Hozzáteszem: a ker.tévék merev (és nyilván teljesen logikus, gyakorlatias) viselkedése bizonyára kevésbé a filmsorozatok esetében nyilvánul meg - inkább más, saját készítésű műsorfolyamoknál. (A Boldizsár- vagy a Milofénia-show egész biztos nem menne tovább, attól a pillanattól, amint a nézettsége nem kielégítő.)
Én is szerettem. És úgy emlékszem, hogy váratlanul maradt abba. De nem is ez a lényeg, csak (esetleg rossz) példaként hoztam fel. A szabályszerűség viszont tényleg ilyen.
Öööö..... na várjál, mármint az új sorozatra gondolsz? Én úgy emlékszem, hogy annak ott tényleg vége volt. A régit pedig biztos, hogy végignyomták.
(Már elnézést az abszolút offtopikért, csak egyrészt nosztalgikus okokból szerettem ezt a sorozatot, másrészt nem akarom, hogy alaptalan legendák keljenek itt szárnyra :) )
Hadd játsszam a bennfentest: igen, ezt biztosan tudom, a kereskedelmi tévéknél ez úgy megy, hogy ha tegnap leadták egy 50 részes sorozat 24-dik epizódját, de a ma reggeli nézettségi gyorsjelentések egy bizonyos határérték alulmúlásáról tanúskodnak, akkor már a ma délutáni folytatást leveszik a műsorról!
Jó, lehet, hogy túlzok és csak a holnapitól kezdik.
"...nem hinném, hogy az RTL azon melegében lenyomja 2. évadot is."
Sőt, ha egyszer azt mondja nekik valami okos, hogy a sorozat nézettsége (pl.) 800 ezer fő alá süllyedt, akkor még az elsőt is azonnal leveszik a műsorról. Az RTL-nél ez már szokásba jött, finom emberek. Szóval addig nézzétek, amíg van mit.
Valójában csak sorozat volt :) Viszont az első 3 epizód egy összefüggő pilot volt, és ezt láthattad esetleg különálló filmként vetíteni itt-ott (nálunk is megjelent DVD-n egyébként).
Mihály: azért ne vásárold túl magad, nem hinném, hogy az RTL azon melegében lenyomja 2. évadot is.
Hát pont ez az: ma úgy gondolunk rá, hogy "Bush-féle handa-banda". Akkoriban "Kennedy-féle handa-banda" volt, de mivel más idők jártak, mindenki elhitte, és ezért meg is valósult.
Oriasi kulonbseg van az Apollo-korszak es a jelen kozott. 1-3. Most nincsen a NASA-nak egy Dr. Verner von Braun 4. Olyan politikai ido [= haboru{k}] kezdodott el eppen, ami a holdraszallasoknak annak idejen veget vetett 6. Bush nem Kennedy 5. A gazdasag + az allampolgarok muveltsege es erdeklodese oriasit romlott az elmult par evtizedben.
Pali, teljesen igazad van, radartérképet a Vénuszról már több szonda is készítgetett, ezek közül, furcsa módon, erre a Magellánra nem emlékszem. (Bár lehet, hogy ez volt az a szonda, amelynek a méréseiből egyszer láttam egy egész tisztességes térbeli terepanimációt a tévében.) Csak úgy rémlik, hogy ősszel azt írták valahol, hogy közel nagyságrendnyivel jobb felbontású térképet remélnek a Venus Expresstől, a felszín anyagának felmérésével, és az már tényleg valami lehetne. Mégiscsak itt van a bolygó a szomszédban, és mégsem tudunk róla túl sokat.
