Az Izlandról szóló a vadász-halász csatornán, ezt nem nézem, véletlenül keveredtem oda.A másik a Múzeumi rejtélyek című sorozat, sajnos, hamarjában nem ugrik be, melyik adón volt.
Úgy vettem észre, a tegnapi nap "szörnynap" volt a televízióban. Sajna, az egyiknek csak a végét kaptam el, ez az Izland körüli vizekben tanyázó szörnyekről szólt. Egy fényképet is mutattak, ezen egy sötétszürke foltot láthattam világosszürke folt előtt. A helyiek szentül hisznek benne, de ott ez a folklór része. Sajna, csak a végét láttam, ezért sokat nem írhatok róla.
A második esetben a műsor nagy részét láttam, és elég érdekesnek találtam.
Eszerint a Monogahela nevű bálnavadászhajó 1852-ben találkozott egy ismeretlen lénnyel, ami semmi esetre sem volt bálna vagy fóka, hiszen ha valakik, hát ők mindkettőt jól ismerték. Hosszas küzdelem után sikerült az ismeretlen lényt elejteni, a fejét kifőzték, a szívét alkoholban próbálták tartósítani. Erről megjelent egy újságcikk, csak azt nem tudom, hogy jutott el a szerkesztőségbe. Vagy nem mondták, vagy nem figyeltem eléggé.Mindenki érdeklődve várta, hogy lássa a szörnyet, de a szépnevű hajó jéghegynek ütközött és elsüllyedt. Három év múlva megtalálták a roncsait, többek között a névtáblát, és ez utóbbit elhelyezték a Bálna múzeumban, ha jól emlékszem, ez Bedfordban van. A kapitány leírása alapján ez a szörny a bazilioszaurusz nevű élőlényre hasonlított, ennek viszont vagy ötven millió évvel ezelőtt ki kellett volna halnia. Elég érdekes, de nem tudom, mit gondoljak róla.
A kevés számú polgár valóban inkább német nyelven írt-olvasott. A magyar polgári réteg a dualizmus korában lett igazán fejlett, ezidőben egy vidéki városnak is két-három napilapja volt, mi több, ezeket olvasták is. Szerencsére nem minden kisnemes mondhatta el magáról, hogy nem írok, nem olvasok. De a paraszti réteg jó része nem nagyon olvasott, illetve három könyve volt: a Biblia, a kalendárium, és Petőfi versei. Azért gyorsan hozzáteszem, hogy nem vagyok történész, de néhány, általam olvasott könyv alapján ez a kép alakult ki bennem.
"Ráadásul gyanítom, hogy a közoktatási törvény bevezetése előtt nagyon sokan nem tudtak írni-olvasni Magyarországon (sem), és ez nem is túlzottan hiányzott nekik."
Na látod ezt nem tudom. Akkor is voltak már napi és heti lapok is, folyóiratok, sőt, sok inkább német nyelven íródott, mint magyarul. A régi könyveimből, újságokból legalábbis ezt silabizáltam ki- az íróik sokszor említik, hogy éppen a budapesti szalonokban olvassák németül a legújabb számokat.
Igen, a gyulai eset idején Verne négy éves volt. Ráadásul gyanítom, hogy a közoktatási törvény bevezetése előtt nagyon sokan nem tudtak írni-olvasni Magyarországon (sem), és ez nem is túlzottan hiányzott nekik.
Ami a Titan regényt illeti, elég jól eltalált benne egyet s mást a szerző, bár magát a regényt persze nem olvastam, csak az ismertetését.
Hát én ezt erősen kétlem. A Robur 1886-os. A gyulai eset 1832-es volt :D De még ha 86 utáni lenne, akkor is, találtam még 1832-től régebbi jelenséget is. Van, hogy egyes regények ihletet adhatnak úgymond valamilyen észleléshez, de szerintem ugyanez áll fordítva is.
Na meg ez olyan lenne, mintha azt mondanám, hogy a Titanic sem süllyedt el, az egész visszavezethető csak a Titan regényre :)
Remélem, ősszel néhányat elénk társz. Ami a gyulai esetet illeti, azért gondolkodtatott el, mert sokszor azt mondják-írják, hogy a jelenségek Verne: Hódító Roburjára vezethetők vissza. Ebben az esetben biztos, hogy nem. Ráadásul mi van, ha fordítva történt: Verne hallott ilyesféle híreszteléseket. Azt olvastam Nemerétől, hogy a Nautilus történetének is ilyen hírlapi közlés volt az alapja.
Kedves Csimpolya! Örülök, hogy tetszett. :) És folytatom persze, csak ez egy hosszú folyamat és sok időbe telik!
Nem tudom, hogy te jöttél-e oda utána hozzám vagy nem, mint meteorológus, de az az illető a kriptides blogommal indította a beszélgetést. Bár nyilván akkor nem, mert nem írtad volna ezt ide :D
Remélem, olvasol bennünket, így megírhatom, hogy részt vettem a március 4-i rendezvényen, meghallgattam az előadásodat, és tetszett! Jól felépített és érdekes volt. Örülnék, ha folytatnád a XIX. századi újságok tanulmányozását, bízom benne, hogy még jó néhány gyöngyszemre bukkanhatsz bennük.
