Keresés

Részletes keresés

bolond halál Creative Commons License 2019.02.09 0 0 1908

Nem lettem "emancipálva". Ezt kéne megérteni. Én csak beleszülettem egy világba, amelyben már más hatások érték a nőket, és örülök neki, hogy a környezetemben nem kényszerít senki méltatlan szerepekbe, amelyek által a nők csak egy férfi viszonylatában létezhetnek, míg a férfiaktól egyenesen elvárt, hogy leszarják a nőket, csak annyit vegyenek ki belőlük, amennyit a maguk számára hasznosnak tartanak. Nekem már senki nem mondta, mint ezekben a század eleji háziasszonygyártó (csicskásító?) könyvekben, hogy állandóan helyezzem magam készenlétbe, mikor kell egy férfi, vagy a férjem seggét kinyalni, miközben ezt a hülyítést a társadalom természetesnek vette. Nekem már senki nem tanította (vagy ha igen, nem kellett, hogy érdekeljen), hogy legyek meghunyászkodó, csak azért, mert nő vagyok. Hogy biológiai adottságokra hivatkozva nekem művi, nőiesnek mondott viselkedésformákat kell fölvennem.(érdekes módon mindig úgy, hogy annak, aki ezt mondja, jobb legyen, nekem meg szarabb a helyzetem) Sajnálom, kedves "emancipációt" meg "feminácizmust" kiáltó "barátom", nem tudom, miről beszélsz. 

 

bolond halál Creative Commons License 2019.02.02 0 0 1907

Olyan gondolataim vannak, hogy fizikailag megpróbálnak kárt tenni bennem. Nem gondolkodom rajta, csak jön. Felváltva azzal, hogy én teszek kárt magamban.

Az embernek jobb, ha nincs körülötte senki, mint ha olyanok vannak, akik azt hazudják, jót akarnak, akik rád mosolyognak, miután ártottak neked.

Csak keresztülmegyek ezen. Lehet azért, mert nem ettem, az alacsony vc szint tud rémeket láttatni. Csak tisztuljon.

Szóval ez még nem paranoid skizo, mert az éhség (nem nélkülöző, egyszerűen csak nincs kedvem enni) és az alváshiány szokta előhozni. 

Olyan vagyok most, mint az a családtag, akiről meséltek. Vajon mit élt át? Soha nem mondta senkinek, vagy legalábbis nem derült ki.

Lehet, hogy nem az az utam, amire gondoltam, hogy csak a büszkeség mondatja velem, hogy arra kéne menni, de még annyira sem tudom összeszedni magam, hogy a környezetem rendben tartsam.

Mesterségesen megnyílni, és aztán mesterségesen bezáródni egy bizonyos nap egy bizonyos órájában és percében és az attól számított ötvenedik percben egy idegen embernek, ez a pszichológushoz járás. Én nem tudok mondjuk csütörtökön délután ötkor annyira rosszul lenni, mint most. Ha pedig nem tudok, akkor vagy csak a száraz tényeket fogom elmondani, különösebb átélés nélkül, vagy ettől a mesterséges felkavarástól még napokig ott van bennem az a borzasztó szomorú és kínos zavarodottság, és nem tudom magam úgy megvédeni a külvilággal szemben, mintha ezt nem kavarták volna fel. Kicsit olyan leszek, mint egy gyerek, mintha regresszálódnék. Ne kavarják fel, inkább jöjjön, amikor ténylegesen is megjelenik a fájdalom, aztán sikerül megnyugodnom.

bolond halál Creative Commons License 2019.02.02 0 0 1906

Már most a márciusi fizetést várom, pedig a februári meg sem jött. Mennyire értelmetlen ez az egész. Valamikor tudtam, hogy van értelme, ahhoz kéne visszatalálnom, és azon felül megfogalmazni célokat.

Csak olyan rossz ebben a lehúzó közegben. Olyan, mint egy kripta. Az ég nem is börtön tető, hanem egy sír súlyos kőfedele.

bolond halál Creative Commons License 2019.02.01 0 0 1905

Szar, hogy még ennyi évesen is bontogatnom kell azt, hogy mi hogyan romlott el, hogyan terelhetném azt normális mederbe, és baromi nyomasztó, hogy még most is mindent megtesznek, hogy nekem ne sikerüljön. Nem annyira egyértelmű ez. Csak nem támogatnak, vagy rámtelepednek annyira, hogy még azt is megutáljam, amit szerettem volna csinálni. Csak minden áron megpróbálnak lebeszélni olyan dolgokról, amelyek jók lennének nekem. Csak nem érdeklődnek, mi van velem, csak legyen a nevemen ez meg az, mert az neki jó, egyébként semmit nem tesz meg azért, hogy a helyzete javuljon. Most is azt várja, hogy magától megoldódjon, vagy esetleg engem is belerángasson, mert végtelenül önző. Legszívesebben lerúgnám őket magamról örökre. Mások ezt hogy' tudják megtenni?