TillA, nem kötözködésnek szánom, de nem egyszerűen csillagok kategorizálásáról van szó. Sokkal inkább új és új kategóriák állításának szükségességéről a megfigyelések alapján, mert kiderült egy csomó dologról, hogy túl kevés ismeretből vontunk le tévesen általánosításokat. A kozmológusok úgyszólván hetente láthatják összedőlni az új (és régi) elméleteket, és ez nekem akkor is piszok izgalmas, ha a tudásom eltörpül a dolgok megértésére képesek tudása mellett. Húsz éve még máglyán végezte volna, aki a világegyetem gyorsuló tágulásáról beszélt volna, ma viszont már "tudjuk", hogy eddig sosem látott és elképzelhetetlen összetevők adják ki a kozmosz zömét. Kis túlzással majdnem hasonlóképp jártak a csillagászok, mint a 19. század végi fizikusok, akik kimondták, hogy kész, vége, lényegében nincs több felfedeznivaló a fizikában. Kőbe vésett törvényeket kell a szemétre dobni, ami persze nem kényelmes, de méltó kihívás a modern tudomány számára. Ha előre ugorhatnék kétezer évet, akkor is megtenném, ha utána csak pár hónapot élhetnék. Marhaságnak hangzik, de szerintem ezt a beteges kíváncsiságot oltja az ember a sci-fikkel is.
Motyóval egyetértek, mi, akik a hetvenes-nyolcvanas évekre lettünk gyerekek, kamaszok, nyilván arról álmodozhattunk, hogy még életünkben új bolygókat hódít meg az emberiség, a világegyetem elképesztő titkait tárja fel, stb., stb. Hát, ebben teljes mértékben csalatkoznunk kell - egyelőre úgy tűnik. A gondtalan telefonálástól a jelentős kozmológiai és kozmogóniai felfedezésekig valóban sok-sok fontos felfedezés születik - de ezek mégsem "azok" a csodák, amikről álmodtunk, vagy joggal álmodhattunk volna. (Ha tudományos álmodozók lettünk volna.) Ha arra gondolok, hogy Hawking is anélkül fog meghalni, hogy 'kézzelfoghatóan' közelebb kerültünk volna a "nagy titokhoz" (hiába a valóban elképesztően jelentős előrelépés), hát eléggé elkeseredem. Csakhogy még én is anélkül fogok... (Pedig remélem, van legalább harminc évem.) Szóval attól félek, hogy eljut a világ, mondjuk, 2050-be, és nem lesz lényegesen (!) más a helyzet, mint a mi születésünkkor. Még akkor sem, ha a karórával (a csukló bőre alá ültetett chippel) telefonálhatunk Japánba (magyarul, mert fordít is), meg ha tízmilliárd darab, 1 millió fényévnél távolabbi csillag kategóriabesorolásának a birtokában leszünk is.
Hát pont ez az: ma úgy gondolunk rá, hogy "Bush-féle handa-banda". Akkoriban "Kennedy-féle handa-banda" volt, de mivel más idők jártak, mindenki elhitte, és ezért meg is valósult.
Isten ments, hogy lebecsüljem a Japánba telefonálás, vagy az amerikai sorozatok torrentről való letöltésének ( ;) ) mindennapi lehetőségét. Ugyanakkor pont ez a problémám is: minden ami odafenn történik, az "hétköznapi", olyan értelemben, hogy apró lépésekkel szolgálja a jelenlegi technológia további tökéletesedését. Ez hasznos, azonban semmi lelkesítő nincs benne. Az Apolló, vagy a Szojuz/Szaljut programok olyasmiket valósítottak meg, ami messze túlmutatott a saját koruk szintjén. Azokat a csónakokat gyakorlatilag a pilóták hite tartotta egyben, de mégis fölmentek, hogy hazahozzanak egy marék homokot a Holdról. Ez az attitűd mára teljesen kihaltnak tűnik, mintha kizárólag gazdasági megfontolások irányítanák a rendszert. Ez persze régen is nagy szerepet játszott, de mégis ott volt az a bizonyos plusz. No igen, ehhez kellett egy hidegháború.....
