Keresés

Részletes keresés

Bűvössárkány Creative Commons License 2013.06.03 0 0 18236

Radnóti Miklós:
Éjszaka

Alszik a szív és alszik a szívben az aggodalom,
alszik a pókháló közelében a légy a falon;
csönd van a házban, az éber egér se kapargál,
alszik a kert, a faág, a fatörzsben a harkály,
kasban a méh, rózsában a rózsabogár,
alszik a pergő búzaszemekben a nyár,
alszik a holdban a láng, hideg érem az égen;
fölkel az ősz és lopni lopakszik az éjben.

 


Bűvössárkány Creative Commons License 2013.06.03 0 0 18235

Bella István:
Madár repül a föld felett

Madár repül a föld felett,
arcát, szelíd árnyát elejti.
Ez a madár a képzelet,
aki most magát elfelejti.

Nyithatom, csukhatom szemem,
mondhatom, Klára nincsen, elszállt,
a nálam tisztább végtelen
gondolatára bízta arcát,

de nem bírom megérteni,
milyen, milyen furcsa madár az,
ki így száll, ilyen fényteli
napon, mint ahogy te szállhatsz

árny nélkül, s az is, milyen arc,
mit itt hagysz, milyen izgága árnyék?
Lélek? Képzet? Te belehalsz,
s ez nélküled is tovább száll még,

szempillám, szemhéjam alatt
rezdül tovább, és egyre mélyebb
köröket ír, már gondolat,
hasonlít már a szívveréshez.

 

Bűvössárkány Creative Commons License 2013.06.01 0 0 18234

Jószay Magdolna:

Pocsolyás ábránd

Sokáig állok egy pocsolya szélénél,
nézem a benne remegő világot,
furcsa látvány, ha sokáig figyelem,
szinte elfelejtem, hogy tán buszra várok...

Felborult igazság, bizonytalan érzés,
mint ablakon át látott fejre álló világ,
a szürke ég ott lebeg a feneketlen mélyben,
mintha álom lenne e fordított valóság...

Hihető látvány a lefelé növő fa,
s itt a padokról az ember lehullna a mélybe?
Félnék vajon, ha felhők közé esnék?
Mint puha dunnák, megtartanának-e?

Gondoltam, elűzöm bátran az árnyakat,
miért ne tennék a tócsába egy lépést?
Tudom, hogy cipőm alatt úgyis víz és föld van,
miért riaszt egy kis víz, elnyel tán a mélység?

Volt egy kedvenc mesém a kútba ugrott lányról,
ki reményt nem látott, s orsó után lépett,
annyira rettegett, félt mostohájától...
s lám, fulladás helyett virágmezőn ébredt.

Nem is lenne tán rossz... másféle gondokkal...
szabadon mindentől, problémától, nyűgtől,
számíthatnék én is, segítve dolgoznék,
talán jutalmat is kapnék az aranyesőből...

Mégsem próbálkoztam e másik világgal,
jött a busz, s a visszatérés komor valósága,
cseppek ültek rajtam, de nem aranyesőtől
ragyogtam, mint Holle anyó lánya.

 

Bűvössárkány Creative Commons License 2013.05.31 0 0 18233

Tóth János:
Árva fecske

Hó borította hegycsúcsok között,
Hol fenyők ágán hintázik a Tél,
Árva fecske zihálva röpködött,
Tollruháját tépázta a szél.

Mondanák sokan: Ostoba madár!
Zord szirtek között ugyan mit keres?
Puha fészket, társat úgysem talál,
Csak a halál házán lesz néki eresz!

Száll a fecske egyre magasabbra
Sebzi szárnyát az éles sziklaperem,
Sírós már egykor csicsergő hangja,
Vörös vér csorog a mély sebeken.

Hegy tetején áll a Nap bíbor a fénye,
Gyászszalag fölötte a vékony felhő,
Ki magányba fut, elfogy reménye
Az élet ül sírjához, hangja lesz kesergő!

