A Czucor Fogarasi szótár egyre többször kerül említésre.
Egyre több író, költő foglalkozik a magyar nyelv szógyök alapú felépítésével, ami nekem, amatőrnek, nagyon érdekes és logikus.
A hozzáértőktől arra szeretnék választ kapni, hogy miért nincs hivatalos elismerése ennek az elméletnek ?
Jó meglátás. Sőt még ennél jóval többet is jelenthet a helyre mutató szavainkban. Van ez a Dopler féle fizikai jelenség hogy egy hangot kiadó dolog felénk közeledve magas hangot ad ki, míg tőlünk távolodva viszont már mély hangot. És a nyelvünk benne a magánhangzókkal mintha ismerné ezt!
A felénk közeledőek magas magánhangzókkal: erre, emide, érkezés, ide, itt, emerre....
A távolodó hangok mély magánhangzókkal: arra, amarra, távozás, oda, ott, túl...
"Nekünk van frankón E és É hangunk, nincs szükség zárt E-re."
Pedig van, illetve volt nyitott és zárt "e" hangunk, csak a mai abc erre nem alkalmas, és mára el is mosódott ez a különbség, mert nincs igazán jelentősége. Nyilván a nyelvészek számára, - akik a nyelv fejlődésével foglalkoznak és nem a finnugor képzelgéseikbe vannak belepistulva - fontos, de a mai emberek többsége nem is érzi a különbséget.
Gondolj a szögedies tájszólásra, ahol jellemzősen a zárt "e" hangot ejtik "ö"-nek. Az "é" hangnak ehhez semmi köze...
Eleve ellentmondásos, hiszen egyszer kijelented, hogy a hangoknak nincs önálló jelentésük, ugyanakkor azt is kijelented, hogy egy hang (történetesen mássalhangzóról írtad) meghatározza a gyök jelentését. Nos, ha az utóbbit elfogadjuk - márpedig el kell fogadni, mert ez tény kérdése - akkor szükségszerűen kellett, hogy legyen önálló jelentésüknek a hangoknak. Ez egy eléggé triviális következtetés, amit axiómaként alkalmazhatunk minden hangra. Miért? mert a magánhangzók éppúgy meghatározói a gyöknek, mint a mássalhangzók. Sőt, sokszor teljesen más értelmet adnak a mássalhangzónak (vagy a "mássalhangzó váznak"), illetve a gyöknek.
Vár, var, ver, vér, vir, vör, kar, kár, ker, kér, kir, kor, kór, kör, kőr, kur, stb... Sehol nem a mássalhangzó változtatta meg a "váz" jelentét, hanem a magánhangzó.
Egyáltalán nem mindegy, milyen magánhangzó szerepel egy gyökben. A magánhangzók pl távolságot is jelenteke: Ami abban a pontban van, ahol állunk, arra azt mondjuk; ITT, ami a közelünkben van az EZ, ami messzebb, az már már AZ, és ami távol, az OTT van.
Még a korra is igaz ez, hiszen aki még keveset élt az az IF(jú), vagy FI(atal), GYEREK, aki már többet megélt az az AP(j)A, ANY(j)A, vagy AGG, ÖREG...
A tömérdek hangutánzó gyökről ne is beszéljünk, ahol a magánhangzó dominál, az adja vissza azt a hangmagasságot, amit a tárgy kiad. Csipog, csibe, csikorog, csiszol, sikál, sikít, sír, dörmög, görög, hörög, pörög, dörög, zörög, pörzsöl, dörzsöl, tör, kerreg, keres, kerek, serceg, sereg, seper, súg, susog, súrol, stb..
És a sort lehetne az érzelmeket kifejező magánhangzókkal folytatni...
Amúgy a mássalhangzó nem lehet értelmetlen önmagában sem, mert akkor nem hordozna semmilyen jelentést sem...
Az egy más lapra tartozik, hogy ritkán ejtünk ki mássalhangzót önmagában, mert a többségét nem is lehet.
