Kötetlen beszélgetés céljából alakítom az amerikai polgárháború történetéről, haditechnikájáról, és egyéb vonatkozásairól ezt a topikot. Szeretnék ezen topik útján azonos érdeklődésű emberekre lelnem. Remélem nem vagyok egyedül és van olyan ember ebben az országban akit nem untat a fenti téma.
Akár egy kis polgárháborús hadijáték is szervezése sem lenne rossz! Az honvéd hagyományőrzőkhöz hasonló bemutatókkal. :) Nos van akit érdekel az amerikai polgárháború?
Megvan. Damages to Loyal Men címmel, a lap alján kezdődik és elég hosszú, a 288. oldalon taglalja, h kiktől mennyit venne el, de az elsődleges kárpótlási alapnak az államok birtokában lévő területeket számolja. Elég hosszú fejtegetés, de van 1-2 kiemelkedő része, mmint szónokilag értve.
Na, ne keverjük. A 40 acre meg egy öszvér az a rekonstrukciós terv volt. Azért, h a felszabadítás mellett anyagilag függetlenítse a volt rabszolgákat a tulajdonostól.
Amúgy úgy emlékszek, a törv.javaslat az volt, h a felkelésben résztvevő nagybirtokosok birtokainak a 40%át kobozták volna el ilyen céllal. (Ez egyébként - felkelésben résztvevők birtokának elkobzása, majd szétosztása koronahű emberek között - divat volt akkoriban.) Előkeresem, h pontosan milyen méret felett, de 450 oldal áttúrása nem lesz egyszerű, még akkor se, ha tudom, hogy saccperkábé hol keressem. Amúgy a birtokelkobzás elkezdődött, árvereztek is el birtokokat (sheriff's sale), aztán volt rá példa, h valaki vásárolt így, majd Johnson kegyelmet adott az előző tulajnak, a vásárló meg nem kapta vissza a pénzét. Ez is roppant népszerűvé tette Johnsont.
A rossz nyelvek szerint Mrs. Lincoln győzte meg Sumner szenátort, h adja fel az álláspontját egy másik törvénnyel kapcsolatban, a "cserében" kapott szavazatokkal ment át a szenátuson a 13. kiegészítés.
Őőőő, nem erre mondják, hogy választást kell nyerni, nem közvéleménykutatást? :P
1. az alkotmánykiegészítés nem egyszerű többséges, hanem 2/3os többséget igényel.
-- Ez teljesen igaz.
A többség megvolt, úgy emléxek.
-- Az egyszerű többség vastagon, alig két-három szavazat hiányzott a 2/3-hoz is.
Ergo a logikád szerint egy agressziv kisebbség akadályozta meg a többség akaratának érvényesülését.
-- Nem, a fentiek ellenére sem.
Ekkor 1864-et írtak már, negyedik éve ment a háború. Északon az összes olyan közéleti hangot, amely először a fegyveres konfliktus kirobbantását ellenezte erőszakkal elnyomták. Közéleti személyiségeket, politikusokat letartóztattak és fogva tartottak, kitoloncoltak az országból. Nagyságrendileg 300 olyan sajtóterméket tiltottak be, vagy akadályzták/lehetetlenítették el adminisztratív módszerekkel a terjesztését, amely háborúellenes volt. Seward titkosrendőrségének provokátorai és besúgói elhallgattatták a lakosságnak azt a részét, amely pacifista volt, vagy ellenezte a testvérháború felidézését, vagy nem hitt a radikálisok politikai céljaiban. Többezer embert börtönöztek be pusztán politikai véleményük miatt. Az ottani Alkotmánybíróság megfelelőjeként fungáló Legfelsőbb Bíróság állásfoglalásait figyelmen kívül hagyták, vagy elszabotálták, gyakorlatilag felszámoltak minden alkotmányosságot, ami nem volt a republikánusok marionettje, mert az természetesen megakadályozta volna a háborút. Az összes olyan hírlap, amely háborúpárti, abolicionista volt, vagy protekcionista gazdaságpolitikát szorgalmazott tovább folytathatta a közvélemény befolyásolását.
Namost ezek után, minden dissenter vélemény elhallgattatása után a kivált déli államok miatt eleve csonka Képviselőházban, ilyen politikai szűrés után sem tud összejönni a nagy abolicionista cél, a rabszolgaság eltörlése? Nem bizony. Miért? Mert még ilyen körülmények között sincs Északon 2/3-os támogatottság a Képviselőházban hozzá.
Arról nem beszélve, hogy ekkoriban az északi közvéleménynek, az utca emberének minden addigi terror és represszív intézkedések dacára is tele volt a töke a republikánus gárdával. 1864 júniusában az egész pártot elzavarták volna a vérbe és a békepárti Demokratákat bízták volna meg a kormányalakítással - már ha Lincoln hajlandó lett volna átadni a hatalmat, amiről tudjuk, hogy szimplán nem akarta átadni. Ha nem novemberben tartják a választást, hanem júniusban, akkor Lincoln a kimeneteltől függetlenül nem engedte volna felesküdni a megválasztott politikust (vélhetően McClelleant), amíg ő és a republikánus cimborái nem végeznek az ipari méretű hullagyártással, hanem az alkotmányosság teljes sutba vágásával rendeleti úton kormányoz, nehogy véletlenül a Demokraták béketárgyalásba bocsátkozhassanak a Könföderációval.
