Kényszerűségből, érdekességből, esetleg élvezetből? Próbáltad már, meddig tudod visszatartani, a végsőkig? Amíg nem bírod tovább, amikor úgy érzed, bepisilsz? Próbáld ki, írd le, mit érzel. Ki bírja legtovább?
Van-e olyan alkalom, hogy nem töröljük meg ...? háááát ... én nem szoktam megtörölni sose, az az igazság. Szerintem a legtöbben csak megrázzuk. (Nem mondhatom, hogy kirázzuk ...) De végülis nem tudhatom biztosan, más fiúk mit tesznek.
Néha szeretem, hogy csöppet, vagy pláne foltot hagy az alsómon. Hűs, pikáns, tiltott ... érdekes. De sose merem tartósan úgy hagyni ...
Amikor tini voltam, reggelre rendszeresen más folt volt ott ... kezdetben még azt hittem, bepisiltem álmomban. De aztán összeállt a kép ... hogy mindig amikor furcsán-izgalmasat álmodom, az után lesz foltos ... és milyen furcsa, gesztenyeillata van.
Látjuk, persze, ha a kedves papír nélkül indul pisilni ... de nekem pl sose volt olyan kedvesem, akivel erről beszélni mertem volna. Pedig oly érdekes lett volna megérinteni, megsimogatni utána ott ... neadjisten még a pihéi közül is hozzájutni pár kedvesen-meleg sárgálló csepphez ...
El sem hittem volna soha, hogy rajtam kívül ez bárkit foglalkoztathat.
A nő illata ...? Fúúúú ... ez nagyon egyéni lehet, szerintem. Mármint hogy kinek mi tetszik. Természetes illatból nekem valóban "ott" :-) és a nyaka környéke jött be leginkább ... de a partneren is múlik.
... és nyelved kinyújtva, a férfi ágyéka felett felborzolod vele a finom szőrt ... és a zacsit csodálatos-finoman tartva kezedben, egészen lágyan masszírozod a golyóit ... a férfi felsóhajt, finoman hajadba markol, de kezével inkább követi, mintsem irányítja fejed hullámvonalat író mozgását. Tudja, hogy merre tartasz ... és a célpont nem tudja nem előtérbe tolni magát: férfiassága lüktetve ébred a NŐ jelenlétére ...
Félek, hogy egy-egy „direkt” kérdéssel megsértem a férfi büszkeségét.
Nem ... dehogy. Ilyesmi, akár mégoly "direkt" kérdéssel egy (igazi!) férfit megsérteni nem lehet. Sőt!
Hidd el, hogy nekünk legalább oly izgalmas, sejtelmes, zsongító és (jó értelemben!) borzongató ezekről a témákról beszélni, ésnagyon élvezzük, ha a nő vevő (pláne, ha kíváncsi!) erre.
Csak a férfiszerep, az ostobán, prűden, hímsovinisztán, hatalomcentrikusan, évszázadosan belénk nevelt férfiszerep azt diktálná: ne kérdezd, ne figyelj rá; menj, igázd le, törd be és uralkodj felette.
Ezt a szerepet mi férfiak is egyre többen kezdjük visszautasítani és jóval empatikusabbat választunk.
Mi, akik járunk Hozzád, és mesélünk Neked, a heverőre-felkucorodottnak, mi a nő tisztelői vagyunk ... és a nőkre igazan (s igazán) kíváncsiak, és a nő ránk-kíváncsiságát élvezettel fogadók és őszinte örömmel kielégíteni igyekvők vagyunk.
Azaz (a teljesség igény nélkül ...)
- igenis hagyjuk magunkat szeretni, sőt, egyenesen olvadozunk tőle
- élvezzük, ha a nő rajong értünk, és boldogan ismerjük el
- imádjuk, ha egy nő két lépéssel közelebb merészkedik (gyors, gyors, lassú)
Vagy kinevettek tudatlanságom miatt (hja, hogy azt illene tudni…?).
Ilyen pedig, hogy "illene tudni", nincs.
