dyslexia, dysgraphia, dyscalculia kezelésére is alkalmazható. Tanulási nehézségek, fájdalmak, álmatlanság, depresszió, aszthma, allergia, kényszeres viselkedések és számtalan testi és lelki probléma megoldásában segít. Bármilyen olyan "probléma" esetén, ami negatív érzelmi stresszhez köthető, eredményesen alkalmazható a One Brain módszer.
Másodszor, én azt mondom -és talán még nem késő-, hogy menj el szervi kivizsgálásokra is! Főleg azért, mert meg fog nyugtatni a tudat, hogy ha nem találnak semmit, pl. a sziveddel. Utána ha lesz rohamod tudod magad nyugiztatni, hogy nem halhatsz meg mivel nincs szervi bajod. Harmadszor, ismerem a szitut, hogy "divat" a pánikbetegség, de a körzeti bekaphatja, mert felesküdött a gyógyításra, és ne okoskodjon hanem tegye a dolgát. Negyedszer, a xsanaxszal mielőbb le kéne állni, mert 2 hónap után függővé tesz, és sikeresen a nyugtatófüggők útjára tudsz lépni tőle. Ötödször, én sacc 10 éve vagyok TÉNYLEG pánikbeteg, kisebb nagyobb kihagyásokkal, ami azt jelenti, hogy meggyógyulok, aztán visszaesek. Nekem a Prozac vált be, 2 hónap után tünetmentes lettem, utána még 10 hónapig szedtem, most 3 hónapja nem, és újra jönnek a "tünetek".
Sajnos, hogy neked mi fog használni, az majd kiderül, de keress magadnak egy lelki ismeretes dokit aki ért ehhez, mert a kóklerek elcseszhetik az életedet!
Esetleg majd ajánlhatok ha nem találsz senkit...
Hogy az életet tudjuk-e élvezni? Komplex lesz a válaszom, és egyedi mert csak magamról beszélhetek. Én egy fiatal srác vagyok, -a nick a barátnőmé- és 10 éve, a középiskola óta vagyok pánikos. Már szinte minden megvolt ami meglehet ebben a témában, a hányingeres hasmenéses tünetektől, az agorafóbiáig, a "jajmegállaszívem" effektől a "megfogokhalni"-ig. Sacc két éve inkább az a jellemző, hogy ha szorult helyzetbe kerülök, (csúcsforgalom, lift, stb.) akkor lever a víz, nehezen kapok levegők, halálfélelmem van, és úgy érzem mindjárt szívrohamot kapok. Vannak jó napok, és rosszak is. A tapasztalatom az, hogy akkor jönnek a tünetek, -a fennt említett helyzeteken kívül- amikor van időm agyalni rajta. Szóval leginkább este az ágyban. Pedig köztudott, hogy például a szívrohamok 99 százaléka terhelés alatt következik be, szóval elég nehéz elképzelni, hogy fekve meghalok, legalábbis infarktusban:) Na és most jön a slusszpoén, szeretek sportolni, és kifejezetten sportos alkat is vagyok. Szóval amikor futok fél órát, akkor sosincs bajom:))) Kifejezetten pánikos ellentmondások ezek, de ez van:) Tehát a lényeg, hogy a legjobb ha az ember lefoglalja magát, és mégjobb ha olyasmivel teszi, ami az érintett szerv parájával kapcsolatos... öööö....érthető?:)) szóval ha a szívrohamtól parázok, akkor elmegyek futni, és mivel nem halok meg, utána baromira nyugodt vagyok, ráadásul fáradt is. Ami még bevállt, hogy roham közben, ne zihálj, bár tudom valószínűleg ezt teszed! A hiperventillációtól csak még nagyobb önkívületbe kerülsz, és akár el is ájulhatsz. Amikor jön a roham, vegyél egy nagy levegőt, számolj 5-ig lassan, majd lassan fújd ki. Ismételgesd, így biztos jobb lesz!
Én egyébként boldog embernek érzem magam így is. Vannak emberek akik szeretnek, és én is őket. Van életcélom, hobbim, jól menő vállalkozásom, karban tartom magam. Alapvetően sikeres ember vagyok, és igyekszem megoldani a problémáimat a magam módján. Így van ez a pánikkal is. Mi vagyunk az erősebbek, nem a roham, és kész. Ha tudjuk magunkat paráztatni, akkor nyugtatni is tudjuk, és kész! Fel a fejjel, nem lesz semmi baj! Tényleg menj el belgyógyira, ekg, stb. , hogy kizárjanak szervi bajt, és utána már tényleg tudatában lehetsz, hogy nem halhatsz meg!!!! Ha durvulnak a dolgok, akkor se nyugtatón kezdj élni, hanem kezdj bele különböző magatartásterápiákba, meditációs tréningekbe, mert a bogyó jó dolog, csak a hozzáállásodat nem tudja megváltoztatni!
