Több, mint húsz éve tartó pánikbetegségem jelenleg abban nyilvánul meg, hogy azért nem tudok közlekedni, útra kelni, lakásomat elhagyni, mert a külvilágban jelentkező izgalom miatt azonnal hasmenésem lesz. Ettől való félelmemben gyakorlatilag el sem tudom hagyni azt a kis területet, ahol élek. Az orvosok ezen a problémán pillanatnyilag nem tudnak segíteni (gyógyszerrel sem), ezt az állapotot IBS-szindrómának nevezik. Kérem olyan betegtárs esetleges hozzászólását, tanácsát, aki hasonló szituációban van vagy volt valaha.
Ajánlanék Nektek is egy "kirándulást" csak itt helyben, egy másik topikot. A címe
" Kökény Vera: téma a pszichodráma ". Én "csak" felüdülni járok oda szinte, de ajánlom jó szívvel Mindannyiótoknak. Nagyon szimpatikus emberek írogatnak oda, akik a pszichodráma áldásos hatását (is) élvezve/használva ÉLHETŐVÉ tették az életüket. Ami nem kis dolog, sőt. Van közöttük lógus is, de tapasztalattal és jóindulattal fogadnak minden oda betérőt a lelkes törzstagok. Tegyetek arra egy kanyart, olvasgassatok bele az elejébe, közepébe, végébe, szerintem megéri. :))
Ne parázz, őszintén mondom. Nekem is néha beszokott szúrni, de lagalább érzem, hogy még megy. :))
Menj el futni, nyomdd fel a pulzusodat 150+160 közé, na ha ilyenkor kihagy akkor van para, de ha rendesen megy akkor, tényleg semmi bajod nincs. Meg hogy mik jönnek fel utána a légutakból futás után, na az se gyenge. Pláne akkor amikor az ember még dohányzik is.
Szeresd magad, békülj ki a testeddel, gyakorlatilag mindent formázhatsz rata, sőt kényeztesd el egy picit. Krémek, speckó tusfürdő meg ilyenek.
szijja! hat nmar elég rég irtam sztem olyan november december környékén.de mostanra eljutottam odáig h utálom magamat,ez elég vicces dolog.
utalom h ok nelkul ramjon a para.en votlam az aki a szívével szenvedett.de semmi szervi elterest nemtalalnak mégis faj meg neha kihagy egy egy utem.de mar az agyam teljesen ráállt h állandoan erre figyelek.teljesen ketsegbe vagyok esve,mert mar tényleg azt hiszem beteg vagyok es egyszer kipuffolok..mar tök felemészt.mégsincxs semmi szervi betegsegem.anelkul miert erzek ilyet?ennyire begolyoztam??:(
de mégis.már tök jol voltam.csomot metroztam is meg minden.voltam mindenfele.es aztan neha ramtort a para de amugy semmi gaz.tuleletem.de tegnap.a boltig akartam kimenni es alig tudtam.a viz levert mire odaertem kb 5 percre van.hat ez tok jo:(
egyebkent akarat kerdese az egesz.nekem is segithetne vki de senki se segit.ezen a topikon kivul massal nemis beszelek errol.elvagyok vele én.
mondjuk annyira sulyos eset nemvagyok de orulnek ha a gyenge eset se állna fenn.tul fiatal vagyok
Én benne lennék egy ilyen találkozóban, jó lenne személyesen is megbeszélni a dolgokat, tapasztalatot cserélni, bár én még elég új vagyok ebben a témában, és a gyógyuléás feléiy csak egy hónapja tettem meg az első lépést fél év gyötrelem után.
Nem tom, ki honnan ír, de jó lenne, ha Budapesten lehetne talizni
Tegnap még azt mondtam volna oké, mert időmilliomos voltam, de mától dolgozó nő lettem, tehát egyenlőre nem ismerem a jövőmet:)))) de azért maj beleolvasok:)
Ez tényleg jó!!!! Rendeljünk oda pár újjáélesztő berendezést is, ha haldokolnánk! :)
Én is a gyógyulás útjára léptem, jövő héten mindent kivizsgálnak rajtam, kizárok minden fizikai tényezőt (lesz Holter, vérvétel, neurológus (szédülések miatt), stb.), és utána sorsfordító módszerével legyőzöm a "betegséget", de bejelentkeztem egy pszichológushoz is, gyógyszerek nélkül akarok túllépni, de egy kis külső segítség elkel azért. Remélem sikerül, drukkoljatok.