A belénknevelt gátlások miatt nem volt illendő rákérdezni, és még kevésbé volt illendő kérdés nélkül előhozni ... és itt a kör bezárult.
Kinevetni pedig sohasem fogunk ... mást ne mondjak, az "átlagpasi" biztosan sokkal kevesebbet ért a nő rezdüléseiből, mint amennyit az "átlagnő" a pasiéból. Egy nő ezerszer empatikusabb és odafigyelőbb, mint egy mégoly lovagiasnak látszani (vagy akár lenni) akaró férfi.
Vagy taszító olykor szókimondása, kés-élen-játszó faggatózása?
Kedvesen meglepő, hogy az utolsó előtti fotót éppen te küldted el nekünk. Hasonló képeket nézegetvén, minduntalan úgy hittem, ez csupán valami anyavágy torz kifejeződése nálam.
Jó társaságban vagy, ha a tükörrel barátságot kötsz.
Azért az nem egy egyszerű „dudor”. Ha az előbb még lankásan emelkedő domb heggyé változik előtted, akkor már figyelni kell arra, hogy a fölmagasodó csúcsot kordába fogja a szorosan rejtő nadrág.
Bánt az asszony kifejezés? De hát te írtad, hogy az vagy! Volt az LGTnek, miután maguk is megöregedtek, s benne Somló Tamásnak, egy nagyon szép száma az asszonyról.
Asszony … . Ha egy kezdő-lány, fiatalságtól kicsattanó, büszke- friss lennél, akkor ránk ügyet se vetnél (ezt bízvást lehetne folytatni, nem teszem).
Hidd meg, nekünk így jó, ahogy vagy, ilyennek ismertünk meg a szobádban (ahol senkise bánthat), így kedvelünk.
Kezdő fiatalasszonyként, nem alig serdült lányként.
Sírás: lányok nyíltan, a fiúk meg csak magukban.
Ha csapkodnak már mindenfelé a hullámok, ha a tennivalók garmadája elborít, a munka itt-munka, ott-munka sűrű sokasága, akkor jó tudni, hogy, itt megpihenhetünk.
S, mi több, kit se zavar, ha végre nyugodtan pisilhetünk, s minket se, hogy tudjuk, egy szobatárs lát és néz közben.
A te-teremtetted világba jöhetünk.
A világodba.
Utóirat.
Ilyenek a férfiak (vagy csak én). Tudod-látod, örültünk a válogatott képeidnek, de mindegyre erősebb-láttatóbb pornóra vágyunk, de olyanra, amilyet te küldesz, így minden képnek a sava-borsa te leszesz (ez erdélyi forma).
Nekem leginkább „ösztönös” (938) hozzászólása volt a leginkább gondolatébresztő (az egész gondolatvilágomat új utakra vezérlő).
Izgató Mriya, de veszélyes játék, amit játszol (képek, írások).
Úgy hiszem, minden általánosítás korcs és sántít, és a kényszerű rövidséggel megírva, közhelyes is, egy szóval: hamis. Vagy unalmas, ahogy te is céloztál rá . Újat még véletlenül se hoz fel a múltnak mélységes kútjából (vendégszöveg és puszta szószaporítás).
Férfiak? Ilyen, általános férfi (szomorú állat) pedig nincs, van viszont egy-egy fiú, aki mérhetetlenül több a leírtnál. Ez az, amit akár oldalakon át lehetne kifejteni.
Azt azonban jól írtad: nagyon jó itt nálad lenni. Még akkor is, ha csak egy picinykét, csak egy „résnyire” tárod fel magad. Az eddigiekből is látszik, kitűnik, te vagy a központi alak, akihez rendeződnek minden hozzászólásaink.
Dehogy taszító, dehogy botrányos a faggatózás, ellenkezőleg, fel- és kiszabadít. Tudjuk ugyan, hogy a lány főz-mos-takarít-vezet és boltba jár, de hát nem erre figyelmezünk. Nem is tehetnők ezt, a topiknő írásait olvasván, a lány-asszonytól küldött képeket nézvést.
A válaszokat tőled nagyon várjuk – örömöt adsz – kell-e több?!