" A mássalhangzó viszont bármilyen magánhangzót felvehet, anélkül hogy az alapértelme megváltozna"...
Hát nekem pedig úgy tűnik hogy igen jelentősen megváltoztatja, sőt a sorrend sem mindegy. A lehető legrövidebb szavakat nézzük mondjuk most legyen ez az L hang:
alá, ál, áll, el, le, él, lé, ló, ól, öl, lő, ül, öle, elé, éle, stb...
Mi volna a szavak közös alapértelme itt?... A 15 szóból mondjuk néhányra rá tudnánk fogni a "lent" értelmét, de a másik 10-nél épp ez se stimmelne...
Én az E-szik szóról beszélek hogy a dolog lényege hogy ennek a szótöve kizárólag egy E hang, függetlenül attól hogy mondjuk valahol épp parasztosan ejtik ki vagy sem. Nem foglalkoztam az utóbbival de most már hogy feljött a téma már fogok, de előbb az E-szik szó igazolása hogy miért is egy hang ez:
Mert ha ez "ESZ" lenne akkor ugyanúgy kéne toldalékolnunk és ragoznunk mint az ÚSZ-ás szót, márpedig itt csak az E van toldalékolva. Nézzük csak őket:
Az úszás esetén mindig marad az ÚSZ szótő, tehetjük felszólító vagy feltételes módba akár, ez a része változatlan marad mindig. De nem úgy az evésnél:
1: eszik 2: enni 3: ehet 4: egyél 5: evő 6 : edd
Az úszásnál: úszik, úszni, úszhat, ússzál, úszó, úszd lesz, van egy fix ÚSZ szótő, az evésnél kizárólag az E hang állandó. Sőt ez sem teljesen ha az élelem, étkezés szavakat is ide soroljuk, bár itt már van az elsőnél ÉL gyök.. De mik ezek?... ösztönhangok ha a csecsemő mondjuk É-hes, akkor jönnek az e-é, eéé hangok.
Nekünk van frankón E és É hangunk, nincs szükség zárt E-re. Ez Kodály lobbija volt, az egész felvetés erre épül. Ne feledjük ő MTA tag és nyelvészeti elnök volt ott mint zenetudós.)) Ez egy finnugorista kitaláció ez a zárt E hang, ez azért kellett hogy el lehessen adni a mesét a közös finnugor örökségről, hiszen náluk tényleg gyakoriak ezek a hangok. De MTA nyelvésznek nem hiszünk el semmit még azt sem amit kérdez, főleg akkor nem ha valójában az életműve a zene. Zene az ő területe...
Szerintem is lehet a magánhangzó is simán ősgyök. Elég megnézni hogy hány ilyen hang önmagában már értelmes közlés. Ugye múltkor átvettük ezt az E-vés szót ahol a fix pont a különböző ragozásokban kizárólag ez az E hang lesz. De a mutatószavaink is ilyenek. Vagy aki ó-hajt valamit az valójában "Ó ha nekem "... azaz szó szerint az Ó-kat hajtja.))
Vagy ez az oázis szó is mintha csak egy felkiáltás lenne mikor a végletekig kimerült ember végre rátalált egy ilyen helyre, valódi OÁÁ-zás történhet ilyenkor meg...
"Meg a szorzat értelem itt is stimmel mint a legtöbb SZ_R hangvázas szavakban."
Talán a szorzat a szárral-szőrrel - mint sokkal, sokszorossal - lehet összefüggésbe. Az őseink "megszőrözték", megsokasították megszorozták az eredeti számot.
"A magánhangzó közte még külön gyököt alkothat az előtte lévő vagy utána lévő mássalhangzóval."