És ez a légzésprobléma múljon már el, mert egy hatalmas kő van jelenleg a mellkasomon. Én is vágyom már egy jó nagy jóleső lélegzetvételre, mert ebben pár napja nem volt ilyenben részem. :(
Egyébként én már gyógyultnak tekintem magam....sőt az is vagyok:))) átértékeltem az életemet, pokoli időszak volt, de lám elkezdett nyitni felém a világ, ahogy én is erőre kaptam:)))) hétfőn munkába állok:)))) Hát az én történetem lezárult, happy end:) hogyan gyógyultam meg???? utólag egyszerű a képlet, csak magadra számíthatsz, saját módszerrel:D Szeretnék már sikertörténeteket is olvasni!!Én 4 hónap alatt legyűrtem ezt a szemetet!!! Nektek is sikerülni fog!!!!!
Persze:( semmire nem vágytam jobben mint egy kellmes levegővételre:))) el fog múlni!!!! Vetkőzzétek le valahogy a betegségérzetet!!! Máris könnyebb lesz:)
nem olyan érzés, mintha levegő helyett víz menne tüdődbe? A legszarabb az egészben , hogy tudatosan kell levegőt venned. Ismerem, igaz nekem szokott napokig tartani, de volt amikor egy egész nap ezen paráztam.
Olyan is volt, hogy folyamatosan zsibbadt a nyelvem, már azt hittem, hogy cukorbeteg vagyok de közben mégsem.
Próbálj meg lassan és ne mellkasból, hanem hasból lélegezni.
Tegnap elmentem megint futni. Siralmas volt a teljesítményem, de közben nem volt semmi bajom, és utána úgy bealudtam a TV előtt mint a tej.
Eleg hirtelen tornek ram. Elmodsodnak elottem a dolgok, nem mindig ertem mit beszelnek hozzam, olyan erzesem van,mintha pillanatokon belul elakarnek ajulni.
Boltokban, nagy tagas helyeken jon elo foleg, de van,hogy csak siman az utcan setalas kozben, de ajultam mar le szamitogepezes kozben a szekrol is.
Korzetiorvosom kozolte,h nem erti, nem tud vele mit csinalni. Elkuldott EKG-ra, laborba,persze nem mutatott ki semmit, kozoltek,h idegi alapon van nem tudnak mit tenni vele. Koszonom szepen... azert nem szeretnek kiajulni egyszer a villamos ala.
Anyu panikbeteg volt sokaig, es egy szinten panikbeteg ismerosom mondta,h hasonolo tunetei vannak. Masok szerint egyszeru idegkimerultseg. (amiota ott hagytam a munkamat sokkal ritkabbak a tunetek).
Tudna valaki valami velemeny mondani?
Van egyebkent valami statisztika arra,hogy milyen koruakat erint foleg a panikbetegseg? Mert en 19 eves vagyok.
2-3 napja nehezen lélegzem, állandóan úgy érzem, hogy nagy levegőt kell vennem, de mikor venném, mintha semmi levegő nem jönne be a tüdőmbe. Borzalmasan sz.r érzés, minden levegővétel tök nehéz. :(((((((
Valakinek van/volt hasonló tünete, ami nem percekig, hanem napokig folyamatosan tart?
Örömmel olvasom, hogy egyre többen vetettétek rá magatokat a szerintem legjobb fóbiás könyvre. Reneau Z. Peurifoy: Szorongás, fóbiák, pánik. Rajtam segített. Egy nagyon mély gödörből másztam ki, nagyon rövid idő alatt. Nem egészen egy éve akadtam a könyvre, és azóta népszerűsítettem itt és más fórumokon. Ma reggel meglepődtem, mert a könyv már nem található meg az Interneten. Valszeg kifogyott a készlet. :-) Kíváncsi vagyok, hogy lesz-e új kiadás.
Csakazertis metrozas ... Nem tudom, tegnap ota olvasom a metro tortenelmet es hogy hogyan mukodik :) Tudom hogy nem ez az egesz nem tudatos de talan, ha tudatosan tisztaban vagyok vele hogy nincs mitol "felni" akkor konnyebben veszem. Lehet hogy teszek egy probat egy rovid utazassal aztan meglatom hogy mi lesz. Amit belinkeltel azokat megnezem es koszonom!
