Az ismertek fényében kijelenthető, hogy a gizeh-i Sphinx nem egyiptomi alkotás, mint ahogyan a nagy piramisok sem azok, ti. a környékükön található kisebb gúlákkal (szintén hun-magyar szó) térbeli elrendeződésük az Oroszlán állatövi korszakban látható Orion-azaz Nimród-csillagzat rajzát jeleníti meg felülről szemlélve a térben. Az Oroszlán korszaka (az Aranykor), amikor a Nap az asztrológia nyelvezete szerint a saját házában tartózkodik, pedig megközelítőleg a Sphinx keletkezésének feltételezett idejében volt. Az sem véletlen, hogy a monumentális szobor legnagyobb része az oroszlán testéből lett kölcsönözve. A Khufu-piramis Napóleon-kori feltárásakor a Király-kamrában a franciák tengeri üledéket találtak, ami arra enged következtetni, hogy már állt az Özönvíz előtt és alatt. A Sphinx neve azonban az egyiptomiak e területen való megjelenését követő időkben is eredeti alakjában megőrződött, HUN-nak nevezték, mely a piramisépítő proto-szkíta, ragozó nyelvet beszélő, őskultúrateremtő hajdani eleink egyiptomi jelenlétét húzza alá. Az egyiptomi ún. démotikus (a hieratikus és hieroglif írás mellett), azaz a köznép köreiben is legelterjedtebb hétköznapi írás ÁBC-je szinte megegyezik a magyar-székely rovásírás jeleivel, bizonyította be Varga Csaba.
A „HUN” szó mongol nyelven annyit jelent, mint „EMBER”.
A HUN szó jelentése = Egy, Első. A Hun Királyi Koronát viselőszemély a TeremTővel való EgysÉg Szellemében, a lélek újbóli megtestesülése tanításának, és az ember kozmikus szerepének ismeretében uralkodott és szolgált. Ez fejeződik ki a Szent Korona Tanban is. A HUN-MAGYAR folyamatosságértelemszerű.
Ikrek a magyar csillagos égen A világ ma minket többnyire Hungarnak nevez. Mi, magunkat magyarnak mondjuk. HUNGAR = HUN + GAR
A HUN szó az ősi nyelven vezetőt, uralkodót, elsőt és irányítót jelent, mely népnévvé lett. A GAR jelentése a mai magyar nyelvben: erő, sokaság, tömeg, egybegyűjtés, gyűjtemény. A GAR rokonszavai-szóbokra: GAR-am, GAR-at, GER-jed, GOR-é, GYAR-apít, GYÁR-t, GYAR-mat; idegen nyelvekben: GAR-ner, GAR-den, GAR-da, GAR-drobe. (A GUR-uszanszkrit szó pedig „súlyosat” jelent. E szó a lelki tanítómesterre utal, akinek tanításai, tudása és lelki megvalósítása nagyon „súlyosak”, lényegesek.)
HUN - GAR, tehát a hunok tömege, sokasága, népe.
A HUN népnévvel kapcsolatosan vegyük észre: érdekes módon a legtöbb európai nyelven az elsőt is hasonló módon mondják.
Így a: latin (un - una - uno), francia (ön), angol (one), német (ein), közép-amerikai indián (hun), maja (hun) jelentése EGY-ELSŐ a legelső szám.
Az ókori görög történetírók, és Herodotos is, de az egyiptomiak Trogus Pompeiusnak is azt mondják, hogy a szkíták a világ legelső népe, náluk öregebb nincs, tehát ELSŐ, azaz HUN (un, uno, una, one, ein).
HUNGAR, tehát a hagyomány, de értelmezés szerint is jelentheti az első népet. MAGYAR, a MAG tömege, sokasága, népe.
EMBER = HUN (CHUN) - SPHINX
A saját nemzethez tartozás fontosságát húzza alá a HUN-népnév és az ember fogalmának azonosítása. Ez a felfogás tetten érhető az antik Mediterráneum kultúráinak esetében is, ahol a görög-latin kultúrkörön kívül eső népeket pejoratív értelemben „barbár”-nak, mintegy nem teljes értékű embernek minősítették. Ennek mindmáig élő, eltorzult válfaja a zsidóság képzetkörében maradt fenn, a kirekesztő tartalmú „gój” (azaz nem zsidó) fogalomban. Az eszkimóknál a hun népnév és ember-fogalom azonosságával megegyező, saját magukra alkalmazott nevük, az Inuit = emberek (egyes számban: inuk = ember). Csak érdekességként jegyzem meg, hogy a cigányok esetében ugyancsak találkozunk ezzel: roma = ember.
