Tegnap Lyon-ban (Fr.o.) megnéztem egy szini elôadàst, melyet egy Osonò nevû Sepsiszentgyörgyrôl érkezett magàntàrsulat adott elô. Volt néhàny francia érdeklôdô is (mivel egy francia-magyar baràti tàrsasàg rendezte), akik közül egy megkérdezte tôlünk magyaroktòl, hogy mit jelent az, hogy: "osonò". En mondtam, hogy erre nincs francia szò. Egyikünk megpròbàlta körülirni igy valahogy: aki lassan, bùjkàlva jön. Aki a tolmàcsolàst végezte az erdélyi szinészek és a francia nézôk között, is csak ùgy tudta leforditani: "farkasléptekkel jövô".
S mennyi magyar kifejezés van még, amire nem lehet talàlni külföldi nyelvekben megfelelôt!
A magyar nyelv – attól függetlenül, hogy napjainkban csak a kommunikációra használjuk, és hogy néhány tudósnak mondott ember azt állítja róla hogy csak kétezer éves – mégis önmagán, a saját logikáján keresztül bebizonyítja bárkinek akit érdekel azt, hogy nem csak egy nyelv. Hanem egy nyelvnek is használható, vagy mondhatjuk inkább úgy is, hogy nyelvnek álcázott filozófiai rendszer. Akiknek nincs szükségük filozófiára, azok nyugodtan beszélgethetnek a segítségével, hiszen kifejezően és formailag is szépen el lehet rajta mondani bármit ami a modern élethez kell. A kifejezőségét hatalmas szókincse teszi lehetővé, a formai szépsége mögött pedig egyedi szabályai állnak – melyek kizárják a rosszul hangzó és nyelvtörő mássalhangzó-torlódásokat – a magánhangzók árnyalati gazdagsága, hosszú és rövid változataik éles megkülönböztetése pedig nagyon szép egyedi ritmust és dallamvilágot ad ennek a nyelvnek. Így beszélgethet, énekelhet, szavalhat, vagy regélhet rajta a nép, amelyik még manapság is használja – nem lehet rá panasza senkinek. Hiszen híven, mondhatjuk veretesen szolgálja őket. De útmutatásai, mondhatjuk úgy is, hogy filozófiája, mely szintén páratlanul magas fokú, a legutóbbi ezer évben a háttérbe szorult. Nem magától vonult vissza, ilyet önszántából nem is tehetett volna. Erőszakkal, tűzzel és vassal szorították háttérbe, megpróbálva eltüntetni mindent ami erre a filozófiára emlékeztet. Hogy miért nyilvánították károsnak ezt a fajta életszemléletet, azt mindenkinek a saját értékítéletére bízhatjuk, akinek van türelme ahhoz, hogy átrágja magát ezen tanulmányon. De a szellemiség, amely létrehozta ezt a rendszert, itt lebeg körülöttünk azóta is szinte rezzenéstelenül. Mert az ősök kitörölhetetlenül beleszőtték nyelvükbe a nyelvtani szabályokkal együtt a világnézetüket is. Aki pedig kíváncsi rá, annak nem kell mást tennie, csak meg kell vizsgálnia a szavak réteges jelentése mögötti útmutatásokat, s máris rátalált az ős nyelvalkotók eme károsnak bélyegzett életfilozófiájára, ami jó ezer évig pihent, rejtőzködött, bujkált a szavak között. Arra várt, hogy eljöjjön az idő, amikor az őt fojtogató szellemiség végre enged a szorításából és ő felébredhet Csipkerózsika-álmából. Várt, csak várt, hogy mint egy herceg eljöjjön az új nemzedék, s felébressze, véget vetve a gonosz varázslatnak...
Részlet "A MAGYAR NYELV MINT ÚTIKÖNYV AZ ÉLET NEVŰ TÚRÁHOZ" című könyvből.
E E K E E K É K E E K É K É K E E K É K E K É K E E K É K E K E K É K E E K É K E K É K E K É K E E K É K E K E K É K E E K É K E K É K E E K É K É K E E K É K E E K E E Valóban mondható, hogy ez az alakzat a magyar ragozó nyelv működésének ékes képe. EK EKE EKÉK EKÉK-e? ÉK ÉK-e? ÉKE ÉKE-e? ÉKEK ÉKEK-e? KÉK KÉKE KÉK-e? KÉKEK KÉKEK-e? /KÉKEKÉ Mint e hangzók vagy betűk. Amivel a földet szántják. Az eke többesszáma. Kérdés. Az ősi és ma sem nélkülözhető eszköz vagy ékszer Vagy más? (Kérdés.) Éke valaminek. Ennek vagy annak ékesítője? (Vagy csúfsága?) Pattintott, ősi alapeszközök vagy ékszerek. Kérdés. Szín. Például: kéke az égnek. Kérdés A kék többesszáma. Kék színűek-e? Birtokos rag (a kékek tulajdona), tájszavak esetében kérdőszócska (kékek-é)./
Nem a nyelv oda-,és visszaadási lehetőségét kell "könnyíteni", mert az a romlása felé vezet, és végül eljutunk addig az őrült eseményhez, mint az irodalmi művek "kicsontozása" volt. Brrrrrrr.
Ehelyett: vissza kell állítani a magyar nyelv karakteréhez, habitusához való elemi oktatást. Nem mindenféle angol, amerikai, meg pidgin példák alapján kell meggyötörni azokat a szegény gyerekeket, mert hogy "jó ötletnek látszik", meg "másutt is bevált". Külön érdeme a géneknek, ha úgy is megtanulnak - amennyire - olvasni.
A gyerek alapállásban a magyar nyelvérzékével születik. Ha problémái vannak abban a korban, az az addigi "nevelés" hatása. Ez szerintem korrigálható az alapoktatásban, az elemi első, meg második osztályában, ha az egyedi eseteket leszámítjuk. szvsz.
Az írásban példának felhozott kupa, koponya összefüggésének mélyebb értelme a görbületet jelentő "gam" gyökben megtalálható. /Tulajdonképpen egy "ga" ősgyököt lehet sejteni benne és az "én" szó összeforrását. GA+ÉN=önmaga felé való gürbülés./
Ebből származnak a kampó, gamó, gége, gumó, gömb, göb, gubó és megfordításai bög-re, bog-rács, bog-áncs, boka, bütyök stb., de pl. a csom-ó és társai is ebből levezethetők.
Ha a bok, bog alakot visszafordítjuk, máris a kop, köb, szavaknál vagyunk. Tehát a koponya és a kupa azért azonos gyökű, mert a képi lényegük azonos.
Rokona lehet az angol cube is, hiszen az a köb szavunk. Ebben az összefüggésben a kerekded térfoglaló képet szűkítettük magára a térkitöltő térfoglalás értelmére, így akár a kocka is lehet távoli rokona ennek a fogalomkörnek.
