Családi vonatkozások és egy megkezdett kutatómunka miatt szeretném megismerni és összegyűjteni a Krakovszky család fényképészműtermében készült fényképeket - alighanem nagyon sok tatabányai család birtokában lehet belőlük. Krakovszky Andrásné az édesanyám keresztanyja volt. Saját családi fényképeinken kívül kevés emlék maradt meg róla, íme a tényszerű adatok Fűrészné Molnár Anikó tanulmányából:
„Esztergomhoz, Komáromhoz és Tatához viszonyítva a mai Tatabányát alkotó hajdani községekben csak viszonylag későn telepedett le hivatásos fényképész. Az itt élők addig feltehetően a közeli Tatára mentek át fényképeszkedni. A helyi fényképészetre vonatkozó első bejegyzés az iparlajstromban 1907-ből származik, s arról tudósít, hogy Krakovszky (Krakowsky) András „fényképész és arczfestő" iparengedélyt váltott ki és műtermet létesített Bánhidán. Vele együtt dolgozott testvére, Krakovszky Auguszta és felesége, Krakovszky Andrásné is. A Krakovszky család Bánhidán kívül még Körmöcbányán és Herkulesfürdőn is tartott fenn műtermet. Válásuk után Krakovszky Andrásné 1931-ben Felsőgallán külön üzletet nyitott. A műtermi felvételek mellett riportfényképezésre is vállalkoztak. Mindhárman 1949-ben szüntették be az ipart. Működésük 42 éve alatt sok értékes felvétel készült.”
Örülnék és nagyon megköszönném, ha valakinek van a családi albumában a Krakovszky család bármely tagja által jegyzett fotó, elküldené nekem bedigitalizált formában. A fotókat bizalmasan kezelem és nem használom fel engedély nélkül, egyelőre a kutatómunkát végzem.
Az ilyen bonyolult, bizony. Egyébként, amíg neki nem álltam a régi Tatabányáról szóló oldalakat nézegetni, én se ismertem. A város nemigen foglalkozott vele, mivel, bár a jelek szerint becsülettel részt vett a korabeli magyar életben, meglehetősen gyér munkásmozgalmi múltja volt.
"A karácsonyi műkirakatokban látható Ferraris képe, igen szépen sikerült heliogravürben visszaadva, melyet a Sváb Károly birtokában levő eredeti olajfestmény után „A históriai tarokkparti”-nak neveznek.
---------------------
Nem azért nevezik pedig históriai tarokkpartinak, mintha az együttjátszók s a nekik asszisztáló „bíbicek” itt csinálnák ennél az asztalnál a világtörténetet; hanem azért, hogy ennek a tarokkpartinak históriája van.
Ez a tarokkasztal három miniszterelnököt látott bukni (sőt segített buktatni), a negyedik (Wekerle) csak úgy menekült meg, hogy nem tud tarokkozni. – Nagy hiba egy olyan szép talentumú embernél!
----------------------
Laikusok kedvéért feljegyezzük a neveiket az arcképcsoportot képező alakoknak (keleti nép lévén, jobbról balra olvasván): Mikszáth Kálmán, Pulszky Károly, Podmaniczky Frigyes, Beöthy Algernon, Odescalchy Gyula, Tisza Kálmán, Jókai Mór, Csernátony Lajos, Nedeczky István, Gajári Ödön, Sváb Károly."
/Jókai Mór: A históriai tarokkparti, 1895/
Jókai: A históriai tarokkparti és más írások Ferraris Artúr: Jókai Mór arcképe, 1894
Kicsit rákerestem és valószínűleg a jelenleg Lengyelországhoz tartozó Galowice nevezetű faluban születhetett, amit akkor Gallowitz-nak hívtak és az akkori Sziléziában van Breslautól (ma Wroclaw) délre.
SZÓCIKK: "Ferraris Artur*, festő, szül. Gallowitzon (Ausztria) 1867. 1894-ben megszerezte a magyar állampolgárságot és azóta mint magyar művész szerepelt. Iskoláit Bécsben végezte. 1887-ben Párisba ment, hol Gérőme és Lefevre alatt tanult. Így csakhamar feltűnt arcképeivel (Cassagnac felesége ; Lesseps Ferdinand és felesége). A Lesseps család révén jutott Egyiptomba és Szudánba, hol keleti tárgyú zsánerképeket festett. Először a Műcsarnok 1892-93-ki téli kiállításán szerepelt 1893-ban azután Budapesten telepedett le és a múlt század 90-es éveiben igen keresett arcképfestő volt. A megkötött alku c. képét a király vette meg.
1895-ben Bécsbe költözött, ahol most is él. A Künstlerhaus 1894-iki nemzetközi kiállításán kis aranyérmet, az antwerpeni nemzetközi tárlaton elsőrendű érmet, Berlinben aranyérmet nyert. Az 1926. évi tavaszi kiállításon szerepelt hosszú szünet után ismét Budapesten kisebb arcképgyűjteménnyel."
Ez a címszó a Magyar Zsidó Lexikonban (1929, szerk. Újvári Péter) található. A felismertetett és korrektúrázott szövegben előfordulnak még hibák, úgyhogy a szócikk pontos szövegének és külalakjának megtekintéséhez nyissa meg a digitalizált oldalképet! Ez a(z) 1458. címszó a lexikon => 276. oldalán van. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor: Az 1929-es magyar zsidó lexikon adatbázisa.
Szociológiai adatbázisok No. 1. WJLF, Budapest, 2013
Úgy tudom létezett a társadalmi rangoknak megfelelően tiszti (altiszti) és munkáskaszinó. Én arra tippelek hogy a "Tulipános ház" volt a tiszti kaszinó (vagy csak később lett az? ) míg a "libadombi" Casino lehetett a munkáskaszinó.
A vasútmániás topikban előjött, hogy ha nem barmolják szét a vasútnak ezt a csücskét, akkor most nem teherautókkal szállítanák a kibányászott követ a jelenlegi vasútállomás végébe, ahol hatalmas porterheléssel rakodják át a vagonokba.
Nos, vizsgáljuk a képeket, és elővettük Gallai Rezső bácsi könyveit is, de még nem született jó válasz. A jövő hétig nem is lesz időnk a helyszínen vizsgálódni az unokák miatt.
A volt MHS-épületről viszont ír Rezső bácsi Az én városom Tatabánya 2006 c. könyvében a 85-87. oldalon. Régen a mindenkori főjegyző lakhelye volt (1920-as évek közepe), majd a nyilasok, az ÁVH, MHS, ÉDÁSZ, Kristály vendéglátó V. központja, de lehet, a mai szél már ledöntötte.
Felsőgalla MÁV-állomás, kivert ajtók-ablakok...
A hátsó oldalról
... és a tábla az ajtó mellett. Szépen védi a polgármester, ugye? Úgy, mint a régi kórházat. Gratulálok!