A hun szó eredeti jelentését megismerve nem csodálkozhatunk afölött sem, hogy óegyiptomi nyelven a gizeh-i piramisok mellett álló, az emberben mindmáig kopottságában és csonkoltságában is lenyűgöző benyomást keltő monumentális Sphinx-szobrot HUN-nak nevezték. Ez az oroszlántestű, emberfejű, valószínűsíthetően valaha szárnyakat is viselő és talán bikapatájú remekmű a legújabb kutatások bizonyítékai alapján (tk. a szobor és környezete kőanyagának lepusztulási üteméből kiinduló geológiai vizsgálatok megállapították, hogy az erózió nagymennyiségű víz behatásairól árulkodik) ez a Kis- és Nagy Napév folyamán a Nap az Állatövön keresztül megtett vándorlásának sarokpontjait (Oroszlán-Bika-Vízöntő-ember-Sas vagy a szemita kultúrkörben Skorpió) megjelenítő, mitikus alkotás még az utolsó jégkorszak végét megelőzően készülhetett kb. Kr. e. 12.000-15.000 körül, amikor Egyiptom területét még buja szubtropikus növényzet fedte, és rendszeresek voltak a bővizű esőzések.
HUNOR és MAGOR
Ikrek a magyar csillagos égen A világ ma minket többnyire Hungarnak nevez. Mi, magunkat magyarnak mondjuk. HUNGAR = HUN + GAR
A HUN szó az ősi nyelven vezetőt, uralkodót, elsőt és irányítót jelent, mely népnévvé lett. A GAR jelentése a mai magyar nyelvben: erő, sokaság, tömeg, egybegyűjtés, gyűjtemény. A GAR rokonszavai-szóbokra: GAR-am, GAR-at, GER-jed, GOR-é, GYAR-apít, GYÁR-t, GYAR-mat; idegen nyelvekben: GAR-ner, GAR-den, GAR-da, GAR-drobe. (A GUR-uszanszkrit szó pedig „súlyosat” jelent. E szó a lelki tanítómesterre utal, akinek tanításai, tudása és lelki megvalósítása nagyon „súlyosak”, lényegesek.)
HUN - GAR, tehát a hunok tömege, sokasága, népe.
A HUN népnévvel kapcsolatosan vegyük észre: érdekes módon a legtöbb európai nyelven az elsőt is hasonló módon mondják.
Így a: latin (un - una - uno), francia (ön), angol (one), német (ein), közép-amerikai indián (hun), maja (hun) jelentése EGY-ELSŐ a legelső szám.
Az ókori görög történetírók, és Herodotos is, de az egyiptomiak Trogus Pompeiusnak is azt mondják, hogy a szkíták a világ legelső népe, náluk öregebb nincs, tehát ELSŐ, azaz HUN (un, uno, una, one, ein).
HUNGAR, tehát a hagyomány, de értelmezés szerint is jelentheti az első népet. MAGYAR, a MAG tömege, sokasága, népe.
EMBER = HUN (CHUN) - SPHINX
A saját nemzethez tartozás fontosságát húzza alá a HUN-népnév és az ember fogalmának azonosítása. Ez a felfogás tetten érhető az antik Mediterráneum kultúráinak esetében is, ahol a görög-latin kultúrkörön kívül eső népeket pejoratív értelemben „barbár”-nak, mintegy nem teljes értékű embernek minősítették. Ennek mindmáig élő, eltorzult válfaja a zsidóság képzetkörében maradt fenn, a kirekesztő tartalmú „gój” (azaz nem zsidó) fogalomban. Az eszkimóknál a hun népnév és ember-fogalom azonosságával megegyező, saját magukra alkalmazott nevük, az Inuit = emberek (egyes számban: inuk = ember). Csak érdekességként jegyzem meg, hogy a cigányok esetében ugyancsak találkozunk ezzel: roma = ember.
A hun szó eredeti jelentését megismerve nem csodálkozhatunk afölött sem, hogy óegyiptomi nyelven a gizeh-i piramisok mellett álló, az emberben mindmáig kopottságában és csonkoltságában is lenyűgöző benyomást keltő monumentális Sphinx-szobrot HUN-nak nevezték. Ez az oroszlántestű, emberfejű, valószínűsíthetően valaha szárnyakat is viselő és talán bikapatájú remekmű a legújabb kutatások bizonyítékai alapján (tk. a szobor és környezete kőanyagának lepusztulási üteméből kiinduló geológiai vizsgálatok megállapították, hogy az erózió nagymennyiségű víz behatásairól árulkodik) ez a Kis- és Nagy Napév folyamán a Nap az Állatövön keresztül megtett vándorlásának sarokpontjait (Oroszlán-Bika-Vízöntő-ember-Sas vagy a szemita kultúrkörben Skorpió) megjelenítő, mitikus alkotás még az utolsó jégkorszak végét megelőzően készülhetett kb. Kr. e. 12.000-15.000 körül, amikor Egyiptom területét még buja szubtropikus növényzet fedte, és rendszeresek voltak a bővizű esőzések.