Ezt akkor vessük össze azzal, hogy ki az agresszív kisebbség. :)
Ha igazán tárgyilagos képet akarunk nyerni arról, hogy mi volt az elfogadható politikai maximum Északon a rabszolgatartással kapcsolatban 1861-ben, a háború kitörésénk időpontjában, akkor nézzük meg a Corwin Amandment-et. Ezt a tervezett alkotmánykiegészítést 1861 februárjában terjesztették be a republikánusok egy Thomas Corwin nevű ohiói republikánus képviselő szájába adva, de valójában ez a Lincoln által nagyon erősen követelt program volt, amivel megpróbálták lezárni az Egyesült Államok tagállamainak kilépési hullámát. Ez lett volna az az alkotmánykiegészítés, mely örök időkre megakadályozta volna az Alkotmány olyan értelmű további kiegészítéseit, amely bele akart volna szólni abba, hogy mi legyen a rabszolgatartással, mert azt kizárólagosan tagállami hatáskörként határozta volna meg azokban az államokban, amik már megalakultak. Az Alkotmányba betonozta volna a rabszolgaság törvényességét örökkétig, amennyiben azt az adott tagállam fenntartandónak ítéli.
Namost tekintve, hogy a rabszolgák 99,99%-a ilyen helyen élt, nevezetesen a déli tagállamokban, ez véget vetett volna ugyebár mindenféle további abolíciónak. Ezt az alkotmánykiegészítést a (már akkor is csonka) Képviselőház 2/3-a megszavazta, a (már akkor is csonka) Szenátus 2/3-a jóváhagyta, az elnök aláírta és kiküldték a (még megmaradt) tagállamokba ratifikálásra. (Kiküldték a már kilépettekbe is, mondván, hogy nem ismerik el a kilépés aktusát (Lincolnnak élete végéig ez volt az álláspontja), csak azokat már ilyesmivel nem lehetett megbékíteni, mert ugyanakkor fizethették volna a számukra már évtizedek óta köztudottan baromira hátrányos, északi ipari gazdasági igényeket egyoldalúan, kompenzáció nélkül szolgáló védővámokból származó anyagi terheket).
Na, ez volt az, amit Észak 1861-ben akart. NEM az általános, megváltás nélküli abolíció és még sokkal kevésbé a törvényes magántulajdonban levő birtokok felosztása a négerek között. Ehhez tudtak tömegtámogatást kapni, mert ez fair dealnek tűnt az északi közvélemény előtt. Ahhoz nem, mert az meg bullshitnek tűnt. Gondold csak meg mit szóltak volna az északi földbirtokosok ahhoz, hogy ahol csak egy néger is dolgozik a farmon, ott annak negyven hold föld jár a birtokból és egy öszvér is. Lincoln saját apósának a birtoka tele volt rabszolgákkal Kentuckyban. Amely Kentucky ugyebár demokratikus konvención utasította el a kilépést. Ezt törvényes keretek közt 1861-ben soha nem tudták volna elfogadtatni, saját közvéleményükkel sem. Csak egymillió kékkabátossal, a demokrácia felszámolásával, az Alkotmány elfelejtésével, ahogyan az ténylegesen megtörtént az események folyamán.
1, a logikád ott hibádzik, h az alkotmánykiegészítés nem egyszerű többséges, hanem 2/3os többséget igényel. A többség megvolt, úgy emléxek. Ergo a logikád szerint egy agressziv kisebbség akadályozta meg a többség akaratának érvényesülését.
2, az amerikai ügyvéd randa állatfajta, csak a poén kedvéért is szeret jogi kérdéseken filozofálni. És szereti hallgatni a saját hangját (olvasni a saját beszédeit). BTW Lincoln "préri jogász" volt, jogi egyetemet (vagy mi volt akkor, law school) nem végzett. (Csak így zárójelben, akkoriban, sőőt, talán az 1900as éve elejéig 2 módja volt a jogásszá válásnak: 1, college és aztán law school -> studying law; 2, megtanulsz írni-olvasni, beszerzed a szakkönyveket, benyalod, és egy ügyvéd mellett ellesed a szakma titkait -> reading law, merthogy, olvasod.) Másrészről sztem érthető a jogi filozofálás, egy olyan, viszonylag fiatal országról beszélünk, ahogy a fő végrehajtó hatalom nem a felkent király kezében van, hanem egy választott elnök kezében. Valamivel indokolni kell a döntést, az nem játszik, hogy "Istentől rámruházott hatalmamnál fogva". Ehhez jön, hogy az angolszász jog ugye félig a törvényeken, félig a precedensek értelmezésén alapul.
3, tehát, a háború után az, hogy még kártérítést is fizet az Észak a déli rabszolgatartóknak, enyhén abszurd.
4, nálunk se a honvéd bakákat akasztották fel, hanem a vezérkart. Ahogy az szokás volt, nem mondom, hogy szép szokás, de szokás.