Ezekben a gyökökben (szar, szár, szer, szér(ű), szir(om) szor, szór, ször, szőr, szur(ok), szúr, szür(ke) szűr) a magánhangzó az, ami teljesen megváltoztatja a gyök jelentését. Nem csupán árnyalja, hanem más jelentést ad neki. Erre mondtam korábban, hogy a magánhangzóknak legalább olyan nagy szerepük van a gyökök jelentésében, mint a mássalhangzóknak. Ezzel azt is kimondom, a magánhangzók is lehetnek önmagukban is ősgyökök, s éppúgy hordoznak valamilyen jelentést, mint a mássalhangzók. Persze, egy mássalhangzóval társítva - talán a kiejtés megkönnyítése okán, de mégsem csak véletlenül - szintén lehetnek ősgyökök/gyökök.
"Az egész olyan érdekes kombinációja az ősi ösztönhangoknak, hangutánzásnak, illetve mellette a logikának és az értelemnek."
Valóban! Én is sokszor elcsodálkozom, mikor felfedezzük egy-egy hangnak a jelentését...
Tulajdonképpen érthetetlen, hogy a nyelvészek - tisztelet a kivételnek - erre miért nem jöttek rá?
Az ősi ember is simán gondolhatta így, miért is ne. Brutálisan régi barlangfestmények léteznek. De az is lehet hogy a szó nem a legősibbek közül való, hanem későbbi. Vagy azt sem zárnám ki hogy a megnevezéskor szűrt dolog mondjuk épp szürke színű volt. Vagy az idő is szürke (ki tudja mióta) amikor a napfény esősen meg van szűrve a felhők, köd, stb. által. De valahogy össze van háziasítva a szűrés és a szürke fogalmai.
A szárban valóban ott a sziszegő hang is. Meg a szorzat értelem itt is stimmel mint a legtöbb SZ_R hangvázas szavakban. A magánhangzó közte még külön gyököt alkothat az előtte lévő vagy utána lévő mássalhangzóval. Az egész olyan érdekes kombinációja az ősi ösztönhangoknak, hangutánzásnak, illetve mellette a logikának és az értelemnek. A származás is valami olyasmi hogy egyből több lesz...
Igen, mindkét fajta idegen eredeztetés helytelen a szürke színre. A fogalom a szorzás, sokszorozás "szer, szár, szor, szőr" alapfogalma köré épül (a szín már csak közvetve a szűrésből)
A szor-ször és a szőr, valamint a szűr mint kabát és a szűrés mint ige, illetve az ebből létrejövő szürke szín is logikailag összetartozó dolgok. És a nyelvünkön azok következetesen.
A szőr rendszerint dús és sok van belőle, szorzott dolog. A szűr mint kabát egyrészt szőrből van, másrészt ezek eleinte alaphelyzetben szürkék is voltak. Máris 2 ok van rá hogy így hangozzon ez a szó. A szür-ke szín egy szűrt szín, többféleképp létrehozható, de mindenképpen telített színek árnyalása, szűrése. Leginkább a fehér és fekete árnyalása.
A szláv népeknél ez a szín gyakran "siva, sivo" formában jelenik meg. Ez is erősen egy magyar szóra emlékeztet, olyan mintha a mi "sivár" szavunkat használták volna fel a szín megnevezésére. Mint ahogy például a bolgárok is a sivatagot egy másik magyarul érthető szóval fejezik ki, azaz a "puszta" szót használják fel erre a száraz helyre...
A finnugor alapalak *cser szürke lehetett (ez hamis)
a mongolban is саарал
szűr1 [1416 u.] folyadékot lyukacsos eszközön átbocsát Jövevényszó egy csuvasos típusú török nyelvből a honfoglalás előtti időből, vö. csuvas szär-, ször- szűr, ujgur szüz- tisztít, kazak szüz- halat fog hálóval.
