Csabi, APT, alázattal megkövetlek Benneteket, rosszul fejeztem ki magam, "koronát" akartam írni, nem pedig "kulcsot", ennek ellenére komolyan nem bánom, hogy szóba került a 2200-as is.
Első sorban azt voltam kénytelen észrevételezni, hogy-ok, a számlap olyan amilyen- ennyi zséért még annyi fáradságot sem vett az eladó, hogy azt a disszonáns ezüst színű koronát lecserélje valami tokot megközelítő nüanszúra.
Tudom, lerágott csont lehet Jópárotoknak, de megmutatnám az én Poljot-omat-természetesen 2209-es werkkel:
Jó, nem arany, de akkor is:-nem sokkal szebb??-ez legalább nincs lelakva.
Lehet meg fogtok kövezni ezért, de nagy hozzáértéssel utólag lecsíptem a tövéről a mp-mutatót, így csak egy pici kör forog körbe-körbe. Mindezt nem csak azért, mert elég körülményes volt leolvasni az időt, annyira hasonlított a perc-ill mpercmutató, hanem azért is, mert így szerintem sokkal szolídabb lett külsőre, nem saját ötlet, én is láttam ezt az egyik ismerősömnél és nagyon megtetszett így.
Ugyancsak ezzel a werkkel van még egy LUCS-om is(ő az egyik nagy kedvenc) mikrorepedéses(sztem celluloid), besárgult óraplexivel.
Köszönöm Bosijani Fórumtársnak, hogy működik ez az óra, ugyanis ebből hiányzott a vezetőkő és Tőle kaptam donor-szerkezetet.
P2200 kaliberből biztosan nem - mert azt kizárólag aranyba tették. És az árát gyűjtői körökben az tartja az égben - hogy tényleg nagyon nagy ritkaság. Eleve kevés készült, nagyon nem vált be - rém érzékeny extralapos szerkezet, tönkrement a többségük, pótalkatrész nincs, javítani alig lehet, a tok meg elég masszív, eladták hát az aranyat róla... Ilyen relációból van nekem is egy csupasz szerkezetem, komplett órát csak szeretnék, de aligha lesz (ilyen árat biztosan nem adok meg érte).
Nyugatabbra egyébként tényleg jóval magasabbak az orosz órák árai, főleg az USA-ban - ott ismeretlen és egzotikus ritkaságnak számítanak, ott nem lehet a régiségpiacon ilyenekből turkálni vödörszám - ott olyasmikből lehet, amik meg nálunk nincsenek..
De, megfelelő helyre írtál,bár manapság már kevesen járnak ide, inkább a facebokkon van az orosz órások zöme.Ottt biztos tudnak segíteni.Én megnéztem ,egy ilyen órám van a gyűjteménybe, úgyhogy,sajnos nekem nincs ilyen számlapom feleslegbe.
Ellentétben az IWC-vel, igazándiból nem kideríthető, hogy az orosz aranytokosokból mennyi készült - de egyáltalán nem olyan sok. Próbáltam anno nyomozni a dolog után - de nincs koherens publikus információ (köszönhetően az anno jellemző nagy orosz titkolózásnak-ködösítésnek), de különösen a korai (40-60-as évek) modellekből biztos, hogy kevés készült, és ezek sem kerültek "szabad kereskedelmi forgalomba" - ott sem. Úgy tűnik, hogy a kis számú acél és az arany tokokat egy külön cég/műhely gyártotta - az összes gyártónak, és a sorszámozásoknak igazándiból nem sok közük van a darabszámokhoz (van utalás arra, hogy a különböző márkáknak-gyártóknak készített tokok egyszerűen külön sorszámtartományt kaptak, és még azon belül is évenként/időnként(ötéves tervenként???) újrakezdték valamilyen rendszer szerint a számozást). Az biztosnak tűnik, hogy egy-egy modellből inkább néhány ezres szériák készülhettek legfeljebb, azon belül is többféle számlappal.
Azt mi is kitárgyaltuk, hogy a szerkezetekben semmi különlegesség nincs, azokból rogyásig gyártottak (legalább van pótalkatrésznek való), így értéket azok nem is igen képviselnek.
És valóban, a biztos összeg, amit megérnek, az a bennük lévő arany értéke. Mint írtam, magam is láttam azért ennél jóval drágábban elmenni ilyen órákat, és ha valakinek konkrétan egy adott modell kell - akkor könnyen megeshet, hogy nem talál egyáltalán olyat, ha mégis, akkor meg hosszú idő után is csak egyetlen egyet - aztán meg kell alkudnia az eladóval.