Lehet, hogy egyetemet végeztek, de nem voltak értelmiségiek, nem voltak polgáriak. Ez egy látszat volt, ezért tudott széthullani. Kerestek hozzá egy bomlasztó erőt, akinek meg ott lehetett volna az esze, annak meg nem kellett volna finanszíroznia a hülyegyerekek olcsó szórakozását, akik tönkrebaszták azt, amit ő felépített. És, hogy én hol vagyok ebben a történetben? Sehol. Láthatatlan voltam a számukra.

bolond halál Creative Commons License 2019.01.12 0 0 1904

H.

Végülis nem tisztán nőgyűlölet, vagy nem mindenre kiterjedően az. Intim helyzetben képtelen a gyűlöletre. De ezért az intim helyzetért a nő fizeti meg a nagyobb árat. Ő kezdeményez békülést, ő tesz meg többet a szexben. Átlagos forgatókönyv, mégis mindig idegen maradt.

Szinte nevetséges, hogy ennyit foglalkozik a nőkkel, miközben egyébként marginális szerepre kárhoztatná őket, legalábbis a főhős. (az a képzelt alak, aki az író összes perverzióját büntetlenül a világ elé tárhatja)

A nő a férfi által félig öntudatlanul kitenyésztett létező, amelyhez a férfi maga is elkezdett hozzáfinomodni. Nincs ebben az egészben semmi magasztos, legfeljebb szórakoztató lehet, legfeljebb a szexuális gyönyör eszköze, legfeljebb jól néz ki egy szövegben leírva, mint "princípium", mint világot rendező, alkotó elv, de az élő ember nem princípium, nem törvényszerűen követ bizonyos törvényszerűségeket, ha a tudattalanjának ösztönös részét nem is tagadhatja le.

bolond halál Creative Commons License 2019.01.06 0 0 1903
bolond halál Creative Commons License 2018.12.26 0 0 1902

Sétálok az utcán, mellettem gyorsított mozgóképeken öregszenek ismerősök, ismeretlenek, végül az én testem is összeaszik, ősz hajam megritkul, jártamban is magzatpózba görbedek. Mire bot kerülne a kezembe, elporladok, a szél pillanatok alatt szétfújja hamvaim.

Régi fényképek, akár te is lehetnél, fiatal barátom. Nézz fel, és meglátod, mivé válsz.

Időutazás a rothadás világában, a halál birodalmában, egy pillanat alatt változik az átélt fekete-fehér fiatalember öregemberré. Látod, mely arcvonás mivé rothadt-nemesült.

Rosszabb, egyre rosszabb másolatok következnek, végül a papír is elszakad.

A végső elbaszottságot, a sejtek örökítőanyagának folyamatos romlását senki nem kerülheti el.

A nyár. Hol van az már? Minek idegen embereket siratni?

bolond halál Creative Commons License 2018.12.25 0 0 1901

https://m.youtube.com/watch?v=-H7ADlng-Kc&t=223s

 

Teljesen különböző a személyiségem, mégis érzek lelki rokonságot. Rá kellett jönnöm, hogy bennem nincs ennyi maszkulinitás, nehezen tudok a külvilágban "kellő agresszióval" megnyilvánulni, viszont egy csomó minden így is ismerős. Ez a csaj (mert még az) abszolút extrovertált, én pedig szélsőségesen introvertált, és ez az introverzió tesz femininebbé engem. Kíváncsian várom, hogyan fog megváltozni, sikerül-e végigvinnie ezt az elhatározást.

bolond halál Creative Commons License 2018.12.08 0 0 1900

http://goodstuff.hu/2017/09/27/12-apro-jele-hogy-baratsag-cimen-merget-veszel-magadhoz/

 

Aki azt állítja, hogy szeret, de nem tisztel, az valójában nem szeret. Aki hülyének néz, de közben azt akarja elhitetni, hogy szeret, az nem szeret.

Újból el kellett gondolkodnom azokon a kapcsolataimon, amelyekből akár barátság lehetett volna. De nem lett, mert a benne szereplők egyre inkább éreztették velem, hogy szerintük nem vagyok "alkalmas". Miért nem fogadják el akkor az egyedüllétemet?

És igen, megint ez a mintázat, amit a családból is hozok... ezek az idősebb nők akarják nekem megmondani a harsányságukkal, a fojtogató nőiségükkel, az egocentrizmusukkal, hogy én hülye vagyok. A fiatalság kellene nekik, de az életem nyilván nem. Mennyire idegenek és távoliak, amikor arról mesélnek, hogy ők huszonévesen milyen tűsarkúkban rohangáltak a férjeiknek ügyeket intézni, nosztalgiáznak az elmúlt szépség, gondtalanság fölött. Idegenek... csak ennyi? Ez az identitás, nőnek lenni? Ez mi? Nem értem, még mindig nem. Milyen pazarlás lenne annyi sminktermékre, fodrászra, kozmetikusra, kiegészítőre, ruhára költeni, de nemcsak pénzügyileg, hanem a lelkem érezné, hogy a hamisság veszi körül. És ez az elnyomó attitűd hogyan kereszteződik valamiféle öntudatlan megfelelési vággyal, ragadozó növénykedéssel vegyes cukiskodással, mindenre rátelepszik, mint egy nyúlós, neon rózsaszín-sárga, cukorszirupos massza. (mindezeket persze keserűségből írom, és, mert máshova nem tudnám leírni, alapvetően elfogadó vagyok, de ez nem minden esetben sikerül olyan személyeknél, akik engem kevésbé fogadnak el, vagy észre sem veszik, hogy... "van lelkem")