Nem tudtam Carl Sagan eziranyu velemenyerol, de igaza volt - es most meg jobban igaza lenne. (Az oroszoknak csak azert veszitettek el kozben a jol mukodo urallomasukat, mert az amerikaiak csalard modon leszedettek azt veluk.) Az teny, hogy az oroszok oramuszeruen mukodtetik a Szojuz-ukat/Progresz-szuket (+ mar dolgoznak a hat szemelyes Klipper-jukon), mig az amerikaknal addig jo, amig nagy nehezen nem szall fel megint egy urrepulo (bar ettol egyre kevesbe kell felni). A NASA-t - valamint amerika jelenlegi gazdasagat/politikajat - kozelebbrol megnezve pedig nagyon naivnak kell lenni ahhoz, hogy valaki azt higgye, hogy a Bush-fele handa-bandabol barmi komoly is megvalosul.
Az ESA Venus Express szondaja egyebkent az Europai Urhivatal masik sikeres szondajanak, a Mars Express-nek ikertestvere - amely viszont az utolso [kudarccal vegzodott] orosz Mars-szonda egyenes agu utoda (sok oroszok alltal gyartott alkatreszt hasznaltak az europaiak fel). Ha megnezzuk, hogy az International Space Station is a szovjet Mir bovitett valtozata, akkor lathatjuk, hogy ahogy mindenki Gogol koponyegebol bujt ki, ugy az egesz urprogram a szovjet tervezoasztalakon szuletett... (Masik jo pelda a kinai Shenzou urhajo, ami a Szojuz valtozata.)
A Venusz egyebkent nagyon reszletesen mar fel van terkepezve, az amerika Magellan szobda radar-kepeinek koszonhetoen.
"Magam természetesen kétségbeejtőnek találom, hogy Armstrong után 37 évvel ott tartunk, hogy műholdakat pofozgatunk Föld körüli pályán."
Igaz, Motyó, valóban juthattunk volna már messzebb is, és az ember mindig "többet" akar, de azért ne becsüljük le a műholdpofozgatókat sem. Mivel 37 éves vagy, emlékezned kell az "interurbán" telefonhívás produkciójára, legalább hírből. Én gyerekkoromban Gödöllőn éltem, és két helyen volt elérhető számunkra telefon: a vasútállomás forgalmi irodájában és a postahivatalban. Egyszer a szüleim felhívtak bennünket, amikor Bulgáriába utaztak, az a telefon két napi szervezést és fél napi várakozást igényelt. Ha ma Japánba akarok telefonálni, felemelem itthon az EGYIK telefont és tárcsázok. (Aztán le is tehetem, mert egy szót sem tudok japánul.) Télen rendszeresen nézhettem élőben az amerikai foci meccseit, és nem volt tízpercenként "Hiba a közvetítővonalban". Ez azoknak a bizonyos műholdaknak köszönhető, amelyeket ma már iparszerűen lődöznek fel. Persze nem tökéletes a távközlési technika sem, de azért majdnem megvalósult már minden, amit a legtöbbi sci-fi megjósolni tudott, néha az elég távoli jövőbe vetítve. A GPS-t még csak éppen elkezdtük kihasználni, a műholdas időjárásfigyelés, növénygazdálkodás, térképészet is hétköznapivá vált, és ezek csak a hadászati technika maradékai. Az űrteleszkópok annyi új megfigyelési eredménnyel szolgáltak az elmúlt tizenöt évben, amennyit addig összesen sikerült összekuporgatni, Galilei távcsöve óta. Fejtegetheném még, de a lényeg az, hogy ugyan nem vetettük meg a lábunkat új égitesteken, de legalább a Föld körül be tudtunk rendezkedni valamennyire. Nem ez volt az elképzelés, de a világ gazdasági működését sem tudták a jóslatok helyesen figyelembe venni.