(a csuvasos típusú török nyelv valójában az ős-türk nyelv szkita rétege, amire késpbb rakódott rá a az ó-türk nyelv, valószínűleg a türk birodalom idején iu.5század)
és a finnben is suodattaa, suotaa
a szűr szóalak fogalmai megtalálhatóak az uraliban, mongolban, türkben
hamisan állítja a "nyelvtudomány", h innen-onnan vann összeszedve, hanem mindenhol ottvan, az uraliban is és altaiban is, és az eredeti alak megegyezik a magyar alakkal
"Úgy gondolom a magyarok ősei nevezhették a mai forgószelet körszélnek még valaha, és ezt megőrizhették így eltorzítva már."
Könnyen lehet... Ha egy szót valaki átvesz, nem keresi a hangok, gyökök értelmét. Az átvevő nem kutatja és nem is érti az átvett szó (gyökök, ősgyökök) jelentését, pusztán azonosítja az egész szót azzal a dologgal, amire vonatkozik.
Nos, ez is egyfajta bizonyíték, ha az átvétel irányát keressük.
Az is előfordulhatott, hogy olyas valakiktől vették át, akik csak "rokon" magyar nyelvet beszéltek, és ugyan azokat a gyököket rakosgatták össze, mint mi, de éppen nem pont azokat, hanem csak a jelentésében hasonlóakat. Mert ugye, mi forgó- és nem körszélnek nevezzük. Nagy távolság miatt nem beszélhettek össze, miként alkossanak új szavakat, hiába beszéltek mindketten "ősmagyarul".
A mongolok már jó sok mindent összekavartak azóta, persze látszódik azért nyelvükben az őseink nyomai, gyakori hogy egy magyar szó megfelelője nem éppen az a szó, hanem épp annak jellemzője és sokszor az is magyaros.
A kört nem úgy értettem hogy náluk ma ezt jelentené. Ez a "khar" és hasonlók is több egymástól független dologra van mondva már náluk. Van a látással, nézéssel kapcsolatos. Akkor a fekete és sötét szavuk is ez a féle hangalak. De a hazamenni és a hazafelé szavaikban is ez található. Úgy gondolom a magyarok ősei nevezhették a mai forgószelet körszélnek még valaha, és ezt megőrizhették így eltorzítva már. Persze náluk már ez nem kört jelent, mégis ezt használják a nagy erejű szelekre.
De a körszéltől kezdve, a tornádó, tájfun, hurrikán nekik mind ilyen.)) De ők a körértelmű szavakat már mixelik.
A mongol vihar "shuuurr"-ja az hasonló jelenség lehet mint a mi vihar szavunk "harr"-ja, azaz próbálja valahogy illusztrálni az időjárási jelenséggel járó zajokat. Persze a "surr" nálunk is használatban van, a súrol, surran, sürög, surló, stb. szavakban szintén sistergős és susogós dolgok jellemzője...
A felsorolásból (meg úgy általában más szavak esetében is) kitűnik, hogy más régiókban a más nyelvet beszélő népek ugyanazokat a gyököket más és más kiejtéssel ejtik. Vagy azért, mert már eredetileg is kicsit más hangokkal utánozták le a természetes hangokat, miközben a lényeges hang (jelen esetben az "s" és "sz") mindig megmaradt. Azonban a felsorolt szavak többségének teljes hangsora is hasonló, ami már egy jóval későbbi etnikai kapcsolatra utal, hiszen más nyelvekben legföljebb egyetlen, a lényeges hang azonos a mi szavainkban levőkkel.
"szél: salkhi, illetve szélvihar: salkhi shuurga--- érezzük szinte a suhogó (surrogó) erőket már a szóból is."
Ez is egy érdekes "párosítás", melyben a szél is (mongol) szal-hi (mert ők valószínűleg így ejtik, ha a cirill betűk orosz hangzását vesszük figyelembe) és a viharra jellemző hangutánzó gyök is a suur- szerepel benne.
Ugyanakkor az is látható, hogy ők más asszociációval, másképp rakták össze a gyököket ugyanazon dolog megnevezésére: Ők úgy mondják szél-surran (surrog), mi meg úgy, hogy szél-vihar.