Ahogy ebben: https://www.youtube.com/watch?v=JQcmB392dic is van például valami félelmetesen idegen. Nagyon bensőséges, tiszteletre méltó, talán így kéne hozzáállnia az élethez egy nőnek, még együtt is tudok érezni az interjú erejéig, igen, de... nem érzem, hogy be akarnék tölteni egy ideális, bennem élő nőképet, azt sem tudom, miért kéne, mi lenne nekem ebben végső soron jó, hogy vállaljam ezt az erőfeszítést. Eddig mindig úgy éreztem egy idő után, hogy a nőiesebb megjelenési formám nem én vagyok, hogy ez sokkal kiszolgáltatottabbá tesz minden téren, egyszerűen nem éri meg ebben létezni. (Férfi sem szeretnék lenni, mert ahhoz egy sor mesterséges procedúra tartozna, egyelőre biztos nem.) Valamelyik nap a tükörben megláttam magam hátulról, meztelenül, deréktól felfelé, és döbbenettel vegyes titkos örömmel, felfedezéssel vettem észre, hogy mintha egy férfit látnék. Egy kicsi, de arányos (pedig nem is izmos) férfi hátát és fejét. Persze a látószögön, a testhelyzeten változtatva már változott annyit a kép, hogy eltűnjön ez az illúzió.

bolond halál Creative Commons License 2018.12.02 0 0 1899

Nem mindegy, ki emel fel, bármennyire is kegyetlennek hangzik.

Engem 17 évesen egy egyszerű, stroke károsult nő emelt fel, akinek csak érettségije volt. A kórházban kezdett beszélgetni velem. Amikor megismertem, és utána is évekig nem igazán volt munkája, rokkant segélyből élt főleg. Tiszteltem a szeretetéért, néha olyan volt, mint egy táltosnő. Végül, 8 év után megszakítottam vele a kapcsolatot, mert lehúzott anyagilag, illetve nekem lett munkám, nagy lett a kontraszt minden szempontból, terhes volt már az alapvető különbözőségeinket kezelni. Szóval úgy érzem, ez hatott rám. Egyszerűen csak megállapítom ezt, nem szeretnék egyértelműen negatív tartalmat rendelni hozzá. Ha annak idején egy olyan ember emel fel, aki egészséges, akinek vannak céljai, aki emellett jóindulatú, felelősségteljes, szilárd erkölcsi rendszerrel rendelkezik, diplomás (bár nyilván nem köthető feltétlen diplomához a kifinomultság, az intelligencia, de a sok ezer oldalnyi tananyag és a vizsgák, zh-kon való sikeres továbbjutás megdolgozza a személyiséget, felnöveszti az embert bizonyos szempontból, tágítja a látókört, önfegyelemre tanít, és a munka minősége is teljesen más, amit diplomával lehet végezni, ami rárakódik a személyiségre, tovább formálja azt), akkor talán nem itt lennék. Akkor nem gondolkoztam ezen, csak egy kis meleget adott a lelkemnek egy másik ember lelki melege.

Azóta is főleg olyanok "emeltek fel", akik inkább a vér szerinti anyámhoz voltak közelebb jellegben, nem a nevelő családomhoz. Lehet, hogy hiába minden, ez a proliság kitörölhetetlen, genetikailag kódolt (pedig esküszöm, nem hiszek ebben a genetikai spekulációban annyira). Olyan, mint egy átok. Azzal a majomügyességgel nem rendelkezem, amivel mások igen, ahhoz, hogy feljebb jussak. Nem, nem elég jól tanulni. Női szerepelvárások, amelyeket nevetségesnek tartok, de amelyeket mások halál komolyan vesznek, és aki nem, azt kiközösítik, az nem számít, az bolond, az perifériára szorul. A másokkal való kapcsolódás elviselése. Vagy akkor legalább ne érdekelne. Az az álmom, hogy tényleg a tanulásra tudok koncentrálni, és nem zavarnak meg ebben az emberek, a hozzájuk, közöttük lévő viszonyulások, viszonyrendszerek. Nem is értem, hogyan lehet ez ennyire fontos, érzelmileg megborító dolog, ha nem jönne a szorongás, az egyébként valószínűleg jelentéktelen körülmények észrevevése, és ezeken való automatikus rágódás, akkor nem foglalkoznék vele. Az végülis logikus, hogy evolúciósan a túlélés miatt nagyon fontos volt, hogy a közösségen belül tudd, ki hogyan viszonyul a másikhoz, megtaláld, te hogyan illeszkedsz bele, mert ez a túlélést jelenthette. És ez ma is nagyjából így van.

bolond halál Creative Commons License 2018.11.11 0 1 1898

Máig sem értem, hogyan lenne jó viselkedni bizonyos gyűlöletes helyzetekben. Ha odamegyek megkérdezni, hogy mi bajuk velem, számít-e a válasz? A legtöbb ember irigységből, féltékenységből, valódi ok nélkül gyűlölködik, nincs értelme, hogy kapjak egy semmitmondó választ, vagy a gyűlöletét rám öntse. 