Igen, szoktam szedulni - bar szerintem ez sem lathato kivulrol de en ugy erzem hogy hullamzik minden (majdnem mint amikor reszeg az ember de ahhoz jo erzes tarsul ehhez viszont nagyon nem) A lefekves sokat segit, de akar csak az is ha becsukom a szemem egy kicsit - mintha relaxalnek, vagy egy pontra nezek. Nem tudom Ti eszrevettetek-e hasonlot de ahogy ramtor a panik a "latasom" valtozik, azaz olyan villodzoszeru lesz es koncentralnom kell hogy figyelni tudjak dolgokra. Szoval nem ugy egeszeben latom olyankor az utcat hanem megragad egy auto rendszama, egy eldobott szemet - de lehet hogy a velem szembejovo ismeros arcat nem ismerem fel ... Mintha a fejemtol hattrebbcsuszna a kamera es a kulvilag messzebb kerulne ... Szerintem mindenkinek volt mar ilyesmi erzese csak maximum szorakozottsagnak fogta fel.
A szeduleshez tartozik meg hogy a metronal amikor legutobb nagyon erosen ramtort akkor mar a peronon ereztem hogy valami nem stimmel, a bejovo szerelveny mintha hatrebblokott volna. Olyasmi vernyomasingadozas lehet ez mint amit egy nagy bevasarlokozpontba belepve erzek - mintha megijesztene ami ott van.
A csakazértis metrózással az a gond, hogy ha csak így felülsz a metróra pánikolni fogsz, és ha utána tizedszer is felülsz tizedszer is rádtör a pánik, mert egyre inkább tartassz tőle (persze ki lehet próbálni, hátha nem). Ezt úgy kéne, hogy először megbarátkozol a tünetekkel, amennyire lehet védekezel ellenük. Aztán hozzászoksz, hogy "átprogramozd" a gondolataid közül azokat amik tévesek, megpróbálsz új módon hozzáállni a dolgokhoz. Harmadik lépésben pedig jöhet a viselkedésterápia, ez az mikor metróra kell szállnod, de ezt is csak fokozatosan és az előző lépések után. Van egy másik módszer, mikor nem fokozatosan csinálod, hanem felülsz a metróra és várod hogy jöjjön, majd elmúljon a pánik. Ennek az a lényege, hogy megtapasztalod, hogy nem dőlt össze a világ, az emberek sem veszik észre (vagy nem törődnek vele, vagy segítenek) és ha elmúlik a pánik már megnyugodsz. Ehhez van egy nagyon jól használható könyv: Szorongás, fóbiák, pánik címmel (R. Peurifoy írta), ill. a neten is vannak pánikbetegségek terápiájával kapcsolatos anyagok, de ha úgy gondolod egyedül nehezen menne fordulj egy olyan dokihoz aki pánikbetegeket kezel - ő biztos sikerrel jár (ehhez persze hozzátartozik, hogy a melót te végzed - igazából te jársz sikerrel).
Hali! Ti szédülni szoktatok? Ezt múltkor azt hiszem elfelejtettem megkérdezni.
Mert nekem a szívdobogáson kívül néha szédülés is keményen fellép, ma megyek dokihoz :), biztos mond valami hatásos ellenszert. :))) Pl. ne pánikolj! :))
Na, de tényleg, tegnap úgy szédültem, nem tudom miért, zúgott a fejem, mindig le kellett feküdnöm az ágyra, akkor jobb volt.
