A germán törzsek kialakulásával kezdve, a bronzkortól a római korig. Utána a római kor következik, kimberek és teutonok, Ariovistus, Arminius és a többiek. Azután a népvándorláskor idejének történései. Lezárva a szászok keresztény hitre térítésével Nagy Károly császár idején.
Egy nagyon érdekes kérdés, hogy vajon milyen lehetett a mai nyelvek elődeinek hangzásvilága és nyelvtana évszázadokkal, sőt évezredekkel ezelőtt.
A topik korábbi szakaszaiban többször foglalkoztunk már az ógermán nyelvek kérdéskörével.
Itt egy nagyon rövid ógermán (Proto-Germanic) rekonstrukció, durva közelítéssel a Kr.e. I. évezred második felének a nyelvállapota, az indoeuropisták között közismert Schleicher-mese ógermán rekonstrukciója:
Elsősorban az I2 arány tűnt nekem elég magasnak,az I1 meg feltűnően alacsonynak germán népekhez képest.
Persze az is lehet,hogy a vizsgálat ferdített és valójában tök más genetikája volt ezeknek a törzseknek. Ha eltolódik egy haplotípus aránya annak lehet az oka genetikai sodródás is nem feltétlen keveredés tehát elismerem tényleg túl magabiztosan jelentettem ki a dolgot.
Lengyelországot milyen népek lakhatták egyébként a germánok előtt ? A kelta területhez nemigen tartozott hozzá,tehát ők kilőve. Szlávok elvileg még csak Belorusszia,Ukrajna,Nyugat-Oroszország területén voltak akkor. Egyébként nem is arra gondoltam,hogy szlávokkal keveredtek hanem valami hozzájuk közelálló indoeurópai néppel ami a lengyel területeken élhetett. Tehát nekem az a tippem,hogy valami másmilyen indoeurópai nép élt Lengyelországban ami beolvadt a germánokba és a szlávokba később.
No ez a tipikus példája annak, amikor valaki a genetikai kutatások eredményeire hivatkozva hülyeségeket állít vagy legalábbis erősen ferdít.
Az R1a ugyanis nem köthető egyértelműen sem a szlávokhoz, sem a baltiakhoz, bár közöttük valóban magas a gyakorisága.
Az R1a az ősi germánok között is jelen volt, ma is jelen van mind a skandinávok, mind az északnémetek között, ráadásul egyes régiókban elég jelentős, pl. Közép-Norvégiában, ahol a balti és a szláv hatás szinte teljesen kizárható.
Ez a 35% R1a, amit a cikk ír, nem olyan magas, hogy némi kelet-európai keveredéssel ne lehetne megmagyarázni, főleg, hogy a skandináviai régiókból érkezőknél eleve lehetett olyan 20-30%-os arány ebből a haplocsoportból.
Véleményem szerint tehát marha erős túlzás a gótok és a vandálok szláv genetikai eredetéről írni, főleg annak tükrében, hogy abban a korban a kutatások szerint a szlávok ősei még jóval keletebbre éltek, nem a mai Lengyelország területén.
A genetika tükrében is simán elképzelhető ezeknek a népeknek a skandináviai eredete, nyilván azzal a kiegészítéssel, hogy a kelet-európai síkságokra érkezve a helyi népességgel keveredtek, ami visszahatott a genetikai jellemzőikre is.
Azt meg végképp nem értem, hogy Szardínia modern kori népességének mi köze is van a keleti germánok genetikájához, de lehet, hogy én vagyok a gyönge...
A viking helyett az északi germán valóban találóbb :-)
Gondolom,hogy dicsőséges volt a korabeli germán törzsek között,hogy a vikingek skandinávok közvetlen rokonainak vallhatták magukat ezért terjesztették ezt a mondáikban ha esetleg nem lenne ez igaz.
Lengyelország északi területe nem annyira a germán őshaza tehát lehet,hogy Skandináviából jöttek be még,ha annyira nem lehet ezt visszakövetni. A szlávos génállományt viszont tuti nem Skandináviából hozták be.
