Különösen az ókorral-középkorral foglalkozók számára elengedhetetlen fontosságú az egykori földrajzi viszonyok, a vizsgált történelmi eseményekkel egykorú természeti adottságok ismerete, de a közelmúlt történései szempontjából sem közömbös olykor, gondoljunk csak a Tisza szabályozását megelőző helyzetre...
Egy biztos: legtöbbször -ez látszik - fogalmuk sincs némelyeknek, sem az idősíkról, sem a földrajzi helyzetről. Így azután kacskábbnál kacskább helyzetek nyernek teret, Kiváló példa erre az ún. besnye beűzetés a KM-be. Vagy a másik ilyen a turk kérdés, a harmadik az ún. szavárd magyaroknak "tudósított" szabír-szavír helyzet, mely népet már Ptolemaiosz is feltüntet térképén Kr.u.100-ban.
Az Amu-darjáról például feltételezik (a parthus topikban volt róla szó), hogy bizonyos időszakokban nem az Aral-, hanem a Kaszpi-tóba öntötte a vizét. Sőt, egyesek szerint vízbősége még azt is lehetővé tette, hogy egyszerre mindkettőbe beletorkolljék...
Bendefy írja, hogy a XVIII. század első felében a Maros és a Temes között még kiválóan hajózható folyószakaszok voltak, s Kötegyán határában – a helybéli parókián őrzött adománylevél szerint – akkoriban még hatalmas tutajok jártak (A magyarság kaukázusi őshazája – Gyeretyán országa; Cserépfalvi, Bp., 1942, 24.).