5, Johnson részéről igenis politikai öngyilkosság volt, amit csinált. Nem véletlen, hogy utána Grant lett a következő elnök (mondjuk nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, de) nyilvánvaló, h a megbékélés politikáját hirdető elnök után megválasztani egy polgárháborús tábornokot milyen irány.
Hogy Stevens mennyire volt kisebbség? 1860ban az volt. Még Lincoln halála után is. De 1867re Johnson politikája annyira elidegeníti a saját pártját, hogy a kongresszus kihátrál mögűle. A 14. alkotmánykiegészítést megszavazzák, Johnson megvétózza, minimális változtatással a Ház úja megszavazza, Johnson már nem tehet semmit. És azt is gondold meg, hogy Johnson úgy vonult be a történelembe, mint az első elnök, aki ellen közvádi eljárás indult. Miért? Mert a kongresszus beleegyezése nélkül akarta leváltani vmelyik miniszterét (hadügy v külügy? Segítsen vki, légyszi!). Eddigre annyira szembefordult a konresszus az elnökkel, hogy közvádi eljárást indítottak ilyen "piszlicsáré" ügy miatt. A következő közvádi eljárásra ca 100 éved kellett várni, és az azért nagyobb botrány volt (Nixon és a Watergate, a 3. meg Clinton, amely ügy szintén nem volt sztem akkora jelentősségű, de jól mutatta az erőviszonyokat).
Az 1850-es években a prériövezet keleti, északkeleti sávja is kezdett egyre jobban benépesedni, 1858-ban szabad államként felvették Minnesotát, 1859-ben az északnyugati partvidéken fekvő Oregont, 1861-ben a prériövezetben lévő Kansast, innen kezdve aztán a szabad államok végképp túlsúlyba kerültek a törvényhozásban.
Így igaz. Amikor 1803-ban megvásárolták Napóleon rezsimjétől a Mississippitől a Sziklás-hegység gerincéig terjedő irdatlan kiterjedésű térséget, Louisanát, mindjárt felmerült a kérdés, hogy az újonnan megszervezésre kerülő államok és territóriumok rabszolgatartók legyenek vagy szabadok.
A kérdés főként az 1810-es évek második felében éleződött ki, erre hozták meg megoldásul 1820-ban az ún. Missouri-kompromisszumot és meghúzták a Mason-Dixon vonalat. Ettől délre engedélyezték a rabszolgatartást, ettől északra nem.
Az új államok felvételénél az 1850-es évek végéig tényleg kínosan ügyeltek rá, hogy egyensúly maradjon a szabad és a rabszolgatartó államok között.
"Szabad" államként kerültek felvételre:
1816: Indiana
1818: Illinois (Lincoln szülőföldje)
1820: Maine (Massachusettsből kihasítva)
1837: Michigan
1846: Iowa
1848: Wisconsin
1850: Kalifornia
1858: Oregon
Rabszolgatartó államként:
1817: Mississippi
1819: Alabama
1821: Missouri
1837: Arkansas
1845: Texas
1845: Florida
Innen kezdve a Dél lényegében lemaradt a versenyben, mert a "szabad" Kaliforniával szemben már nem tudtak rabszolgatartó új államot jelölni.
Egyedül Új-Mexikó jöhetett volna szóba, de ott borzasztó ritka volt a lakosság és nem érte el az államalapításhoz szükséges lélekszámot.
Illetve Kansast szerették volna még rabszolgatartónak, abból jött aztán a Bleeding Kansasnak (Vérző Kansasnak) nevezett előpolgárháborús eseménysorozat 1855-1856-ban.
Érdekes ez a Yankee kifejezés, mert ez eredetileg csak az új-angliaiakat, azon belül is főként az első puritán angol telepesek leszármazottait, más magyarázat szerint főként a vermontiakat illette meg.
Később ugyebár kiterjesztésre került az északiakra, de a mai USÁ-n kívüli angol nyelvhasználatban (brit, kanadai, ausztrál, új-zélandi stb. angol) már válogatás nélkül jelent amerikait (USA-belit), tehát a déliekre is használják.
Hasonlóképpen a spanyol Yanqui is USA-belit jelent, függetlenül attól, hogy az illető melyik tagállamból származik.
Bár feltételezem, hogy egy georgiai, dél-karolinai vagy alabamai még ma sem szereti, ha lejenkizik:-)
"Abban nem vagyok egészen biztos, hogy a háború kitörésére a rabszolgakérdés volt a legegyszerűbb üzenet a propagandában. A déli államoknál inkább az a vonal szerepelt, hogy a szövetségi kormányzat olyan helyre üti az orrát, amit az alkotmány nem garantál neki és sérti az államok "szuverenitását". Erre az északi válasz sem az volt elsősorban, hogy rajta fiúk, mindenki jelentkezzen katonának, mert most a rabszolgákért kell harcolni, hanem a lázadó államok fegyvert fogtak az ország ellen, amit nem lehet válasz nélkül hagyni."
