"Minden esztendőnek a vége felé az Úristen emlékeztetni akarja az embereket arra, hogy a gonoszság útja hova vezet, s ezért ősszel a napok rövidülni kezdenek, a sötétség minden este korábban szakad alá, és minden reggel későbben távozik, hideg támad, és befagynak a vizek, s a sötétség uralma lassan elkezdi megfojtani a világot. Mi, emberek pedig megijedünk, s eszünkbe jut mindaz a sok rossz, amit elkövettünk az esztendő alatt, és amikor eljön a legrövidebb nap, és a Világosság angyala alászáll közénk jóságot keresni, egyszerre mind meggyújtjuk a karácsonyfák gyertyáit, hogy az Úristen, ha alátekint, fényt lásson a földön, s megbocsássa a bennünk lévő jó miatt a bennünk lévő rosszat."
Koszonom draga Jahorka - viszont kivanok szep estet! :-)
"Ha hallasz egy dalt, aminek a szövege megragad, számodra jelent valamit, ha olvasol egy könyvet, egy idézetet, amiről érzed, hogy közöd van hozzá, ha látsz egy gyönyörű tájat, ami megigéz, gyűjtsd magadba. De ne öncélúan. Mert mindez egyszer értelmet nyer."
"Az út nem az ajtón túl kezdődik... Hanem éppen ott, ahol állsz. A lábad alatt. És ha nem lépsz, akkor az ajtóig sem jutsz el. Lehet, hogy kevésnek érzel egy lépést, de ha azt sem teszed meg, sosem látod meg az utat az ajtón túl. És a holnapot sem. Mert a holnap sem "majd" kezdődik, hanem most. Ma. Minden holnap a mában indul, és lehet, hogy kevésnek tűnik a mai tett, de holnap látod az eredményét. A mai "kevés" a holnap "mindene" lesz. Csak indulni kell. A mában. Az ajtó felé. A holnap felé."
"A jövő... titok. És a legcsodálatosabb ajándék mindig az, amire várunk, de nem tudhatjuk, hogy megkapjuk-e. És ha egy napon mégis megkapjuk, az életünk legboldogabb pillanata lesz. A legnagyobb, legszebb. És az ajándék örökre a legbecsesebb, legszebb kincsünk lesz."
"Most nincs virág és nincsen napsugár. A kályha verőfénye az egyedüli, ami emlékeztet a nyárra. Azonban nekünk ez is elég. A boldogság békéje van a szívünkben. Mi a boldogság? Mikor a vágyak pihennek. Mikor az ember nem gondol a holnapra, csak bámulja a parazsat félálmos nyugovással, s lelke úgy leng a múltak fölött, mint a tó fölött a madár."
"Minden embernek van egy útja, amelyiken járnia kell. Nem lehet letérni róla. Az ember azt hiszi, hogy akik egy födél alatt élnek, azoknak útjok is egy. De ez nem így van. Nem a födelen múlik, hanem az utakon. A födél nem tartja össze az utakat, ha azok nem úgy indultak, hogy egymás mellett haladhassanak hosszú ideig.!
,,Az ember nem arra születik, hogy kimustrált alkatrészként eltűnjön a történelemben, hanem hogy megértse sorsát, szembenézzen halandóságával, és – most egy igencsak ódivatú kifejezést fognak hallani tőlem: – hogy megmentse a lelkét."
"És nézz föl. Nem baj, ha nem látod a csillagokat. Ott vannak. És az se baj, ha nem látod a Holdat. Ott van. És az se baj, ha nem látod az éjszakai felhőket, és a felhők mögött az eget. És az se baj, ha nem látod a Tejutat, és a végtelen kozmoszt a sötétben. De ott van. És az se baj, ha nem látod az Istent. De ott van. Nem az égen – benned. Benned, aki nézel."
Az este bús cselédje. Álmosan virraszt az asztalon. S az olajfoltos tálcára nézve sercegését némán hallgatom. A szobánk csöpp napja. Álom. Az arany olaj az árnyon, és a fény folyó arany, szerteömlő, szótalan. És a fülke csodapalota. Éji rémek lengenek tova. Csöndesen vetik az ágyat, és a párna barna árnya a fehér ajtóra bágyad. Félszeg árnyék-figurák, mind kevélyek és furák. Egyik a felhőkbe nyargal, másik hadonáz a karddal és a párnát egyre rakjuk, ferdül-fordul az alakjuk, melyet szorgos fény kimintáz. Panoráma, esti színház. Hordjuk a fehér petrencét, s nő a vánkos furcsa tornya, a kis ajtón - messze emlék hullámozva, ringatózva. Égig ér már a kevély vár: száz alak omol le s újra felkel. És mi szívdobogva nézzük, félve sandítunk feléjük, az éjben rubinpiros fülekkel.
„Az teszi széppé a sivatagot, hogy valahol egy kút rejlik benne.”
(Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg)
Mindenki birtokol egy ilyen titkos forrást, amelyet azonban rendszerint a mindennapi élet szemete és törmeléke borít. Ezt a forrást ismét fel kell fedezni és fel kell tárni, hogy újra gazdagon buzoghasson. Akik az élet sivatagában ismét életre keltették ezt a forrást, azok másokat is részesíthetnek belőle, hogy ők is keresni kezdjenek. Akkor egy új életszakaszba jutnak, amelyben kiemelkedhetnek a sivatag mindennapi gyötrelmeiből. Ekkor új tudat keletkezik. És ahogy a sivatag őslakója pontosan tudja, hol talál vizet, ezek az emberek ugyanúgy rábukkanhatnak szellemi élet-forrásukra, és kapcsolatba léphetnek vele.