 


Bűvössárkány Creative Commons License 2013.05.31 0 0 18232

Standovár Ágota:
Kavicsok

A szomszédba hoztak egy kocsi
sódert. Fél napom ráment, míg
találtam néhány formás kavicsot.
Nem bántam, hogy leégett a
hátam, tudtam, Tominak mindent
eladhatok. Tizet fizetett a sonkás
zsemlémért, ötöt az almáért, amit
amúgy is utálok, de mami szerint
kell a vitamin. Alig maradt pénze,
a kövekre nyolc jutott. Délután
rájöttem, igaza volt apának, mami
nem ért az üzlethez. Most is leszámolta
a nyolc forintot, amint Tomi anyja
kiabálni kezdett. Tomi legyen csak
boldog a kavicsokkal. Holnap pizzát
viszek, de abból már nem eszik.
Felárat is ígérhet, másnak adom el.

 


Bűvössárkány Creative Commons License 2013.05.27 0 0 18231

Szia, Jahorka, szép napot! Köszönöm.:)

 

* * *

 

Böröczki Mihály:
AKÁCVIRÁG

Gyönyörű volt, amikor megvirágzott,
a fürtös ágak himbálták a táncot,
én ámulózva lestem az akácfát,
és rágtam-faltam édesült virágát,
a különös íz belepte a nyelvem,
a gyűjtögető méhrajt sem figyeltem,
ők zizző zajban pöttyről-pöttyre ültek,
a mézcsinálás nálam egyszerűbb lett,
a gyerekkorom csordultig volt töltött,
bírt számolatlan jóízű gyümölcsöt,
az egész falu érett kertnek látszott,
s én itt kóstoltam át a nagyvilágot,
a madárfüttybe itt sűrűlt a mámor,
a levegőben lengő illatártól,
most ugyanúgy vár csodára a nappal,
bár bölcsebb lettem hatvanhét tavasszal,
az ágakon még az a régi fény ül,
s az idő barna burka kifehérül.

 


Előzmény: jahorka (18230)
jahorka Creative Commons License 2013.05.26 0 0 18230

"Ha örökké arra várunk, hogy minden tökéletes legyen, nem kezdődik el igazán az életünk."

 Galgóczi Dóra



jahorka Creative Commons License 2013.05.26 0 0 18229

"Bárki elvehet bármit tőled az életben, de az őszinteséged örökre a tiéd. Ha te is úgy akarod."

Galgóczi Dóra


 


jahorka Creative Commons License 2013.05.26 0 0 18228

"Soha nem rántottunk kardot, ha nem értettünk egyet. (...) Legtöbbször persze ragaszkodtunk a gondolatainkhoz, de ettől vált még szorosabbra a kötelék: igen, pont így szeretlek, ne másolj indigóként, egészíts ki inkább. Hadd tanuljak tőled és hadd vezesselek én is, tarkára színezzük hajnaltól másnapig, telektől nyarakig az életet."

Galgóczi Dóra

 

 

 

jahorka Creative Commons License 2013.05.26 0 0 18227

Szép vasárnapot kívánok, Kedves Sárkányka, Kedves Gyöngykeresők!

Gyönyörű a cicád, gratulálok:-)

 

"Amíg meg nem tapasztaltuk, milyen érzés szeretni egy állatot, lelkünk egy része mélyen alszik."
(Anatole France)

 

Előzmény: Bűvössárkány (18226)
Bűvössárkány Creative Commons License 2013.05.26 0 0 18226

8. szülinapja alkalmából Isten éltesse Honestymet

szépségben, erőben, egészségben, szeretetben még nagyon sokáig!

 

* * *

 

Jószay Magdolna:

Smaragdos nyolc év

 

Te cica, te Honesty, te!
Még ugyanoly gyönyörű vagy,
mint mikor érkeztél ide!
Nyolc éved láthatatlan,
szemed örökszép smaragdban
őrizi lelkedet.
Kedves, érző cicám,
kutyákkal bizton felérő
intelligencián
ismersz engem, tudod a határokat,
érzed, figyeled hangulatomat.
Kapcsunk oly predesztinált,
hogy biz' isten, olykor-olykor
együtt e szeretetben
elérjük a kéklő csillagokat.