De ez a vevői szemszöge a dolognak - eladói szemszögből meg az van, amit te is írtál - a vevők többsége nem ragaszkodik feltétlenül egy konkrét modellhez/variációhoz, és ezek után aztán annyit tud az óra, amennyit tud. Mint látjuk, 500 euró körül azért valós adásvételek mennek - ez viszont az aranyár körüli érték, az az összeg, amiről ugyebár megállapítottuk, hogy "ennyit azért biztos tud".
Megjegyzés: nem kell azonnal ennyire bunkósbottal nekiesni mindenkinek, ha nem betűről-betűre azt írja, amit te (pláne, ha a tartalmát tekintve még egybe is vág azzal...). Ezek régiségek, "műtárgyak", nincs szabott-kötött áruk, most nyugodtan mondhatom azt is, hogy az arany IWC C83-ak tényleges eladási árai is simán szórnak valahol 1:3, sőt, akár 1:5 arány között - annak függvényében, hogy milyen modellt, milyen állapotban hol és kinek adnak el - ahogy azt is pontosan tudod te is, hogy a közelmúltban Svájcban/Genfben árverési csúcsokat elérő, 11 millió CHF-ért eladott acéltokos Patek (amit 1943-ban egy bizonyos Láng József vett meg gyári újként Budapesten) az Ecserin még pár százezres/milliós (forintban !!) összegekért cserélgetett gazdákat többször is, és nem azért, mert agysérült volt a történet minden résztvevője, hanem azért, mert akkor és ott ez volt a realitás...
És nyilván amikor valaki egy örökségből, egy fiókban talált régi órával idejön kérdezni - akkor a legkorrektebb az, ha leírjuk ezt a sok mindent, amit most leírtunk neki - mert egyszerűen nem létezik konkrét válasz a "mennyit ér" kérdésére. Bármilyen nemesfém tárgy esetén automatikusan mondható, hogy az értéke alsó határa a benne lévő nemesfém "nyersanyagára" - de innen fölfelé már minden esetleges. Ezért van az, hogy miközben látok ténylegesen realizált adásvételeken elkelni "sima" arany Patek zsebórákat 3-5 ezer eurós/dolláros árfekvésben is - közben meg pontosan ugyanolyan szerkezetekhez is lehet jutni néha egészen meglepően jó áron is "csupaszon" - mert bizony eladták róla az aranytokot (amiért meg 600-1000 eurónál többet súly alapján nem igen kaphattak). Ha valakinek nincs ideje-energiája-szakértelme végigjárni az utat, és sok helyen, árveréseken, jó leírással-képekkel addig hirdetni, míg nem jön egy vevő "jó áron" is a jószágra - akkor marad a törtarany-felvásárlás. Ami után viszont egy orosz órából tényleg csak a tulajdonképpen értéket már nem képviselő szerkezet marad.
Én vettem régen vagy 10-15 darabot, 90 ezer környékén, akkor még annyit tudtak (annyi arany volt bennük kb az akkori arany árfolyamon). Nagyon szépek voltak, egy kis arany ruszki gyűjtemény. Vártam a csodát, aztán semmi nem történt. Felment az arany ára, és ezeknek az ára is pont annak arányában ment fel. Ugyanúgy elraktam a "hulladék" szerkezetes acél Angelusokat is és az meg ennyi idő alatt a 8-10 szeresére ment fel.
A tanulságot mindenki levonhatja, én is levontam. Egy kivétellel a ruszki aranyórákat és az Angelusokat is eladtam.
Lehet humorizálni, de egy IWC 83-as szerkezetet 2 perc alatt eladok 300 euróért. Megveszik alkatrésznek. De meg kell próbálni az 1000 eurót. Túl sok van belőlük ahhoz, hogy ne találjon az ember mindig olcsóbbat.
Tömegcikk??? IWC 83-asból készült 69 ezer darab, az arany ruszkik fenekén meg százezres tokszámok figyelnek modellenként!!, a szerkezetről meg ne is beszéljünk, mert bármelyik piacon felszedek tízet-húszat, magát a szerkezetet minimum 50 milliós példányban fosta ki a gyár (nyilván aranyozott meg krómozott tokban)
És nem mindig könnyű ám valamit árában/értékében (ami sokszor csak vélt...) eladni - bármiről is legyen szó. Nem véletlenül végezte nagyon sok kifejezetten nívós, drága óra is tört aranyként, ezért tudsz csupasz Patek/Vacheron és hasonló szerkezeteket venni az Ebayon egész könnyen - mert még ilyen szintű órák/zsebórák tokját is nem egyszer adták el tört aranyként. Amikor valakinek itt és most kell xy összeg, akkor hiába szédítik őt azzal nepperek/becsüsök, "hozzáértő gyűjtők", hogy az adott óra ennyit meg annyit ér - ha egyszer azzal szembesül, hogy már egy éve árulja mindenfelé, és az adott összeg felére sem volt még konkrét vételi ajánlata... Ehhez képest az aranyért azonnal, aznap megkapja a tört értéket - mindig, mindenhol és biztosan - sokszor végződik sajnálatosan így ez a történet..