Arra pedig hiába vártam, hogy odajöjjenek korrekten, mi a bajuk. Miért én kérdezgessem, miért én rakjak bele energiát? Visszanézve ez a nő mindig lenézett engem. A figyelmem egy morzsáját sem szándékoztam rá pazarolni. Aztán azzal "büntetett", mintha az óvodában lennénk, hogy az addigi közelebbi beszélgetőtársamat magához édesgette, mivel azt hitte, ez engem zavar. Hát mi zavarjon egy olyan ember távozásában a köreimből, aki arra sem képes, hogy elárulja, mit kifogásol bennem?

Csak az zavart, hogy én hittem ebben az egészben, és csalódnom kellett. Máshogy indult ez, más volt a szellemiség az elején, és érdekes módon mintha a helyszín változásával indult volna el ez a szellemiségi változás is. Vagy csak ott jutottak felszínre bizonyos addig is jelen lévő dolgok? És az egy-két ember gyűlölete megmérgezte a másokkal való kapcsolatomat is. Tudatosan hiába szarom le mások elvárásait, az ma is erősen hat rám, ha utálnak. Egy olyan szinten, ami rejtve van előlem. Ugyanazért félek a vadállatoktól, amiért embertársaim ösztönvilágától. Ijesztő, hogy a legtöbb ember nem kontrollálja az ösztönvilágának bizonyos elemeit. Például egy olyan ember, akivel jóban vagyok, már-már a barátomnak nevezhetném, nem áll ki mellettem bizonyos szituációkban, hanem ahhoz húz, aki hangosabb, aki több erőforrással rendelkezik, aki dominánsabbnak tűnik. Nyilván az a megoldás, hogy ez az ember nem a barátom, kell tartani egy bizonyos biztonságos távolságot. Nade amikor mindenkivel távolságot kell tartani...? Még azokkal is, akikkel intim viszonyba kerülök, soha nem lehet elég óvatosnak lenni.

bolond halál Creative Commons License 2018.10.29 0 0 1897

Nem véletlen az ég és a föld szimbolikája a különböző vallásokban, spirituális tanokban. A duális világ anyagi és isteni részének közös pontja lehet például az ősrobbanás szétterjedése az őskáoszban. Amikor az eget kémleljük, a világegyetem tágulásának irányába nézünk. Amikor a föld középpontja felé, az őskáosz irányába tekintünk. Nem véletlen a pokol és a mennyország helye, bármilyen gyerekesnek is tűnik, az ember ösztönösen kijelölte a "megfelelő irányt".

ovisista2b Creative Commons License 2018.10.16 0 0 1896

OKé!

Előzmény: bolond halál (1895)
bolond halál Creative Commons License 2018.10.16 0 0 1895

Nekem elég fárasztó, hogy állandóan magyarázzam magam, ki, mi nem vagyok, mit értettem máshogy.

Nem szeretnék ebbe az irányba elmenni, hogy az értelem feltétlenül jobb, mint az érzelem, hogy több igazságot nyújt. Utópiákban nem hiszek. Az értelem egy igazodási pont lehet az érzelmi viharban, ezzel egyet tudok érteni.

Előzmény: ovisista2b (1894)
ovisista2b Creative Commons License 2018.10.15 0 0 1894

Szia Kedves Általam Akceptálhatóan megEnyhülőke a rettenetekben!

 

Minden Jókat Előre is és mindég!

 

Hálásan Köszönöm, hogy megnyugtatsz, hogy ha nem Igényled kikövetelve a Segítő-Készségem tobzódhatásaiból mindent hasznosítani, azért nem tiltasz el "eleve" attól, hogy ha Módom Nyilik rá, hogy akkor Kísérletezhessem hogy hátha nem hiába vagyok Én sem!

 

Igen, abban Igazad van, hogy a Racionalitások Közepette minden Evidensebb, nem úgy az érzelmi viharzódások vagy kieltlenségek sivatagaiban!

 

Én is úgy Fogalmaztam korábban, hogy az Igazak sokak szerint "sivár" Világában Szeretek, illetve Szeretnék mindég Lehetni, amely a Jelenedhető Jövőkbe Integrálja az Igazságosabbságokkal azokat az Elemzésekkel és Szintézisekkel kisilabizált Jóságokat, amik nem tartoznak a kimarasztalandó nem Kívánatoskák közé!

 

És Igen, csak az Igazságosabbságokkal Lehet valamiket Kezdhetni! Nem kezdetlegesen, hanem Kezdődőlegesen főképp meg pláne, mert azok folytathatóak ki-beTeljesedőn Élet hossziglan, nem úgy a hülyeségek, amig csak élet-fogytig tartanak, nem is Tudni mindég, hogy milyen hamar bekövetkezően a véglegességük!