De azért az igaz, hogy az "űrtevékenységet" jóval kisebb figyelem kíséri, mint régen. Erről a hullavadász média is jócskán tehet. Tucatjával tudnék mutatni olyan félretett kis újságkivágásokat, hogy aszondja, "Tegnap a Szovjetunióban sikeresen föld körüli pályára állították a Kozmosz-akárhány jelű műholdat, amelynek feladata a napszél tanulmányozása, a föld alatti ásványkészletek felderítése, a földi mágneses tér kutatása, távközlési feladatok ellátása, a kozmikus tér vizsgálata, egy nemzetközi tudóscsoport által összeállított kutatási program végrehajtása. (Nem kívánt törlendő.) A műszerek hibátlanul működnek, az eredményekről később számolunk be." Már akkor sem törődött ezekkel senki, viszont ilyen ma már meg sem jelenik. Csak ha felrobban a rakéta. Még harminc éve is csak olyan ember repülhetett, aki még azt is kibírta, ha ledarálják. Ma már az repül, aki ki tudja fizetni az árát. De ötszáz éve hajóra is csak az szállt, aki szerette kockáztatni az életét, ma meg hajóutat nyerhet, aki kapásból meg tudja mondani, hány lába van a háromlábú széknek. Ezen viszont nem háborgunk. Pedig ugyanilyen utat fog (talán) bejárni az űrhajózás is, csak késésben van. Ha Anonymus sci-fit írt volna, lehet, hogy hősei a tengeren hajóztak volna. (Mint ahogy az még Verne idejében is volt.)
A közeledés valóban óvatos, de még korántsem fejeződött be. Régen még az is mutatvány volt, hogy eltalálták a Vénuszt, ma már azért ennél sokkal többet tudunk. A Vénusz egyébként keményebb dió, mint a Hold vagy a Mars, vagy az óriások holdjai, mert az égvilágon semmit sem lehet látni a felszínből (mármint látható fényben), az összefüggő felhőzet miatt. Ha egy durva domborzati térképet sikerül összehozni a következő hónapokban, az a Vénusz esetében már szenzációs eredmény lesz.
Nem mellékes, hogy pár napja célhoz ért az európai Vénusz-szonda (mondjuk nem is tudtam, hogy úton van, valóban nincs keletje a témának a sajtóban).
Jó, persze ez sehol sincs az orosz Venyera-szondák "bumm-bele fejjel a bolygónak, de az utolsó húsz másodpercben még csinálunk pár történelmi fotót a felszínről" hősies programjához. Óvatos közeledés, néhány fotó a biztonságos magasból, de azért mégiscsak egy picit felidézi az "aranykort".
Nota bene: az űrhajózás ügyének manapság, mondhatni, nincs szezonja...
Ha ezzel arra akarsz utalni, hogy volt egy aranykor, amikor is bezzeg szezonja volt, és az milyen jó volt, akkor csak részben van igazad. Ha láttad az Apolló 13 c. filmet, abban markáns utalás található arra, hogy az n. holdraszállás már jóval kevésbé érdekelte az amerikai közönséget, mint az xy szappanopera ismétlése. Pedig itt még a legendás HOLDRASZÁLLÁSOKRÓL van szó, nem pedig arról, hogy az xy űrrepülőgép személyzete ismét meghúzott egy csavart a Hubble-ön. Amerikában valószínűleg a hatvanas évekkel együtt szállt el az újdonság varázsa. Szerintem csak itt nálunk volt ennek ekkora kultusza még a nyolcvanas években is, mivel mi szűken adagolva kaptuk csak az infókat, és ráadásul pont ekkorra esett ugye az űrverseny szovjetek általi "megnyerése", ála Sagan.
Magam természetesen kétségbeejtőnek találom, hogy Armstrong után 37 évvel (mellesleg pont ennyi idős vagyok, abban a legendás évben láttam napvilágot!) ott tartunk, hogy műholdakat pofozgatunk Föld körüli pályán. Ezért engedtem meg magamnak némi mérsékelt örömöt, amikor Bush előrevetítette az új Hold- és Mars-programokat. De milyen időtartamokkal, elvtársak! :( Hol van már a Kennedy-féle "embert a Holdra az évtized végéig!". Majd 2050 körül esetleg elindul valami a Mars felé, tessék türelmesnek lenni, túl nagy ez a feladat....
