Az MTA kommunikációs igazgatója blogot nyitott az MTA-ról megjelent cikkek megvitatásáról. Az első topik azonnal kicsúszott az irányítása alól. A hozzászólók a fiatal kutatói generáció kivándorlásának okairól akart beszélni, ami magában foglalta az MTA intézményrendszerének és kommunikációjának korszerűtlenségét. A filozófia tudomány kandidátusa ekkor a 156.-ik bejegyzés után zárolta az egész vitát (http://mtamediakomment.blog.hu/2008/02/08/a_maganyos_domino_esete_a_tenyekkel). Fábri György (FGy_SciCom) emlékezetes bejegyzéseinek egyike így szól: „Úgy látom azonban, ezt a realitást realitásként fogadta el a kutatói közvélemény, hiszen ebben él, nincs olyan feszítő erő, ami előrevivő konfliktusokat eredményezne. Mégpedig azért nincs, mert kialakult egy (vélhetőleg nagyon törékeny s egyben nagyon destruktív) egyensúly, amiben még mindig elég sokaknak biztosít a rendszer alternatívákat (külföldi megbízások, időszaki kint létek, munkahelyi követelmények lazasága, segédmunkák) így még mindig megéri sokaknak belemenni ebbe a kiegyezésbe. Hangsúlyozom, ezt rossznak és kártékonynak tartom, de ideig-óráig mintha működne – immár másfél évtizede.” Valóban elfogadja az új kutatói generáció ezt a demoralizálóan megalkuvó álláspontot, vagy éppen most int búcsút az egyre inkább leszakadó magyarországi kutatásnak?
Aktuális témák: azonos-e fiatalkutato egy ismert személlyel? Fiatalkutato vonattal utazott-e Prágába? Dolgozik-e munkaszüneti napokon? Esetleg csak ül a pártirodában?
A személyeskedésekért véletlenül sem kell bocsánatot kérni, Can_Guru, elvégre tiéd a topik, a hűtőd tele velük, így az általad sokat idézett Modus Moderandi sorozatos (nem kizárólag, de főleg velem szembeni) megsértéséért nem is kell felelned, úgysem moderál ki senki. Legfeljebb tesznek majd a topikodra.
Mindenki megkönnyebbülésére én máris ezt teszem, beszéljétek csak meg a kutatói kivándorlás kérdését. Ti úgyis jobban tudjátok, hogy mi a dörgés, engem meg már úgysem érint.
Valóban ő írta, te pedig azt, hogy megjátszom magam. Az ő nyelvére fordítottam le, amit mondtál. Ismét csak hozzáteszem, az, hogy szerinted megjátszom magam, nyilván bizonyított tény, így ebben semmi személyeskedés nincs, és különben sem az én személyemről vitatkozunk, hanem a topik témájáról. Igaz?
Az, hogy dolgozni mikor szoktam, nyilván szintén nem személyeskedés. Amint megírjuk a munkaszerződést, és utalod az első fizetésemet, beszámolok majd neked arról, hogy mikor mennyit dolgozom. Pláne hivatalos munkaszüneti napokon, mint ma is.
Ha kizárólag az én bejegyzéseimmel van baj, még mindig nem értem, miért ezekre reagálsz, mikor más témák is felmerültek itt, amelyek nem velem kapcsolatosak. Én is szívesebben beszélnék a topikról, gondolom te is, ezért nyitottad.
KK önírásait nem ismerem, innen a hasonlóság hiánya.
Jóember, használd az olvasószemüveged. Astron írta azt neked (#131), hogy a stílusod egy idősödő bizottsági elnökéhez hasonlatos. Ő így lát. A bejegyzés tehát nem tőlem származik. Ne kérj bocsánatot, mert már tele van a hűtőszekrényem. :) Pihenj le végre. Tégy egy sétát; csak van ott a közelben egy park vagy legalább egy MacDonald. Tényleg, mikor szoktál dolgozni?
Én egyetértek Astronnal abban, hogy a fórum ellaposodott és én ezt a te zűrzavaros bejegyzéseidnek tulajdonítom, ami hát nem emlékeztet KK önírásaira.
Can_Guru szerint csak megjátszom az idősödő bizottsági elnök stílusát, 33nev szerint pedig pártirodában ülök. Ezek egyébként nem személyeskedések, mert objektíve bizonyították őket.
Egyébként hogyan fogalmaz az "idősödő bizottsági elnök"?