Azért az végigkövethető az USA történelmében 1776-tól egészen 1865-ig, hogy politikailag mindig is volt egy hol erősebb, hol gyöngébb irányzat, amely az egyes tagállamok nagyobb önállóságát szorgalmazta és az erős unionista berendezkedés helyett inkább egy laza konföderalista berendezkedésű államszövetséget szeretett volna látni.
Viszonylag hamar kisebbségbe kerültek, így az unionista berendezkedés győzött, bár történelmileg magyon érdekes lett volna, ha az USA egy erős államszövetség helyett mondjuk önálló államok laza konföderációja.
Bár ez utóbbi esetben aligha váltak volna világhatalommá szerintem...
Kentuckyban is többségben voltak az Unió-pártiak, a tagállam az északiak oldalán vett részt a polgárháborúban.
Missouriban erősen megosztott volt a lakosság és bár az állam hivatalosan unionista volt, nagyon sokan a Konföderáció hívei voltak.
Lovas gerillacsapatok szerveződtek Missouriban, akik a déliek oldalán harcoltak.
Néhányuk elhíresült az unionista érzelmű városok lakossága elleni atrocitásokról, mint pl. a hírhedt William Quantrill bandája.
Missouriban a polgárháború után sem nyugodtak meg teljesen a kedélyek, a volt konföderációs lovas gerillák egy része banditaként működött tovább, a konföderációs érzelműek szimpátiájától kísérve.
(Hasonló volt ez, mint nálunk Mo-n 1849 és 1867 között, amikor a nép egy része majdhogynem az osztrák uralom elleni szabadságharcosként tekintett a betyárokra).
A később híressé vált bandita-testvérpár, Jesse James és Frank James is Quantrill gerillacsapatában kezdték, igaz, hogy akkor még serdülő legények voltak csak.
Akárcsak Texasban, Missouriban is volt a polgárháborúnak jó néhány éves lecsengési időszaka...
nem Nebraska-törvény, hanem Kansas-Nebraska-törvény (Kansas-Nebraska Act, 1854).
Ezzel 1854-ben 2 új territórium alakult az irdatlan kiterjedésű prérividék nyugati részén: Kansas és Nebraska.
Ez utóbbi hihetetlenül ritkán lakott volt a megalakulás évében, kb. ezer (!!!) fehér telepes, ha élt ott, de Kansasban sem kellett túlnépesedéstől tartani:-)
Persze az valóban igaz, hogy 1854 után Kansasba nagyon felgyorsult a bevándorlás, főként rabszolgaság-ellenes északiak és középnyugatiak jöttek, köztük igen sok új-angliai presbiteriánus és kongregacionalista.
Kansas nem 1860-ban, hanem 1861-ben nyerte el az állami státuszt, Nebraska csak a háború után, 1867-ben.
"Másé lehet, hogy nem, de legalább 4 képviselőházi felszólalásában mondja el."
-- Elhiszem.
Mi számít hivatalosnak? Az elnök? Mert oké, A. Johnson terve nyilvánvalóan nem ez volt, viszont Lincoln meggyilkolása után a két fő hatalmi pólus egyike az elnök a másik Stevens. Ő vezette a legfontosabb bizottságot, az ő "embere" volt a jegyző, közvádi eljárás alá tudta vonni az elnököt. Lehet hogy nem volt elnökhelyettes, stb, végrehajtó hatalommal nem rendelkezett, de akkor konkrétan volt az elnök és embereiknek álláspontja meg volt Stevens álláspontja. És a republikánus észak a kettő között oszlott meg.
-- Hát itt kezdődnek a problémák Stevens-szel. Stevens sok mindent akart, amihez nem volt demokratikus támogatása. A 13. alkotmánykiegészítés (a rabszolgafelszabadítás) 1864-es beterjesztését sem tudta megszavaztatni, pedig egy csonka, szinte kizárólag északiakkal teli Képviselőház szavazhatott róla. És mégsem. Miért? Mert Északon sem volt támogatottsága neki (arról nem beszélve, hogy Délen mit gondoltak erről). A T. Stevenshez hasonlókat akaró, nem véletlenül radiklálisoknak hívott politikai szereplők a társadalom kisebbségének akaratát képviselték. A mérhető támogatottságuk sosem volt nagyobb mint 10-20% és a hússzal már igen vastagon fogott a cerkám. És ennek a kisebbségnek az akaratát erőszakolták a többségre a klikkjével. Egyszerűen nem voltak hajlandók tekintetbe venni, hogy amit akarnak az sehogy nem jön össze a többi 80-90% elképzeléseivel.
Most ezek után az, hogy szónokolt a "40 acres and a mule" politikájáról - remek. De hivatalos politikai vonalnak szerintem akkor tekinthető, ha ezt a Képviselőházzal meg is tudta szavaztatni. Ha nem tudta, akkor hiába volt Stevens a radikális abolicionisták pólusának vezére, ettől még szokás szerint szinte senki más nem gondolta, hogy magántulajdont kéne államosítani és aztán sajátos faji politika alapján újraosztani.
Állami kártalanítás: A nemzetközi jog szerint a háborúban a vesztes fél téríti meg a károkat. Ez volt Stevens álláspontja.