Egyébként a gepidák tovább élhetnek ma is a magyar génállományban mert itt éltek és nem haltak ki teljesen.
A viking az nem egy etnikum volt hanem egy "foglalkozás". A 9. század előtt pedig nem voltak vikingek ilyen minőségükben.
A gótok eredetét a legenda tényleg Götalandhoz köti de sajnos erre tudományos igazolást még nem sikerült találni. Jelenleg a gót vándorlást és a gót etnogenezist az i.sz 1-4. századi Wielbark-kultúráig lehet visszavezetni, ami kb. a mai észak és kelet Lengyelországban volt.
Az lenne a kérdésem,hogy a mára sajnos kihalt keleti germán népek(gótok,vandálok stb.)szerintetek tulajdonképpen északi germánok(vikingek)voltak-e ami az eredetüket illeti ?
A gótok és a Svédországi Götaland tartomány nevének egyezése nem lehet véletlen szerintem,az őseredeti gótok innen származhatnak tehát nagyon közeli rokonai a svédeknek,norvégoknak,dánoknak.
Genetikailag különbözőek biztos mert a vizsgálatok szerint a gótok és a vandálok inkább a mostani lengyel,ukrán,belorusz népekhez állnak közel:
A kései rómaiak előtti vaskor kultúrái (nagyjából a Kr.e. II-I. század):
sötétzölddel az északi vagy nordikus vaskor kultúrái, bordóval a Jastorf-kultúra, amely a nyugati germán népek elődeit foglalta magában, halványzölddel a Przeworsk-kultúra, amely a keleti germán népeké volt.
Narancssárga színnel a kelta kultúrák, sötétbarnával a vitatott etnikai hovatartozású Okswye-kultúra (keleti germánok, nyugat-baltiak?), lilával a nyugat-baltiak, rózsaszínnel a kelet-baltiak, feketével az észtek, türkizzel a szlávok őseinek területe került ábrázolásra.
Érdekes még itt az, hogy azt írja a mai Dél-Németország területéről, hogy innen a kelta népek a Kr.e. 400-tól kezdődően fokozatosan termékenyebb területekre vándoroltak, Galliába, Észak-Itáliába, Pannoniába és Hispaniába, ezáltal ezeket a területeket üresen hagyták az északról dél felé húzódó germánok előtt.
A germánok kihasználva ezt a népesedési vákumot, fokozatosan benépesítették ezt a térséget, időszámításunk kezdetén már a Duna és a Rajna vonaláig ért a lakóterületük.
Érdekes a Jastorf-kultúra felfedezésének története is, az első urnatemetőit egy 16 éves német fiú, Gustav Schwantes (1881 - 1960) találta meg, aki később neves őstörténész és botanikus lett.
A vaskori Jastorf-kultúra részben az északi bronzkorból fejlődött ki és ma a szakértők többnyire a Jastorf-kultúrát és a vele északról határos korai északi vaskort tartják a germán nyelvek őshazájának.
Herwig Wolfram (sz. 1934) neves osztrák történész pl. a Jastorf-kultúra területére teszi a Grimm-törvény, azaz az első germán mássalhangzó-eltolódás helyszínét.
Korábban úgy vélték, hogy a mai Dánia és Dél-Svédország területe volt a germánok őshazája, ahonnan a bronzkor és a vaskor határán intenzív népvándorlás indult Észak-Németországba és ez hozta volna létre a Jastorf-kultúrát.
Ma már a kutatók többsége elveti ezt az elméletet, bár kisebb létszámú skandináviai bevándorlás valószínűsíthető.
Ma már inkább azt hangsúlyozzák, hogy nem volt egységes előgermán vagy ógermán népesség, hanem csak különböző, egymással közelebbi vagy távolabbi rokonságban élő törzsek voltak.
Az ógermán népesség szállásterületét ma már nem korlátozzák Dél-Skandináviára, hanem ebbe beleértik a mai Észak-Németország legnagyobb részét is nyugaton egészen a Weser folyóig, délen Thüringiáig, délkeleten pedig Alsó-Sziléziáig.