A -har jelentése nagy, erős, magas, a vi- pedig hangutánzó ősgyök, mint a vi-dám, vi-csorog, vi-adal, vi-rág, vi-rrad, stb. szavakban, s a jelentése eredetileg valamilyen hirtelen feltörő érzelem.
"forgószél: khar salkhi ------ azaz KÖRSZÉL"
Ez (lenne) a hab a tortán!
Csak az a baj, hogy a khar jelentése a nézéssel kapcsolatos: kharakh=nézet, Bi kharj baina=nézem,
a kör=toirog, a kerék=dugui, a kerek is =dugui A forog=ergedeg, a pörög=ergedeg, a kering=ergelddeg.
Így nem tudom, hogy lehetne a körrel összehozni...
Tanácsolni tudom, érdemes a gyökök (szavak) önálló jelentését is megnézni. (a kínaiban az egyes betűk jelentését, ha több betűből áll a szó)
Igen, én is úgy gondolom hogy sok 1-2 hangos gyök van. Ezek gyakran már önmagukban is jelentést hordoznak. Ez az S és SZ dolog már önmagában susogós és sziszegős dolgok gyakori sajátja.
A mongol szavak némelyike még eléggé hasonló gyakran ez ügyben bár kicsit megkeverve ugyan:
súg: shivnekh ---- náluk ez inkább süvítősre sikerült.))
sár (és agyag) : shavar----- érdekes, ez volt nemrég a téma.)) Merthogy a sárgájuk meg "shar"
surran: nuutsaar
szél: salkhi, illetve szélvihar: salkhi shuurga--- érezzük szinte a suhogó (surrogó) erőket már a szóból is.
forgószél: khar salkhi ------ azaz KÖRSZÉL ez, fejezi ki magát nagyon helyesen és találóan MAGYARUL a mongol.)) Kicsit eltorzították írásban, de mi ezt itt értjük tisztán hogy miről is van szó voltaképpen.
szalma- sürel ----- náluk sürög inkább ez.
sziszeg: isgerekh ---- gyököt fordítottak de azért ott is a sziszegő dolog
síp: shügel--- de azért a susogós éles hangot itt is egy magas hang követi és nem mély. Helyesen.
sír: u-i-l-j ---- ez elvileg nem ide való, mert nem s,sz hangú, viszont pont ezt teszi a síró mondjuk baba: UÍÍ-UÍlj...
sistereg: chichirgee--- nem tudom hogy ejtik, gyanús hogy SSS a domináns.
szűrő: shüültüür--- innen látszik hogy az egész hang+ ŰR szó adja a dolgot. Bármi volt az első szűrés az ilyen hangon történhetett. A szűrők üregesek, lyukasak.
szúrás--- TÜ-lkhelt--- megnevezték magyarul a dolog egyik okozóját.)) a TÜ-lök, ha tűt lökik szúr. Pazar.
szívószál és ez érdekes: sürel --- a szalma szónál is találkoztunk ezzel. Erre is használták, jó tudni.
sör: shar airag------ azaz "sárga erjejsztés" ez a nyelvükön. Korábban a sárga szót az agyag(sár) dologhoz kötöttem, de most ezek alapján a SÖR most igen erősen bejelentkezett ebbe a versenybe azt hiszem...
"Némi eltérés ott van az álláspontjaink között, hogy szerintem az ősgyököknek van ma egy olyan jelentés összetevője, amik megjelenéséhez ténylegesen kell a tudatos gondolkodás is. Egy olyan nagyon hosszú korszak termékeként, amikor az elvonatkoztatott értelmezések megszülettek és jelentősen kibővítették, és "sztenderdizálták" az állati korból származó ősgyök csírákat."
Ha az ősgyökök kvázi ösztönös megnyilvánulások, akkor abban nincs, vagy csak minimális a tudatosság.