A fórum ellaposodásával egyetértek, és elnézést kérek, amennyiben engem is terhel a felelősség, mivel a nickem megjelenése elterelte az érdemi kérdésekről a figyelmet. Ez ellen most már nem tudok tenni.
Bocs, kénytelen vagyok kicsit hosszabb lenni, igyekeztem meghúzni a hozzászólást, ennél jobban nem megy.
1. Visszavonom, hogy 33nev offol, hiszen a téma az ott elhangzottakból áll, ott pedig szó esett az identitásom kérdéséről. Ezt tiszteletben tartom, és ennek fényében viszonyulok ezekhez a kérdésekhez. Magam választottam olyan nicket, ami ott is létezett, így vállalom, hogy engem fikázni on, ha én fikázok mást, az off.
2. Ha nem volt egyértelmű az elzárkózásom (más idézeteket is hozhattál volna, ahol azért jóval egyértelműbb), és nem úgy tűnne, mintha rendszeresen bírálom Fábrit (is), akkor ezúton kijelentem, hogy nem vagyok Fábri György, ő maga legjobb tudomásom szerint nincs tisztában a személyazonosságommal, és nem is áll szándékomban előtte (sem) felfedni azt. Lejáratni őt nem állt szándékomban, ellenben többször határozottan tiltakoztam a személyazonosítás ellen. Ennél többet nem tehetek, ezért ezen a fórumon is lezárom a magam részéről az erre vonatkozó vitát. Ha ez ellentétes a szabályokkal, moderálj ki.
3. Használjam a saját hangomat: éppen ezt teszem. Arról nem tehetek, ha ez részben hasonlít esetleg Fábriéra. Én is írhatnék listákat, melyik nickek érvelési módja melyik más nickek érvelési módjára hasonlít, ezt nyilván személyesedésnek és vádaskodásnak vennétek. Furcsa módon ugyanis Can_Guru és 33nev véleménye mellett van itt olyan hozzászólás is, ami szerint szembetűnő a kettőnk álláspontja és/vagy retorikája közti különbség. A jelenlegi hitelem tehát nem zéró, legfeljebb a ti szemetekben. De akkor minek reagáltok a kommentjeimre.
4. "További bajom fiatalkutatóval az álnaivitáson túl a fórumokon szerzett tapasztalanságának eljátszása. [...] 'Srácok, sokat fórumoztam origón, indexen'"
A tapasztalatlanságomat te mondtad, nem én. Megjátszhatnám, hogy tapasztalatlan vagyok, miközben tapasztalt, de mire mennék vele? Egy okot mondj, amiért érdekemben állna.
Amikor a fenti bejegyzést írtam, a fórumozás alatt hírkommentet értettem, amit több más nick alatt folytatok régóta. A kettőt hasonló műfajnak gondoltam, a kommentelő-dialogikus jelleg miatt, de be kell lássam, hogy nem az, főleg azért nem, mert az eddigi kommentbejegyzéseim egy-egy hírhez kapcsolódtak, itt pedig nem kis részben a személyemhez, illetve nem is az én személyemhez, hanem a nickemhez és egy ismert személy személyéhez. Ennek kezelésében járatlan vagyok. Ha ügyetlenül csinálom, moderálj ki. De jelenleg ti személyeskedtek Fábrival, nem én, aki egyfolytában elhatárolódom tőle.
Annyi azért tagadhatatlan, hogy nem igazán úgy fogalmazol, mint egy indexet-origót bejárt fórumozó, hanem inkább - félre ne értsd - mint egy idősödő bizottsági elnök. Ez akár szórakoztató is lehetne, de én elfáradok, mire megértem, mi is volt az, amit meg kellett értenem.
Egyébként ez a fórum kezd egy kicsit ellaposodni. Ennek nem csak a te bizottságelnöki stílusod az oka persze, hanem az is, hogy az emberek úgy érzik, amit akartak, elmondták FGY_SciCom blogján, a megfelelő helyen. Itt körbejárunk vagy gyakran csak a megfogalmazások között bolyongunk. Ez megváltozhat a jövőben, főleg a közelgő elnökválasztás után, de addig én azt hiszem valami más után nézek inkább.
Melyik megjegyzésem volt személyiségsértő? Azt el is hagyhatod, hogy miért tartod annak? Azt meg pláne, hogy mitől kompilálás. És ha az is lenne, akkor az mióta sértő.