Tehát a neolitikum végére a lakosság antropológiai összetétele nagyjából olyan lett, mint a mai dánoké, attól eltekintve, hogy a mai dánok magasabbak.
Ugyanakkor megjegyzi, hogy az ősi mezolitikus vadászokra jellemző alacsonyabb, robosztusabb típusok a mai napig is köztük élnek (mármint a dánok között).
"During Neolithic average height for men grew from 165 to 176 cm. and for women from 152 to 162 cm. In the extensive bone material is also evident that during the Neolithic period, both men and women became more slender built. The characteristic "Cro Magnon" traits are less frequent on the skulls from the Neolithic than in material from the Ertebølle period - I think of sloping forehead, strong eyebrow arches, powerful jaws, etc.
...
Some believe that the increased average height was caused by an improved diet after the Neolithic introduction of agriculture. But short stature of a population is frequently caused by lack of proteins, and one can not say that the Ertebølle hunters did not get enough proteins; they ate in general only proteins. They had without doubt reached their maximum height.
All this must have been genetic changes, which necessarily must have been based on some form of immigration during the Neolithic period.
The first short skull in Denmark was found in a jættestue grave på Sjælland near the village of Borreby. As we remember jættestue graves belong to the later part of neolithic.
In these politically correct times, we love to imagine a harmonious and peaceful coexistence among different races and cultures. But if such a paradise condition ever had existed, it was without doubt a purely temporary exception. In the real world the strong overcame the weak, killed the men and produced their own children on the women. Which would have been a natural and original form of racial mixing.
...
We recall that there have been some mistakes in the gender determination of skeletons from the Hunter Stone Age. One can determine a skeleton's gender by measuring the size of the limb bones, molars, etc., assuming that women are more slender built and have smaller molars than corresponding men. But initially some of hunters' female skeletons were erroneously assessed as men. The ancient hunters' own women seemed to have been some pretty rough and manly types.
Such sexual preference would have left its genetic traces in the population, such that at the end of Neolithic that time Danes much resembled modern types, perhaps not so tall.
The Funnel Beaker culture was the dominant and leading culture through the entire Neolithic. There have undoubtedly been many migrations and invasions, which the hunters' descendants have rejected. The Pit Ceramics only managed to exist a few hundred years. Only the Single Grave people represented a permanent immigration to the until then uninhabited Jutland Heath.
The genes of the original hunters are still among us. As a type one of the old hunters would certainly fit well into the types of the modern Danish people; no one would find him very strange. Many modern ethnic Danes have features in common with the hunters, such as sloping forehead, eyebrow arches or prominent jaw. A slightly broad and not very tall type is also quite common in Denmark. But the frequency of these ancient "cro magnon" features is definately less in the modern population, than it was in Hunters' Stone Age and most part of Neolithic."
A Dánia történelmével foglalkozó Dandebat history oldal is azt írja a neolitikum fejezetnél, hogy a dániai neolitikum népessége teljesen más embertani megjelenésű volt, mint a korábbi mezolitikus Ertebölle-kultúra népessége.
Az Ertebölle-népeknél a férfiak átlagmagassága mindössze 165 cm volt, a nőké pedig mindössze 152 cm, a neolitikum kései korszakára a dániai férfinépesség átlagmagassága elérte a 172 cm-et, a nőké a 162 cm-et.
A puszta testmagasságnál azonban sokkal fontosabbak a koponyaformákból, a csontozat robosztusságából és a testalkatból levonható tanulságok.
A mezolitikus Ertebölle-emberek max. középtermetűek, ugyanakkor rendkívül robosztus, erős csontozatúak voltak, még a nők is. A koponya is vaskos, robosztus, az ősi Cro-Magnoid típusra emlékeztető, enyhén lejtős homlokkal, vaskos, széles állkapoccsal, erőteljes, nagy fogakkal, az állkapcson igen erős izomtapadási felszínekkel. Erős, kiálló szemöldökív.
A neolitikus lakosság magasabb és karcsúbb testfelépítésű volt, szinte minden vonásában finomabb felépítésű.