Először is örülök, hogy rátaláltam a topikra, és nagyjából át is futottam a hozzászólásokat.
Az én történetem fél évvel ezelőtt kezdődött egy külföldi nyaralás alkalmával. A barátaimmal mentünk vissza a tengerpartról a szállásra, és félúton egyszercsak mint derült égből villámcsapás a szívem ezerrel kezdett verni, leizzadtam ,remegtem, nehezen kaptam levegőt, kiment belőlem az erő, totál idegenné vált minden körülöttem, és hihetetlen halálfélelem lett rajtam úrrá. Maga a roham kb 20 perc alatt lezajlott , de utána még órákon keresztül szorongtam. Nem tudtam hová tenni a dolgot. Az a egrosszabb. hogy ez a nyaralás legelső napján történt, és az egész pihenést elrontotta az újabb, akkor még ismeretlen rohamtól való rettegés. aztán hazajöttünk, és három napra rá megint megismétlődött, majd rohamok sora következett. Nem mertem szólni senkinek, nehogy azt higgyék, hogy elment az eszem. A házi dokihoz sem mertem lemenni, mert cikinek tartottam a dolgot. Aztán pár héttel az második roham után észrevettem ,hogy rosszul vagyopk már csak a gondolattól is, hogy ki kell menni az utcára, vagy utazni kell. Nem mertem elmenni szórakozni, és csak akkor utazam ha nagyon muszáj volt. Féltem, mi lesz ha nem otthon jön a roham, hanem a buszon vagy a fősulin és az emberek majd mit gondolnak, hogy ez milyen ciki. Sajnos a fősulira is egyre kevesebbet jártam be, és épphogy csak meglett a félévem.
Aztán három hete úgy döntöttem elég, nem érdekel ciki-e vagy sem, lemegyek a körzetihez. Helyettesítették, és egyből azzal jött a doki, hogy nehogy azt akarjem mondani, h pánikbeteg vagyok, mert most ez a divat. Én meg néztem nagyokat, mert azt se tudtam mi az a pánikbetegség. Beutalt ideggondozóba, ahol kiderült, h tényleg pánikbeteg vagyok. Azóta szedek 1*20mg Parogent (paroxetin) este, meg 2*0,25mg Xanaxot. Azóta három rohamom volt.
Marha rossz érzés viszont, hogy az első riham óta olyan, mintha valami megtört volna bennem, és már siha nem élhetnék olyan életvidám életet, mint a betegségem előtt.
Kíváncsi vagyok rá, hogy aki meggyógyult, vagy még benne van, de kezelik, az ugyanolyan normális életvitelt folytat-e, mint a betegség előtt, tudja-e ugyanolyan felhőtlenül élvezni az életet.
Másik kérédsem, hogy mennyi idő kb mire agyógyszer kifejti a teljes hatását?
Volt már nekem is ilyenem. Rohadtúl berezeltem, még a mentőket is kihívtam. :)
Ők persze látták, hogy semmi bajom nincs, mert a ház előtt vártam őket. Ők mondták, hogy húzzak el az ájjelnapaliba és vegyek valami rövidet.
Zsibbadt a nyelvem olyan érzés volt mintha megnyaltam volna a 9 Voltos elmet, és ott volt a kihagyás, aztán pedig 140 tekert a szívem. Másnap doki EKG terhelés semmi. Az egészben az a legrosszabb, hogy már az ágyamban feküdtem, amikor ez történt, emiatt egy darabig átszoktam a bőrkanapéra.
Ha nem is pont ilyen, de pont ilyen hatást kiváltó rengeteg....ma is szar napom van...nagyon szar...de akkor sem adom fel!!!!Állandóan vizslatjuk a testünk reakcióit és ez BAJ, csak sajna azt még én sem tudom, hogy ezt hogyan kell kiküszöbölni..ha valkinek sikerült, írja ide a választ, de iziben kérem:DDDDD
Én is kérdeznék...volt köztetek valaki, akinek sokat fájogatott a feje, de inkább, mintha a fejbőre és ez olyan tompa érzést is ad...mert mostanában ez a legújabb:( mintha az egyik rögeszmét sikerülne leküzdeni..jön a következő..s ilyenkor nagyon fáradtnak érzem magam:((( nagyon nagyon fáradtnak...ma folyamatosan sirdogálok..
még1 kérdés..tapasztalta e valaki köztetek azt, hogy a nyaka elkezdett "nyekeregni" .lehet e ez attól, hogy a folyamatos görcstől beálltak az izmok...stb. már hetek óta csinálja és voltam csontkovácsnál, masszíroztatom és csak nem akar múlni...ez is nagyon zavar...hogy tudnék emellett nyugodt maradni?