Emberekkel beszélsz – írtad.
Csakhogy, miről? milyen szituációban?
A magam felelete: valamennyiőjük tőled tanácsot várnak, az életük (anyagi?) berendezkedését illetően. Ez viszont a viszonyt meghatározza.
Azt nem tudom, kiről írtál (ama Clubot itt nem láthatom). Mindenesetre van egy amerikai szexológusnő, Nancy Friday (ötvenes írónő), akinek több könyve közül magyarul kettő olvasható (én az elsőt, a Női szexuális ábrándok címűt ismerem).
Ha mást ugyan nem, de azt elismerték, hogy úttalan utakon járt.
Kegyetlen, nagyon kegyetlen volt Sylvia Plath verse.
Látod, mennyire nem ülnek a sztereotípiák (itt: beidegződések) a férfiakról-nőkről?
A végén magam is küldök egy szöveget: nem vers (ahhoz én kevéssé értek), mindössze egy fiktív anekdota, amely azonban tanúskodik arról, hogy a nőt (úgy, általában; csak látszólagos az ellentmondás az előbbiekkel), míly-mennyire nagyra becsülöm. Másokkal együtt, piedesztálra emelem.
Talán elfér (noha a sűrű-apró betűk miatt kissé nehjezen olvasható) .
Kedves történet azok közül, amelyek érdekesen végzõdnek...
Az ifjú Artúr királyt rajtakapta és elfogta a szomszéd uralkodó, miközben annak erdejében vadászott.
A király a helyszínen megölhette volna Artúrt, mivel ilyen büntetés járt annak, aki vét más tulajdona ellen.
De meghatódott a rokonszenvesnek talált Artúr fiatalságától, és szabadságot kínált neki, feltéve hogy 1 éven belül helyesen válaszol egy nehéz kérdésre.
A kérdés pedig így szólt: Mit akar valójában a nõ?
Egy ilyen kérdés a legbölcsebb embert is zavarba hozta volna, az ifjú Artúr számára pedig megválaszolhatatlannak látszott...
Ennek ellenére még mindig jobb volt, mint akasztófán végezni, így aztán visszatért országába, és elkezdte kérdezni az embereket: a hercegnõt, a királynét, a prostituáltakat, a szerzeteseket, a bölcseket és az udvari bolondot...
Vagyis mindenkit, de senki sem tudott meggyõzõ választ adni.
Viszont mind azt tanácsolták neki, kérdezze meg a vén boszorkányt, mert csak õ tudhatja a helyes választ.
Az ára magas lesz, mert a vén boszorkányról köztudott volt a királyságban, hogy borsos árat kér szolgálataiért.
Eljött a megbeszélt év utolsó napja, és Artúrnak nem volt más választása, mint beszélni a varázslónõvel.
Az megígérte, hogy kielégítõ választ ad, de elõtte Artúrnak el kell fogadnia az árat.
A banya feleségül akart menni Gawainhoz, a Kerek Asztal legnemesebb lovagjához, Artúr legjobb barátjához..
Artúr borzadva nézett a banyára: púpos és rusnya volt, csak egy foga volt, gusztustalan hangok kíséretében émelyítõ szag áradt belõle. Még sohasem látott ilyen visszataszító teremtést. Megrettent attól, hogy arra kérje legjobb barátját, vállalja érte ezt a szörnyû terhet.
Ám amikor értesült a javasolt egyezségrõl, Gawain kijelentette, hogy ez nem túl nagy áldozat barátja életéért és a Kerek Asztal fennmaradásáért cserébe.
Kihirdették az esküvõt, a boszorkány pedig pokoli bölcsességével így szólt: a nõ valójában azt akarja, hogy saját életének ura legyen. Mindenki azonnal tudta, hogy a boszorkány nagy igazságot mondott, és hogy az ifjú Artúr király megmenekült. Így is történt: a választ meghallva a szomszéd uralkodó szabadon bocsátotta.
De micsoda esküvõ volt az... az egész udvar ott volt, és senki sem érezte magát bánatosabbnak, mint a megkönnyebbülés és szorongás között vergõdõ Artúr.