A koponya és az arc is gracilisebb, finomabb felépítésű, az állkapocs keskenyebb és finomabb felépítésű, ritkábbak az ősi Cro-Magnoid jellegzetességek. A szemöldökív gyengébb, nem kiálló.
Ugyanakkor a régebbi, mezolitikus típusok is kielemezhetőek a neolitikus leletek között, de ritkábbak és kevésbé tiszta formában.
Mindez arra utal, hogy a földművelő-állattartó életmóddal egy új népesség érkezett Közép-Európából az északnémet alföldeken át Dél-Skandináviába, de nem irtották ki vagy űzték el teljesen az ősibb mezolit népességet sem, mert azok nyomai kimutathatóak a mezolitikumban is.
Igen régi vita a témával foglalkozó történészek és régészek között, hogy a neolitikus életmód és kultúra megjelenése Dél-Skandináviában új népcsoport (népcsoportok) bevándorlásának vagy az őslakos mezolit népesség kulturális adaptációjának köszönhető.
Mindkettő mellett szólnak érvek és ellenérvek, ugyanakkor Douglas T. Price kiemeli, hogy a kora neolitikus TRB (tölcséres szájú edények) kerámiák viszonylag gyors és tömeges megjelenése mögött délről érkező új csoportok állhatnak.
Mindez viszont lehet kulturális és technológiai átvétel vagy csere eredménye is.
Ugyanakkor az antropológiai és a modern archeogenetikai vizsgálatok eredményei inkább új embercsoportok megjelenéséről vallanak, de az eredmények még itt sem egyértelműen bizonyító erejűek.
Douglas ezt írja:
"The question of how agriculture was introduced in southern Scandinavia is a difficult one. There are three major hypotheses: (1) the Early Neolithic was intrusive, brought by colonists; (2) the Early Neolithic developed from the local Mesolithic, under the influence of various Danubian cultures to the south; or (3) some combination of the two, e.g., small groups of immigrants brought the basic Neolithic package into Scandinavia, where it was adopted by local inhabitants.
As noted, there was contact between late Danubian farming groups in Central Europe and Mesolithic groups in southern Scandinavia, given the evidence of imports into the Ertebolle culture. The only reasonable explanation for the delay is the presence in northern Europe of these successful fishing-hunting peoples who had little immediate use for other aspects of the Neolithic. The question, then, is not one of interaction, which is evident, but rather of colonization versus indigenous adoption.
The evidence for and against colonization comes largely from material culture.
Arguments in favor of colonization cite the simultaneous introduction of a variety of new materials, such as TRB pottery and polished flint axes, and new practices involving domestic plants and animals and monumental tombs (e.g., Solberg 1989). However, a number of similar lines of evidence—similarities between the Mesolithic and Neolithic in stone tool and ceramic technology, settlement location, and burial practice—support an argument for indigenous adoption (Nielsen 1985).
The physical anthropology of Neolithic individuals differs only slightly from that of their Mesolithic predecessors (Bennike 1993). Several minor changes are seen in the Early Neolithic skeleton; bones and skulls are less robust, and teeth are smaller. There are also minor changes in stature; Mesolithic males and females are 1 cm taller than their Early Neolithic counterparts. Interpretation of these differences is ambiguous, however, with regard to the question of colonization versus adoption, as these differences may also be related to diet or activity.
There is also some limited information from ancient DNA in the bones and teeth of Mesolithic and Neolithic individuals. These data are problematic, because there are very few samples from the actual transition period, between 4500 and 3500 BC, due to a paucity of burials during this time, problems of protein preservation and contamination in many samples, and because the study of aDNA is still in an experimental stage.
Current studies suggest that there are genetic differences between Mesolithic and Neolithic populations in central and northern Europe, but much more work needs to be done (e.g., Bramanti et al. 2009, Brotherton et al. 2013, Skoglund et al. 2012).
In sum, while there was a rapid influx of new kinds of pottery and decoration, burial rites, house forms, and domesticated plants and animals, several basic aspects of life did not change substantially at first.
At the same time, it is important to remember the very explosive initial spread of the TRB into Scandinavia, which does suggest the arrival of new people. Although there is no substantive evidence to indicate the movement of agriculturalists from the south, the possibility that small groups of immigrants came into the region and introduced local inhabitants to the Neolithic seems very likely."