e ELŐSZÓ Ezúttal minden elfogultságtól mentes. A szó valódi értelmében vett "glasznoszty" jegyében megírt diplomácia-, és politikatörténeti munkát tart kezében a Kedves Olvasó. A könyv nem kíméli a II. világháború győztes hatalmainak egyikét sem. Ezt nem is érdemelnék meg. Kíméletre csak a leigázott nemzeteknek lehet igénye, akiket az elmúlt csaknem fél évszázad vad propagandája oly sokszor megalázott. A győztes hatalmak történészei kedvük szerint kerekíthették ki a világháború kitörését előidéző okokat és eseményeket. Szinte megszabták annak keretét, hogy miről szabad írni ebben a témában és miről nem. A második világháború történetének ma már könyvtárnyi irodalma van. Egyre szaporodik a "közreműködők" vallomása, emlékirataik kiadása révén. Mégis nyugodtan állíthatjuk valóban tárgyilagos az okokat kellő mélységben feltáró és teljesen elfogulatlan értékelés sem nyugaton, még kevésbé keleten nem került az olvasók kezébe. Pedig e történet iránt az érdeklődés az idő múltával egyenes arányban nő. Aki az elmúlt ötven év eseményei iránt az átlagolvasónál kissé kritikusabban érdeklődik, gyorsan eljut a kétkedéshez, ahhoz a következtetéshez, hogy itt valami nincs rendben. Olyan mozaikképet vizsgál, amelyből nagyon sok kocka hiányzik. Egyre több olyan kérdés merül fel benne, amelyre a választ hiába keresi. Az alapvető igazság elsikkadt. A legbiztosabb sarokpontok is meginognak, gyanússá válnak. Az embernek óhatatlanul az az érzése támad, mintha egyik-másik talán nem is lenne igaz, hiszen annyi más körülmény szól ellene. A történészek képtelenek kilépni a három nagy zsonglőr: Roosevelt, Sztálin és Churchill által megrajzolt bűvös körből. Mi lehet ennek az oka? Hiszen a háború után az Egyesült Államok, szövetségben Angliával alaposan összekülönbözött a Szovjetunióval. Márpedig a veszekedő emberek ellenfelük legféltettebb általuk ismert titkait is szinte kárörvendve kiabálják ki. A két ideológia - kapitalista, és kommunista - harcosai nem is kímélik egymást. Mégis számos tabu van, amelyről mindkét fél hallgat. Ilyenek, hogy mást ne mondjunk: a teheráni, jaltai és potsdami konferenciák osztozkodásairól készült teljes anyag, a nürnbergi per teljes anyaga, de sorolhatnánk még sok egyebet. Az a tény, hogy a győztes hatalmak a mai napig élvezik a második világháború előnyeit más népek kárára, nem szolgálhat teljes magyarázattal. Az igazi okok ennél sokkal mélyebben rejtőznek. Franciaország, de különösen Anglia ugyan a győztesek oldalán fejezte be a háborút, róluk mégsem mondható el, hogy élvezik annak gyümölcsét, sőt rosszabbul jártak, mint egyik másik vesztes hatalom. Mindezek ellenére ők is hallgatnak! Bár Churchill is, De Gaulle is megírta a maga bő lére eresztett emlékiratát, amelyben sok mindent ki is kotyognak, de a lényegről nem beszélnek. Tulajdonképpen mikor is tört ki a második világháború? 1939 szeptember 1-én. Ami a fegyveres összecsapást illeti valóban ekkor. Előkészítése azonban 1933-ra nyúlik vissza, a Szovjetunió Egyesült Államok által történő diplomáciai elismerésével. Másodrangú körülmény, hogy Hitler is ebben az évben került hatalomra. Roosevelt ravasz módon tervelte ki a világ politikai és gazdasági felosztását. Tervéhez mesterien állította sorompóba a kalmár Angliát és a pénzért, területi gyarapodásáért mindenre kapható oroszokat. Roosevelt eszköztárában az oroszok kerültek az első helyre. Ők mindkét feladat végrehajtására a legalkalmasabbak. Geopolitikai helyzetük is a legkedvezőbb ehhez. Szomszédai Japánnak is, egy kis keveréssel Németországnak is. A Szovjetunió elismerése fejében Roosevelt nemcsak értékes eszközt kapott, de biztosította a világgazdasági válság utáni lassú fellendüléshez szükséges fegyelmezett termelés munkaerő alapjait is. Megállapodott az oroszokkal, hogy felforgató eszméivel nem zaklatja! az amerikai munkásokat. Az