Gondolom nem kell bemutatnom őket, az első magyar női MTB csapatról van szó. Ide írhattok, ha bármilyen kérdésetek van a csapattagok felé, szeretnétek csatlakozni, vagy "csajos" bringa építéséhez, lányok véleményére vagytok kiváncsiak.
Katikával mi meg a Bükkben voltunk a Tájbringás középtávú és hosszútávú OB-n.
Gyönyörű idő volt. A bükkben már színesednek a fák. Eszméletlen szép.
Katikával vasárnap a B futamban 2. és 3-ak lettünk.
Szombaton az elittel mentünk, azok nagyon ott hagytak minket, de a gyönyörű idő és a táj kárótolt minket. A pályán többször találkozutnk a verseny alatt Katikával.
Vasárnap pont ez volt a szerencsém, mert ha nem látom őt meg, akkor fordítva mentem volna végig a pályán. :)
Szombaton Natival és Ágival részt vettünk a Meteor 21A TT-n a Budai hegyekben! Számomra az volt a meglepetés, hogy azt hittem már minden ösvényt ismerek errefelé! Hát, nem :) Számomra ismeretlen terepen jártunk amit be is vések a fejembe, hogy legközelebb is megtaláljam.
Valóban, velem is nagyon kedves és előzékeny volt minden sporttárs :) Bár nem akarom fényezni magam, de én is az voltam mindenkivel! Ha hallottam hogy jön egy droid mögöttem, még időben stabilizáltam poziciómat az egyik oldalon, elegendő helyet hagyva neki az előzéshez és infót adva, hogy merre tud menni! Azaz én szóltam hátra, hogy gyere jobbról, balról amit mindíg meg is köszönt szinte kivétel nélkül mindenki. Egy eset volt csak, mikor stabilan a jobb oldalon tekertem fölfelé mikor mögém ért egy alig gyorsabb srác, és benyögi, hogy jobbról ! Erre én, mi na ne viccelj már, menj balról ott egy széles sugárút :) Meg is előzött balról, bár elég lassan így azt gondolom a kecésbé rutinos versenyzőknek van csak gondjuk az előzéssel. A droidok egy hajtűkanyarban is megelőztek úgy, hogy szinte észre sem vettem :)
Hi! Kissé megkésve néztem be ide is, eddig a fórumon osztottam az észt a berepedt arcú lányért és a bunkó cangások ellen. De velem is mindenki jófej volt a pályán, bár ezután az eset után megint úgy mentem ki (mint tavaly), hogy most minden rendetlenkedőt darabjaira fogok szedni, aki egy kicsit is bunkó. De nem akadt aki bunkó akart volna lenni! :D
Butch, még mindig nagyon jól fotózol! :)
Ági, igenis sokat segítettél, nagyon köszönjük. És én is nagyon élveztem veletek menni, bár a felkelések tényleg nagyon szarul mentek.
Ó, nem is tudtam, hogy szegény srác még csak akkor ér be, akkor ottmaradtam volna én is szurkolni neki! Szegény, el se tudom képzelni, hogy mit élt át.
Lányok! Nagyon örülök, hogy veletek tekerhettem a csapatban.
Igazán klasszul összedolgoztunk, bár amikor indulni kellett éjjel nagyon nehezen indultam, de kint a pályán remek volt.
Én udvarias versenyzőkkel találkoztam, nem volt semmi gond, csak az a hosszú emelkedő, meg a két rámpa utáni letörés volt mércéje, hogy meddig bírom még.
Nagyon klassz volt a verseny, jó volt ennyi virágot látni!
Sajnálom, hogy nem sikerült az egész bandát egy képre gyűjteni. Sajnos Katika, meg Nati lemaradtatok a csapatképről. És a két látogató lány Kati és Gyöngyi is. Na, majd lesz még rá alkalom...
Csonka Nati, gratulálok a 2. helyetekhez. Nagyon keményen nyomtátok. Jó, hogy te is ott voltál. :)
Szóval igaán eufórikus hangulatban vagyok még mindig.
Persze ebben a szép időben eszembe sem jutott bringával jönni a melóba. Már tegnap a 3. váltásnál éreztem az üllepemet.
Érdekes volt, hogy az utolsó köröm úgy 11 óra körül milyen jól ment. Gyors volt a pálya és az erő is visszatért. Még a se...m sem fájt. :)
Banyek, a nagy nyüzsgésben nem kerítettünk rá módot, hogy Ditvirágot névnapjához méltóan megköszöntsük! Úgy szégyellem magam, pedig előtte direkt kinéztem a naptárból!
Dit!
BOLDOG NÉVNAPOT KÍVÁNOK!!!
Puszi,
Orsi
Jaj, szegény, én vele találkoztam kb. 12:05-kor a kerítésen kívül, alig vonszolta magát. Ezek szerint az utolsó kb. egy kilót 35 perc alatt tette meg. A lovakat lelövik... De azért riszpekt...
Ezúton is szeretnék gratulálni nektek, hatalmasat tekertetek! Örülök, hogy szerény jelenlétemmel és úgynevezett "segítségemmel" hozzájárulhattam én is egy kicsit a sikeretekhez! A szívem szakadt meg értetek, amilyen hősiességgel bújtatok ki hajnalban a sátorból váltani egymást a pályán... Büszke vagyok Rátok! :-)
A versenynek akadt számomra egy nagyon megindító pillanata:
Olyan 12.40 körül kis kosárkámmal kezemben már a kijárat felé sétáltam, mikor kisebb csoportra lettem figyelmes. Egy bringást buzdítottak, aki akkor fejezte be a pályán az utolsó körét. Közelebb érve láttam, hogy egy család (akiket látásból maratonversenyekről ismerek), barátok, sőt még versenyszervezők közül is páran, és maga a Harang is. Megálltam megnézni, hogy ki ez a lassú versenyző, hisz a befutókat már vagy félórája megünnepeltük...
Ahogy elhaladt mellettem, könny szökött a szemembe: a magas, vékony zsiráf-mezes fiú halott sápadtan, üveges szemekkel tekert, kb. gyök kettővel. Szerintem akkor már nem volt magánál. Ahhoz a rohadt meredek, utolsó hídhoz érve leszállt és kacsázó léptekkel, a korlátba kapaszkodva feltolta a bringáját. Az édesanyja is ott buzdította, nekem hirtelen az jutott eszembe, vajon ő mit érezhet. A tetőn a srác felült, majd legurult. Pár méter volt hátra a célig, ekkor már mindenki ordított, Ő pedig, áthaladva, elmosolyogta magát...
Cincz Gergő volt, a solo-kategória harmadik helyezettje. Hatalmas csatát nyert meg aznap, minden elismerésem az övé!!!