A kereső ebben a folyamatban megtapasztalja, hogy milyen szoros kapcsolatban van a földön és a világegyetemben létező minden élettel. Ekkor mintegy két világban él: egyrészt itt van a megszokott földi lét, másrészt viszont egy olyan élet is kifejlődik, amelyet a titkos forrás táplál; egy szellemi élet, mely legyőzi a földi korlátokat.
A személyiség sivataghoz hasonlít, amely a szellemi maggal való kapcsolat híján üres, meddő és hiányos. Csak ha feléled benne a szellemi elv, ha a benne rejlő forrás ismét élő vizet fakaszt, akkor tisztul meg saját kis világa, hogy a valódi élet magasabb értelemben is lehetővé váljék.
"Fontos, hogy az adventi időszak ne erénygyakorlatok sorozata legyen, ami arról szól, hogy miként tudnánk jobbak vagy értékesebbek lenni, hanem inkább egy befelé tartó utazás, ami azt a célt szolgálja, hogy belül képes legyek akár a hiányaimon, a veszteségeimen vagy a csöndön keresztül eljutni Istenhez. Az advent lényege tehát, hogy néhány istenközpontú hetet próbálok eltölteni, adott esetben azzal a gyakorlattal szemben, hogy mindig önmagamra figyelek, még akkor is, ha az önmagamra figyelésnek az a célja, hogy jobb legyek."
Koszonom szepen. Tudod en nem akarok senkit es semmit megvaltoztatni itt a forumon, csak egyre tobb olyan dolog volt, amit nem ertettem es ez nagyon zavart. Toroltem a masik nickket, ennek biztosan igy kellett tortennie - valami talan lezarult igy.
Megkaptam a mailodat - holnap valaszolnek ha nem baj, Erot, kitartast kivanok es jo ejszakat!
Puszillak
***
Rúmi
„A szegénységben és nélkülözésben fuldokló szívek olyanok, mint a füsttel teli ház. Ha meghallgatod a gondjaikat, azzal ablakot nyitsz ebben a házban, kiengeded a füstöt, megnyugtatod a szíved, és feldíszíted a lelked.”
Koszonom szepen - bar igyekeztem csendben visszajonni a megszokott topikomba a megszokott nevemmel :-)
***
Tükör
Ha hibát vélsz felfedezni egy testvéredben, tudd meg, hogy a hiba benned van. A testvéred olyan, mint egy tükör: a saját képedet látod benne, mert „a hívő a hívő tükre”. Nézd el a hiányosságot, ami bosszant, mert haragod oka valójában saját magadban rejlik.
Ha egy rossz tulajdonság, mint a zsarnokság, gyűlölet, irigység, kapzsiság, harag, büszkeség benned van meg, az nem zavar téged, de ha másokban látod, elriaszt és bánt.
"Hogy mit jelent hattyúnak lenni? Úgy siklani, mint az álom, fenségesen, a tó sima tükrén, és nem menni soha a partra. A szárazon, ahol az emberek járnak, ügyetlen a hattyú, tán nevetséges is. Ha végigtotyog a parton, akkor egy másik madárra hasonlít, egy libára. Ott kell maradnia a tó tükrén, némán, fehéren, fenségesen. Nem repülni, pedig madár. Egy dalt tudni, és nem énekelni, egy életen át, mindhalálig. Emelt fő, hűvös közöny azok iránt, akik a partról bámulnak."
Nagyon sajnálom, hogy elmentél olyanok miatt, akik hiteltelenek voltak itt a fórumon.
Kemény éveket éltünk meg, mi régiek, sajnos,több fórumos barátom is ezek miatt hagyta el a fórumot.
Valahogy mindig termelődnek.:-(
Sok szerencsét kívánok az életben!
Várom a leveleidet:-)))))
Puszillak.
Barátaimnak!
Szeretettel:
Slang Anikó:
Baráti szeretet
Egyszer szeretném megírni a barátság himnuszát. Megénekelni szívünkbe született, szép csodát. Azokról, akik mindig ott vannak, ha tép az élet, vagy öröm ér, készek tenni karöltve velem a szebb holnapért.
Nem számít idő, tér, távolság, elválasztani nem képes. Tudom, ott vagyunk egymásnak, s mindennél erősebb a szeretet. Ha nincsenek is velem, imádkoznak értem, és én is értük, a jó Isten áldását egymásra naponta buzgón kérjük.
Mindig van egy mondat, egy szó, ami közös jel, hiába kutatja, más számára megfejthetetlen. Elkezdett, másik által befejezett mondatok, a barátság-szeretet kúszó lonc.
Az éltető fény szavakkal kifejezhetetlen! A barátság, ha szívet nyit, abba örök helyet lel. Ott marad, bármi történik, fészkét el sosem hagyja, Főnixként újra feltámad akár naponta.
Most azokra gondolok, akik szebbé tették életem. Akik csillagként ragyognak mindig a szívemben. Akiknek szívében én is lámpásként ott vagyok, a barátság fényében életünk örökre megváltozott.
Már számtalanszor vették le vállamról a keresztet, hordani segítik, hogy Krisztus útját járva el ne tévedjek. Vigyáznak rám, hogy életem mindig fakadó tavasz legyen. Szívemben ott van tetoválva, hogy ne feledjem el.
Mert a barátság a szív szép tetoválása, mindig ott marad, nem koptatja idő múlása. Bármi történik, egy állandó kis sziget, ahol megpihensz, s erőt kapsz, viselni súlyos keresztedet.
Értük imádkozom, akik szívembe égtek. Akik tanúja lesznek életem minden nagy lépésének. Áldd meg őket, Istenem, értük hálaimát mondok, mert olyan úton segítenek járni, amin hozzád jutok.