 


Bűvössárkány Creative Commons License 2013.05.25 0 0 18225

Jószay Magdolna:

Csak némán, szavak nélkül

Lélegzet-visszafojtva futkosok a tavaszi fák alatt.
Képtelen vagyok szavakba foglalni, mit érzek,
mikor látom e tökéletesen feszítő virágzó ágakat,
a természet sudár, csodaszép ajándékait,
a tündöklő, mosolygó virágszirmokat,
mesébe illő pompás fényeket és árnyakat.
Annyira örömteli az egész, annyira csordultig
tölti az ember áhító, szomjazó lelkét,
hogy már szinte sírnia kell a mérhetetlenül
elviselhetetlen szépség öröméért...
S ahogy levezetem, elviselhetővé teszem
a rajtam túlerővel kitörő eksztázisérzést,
az egészet, amivel megtehetem, aminek köszönhetem,
az nem más, mint nélkülözhetetlen és
hű társam, az imádott fényképezőgép.
Az is örül, reszket a kezemben, tettre-
és segítőkészen hajtja végre több száz kérésem,
teszi el védőn memóriájába mindazt a felejthetetlen
és megszámlálhatatlan látványt, képet,
melyeken visszatükröződik mindaz, mit
ekkor, így, ezen órákban átélhettem.
Az öröm, akárhányszor nézem majd e képeket,
mindannyiszor mint villám fut át rajtam,
érzem akkori magam, olyannak, aki akkor voltam...
s olyankor újra és újra lélegzet-visszafojtva
futkosok a tavaszi fák alatt,
s nem tudom szavakba foglalni, mit érzek,
mit jelenthet a millió "csak-most-van" pillanat...
és látom a természet szinte kiérdemelhetetlen ajándékait,
melyeket, ha iránta fogékony halandó kaphatja azokat,
az önzetlen természet csak úgy szórja örömszirmait...

S ami felülmúlhatatlanná teszi mindezt,
az az, ha ilyenkor te is velem vagy, kedves.
Mert ugyanazt érzed, hiszed és teszed,
ugyanúgy tiszteled, csodálod a szépséges természetet,
hogy magunk s egymás örömét szavakkal
már túllicitálni sem tudjuk...
Csak némán, szavak nélkül közelíthető az érzés,
óvatosan, ahogy a felhőszerű, ékszerként ragyogó
tökéletes virágszirmok mögül egymás felé
átdereng mindent érző mosolyunk.

 


Bűvössárkány Creative Commons License 2013.05.25 0 0 18224

Juhász Gyula:

Kórus a Naphoz

Ragyogj le ránk áldott derűvel
Fények örök királya, Nap,
A gond és bú felhőit űzd el,
S mutasd meg tündöklőn magad!
Te vagy az élet érlelője,
Az aratás és szüret őre,
Áldás és békesség te vagy,
Ó Nap ragyogj le ránk, s el ne hagyj!
Szent fényed égjen a szívekben,
Hogy mind eltűnjön a sötét
És boldog, büszke győzelemben
Vegyük át Földünk örökét.
Ragyogjon a tudás, művészet
És ünnepünk legyen az élet,
Ó Nap, te fénylő és meleg,
Uralkodjál e Föld felett!