A skandináv vaskor - benne a három alkorszak, a rómaiak előtti, a római és a germán vaskor - kvintesszenciája a könyv összefoglalójábóll:
"The collapse of the early Aegean civilizations of the Minoans and the Mycenaeans at the end of the second millennium BC led to a restructuring of external relations in Scandinavia. The Iron Age began in eastern and central Europe by 1000 BC, but reached northern Europe only after 500 BC. This period lasted until the appearance of the Vikings ca. AD 750. In fact, the Vikings can be considered as the end of the prehistoric Iron Age in northern Europe.
The three phases of the Iron Age—Pre-Roman, Roman, and Germanic— witnessed an intensification and elaboration of some of the trends in social and political organization, commerce, and ritual that had their roots in the Bronze Age and even the Late Neolithic. Iron ores were available and metal production was underway in Scandinavia.
The first villages appeared during the Iron Age. The size and location of farms within these villages documents the social differentiation that had become a part of life. These villages became the standard of community organization for almost two millennia.
The famous bog people of northern Europe, more than 100 bodies from sacred bogs where the preservative powers of the waters have protected human remains for 2,000 years or more, come largely from the Iron Age. These individuals were executed in pagan rites and offered to the gods or, in some cases, they may have been victims of murder.
The influence of Rome, although not its presence, was strongly felt in the region. Trade with central and southern Europe brought Roman goods into the north, along with new ideas and inventions. The control of commerce once again fueled the power of the elite. During the Roman Iron Age, important central places were beginning to appear in strategic parts of the landscape, in part as commercial nodes. Gudme on the Danish island of Fyn was an early central settlement, with a rich magnate hall, a port of trade, and a large cemetery. By the Germanic Iron Age, major centers at Uppakra, Gamla Uppsala, Sorte Muld, and elsewhere document the presence of powerful rulers controlling trade and production, religion, and the military, supported by a large collection of dependent farms.
The Iron Age witnessed the continuing growth of elite rule in Scandinavia. The rich tombs from the Iron Age document both the extraordinary wealth of these individuals and the long-distance exchange relationships that must have been in place to bring such exotic goods to southern Scandinavia. Many of these graves contain the products of the Roman Empire, including glass vessels, bronze and silver wine serving and drinking dishes, and fine jewelry. The treasures of this period—e.g., the golden horns from Gallemose and the Gundestrup Cauldron—reiterate the wealth and reach of Iron Age rulers.
The intensification of conflict in the Iron Age is well documented by the construction of various kinds of fortifications and especially by the numerous weapon offerings from the bogs of southern Scandinavia. These sacrifices contain the broken equipment, animals, and sometimes the boats of vanquished foes from battles within the borders of the region. Human remains are rare, but historical accounts record the execution and destruction of all elements of the enemy army. The numbers of combatants must have been in the hundreds or even thousands in some cases, given the quantities of destroyed weapons and equipment."
Dél-Skandinávia bronzkori társadalmának, az ún. északi bronzkornak vagy nordikus bronzkornak a nagyon rövid ismertetése a könyv összefoglalójából:
"A chiefdom level of society probably best defines much of the Bronze Age,which lasted from 1700 BC until 500 BC. The hallmarks of this period are tombs and hoards with lots of metal. The abundance of ceremonial and ritual objects found in the hoards speaks to the important role of belief systems and religions that remain rather unfamiliar to archaeology. Amber fueled the wealth of southern Scandinavia and the rise of the ruling elite in the Bronze Age. Amber and other materials went to Central Europe and the Aegean area in exchange for metal ingots, finished metal products, and other prestige goods. Remarkably, there are more Bronze Age swords in Denmark than in any other country in Europe. The wealth of society was concentrated in the hands of the elite magnates and chiefs who ruled this warrior society. There was competition for resources, wealth, and power that led to increased conflict and warfare, cross-cutting the integrating ties of trade in metals and other commodities. The martial tones that highlight the Bronze Age have their sources in the new metals and weapons.