Aranyos! Úgy veszem észre, Hatvani professzort sem volt könnyű megijeszteni, igaz, a hiszékenyebbek sezrint az ördöggel cimborált, ezért a szövetségese nem lehetett újdonság számára.
Íme, a havonta esedékes sajtófigyelő szolgálat jelentése. A Hihetetlen 70-71 oldalán van egy cikk a kecskeemberről, aki - vagy ami - Maryland ereiben tanyázik. Állítólag a szerelmespárokat ijesztgeti, elfajzottabb perceiben embert is eszik. A szörny létezése felől erős kétségeim vannak, ami finomabb kifejezése annak, hogy egy szót sem hiszek az egészből. Egyrészt túlzottan hasonlít a görög mitológia faunjai, másrészt meg az innen átvett ördögképekre. Ráadásul folyton eszembe jut az anekdota, amit Liinéről terjesztenek. Ezek szerint a békésen dolgozó tudóst a tanítványai meg akarták tréfálni, egyikük ördögjelmezbe bújt, és némi huhogás után kellőképpen rekedt hangon mondta, hogy ő az ördög, és most megeszi. Linné felnézett, és azt mondta, hogy egy szarvval és patával rendelkező élőlény minden esetben növényevő!
Egy rövidke említés történik a jetiről egy olyan írásban, ami a nyomkeresőkről szól. Az ő segítségüket szeretnék igénybe venni egy-egy feltalált lábnyom esetén. Maga a téma érdekes, örültem annak, hogy volt ilyen Magyarországon is. Viszont fájón nélkülöztem a kedvencemet, Derszu Uzalát.
Ami az UFO magazint illeti, a mi témánk szempontjából érdektelen. Viszont érdeklődve olvastam a márciusi rendezvényről. Ha valami közbe nem jön, elmegyek.
A novellában egyszerű a megoldás, de nem mondom el, tessék elolvasni. Viszont valami öreg harcsa tényleg lehetett ott, és azt a lényt később kicifrázták.
Az a novella szuper, de keptelenseg ott a leny letezese, a csak a jegkor befejezödese ota keletkezett par ezer eves toban nem elhet sokmillio eves ösleny- ezert lehetetlen sok mas, alig parezer eves toban elö kriptidek populacionak letezese.
A január havi Hihetetlen, illetve UFO magazin a mi szempontunkból érdektelen. Persze lehet, hogy van benne valami aprócska történet, mert épp csak átfutottam, és a koncentrálóképességemet egy alapos nátha befolyásolja.
Viszont újraolvastam egy, a Nyikorgó idegen című novelláskötetet, találtam benne valami érdekeset. Még mielőtt mondanátok, tudom, hogy az irodalmi ábrázolás és a dokumentum nem azonos műfaj. Ennek ellenére remélem, hogy nem érdektelen, amit leírok. Jemcev - Parnov (társszerzők) a Fellázadt harminctrillió című novellájáról szeretnék írni. A történetben egy geológuscsoport indul a tajgába a húszas-harmincas években, feltárni az esetleges ásványkincseket. No meg viziutat létrehozni, hogy megkönnyítsék a közlekedést. Egy ottani vadász segíti őket, és elmondja, hogy a Labinkir, illetve az azzal összeköttetésben lévő Kapu-tóban az ördög lakik. Többször látták, az apja vadászkutyáját is a szörny kapta el. Persze, a nagyokosok azt gondolják, hogy egy óriási harcsa. Aztán ők is találkoznak vele. Állandóan gyíknak emlegetik, de miután nagyobbrészt vízbe él, és kopoltyúi vannak, én inkább olyasféle lényre tippelek, mint a japán óriásszalamandra. A történet többi része a mi szempontunkból nem számít, amúgy is erőltetettnek érzem.
Viszont érdekelne, vajon a szerzők hallottak-e valami hasonlót rebesgetni, vagy csak kitalálták az egészet. Többször hivatkoznak Jefremovra, aki az orjon-orhojról írt egy novellát.
Milyen igaz mondás. :) Egyébként igen, sajnos van aki sokadszorra is ismétel és ugyanazt mondja el....
Nem öndicséretből, de én azért mindig próbálok újat belecsempészni az előadásaimba, mellesleg az összes teljesen másról szólt ezidáig, más-más megközelítéssel (ufó témán belül persze, más dolgokat is érintve). De azt hiszem ez a címükből is kiderül.
De vannak azért jó előadások, a sokadszorra ismételtek mellett is.
Egy kínai mondás szerint a jó hír ajtón túl sem jut, a rossz ezer mérföldet befut. Déry Jánossal ellentétben nem én találtam ki, szerepel a Nyugati utazásban. Ezzel azt akarom mondani, hogy általában azok szánják rá magukat a lesújtó véleményre, akik nagyon szeretnek rosszat mondani másokra, mindegy, milyen okból.
Az általad eddig leírtak szerint joggal nevezlek kedves ismerősnek. Lehet, hogy még jó páran, csak nem szánták rá magukat arra, hogy ezt meg is írják.
Ha egy lehetőség lesz rá, elmegyek a tavaszi rendezvényre. Már a mostanira is akartam, csak végignézve a programon, a legtöbb témát már háromszor hallottam előlről-hátulra. Sebaj, most majd meghallgatom negyedszerre is.