 


Bűvössárkány Creative Commons License 2013.05.22 0 0 18223

Tasnádi Györgyi:
Valamit akarok

Valamit akarok kezdeni magammal.
Elég volt a megfelelés.
Ne más mondja meg, hogy éljem le azt,
ami lehet, netán már nem sok, kevés.
Semmi vagyok a semmi partján,
üres tartalom mély vízen.
Csak ha becsuknád szemeid, igazán látnád,
mi hasztalan, s mily érdektelen szívem.
Felszínes életek, semmit érő pászkák
ízetlen tenyerén nyomvonalban az,
mi nyelvek hegyével íz-csomókat várván
menetet szel nyomorodó majomkenyereken.
Törzsem elfáradt, leveleim árván
hullajtják őszi-lé, fáradt könnyeiket.
Amit a szél elvisz, nem hozza már álmán
múlt-jövőbe vetett, csupasz csutka hegyen.
Kortyolom a jelent, ízlelt pillantáson
akad még erős ág, mit nem tört meg a fagy.
Télből ébredt ágyán, tavasz-napsütésben
veszett fejsze nyelén zöld rügyeket hagy.

 

(Rajz: Jószay Magdolna)

Bűvössárkány Creative Commons License 2013.05.22 0 0 18222

Tasnádi Györgyi:
Nyári álom

Kíntól gyötört földi létbe ásott,
szamóca ízű álmot sző a nyár.
Csurranó mézben olvadó mámort
forral fényében áldott napsugár.

Monoton méhraj táncol a réten,
tűz pipacs szirmán pihenő pár.
Csókcsatát vesztett bogár létében,
részegen billen fűszál alá.

Lomb árnyékában lustuló macska
bágyatag pislant a ház felé.
Mozgásra bírva hívja a gazda,
bográcsból árad húsos ebéd.

Csörren a vekker, komor a reggel,
íz maradékért reszket az ágy.
Vacogva bújik korgó gyomrával
munkásruhába a szomjazó vágy.

 


Bűvössárkány Creative Commons License 2013.05.22 0 0 18221

Köszönöm kedvességed, Pannika!:) Szép napod legyen!

 

* * *

 

Schrenk Éva:
Rózsaszál

Lábadozó rózsaszál,
elkerült most a halál.
Erőre kapsz, meglátod,
élni fogod világod.

Napfényben fogsz fürdeni,
megtanulsz majd küzdeni.
Fejed égnek emeled;
napsütésre felelet.

Téged le nem törhetnek,
soha meg nem ölhetnek.
Mások örömére élsz,
soha semmitől nem félsz.

Leszel rózsák királya,
Földnek legszebb virága.

 


Előzmény: Pannika127 (18220)
Pannika127 Creative Commons License 2013.05.20 0 0 18220

Kellemes délutánt, Bűvöskék!

Kedves Bűvöske, szívesen voltam itt, sok szép gyögyszemet  találtam.

Bízzunk benne, a géped is hamarosan üzemképes lesz és bepótolod a hiányzókat!

 

Keresztury Dezső

NÉZZ VISSZA…

 

Nézz vissza, s ujraéled,

   mi volt: órák, napok,

sebző-gyógyító évek,

mi élő emlékké lett

  s ami belénk fagyott.

 

Mennyi mélyre futó kés,

   szorongó fájdalom,

indulat, gond, törődés!

él, gyülemlik, kidől  -  és

    elvérzik egy dalon.

 

Mennyi türelmes, néma

   tett, lom hétköznapok

fénytelen tartozéka:

s több, mint sok heuréka,

   szép rímek, dallamok.

 

Lám, a búvó-patak!

    vize is megmarad:

a szótlan szív se hallgat;

beszél, s ki érti, annak

    többet, mint nagy szavak.

 

 

Előzmény: Bűvössárkány (18219)
Bűvössárkány Creative Commons License 2013.05.20 0 0 18219

Köszönöm, Pannika, hogy itt voltál néha és szépeket hoztál.