oroszok ezt a megállapodást a mai napig a legkorrektebben betartják. Nem úgy az angolokkal szemben. Pedig az 1921-es angolorosz egyezményben ezt Anglia esetében is vállalta. Az 1926. évi nagy angol bányászsztrájk idején ígéretét azonban megszegte. Az orosz szakszervezetek nevében a koldus szegény orosz kormány - Majszkij szerint - egymillió fonttal segélyezte a bányászok sztrájkját. Ez az 1984. évi csaknem egy évig húzód angol bányász-sztrájk idején is megismétlődött. A világ közvéleményének nagy része Chamberlain-t a mai napig németeket békéltető angol miniszterelnökként tartja számon. Itt az ideje, hogy ezt a portrét a helyére tegyük. Röviden: nem volt az. Feladata, ti németek háborús kedvének felkeltése és a háborúba való beugratása volt, és ezt a szerepét kitűnően játszotta el. Ne felejtsük el: a világháború alatt a három hatalom vezetői között folyt bősége és rendszeres levelezés, mondhatnánk háborús egyeztetés mely 1937-től, vagyis Chamberlain hatalomra kerülésével alakult ki. Aligha lehet véletlen, hogy a müncheni egyezmény aláírásáról hazaérkező Chamberlain-t Rooseveltnek ez az egyszavas távirata várta: "Bravó" A Szovjetunió 1939-ben amerikai tanácsra kötött taktikai meg nem támadási szerződést Németországgal. Célja kizárólag a németek önbizalmának növelése, kedvező politikai és szövetségi konstelláció érzetének keltése a_ háború megindításához. Az ürügyet mindkét szerződő fél számára az alaposan rászedett Lengyelország Németország elleni provokációi szolgáltatták. ° Ázsiában Roosevelt Japánt csalta a Pearl Harbour-i lépre. Szerencsétlen japánok úgy gondolták, egy eredményes rajtaütésszerű támadás jobb belátásra bírja majd az amerikai kormányt Japán alapvető létérdekeinek megítélésében. Nem sejthették, hogy azok már rég elhatározták a velük való nagy leszámolást. A galád módon kiprovokált második világháború befejezése után tőrbecsalt ellenfeleinek vezetőit a világtörténelemben példa nélkül álló módon az általuk kreált "háborús bűnösök" elmélete alapján legyilkolják. Minden azt igazolja, hogy az amerikai és az orosz társadalomban az igazság nem csak szubjektív, hanem egyáltalán nem létezik. Ellenkező esetben ugyanis éppen az angol, amerikai és az orosz vezetők kivégzése volna méltányos. Ha hihetünk Elliot Rooseveltnek, miszerint apját Churchill megmérgeztette, gondolva halála okán esetleg kibújhat az Atlanti Charta kötelezettségei alól, ügy azt kell mondanunk, hogy saját személyében legalább elnyerte méltó büntetését. Ez azonban sovány vigasz a japán és a német, valamint a vonzáskörükbe tartozó leigázott népeknek. A második világháború kiprovokálásától immár több mint fél évszázad választ el bennünket. Itt a legfőbb ideje, hogy az abban résztvevő országok népei - akár a nyertesek, vagy a vesztesek államaiban élnek - megismerjék a minden manipulációtól mentes igazságot: a második világháború valódi történetét. Szerény munkám ehhez kíván segítséget nyújtani. A háború kitervelése és végrehajtása mindenkit - de különösen a kárvallottjait - meggyőzhetett, hogy az amerikai és az orosz politika legfőbb eszköze a kiszemelt áldozatok félrevezetése és becsapása. Sajnos ez nem csak a háborúk kiprovokálásában, hanem békeidőben is igaz. Különbség csupán annyi, hogy Amerika ezt tagadja, míg a Szovjetunió összeegyeztethetőnek tartotta fennkölt elveivel. Mondván a cél bármilyen eszközt szentesít. A háborús - Churchill szavai szerint - osztalék bezsebelése után új módszereket eszelnek ki a világ népeinek félrevezetésére. Hideg háborús szereposztásban a két ideológia ürügyén osztják két csoportra a világ országait. Magukat szuperhatalomnak nevezik és a népeket egymás befolyási övezetébe sorolják, Létrehozzák katonai szövetségi rendszereiket, látszólag egymás ellen, válójában hatalmi monopóliumuk védelmére, az Egyesült Államok anyagi, technológiai