Mindennek lehet kultúrája: A viselkedésnek, az állattartásnak, a nevelésnek, az írásnak, az olvasásnak, a vitának, a szexnek az evésnek az ivásnak stb. stb. Ezért ebben a topikban semmi nem off. Írhatsz bármiről, az sem baj, ha nem mindig kulturáltan.?;)) Reményeim szerint kialakul majd párbeszéd, vita, de szívesen látom a magányos farkasokat is.
Tegnap ugyan elcsigázott csigaként értem haza, de időben ágyba parancsoltam magam, úgyhogy ma új erőre kapva vetettem be magam a könyvhét mai programjaiba.
Végigmenve a Petőfi Sándor utcán a tér felé, elsőként a Deák Ferenc utcában az ATV pavilonjánál ütköztem egy hosszú sorba. Korda György, Balázs Klári és L.Dézsi Zoltán dedikált - a könyvet nem vettem meg, de megörökítettem őket:
A másik hosszú sorba viszont már beálltam: Alföldi Róbert és Csáki Judit dedikációjáért: Piros napernyő alatt ültek, attól ilyen színű a fotó. Ez 3 órától indult, kb. 20 perc múlva került rám a sor.
A következő célom 16 órakor Schaffer Erzsébet volt, a hangoskönyvét dedikáltattam vele - addig a nagyszínpadnál ültem le: egy írónővel folytatott beszélgetésbe csöppentem bele. Épp vége lett, de nem mentem közelebbről megnézni a könyvet, amiről szó volt, ehelyett beálltam a következő sorba Schaffer Erzsébethez.
Itt nem voltunk annyian, mint Robinál, viszont ugyanannyi időbe telt, mert az írónő mindenkivel kedélyesen elbeszélgetett. Tőlem megkérdezte, hol tudom meghallgatni a hangoskönyvét, mert a kiadó már azzal hárítja el újabbak felvételét, hogy már nincs készülékük hozzá az embereknek, ahol le tudnák játszani.
Ezt követően megint volt bő 1/2 órám, ugyanis Csányi Vilmos 17 órától volt az Openbooks vendége.
Addig a Dunakorzón levő kisszinpad nézőterére ültem be, ahol egy állatokat bemutató sorozat népszerűsítéseként a népes gyerekseregnek játékokat és zenés műsort tartottak éppen. Jópofa volt, megmozgatta a gyerkőcöket, boldogan csinálták az énekes műsorvezetővel együtt a különböző állatok mozgásának és hangjának utánzásait. Élvezettel néztem a sok kipirult, boldog gyermekarcot. A nézők: a papák, mamák pedig lelkesen megtapsolták a produkciókat. A sorozat aktuális kötetének illusztrációjaként egy tenyésztő elhozott bemutatni egy óriáskígyót, ami békésen pihent a nyaka körül, és meg se mozdult arra sem, hogy a gyerekek megsimogathatták. Én csak lefotóztam. Szép példány, már ivarérett, de még nem ez a teljes mérete, a kígyók egész életük folyamán nőnek - mint hallottuk a gazdájától.
Aztán már csak a Csányi Vilmossal való találkozás volt hátra - ezúttal a feleségét, Éva asszonyt is megismerhettem - mindkettőjüknek a legjobbakat kívánva nem csak tőlük, de mára a könyvsátraktól is búcsúztam.
Holnap újra kimegyek. Kérdés, ugyanolyan tömeg lesz-e, mint ma, de mindegy - hazaérve éreztem először, hogy sikerült jól elfáradnom, ott az élmények erről elvonták a figyelmemet.
A tegnap délután jelentős részét a könyvheti rendezvényen töltöttem. Nem is bántam meg, jó volt azt látni, hogy ilyen sok olvasó akadt. Jó, hogy pénteken mentem, így legalább a könyveket is szemügyre vehettem, nem csak az előttem állók hátát. A Vörösmarty tér, de még a Dunapart is telis-teli volt árusbódékkal. Amikor leszálltam a villamosról, alig tudtam átcsusszanni egy sor, dedikálásra váró ember között. Sajnos, elmulasztottam megtudni, ki is az, aki ennyire népszerű. Egy táblán megnéztem, melyik kiadó hol sátraz, és ki fog dedikálni. Sajnos, jó pár név ismeretlen volt számomra, persze Rubik Ernőt, Polgár Juditot vagy Csányi Vilmost nem kellett bemutatni, de ők szombaton lesznek ott. Lukács Sándort viszont nem csak ismertem, de megismertem!