Sajnos, az én gépem folyamatosan gyengélkedik, most másfél hete abszolút gépbekapcsolás nélkül leledztem. Ugyanis a bekapcsolás után úgysem lépett volna tovább egy tapodtat sem. Most a fiam hozta át az ő régebbi gépét (helyesebben az én előző gépem volt), ideiglenesen erről próbálnék lenni. Persze sajnos, az adataim és képeim a sajátomon maradtak... :(

Sajnos, úgy nézem, a képfeltöltési funkcióm nem működik, átmásoltam egy képet a képtáramból, elküldés előtt szépen itt van, de megjelenés után vszínűleg természetesen hiányozni fog...:(

 

* * *

 

Zsefy Zsanett:
Ha kibomlanak a fák

Kibont a hajnal minden fát,
s napfény repked a bokrokon,
az álmos Hold cikkcakkban jár
a megrészegült házfalon.

Te reggel jössz csak el hozzám,
nem kérdezem, hogy mi hozott,
míg fűben csillan egy bogár,
már járdára hal lábnyomod.

A cigid füstje körbeleng,
választhatna, de itt marad,
zsötem szól, bennem feldereng,
a villamoson rám tapadt.

*

A kocsmapultnál a magány
még hideg fröccsről álmodik,
kint csíp a szél s egy lány haján
a Nap flegmán `tárulkozik.

Város vállán az utcazaj
nehezül, mégsem lázadok,
ha ajtót nyitnak arcomba,
azt hazudom, ébren vagyok.

Ha kibomlanak mind a fák,
s betakarják a felleget,
holnapra is - akár sok ág -
megtartalak, azt képzelem.

*

Te reggel jössz csak el hozzám,
de végre Isten elhozott,
míg fűben csillan egy bogár,
megsimítom a lábnyomod.

A cigid füstje körbeleng,
azt választotta, itt marad,
a zsötem szól, és feldereng,
ha elengedlek, megszakad.

Ha kibomlanak mind a fák,
s betakarják a felleget,
holnapra is - akár sok ág -
megtartalak, azt képzelem.

 

Előzmény: Pannika127 (18216)
Mifil Creative Commons License 2013.05.10 0 0 18218

Vajon miért érezzük úgy, hogy mondjuk az itt szereplő versek mondanak nekünk valami fontosat a valóságról? Tudunk-e hasonlóan fontosat verstől, műalkotástól függetlenül is mondani, mondjuk úgy elméleti módon megfogalmazva. Ezt a problémát feszegeti a következő cikk: Művészet vagy filozófia? http://mifil.hu/cikk.php?id=68

Pannika127 Creative Commons License 2013.05.10 0 0 18217

Kellemes estét, Bűvöskék!

 

ADY ENDRE

JÁZMIN NYITOTT...

 

Jázmin nyitott a kertetekben,
Kissé regényes, de nyitott.
Talán akkor támadt lelkünkben
Az elválasztó mély titok.
Talán akkor jutott eszembe,
Hogy ámítom csak önmagam
S talán te is másra gondoltál,
Míg rám borultál szótalan...

 

Eszünkbe jutott mindkettőnknek
Az édes, kínos pillanat,
Mikor szivünk először nyílt meg
A nyíló jázmin lomb alatt,
Mikor nem vágy volt a szerelmünk,
Csak titkos, bűvös sejtelem:
Talán akkor jutott eszünkbe,
Hogy ez már nem a szerelem!...

 

 


Pannika127 Creative Commons License 2013.05.05 0 0 18216

Szép estét, kedves Bűvöske!

Nagyon szép a versed!

 

Csukás Isván

Óda egy bodzabokorhoz

 

A visszahozhatatlan múlt lobog

mögöttem, árnyékom elém veti.

Mitől voltam boldog, boldogtalan,

nem mondhatja meg énnekem senki.

 

Medáliás bodzabokor hátrál

a fehérre meszelt vályogfalig;

talán ez volt, talán nem is ismer,

talán csak én vagyok idegen itt,

 

ahol születtem s a másik, az igazi

bodzabokor hűs sátorrá kinyílt

fölém, ha kértem, s forgatta a hold

fényében foszforeszkáló virágait.

 

Nem én vagyok idegen, ő hagyott el,

az elérhetetlenné ritkult gyerekkor!

Nem tudok sátrad alá bújni már

a régi kedvvel, vén bodzabokor.