segítségével a Szovjetunió olyan fegyveres erőre tesz szert, hogy Amerika utánpótlása mellett, bármilyen ellenük kialakuló katonai szövetségi rendszer legyőzésére képes. Napjainkban a világgazdasági, de ha úgy jobban tetszik a világpolitikai helyzet ismét megérett egyes leküzdhetetlen konkurensekkel való elszámolásra. A cselszövők provokációi, a különös pápaválasztás, a lengyel szolidaritás csapda, a koreai utasszállító repülőgép lelövése, Gorbacsov peresztrojkája, Irak, Csernobil, de különösképpen a napjainkban dúló jugoszláv belháború, zsinórban követik egymást. Szerencsére a két világháborúval a népek sokat tanultak, nem hajlandók a vásári csalókra jellemző módszereknek felülni. A béke megőrzése érdekében a japán és a német tudományos kutatásnak legfőbb feladata: hogy az amerikaiak kikapcsolásával olyan védelmi fegyverrendszereket hozzanak létre, amely az előbb-utóbb bármilyen formában, de biztosan bekövetkező orosz támadást méltó fogadtatásba részesítheti. Nem szabad elfelejteni, hogy nemcsak az orosz atomháború tehet végzetes kárt Amerika konkurenseiben, hanem - éppen Csernobil példája igazolja - az orosz atombéke is. Tisztelettel kérem azokat a Kedves Olvasókat, akik közelmúltunk történelmének olyan fontos helyén álltak, vagy állnak, ahol betekintésük volt, vagy van egyes különleges külpolitikai, diplomáciai folyamatokba, amelyek könyvünk megállapításaival kapcsolatba hozhatók - szíveskedjenek tájékoztatni az általuk ismert eseményekről. Történelmünk minden jó szándékú tanújára számítok. Adataikat természetesen inkognitójuk megtartásával - a könyv esetleges második kiadásánál szeretném felhasználni. Ez a tanulmány, mint alapkoncepció 1987 őszén tulajdonképpen elkészült. Kiadására természetesen akkor még nem igen lehetett gondolni. Ez a tény, ha nem is menthető, de bizonyos fokig talán még megérthető. 1990-ben jött a rendszerváltás, legalábbis a szóhasználatban. Mindenesetre a szólás-, és gondolatszabadság megvalósult. Őrömmel kerestem fel az újonnan alakult magán kiadókat felajánlva, írásom publikálását. Elolvasás után azonban vagy megjegyzés nélkül, esetenként homályos utalásokkal visszaadták. Valami olyasfélét morogtak: ,,ilyen kiadó nincs, de valószínűleg nem is lesz; akt ezt valaha is ki merné adni." Az idő őket igazolta. Akadt azonban néhány jóbarát, akiknek önzetlen erkölcsi és anyagi támogatását ezúton is megköszönöm. Azóta az egyre több - a témával foglalkozó emlékiratot, egyéb leírást - amelyhez csak hozzájutottam, mind elolvastam. Könyvein megfelelő helyein egyes elemeit felhasználtam. Nem találtam azonban okot a könyv alapvető megállapításainak visszavonására, vagy átírására. Végül elnézést kérek a Kedves Olvasótól, hogy a II. világháború "győztes" hatalmainak vezetőit és a vezetésük alatt álló intézményeket könyvemben helyenként nagyon szókimondóan jellemzem. Magyarul: az igazi nevén nevezem. Ezek megítélésénél szíves figyelmükbe ajánlom, hogy ez sem mennyiségben, sem durvaságban meg sem közelíti azt a negyvenöt évi mocskolódást, amelyet ők a japán, német és magyar népre, azok második világháborús vezetőire - kimondom, ha megköveznek is - ártatlanul rákentek. Baja, 1994 nyarán. A szerző, Hernádi Tibor
A magyar őstörténet és sumerológiai kutatásai elismertek. (Jézussal és a kereszténységgel kapcsolatos vallási tárgyú kutatásai vitatottak.)
Őshazánk a Kárpát-medence, ide teremtett minket a Magyarok Istene.
Itt élt a vértesszőlősi ember, a korát 350 ezer évesre becsülik. Ő a homo sapiens erectus hungarikus, ilyen sehol másutt nincs. 1560 cm3 körüli a koponya mérete, mint most a miénk. (Nem majomszerű ember, mint a neandervölgyi lelet.)
Magyar rovás lelet, tatárlaki 3 agyagtábla:
1961-ben a Maros-völgyi Tatárlakán előkerült 3 agyagtábla a bronzkorból. Kr. e. 2000-nél idősebb, és kitűnően érthető magyar szöveget olvashatunk le róluk.