A szervezők figyelmesek volta, mindbe asztal mellett székek, és, ami fontosabb, a naptól védő ernyők is voltak. No meg egy-két üveg ásványvíz.
Jó hosszan sétáltam-nézegettem, két könyvet vettem is. de nem fogom elárulni, hogy mik ezek! A továbbiakban szendén lesütött szemmel oldalogtam. Ez alól kivétel volt az Arkanum standja, ott nem álltam meg, mi több, még szóba is álltam az egyik árussal. Egy 1942-ben megjelent újságot mutatott, ami a német hadihelyzetet ismerteti. No meg az olasz haderőét is. Nem kell ahhoz történésznek lenni, hogy rájöjjek, mit is írtak benne.
Jó egy óra múlva boldogan fedeztem fel, hogy a Vörösmarty téri nagyszínpadon valami előadás van, azt sem tudtam, kicsoda, csak azt láttam, hogy két nő beszélget. Viszont kellemes árnyék volt, a székek nem is voltak kényelmetlenek, enyhe szellő fújdogált, mindez arra késztetett, hogy leüljek. Viszont, amit hallottam, attól ott is maradtam! Az újonnan megjelent Tarjányi Péter könyvről (Dominó) beszéltek, ebből rájöttem, hogy alighanem a társzerző, Dosek Rita a beszélgetőpartner. Érdekes dolgokat mondott el, közben eszembe jutott, hogy egy könyvüket olvastam, éspedig a Forradalmár címűt. Ebben nem kevesebbet állít, mint azt, hogy Lenint az Osztrák-Magyar Monarchia szervezte be, később viszont Németország vette át. Kissé meredek, de m it lehessen tudni!
Megtudtam, hogy időnként nem könnyű az együttműködés. Például egy ízben a detektív szereplő egy kövér, láncdohányos, cinikus nyomozó volt aztán női figura lett belőle. Nem volt könnyű Tarjányit arról meggyőzni, hogy nem elég, ha a mondta Pál helyett mondta Paula szerepel, de végül sikerült, átírták, méghozzá gyorsan. A beszélgetés végén már-már kísértésbe estem, hogy megvegyem, de ellenálltam! Viszont a könyvtárban meg fogom nézni!
Ezek után egy másfél óás irodalmi jellegű beszélgetés várt rám, remekül éreztem magam! Szabó Magda néhány novellájáról beszéltünk, érdekes volt megfigyelnem, hogy hányféle szempont létezhet. Néhányszor meglepődtem, de ha átgondoltam, amit az illető mondott, rájöttem, hogy ez igenis fontos szempont.
Hazafelé a HÉV-en volt szerencsém együtt utazni egy csomó lelkes és ifjú focidrukkerrel. Mit mondjak, ez sem volt érdektelen!
Ha valakit érdekel holnap ingyenes nap a Füstiben (Vasúttörténeti Park). Amúgy majdnem minden hónapban van, szóval ha most nem sikerül, az sem tragédia. Már persze ha érdekel bárkit is rajtam kívül. :D
Részemről tegnap egy szomorú valóság fogadott: a kiadó standjánál elmondták, hogy Keleti Éva sajnos nincs olyan egészségi állapotban, hogy el tudott volna jönni a Vörösmarty térre. :-((
Nem, nem akarok dedikáltatni, csak nézegetek, esetleg egy könyvet meg is veszek. A mai napon terveztem, hogy kimegyek nézegetni, mert olyan programom van este 6-tól, ami onnan könnyen megközelíthető. Schaffer Erzsébet könyveit én is kedvelem, Csányi Vilmostól is jó véleményem van.