-- És egy háborús jóvátétel mikor szokott úgy kinézni, hogy a legyőzött állam polgárainak magántulajdonát összeszedik, elrabolják, (ez esetben földbirtokát elidegenítik)? Ez nem a jóvátétel, hanem a rablás definíciója. Háborús jóvátételt a legyőzött állam szokott fizetni az állami vagyonából.
Azon el lehet filozofálni - ahogy a Lincoln-filmben Lincoln tette - hogy a Dél "háborús fél"-e? Stevens álláspontja szerint az, mert elismerték háborúnak a semleges országok a polgárháborút (meg most nem keresem elő, h még milyen érveket hozott, asszem kereskedelem, szerződéskötés). Lincoln (meg sokan mások) szerint meg nem háborús fél, mert nem voltak önálló ország, hanem kiváltak.
-- Ez nem nemzetközi jogi kérdés volt. Lincoln ugyanazt a mérsékelt, gyorsan és megrázkódtatásmentesen megbékéltető és az újraegyesülést elősegítő politikai vonalat akarta megvalósítani, amit Johnson aztán továbbvitt. Lincoln és Johnson mérsékelt, megbékéltető politikát szeretett volna, az ellentétek csökkenését, a sebek begyógyulását. T. Stevens és a többi héja büntetni akart, elkobozni, újraosztani, politikából kizárni, megszállni sóval behinteni és beszántani. Stevens és a brancsa kimondhatatlan gyűlöletet érzett a déliek iránt. Mindkét fél a már létező szándékához kereste a jogi érveket. Lincoln szokás szerint bármihez és annak ellenkezőjéhez is talált jogi érveket, nem véletlen, hiszen Torgyán József politikai elődjeként sztárügyvéd volt. :) De végső soron az egész jogi érvelés érdektelen.
"Másfelől, a "háborús fél" státusz védte is a déli katonákat. Mert ugye, ha nem "hadban álló ország", ill. "háborúban elfoglalt terület", akkor meg lázadók, akiknek akkor kötél járt."
-- Mhm. Kiváncsi vagyok, hogy vajon a déli oldalon fegyverrel küzdő négereket is elkezdték volna felakasztgatni adott esetben, vagy az azért mégis más megítélés alá esett volna. :)
Hogy mi a lázadás, azt persze mindig a győztes szabja meg. De azért ugyancsak érdekes lázadás az olyan, amelyik egy demokratikus konvención törvényesen megszavazza a kiválást, ahogy annak idején az USA-ba való belépést is ugyanez a demokratikus konvenció szavazta meg, majd az egész demokratikus legitimitását megerősítendő még általános népszavazást is kiírnak a témában és az is a kilépés mellett voksol. Például Texasban ezt pontosan így történt. Nyilvánvalóan elegendő jenki megszállóerő birtokában akár ezt is lehet lázadásnak tekinteni, de nem gondolom, hogy nekem ezt a fajta frazeológiát irányadónak kéne tekintenem.
de azér' megnéztem volna Zsófia asszony fejét, ha vki 1849ben azzal áll elő, h kártérítést a magyar területeknek, mert micsoda fosztogatást végeztek az osztrákok.
-- Félreértettél, én a kártéritéssel való megszabadítást mint egy előremutató, háború helyetti alternatívát értettem. Hogy a háború után ilyet nem fognak csinálni azt az 1865 januárjában elfogadott 13. alkotmánykiegészítés már eldöntötte.
Az Államokban meg Johnson azzal az Észak számára öngyilkos tervvel állt elő, h az, aki egy évvel azelőtt még egy másik állam alelnöke volt, az majd a szenátus tagja lesz.
-- Az abolicionisták erőszakos, semmire tekintettel nem levő vezetői és Észak közé sztem nem lehet egyenlőségjelet tenni. Fentebb már írtam, hogy miért. Lincoln és Johnson megbékéltető politikájából semmiféle önmagára káros dolog nem született volna az Egyesült Államokban. Ami önmagára káros volt, az a hihetetlen pusztítással járó polgárháború kirobbantása volt. Ami jórészt azoknak köszönhető, akik T. Stevens körül tömörültek a Republikánus pártban.
Másé lehet, hogy nem, de legalább 4 képviselőházi felszólalásában mondja el. Mi számít hivatalosnak? Az elnök? Mert oké, A. Johnson terve nyilvánvalóan nem ez volt, viszont Lincoln meggyilkolása után a két fő hatalmi pólus egyike az elnök a másik Stevens. Ő vezette a legfontosabb bizottságot, az ő "embere" volt a jegyző, közvádi eljárás alá tudta vonni az elnököt. Lehet hogy nem volt elnökhelyettes, stb, végrehajtó hatalommal nem rendelkezett, de akkor konkrétan volt az elnök és embereiknek álláspontja meg volt Stevens álláspontja. És a republikánus észak a kettő között oszlott meg.