Dr. Baráth Tibor: A magyar népek őstörténete, c művében mutatta be az olvasatát, az internetes változatából idézem: "Tisztázzuk először a Tatárlaka nevet: itt tatárok sohasem lakhattak, főleg nem a bronzkorban. A név a mássalhangzók ikerhangjai összecsengésével T=D TUDÓLAKA lehetett. Itt a neten olvasható leletek alapján tudós pap(-ok)éltek, akik a NAP járását is figyelték. A 240mX140m-es területen egy (fa?) épület állhatott és tudós csillagász(-ok)segíthették a -földműves- nép életét. Csillagászati megfigyeléseket mutat a kutatók szerint. Mérnöki pontossággal határozza meg a naptárat. A szögletes táblák úgy tudjuk, nem kisebbek, a korong méretéhez hasonlók. Olvassuk mi áll a rovás leleten.
A táblákon RÁK és BAK csillagképek jelei,két darabon lyuk van. A téglalapon a lyuk körül napsugarak, azon keresztül nézhették a Napot.
A KORONG alakon a Napot ábrázoló (NAP) lyuk alatt nagy KERESZT a rovás T jele, amit körül vesz a korong kör alakja (AR) vagy úr jele.
Ezek összeolvasva NAP+T+AR= NAPTÁR.
A műszer beállításával megfigyelték a nyári Nap megállását 11-szer egymás után júni 10-20,között amikor ugyanabban az időben kelt fel a Nap. JÚNIUS 21-én van a nyár kezdete és utána a Nap mindig később kel fel.
A korong felső sorát balról-jobbra olvassuk, az alsót jobbról balra.
(Értelem szerint a magánhangzókat behelyettesítem.)
Z R NY ELÉ J N IST N 4 O R K R= eZ iRáNy ELé JöN ISteN 4 óRaKoR.
O N P J L RÁK VN 10 T L K T N= hÓNaP JeLe RÁK öVöN 10 TeleK (nap?) uTáN.
A napkeltét figyelő korong tehát be volt tájolva, hogy a tudólaki délkörön 4 óra után lehessen észlelni - mit? A nagyobbik rovásos táblán az írásjegyeket nézzük:
A bal részt rosszul látom. A középső részen: középen a felkelő Nap ( A NAP) mellette talán egér hosszú farokkal az egér= Az Ég Ura értelemhatározó az összecsengés feltételezésével.
Bal felső sarok:T (iT) alatta Rák, Jobb sarok fent 3 K és u vagy o végül a szamár képe IA, vagy Szemúr.
Ha összeolvasom: A NAP (AZ ÉG URA) ITT A RÁKKOR JÖN a Szemúr.
A harmadik rekeszben felülről lefelé olvasva az oszlopokat:
N P S K R L K B= a NaPSuKaR LuKaBa= a Napsugár lukába.
BIZONYÍTÉKNAK VEHETJÜK, HOGY AZ ŐSI MAGYARORSZÁGON MAGYAR TUDÓSOK kr.e. 2000 ÉVVEL MÁR ITT MAGYARUL ÍRTAK, olvastak és beszéltek, azaz a magyar volt a lakosság nyelve. E leleteket egyesek Kr. e. 6500 évesre is becsülik a net adatai szerint.
Első bizonyítékunk: ŐSHAZÁNK A KÁRPÁT MEDENCE: a többi nép csak utánunk jött.