Felemelô élmény Magyar Adorjànt olvasni. Sehol egy idegen szò iràsaiban, érthetô, vilàgos a beszéde; régi, szinte màr elfeledett szavak, tàjszavak ismerôje és hasznàlòja. Aki értékeli az ilyesmit, ime egy kis részlet (akit pedig hidegen hagy mindez, tovàbbléphet...):
Nézzük meg miért van, hogy a biblia eseményei mentén előkerülő, látszólag idegen történelmi nevek, furcsa emlékharangokat kongatva bennünk, még is csak ismerősen csengenek? Az előkerülő kapcsolatok és véletlen szerű egyezések áradata, megingatja érintetlenségünk vélelmét. Mióta Lucifer, avagy Prométeusz, stb. lehozta az égi tudásfény szikráját, olthatatlan megismerési vágy tüze égeti az embert. Mi, alkotókészséggel bőven megáldott magyarok, fokozott figyelemmel fürkésszük a világ Rendjének feltáratlan titkait. Ennek során okkereső hajlamunk, erősen berzenkedik a sok esetben előkerülő kulturális egyezések, véletlennel való tudományos megokolástól. Hiszen a véletlenek bizonyos számú ismétlődése, már törvényszerűségért kiált. Kellő elfogulatlansággal, de a véletlen egyezések létét azért elutasítva, nézzünk most körül a bibliai történések tájékán! Az 1920-as években Zajti Ferenc, a közelmúltban professzor, Badiny Jós Ferenc tekintették át a Megváltó életéből, a zsidó hitélet tanításainak és merev folklórjának ellentmondó elemeket. Fő hangsúllyal, Jézus szkíta, azaz pártus-hun származásának kérdéskörére fókuszálva. Pár éve pedig Kiss Irén és Tábori László kettőse szedte össze a kereszténység előtti vallási szimbolikák, és a Jézusi minőség és életút kapcsán adódó megfeleléseket. Az ismert adatokat más irányból is kiegészítve, szeretném észrevételeimet itt közkinccsé tenni!
Előbb azonban ejtsünk néhány szót a kutatásról! Végre a nemzeti gondolkozás rég óta várt reneszánszát éljük. A lelkek mélyén tanyázó szellemi szomjúság késztetésére, hazai szinten is lázas igyekezet indult, a múlt homályos eseményeinek átláthatóvá tételére, a feledésbe merült lelki tartalmak élettel telítésére. Mint számba jöhető esetleges tanú, drága kincsünk, édes anyanyelvünk került logikus belső szerkezete miatt az amatőr kutatói sugarak kereszttüzébe. A lázas igyekezet túlzásai viszont, cáfolhatóan gyerekes megoldásokat kínálnak csupán, melyekre becsmérlő ellenlábasaink örömmel lecsapnak, kikiáltva a világba, a tarthatatlanul egyszerű származtatások hiányosságait. A szív kívánság-ösvényét, valós történeti ismeretekkel kell feltölteni. A 20 éves vizsgálódó és ismeretszerző időszak eredményei, számomra kétségtelen ténnyé teszik nyelvünknek ősi, eurázsiai elterjedtségét. Csak példaként említem fel Szőcs István írását: Sajnovics János, akinek magyar-lapp nyelvészeti kutatásaiból szökött szárba a finnugor irányzat, valójába maga sem ragadt le e szűkös hipotetikus körnél. Késői utódai elhallgatták, hogy tovább ment Keletnek, végig Ázsián, MINDENHOL fellelve a nyelvi rokonságot. Ő lett a kínai-magyar nyelvhasonlítás első úttörője, hirdetve azon véleményét, hogy a magyar nyelv legrégebbi rétegének tanulmányozása, csak az ó-kínai nyelv segítségével lehetséges. Tudni illik, hogy a nyelvünket illető középkori tisztelet miatt a magyar, már 1585-ben bekerült Calepinus tíznyelvű szótárába. Valamint nyelvünk már korábban egybe lett vetve az ó-héberrel, az ó-türkkel, az ó-göröggel, a latinnal, sőt az etióppal, stb. és mindegyik irányban számtalan szóegyezést mutattak ki.
A lelki szomjúság miatt érzékenyebbé váló, kutakodó magyar sokaság, ösztönösen is érzi ennek a felejtésre ítélt múltbéli tény-emléknek valóságát. Talán a lelki együtt-rezdülések fogalmazódnak kutató gondolatokká, a múlt fennmaradt írásos emlékeit olvasva. A vizsgálati irány tehát helyes, ahogy nyelvünk esetében a tárgya is. Sokakat azonban, a köztudatba került ősi ,,beszédes” névadó logika ismerete, tévútra csal. E nyelvünkben is fokozottan megnyilatkozó késztetés tehát csalfa játéka miatt, sok esetben az ősi, írott formáról eszünkbe jutó, első hasonló magyar szavat tesszük meg, a jelentés megfelelőjének. Pl. Ezért, bár nagyra tartom Baráth Tibor professzor egyiptomi nyelvi kutatásait, de mégsem tudom elfogadni az általa hozott PHARAO (fárao) szó, magyar FŐ-ÚR megfeleltetését. Bár logikus megoldást mutat, és helyes a magyarra alapító olvasási kísérlet, de a közeg, az archaikus nőelvi kultúra és társadalmi berendezkedés ismerete híján, felületessé válik az alkalmazott XX. századi logika. Az egyiptomi fárao jelentése, mélyebb, és több irányú megfelelésnek is helyt ad, egy másik azonosítási szál mentén, amiről viszont, az ősi szemlélet mára idegenné lett volta miatt, később szeretnék többet mondani. Végkövetkeztetésül annyit mondanék, hogy a magyaroknak megadatott csodálatos nyelvi alap mellé, a szófejtési kísérletekhez, a letűnt kor szemléletének ismerete is elengedhetetlen.
Nos, a múlt írásbeliségében, az egyiptomi és a sumér kultúrákig ér emberi visszatekintő lámpásunk fénye. A fellelt ismeretek fényében, felvetődik a sumér és a magyar nyelvi rokonság kérdése. Két, jellegzetes irányzat látható, pl. a mezopotámiai kultúrák Ur, Uruk és Kis városnevei esetében: -1) Nem fogadják el magyar szónak, mondván, hogy nem lehet tudni az akkori kiejtést és jelentést sem. Jelentésük ismeretének híján, ebben van is bizonyos ésszerűség. -2) A lelkesültebbek viszont, mint minden magyarul értelmes olvasatot kínáló szót, ezt is magyarnak tekintik.
Ám azonosságot, a szavak EGYÜTTES külalaki és tartalmi egyezése jelent! Mint pl. az angol CUP és a magyar kupa szavak hangzókban is, és a jelentésben is megegyeznek, tehát nagy bizonyossággal kijelenthetjük, hogy szoros rokonságban állnak egymással, sőt azonosak. (Az angol a fejet HEAD-nak, az agyat BRAIN-nak, a koponyát SKULL-nak fordítja.) Érdekes, hogy a németben szintén megjelenik a KOPF hangsor, fej értelemmel. (Az agy GEHRIN a koponya SCHADEL.) Tehát van egy angol szó, a CUP, csésze, kupa értelemmel, és másik, a német nyelvben megjelenik a hasonló alakú KOPF szó, fej értelemmel. Most jön a véletlen! Magyarban a két különállónak tűnő fogalmat egy ugyanazon hangsor ötvözi egybe, a KUPA. Ez bizony valóban véletlen (!) lenne, ha a kultúrtörténészektől nem tudnánk, hogy gyakorlati párhuzamú egyezésre is lelhetni. Hiszen az emberiség hajnalán az áldozó és ivó csészéket és kupákat, a legyőzött ellenség KOPonyájából készítették. (KUPán vágták? Kétszeresen is. A másod ízben akkor, amikor a koponya egyik felét ivókarimává képezték.) Már pedig a magyar KOPonya, KUPa és KÚP szavak gyökereinek szoros jelentési és alaki azonossága, egy belső logikáról árulkodnak. Amint az ősi latinban is CAPis, áldozócsésze, és CAPut, fej, fejcsúcs, (de még sem a belül üreges koponya). A közös gyökerű angol és német nyelv, ez esetben elveszítette azt a belső láncolatot, amelyet a latin viszonylagosan, a magyar pedig pontosan megtartott. Figyelembe véve honfoglaló vezéreink KAPUDÁN, azaz kapitány címét, mely a törökben is meg van, megállapíthatjuk a szóbokor keleti meglétét, tehát nem feltétlenül a latinból került át a magyarba. De minek is versengve tépelődni a latin vagy magyar elsőségen, ha a magyarban e fogalomkörhöz, a természeti hangot utánzó KOPP szó is kapcsolódik. (A latin híján van az ősi kialakulásra mutató hangutánzó szavaknak, szemben a magyarral.) Vagyis az elfogulatlan vizsgálat ez esetben, a magyar nyelvben természeti gyökerekről eredő szószármazást talál, melyhez gyakorlati párhuzam is adódik, a koponyából készített ivókupák szkíta eredetű kultusza által. A beazonosítási szándék eredet-kérdésére a magyar nyelvi megjelenés, több irányú megfeleléseivel kielégítőbb választ nyújt. Archaikus nyelvünk jelentés-elemei, a belső analógiás kapcsolatrendszer által, sok irányú kapcsolódási pontokat kínálnak. A hozott esettel bemutatni kívántuk: a több irányból is fennálló logikai egyezések voltát, és felhívni a figyelmet az előkerült szóbokor-szerű névtömörülésekre, mely tipikusan ősi nyelvi jelenség.