Gawain udvariasnak, nyájasnak és tisztelettudónak mutatkozott. A boszorkány pocsékul viselkedett, kézzel evett, közben pedig szörnyû hangokat és szagokat bocsátott ki magából.
Eljött a nászéjszaka, amikor Gawain a hitvesi ágyban várta, hogy feleségével egyesüljön. És akkor belépett a szobába a legszebb lány, akit férfi valaha is álmodott... Gawain elképedve kérdezte, hogy mi történt. A lány azt felelte, mivel a férfi udvarias volt vele, idejének egyik felében a rettentõ, másik felében a vonzó külsejével fog mutatkozni.
Melyiket szeretné nappal és melyiket éjszaka?
Micsoda kegyetlen kérdés...! Gawain gyorsan mérlegelni kezdett.
Legyen mellette napközben egy imádni való fiatal nõ, akit mutogathat a barátainak, és ossza meg az ágyát egy undorító banyával? Vagy mutatkozzon nappal a szipirtyóval és házasélete intim pillanatait töltse egy ifjú szépséggel...?
Ön hogyan döntött volna, mit választott volna? Gawain válasza alább olvasható, de mielõtt elolvasná, döntsön ön is...
A nemes Gawain azt válaszolta, hogy válasszon a nõ maga.
Ezt meghallva, a nõ azt mondta, hogy éjjel-nappal szép hölgy lesz, mivel a férfi tiszteletben tartotta és megengedte neki, hogy életének ura legyen.
Mi ebbõl a tanulság? A tanulság lejjebb van, de mielõtt elolvasná, gondolkozzék el rajta...
AZ A TANULSÁG, HOGY NEM SZÁMÍT, CSINOS VAGY CSÚNYA-E A NÕ...
ALAPJÁBAN VÉVE MINDIG BOSZORKÁNY... :-)
Megnéztem a fénykép pozitív változatát. A képen lévő lány nagyon csinosnak látszik. (a telefonomban az effektusok címszó alatt van "negatív" fényképezés. azzal kukkantottam meg.)
Ülök a gép elé, valami hajt. Mondanám a magamét, de nem tudom hogyan.
Olvastam egyszer, hogy gondolatainkat szókincsünk behatárolja - hogy amire nem tudunk szót, azt a körülírás, megértetés időigénye miatt nem ritkán inkább el sem mondjuk.
S ha ez még meg van fejelve a téma tabu-jellegével, belénknevelt előítéletekkel? S azzal, hogy akihez szólok, annak szemét nem látom közben? S ha most leírom, hogy őt - szaggatott, lüktető mondatait - olvasni mindig valami bizsergést, adrenalin-emelkedést hoz? Pulzus-emelkedést, mosolygó na-végre-valaki-leírja-azt-amit-nekem-sose-sikerült fílinget? Érteni fogja-e vajon, mire gondolok? Hogy stílusa oly egyedi, hogy ma már egy mondatából is felismerem? S hogy ez számomra mit jelent ... honnan tudhatná? csakis tőlem, ha el tudnám mondani.
Hogy érdeklődése a másik nem misztikuma iránt nem hogy visszhangot, de rezonanciát indít bennem. Hogy legszívesebben keblemre ölelném: végre Valaki, aki ezt a csodát úgy csodálkozza, ahogyan énszerintem az a csoda megérdemli.
Csak kurtán a két kérdésedre:
– Ó, az nagyon jó lenne (benne van annak az ígérete, hogy a női kéz nemcsak pihen a combomon, és nemcsak a combomon);
– lehetséges a kristálytisztán bugyborékoló vízben: a kitörés eredménye hosszú fehéres fonalakban nemcsak a fiúnak tűnik fel.
Becsukni a szemeinket, nem kell.
Valóban tapasztalt nőnek látszol. Lazán odavetett megjegyzéseidből kitűnően, testiekben is, de – ami itt fontosabb –, szellemiekben, odaadásban, felénk fordulásban, levélszeretetben és levelekre inspirálásban igazi háziasszony vagy.