Egy picit megcáfolnám ezt a gondolatodat, ha nem bánod :-)) :
"mindenkinek fel kell fogni, hogy maga betegítette meg saját magát"
Azok a gondolatok betegitenek meg minket, amiket belénknevelt a család, az iskola, a társadalom, mert senki nem önromboló gondolkodásokkal születik.
És hát nem egyformán reagálunk a dolgokra.
A pánikosok reagálnak hasonlóképpen, - de ez sem tudatos persze - tudat alatt (egyéntől függően) egy csomó dolgot rejtünk, amit nem tudtunk kiadni magunkból.
Más leorditja a másikat, vagy nem vesz fel dolgokat, de mi másabban gondolkozunk, érzékenyebbek vagyunk, mégha nem is valljuk be magunknak.
Én is egy nagy szájú vagyok, senki nem gondolná rólam.....de ezek szerint , nem tudom magamból én sem előszedni azt, ami már nagyon sok éve bánt. és akkor jön a relax, meg a többi...no, kicsit elkanyarodtam, de azt hiszem érdemes ezen mindenkinek elgondolkozni.
Abban inkább egyetértenék, hogy meggyógyitani nem az orvos fog, meg nem a zoloft, az is kell kezdetben, de ha az ember mindent helyre rak a fejében, onnantól jön a gyógyulás. 4 év pánik után most látok ki a gödörből, és pont ezzel a gondolatátformálással sikerül.
Ezt persze a Reneau könyvéből, amit már szerintem itt is, meg a házipatikán is sokan ismernek (bár nem elegen).
Reneau Z. Szorongások, pánik, fóbiák - lehet nem ebben a sorrendben.
a www.libri.hu-n is meg lehet rendelni, már sokmindenkivel "csodát tett", velem is.
Most egy 20 perce például azt éreztem, hogy "kihagy" egyet a szívem. És tényleg, miközben éreztem, hogy picit szorul a torkom- máskor is volt már ilyen, és tudtam, hogy ki fog egy dobbanás maradni- néztem a pulzusomat, és tényleg egy ütés kimaradt, majd picit gyorsabban vert, végül minden helyre állt. Nem volt több 7 másodpercnél az egész, de legalább fél órát pánikoltam utána, hogy szívritmuszavarom van, és biztos meg fogok halni. Most kicsit jobb.
Nektek valami hasonló? Valaki mondja már, hogy volt neki is ilyesmi, hogy megnyugodjak.
Szia Helmeter. Egészen jól írtad le a kognitív terápia lényegét. Ha ezt hozzávesszük Kivi komplex terápiájához, akkor megkapjuk a pánik komplett terápiáját. Ez utóbbi kiválóan csökkenti a pánik tüneteit (főleg a relaxáció), a kognitív terápia pedig magát a pánikot lövi ki, azaz kitépi a qrva gyökerét, ami bennünk van. :-)
Köszönöm kérdésed:) én jól, vaggyis JÓL, mert ugye ez nagyon hangsúlyos szó:) Ma voltam a kineziológusnál (most már a jó választásnál:D) már 1,5 szemre csökkentettem a 0,25 xanaxomat és hamarosan továbblépek:) azt hiszem én elcsíptem a nyavalyást és nagyon nagy boldogság ez:) hiszen így vége lesz hamarosan:D TUDOM! Nehéz volt szembesülni a mérgező gondolataimmal (persze a körülmények is hibásak), de egy biztos, hogy nem akarok BETEG lenni és nem tekintem magam annak:) amin meg mégis korrigálni kell, hát igyekszem:) nem akarok korai következtetést levonni, hisz tudom a pánik alattomos és teljesen ki kell kezelni:) de betegségtudatom nincs:)
Mindenekelőtt, nagyon meglep, h már 14 éves korodban ilyen kifejezett tüneteid voltak. Az, hogy majd'10 éve még nem gondoltak pánikbetegségre, nem feltétlen az ő hibájuk, hiszen akár a depresszió, úgy a pánikbetegség is napjainkban vált igazán ismertté és elfogadottá...
A másik, ami nagyon meglepne, éppen ezért meg is kérdem: seholsem tanítottak neked feszültségoldó technikákat?
Mert jó, kell a vegyület, de emellett egy relaxáció, egy lassú légzés technikája, stb, illetve ezek elsajátítása és alkalmazása (!) után mondhatjuk, h KOMPLEX TERÁPIÁT kapott a beteg.
Azt el kell fogadni, h nem lehet stresszmentesen élni, mert az "nemélet". Stressz az öröm, a bánat, a mindennapi és a váratlan életesemények is. Tehát meg kell tanulni kezelni a stresszt. Erre vannak klf. szocio- és pszichoterápiák+relaxációs technikák.