The preservative powers of some of the larger Bronze Age barrows have provided an extraordinary insight into the life and death of these elites. Weapons, personal items, clothing, and food as well as human tissue have survived in waterlogged oak coffins in a number of these tombs. Both finished metal products and ingots came to southern Scandinavia. The ingots were cast into locally distinctive jewelry and weapons. Domesticated horses are present in some numbers in this period, probably
for military reasons.
Single farmsteads continue to characterize the settlement pattern of the majority of families. House size increased during the Bronze Age, reflecting a transformation in social and political relationships. The larger houses or halls were the residences of the elite. A settlement hierarchy with a large central farmstead surrounded by smaller farms may be emerging in the later Bronze Age."
De akkor vissza a "bölcsőhöz", Dél-Skandináviához:
a mezőgazdaság elterjedése, de főként a fémek megjelenése és általánossá válása radikális változásokat hozott a társadalom életébe.
A régi egyenlőségelvű társadalmat fokozatosan egy hierarchikus felépítésű, társadalmi és gazdasági egyenlőtlenségeken alapuló társadalom váltotta föl. Kialakult egy társadalmi elit, amely az idők folyamán mind harciasabb életvitelű és életszemléletű lett, társadalmi-gazdasági státuszuk egyre inkább a fegyveres erőn alapult (nyilván saját maguknak is bátraknak kellett lenniük és élen járni a fegyveres harcokban, ez volt az ógermán hőskultusz egyik alaptézise, nem lehetett az, hogy egy kiningaz vagy egy heritogo háborúba zavar másokat, ő meg biztos fedezékből lesi a fejleményeket.)
Törzsi főnökségek alakultak, majd ezek egyre komplexebbek lettek, a nagyobbak beolvasztották a kisebbeket, a végén megjelentek a törzsi királyságok.
A népesség is nőtt és egyre komplexebb lett, megjelent a kézművesek és a kereskedők rétege, akik főállásban már csak a mesterségükből éltek, nem vagy csak kis mértékben kellett földet művelniük, állatokat tartaniuk.
A települések is egyre nagyobbak és komplexebbek lettek, a viking korra már kisebb városias jellegű központok is megjelentek.
Mindezek a folyamatok a könyv szerint a dél-skandináviai régészeti leletekben állítólag nagyon jól megfoghatóak.
Részlet a könyv összefoglalójából:
"In all likelihood, the beginnings of inherited rank and the warrior ideology can be traced to this period. The increase in conflict and wealth likely reflects pronounced social inequality, which became manifest in the Bronze and Iron Ages.
Population increase is indicated by the growing number of farmhouses, still isolated or grouped in small hamlets for the most part. Large halls and rich graves confirm the impression of status differentiation and hierarchically organized society.
The shift from egalitarian to hierarchical structures that was witnessed following the origins of agriculture was one of the most significant changes in the evolution of human organization. Hierarchical organizations have one or more levels of control vested in a minority of the population. Higher status characterizes these elite and privileged groups that control much of the wealth, power, and decision-making in society. In such a hierarchy, detailed information and requests, goods and materials, flow from the base of the hierarchy upward; policy, protection, and demands flow from the top down. Two new forms of sociopolitical organization emerge—chiefdoms and states. Both are hierarchical, with a ruling elite. Chiefdoms are organized by kinship, and status is ranked by lineage and birth order. Monumental construction, warfare, and extensive exchange of prestige goods are common. States are larger, often territorial, societies where relationships are defined by inequality. Status is hereditary and assigned by class affiliation. Organization is hierarchical, with a permanent political structure. Agriculture is usually intensive and relations with other societies often conflictual."
A Duna vonala és az Alpesek közötti Voralpenland és maga az Alpesek egy későbbi expanziós hullám következtében germanizálódtak, itt az alemannok 3. századi térhódításától kezdődően egészen az ezredforduló körülig terjedő időszakra kell gondolnunk, bár a Keleti-Alpok, pl. a mai Stájerország nagy részének, ill. Karintia és Krajna területének germanizációjára a bajor kolonizáció révén csak az érett középkorban került sor.