 

Tudod épp azért Született talán ez a Képzetem is, mert régebben Én is érzelmi viharzódásokban Éltem annak ellenére is, hogy szedtem bizonyos Gyógyszereket is, de sajnos annyiszor csalatkoznom kellett úgy mondd az érzeményeimben, hogy egyre inkább rászorított, hogy mindenképp az Értelemnek kell Éljek, ami szorosan Együtt van az Igazságosabbságokkal és nem akartam a saját fejem átverésével is netán Másikaimat is megcsalni és ekképp érdemtelenné válni netán Anya rimánkodásait mintegy leköpdösve, hogy Legyetek Jóak Gyerekek!

 

Előzmény: bolond halál (1893)
bolond halál Creative Commons License 2018.10.15 0 0 1893

Nem kell mindig úgy érezned, hogy segítened kell, de tényleg. :) Csak azt próbáltam érzékeltetni, hogy megtanulni valamit racionális szinten sokkal egyértelműbb, megvannak azok a könyvek, jegyzetek, amelyekből fel kell készülni, ez ezért könnyebb, míg a lelki dolgok ezzel szemben sokkal megfoghatatlanabbak.

Előzmény: ovisista2b (1892)
ovisista2b Creative Commons License 2018.10.15 0 0 1892

Szia Kedves ŐsBizalom hiányoska!

 

Minden Jókat Előre is és mindég!

 

Nem akartalak volna megbántani se azzal, hogy Anyukádat Próbáltam volna bevonni az ŐsBizalom-fogytával sajnos nagyon „betegessé” Lett Lényed Gyógyítgatása Érdekébe!

 

Egyáltalában nem Szerettem volna Anyukádat kárhoztattatni Általad! De mivel sajnos ezek szerint Korrigálnom Kellett az ŐsBizalom Fogalmát Bennem, amiről eddig azt Tudtam, hogy az Anyák Alakíthatják ki a Csecsemőjükben és persze az Anya hiánya, vagy fogyatékossága, illetve nem Jelenléte ennek kiAlakulásában okozza azt a veszteséget, amit Gyógyítólag Pótólni sajnos szinte lehetetlen felAdat! --, nos elkezdtem a Böngészőben utána nézni, hogy Máasikaink miket is Gondolnak Róla és hát egyelőre csak ilyesmiket Találtam, bár ahogyan Olvashattam Őket, inkább megerősödni Látszik hogy Én is ilyesmikre hajlanék, mint amiket Ők összehordanak!

 

http://www.babafejlodese.hu/honaprol-honapra/1-honapos-baba

 

https://www.babaszoba.hu/articles/baba/Melybol_jott_erzelem?aid=20081120184517

 

https://www.kismamablog.hu/gyermekneveles/nem-teszek-kart-a-lelkeben

 

https://babafalva.hu/biztonsagos-kotodes-az-egeszseges-fejlodes-alapja/

 

http://www.hetek.hu/hatter/201611/az_anya_a_baba_es_az_osbizalom

 

Így csak az Juthat Eszembe, hogy ha a Gyermek nem Kap Elég Szeretetet, azaz az Igényeinek megFelelőt és Bőségeset, de azzal is egyben, hogy ennek a megvonásai nehogy megvonási tünet-együttest is okozzon, nos, hogy akkor egy szenvtelen Univerzumban, ahol Kezdetekben Istenként Érkezünk egyre kevésbé annak volni, illetve minél többekkel Konszenzusra Jutva Élni a Boldogságok-Csúcsozatos Harmóniákat, s ha ki is pottyanhatnánk Belőlük netán időleg, hát azonnal vissza is kapasztkodhassunk – ekkor Lett Értelme az ŐsBizalomnak is, hogy Anya édesgetése-babusgatása nem csalárd csapda volt, hogy minél inkább netán a Lét élhetetlenségei ármány-merényei közt vergődve pusztuljunk! – hanem annál is inkább, hogy Ezzel a Kezdeti Impulzussal kiAlakíthassuk az Univerzum átAlakításainak is megannyiját és hogy a spontán környezetünk ha nem is volt Eleve Otthonosan Élhető, de Legalább azt külön még gonoszségből nem akadályozta meg, hogy megKísérelhessük Épebbé Egészebbé Teljesebbé Alkotni meg Pótlólag is akár a kiköveteletlen halni-szülődhett pechét mázlivá Mindőnkkel és Anya Biztatásaira is hogy Legyetek Jóak Gyerekek, ugye?!?

 

Tehát nem Anyukádat ócsárolni bujtogattalak, hanem a fogyatékodhoz mankókat és protkókat Alkothatni Késztetnélek annál is inkább, Igaz?!?

Előzmény: bolond halál (1891)
bolond halál Creative Commons License 2018.10.14 0 0 1891

Más elismerni a szüleink erőfeszítéseit, és más az, hogy milyen hatások értek a születés előtti pár hónapban, vagy az utána következő pár évben. Te most azt akarod sugallni, hogy én hibáztatok valakit, pedig csak a bennem kialakult dolgokról írtam. Csak azért, mert anyám sokmindent megtett értem, nem jelenti azt, hogy minden rendben volt. Eszembe sem jutott az anyám már, megmondom őszintén. Csak fájlalok egy lelki értelemben vett fantomvégtagot, ami nélkül nem úgy teljes az életem, ahogy sokaknak, és sok esetben hiányzik. Valami hiányzik...