A nagy Budapest könyvet megvettem. A Nemzeti Múzeumban volt egy bemutatója, akkor egy kivételével minden szerző megjelent, de nem volt türelmem a szép, hosszú sort kivárni, ezért aztán nm írattam alá.
Ami már megvan korábbi vásárlásaim eredményeként: egy hangoskönyv Schaffer Erzsébettől, Csáki Judit könyve Alföldi Róbertről, ugyancsak egy hangoskönyv Alföldi Róberttől, egy 1969-es kötet Oravecz Imrével.
De autogramot szeretnék Keleti Évától - a könyve akciósan is 4 ezernél több, úgyhogy nem valószínű, hogy megveszem.
Régóta vadászom Erdős Virágot - most 16-án kinn lesz.
Új dedikálandó könyvem nincs tőle, mindet aláírta már, de üdvözölni fogom Csányi Vilmos professzor urat, mert nagyon régóta tisztelem és szeretem. Fantasztikus tudós, aki népszerű, olvasmányos formában írja meg a maga és az általa vezetett etológiai tanszék izgalmas kutatásait és azok eredményeit. Örülök, hogy újra találkozhatok vele, nemrég volt a születésnapja, gratulálhatok neki személyesen is - üzenet formájában már megtettem.
Belegondolva nekem dedikált könyvem alig van, az is vagy nem ismert szerző, vagy mondjuk úgy, hogy szakirodalom.
A Csimpolya által is említett tavalyi nagy Budapest könyv egyik szerzője (Isolde Johanssen) kedves ismerősöm, az ő regényei természetesen dedikáltak. 😁 El is felejtettem írni, hogy a Budapest könyv több díjat is nyert.
Tavaly is rengetegen voltak, legalábbis az érdeklődők. Vásároltak is, azt láttam, azt is, hogy a dedikálók előtt elég hosszú sor állt, legalábbis a népszerűbbek előtt.
Idén is kimegyek, legalábbis valószínű, csak még nem tudom, melyik napon.
Kérdés, hogy a vásárlóerő is meglesz-e a hatalmas kínálathoz. Mert pl. egyéb téren megint csökkent a kereskedelmi forgalom, mint a KSH híreiből tudjuk.
Még annyit, hogy végignézve a polcaimon, összeszedtem néhány, akár évtizedekkel ezelőtt vásárolt kötetemet is, amiket kiviszek most dedikáltatni. Szerintem szerzek velük meglepetést a szerzőknek! :-))
De persze frissebbeket is - végre találkozhatok az íróikkal. Már megcsináltam az időbeosztást, mikor, hol, kit találok meg.
Remélem, az időjárás kegyes lesz hozzájuk és hozzám is!
Hogyne érdekelne! Péntekre tervezem, hogy kilátogatok, de a könyvek ilyen nyomasztő túlsúlyát nehéz elviselni. Ráadásul folyton olyan érzésem van, hogy Magyarországon több az író, mint az olvasó. A tervezett hitelkeret 1, azaz egy könyv, amit aztán jól kell megválasztanom.
Akkor a csarab az ideális megoldás! Szeretem a kaktuszokat, és ők is szeretnek engem,. viszont az orchideákkal bajban vagyok. Minden létezőt elolvastam róluk, de nem nagyon akarnak megmaradni nálam, fel is hagytam a kísérletezéssel, már a kiállításukra sem megyek el. Néhányszor ajándékba kaptam őket, kettő még kitart, de nem bízom a sorsukban. Azért igyekszem!
Nálam nem az ablakok tájolása a gond, hanem a ház magasságát már bőven túlnövő, dús lombú fák árnyékolása, ezért csak a szanszeviéria és a zöldike, amit én csak kócosnak hívok, érzi jól magát - őket táprudakkal késztetem új hajtások hozatalára is. Meg van még a csarab, ami csak öntözést igényel, évekig jól elvan, de nem csinál semmit. :-))
A három ablakomból egy délkeleti, egy délnyugati, egy északkeleti irányú, az első kettőben vannak a kaktuszok. A harmadikban néhány olyan növény, ami a félárnyékot kedveli. De a kaktuszgyűjtő szenvedélyemnek határt kell szabnom, mert a hely véges. Szerencsére a lépcsőházban teletetni is tudom őket.
