Nem vitás, hogy Leicáék a távmérős kategóriában alkottak nagyot. Amikor arra céloztam, hogy a későbbi SLR típusaik, már jobbak voltak, akkor arra gondoltam, hogy ellentétben a Leicaflex Mark 1 és 2 verziójával ellentétben, az SL sorozat és még később az R3 nál már a TTL fénymérési módszert alkalmazták.
Én a Mark 1 -et nem ismertem, a fényképezőgép tok apropója kapcsán kttomi hívta fel rá a figyelmemet, és ezután néztem utána a neten.
Ellentétben az R3-al amelyet nagyon régóta nézegetek, de sajnos valszeg. ez az a gép ami soha nem lesz nekem. :(
Ha jól emlékszem ennél (R3) a Minolta is besegített, a zár közös fejlesztés, meg talán a váz is japánban készült, de ebben nem vagyok biztos.
Az még megbocsátható, hogy az eladó tájékozatlan a használt szovjet távmérős fényképezőgépek jelenlegi hazai árait illetően, de az, hogy a tetejébe még arrogáns is, az már kevésbé.
Valaha az egyik legnagyobb példányszámban készített fényképezőgép volt a világon (2.000.000+). Tehát ebből a szempontból unikális... :^) Az íbéjen olyan $5 körüli áron lehet hozzájutni egy-egy szép példányhoz, tokkal, vonóval, papírdobozzal. Szóval nem az a befektetés kategória... :^)
Amúgy hogy az ilyen Fotográfiai Múzeumos sületlenségeket honnan veszik az emberek, számomra rejtély...
Hát ez borzalmas... Az ára is, a szöveg is. A gépet sem dizájner tervezte, ritka rusnya konstrukció. Amúgy mi ez? Nagyon új vagyok távmérősileg. Lehet, hogy éppen valami unikális típust fikázok? :-/
Tegnap hasonlítgattam az általad ajándékozott fedötöt a friss szerzeménnyel. Addig kavartam, hogy a végén csak az olimpiai logóról tudtam megállapítani, hogy melyik származik Tőled... Egypetéjű ikrek, csak az egyiken tetkó is van. :o)
Tegnap hozzájtottam (árukapcsolás...) egy nagyon pöpec FED-5B + Industar 61L/D cucchoz. Mivel én már kaptam egy ilyet Pétertől, (és azóta is nagy megelégedéssel használom), szívesen elcserélném, hátha valakinek pont ez hiányzik.
A váz és az obi kopásmentes, hibátlan. Ránézésre nem sokat használhatták. Szerintem én voltam az első, aki letekerte az objektívet... A bőr tokja is szép. Obisapka nincs rajta.
Tegnap jutottam hozzá egy kiváló állapotúhoz, de ha ezt láttam volna, húúúú.....
Most már mindegy !
Úgyhogy nem kell bajlódnom a karcos lencsével, sőt ha valakit érdekel átadom szívesen a gépet. Takaros darab, ám a frontlencse karcos, időzítő kar hiányzik, de a szerkezet kitűnően végez mindent ami a feladata.
Készítettem vele képeket, de sajna téli fények mellett nem lehet igazán értékelhető eredményt kapni.
Negatívról szkennelt képek, és az előhívással nem voltam elégedett. Foltos, kéznyomos volt amikor kiadták. Hiába autómata hívja, a kezelők valszeg a tecnológiai előírásra fittyet hányva/felrúgva, siettek a dolgukra.
Ha érdekel valakit az Olympus RC, elcserélem Werrához való 4/100-as Cardinar obira.
De egy Cardinár obiért cserébe lenne egy Jupiter 9-es 2/85 (M39 távmérős) amiből kiműtve a rekesz szerkezete, és egy pöttye van a frontlencsén (donornak használt darab).
Ezek ellenére nagyszerű játékszer, digiten kiváló makrókat lehet készíteni vele.
Talán annyi pontosítással, hogy a második bekezdés utolsó gondolata ("...viszont a későbbiek már igen.") helyesen így szól: ...viszont a későbbiek sem!!
Sajnos slr-ben később sem tudták közelíteni legendás minőségüket.
Ettől viszont még fantasztikus érzés kézbe venni ezeket a darabokat.