Előzmény: ovisista2b (1890)
ovisista2b Creative Commons License 2018.10.14 0 0 1890

Mikre Gondoljunk "ősbizalom" alatt?!? Azt, hogy Anyukánk, már akiknek Lehetett, nos, hogy Ő ugyan nem akármilyen rosszalkodóan, de mindenképp Szeret Bennünket és ugyan elkámpicsoríthatja Őt is, ha hibázunk, akár notóriusan is de Vigyáz ugyanakkor arra is, hogy nehogy megrögzött bűnözőek voljunk?!?

 

Hogy akkor is a nyakába vesz és hurcibál az Evo-Revolúcióka kacskaringódtában, ha úgy mond le is szarjuk, hogy mimindent meg is Tesz azért, hogy a kiköveteletlen halni-szülődhett pechét Mázlinkká Alkothassuk átAlakítva Vele is legfőképp?!?

Előzmény: bolond halál (1886)
ovisista2b Creative Commons License 2018.10.14 0 0 1889

IIllúzió, hogy a diplomások között ez a rész, a kapcsolatteremtés könnyebb lesz. Naivitás, hogy ezek majd jobban megértenek, vagy az egyetemi hallgatók. (amúgy is nehezebb a tinikkel szót érteni. 10 éve is az volt. Nem értem a fiatalság gondtalanságát, könyörtelenségét).

Most itt arra Gondoljunk hogy a nem Tudok róla nem is tesz boldogtalanná izé miatt az ifjonckák gondtalan gondatlankodnak többnyire, mert van egy eleve gőgjük, hogy ők az istenek, vagy legalábbis pontenciális zsarnoklóak?!?

Vagy azért tűnhetnek inkább gondtalan gondatlanoknak, mert a tudatlanság-téboly miatt szólni sem mernek mindarról, amiket hordoznak Magukban és "Jobb" ha nem is Derül ki, hogy mennyire is elveszettek, mert a legtöbb tébolykállat rátámadna azonnal?!? Illetve elkámpicsorítja a még nem elég stabil Segítőket is és az instabilitás semmiképp se provokálnák azzal, hogy hát Lehetnek olyanok is még szép számmal, akiken legalább egy mérsékelt inogással Segíthetnek a Segítőek, ha nem is épp annyira, mint kéne?!?

És ezért Talán el kell fedniük a Probléma-Érzékenységüket is, mivel nem csak annyi Gond van, hogy szinte felfoghatatlan is, hanem sajnos a Probléma-megOldó Gondolkodásban is halmozottan hátrányos helyzetűek Lévén, valahogy a Gyermekded Ihlődhett se Diktálgat olyan Szorgalmasan Nekik, hogy csak kapkodhatnák a fejüket ahogyan mondgyják, hogy a rentgeteg Infókát mielőbb és minél Pontosabban is leJegyezkedhessék, hogy mielőbb és minél Teljesebben felÉrhessük Velük Mindőnk Ésszel is, hogy miket is Közölnének?!?


Előzmény: bolond halál (1881)
bolond halál Creative Commons License 2018.10.14 0 1 1888

Vagy jobb, ha úgy fogalmazok, hogy "nem boldogság kliséket akarok beteljesíteni".

Ha valaki lennék, akkor például nem akarnának összehozni hozzám egyáltalán nem illő pasikkal. Mintha olyan szarnak tartanának, hogy nekem már csak a maradék jusson, de abból sem a jobbfajta maradék. Ez egy üzenet, a sunyibb, gerinctelenebb fajtából. Olyan könyöradomány, amihez nem nyújtottam kalapot. És tényleg az a legfőbb érv általában, hogy "van rendes munkája" meg "van saját háza"... Úristen... mit rontok el ennyire? Mondjuk annyira nem is érdekel. Az ilyeneknek nem akarok bizonyítani. Na látod, nem előttük akarok valaki lenni, az ilyenek előtt biztosan nem. Az olyan valakiség számít, amelyhez valódi emberi értékeket kell elsajátítani, és ezek kompatibilisek a személyiségemmel is.

Előzmény: bolond halál (1887)
bolond halál Creative Commons License 2018.10.14 0 0 1887

Ha a tanulás egyértelműen nem szeretem dolog lenne, akkor nem okozna feszültséget a személyiségemben. Akkor 100%-os proli lennék, nem is érezném, hogy ez nekem bármilyen szenvedést okozna. Megelégednék egy "nem iszik, nem ver" típusú párkapcsolattal, szülnék néhány gyereket, és a legnagyobb szenzáció az lenne az életemben, hogy mit evett a kiskutyám vagy van-e leárazás valamelyik áruházban. Ha ilyenné válnék, remélem elvisz valami gyors lefolyású halálos betegség. Inkább szenvedek, mint ezt, de tényleg. Nem boldog akarok lenni, hanem jobb annál, mint ami most vagyok.

Előzmény: ovisista2b (1884)
bolond halál Creative Commons License 2018.10.14 0 0 1886

Az ősbizalmat soha nem fogom úgy megtanulni, mintha csecsemőkoromban tanultam volna meg, és utána erre épült volna minden későbbi történés az életemben. Nincs az a könyv vagy előadás, amely azt adhatná vissza, amilyen az ősbizalom elvesztése nélkül lettem volna. A racionális tudás ennél felépíthetőbb.