Állami kártalanítás: A nemzetközi jog szerint a háborúban a vesztes fél téríti meg a károkat. Ez volt Stevens álláspontja. Azon el lehet filozofálni - ahogy a Lincoln-filmben Lincoln tette - hogy a Dél "háborús fél"-e? Stevens álláspontja szerint az, mert elismerték háborúnak a semleges országok a polgárháborút (meg most nem keresem elő, h még milyen érveket hozott, asszem kereskedelem, szerződéskötés). Lincoln (meg sokan mások) szerint meg nem háborús fél, mert nem voltak önálló ország, hanem kiváltak.
Másfelől, a "háborús fél" státusz védte is a déli katonákat. Mert ugye, ha nem "hadban álló ország", ill. "háborúban elfoglalt terület", akkor meg lázadók, akiknek akkor kötél járt. Ne felejtsd el, mindössze pár évvel vagyunk a 48/49es forradalom után! 2 évvel a kiegyezés előtt! (Igen, oké, a "Szép akasztott" magyar miniszterelnök lett a kiegyezés után), de azér' megnéztem volna Zsófia asszony fejét, ha vki 1849ben azzal áll elő, h kártérítést a magyar területeknek, mert micsoda fosztogatást végeztek az osztrákok. Az Államokban meg Johnson azzal az Észak számára öngyilkos tervvel állt elő, h az, aki egy évvel azelőtt még egy másik állam alelnöke volt, az majd a szenátus tagja lesz.
Amikor a Nebraska törvény megjelent, és hogy a telepesek fogják eldönteni rabszolgaság lesz vagy szabad állam. Északon gyűjtés indult, hogy minnél több telepes érkezzen északról Kansasba. És ebben már Dél nem volt versenyképes csak erőszakban és gyilkolásban. John Brown és szabadcsapata a megkezdődött déli gyilkosságok után érkezett Kansasba és ugyanazt folytatta mint a déliek elkezdtek. A déliek egy kicsit agresszívabbak voltak, hogy növeljék a befolyásukat Kansasba, így gyilkosságokkal megfélemlítettek. Azonban az északiak gyűjtötte pénz és a nagyobb népesség (+bevándorlók) a Kansasban kialakult aritmikát eldöntötte 1860 ban szabad államként alakult meg Kansas. Nebraska törvény Douglas ötlete egyszerűen északon összekovácsolt sokakat, hogy egy új államban győzön a szabad rabszolga mentes berendezkedés. Ez hozta létre a Republikánus pártot.
(A Nebraska törvény után egy idős hölgy jött az Illionois-ba visszatérő Douglashoz Indianaba vagy Ohio-ban és 30 ezüst pénz adott Douglasnak = Judás pénz.)
Stevens tervei alapján, a lázadó déliektől (nagybirtokosoktól) vettek volna el földet, és abból 40 acre-t meg egy szamarat (vagy az értékét) kapta volna minden felszabadított rabszolga. Ebből persze nem valósult meg semmi.
-- Ezek nem T. Stevens tervei voltak, hanem Sherman hadseregének ideiglenes intézkedései. Az áprilisban parlagon talált földeket osztogatták és a hadseregnek már nem kellő és amúgy is borzasztó állapotba kerülő teherhordó jószágokat is vihette, aki akarta, egy fő-egy darab alapon. Lehet, hogy T. Stevens szerint ezt folytatni kellett volna, de ez sosem volt hivatalos politikai cél.
Stevensnek volt egy ilyen "akciója". Vett úgy rabszolgát (aki khm, elégcsak hasonlított a tulajdonosra), aztán innentől eltérnek az elbeszélése. A verzió szerint 4 év múlva, mikor a fiú betöltötte a 21et, felszabadította. B verzió szerint gyk. azonnal felszabadította, és kib*szásból az előző tulaj nevét atta a fiúnak.
-- Az állami kártalanítás egy nagyon korrekt megoldás lett volna - később majd valamikor, amikor már időszerűvé válik az egész.
Szerintem a háború kezdetével, a rabszolgakérdés, valamiféle, mindenki által érthető, megérthető propaganda jelszó lett, ami mögé fel lehet sorakozni. Maga a gazdasági kérdés, inkább a gazdasági szereplőknek mondott valamit és nem az egyszerű embernek!
1861. január 10-től, South-Carolina kilépésétől fogva az elsőszámú törésvonal a hazaárulók-hűségesek; legalábbis az északi propaganda interpretációjában. Emögé tudták elsősorban sorakoztatni az embereket, mondván az elszakadók hazaárulók, hátbaszúrták az Egyesült Államokat, stb. Mindezt egy olyan orszában, ami alig 80 évvel korábban vívta dicsőséges szabadságharcát az elszakadás, önrendelkezés jogának kivívásáért.
De ugyanekkor és már jóval korábban is rendszeresen ment a közéleti vita, a sajtócikkezés az aktuális gazdasági kérdéseken és azok jó része abba a megosztottságba ütközött bele, hogy más volt a gazdasági érdek a New York - Chicago ipari gazdasági tengelyen, mint a Richmond-Augusta-Houston tengerparti államsávban és a Mississippi mentén.