Igen, tapasztalt vagy, de ha csak a tapasztaltság látszatát kelted: nos, az ugyanaz (ekvivalens).
Igen, arc nélkül, tét nélkül. Ilyen nyíltak ezért vagyunk?
Magam egyébként annál egyszerűbb lélek volnék, hogysem kötődnék a művészetekhez.
Talán nem tévedek: sokunk álma lehet, hogy akkor, közben egy lány lássa.
Bűntudat? Gondolom, ez általános. Szinte elviselhetetlenül hevesen kitörő öröm, utána az összeomlás, az egyedülség érzete. Hogy idézzelek (jobban meg tudod fogalmazni): lüktető, sötét ragyogás. Szelíd női kéz akkor nincs.
És igen, utána süpped a lelkünk, az agyunk kiürül, zsugorodunk másképp is. Kisfiú-ártatlanok leszünk megint.
Követhetetlen tájakra indul a képzelet: egyszer a szobádban egybegyűlnénk – nemcsak virtuálisan. Rendeznél-irányítanál minket? Háziasszony az ilyen-olyan férfiakat (félhomály, gyertya, netán ürmös)?
... tudja, a férfi, ha "jóllakott", akkor egy darabig tehetetlen ... és ezt nem tévesztjük szem elől egy pillanatra sem.
Ha magunkra pazaroljuk az energiát, akkor a párunkat megrövidíthetjük vele ... én nem egyszer éreztem (meglehet, csak hittem) úgy, hogy ha a magam örömét nem kerestem volna, akkor a páromét utóbb megtöbbszörözhettem volna. Tehát: bűntudat.
(Nem beszélve a pár évtizede is még dühöngő eszement nézetekről a dolog káros mivoltát illetően ...)
Meglett a penna és a gép is. :-) Jól esik beszélni?
Zavarba jön? Ez olyan kedves ... :) Jól állhat Önnek.
Hanem, tudja, embertől én még ezt bevallani nem hallottam, hogy
"Utána? Ha éjjel, akkor ájult álom. Ha nappal, akkor szinte azonnal folytatni ott, hol előtte bármi mást abbahagytam. Illúzióromboló? Nem tudom, miért, de így szokott lenni."
Világéletemben azt gondoltam, hogy csak én vagyok ilyen ... hogy kvázipillanatnyi élvezetet nyújtok magamnak, szinte a tudatosságig lealacsonyítva az ösztönt ... látja, már ezzel a "vallomásával" is egy sereg tabut dönt le bennem ...
Talán illúzióromboló ... talán "egészségtelen" is ... de nélküle pattanásig feszül az ember, a gondolatai halrajként szálldosnak szét s verődnek ismét össze, hogy mindig újra és újra csak a lüktető kielégületlenség totemoszlopa előtt áldozzanak ... nem lehet ezt kibírni. Vagy ha ki is lehet, de nem érdemes ... utána az elernyedés (és talán a mocskos bűn kaján tudata is?) mindenért kárpótol ...
Ne sajnálja. Idő mindenhez kell. És nem maradt le semmiről. Kibontakozik ... és hosszú még az út. Hogy meglelnie magát időbe tellett, az így utólag csak egy dolgot jelent: megadta a módját. (Megbízna olyasmiben, emit egy perc alatt létre lehet hozni?)
Lelkünk, beállítottságunk kemény gránit ... erőből nem lehet bánni vele, csak türelemmel és odafigyeléssel. Művészek vagyunk, látja. :)
Azt hiszem, művész az, akinek türelme van. Akár defíníció is lehetne.
Meglesni. Mikor azt hiszi, egyedül van. Látni, miként hull le a külső, és csupaszodik lelke meztelenre előttem. Félresiklott képzelet egy nőtől? Romlottság? Csak mert el merem mondani?