Az oldal kedvelése · 2015. október 10. ·szerkesztve· Az észak-imreföldi Egyesült Szittya Államok napjaink egyik legbefolyásosabb országává nőtte ki magát - nem véletlenül! Mint azt már oly sokszor említettem, őshun elődeink ezen a mennyei földön folyatták szét először méltán híres életnedvüket, itt leltek melegágyásra bátor, talpraesett, szittya fiaink elixírlövegei, e szakrális talajon manifesztálódtunk intelligens óetruszk-indián embersarjakból kifinomult paleomagyarrá. Bármennyire is próbáltak minket ellehetetleníteni a rothadt döghúst keselyűkkel szétmarcangoltató, mérgeskígyók áfiumát drótférgekkel dézsmáltató, állekváros bukták töltelékét burkusországbeli pajorokkal belülről emésztető neolibbant-hitlosztalinopata-judeobalszélsővonalib-paleoorbanogyurcskonz-áldemokrata-hibbant-libbant gonosz, dölyfös, parazitikus, piócákat májmétellyel rágató népek és társaik, mi álltuk a sarat - büszke magyar virtusunknak megfelelően őriztuk tovább kultúránkat, hagyományainkat, szokásainkat, igaz hun testvéri szeretetünket. Alább látható térkép az ősi, prekambriumi földtörténeti időszakból maradt ránk. Készítője, a Szíriusz-sámán, tisztánlátó, Atlantisz-kutató és regösjós Szörcsök Pali bácsi mértani pontossággal, mérnöki precizitással bejelölte a mai USA területén alapított ómagyar nagyvárosokat, eleink valódi hun szülőföldjeit. Sajnos Mosó Antal György és bércsahosai, a szittyaangolság úttörői, az álmagyar imreföldi politika hazug bábtáltosai tükörfordítással átkeresztelték szinte kivétel nélkül paleoetruszk metropoliszainkat, amerikanizálva egy teljes civilizáció magszóróinak régi, becses elnevezéseit. De mi nem felejtünk! Lesz, lesz, lesz, csak azért is lesz - Imreföldi Hun-Szittya Államszövetségünk újra Magyarországé lesz!TetszikHozzászólásMegosztomIdőrendben9999104 megosztás15 hozzászólásHozzászólásokTovábbi 9 hozzászólásDudás László Sándorhttps://www.facebook.com/photo.php?fbid=856845294352567&set=pcb.849838765107121&type=3&relevant_count=3 , m:-)ert külkönben jön a nagy LAKOTA főnök és szétnyílaz benneteket!Tetszik · Válasz · 2015. október 11., 16:41 · SzerkesztveKezelésDudás László Sándor:-)Tetszik · Válasz · 1 · 2015. október 11., 16:44KezelésÁgi Szabó LászlónéEzt elloptam, minden érdekel, ami a Hunok, és a Magyarság múltjával kapcsolatos. Várom a további információkat :)Tetszik · Válasz · 2015. október 14., 14:40KezelésNorbert SándorfiVízicsizmás, Denevér, ez késsz :-D:-DTetszik · Válasz · Tegnap, 11:54KezelésKatalin PatakiLas Vegas ?Tetszik · Válasz · Tegnap, 15:45KezelésKatalin Patakimelyik washington meg new york?Tetszik · Válasz · Tegnap, 15:46Kezelés
FELIRATKOZÁS 4,2 ENehéz vándorút az élet, vándor a sok árva lélek, Szomjazva a boldogságot, járjuk ezt a bús világot! Utunk végén, alkonytájban, árva a szív egymagában, Körötte a tűnő nyárban, könnycseppek az út porában! Boldogságra vágytam én is, boldogtalan lettem én is, Mindhiába hittem benned, szívem néked mégsem kellett! Lázas álmok, vágyak, tervek, tenélküled mivé lettek, Télbe hajló, őszi tájban könnycseppek az út porában! Egyszer minden útnak vége, elfogy majd a könny is végre, És ha volt is jóban részem, szétfoszlik a messzeségben! ||:Emlékekkel bús szívemben eltűnök a végtelenben, Nem marad más énutánam, könnycseppek az út porában!:|| Szövegírók: Somogyi Zsolt Zeneszerzők: Vas Gábor Ének: Bokor János https://www.youtube.com/watch?v=Mwolf6NFJ_s
A Khufu-naphajó egy ősi földönkívüli technológián alapuló szerkezet lehetett, akárcsak az a 24 rejtélyes, lézeres eljárással kivágott gránittömb, melyet a közeli barlangokban találtak?
24 rejtélyes, fekete színű gránittömb található a gizai nagy piramis közelében, melyek több ezer évvel ezelőtt készülhettek, méghozzá modern, lézeres technológiával.
Ezek a hatalmas fekete kőtömbök egyenként akár a 100 tonnát is elérik. Szinte tükörsima a felületük, és hatalams rejtély az, hogy mire szolgálhattak egykoron.
Az biztos, hogy egy olyan technológia végtermékei, melyet ma még nem ismerünk, leszámítva a lézeres technológiát, ami azonban nem volt elérhető a több ezer évvel ezelőtti ókori Egyiptomban.
Adódik tehát a kérdés: hogy hozták létre ezeket a gránittömböket? És mi az eredeti funkciójuk?
A paleoasztronautikai kutatások szerint ez a 24 darab óriási tömb valójában nem más lehet, mint különleges “feketedobozok”, vagy egyfajta energiacellák.
Energiacellák egy sokkal nagyobb szerkezethez, mely feltehetően a gizai nagy piramis alatt van elrejtve.
A kő megmunkálásának művészetét a legmagasabb fokon ismerhette az, aki ezeket megalkotta, de még úgy sem lett volna lehetősége ennyire tökéletes “dobozokat” készíteni.