A rabszolgaság kérdését abból a szempontból tárgyalták, hogy mi legyen a nyugati, még állammá nem szerveződött területeken a sorsa, engedélyezve legyen, vagy ne. Ez a kansasi csipcsup méretű vérontások idején volt égető kérdés, meg John Brown "zseniális" ööö, felkelése(?) hadjárata(?) idején. De közben az 1857-es gazdasági válság és a Morrill-vám ügyében ment az a vita, ami miatt South-Carolina kilépett. Sztem elsősorban a vám miatt lépett ki, amit jóelőre tudtak, hogy a republikánusok fel fognak srófolni, mert lépten-nyomon hangoztatták, benne volt a választási programukban és folyvás ígéreteket tettek a jenki területek gazdasági potentátjai számára, hogy emelni fogják. Méghozzá nagyon. Ugyanebben a kampányban, amikor Lincolnék fixre beígérték a Morrill-vámtarifa 48%-át, személyesen Lincoln igyekezett mindekit megnyugtatni azzal kapcsolatban, hogy mik a rabszolgatartás kérdésével kapcsolatban az, amit el akarnak érni. És váltig állították, hogy csak ahhoz nyúlnának hozzá, hogy nyugat felé ne terjedjen a rabszolgatartás.
Namost a szecesszionisták a kiválással sokminden elintézéséről lemondtak. Nyilvánvalóan a független South-Carolina nem tud beleszólni abba, hogy az USA nyugati territóriumai rabszolgatartók legyenek, vagy ne. Sőt, a kiválás valószínűbbé teszi, hogy a tiltás fog győzni. De amit tökéletesen ki tud védeni, az a Morrill-vám és általában a mindenféle jenki vám és protekcionista gazdaságpolitika. Ezért gondolom, hogy elsősorban és rövidtávon erre koncentráltak a kilépéskor.
Aha. Ezek szerint Virginiában valóban nem volt hangsúlyos a gyapottermesztés.
A frazeológia azt mutatja, hogy állatként kezelték őket. De ez egyéni megnyilvánulás. Lee ellenben felszabadította a rabszolgáit még a háború előtt, saját elhatározásából. Pedig ő is virginiai volt, az emberek sokfélék.
West Virginia lakossága masszívan unió párti volt és Kelet Tennesse lakossága szintén. Észak Karolina majdnem nem csatlakozott a szecesszióhoz. Vance kormányzó folyamatosan kapta Lincolntól szirénhangokat. Amikor 1863 ban az északiak bevonultak Kelet Tennessebe az emberek elővették az elrejtett unió zászlókat.
De a legérdekesebb az utolsó csatát valahol Texasban a déliek nyerték meg..........
Az összes ismert fénykép Lincolnról. Van pár polgárháborús a gyűjteményben, meg egy - számomra legalábbis - különlegesség: Lincoln hajón, Seward miniszterrel. (Sok egyikből se látszik.)
Azzal, hogy Whitney 1793-ban feltalálta a gyapottisztító gépet (cotton gin) már nem maradt esélye arra, hogy a dél gazdasága is olyan irányba forduljon, ami nem kizárólag a rabszolgamunkára épül. Ezzel egyes északiak azon elképzelése is realitását vesztette, hogy a rabszolgakérdés magától megoldódik, egyszerűen kikopik a társadalomból - az alkotmányozási folyamatban is ezért nem vált meghatározó kérdéssé.
1790-ben még csak évi 6-7 tonna volt a gyapottermés. Ez 1820-ra évi 89 ezer tonnára növekedett. Az USA exportjának több mint felét ez az áru tette ki. Hatalmas pénz volt benne. A déliek elemi érdeke lett a helyzet fenntartása - bármi áron. Már 1810-re közel háromnegyedével nőtt a rabszolgák száma és annak ellenére is drasztikusan emelkedett, hogy 1808-tól már tiltott volt az import de addigra "házon belülről" is megoldható volt.
Abban nem vagyok egészen biztos, hogy a háború kitörésére a rabszolgakérdés volt a legegyszerűbb üzenet a propagandában. A déli államoknál inkább az a vonal szerepelt, hogy a szövetségi kormányzat olyan helyre üti az orrát, amit az alkotmány nem garantál neki és sérti az államok "szuverenitását". Erre az északi válasz sem az volt elsősorban, hogy rajta fiúk, mindenki jelentkezzen katonának, mert most a rabszolgákért kell harcolni, hanem a lázadó államok fegyvert fogtak az ország ellen, amit nem lehet válasz nélkül hagyni.
A mozgatórúgó persze végig a rabszolgamunkára épülő déli gazdaság és a vagyonuk védelme volt, amit szövetségi szinten (képviselőház, szenátus, 1860-as elnökválasztás) már nem tudtak megfelelően érvényesíteni, mert nem maradt politikai eszköz a kezükben. Lincoln totális győzelmet aratott a Bell, Breckinridge, Douglas tró ellen.
A rabszolgakérdést, mint emberijogi kérdést áttematizálták gazdaságivá - miből is származik az áruló déliek gazdagsága? Abból, hogy rabszolgákat dolgoztatnak ingyér'! Van esélye szegény fehéreknek délre menni, és ott pénzért munkát vállalni? Na ugye, hogy nem! Ugye, hogy fúúújjj, rabszolgaság.