 

Nem tudok hátrálni, csak magamig,

túlmagasra nőttem és hasztalan

mondanám neked, amit úgyis tudsz,

s jobban: ragaszkodj ahhoz, ami van.

 


Előzmény: Bűvössárkány (18215)
Bűvössárkány Creative Commons License 2013.05.04 0 0 18215

Magdileona:

Anyák napi vallomás

Halvány virágszirmok közé
rejtetted angyalvoltodat,
s ezt csak én tudom és a virágok,
kik vigyázzák titkunkat.
Szemem úgy lát még álmomban
téged, mintha gyermek lennék,
te vagy a bizonyosság, a minden,
akihez, ha baj van, mindig mennék.
Hiszen úgy van az: ameddig én,
addig biztosan te is leszel még,
ez nem változhat semmit ugyanúgy,
ahogy a fű zöld és kék az ég.
Féltelek, mert az én időm is
délutánra jár és itt fáj, ott fáj,
csak ilyenkor, néha döbbenek rá,
hogy az idő nem kíméli a halvány
virágszirmokat, s angyalvoltod
is hiába dacol vele, a te fejed
fölött is mindenképp elszáll...
Ilyenkor kétségbeesek...
S nehezen vigasztalódom, még ha
körülölelnek is gyermekkori
édes, szép emlékek, s a mindent
betöltő, féltő szeretet.

 


Bűvössárkány Creative Commons License 2013.05.04 0 0 18214

Gergely Ágnes:
Szakura-ág

Hogy lejuthassak a völgybe utánad,
küldök neked, szívem, küldök szakuraágat.

Lemorzsolom a sziklát, akár a lepkeszárnyat,
félreborítom a bambuszerdőt,
átugratom a szentély-kapufákat,
lefelé úszom a kő-vizesésben,
mindjárt elérem a lakkhidat, állj meg,
megyek utánad,
nedves hajamban viszem a szakuraágat,

kicsoda is vagy te, hogy előtűnsz
itt, ahol a vadak se járnak,
sárga arcodat feltartod
teljesült holdvilágnak,

tetők szerencsebűvölő rézszarva közt kibukkansz,
szobrok üreges fejében megpendülsz, te vagy a lámpás,
gyöngyöző, mohazöld ének, félbemaradt, erős kiáltás,
hol az a völgy! a térség visszadob,
a hegyek körben fölédhajolnak,
szétszed a mesterséges tó, gyűrűkre, pöffedt
halakra szétránt,
napjaimat egy molekuládért, csak ne ezt a vég nélküli
sétát

ezerszer megjelölt utakon, hegy-völgy hintáján lógva,
ahogy lennem adódik fél évtized óta,
te kellesz nekem mostmár, gyűszűnyire zsugorodott
méreg, halott madárdal –

futok, hajamban zörgő szakuraággal.

 


Bűvössárkány Creative Commons License 2013.05.04 0 0 18213

Szép napot, Pannika!

 

* * *

 

Pilinszky János:

Mi és a virágok

Mert hűségesek mindhalálig,
isteniek egyedül a virágok,
egyszóval a növényi lét,
velünk szemben, kik jövünk és megyünk.

Világunk száraz keresztjére
gyönyörű dísznek elhelyezve,
tépett füzérként fölszegezve,
mi elkallódunk, ők hazatalálnak.

 

Előzmény: Pannika127 (18212)
Pannika127 Creative Commons License 2013.04.24 0 0 18212

Szép napot, Bűvöskék!

 

Jékely Zoltán

Orgona-szál

 

Orgona-szál remeg a jobbkezemben

Megszagolom – és szerelmes vagyok,

Szerelmes a legelső szerelembe,

Mely voltaképp soha el sem hagyott.

 

1960

 

Bűvössárkány Creative Commons License 2013.04.21 0 0 18211

Kosztolányi Dezső:
Apám

Két pár cipője volt és két ruhája.
Zord volt. Nem is mertünk fölnézni rája,
de néha este ellágyult, megolvadt,
nyitotta nékünk az ablak kilincsét,
és megmutatta mesebeli kincsét,
az őszi égbolton a tiszta holdat.