Előzmény: ovisista2b (1884)
bolond halál Creative Commons License 2018.10.14 0 0 1885

A "valakiség" valamennyire megvéd az élet sötétsége ellen. Ahogy a környezetemben is tapasztalom, jó értelemben. Vagy lehetnék azok szemében valaki, akiknek a társaságát élvezni akarom. Amikor mondjuk bejön a munkahelyemre a rejtélyes úriember, aki felkelti az érdeklődésemet, akkor ne kelljen rögtön azt gondolnom, hogy kevés vagyok hozzá. Mert aki kevés, az jobban sérül azáltal, hogy folyton a gyengeségét tükrözik, akaratlanul is.

Teljesen más a társas tanulás és a művelődés. Nem gondolom, hogy a "racionális" tanulás inkább "nem szeretem" időtöltés lenne, mint az emberi kapcsolatok. Az artériák lefutását bármikor meg lehet tanulni, ez konkrét. Tiszta. Átlátható. Ott van az anyag, be kell osztani, és még érdekes is, nem igazán van benne változás, de ha van, akkor arról időben értesülsz. A számításos feladatok megértését is fel lehet építeni az alapoktól. De az emberekkel való viszonyt nem lehet "beosztani". Kifolyik a kezed közül, sokkal nehezebb irányítani, megérteni azt, ami valójában nem megértés kérdése, hanem sokszor a legmélyebb ösztönvilágból feltörő, legkevésbé igazságosnak tűnő működés, ami veszélybe sodorhatja a további létezésed, azt, hogy mennyi forráshoz, szeretethez jutsz. Olyan dolgokon múlik, amelyekről nem tehetsz sok esetben, kor, nem, testmagasság, agresszivitás mértéke stb.

Előzmény: ovisista2b (1884)
ovisista2b Creative Commons License 2018.10.14 0 0 1884

Szia hát így azen állapotokban nem éppen Kedves is Tanulni és Művelődni Vágyóka!

 

Jelzed:

 

"Nem tudom egyértelműen elutasítani a tanulást, mert ha még ez a remény sem lenne, hogy valaha lesz belőlem valaki, akkor tényleg meg kéne ölnöm magam."

 

Mit Jelent az, hogy Lesz-e Belőled "VALAKI"?!? -- nem vagy senki sem, de nem kell "bárkinek" se voljál, így az a Kérdés Csupán, hogy Kiknek a szeméven Lennél Valaki, aki Értékesebb annál, semhogy kallódni hagynák?!? Magadéban se egyszerű annak Lenni, de Kik olyan Értékesek, hogy Érték Lenne a szemükben Értéklődhetni és nem is akárhogyan?!?

 

Van itt az is, hogy sajnos azonnal Beléd is "marnék" ahogyan mondod azt, hogy mindenkivel pórul jártál, akikre Figyelni Tudhattál! -- szóval, hogy a Tanulás megrázkódtatás többnyire, mert egy előző esetleg nem-Tudást Pótló ismeretet felÉrhetni Ésszel sem megy mindig spontán, hát még a kényszerűen "nem-Szeretem" Dolgokat Értelmezhetni és gyakorolva is Memorizálgatni!

 

Így nem Kedved akarom elvenni a Művelődéstől és az Autodidaktikáktól, meg ha Szerencsésebb vagy az "intézményes" Tanulászástól! -- csak Jelezném, hogy nagyon Kérdést Nyitottál ki úgy mondd kétsébeeséseidben és ezket vajon felDolgozzuk-e?!?

 

A nehézségek ellenére is továbbra is minden Jókat és hajrá Előre a Gyógyulandokba a Gyógy-Puszikákkal is, amik nem léha smacik, netán a fasziak júdás-csókozatai!

Előzmény: bolond halál (1881)
bolond halál Creative Commons License 2018.10.13 0 1 1883

Az, hogy a szabadidős terveimből mindig kényszeresen kihagyom a társas viszonyokat, mint egy szörnyként ott dagad és növekszik. Érzem ezt a "nemnormális" életérzést, nem csak, mint a társadalom vak ítélkezését, hanem, mint az egyensúly lassú felbomlását, ami egyértelműen nem jó.

Próbálkozások néha előfordulnak. A pasik, akik próbálkoznak ritkábban, de irtózom a gondolattól, ha arra gondolok, hogy bármelyik belém dugja a farkát, és az az egy-kettő jut eszembe, akiket félek megkörnyékezni, mert félek a csalódástól. Amikor az autóban cigizünk egy félreeső helyen és arról beszélgetünk, akivel legszívesebben cigiznék egy kocsiban egy félreeső helyen. Ez valahogy mindig így volt. Beszélgetés a vágyottról egy semlegessel, aki talán vágyott rám, de mivel semleges, nem volt jelentősége. Piálás valakivel, akinek nézem az üres székét, amikor kimegy hugyozni arra gondolva, bár valaki mással iszogatnék abban a pillanatban. Ezek rég voltak, legalább fél éve. Tekinthetők valódi kapcsolódásnak? Nem igazán. Társaságban remete életérzés. Behozhatatlannak tűnő hátrányok, tapasztalatok, képességek, amelyeket emberek több évtizedes aktív szociális élet során sajátítanak el. Rémisztő.