A világban is szerte-szét, régi és mai magyar népnevek és helynevek értelmes egyezéseire bukkanni, de tudósaink ezeket mereven elutasítva, a véletlen számlájára írják. Ezzel pedig, a világ okszerű berendezkedését utasítják el. Előre bocsátjuk, hogy Európa mindkét felén, a görög (nyugati) és a kelta (keleti) mitológiákból is igazolható, a helynevek visszaszármazása az ott élő törzs, valamint a szintén hasonló szóalakú helyi isten nevére. Példa erre Zeusz-LYCaiosz történetébe burkolt eredetmonda. A jövevény hódítókkal érkezett Zeusz, hellén isten, csak rátelepült az ,,ősgörög” arcadiában isteni tiszteletben részesülő pre-hellén LYCaonra. A kultusz központja, a LYCeaeum hegy ormán álló oltár volt. Az arkadiai ősnépek kultuszában szereplő ember-áldozat miatt(?) a monda később, LYCaon alakját a gonosz tulajdonságaival ruházta fel. Így a később vele fuzionáló ég urát, Zeusz-LYCaioszt itt a néphit, egy lokális ,,farkasisten” rettegett tulajdonságaival ruházta fel. (A LYCaeum hegy északi oldalán LYCaea községről-, és a közeli LYCosura városról tudni, és jellemző módon, a kis-ázsiai LYCaonia ország népe, a fenti LYCaontól származtatta magát.) Az ősi hagyomány névadó rendszere hámozható ki mindebből, és jól beazonosítható az isten, a törzs, és a földrajzi névalakulatok viszonylag azonos formája. E mellett láthatóan, hasonló történelmi jelenség zajlott le görög földön, mint később Európában, a pogány kultikus helyekre épített keresztény templomok, valamint a Földanya-tisztelet helyeire átszállt Mária-kultusz elültetése során.
A hely és törzsnév azonosság bemutatása után, térjünk át a feledésbe merült keleti eredet-szálak felfejtésére, az onnan előkerülő véletlen azonosságok csokorba szedésére! A korunk kultúrájának gyökérpontjában álló Szentföld és környéke, különös szálakon érkező, de egy pontba futó véletleneket rejt.
- A mai Izrael térképén van RABA, HARIS, DURA, ABDA, GÁT, PAROD nevű település. Ez lehet még véletlen, ám Galilea tartományban mind a mai napig van TURAN, ALMAGOR ÉS MAGHAR település, (ahol keleten az AL szócska névelőként gyakori előfordulású)! Figyelembe veendő, itt a helynevek ősi névadó logikája, mellyel visszautalnak az ottani népesség kultúrkörére, ahogy elfogadott történészünk Győrffi György is e hagyomány szellemében, a helynevek alapján rekonstruálta honfoglaló törzseinket.
- Szabó Árpád: Aranygyapjú, 1966-os kiadványú könyve belső borító térképén (a mai szíriai Halab város körül) ÁRPÁD nevű települést mutat az antik görög térkép!
- A bibliák hátuljában térképek segítik az olvasó eligazodását. A Jézus korát bemutatón fellelni a Názáret közelében lévő SKITOPOLISZ városát. Bizonyítva ezzel, a szkíták, Jézus korabeli, itteni jelenlétét! (Mai neve BEJT SEÁN.) Mindezek, magyar nyelvi és történeti nevekkel egyező közismeretek.
- Viszont más irányú erős szálak is kötnek ide, és ideje felidézni az oklevélkutató-könyvtáros Horvát István megállapításait! E szerint régi jászainkat a királyi törvényekben és oklevelekben, a bibliából megismert, PHILISTAEUS, (filiszteus) majd 1681-től, kettős névvel hol váltva, vagy meg egyszerre mindkét formában, ,,PHILISTAEUS azaz JASONES” névvel jelölték. A történelem sodrában, csak 1741-től tűnik el végleg a Philistaeus nevezet, és jön a JZYGES alak. Ezt hozták párhuzamba a pannoniai JAZYG-okkal.(Horvát I. Jászok, 1829.) Felsorolva a jászok latin betűs leirattal: JASONES, JAZYGES, (olvasd jaszig) és PHILISTAEUS néven fordultak elő.
Véletlen, a magyar JAZYG és pannoniai METANASTA JAZYGES-ek névhasonlósága is, ahogy tévedés PHILISAEUS azonosítás mondják a tudósok!!!
A PHILISTAEUS nevezet sem véletlen elírás, és ennek járjunk először is a végére! Horvát I. kutatásai szerint, azonosításuk a fordított irányban is meg volt. Ugyan is a hitéleti kérdésekben járatos, korabeli tudós fordítók által, -az 1382-ik évi magyar nyelvű Ószövetségi töredékekben, a kánaáni Philistaueusok, -és a XVI. sz. eleji Debreceni Magyar Legendárium Szent Dávid életével kapcsolatban említett Philistaeusok is stb. magyarul JÁSZ-nak lettek lefordítva. (Horvát I. Rajzolatok, 1825.)
-A magyar oklevelekből feltalált PHILISTEUS név további közhasználatára utal PILIS hegységünk neve is, melyben Dömösnél húzódik a Jász-hegy nyúlványa. Itt is együtt a kettős forma, ahogy Pilis-Jászfalu esetében is!
- A névazonosság nem-véletlen volta mellett kardoskodik a filiszteus Góliát öltözékének bibliai leírása, mely azt, halpikkelyesnek mondja. Ugyanez a pikkelyes bőrpáncél viselet látható a Trajanus-domborművek jász-jazig harcosain is, amit tőlük és a parthusoktól vettek át később a rómaiak. A névazonosságot tehát, más oldalról erősíti a hasonló viselet, amikor még a viseleti, a díszítő és kulturális sajátosságok mind, a törzsi hagyományokról szóló, informatikai közlő szerepet töltöttek be.
- A jász-filiszteus hazai kettős névadás véletlenségét cáfolja még, a moldvai JASSI város hasonló esete. Ugyanis a régi latin iratok JASSI városról, a FORUM JAZIGORUM és FORUM PILISTINORUM formákat is fenntartották, visszautalva a jászok kétféle megjelölésére. Szlávul egy időben még JASSKI TARG volt, és mindegyik forma Jászvásárt jelent. Később jelentőséget nyer, hogy Horvát hozta az akkori szláv, (tót) szótárból, hogy tótul a Jász=GAZ, és JASSI város neve tótul GIASIUM. (Ez utóbbiak oly kiejtés-változatot mutatnak, amely a magyar nyelvben is megjelent, ahogy a Jásznak nálunk volt GYÁSZ kiejtése is. Mint jászruha=gyászruha, lásd a régi szótárakat.)
A régiségben tehát a Jászok, a kor hozzáértői által azonosítva voltak, a zsidók nomadizálása idején már nagy városokkal bíró, sőt, egy ideig még a frigyládát is birtokló Philistaeusok egy ágával. Ezzel szemben korunkban, nálunk, még a Jászok ókori Pannoniai léte is tagadott, (egy későbbi hullámuk miatt,) elfelejtődik a korábbi népelem lehetősége, így a sarmatiai JAZYGes néppel való egyezésük, a névazonosság ellenére is kétségbe van vonva. A folytonosság tagadók elfelejtik, hogy a Duna másik oldalán még szorosabb ókori névegyezésekre lelni.