A Modus Moderandi Vb pontjára kell, hogy figyelmeztesselek, bár hozzá kell tennem (és ez nagyon elbizonytalanít), hogy a „domino-blog”-ban fiatalkutato az alábbi bejegyzést hagyta:
„Ám mielőtt az Önök összeesküvés-elméletét követően én meg az üldözési mánia betegségébe esnék, és szervilitásom tüneteit keresném ott, ahol parciális vélemény-hasonlóság vagy -egyezés van, ezennel tisztelettel bejelentem, hogy az engem (Fábrit?) ért vádakat lehetőségeimhez mérten megválaszolva a jövőben ignorálom…”
Ez nem tűnik korántsem tagadásnak és a bejegyzés szövegkörnyezetében FGy stílusjegyei is jelen vannak. Az Index fórumon a gyanúsító bejegyzés törléssel járt volna és a bejegyzőt kizárták volna. Itt viszont, mivel ez a topik épül egy korábbi zároltra, ismert tényként fogadható el az abban található válasz. További bajom fiatalkutatóval az álnaivitáson túl a fórumokon szerzett tapasztalanságának eljátszása. A blogban ugyanis ezt írja:
„Srácok, sokat fórumoztam origón, indexen, de azt gondoltam, legalább egy ilyen blogra azért jönnek az emberek, mert véleményük van, nem azért, mert a felesleges gőzt akarják kiengedni.”
Mindazonáltal mindenkit kérek az IRL adatok tiszteletére. Fiatalkutatot pedig megkérem rá, hogy döntse el ki is valójában (például zárkózzon el világosan FGy-től és a jövőben használja a saját hangját), mert a jelenlegi hitele bizony éppen zéró. Egyébként neki aligha kell magyaráznom milyen kínos az, amit éppen fejtegetünk, hiszen ehhez egy valós személy neve illeszkedik. Stílusának eljátszása is őt kompromittálja.
Imádom a kommentjeidet. Már csak azért is maradok még a pártirodában, hogy téged olvashassalak. Meg aztán vállveregetés is jár Fábritól, hogy este háromnegyed hétkor még veled enyelgek. Nyissunk is egy külön topikot, ahol engem fikázunk, mit szólsz?
Remélem, a topiknyitó azért nem engem fenyít meg, hogy te kinéztél magadnak. Ha nem baj, a konfliktusokat kerülendő a továbbiakban csak ontopik hozzászólásaidra válaszolok, de kérlek, írj még ilyeneket, mert tényleg nagyon élvezem olvasni őket.
Az tagadhatatlan, hogy a magyar közegben számos, csúcsteljesítményt elérő tudós "termelődött ki". Azonban úgy vélem, legalább annyira köszönhető annak, hogy ezeknek az embereknek végig kellett járniuk a szamárlétrát, idehaza az irigység, szakmai féltékenység, bratyizás és rossz kutatási feltételek megedzették őket, odakinn pedig rendszerint beilleszkedési gondokkal küzdöttek. A vicc az, hogy a magyar tudományos élet visszásságai sokban hozzájárultak szerintem ahhoz, hogy végül maradandót alkottak. (Meg persze a magyar oktatás, ami 80-100 éve még tényleg korszerű volt.)
Én a magam részéről valahol hálás is vagyok azért, hogy ki kellett jönnöm, mert itt megvannak a munkámhoz szükséges körülmények, és az irigykedés és fúrás sem hallatszik annyira idáig.
Köszönöm, hogy úgy gondolod, hogy "jár" nekem Amerika. Egyébként nem ott élek, mint írtam is, nem is vágyom rá, de elzárkózni nem zárkózom el a gondolat elől.
Nem egy fiatal kutatóról, pláne nem "fiatalkutato"-ról (a nickem ékezet nélküli) volt szó, hanem egy neves kutatóról, és a 200 km-es taxiszámlát sem én produkáltam. Az pedig, hogy a vonatozásom gyötrelmei (én szoktam vonattal utazni, és semmi bajom vele) érdekelnek valakit, az abból látszik, hogy téged erőteljesen megragadott ez a mellékszál.
A hazánk hírnevének öregbítésére sem magamat mondtam, hanem az imént említett kutatót. Ha nem baj, nem írom le a nevét, mert így is játszom néha a kimoderálással.
Természetesen amikor jómagam nemzetközi konferenciákon adok elő, semmilyen módon nem képvisellek téged. Arról, hogy magyar vagyok, nem tehetek, ha nagyon zavar téged, ezentúl le is tagadom a kedvedért.