 


Bűvössárkány Creative Commons License 2013.04.21 0 0 18210

Kiss Judit Ágnes:
Macska télire

Vegyél egy macskát. Vagy fogadj örökbe.
Egy félvak, lekoszvadt is megteszi,
vagy egy tépázott fülű csatakandúr,
ki éppen hitvány zsákmányát eszi
egy belvárosi, sötét kapualjban,
vagy egy autó alól pislog ki rád,
vagy elnyúlik az őszi napsütésben –
csak az a fontos, hogy legyen cicád.
Lehet girhes, vagy kövér, mint egy hurka,
öklömnyi szőrgombóc, még kékszemű.
Akár ajándékba is kérhetsz egyet,
macskához jutni roppant egyszerű.

Mert tél jön mindjárt, és hideg, és
mi lesz veled, ha nincs cicád?
Ki bújik be, hogy melengessen,
melléd a takaró alá?
Ki dorombol füledbe éjjel?
(mancsát arcodra fekteti)
Ki kelt hajnalban nyávogással,
hogy rögtön enni adj neki?
Ki kaparja a bezárt ajtót,
mikor hazaérsz, ki örül?
Kunkorodó farkkal ki rajzol
nyolcasokat bokád körül?

Legyen egy macskád. Míg kávézol reggel,
öledbe mászik, éles karmai
behúzva, puha tappancsokon sétál
az életedben. Alig hallani.
Bundájából kipattognak a szikrák,
ágyadra gömbölyödik és dagaszt.
Bújj mellé, tanulj dorombolni tőle,
ketten könnyebb kivárni a tavaszt.

 


Bűvössárkány Creative Commons License 2013.04.18 0 0 18209

Szép napot, Pannika!

 

* * *

 

Magdileona:

Akkor születnek

Fátyolosan omló tavaszi fák,
pazar, friss virágok, hajtások,
pattanó rügyek, a győztesen és
érzékien sziporkázó tavasz,
az ébredés, az illatok és fények
lelkekben ezer meg ezer
hangot pendítenek.
Mi tengernyi szépség,
amint szertenézek!
Káprázatos minden,
mi szememhez téved.

És ha te mindezt velem együtt látod,
csakis akkor születnek a színek.

 


Előzmény: Pannika127 (18208)
Pannika127 Creative Commons License 2013.04.14 0 0 18208

Szép estét, Bűvöskék!

 

Tóth Árpád

A SOK TAVASZI SZÍNNEK...

 

 

A sok tavaszi színnek mért örülsz,
A zengő zöldnek s mind a többinek,
Mely föld alól, szivárványfényü tűz,
Most fellángol, ó, mindez minek?

 

Bolond tavasz! te is csak elröpülsz,
Benned is él az örök élet vágya,
S téged is vár az ősz halottaságya,
És elvonulnak a harsány szinek...

 

 

Pannika127 Creative Commons License 2013.04.11 0 0 18207

Áprily Lajos

A somvirágos oldal

 

Elment a gond a hóval,

felhőn is fény nevet.

A somvirágos oldal

arannyal integet.

 

Ha utas jön hajóval,

a hegyre feltekint:

Ni, somvirágos oldal...

És issza azt a színt.

 

Itt ős szó járta s ó dal,

a Zách-lány is dalolt,

a somvirágos oldal

sütkérezője volt.

 

A somvirágos oldal

lejtőjén túl, alul,

kő- és keresztfa-sorral

kis temető lapul.

 

Beszélgess ott a holttal,

tavasszal érzi még:

A somvirágos oldal,

az volt gyönyörüség.

 

Szelíd, egyszerü szóval

kérem: míg élhetünk,

szép somvirágos oldal,

adj jó tavaszt nekünk.

 

 

 

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!