- A római kori Pannonia régészeti maradványain fentmaradt: 1) Dráva mellékén, köbe vésve találták RESPUBLICA IASORUM, (egyenesen Jász Köztársaság) továbbá 2) a horvátországi Toplicán talált kő felirata AQUA IASAS, (Jászfürdő városa) valamint 3) az erdélyi Várhely körül talált kövön DACORUM IASSIORUM felirat, (dák jászság,) és ez utóbbiak lehettek a későbbi a moldvai Jászvásár népe. Mivel az IASI névforma olyan feliratokról került elő, ahol még hiányzott a J hangot jelölő J betűjel, ezért az IASI=JASI. Tehát, már az ókori Pannoniából előkerült az IAS és a JAZYG népnév, miként a magyar középkorban.
A hazai jász=filiszteus azonosításról már volt szó. Fordítsunk irányt, és a hazai körkép után, nézzük meg a szentföldi Palesztinát, mert ott is a kettős névadás-hagyomány maradványaira bukkanhatni! Ugye ősi szokás vezényszavára lett a magyar jászsági helynevekben a népre utaló JÁSZ előtag, (mint Jászapáti, és Jászberény).
-Ennek párhuzamára akadni, a korábbi palesztinai filiszteus ASdod, és Askalon városnevek AS részében. Figyelem! Figyelem! Ezeknek a mai napig JASZ kiejtése van, és ezzel a kánaáni területen is igazolódik a kettős névadás!
-Sőt, a filiszteus GAZA város egyenesen a moldvai JASSI város GIASIUM formájával ad szoros megfelelést. Duplikátumnak tűnik, ahogy az amerikai Philadelphia is mása a görög hasonnevűnek, hiszen e szokás ősi hagyományból táplálkozott. Ez által az 5 filiszteus város közül 3 esetében mutatható ki jász kapcsolat, ami statisztikailag 60%-os arány.
Kapcsolódó hasonlósága miatt, vegyük még nagyító alá Izrael-Israel állam nevét is! Az ország, ezt Izsák pátriárka fiának Jákobnak, istentől kapott második nevéről nyerte, akit el is ismernek az izraeliták ősatyjuknak. Izrael=Israel atyja, Izsák, névrokona volt, a közelmúltban elhunyt izraeli=israeli miniszterelnöknek, Izsák=Jicchák Rabinnak is. -Azaz itt az Izsák nevet mai napig Jiszáknak írják és ejtik, ahogy Izrael-Israelt is Jiszraelnek, lásd Erec Jiszrael, stb.
Valóban véletlenül egyezik JISZrael országnak és népének neve, az ottani őslakos nép nevével? Ennyi egyezés véletlen volna? Az elfogulatlan észérvek szerint, az Egyiptomból avagy Krétáról jött, (nincs eldöntve) kánaáni jász-filiszteusok, korábbiak lévén a bevándorló izraelitáknál, ami a Jiszrael, és a Jiszák, Jisszakár, stb. név-gócosulás esetében, ősi jász névadásra utal. Az elfeledett ősi hagyomány bizonyító ereje is ezt sugallja, amely a törzs nevét és a hatókörébe tartozó helyrajzi neveket a törzsi ősatyáról eredeztette. A törzsek istenüktől eredtek, amit a neveikben hordott istenre utaló szótaggal fejeztek ki. Ezért lett Budajenő, a Jenő törzséhez tartozó település is, és a szláv országok és fejedelmek is nevükben viselték a származás-jelölő SZLÁV szótagot, pl. Szlavónia, Szvetoszláv, Venceszlav, ha az ide vonatkozó isten neve feledésbe is merült, ahogy Asszíria Assur istenének esetében viszont megmaradt, stb. Mi van, ha eredetileg a szomszédos Assurnak is meg volt a J-sített kiejtése, csak mára elveszett?
-E ponton óhatatlanul tovább gyűrűzik a kényes kérdésáradat! Vajon Jézus Urunk neve is, nem rejti-e egy ottani jász törzsi ősatya, avagy egyenesen a törzsi isten nevét? Hiszen ismert a Jesu, (Jeszu) Jeshua forma, és Forrai Z. T. az Ősi hitünk c. művében említi az arameus evangéliumokban megjelenő Jesse (Jessze) alakot, míg az arab Issa-t mond. Ha tehát a névvariánsok területi és kulturális kapcsolata kimutatható, akkor közös gyökerekről kell eredniük, és nyílván a korábbi nép az átadó. Esetünkben ez, a jász-filiszteus lenne. Badiny Jós professzor a szomszédos Parthiából származó parthusnak vélte származásilag Jézust, nem tudva a filiszteus és a későbbi parthus néptöredékek azonosíthatóságáról. Viszont a jó 200 éve élt Horvát István, szerencsére utána járt e kérdésnek. Idézi a régi kútfők helyeit, ahol a filiszteusok nevének jelentéséről szólnak, és azt: -száműzött, kivándorló, jövevény értelműnek mondják, éppen ahogy a későbbi párthusokról is ugyan erre a megállapításra jutni. -Naná, hogy a Metanasta Jazygok METANASTA része is (ellenőrizhetően) vándorlót jelent.
Vagyis a metanasta jászokról, és a filiszteusokról, és a parthusokról is előkerült más irányú megerősítésként, nevük vándorló jelentésének egyezése. Hiszen miért is tűnt volna el egy hatalmas nép, főként, ha itt a Szentföldön, mint látjuk, egymás melletti területeken élve kerülnek szemünk elé. Megjegyzem, a parthusok is pikkely-páncélt hordtak. A modern kori keveredést az okozza, hogy ,,etnikumot bányászunk elő” abból az időből, amikor még a Földanya-istennő kultusza virágzott egyetemesen, melynek szemléletében, az őslakosok mind, a Földanya gyermekei lévén, egymásnak testvérei voltak. Törzseik egymástól való nehéz megkülönböztetése miatt lettek a későbbi írók által, ,,zagyva, keverék, összevissza, idegen massza-népnek” kategorizálva. A körükben később megkezdődött elkülönülés is pusztán kultúr-kör alapú volt, lásd minderről R. Graves: Görög mithoszok c. könyvét! Növelte a tudományos keveredést, a később hatalomra jutott hím-elvű kultúrák íróinak bevett szokása, hogy a beszédes törzsneveket, lefordították a saját nyelvükre, új törzsneveket kreálva ez által. Lassan nőtt a homály, mire kialakult a múltnak, e mai kaotikus képe. Ezért nagy a középkori népnevek zűrzavara, ahogy ránk is rengeteg kifejezést használtak, és elég legyen itt emlékeznünk jelenünk ungár, hungár, madarsko, madzsar, vengerszki, uherski, megjelölésére. Hiszen ma sem léteznek etnikumok, a történelmi népkeveredések miatt, és minden ez irányú kísérlet is a kategorizáló törekvéseket kiszolgáló, puszta kreáció. Innentől válik hibássá kutatóink magyar etnikumának képzete is. Ősi népelem volt a korai magyar, de haladjunk sorjában.