Előzmény: bolond halál (1881)
bolond halál Creative Commons License 2018.10.13 0 0 1882

Nem tudom, mi ez az ellenszél, ami mintha mindig csak engem érintene. Soha senki nem mondta meg, vagy amit mondott, az igazságtalan volt. Amikor például azt gondolják, szűz vagyok, mert nem öltöm magamra a nőiesség kellékeit olyan mértékben, ahogy mások. :)

És ha az lennék? Ki a fenét érdekel? De tényleg. Ez még mindig a törzsi közösség, ahol szaporodni kell? Néha hányingerem van ettől az elvárt harsányságtól, a művi dolgoktól. Hogy annak van igaza, aki harsányabb. Az a lázadó, aki feltűnőbben néz ki. Hát baszki, mindenki így néz ki, mi ebben a lázadás? Egyre több embernek nagy a pofája, de mi ebben a lázadás? Elviszi az ÁVO, ha vörösre festi a haját, meg ha hangosan kiáltja az égre, hogy "bazdmeg"?

Előzmény: bolond halál (1881)
bolond halál Creative Commons License 2018.10.13 0 1 1881

IIllúzió, hogy a diplomások között ez a rész, a kapcsolatteremtés könnyebb lesz. Naivitás, hogy ezek majd jobban megértenek, vagy az egyetemi hallgatók. (amúgy is nehezebb a tinikkel szót érteni. 10 éve is az volt. Nem értem a fiatalság gondtalanságát, könyörtelenségét). Legfeljebb kifinomultabb a támadás. Nem akarok leülni tanulni, még ha szeretnék sem, mert ez egy olyan út kezdete, amelynek során megannyi könyörtelen szempár vár rám, és nem tudom, miből lehetne ezek ellen feltöltődni. Eddig nem tudnék megnevezni olyan "szerettemet" sem, aki ne mart volna belém, amikor gyengébb voltam. Az egyedüllétben legalább ez nincs. Állítólagos barátok, ismerősök, "szerető szülők" előtti képmutatás, hogy ne marjanak belém. (és még úgy is) Talán az egyetlen dolog, a műveltség, ami megvédhetne, ennek tekintetében viszont elég szarul állok. Ez az egyetlen, ami megvédhetne, ha nem lenne ez a folyamatos érdektelenség és túlélésre játszás. Az egyetlen megnyugvás, amikor a bankszámlámra nézek, és azt látom, hogy gyarapodtam. Igaz, hogy cserébe még egy mozijegyet sem tudtam megvenni, vagy leülni egy nyilvános helyen enni vagy inni valamit, sem normális ételeket főzni. Venni egy könyvet. Bármit.. Időről időre túlköltekezem egy kicsit, mert nehéz megállni, hogy legalább így ne adjak magamnak valamit, hogy ne legyen olyan sivár az egész. Pedig ez is csak önfegyelem kérdése, hogy minden beleférjen, mindenből egy kicsi, moziból, könyvből, csokiból, szaunázásból. Hogy legyen kedvem energiát tenni az igényességbe az adott keretek között. "Csak" önfegyelem, vagy valami más is?

 

Nem tudom egyértelműen elutasítani a tanulást, mert ha még ez a remény sem lenne, hogy valaha lesz belőlem valaki, akkor tényleg meg kéne ölnöm magam.

bolond halál Creative Commons License 2018.10.05 0 0 1880

Átkattanások. Értem, mi kavaroghat egy férfiban, aki jogos dühöt táplál egy nő iránt, de nincs joga megütni, míg a nőnek őt bármikor. Kisebb, testméret és testerősségre szabott pofon nem megállapítható. Nincs olyan, hogy a gyengébbet a gyengeségével egyenes arányú pofon illesse meg. Ha egy késsel hadonászó cigánygyereket ütsz meg, gyerekbántalmazó vagy. Nincs 70%-os pofon, 30%-os bántalmazás, csak indulat, és ha ez nem kiélhető, befele törő mardosó tehetetlenség.

bolond halál Creative Commons License 2018.09.15 -1 1 1879

Meleg ősz, a szél fújja a zöld és rozsdásodó leveleket. Az út, a lombkoronák, a templom, a padok ragyognak. Minden pillanat kegyelmi pillanat. A fogantatásomtól fogva a megmaradás minden pillanata csoda. Csoda, hogy életben maradtam. Mintha más értelme nem is lett volna, mint az évszakok váltakozását figyelni. Minden, ami az emberhez kötődik, szennyes, művi, érdektelen, nevetséges. Ebben viszont tisztaság van.

Nem lesz itt már semmi. Csendesség lesz, az élet és a halál is majd egyszer, elhullás, természetesség. Nem lesz világmegváltás, zsenialitás, hatalom. Már az is csoda, ahogy a lombok fölém hajolnak. Ha ennyi, hát ennyi.

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!