Kedvesem! Biztos, hogy Mo.-on szeretnél kutatni? Szerintem egy ekkora tudósnak jár Amerika! Meg a 200 kilométeres taxiszámla. Mondd, te tényleg elhiszed, amit írsz? Mondd, te miből gondolod., hogy egy nyugati "fiatalkutató" seggének gyötrődése a vonat üléseinek hihetetlen, elviselhetetlen durvaságában érdekel bárkit is? Legfőképp a témavezetőjét? Ha sportoló, bankár v. politikus lennél... áh, hagyjuk. Azért, ha megkérhetlek: ugyan ne öregbítsd már hazánk hírnevét külföldön! Tudod, nekem lesz kínos később.
„De szerinted van magyar szarmazasu kutatonak eselye a kovetkezo 10-20 evben Nobel dijat kapni?”
(Nem az én véleményem hallod, csak az én nickem alatt.) Annak, aki itt dolgozik, annak szerintem most még semmi esélye sincs. Íróra is elég soká kerül majd újra sor. A nobelománia és nobelítisz viszont beteggé teheti, aki reménykedik.
„Ha igen, akkor Magyarorszagon kutatok kozott vagy kulfoldon dolgozok kozott?”
Külföldön, élenjáró laboratóriumokban lehet valakinek reménye, de ezt nem hoznám a magyar képzési rendszer dicsőítésére példaként (vö. Szilád Leó vagy Teller Ede véleménye). Zseniális, egymást stimuláló korai közösségek sokfelé alakulhatnak és erősen kompetitív, idegen környezetben a futási kényszer életmentő.
En nem a tudomanyos eletben dolgozom, de amikor felmerult a hazakoltozes, ugyanezt a reakciot kaptam. Ez nem Szabo-tortenet, hanem altalanos hazakoltozes tortenet.
Az utobbi par Nobel dijas azert mar nem a zsidosaga miatt menekult el otthonrol szerintem. Es akik ma is eselyesek azok sem a zsidosaguk miatt vannak ma kulfoldon.
Igen, ez az a része a Szabó-történetnek is, ami nagyon hihető, és mellette szól. Ahogyan talán már írtam a dominó-blogon, az a szomorú a történetében, hogy még ha tényleg esetleg ő a hibás, vagy ő is hibás, a magyar tudományosság bizonyos szegmenseire valamelyest rálátva tökkkéletesen hihetőnek, sőt: fájdalmasan tipikusnak találom a történetét.
Mint ahogyan a Nobel-díjaink történetét is. Szeretjük elfelejteni, hogy magyar Nobel-díjasaink nem kis részben olyan zsidók, akik a politikai üldöztetés elől menekültek Nyugatra. Nem pusztán arról van szó, hogy kinn jobbak a kutatási feltételek. Sajnos az is egy nem ritka jelenség, hogy ilyen-olyan indokokkal kiutálják otthonról a tehetségeket. A kontraszelekció logikája a komcsi érában csak erősödött, és mindmáig él.
Es amikor beszelsz az otthoniakkal, akkor meg inkabb ugy dontesz, hogy nem mesz haza.
Szerintuk ha hazamesz, akkor megbuktal kinn. Ha kritizalsz valamit, akkor miert nem maradtal kinn. Ha nem voltal otthon az elmult 5 evben, akkor vard ki a sorodat az eloleptetessel (kinti ido es tapasztalat nem szamit).
Gondoltam, hogy Szentgyorgyit fogja valak felhozni. 71 eve kapta a Nobel dijat, azota sok viz lefolyt az akademikusok torkan.
12-bol 1, eleg rossz arany.
De szerinted van magyar szarmazasu kutatonak eselye a kovetkezo 10-20 evben Nobel dijat kapni? Ha igen, akkor Magyarorszagon kutatok kozott vagy kulfoldon dolgozok kozott?
Ismerek olyanokat azért, akik tíz-húsz év után mentek haza. Igaz, ez '89-ben volt, amikor azt hihették, hogy minden megváltozik. Eggyel több ok arra, hogy akkor se menjek haza, ha komolynak tűnnek a változások, mert nekik sem jött be, és most azt mondják nekem, ha egy csöpp eszem van, három év után beadom az állampolgársági kérelmet abban az országban, ahol most élek, és ha lejár a magyar útlevelem, nem csináltatok újat. A három év lejárta lassan a nyakamon van, itt letelepedni nem akarok, de az is igaz, hogy mikor új munkahely után kell néznem, inkább megyek a Salamon-szigetekre vagy Tuvalura, mint Magyarországra. Azokban még nem csalódtam.