-Még egy furcsa, látszólag kapcsolat nélküli adatot kell említenünk, ami egészen más körből közelít. A Biblia szerint, Ábrahám ősatyának volt egy egyiptomi származású szolgálója Hágár, aki később ágyasa lett, és IZMÁEL-(Hizmael) nevű fiat szült neki. Visszacseng e név is, mert Árpádi királyaink alatt, Magyarországba nagy számú bolgár és egyéb, (ezek szerint Egyiptomból elszármazott) izmaelita lakosságról tudni. 30 kisebb városukról tudni, kereskedésben és pénzügyekben való jártasságuk miatt, királyainktól sokszor pénzügyi kiváltságokat kaptak, sőt a pénzverés terén jeleskedtek. Még Pestet is megkapták. Szaracén, és böszörmény néven is feltűntek, és mint bolgár (azaz testvér) eredetű mohamedán vallású kunok is történik beazonosítási kísérlet. Az elfeledett, archaikus nép-kapcsolatokra mutat mindez, főként, ha az 1881-es, Héber kútforrások c. műre támaszkodó Révai Lexikon, Hagar-ország címszavát is idekapcsoljuk. Ebben nagy meghökkenésünkre ez áll: ,,Hagar-ország, az új-héberben Magyarország elnevezése, innen hagri annyi, mint magyar.” Tehát még az új-héber is egyiptomi kapcsolat-körbe utalja vissza a magyar nemzetet, csak a magyar tudományos világ marad bezárva a finnugor bűvkörbe.
Honnan ered e HAGAR nevünk? Nézzünk szét az ősi Arábiában! Mostoha sorsra kárhoztatott nyomok integetnek onnan is, ismertetésük rövid előtanulmányokat igényel! Horvát István A Magyarokról mint Agarénusokról c. 1828-as kiadású tanulmányát kell elővennünk, mert ígéretes kiegészítéseket kínál számunkra. Horvátot, a Széchényi Országos Könytár Örzőjét, azaz igazgatóját, a tudós világ őrültnek tartotta végkövetkeztetéseiért, melyben a bibliai históriákat magyari népek őstörténetének látta. Mi itt erről nem ítélkezünk, pusztán az oklevelekből és külföldi történetírókból nyert adataira támaszkodva vizsgálódunk. Hitelesnek tekintjük külföldi leírásokból hozott adatait, mert minden esetben pontosan idézi a latin szöveget, vagy megjelöli a forrás konkrét helyét, amivel tehát elődei meglátására épít. Ő még annak a régimódi tudósvilágnak volt képviselője, aki hajlandó lett latinul és görögül írni és olvasni is megtanulni, hogy eredetiben olvashassa a régi forrásokat. Lám, a Révai Lexikon ismereteihez illeszkedő adatokat gyűjtött egybe.
-Feltűnt neki is, hogy a X századi nyugati történeti írók a magyarokat AGARenus és ACKERenus néven említik, pl. a Szent Gallen Kolostor történeti évkönyveiben, a portyázó magyarok viselt dolgait leíró történetekben, a magyarokat évről évre, AGARENI-nek nevezték.
-Megtalált, sok esetben együtt, és egymásra hivatkozva álló névfelsorolást, amely a beazonosítást segíti, pl. Szent Hieronymus írta: ,,Az Arabsok és Agarenusok, kiket most Sarracenusoknak neveznek”. Avagy másutt: ,,Az Izmaelitákat és Agarenusokat, kik most Sarracenusoknak hivatnak.” Tehát keleti szálú egyezésben áll az Izmaelita=Agarenus=Sarracenus, ahogy a magyar-bolgár történeti szál is egybefonódik.
Ezután a görög és római írókból, és a Biblia leírásaiból összegyűjti a szintén Izmaelitákkal és Arabokkal azonosított AGARénus nép történetéről szóló, ókortól a középkoriig folytonosságot mutató leírásait. A felsorolás különféle névformái közül, kikacsint felénk a HAGARenus név, mint az AGARenus hehezetes formája. Vagyis léteznie kellett egy águnknak, amely AGARenus volt.
-Idézi még a fordított állapot helyeit, amikor az arabok által említett keleti HAGARenus nép, el-MAGAR-IN néven volt megnevezve.
-Ezután felteszi Horvát I. a kérdést, miért hivatott a magyar nép, az AGARenus néven, és annak változatain? Kimondja azt, amit mi a szógyűjtéssel kívánunk láthatóvá tenni.
latin -ager, = föld, szántóföld, mező, vidék, környék, falu -agrárius, = mezőre, szántóföldre, vonatkozó, földművelési német -acker, = szántóföld görög -gé (geo), = föld, szántó föld, ország, szárazföld, -agrosz, = mező, szántóföld, vidék, -agraules, = mezőn, szabad ég alatt tartózkodni
A német krónikákban lejegyzett Ackarénus, láthatóan német átirata a latin Agarenus szónak, de mindkettő megegyezve a görög hasonlókkal, a termőföldről és művelőiről szól. Azaz AGARenus nevünk földművelő értelmű, és innentől már nem tűnik a szószármaztatás nagy marhaságnak. Tudósaink szerint, honfoglaló népességünk vezető rétege törökös jellegű turk rétegből állt, míg a többségi köznép adta a finnugor elemet. A finnugor meghatározás finn része viszonylag fiatal, és a finnugor rokonság megállapítása óta forog közkézen, viszont az UGOR népréteget a feltételezett urali őshazából, azaz messzi-messzi múltból eredeztetik. Az okoz tudományos gondot, hogy a magyarságot, Árpáddal keletről jövő etnikumnak tekintve, előtérbe sem kerül, egy esetleges korábban leszakadt nép-ág vagy néptöredék arábiai meglétének gondolata. Pedig leszakadt baskíriai ágról tudunk, ahogy kaukázusi Kummagariáról is.
Hatalmas területi szórásban élve, ami megokolja nyelvünk elterjedtségét is, őseink valóban GIGANT-ikus népek voltak, hisz a Biblia szerint, Nimród ősapánk gigas-gigant volt. De csupán a késői korok hozzá nem értése csinált Nimród király GÉ-GENS, azaz ,,föld-nemzette” népéből, óriást. A félreértés kiderül a görög történetekből is, amikor a mithosz a gigászokat Gaia Földanya gyermekeiként, harcba állítja Zeusszal. Gyakorlatilag, a Földanya régi, földművelő anyajogú műveltsége állt ellen, a következő, hímelvű nemzedék hódító istenének, Zeusznak. GÉ-GENS: görög GÉ=GAIA földanya, és -gé, (geo), föld, szántó föld, ország, szárazföld,
Innentől nyugodt szívvel kimondhatjuk: a mithológikus ősünkre mondott GIGANT-GIGAS név értelme feledésbe merült, ami valójában tehát ,,föld-népe, azaz földművelő” jelentéssel bírt, egyezően a más irányból fellelt AGARénus nevezetünkkel. Sőt, ez magyarázatot kínál, földműves rétegünk igen gazdag népművészeti és néphagyományi kultúrájára, és a belőlük gyökerező termékenységi rítusokra. Ráadásul e gondolatmenet mentén, a ránk értett új-héber, HAGAR és HAGRI szavak használata is megokolódik. Így minden összeáll. Azaz még valamit! Észre vette-e valaki, hogy végig az ősapákról elnyert törzsi névadó logikáról soroltunk adatokat, kivéve HÁGÁR-t, aki nő volt. (no meg a GI-GANT-okat, GÉ gyermekeit.) Vagyis a földművelő agarénusok, női őstől eredeztetvén, nő-elvű kultúra hordozóiként, kilógnak a késői hím-mentalitásúak sorából. Ezért is van világunkban pusztulásra ítélve ősi kultúránk, (és már el is tűnt a régi agrár-Magyarország). Az uralkodó hím-felfogás félelmei, eltörlésre ítélik az ellenlábas, női előd-mentalitást. A megérzések, intuiciók mágikus női világa olyan ismereteket rejt, ami nem kívánatos, mert az emberi lélek boldogsága és szabadsága felé visz. A régi görögöktől tudunk MAKAR isten, békés és boldog időszakáról, amiért is lett a görög nyelvben MAKARIosz=Boldog, valamint jó néhány sziget MAKARIA, pl. Rodosz. Vajon nem ezért van BOLDOGASSZONY kultuszunk? A nőelvű idők hagyományai, az emberi belső érzéstartomány, a lelki-világ törvényeinek tiszteletére épültek. A belső lelki rend és harmónia állt a kultúra és az életmódbeli sajátosságok középpontjában, ez tette boldoggá az akkori idők emberiségét. Ahogy például a paraszt-ember elvetette az ,,életnek” mondott gabonaszemeket, és ezzel megtermékenyítette feleségét, a Földanyát, úgy tavasszal Szent Nászt, (hierogamosz) ült és életet vetett, amely felfogás megélésével, személyisége teremtő oldalát, minőségét élte meg. E nőelvű korszak volt a sokat emlegetett míthikus Aranykor, melynek ismeretei mára teljesen feledésbe merültek. Nincs semminemű fogalmunk felépítéséről, mert ami van, az, pusztán elférfiasított értelmi megközelítés, mely teljesen idegen a női érzések valódi öntermészetétől. Tragikus, ahogy korunkban a Nő, értelemre cseréli érzelmi erejét, a férfi pedig önimádatában elutasítja az érzelmesség létjogosultságát, és tiszteletét, és már a lelki-világ érzelmi törvényeit sem kutatja. Ezért tart bolygónk ott, ahol tart. Értünk mindent, de fehér folttá vált az emberi lélek világa. Sokasodnak a lelki eredetű betegségek, tovatűnt az egészség, és éppen a megnyomorított, elfojtott érzelmek miatt van minden felé a rettenetesen sok gyűlölködés és háború. A spekulánsoknak ez kedvez. János előre látta e bekövetkező kort, nyílván észlelte a női entitásoktól való, világméretű elfordulást. Sajnos, hozzá nem értők keze alatt lett a Bibliában gonosz NŐSTÉNY-nyé, a régi NŐISTEN. Ezért tűnt el a szentháromság szimbolikájából a női minőség, de meg volt Szent Koronánk képi ábrázolásai között. Fenséges titkok rejlenek kultúránk mélyén, ezért a hatalmas igyekezet megrontani, elferdíteni mindet.