Ezért gondolják mind a mai napig földönkívüli eredetűnek ezeket a dobozokat, vagy egy olyan földönkívüli technológiával, de emberek által gyártott tárgyaknak, amik egy hatalmas naphajó részei lehettek.
ha valóban energia cellák voltak, akkor a Khufu-naphajó működtetéséhez kellhettek, ezért is vannak jelenleg is a gizai – azaz Khufu – nagy piramis közelében.
A gizai nagy piramis alatt egyértelműen létezik egy struktúra, mely elkülönül a környezetétől, és ott van a mélyben.
Már évtizedek óta vannak sejtések arról, hogy a piramisok és a nagy szfinx alatt egyfajta alagútrendszer található, melyek titkos, gigantikus földalatti termeket foglalnak magukban.
Az egyik hegyoldalba vájt barlangrendszerben található gránittömbök és a naphajó összefügg. Egyiptomban nem csak olyan naphajók léteztek, melyekkel a tengereken hajóztak.
Különös érdekesség, hogy az egyiptomiak ezen hajói már tartalmaztak fém alkatrészeket, tehát hihetetlenül fejlett civilizáció volt.
A régészek egy csoportja úgy tartja, hogy egykoron a fáraók temetkezési szertartásaihoz szállított rituális tárgyak elvitelére szolgáltak.
Ezeket a hajókat rendszerint az uralkodók, azaz a fáraók sírjában, vagy az alatt temették el, így a Kheopsz-piramis alatt valóban létezhet egy gigantikus naphajó, modern, földönkívüli technológiával.
Az egyiptomiak úgy hitték, hogy a fáraókat ezek a naphajók szállítják át a túlvilágra.
A paleoasztronautika hívei szerint a naphajók nem csak a klasszikus értelemben vett hajókat jelentették, hanem különleges, repülésre is képes szerkezeteket. Erre ugyanis nem szolgálnak bizonyítékul, de szerintük egyes egyiptomi hieroglifák éppen ilyen naphajókat ábrázolnak.
Ezek a naphajók a nap erejét használták fel energiaforrásként, hatalmas energiacellákban elraktározva azt, mint amilyenek a megtalált gránittömbök lehetnek.
De vajon ez egy és ugyanaz lenne, mint az a Khufu-naphajó, amit valóban a gizai piramisnál találtak még régebben? Ez egy óriási hajó volt, melyet eredetileg Khufu fáraó építtetett, és a legenda szerint szintén a Nap ereje hajtotta.
Ez egyben a világ legrégebbi valaha talált, érintetlen hajója, és sok szakértő szerint, ha vízre bocsátanák, még most is lehetne vele hajózni.
Azonban az a legbizarrabb az egészben, hogy a naphajót soha nem arra tervezték, hogy a vízen hajózzanak vele. A naphajó a legendák szerint a levegőben haladt volna…
Itt jön a még megdöbbentőbb dolog: a hajót eredetileg rétegekben találták meg, és nem volt teljesen összeillesztve, noha korábban feltehetően kész volt. Ezt a régészek annak tudták be, hogy hosszabb ideje volt már a felszín alatt.
Egy bizonyos Ahmed Youssef Moustafa volt az, aki apránként, rengeteg munka árán végül az előkerült darabok és roncs alapján rekonstruálni tudta a naphajót.
Olyan jeleket találtak a maradványokon, melyek egyértelműen arra utaltak, hogy a naphajót többször is “használták”. Ez azért rendkívül különös, mert soha nem hajóztak vele. A vízen legalábbis nem, hiszen a levegőben való lebegésre és “úszásra” lett tervezve…
Rengeteg kérdés vetődött fel a naphajó kapcsán. Tényleg a túlvilágra való utazásra használták? Ha igen, akkor miért vannak rajta használatból eredő nyomok, ha a fáraókat a túlvilágra való átlépésük után segítette?
És ha valóban képes volt repülni, azt milyen technológiával, vagy megoldással oldották meg? És miért volt nem teljes egészében, hanem darabokban elhelyezve a piramisnál?
Egy bizonyos Kamal-al Mallakh egy másik helyszínen, szintén a gizai nagy piramis lábánál talált egy másik hajóroncsot is, ezt a felfedezését azonban nagyon sokáig nem ismerték el.
Ráadásul az ásatást, és a feltárást követő éjszaka valaki, vagy valakik kirabolták a helyszínt, és rengeteg részét elvitték a hajónak. Sokak szerint köztük lehettek azok az ősi alkatrészek is, melyek megoldhatták volna a naphajó repülési képességének rejtélyét.
A mai napig nem tudni, hogy valóban tudtak-e repülni, és ha igen hogyan, ezek a naphajók. Egyiptom homokja a mélyben tartja a titkait továbbra is…
Szép hétvégét és ünnepet kívánok:
gép