Meg, amivel Stevens érvelt: szabadítsuk fel a rabszolgákat, adjunk fegyvert a kezükbe, mert ugyan ki harcolna náluk lelkesebben?
Én úgy sejtem, hogy a szónoki képességei, agyafúrtsága, kiterjedt kapcsolatrendszere mellett a politikai éleslátása miatt sorakoztak fel aztán sokan mögé. Ő volt a Költségvetési és Adóügyi bizottság vezetője, a polgárháború után a Rekonstukciós bizottságé, a jegyzővel, Edward McPhersonnal ketten akadályozták meg a déli "hatalomátvételt" 1865 dec. 4.én, (McPhersonnal amúgy is jó barátságot ápolt, Go Pennsylvania!), Johnson nem tudta megvétózni a képviselőházat egyszer sem, amíg Stevens életben volt. A radikális rekonstrukció meg Johnson nélkül soha nem jöhetett volna létre: ők ketten voltak a két pólus. Középen senki nem volt, így mikor a republikánusok csalódtak Johnsonban, Stevens mögé sorakoztak fel.
Na, pl ez a Lincoln filmben elég nagy melléfogás. Méghogy Lincoln mondta volna meg Stevensnek, hogy hogyan kell politizálni, ha át akar vmit verni a Házon! Dick Cheney-nek van egy könyve, Kings of the Hill: How nine powerful men changed the course of American history (A Capital Hill királyai: Hogyan változtatta meg kilenc nagyhatalmú ember az amerikai történelmet), könyveb szereplő 9 emberből 8 házelnök volt. A maradék egy T. Stevens.
Kissé fura dolog, de pl. az Ábrahám Linkoln a vámpírvadász c. film végül is szintén a yankee befolyást mutatja mikor kiderül, hogy mnden rossz, még a vámpírok is tulajdonképpen délről származik...:)
Igen. Bár annyit hozzátennék, hogy előszőr, vagy inkább kezdetben a rabszolgakérdés másodrendű dolog volt. Északon is sok földtulajdonos tartott rabszolgát, de legalábbis sokan nem ellenezték. Szerintem a háború kezdetével, a rabszolgakérdés, valamiféle, mindenki által érthető, megérthető propaganda jelszó lett, ami mögé fel lehet sorakozni. Maga a gazdasági kérdés, inkább a gazdasági szereplőknek mondott valamit és nem az egyszerű embernek!
Louisiana megvásárlása, a mexikói háborúval szerzett nyugati területek (Texas és társai), és a nyugati partot célzó vasútépítés során (Kansas v. Nebraska) is a déliek kínosan ügyeltek rá, hogy amikor új államok csatlakoznak az uniohoz, akkor ne boruljon fel az egyensúly a rabszolgatartó és szabad államok között. Az okok természetesen gazdaságiak voltak (pl. szövetségi vámtörvények), de a politika szintjén minden a rabszolgaság kérdése körül forgott Missouri felvételével kezdődően (1818-1821). Az itt kialkudott kompromisszum szülte azt a megoldást, amit itt korábban írtatok itt is, hogy északon kreáltak egy államot (Maine) egy már létező másik államból (Mass.), hogy maradjon az egyenlő arány az államok között.
Az általad említett szikra már az ötvenes évek végén elkezdett pattogni. Minnesota és Oregon is szabad állam lett, miközben Kansasben minden erőfeszítés ellenére sem sikerült a rabszolgapártiaknak keresztülvinni az akaratukat, így 1859-re többségbe kerültek a szabad államok, ami a szenátusi többséget is jelentette, vagyis a déli politika és érdekek egyik utolsó védőbástyája is ledőlt. Végső mentsvárnak maradt az elnök személye, de Lincolnnal azt is elveszítették.így nem maradt hátra más, mint az elszakadás, amit amit vámtörvények miatt már South Carolina is legalább ötlet szintjén megpróbált a Nullification Crisis idején.
Röviden összegezve, a háború oka Washington diktátumai, vagyis meg akarta szabni a gazdasági feltételeket délnek ( is ). A rabszolgaság, másodlagos, bár fontos, kérdés volt. Mivel a déli államok gazdasági berendezkedése másabb volt, mint az északiaké, ezért logikusan következik, hogy gazdasági érdekellentétek feszültek egymásnak. Csak egy szikra kellett...
Stevensnek volt egy ilyen "akciója". Vett úgy rabszolgát (aki khm, elégcsak hasonlított a tulajdonosra), aztán innentől eltérnek az elbeszélése. A verzió szerint 4 év múlva, mikor a fiú betöltötte a 21et, felszabadította. B verzió szerint gyk. azonnal felszabadította, és kib*szásból az előző tulaj nevét atta a fiúnak.
Stevens tervei alapján, a lázadó déliektől (nagybirtokosoktól) vettek volna el földet, és abból 40 acre-t meg egy szamarat (vagy az értékét) kapta volna minden felszabadított rabszolga. Ebből persze nem valósult meg semmi.
Erre most mit mondjak? Ilyen szempontból a háború mindig értelmetlen. 1848-49 is, a 2. VH is.