A kaktuszokat én is nagyon szeretem, de azok pláne igénylik a napfényt, így sajnos nálam nem élnek meg, pedig időről időre kísérletezem velük, hátha... Van 1-2 fajta, amelyik hősiesen vegetál, a szomszédomtól kapok olykor 1-1 hajtást, de nem fejlődik szegény semmit. Azért megtartom őket, de látom, hogy nem jó nekik nálam. Viszont kidobni sajnálom.
Két pici kaktuszt, mert felfedeztem, hogy még van pár négyzetcenti helyem a virágládában. No meg másik két cserép télálló, függő szegfűt, még gondolkodom, hogy mihez kezdjek vele, de biztos, hogy kitalálok valamit! No meg egy üveg szederlekvárt.
Ez a rózsakert pont megfelelő hely a sétára és a gyönyörködésre. Az, hogy egyet-mást vásárolni is lehetett, az csak jóleső ráadás. De most egy darabig abbahagyom a növénybeszerzést, az biztos!
Dísznövényeket nincs hová tennem: hatalmas fák vesznek körül, napfény híján jóformán semmi növény nem marad meg a lakásban. Viszont nyáron a legnagyobb hőségben sincs szükség klímára, a lombok megoldják, hogy nem forrósodik át a szoba.
Rózsakiállításon még édesanyámmal többször voltunk ott, ezek mind a látvány, mind az együtt szerzett kellemes élmény miatt szép emlékek, amiket meg akartam őrizni, ezért, már nélküle, nagyon sokáig nem mentem vissza újra oda. Tavaly mégis elszántam rá magam, csak mert a rózsákat nagyon szeretem.
Egy véletlen miatt tudtam meg, hogy ma és holnap dísznövényvásár és kiállítás lesz a nagytétényi rózsakertben. Délután kimentem, és milyen jól tettem! Vagy egy éve már voltam egy vezetett sétán, és ezért az átlagnál kicsit tájékozottabb voltam, de ez nem előfeltétel ahhoz, hogy gyönyörködjön az ember. A fehértől a sötétvörösig mindenféle színárnyalat volt, ideértve a cirmost és a sötétlilát is. Igaz, a legtöbbjük már elvirágzott, de így is szép volt! Akadt néhány terebélyes vadrózsabokor is, azok még virágoztak. Csodás illat volt, de nem a rózsák, hanem a hársfavirágok illata érződött.
Persze hogy volt bőven vásárolnivaló is, minden elképzelhető virág, bokor, cserje, szobanövény, alig győzöm felsorolni. Sok minden volt, például olyan tillandsia, amit idáig még nem láttam, szabályos medúza alakja volt. Aztán mindenféle kerti növények, paprikapalánta vagy nyolcféle, egyiken-másikon már termés is volt, Mindenféle (fehér, fekete, piros) ribizli), egres, málna (sárga is) de díszbokrok is nagy számban. Árultak még biozöldséget, legjobban a mángold lepett meg, sajtot, mézet, szörpöt, no meg néhányféle-fajta ékszert és szép konyharuhát és kenyeres zsákot is. Továbbá sajtokat. Az árusok egy része ismerős volt a budai Botanikuskertből.
Továbbá dísz és gyümölcsfákat egyaránt. A díszfák között a japán juhar vezetett. Olyan szobanövényeket, mint pl. a könnyező pálma, aminek csak a póriasabb képviselőit láttam idáig,
Volt büfé is, kávéval, no meg némi harapnivalóval.
Jól kigyönyörködtem magam, és irány haza. Aki látni akarja, holnap még megteheti.
A másik hosszú sorba viszont már beálltam: Alföldi Róbert és Csáki Judit dedikációjáért: 
Piros napernyő alatt ültek, attól ilyen színű a fotó. Ez 3 órától indult, kb. 20 perc múlva került rám a sor. 
Én csak lefotóztam. Szép példány, már ivarérett, de még nem ez a teljes mérete, a kígyók egész életük folyamán nőnek - mint hallottuk a gazdájától.