Nyilván van annyi tudatosság benne, hogy mindig csak meghatározott jelentést tulajdonítottak az ősgyököknek, és mindig ugyan arra dologra értették, ez természetes is, de ez a "tudatosság" már az állatvilágban is megvolt. És azt se felejtsük el, hogy a beszéd kialakulása kezdetén az embert csak egy "paraszthajszál" választotta el az állatvilágtól, s a tudatossága sem volt sokkal több, mint elődeinek.
Amire Te gondolsz, az már egy következő lépcső, mikor egyes gyököket, esetleg ősgyököket képzettársítás révén más dolgok megnevezésére is használtak, mint pl a színek esetében tették. Vagy a növényi "szár" esetében, amit vezető, uralkodó, Isten megjelölésére is használtak asszociálva a növényi szár vezető, megtartó, képességére.
Ma is rengeteg ilyen szót alkotunk akár a szlengben, akár a hétköznapi, vagy irodalmi nyelvben.
Ami jó, arra mondjuk, hogy király. Pedig semmi köze a királyhoz. De azt is mondjuk csúcs, menő, zsír, döfi, vagy állati... Ezek mind mai asszociációk a jó-ra.
Annak idején erre különösen nagy lehetett az igény, hiszen egyre több mindent akartunk megnevezni, beazonosítani, de a meglévő "szókészlet" már meglehetősen kevés volt a megnövekedett igény kielégítésére.
És ugye, szavakat meg nem gyártunk csak úgy hasraütésszerűen... Amikor megjelenik valami, aminek nevet kell adni, mi mindig valamilyen meglévő szó jelentésével, asszociáció útján oldjuk meg a névadást. Amikor megjelent a mozdony és a vontatott kocsik, akkor egyszerűen a vonat szóval azonosítottuk, vagy a szerelvénnyel, mert össze lettek rakva, szerelve (a mozdony és a kocsik). A kétkerekű jármű megjelenésekor a kerékpár nevet adtuk neki. A vonatot nevezhettük volna huzatnak is, de az már foglalt volt, s zavart keltett volna a beszédben. Igaz, a huzatnak már így is több jelentése van, s a jelentés a szövegkörnyezettől függ. De ettől még a (párna)huzat nem új szó, csak más jelentést is kapott a "huzat".
Ugyanakkor nem vesztette el a "h(u)" ősgyök a húz (hu-úz) jelentését.
Más szóval, az olyan gyökökben, szavakban is megmaradt a hangok ősi jelentése, ahol már a szónak vajmi kevés köze van az eredeti hanghoz, mert már akár többszörös asszociáción esett át.
szimatol ai nuhat sniffs popotahuje il renifle sīal jıttayt ol ïiskeydi olfacio on pocišga nosem ter ünerlene burnunu çekiyor hän haistelee
Úgy tűnik, a hangutánzás gyökei (sus-, súr-, szisz-, szim-) is sok esetben csak erőltetten van benne más nyelvekben. Ugyanakkor az ősgyök, az "s" hang (vagy a su-, szi-, si- ) szinte mindenütt megtalálható.
Ebből azt a következtetést vonom le, hogy bizony vannak egy, vagy két hangból álló ősgyökök, melyek magukon viselik a hang legősibb jelentését, mely később a gyökök jelentésében is tovább él.
A fenti felsorolásban nincs határozott különbség az "sz" és "s" hang között, vegyesen fordul elő mindkettő.
Ebből megint le lehet vonni egy következtetést: A magyar nyelv tartotta meg mindkettőt eredeti formájában.
A fent felsorolt nyelvek közül leginkább a kínai szavak hasonlítanak a mieinkre, a szláv, a török és a finn egy-két kivételtől eltekintve köszönő viszonyban sincs a magyar szavakkal, csak ősgyök-szinten...
Érdekes a lengyel "szeles-ci" szó, hiszen amikor fúj a szél (szeles az idő) akkor hallatszik a susogás (az erdőben). Amúgy a "szeles" lengyelül szeroki...