Tehát a magyarok elődei, egy felöl földművelők voltak. Mi a helyzet a jász-ággal? Vegyük elő újra őket, és zárjuk rövidre a nyomozást, mondjuk ki, amit már Horvát István is megállapított a hazai és a külföldi párhuzamos névhasználatokból, hogy a JÁSZOK, ÍJAIKRÓL kapták nevüket itthon, ahogy a filiszteusokra is, jellemző kifejezésként alkalmazták az íjas megjelölést, már a legkorábbi időkben. Nem bombázva tovább az olvasót a sok idegen kifejezéssel, Horvátot logikája, a párhuzamos névhasználatok összegyűjtésére bírta. Bibliai idézetekből tehát, a filiszteusokról is kimutatta a vándor értelmű népnév mellett előjövő PHARETRARIUS, azaz íjász jelzőt.
Legfőbb érve még is, a görögből előkerülő, IO, IA, IE, szavaknak magyar ÍJ jelentése lett, amitől egybekötötte a jász nemzetet, a görög ION (jón, szintén íjász) törzs nevével. Meglátása igaz, de nem minden szempontból, mivel akaratlanul is belekapaszkodott az íj szóképébe. Népek, eredetileg istenükről nyertek nevet és nem tárgyakról, kivéve az idegen nyelvre tévesen lefordított jelentéseket. Helyes a magyar jász szó és a görög ion, és ias nevek közeli azonosítása, de nem egymásról szerezték, hanem a hasonló alakú istenről! Azaz, mint láttuk a régebbi népek esetét, az ISTENNŐRŐL. Horvát látta a jász és íjász, és ion, és ias azonosságot, de nem tudva az ősi rendszerről, nem kapcsolta ide a görögnek mondott IO Holdistennőt. Viszont nekünk további szálegyezést hoz IO. -Istennő lévén, archaikus logikát idéz a róla való névvétel,
-Az ó-görög ABC-ben nincs külön J betű, ezért EU betűkkel írták azt a szót, ami magyarul JÓ jelentésű. EU= kiejtve EJU=jó. Ezáltal már is beszédessé válik IO (jó) neve is. Jó-Anya. (A magánhangzók mozgékonysága a nyelvjárásokból igazolt.) Hozzunk ide egy későbbi ,,férfias” párhuzamot, a gót kultúr-gyökerű német nyelvből. Ebben is az istent jelentő GOTT szó, szoros alaki egyezésben van a GUT=jó értelemmel. Úgy viszonyul a A német GOTT → a GUT-hoz, mint IO → a JÓ-hoz.
Avagy ilyen rendszer mutatkozik a BOHÉM gyökerű cseh nyelvben is: BOHa-BUH (isten) → BOHac (gazdag) és BOHatyr (hős, vitéz)
Több példától itt eltekintünk, a lényeg jó látható, hogy Istenükről nyertek nevet az eszmények is! Tehát a jász nép íjjas is volt, őse a Ion és Ias változattal is bíró, görögnek tartott törzs, istenanyjuk pedig Io (Jó).
-A J és V hang belső rokonsága miatt nyelvünkben régen az ÍJ egyértelmű volt az ÍV-vel, kézíj=kézív! (Lásd Arany János: Keve c. versét. Ebben áll: Nyilát az ÍV-nek húrja, Szász Detre homlokába fúrta.) Innen látszik ÍJ és ÍV rokonelvű szavainknak eredetileg beszédes volta, mint a tárgyak hajlott alakjáról alkotott hangulatfestő kifejezés.
-Ettől válnak érdekessé IO holdábrázolatai, melyek leginkább az istennő sarlós, azaz ÍVES alakját emelték ki. IO=jó=íves, és ezzel az Istennő tulajdonságaira utaló, beszédes szókép került elénk. Párhuzamban a ,,holdba öltözött Babba Máriával”.
Keletről jön még segítség, mert Dr Blaskovich Lajos: Őshaza és Körösi Csoma S. célja c. mű 47 oldalán, mindezekről mit sem tudva közli: -mi szerint a görög IO és a kínai JUEH egyaránt hold jelentésű, (lévén csak kiejtés-módosulatai egymásnak) miért is a kínaiak HOLDFAJÚNAK nevezték, a Kína határvidékéről Perzsiába költözött JUEHTI, avagy JUECSI, hún népeket! Ezen adat az ijó=jueh szavak rokonításával, kimondatlanul azonosságot von a hunok és a jonok között, mindkettőt a hold-istennő ősi, származási körébe utalva.
-IO-tól eredhet a latin IUGURUM=,,HOLD-terület a mezőn”, amikor a GUR és változatai, mint már az agarenus esetében láttuk, föld értelműek! IU= hold, a GURUM=földterület, így IU-GURUM=Hold-kert, és JÓ-terület, mert minden régi szó, több jelentéssel bírt.
Két nagy terület került vizsgálat alá ősi műveltségünk kapcsán. A földműves, és az íjász kultúrkör látszik kapcsolódni hozzánk. Mint Nimród esetében is, akiről ismert GÉ-gens, azaz földművelő, és vadász, mint íjász volta, mely utóbbira égi csillagképe is mutat.
Persze a fajt-keresők nem látnak folytonosságot a keleti JUEHTI-k és a Jónok között. Ismerve az őslogikát, nekünk viszont már szemet szúr a foglalkozásra utaló törzsi jelölés. Ez mutat utat a további szófejtési kísérletekhez. Sose keressünk konkrét jelentéssel bíró szó-őst, mert eleink nyelve, a belső, lényegi lélek-azonosságok mentén építkezett. Ettől, isten-neveik körül, szóbok-szerű csoportosulások virágzottak ki. A prehisztorikus időkből származó nevek, több, sok, lényegileg hasonló értelemmel bírtak, ahogy a SZÉK hangalak is székelyeinknél, megye, hatóság, hatalmi központ, uralom, és ülőhely jelentést is hordozott. Éppen ez a nyelvi jelenség bír, a régiség jellemzőivel. Ifjú nyelvbúvárjaink tehát, gyökszerű jelentés-csoportosulásokat keressenek a régi szövegekben, és sosem konkrét jelentést. Elég csak megnézni a GOTT szó német és svéd gyökér-változatait, avagy GÉ földanya hasonló esetét!