És egy férfitól? "Mert a férfiak mind egyformák"? :(
Az ösztönök bennünk vannak ... meg a társadalmi "normák". Amelyek szerint a népszaporulat kívánatos, a gyilkosság pedig üldözendő ... míg a szexről beszélni és azt bemutatni erkölcstelen, a gyilkosságot bemutatni nem az. Kivillanó mellek már korhatáros filmet eredményeznek, vérpatakok és halálsikoly pedig a szülőkkel megtekinthető "művészet"et.
Szobában mondanám …
füles (=): fülbevalós
Jajjaj! Én, ha lehetnék! Ott, akkor!
Hát olyan tapasztalt azért nem vagyok (Mriya, 850). Írni mégis csak más, mint átélni-megtapasztalni.
Ha nem is mered leírni, de a képzelet maglódul.
Az ám, de micsoda különbség! Egyfelől személytelen akárkik, másfelől te (később olvastam, T.tova hasonlót fejteget, meglehet, mélyebben).
Az Ady-vers a férfilélek egy másik terme. Aztán egy JA-vers!
Lám, hamis a látszat, hogy nagy nevektől ab ovo (eleve, magától értetődően) nem olvasunk, de azért per se (itt: önmagában, önmagáért) nehéz elviselni.
Áradjon csak ... áradása Magával ragadó. Így, nagy M-mel ... :)
Szófukarságom csak látszólagos ... az írni akarás legalább annyira bennem van, mint az olvasás óhajtása. Továbbá van viszont bennem évszázados gátlás is ... nem beszélni "tiltott" dolgokról. Az olvasás kell nekem ahhoz, hogy ezeket az élményeket is végre természetesnek élhessem meg ... át kell alakítanom belső korlátaim rendjét, de ez minta nélkül, a természetességre-rácsodálkozás nélkül nem megoldható. Figyelek, lelkesedem, díjazok ... itt vagyok.
Egy kép ... színek (?vagy nem? a kukkenzíbe ingerem lett volna ff képet berakni ... de épp a színt kérdezte ...), netán vonalak, formák - ha akarom, pixelek.
De ha a tartalom valamiért megérint, akkor a kép életre kel ... megfogja kezem s vezeti. Megragadja fantáziám s immár nem valakit ábrázol, hanem Valakiről szól. Beszél hozzám, szóval tart ... simogatja, masszírozza, utóbb már korbácsolja érzékeim ... és vonz, megforgat, bepörget, leránt ... egy olyan örvénybe, amely nem lefelé visz, hanem felfelé, mint a tornádó tölcsére, és lényemet kipenderíti a forgatag szélére, ahonnan csak vágyakozva, pörögve bámulok befelé középre ... vajh eljutok-e ODA valaha is ...? S ha igen, vajon a forgatagban megérinthetem-e valaha Őt, akiért a szédült, megjósolhatatlan pörgést bevállaltam ...?
Szobádban vajon hányan vagyunk?
Mi, a márkásan öltözöttek, a szakadtak, a tetkósak és „fülesek”, a babára borotváltak és sűrű szakállúak, gazdag fantáziájúak és gazdag izmúak.
Ha már bugyi sincs rajtad – így írtad –, nem törődsz azzal, hogy némileg kényelmesebben, nyitottabban ülsz. Talán söröket iszunk (netán colákat), hogy gyakrabban pisilhessünk: egymás után, egymás előtt – előtted.
Gondolom, egyként kívánjuk, kedves Mriya, okozz örömet magadnak (ha már mi nem tehetjük, legföljebb szóban). Nézzed, ha már mi nem láthatjuk. Vagy hidd, hogy nézünk (csak most veszem észre: többesszám): csillogó kéz és elfelhősödött, bepárásodott tekintet.
Illatban is orgia.
(Mriya 836)-hoz.
Kissé talán hamiskás a kérdés: a lány (asszony, ez izgatóbb) azonmód érezheti-tapasztalhatja a mozdulatának eredményét.
A másik pedig:
– fél, hogy vágyának jele születik és meglátszik;
– fél, hogy a játékot végigcsinálni nem képes és megszégyenül.
Én is azon a tájon kirándultam, csak pár tucat kilométerrel arrébb. Nem ismerem fel, mely részen van ez a tó? Szép helyen, az biztos.