Érdekes még a kirgíz és kazah "sür"-, ami a súrol jelentésű szavaik kezdete.
Valamint a latin susur-rro (susurrog, susurran) is nagyon hasonlít a mi susog szavaunkra.
"Erre az időre tehető azoknak az ősgyököknek (hangoknak) a megjelenése, melyek valóban csak az ösztönös cselekvésekhez kötődnek - érzelmeket kifejező hangok, illetve hangutánzó hangok."
Azt hiszem, hogy ebben mindig is egyet értettünk.
Némi eltérés ott van az álláspontjaink között, hogy szerintem az ősgyököknek van ma egy olyan jelentés összetevője, amik megjelenéséhez ténylegesen kell a tudatos gondolkodás is. Egy olyan nagyon hosszú korszak termékeként, amikor az elvonatkoztatott értelmezések megszülettek és jelentősen kibővítették, és "sztenderdizálták" az állati korból származó ősgyök csírákat.
Egyfelől van egy ösztönös igény az együttélésre és az azt erősítő szertartásokra, viselkedési mintákra, és másfelől kialakul egy tudatos tevékenység is, mely már vallásként értelmezhető, melyben már nem az ösztönös dolgok, hanem az emberi képzelet viszi a prímet.
Abban is egyetértek, "Hogy a kialakulása folyamán az ösztönösség és a fogalmi gondolkodás hogy és miként hatottak egymásra oda-vissza, azt egy ember feletti munka lesz kideríteni."
Azonban mégsem olyan lehetetlen, hiszen az ösztönös dolgok törvényszerűen megelőzik a tudatos cselekvést. Így a beszéd kialakulásának hajnalán ez volt a fő motiváló tényező.
Erre az időre tehető azoknak az ősgyököknek (hangoknak) a megjelenése, melyek valóban csak az ösztönös cselekvésekhez kötődnek - érzelmeket kifejező hangok, illetve hangutánzó hangok.
Ez teljesen nyilvánvaló, hiszen ez jelenti az állat és az ember közti átmenetet az emberré válás folyamatában.
Ezeknek az ősgyököknek a kombinálása, a gyökök létrejötte már minden bizonnyal legalább nagyvonalakban tudatosan történt. (A kombináció képességének már meg kellett jelennie, különben esély sincs az alkalmazására) Erre az időszakra még biztosan nem volt jellemző a beszéd, pusztán a dolgok megbevezése, azonosítása volt a cél, összefüggő, gondolatokat kifejező, közvetítő beszédről még nem beszélhetünk.
Erre csak jóval később, a gyökök, ősgyökök újabb kombinációja adta meg a lehetőséget, amikor egyes gyökök/ősgyökök mint toldalék jelentek meg a szóalkotásban, lehetővé téve egy gondolat kezdetleges közlését. Ettől kezdve beszélhetünk "folyamatos" beszédről.
Nos, a vallás csak ettől a időtől léphetett képbe. Ekkor azonosíthatták a képzeletbeli lényeket, helyeket a már meglévő szavakkal, esetleg valamilyen új kombinációval. Ettől az időtől kezdve tudták egymásnak elmondani, hogy mit is gondolnak a túlvilágról, szellemi lényekről stb.
Így amikor a szavak (gyökök, ősgyökök) eredetére akarunk fényt deríteni a kezdeti időszakra kell fókuszálni, mert minden ott kezdődött, ott az alapja szavaink (hangjaink) jelentésének.
Minden más erre az alapra épül.
És igen, el kell tudnunk választani ezt a kezdeti állapotot, kort, hogy megértsük azt amiért dolgozunk.
"A szertartás lényeg az, hogy a véghezvitele jó érzéssel, kielégüléssel töltsön el. Ezért megerősítő hatású. Megerősítsen egy helyes, adaptív viselkedési mintázatot."
"Magyarul, beidegzett automatizmusok."
Ha ebben az értelemben használod ezt a fogalmat, elfogadom.