Hogy miert gondolom hogy nem szoc fob? Jo kerdes, azon tul amit beirtam inkabb csak valami megerzes. Nem tudtam meg teljesen tisztazni magamban a dolgokat de probalom szetvalasztani a tunetet es azt ami kivaltja. Ami miatt akar szoc fob is lehetne: valoban kerulom a tomeget, sot! nehezebben is koncentralok tomegben. Viszont ez szamomra "megszokhato", tehat amig aktivabban jartam szorakozni, nagyobb tarsasagi eletet eltem, az elejen nehezebben talaltam a helyem (mint masok), illetve - ahogy egy ismerosom mondta - szogletesebb, feszultebb voltam. Viszont ez par ev alatt annyira megvaltozott hogy az adott tarsasag egyik meghatarozo figuraja tudtam lenni (nem azt mondom hogy falkavezer de egyertelmuen "ott voltam")
Igy hogy nem ismertek nehez erzekeltetni de kivulrol nezve egeszen biztos hogy rolam nem az jut eszebe egy idegennek vagy akar a munkatarsaimnak hogy en szoronganek vagy panikrohamaim lennenek. Viszonylag fiatal korom ellenere is megkovetelem a tiszteletet es persze meg is adom. Szoval allitom hogy bar nem tartom magam annak, kivulrol engem egy mogorva, kockagondolkodasu embernek tartanak akihez ha rosszul szolnak minimum a fejet harapom le az illetonek :)) Meg kell mondjam hogy ez egyebkent nagyon kenyelmes is szamomra mert nem nagyon szoktam magam masok dolgaba artani de azt sem viselem jol ha az en dolgomba akarja mas ... Ettol fuggetlenul valoban nagyon fontos szamomra mas emberek velemenye, es elkepzelheto hogy ez ment kicsit az agyamra. Azaz ezt a kepet ami kialakult rolam a kornyezetemben nem akarom elrontani, es talan tulsagosan is figyelek ra hogy nehogy valtozzon.(igy legalabb tudom hogy ha fel kell valakinek sorolnia 3 rossz dolgot bennem akkor mit fog mondani) Viszont hogy ez a kep mennyire jo, vagy szimpatikus masnak az cseppet sem erdekel. Lehet hogy eleve rossz ez a szemleletem, ezt probalom most meg atertekelni ...
Amit beideztel az agorafobiaval kapcsolatban az erdekes mert egyreszrol teljesen igaz. Kerulok egy csomo szituaciot (akar kozvetlenebb kapcsolatot "idegenekkel") viszont idaig nem kerultem helyeket. Azaz eddig mivel semmi bajom nem volt sem az ebedlovel sem a metroval igy ezeket hasznaltam gond nelkul. Egy csaladi ebedet viszont messzire kerultem mert tudom hogy ott egy rakat kenyes tema is elokerulhet, vagy mindenki csak jopofizik es borzasztoan rossz hogy az ember erzi a levegoben a feszultseget, es szinte mar attol ideges hogy "nincs balhe" :) De akar csak temak is amikrol nem voltam hajlando szot ejteni, inkabb lenyeltem ha valami nem tetszik - mert nem kell a feszultseg, foleg a le nem vezetheto feszultseg ami utana napokig az emberben marad.
Helyeket pont most kezdtem el kerulni miota ramjottek ezek a rohamok. Na azota nem ulok metrora es nem is jarok ebedelni (meg meg sok hasonlo van de mondtam, ezek a leg egyertelmubbek) Ezek szerint pont rosszul kezelem le?
Most olvastam a korábbi írásod, amiben azt írod: "ebbol azt hittem eloszor hogy szoc fob, de a legszomj es a heves szivveres, kezremeges es az osszes tobbi tunet panikra utal." Ez még nem zárja ki teljesen a szoc. fóbot, mert szoc. fóbosoknak is szokott lenni pánikrohama. Nem vagyok szakértő, de amúgy szerintem se az, inkább agorafóbiás pánikzavarod van. Beírok egy idézetet, majd látod, hogy rád illik-e.
"A pánikzavarban szenvedő emberek gyakran fejlesztenek ki magunkban agorafóbiát, olyan helyek és helyzetek elkerülésére irányuló tendenciát amelyekről, ill. amelyekből nehezen vagy csak némi zavar árán lehetne kimenekülni, s ahol pánikroham esetén nincs kéznél segítség. Bár a kerülni kívánt helyek vagy helyzetek nemcsak személyenként hanem időszakonként is rendkívül változóak rendszerint mégis létezik valamilyen határozott séma. Olyan mindennapi helyzetek tartozhatnak az elkerülendők közé, mint egyedül maradni házon kívül, "biztos" távolságon túl elutazni hazulról, tömegben tartózkodni, sorban állni, hídon menni, liftbe szállni, tömegközlekedési eszközt használni, balra kanyarodni széles ívben kocsival, gyorsforgalmi úton vezetni, színházba vagy étterembe menni."