Tehát a Szentföld kora ókori népessége között, a mai népelemeinkkel egyezőkre leltünk. Teljesen hihetetlen módon, a műveltség hordozójának számító zsidóság is mintha, jász népelemünktől vette volna át nevét. Különösen érdekes a fordított eset. Az európai zsidóságnak, két nagy ága ismert a lexikonok adatai szerint. A nyugati, főként spanyolországi zsidóságot SZEFARDI-nak hívják, a keleti ágat pedig ASKENÁZI-nak. Itt is kiáltó hasonlóság mutatkozik a SZEFARDI és az ősmagyar SZAVÁRDI törzs neve, valamint az ASKENÁZI és a JÁSZKUN népnevek között, főként ha Izrael-Jiszrael párhuzamában, az askenázit is JASKENÁZInak ejtjük. Még biztatóbbá teszi e levezetést, az a tény, mi szerint az askenázi zsidóság, fő ként Kazáriából töltekezett. Azon túl, hogy a Fekete-tenger melléki Kazáriának fennmaradt GAZAR alakú (tótos jász) változata, a görög írók földrajzi leirataiban, ez a terület volt a JAZYGESEK ősi birtoka. Tessék, lehet elmélkedni!
Mindezek után, érdekes véletlen lenne csupán, a híres JERUZSÁLEM legkorábbi UR-, illetve URU-SOLYMA nevének magyaros csengése? (Volt később Hiero-solyma formája is.) Herodotosz szerint a szent sólyom városa volt. -A szomszédos pártus (hun) birodalomból ránk maradt ábrázolásokon, a király kitárt szárnyú „ragadozó madarat” hordott a koronáján, ahogy egy időben az egyiptomi fáraók is. Figyeljünk csak a Szentföldi földrajzi nevekben előjövő, görög, szent jelentésű (H)IERO és JERU tagra! (A HIERO és JERU formák, csak latinos átiratú változatai, a görög IERO-nak.) Mivel pl. JERUsalem=HIEROsolyma, és JARmuk=HIEROmykes, ebből értelemszerűen adódik, hogy a JERI-ko, és JOR-dán nevek is ezt a tagot rejtik, és ezekben szintén szent értelemmel bírt. Azonos földrajz nevek helyi gócosulása viszont, mindig az ott lakóktól ered, és valóban, híradás szól az Ábrahám bejövetelekor már itt élt HOReus=HORita népről. Véletlenül az itteni NAZARET falu neve is egybesimul a NAZÍR szó változataival, mely a héberben kiválasztott, áldott, a törökben főnök, és egyéb keleti nyelvekben szent jelentést ad. Vagyis, a sok korai névalak oda mutat, hogy a Szentföld, ezen ,,szent” nevét már jóval Jézus előtt el kellett nyernie. Az izraeliták előtti műveltséget a közelben, az egyiptomi, a szír, a föniciai, és a philisteus ősi népek képviselték. Ezek közül, egyrészt szorosabb kapcsolatba kerültünk a philisteus néppel, valamint az izmaelitákkal, és a szkitákkal, (lásd az említett itteni Skitopolist).
Az egyetemes vallási felfogások korában, a szentföldi HOR nép, és a többi csatlakozó földrajzi név is, nyílván a szomszédos kultúrközpont, az öreg testvér, Egyiptom kisugárzásának eredménye. Az itteni, ősi tiszteletben részesülő, hasonló alakú napisten, HORus-nak nevéből sarjadhattak, ahogy mint láttuk, a régi népek isten-ősatyáik után nyertek nevezetet. (De minden fogalom is valamely isten nevéből eredt, elég utána nyomozni a jó száz évvel ezelőtti Ókori Lexikonból. Pl. A MÚZSÁK-ról a múzeum és a muzsika, Morfeus álomisten után a morfium, ahogy GÉ (Gaia) Földanya nevéből lettek a görögben GÉ = föld, szárazföld, szántó föld, ország jelentésű kifejezések. Stb.) A szent jelentésű HIERO szó közvetlenül, de akár föniciai közvetítéssel is átkerülhetett a görögökhöz, elég az írásbeliségre, vagy az egyiptomi Théba és Szfinx, görögországi duplikátumaira gondolni. A föniciai és görög ABC azonossága ismert, de mindkettő, csupán részletét jelenti, a jóval több jegyet tartalmazó egyiptomi ABC-nek.
-Fontos számunkra az egyiptomi szentháromság fiúi napistene, HORus, a feliratokon előjövő sólyom ábrázolása miatt. Az égi Nap-HORus isteni lénye, HORus-sólyomként szállt alá a földi emberek közé. Teljesen megegyező logikával, mint a turk népek Turul-madara, Árpádi-vérvonalunk őse! E ragadozó madarak, jellegzetes égi körölő természetük miatt lettek, a kör alakú és szintén körbejáró (így mindent látó) szent Nappal lényegileg azonosítva. (E mellett az önmagába visszatérő körvonal ,,teljessége” által, a KÖR, már a legkorábbi időktől kezdve az isten fogalmával azonosíttatott, és kultikus-mágikus tisztelet tárgyává vált.) HORus napisten, magában egyesítette a mindent átfogó KÖRölés és a SZENTség fogalmát.
Viszont, egyiptológusok szerint, a görögös leiratú HORUS=HOR isten neve, csak hehezetes, H-s kiejtése a RÉ-nek. Ettől valójában, nyelvtanilag teljesen azonosak, a RÉ = HRÉ = HORÉ = HORus (görögös S végződéssel). (Hasonló kiejtés-módosulatok ezek csupán, mint a magyar és latin változatokban ÓRA=HORA, avagy Jeruzsálem nevében a legkorábbi formájú URU=IERO=HIERO=JERU, de e nyelvi szóváltozatok általánosságát mutatja az Ismaelita=Hismaelita, Hispánia=Espanol, Hiszter=Iszter, és ang. Hungary=ol. Ungaria stb. is.) Ugyan azon szót, egyik nép H-val, a másik pedig H nélkül, a harmadik meg J-sítve mondta, stb. Ismételjük meg, mi szerint a fenti különböző alakok, csak kiejtés-módosulatai egy ugyanazon fogalom-körnek, amely leginkább a szentség és körösség és egybefogás rokon eszméit fogta egybe, és jelenítette meg, ezért eredetileg: RÉ = HORUs = (H)IERO = JERU = szent és körös.
-Szóképbe foglalva HORus ,,viszonylagos” lényegét a mindent egybefogó, SZENT KÖRiséget, indokolttá válik a HORUS-SÓLYOM = SZENT-SÓLYOM azonosítása, bár ez magyarul szól.
-Ugye furcsa, ha a kultikus jelentés szemszögből, az ősi HIERO-SOLYMA neve a HORus-SOLYMA párhuzamában, Szent-Sólyom jelentést kínál. (Logikai párhuzama a magyar Turul-sólyom.) Nem tűnhet ezen értelmezés elfogult vakságnak, tudva már az ottani jász őslakosságról, és megerősíti e lehetőséget Varga Csaba, íráskutató felfedezése a székely-magyar rovásírásos ABC jeleiről, melyek szinte pontos megfelelésben vannak, az egyiptomi demotikus ABC jeleivel. Tehát egy ottani nép hajdanán, a mi hangkészletünkkel írt, és ez esetleg a magyarok jász ága lehetett.