De akkor ezt ne keverjük össze a vallással, a vallási szertartásokkal, mert azok már távolról sem beidegzett cselekmények akkor sem, ha a közösség érdekében történnek.
"A vallás előzményei nem tekinthetők vallásnak, ahogyan az élő dolgok előzményei sem élők."
Nem is mondtam ilyet.
"A vallás kialakulása törvényszerű, és bármilyen furcsán is hangzik valóban tudatos és nem ösztönös cselekvés eredménye"
Csak a tartalma tudatos. Úgy, ahogy a nyelv mintázata meg van az agyban és csak ennek a mintázatnak adatokkal való feltöltése történik meg, amikor egy ember beszélni tanul.
Hogy a kialakulása folyamán az ösztönösség és a fogalmi gondolkodás hogy és miként hatottak egymásra oda-vissza, azt egy ember feletti munka lesz kideríteni.
Ha ezt most figyelmen kívül hagyjuk, akkor igazad van, el lehet választani a két dolgot egy bizonyos ponton.
"A szertartás alatt egy kicsit más dolgot értek, történetesen tudatos, elvont tartalmú cselekvést, amely az emberek és a transzcendens közti kapcsolatfelvételre irányul. No, ilyen nincs az állatoknál."
A szertartás lényege nem a tudatosságban van, nem abban ahogy, vagy ami szerint kialakítják azt.
A szertartás lényeg az, hogy a véghezvitele jó érzéssel, kielégüléssel töltsön el. Ezért megerősítő hatású. Megerősítsen egy helyes, adaptív viselkedési mintázatot.
Az állatok esetében ugyan ez a szerepe. Egy bonyolult, viszonylagos rugalmassággal rendelkező feltételes reflex szerű automatizmusról van szó.
Nyugodtan kimondhatjuk, hogy minden cselekedetünk, sőt gondolataink kisebb vagy nagyobb mértékben szertartásokon alapulnak. Magyarul, beidegzett automatizmusok.
Ez az oka, hogy egy paradigmától, egy gondolkodási típustól szinte lehetetlen megszabadulni. Csak kivételes esetben tud egy ember a gondolkodásmódján változtatni.
"Kiszámoltam, 12 évig folyamatosan 25 szócikk jutott minden napra, azaz ha egy nap kimaradt akkor másnapra már 50 darabot kellett megoldani hogy be legyen hozva a lemaradás. Ennek tükrében tán még érthető is hogy nem is lehet így hibátlan teljesen."
Ezt még kiszámolni sem nagyon kell (de jó, hogy megtetted, mert a matematikát nem lehet becsapni) elég, ha itt körbenézel, láthatod, hogy egyetlen gyök eredetén napokig vitázunk.
"Az ALOM az szalmából készült, emberek és állatok alma, azaz AL(o)M(j)A ha birtokos. Szálakból készült alomja SZALMA, így gondolom valahogy az építését."
Igen, elképzelhető, hiszen a szalma olyan száraz növényi részekből áll, mely tápláléknak nem, csak alomnak való. Ugye, az, ami táplálék, az a széna...
"A nyelv meg úgy gondolom hogy azért teremtette meg a beszédben a hangok, az írásban meg a képek, jelek, gyökök, betűk rendszerét hogy egész egyszerűen tudjanak az emberek egymással kommunikálni."
Ez teljesen nyilvánvaló, hiszen ez az igény már az állatvilágban is tetten érhető sőt, a növényeknél is megfigyelték. Ők is tudnak - igaz nagyon alapvető szinten - egymással életbevágóan fontos dolgokat közölni.
"Úgy gondolom hogy a nyelvi jeleknek a legfontosabb küldetése hogy értsék egymást az emberek és ennyire egyszerű a lényege ennek..."
Persze, de sokan mindenfélét fantáziálnak. Még a tudósok is mindenben valamiféle vallási dolgot látnak bele, pedig semmi jel nem mutat semmilyen vallásra, de ők így gondolják...