Persze, ha valakinek van türelme "lékhorgászni" - akkor idővel kifoghatja a megfelelő vevőt - de természetesen még erre sincs garancia. Az Ecserin is keringenek 10-15-20 éve dolgok, amiket még csak nem is áraztak teljesen irreálisan - nem kérnek értük képtelen összeget, egy neves árverési ház népszerű árverésein simán többért is elmehetne - de itt és most ez sok, és nem, nem viszi el senki... Csak, hát egy bútornak, festménynek, szobornak, faliórának még csak "tört értéke" sincs, egy arany/ezüst tárgynak legalább van...
"Igen, annyi. És aztán mintha elvágták volna. Név nincs, a szerkezet pótolható 5 ezer forintért. A facebook-on meg bemondják hogy 1000 euró. De nem veszik meg, csak mondják."
Igen, a Facebookos csoportokban a beárazásnál könnyen rámondják az irreális árat.
Én most konkrétan két ilyen adásvételt láttam, bőven 1000 euró felett. De azért mindkettő már "elég régóta érett" adásvétel volt, ismerős eladók-vevők között, és egyértelműen benne volt a pakliban az, hogy a jól eleresztett vevő nagyon akarta a konkrét órát, és több éves netes vadászat alatt sem talált másikat.
Vagyis mostanra már ténylegesen működik azért a "ritkaságfaktor", egyik másik ritkább megjelenésű modell lényegesen nagyobb kuriózum, mint egy végül is "tömegcikk" IWC C83 - amiből mindig van bőséggel eladó. Viszont tény, hogy vevő is sokkal több van rá...
Azért nem biztos, hogy ugyanannyit ér - az orosz aranyórák aduja mindig is a masszív kialakítás, a mérethez képest nagyon sok arany volt. Egy átlagos arany IWC-ben kb: kétharmad-annyi arany van, mint ezekben (és az IWC még nem is volt nagyon spórolós), a legtöbb svájci aranyórát kihozták kb: fele annyiból.
Hogy mennyit is érnek - ezzel együtt nagyon nehéz biztosan megmondani. Annyit nyilván, amennyi arany van bennük - és nyilván nagyjából még plusz annyit rá lehet számolni, amennyit egy hasonló szerkezetű és állapotú "közönséges" orosz óra ér - de azt mind tudjuk, hogy ez az összeg pár ritkaság kivételével nem sok. Gyakori, elterjedt, órák, amelyek új korukban sem számítottak luxuscikknek, nagyon sok maradt is belőlük - ennek megfelelően nem túl értékesek (ezért is hálás ugyanakkor gyűjteni őket, foglalkozni velük - a használati értékük messze túlmutat a piaci árazásukon).
Ugyanakkor mára már az aranytokosokból tényleg nagyon kevés maradt - és ha valakinek pont erre fáj a foga, akkor előfordulhat, hogy mégis jelentősebb összegek cserélnek gazdát. Viszont ehhez kell türelem és kitartás - szerintem el lehet ezeket a firtatott ezereurós árfekvésben is adni - ám nagyon könnyen lehet, hogy ezért évekig kell folyamatosan hirdetni sokfelé az órát - és ugyanakkor viszont nem is valószínűsíthető, hanem kvázi tényként kezelhető, hogy ha "gyorsban kell" pénzt csinálni belőle, akkor mese nincs, ez az óra is törtaranyban fogja végezni - mert nagyon sanszos, hogy meghirdetve azonnali vevő egyébként még törtarany-árban sem kerül rá (azt fogja mondani, hogy szét kell szedetni órásnál, elvinni, leadni, költség van vele, foglalkozni kell vele, miért is adná meg érte azt az összeget, amit egy-két nap szaladgálás után végül majd ő fog megkapni érte..).
Igen, annyi. És aztán mintha elvágták volna. Név nincs, a szerkezet pótolható 5 ezer forintért. A facebook-on meg bemondják hogy 1000 euró. De nem veszik meg, csak mondják.
Az IWC tokját, ha eladom, a kezemben marad még egy 100 ezer értékű cal 83-as szerkezet.
Nem látom sehol a nagy értékű leütéseket az orosz aranyórákra. Sehol! Sokat kérnek értük, csak senki nem fizeti ki...
Egyre ritkábbak? Mitől? Pont szétszedni nincs értelme ezeket, ha azonnal kell a pénz és eladod a tokot, a kezedben marad az 5 ezer forintos szerkezet....
Ekkora méretű (kicsi, 32-33 mm ) arany IWC-t vért izzadva adtam el 300 ezerért. Most akkor ez többet ér? Mert hogy szédítik a jónépet az 1000 eurókkal, írnám is a lelkendező kibiceknek, hogy fizesd is ki barátom!