-Más irányból érkező, további megerősítést nyújt Németi Kálmán kb. 100 éve írt tanulmánya, melyben bizonyítja a szfinx egyiptomi hieroglif nevének, HUN olvasatát.
-A közeli szíriai Emesa város és Emese ősanyánk nevének párhuzama még lehetne véletlen, ha nem akadtunk volna itt Arpad város nyomára is, (lásd a fentieket)! Arpad, Emesa, és Hor-Solyma városnevek csengése, megidézi Árpád-házunk őseit! Emese ősanyánkra szálló Turul (astur) madárt, akitől teherbe esve, születik Álmos, (latin leiratban Salmus, és szentet jelent) fejedelmünk, az Árpádok őse. Vajon milyen ősi, mitikus kép vizualizálható ez adatok fényében? Sajnos a válasz még várat.
A görögök, a HOR szó jelezte, ,,szentség-körösség-átfogás” egyiptomi eszmekörét leredukálták, a leszűkített SZENT jelentésoldalt tartva meg HIERO ként. Nyelvünk KÖR szavának jelentés-együtteséből, a keresztény szemlélet mára kicenzúrázta a korábbi hitvilághoz tartozó ,,szent” jelentésoldalt, megtartva a semleges természeti jelenséget kifejező KÖR jelentésoldalt. Így HORus neve mellé kívánkoznak a magyar ÖRÜ és KÖR és GÖR szavak és hasonelvű fejleményeik, melyekből mára kikopott és elfelejtődött, a korábbi szentséget is jelölő voltuk. A G és K hang, csupán konkrétabb és erősebb, a J viszont lágyultabb kiejtése az ősi H-nak, ahogy a tegnap szó latinul HESTERNus, majd angolul JESTER day, németül pedig GESTERN lett. Így születnek a szó-változatok. A (magyar) ÓRA=HORA (latin) szavak is, ahogy mindketten a szent időegység-körét jelentik, úgy HORus napisten (idő-kimérő) gyermekei lehetnek. Nyelvünk felsorolt gyök-szavainak szoros értelmi és alaki egyezése, közvetlen egyiptomi hatásról árulkodik. Nyílván a Pálosok is ezért választottak maguknak egyiptomi szentet.
Utoljára hagytuk a legnagyobb szentföldi véletlen talányát! Véletlenül a sarkalatosnak számító BETLEHEM faluból (város) kettő volt!
Nézzük csak! A Jézussal való kapcsolatában az egyik hitelesnek van tartva, a másik nem. A hiteles Betlehem délen, Jeruzsálem alatt található, ott van a szent sír, és még számos kultikus hely, ezért oda jár a keresztény világ népessége, ünnepelni a Megváltó születését. Figyelembe véve, hogy kevés ókori névazonosságot lelhetni közeli települések esetében, a duplázás érdekes véletlennek látszik. A meglévőkről tudni lehet, leginkább császárok, vagy hadvezérek alapították, és nevezték el saját magukról. Így született több Alexandria, Cesaria, és Auguszta nevű hely. Minket a biblia hátsó térképei segítenek, bár véletlenül, mindig külön lapra kerültek a kérdéses települések nevei.
-Lényeg a lényeg, a különálló térképek adatait egybevetve kiderül, hogy a galileai Szkitopolistól (Bét San) kb. 25-30 km-re fekszik Nazaret, ahol felnőtt Jézus, majd itt Galileában élt, tanított, imádkozott, és vitte véghez a csodáit. Élete súlypontja, a nem-zsidó Galileához kötődik, látszólag csak a születése meg a halála húzza le délre. Ám a véletlen segítségünkre siet!
-Véletlenül Nazaret mellett 5 km-re van a hiteltelen, és lényegtelen Betlehem. Döntse el magában mindenki, hogyan lehetséges ennyi összesimuló adat. Jelen korunk végeredménye, inkább az érdekek harcára utal. A déli, judeai Betlehem léte, különösen jó szolgálatot tesz a zsidó folklór érdekeinek, mert saját körébe vonja ez által, a keresztény Megváltót. Tudósaink pedig, hümmögve csodálkoznak, és bólogatnak, a véletlen e különös produktumai láttán, ha észreveszik.
Sajnos, számtalan isten neve eltorzult az idők során. Akár a félre olvasat miatt is. A prehellén NIKÉ a görögöknél a győzelem istennője lett. Nevéből képezték a NIKÁTOR (győztes) szót. Ha tudjuk, hogy a görög N hang jelét a latinok később a V hangjuk jelévé tették és úgy olvasták, akkor a görög NIKÁTOR, és a szintén győztest jelentő latin VIKTOR hasonlósága nem írható a véletlen számlájára. Leírva így néz ki a görög n=ν Íme a görög betűkkel írt nikátor: νικατορ= nikátor, de latinul olvasva vik(a)tor. Kitűnik az átvételi félreértés, ami új szavakat eredményezett!
Remélem sikerült megvilágítanom azt az ösvényt, amely visszavezet az Aranykor lelki kincseihez. Semmi újat nem kellett ez úton kitalálnom, mindössze a már meglévő ismereteket szedtem egy csokorba. Valójában, csak az idők során megváltozott értelmezések és kifejezési módoknak kellett a végére járni, és lefordítani a ma nyelvezetére. Ma tudattalan jelzőt nyernek azok a természeti és lelki belső folyamatok, amelyeket régen mágikusnak hívtak. Tudattalan, vagy mágikus, egyre megy, mindkettő, természeti törvények alá vettetett folyamatokat takar. Technológiai kultúránk kifelé figyelő értelmi beállítottsága távolított el a lélek belső világától, és tette félelmében buta babonává a lelki tartalmak történéseit. Más ként mondva, az ősi érzelmi világészlelés váltott mára, felszínes értelmi figyelésbe, mely elöl elrejtőznek a szubtilis érzelmi minőségek. Ha mindezekkel tisztába jövünk, akkor egy elfeledett mágikus birodalom nyomára juthatunk. Valódi teremtőerők szunnyadnak nyelvünk lelki mélységeiben, mutatva, hogy a kimondott szó, valódi teremtő Ige lehetett valamikor. Ne hagyjuk hát elsilányulni!
Ennek aztán semmi értelme! Amikor a szavak kialakultak sokezer évvel ezelőtt, az emberek egészen másképpen gondolkoztak, mint most. A mai gondolatmenet semmit sem ér régi szavak újra "kitalálásánál". Ilyen a kínaiak jin és jang elmélete, amely az ősi gondolkozásmódot (függőleges világképet) tükrözi. Amit te csinálsz, az játéknak jó, de semmi több. De ha tanulmányozod a sumer összetett szavakat, azok mind erre az ősi gondolkozásra utalnak!
Ha ez az állításod igaz lenne, az pont ellenkezik azzal, amit előtte írtál!
"volk, vlk - rácul, tótul, oroszul farkas
voloh, vlach, blak - ezek meg a mócok :-)
falka, farkas - ezek a magyar szavak - a kapcsolat még megvan
volk, folk - indogermánul népség, népcsoport, (falka?)
wolf, wulf - indogermán farkas a falkától elszakadva"
Nézd meg a farok szót az indogermán nyelvekben!
Schwanz = németül
XBOCT = oroszul
tail = angolul
chvost = szlovákul
cauda = latinul
Láthatod, hogy volk, wolf megvan a német nyelvben, de a farok szó egészen másképpen hangzik, csak a magyarban hasonló. Ha a farka miatt kapta volna a nevét, akkor nagyon sok állatnak adhatták volna ezt a nevet.
Lehet, de még inkább lehet, hogy a farkas valóban a farka miatt farkas, a falka szó pedig a farkas szó továbbfejlesztése lehet. Az eb meg a kutya farka (különböző állattenyésztési és kronológiai okok miatt) egy másik téma szvsz.
