Aranyos! Úgy veszem észre, Hatvani professzort sem volt könnyű megijeszteni, igaz, a hiszékenyebbek sezrint az ördöggel cimborált, ezért a szövetségese nem lehetett újdonság számára.
Íme, a havonta esedékes sajtófigyelő szolgálat jelentése. A Hihetetlen 70-71 oldalán van egy cikk a kecskeemberről, aki - vagy ami - Maryland ereiben tanyázik. Állítólag a szerelmespárokat ijesztgeti, elfajzottabb perceiben embert is eszik. A szörny létezése felől erős kétségeim vannak, ami finomabb kifejezése annak, hogy egy szót sem hiszek az egészből. Egyrészt túlzottan hasonlít a görög mitológia faunjai, másrészt meg az innen átvett ördögképekre. Ráadásul folyton eszembe jut az anekdota, amit Liinéről terjesztenek. Ezek szerint a békésen dolgozó tudóst a tanítványai meg akarták tréfálni, egyikük ördögjelmezbe bújt, és némi huhogás után kellőképpen rekedt hangon mondta, hogy ő az ördög, és most megeszi. Linné felnézett, és azt mondta, hogy egy szarvval és patával rendelkező élőlény minden esetben növényevő!
Egy rövidke említés történik a jetiről egy olyan írásban, ami a nyomkeresőkről szól. Az ő segítségüket szeretnék igénybe venni egy-egy feltalált lábnyom esetén. Maga a téma érdekes, örültem annak, hogy volt ilyen Magyarországon is. Viszont fájón nélkülöztem a kedvencemet, Derszu Uzalát.
Ami az UFO magazint illeti, a mi témánk szempontjából érdektelen. Viszont érdeklődve olvastam a márciusi rendezvényről. Ha valami közbe nem jön, elmegyek.
A novellában egyszerű a megoldás, de nem mondom el, tessék elolvasni. Viszont valami öreg harcsa tényleg lehetett ott, és azt a lényt később kicifrázták.
Az a novella szuper, de keptelenseg ott a leny letezese, a csak a jegkor befejezödese ota keletkezett par ezer eves toban nem elhet sokmillio eves ösleny- ezert lehetetlen sok mas, alig parezer eves toban elö kriptidek populacionak letezese.
A január havi Hihetetlen, illetve UFO magazin a mi szempontunkból érdektelen. Persze lehet, hogy van benne valami aprócska történet, mert épp csak átfutottam, és a koncentrálóképességemet egy alapos nátha befolyásolja.
Viszont újraolvastam egy, a Nyikorgó idegen című novelláskötetet, találtam benne valami érdekeset. Még mielőtt mondanátok, tudom, hogy az irodalmi ábrázolás és a dokumentum nem azonos műfaj. Ennek ellenére remélem, hogy nem érdektelen, amit leírok. Jemcev - Parnov (társszerzők) a Fellázadt harminctrillió című novellájáról szeretnék írni. A történetben egy geológuscsoport indul a tajgába a húszas-harmincas években, feltárni az esetleges ásványkincseket. No meg viziutat létrehozni, hogy megkönnyítsék a közlekedést. Egy ottani vadász segíti őket, és elmondja, hogy a Labinkir, illetve az azzal összeköttetésben lévő Kapu-tóban az ördög lakik. Többször látták, az apja vadászkutyáját is a szörny kapta el. Persze, a nagyokosok azt gondolják, hogy egy óriási harcsa. Aztán ők is találkoznak vele. Állandóan gyíknak emlegetik, de miután nagyobbrészt vízbe él, és kopoltyúi vannak, én inkább olyasféle lényre tippelek, mint a japán óriásszalamandra. A történet többi része a mi szempontunkból nem számít, amúgy is erőltetettnek érzem.
Viszont érdekelne, vajon a szerzők hallottak-e valami hasonlót rebesgetni, vagy csak kitalálták az egészet. Többször hivatkoznak Jefremovra, aki az orjon-orhojról írt egy novellát.
Milyen igaz mondás. :) Egyébként igen, sajnos van aki sokadszorra is ismétel és ugyanazt mondja el....
Nem öndicséretből, de én azért mindig próbálok újat belecsempészni az előadásaimba, mellesleg az összes teljesen másról szólt ezidáig, más-más megközelítéssel (ufó témán belül persze, más dolgokat is érintve). De azt hiszem ez a címükből is kiderül.
De vannak azért jó előadások, a sokadszorra ismételtek mellett is.
Egy kínai mondás szerint a jó hír ajtón túl sem jut, a rossz ezer mérföldet befut. Déry Jánossal ellentétben nem én találtam ki, szerepel a Nyugati utazásban. Ezzel azt akarom mondani, hogy általában azok szánják rá magukat a lesújtó véleményre, akik nagyon szeretnek rosszat mondani másokra, mindegy, milyen okból.
Az általad eddig leírtak szerint joggal nevezlek kedves ismerősnek. Lehet, hogy még jó páran, csak nem szánták rá magukat arra, hogy ezt meg is írják.
Ha egy lehetőség lesz rá, elmegyek a tavaszi rendezvényre. Már a mostanira is akartam, csak végignézve a programon, a legtöbb témát már háromszor hallottam előlről-hátulra. Sebaj, most majd meghallgatom negyedszerre is.
Nos kedves Csimpolya örülök, hogy tetszik a cikk, de max. a te szemedben vagyok "'kedves ismerős", az itteni szkepók és trollok másként vélekednek :) Majd gyere a tavaszi konferenciára!
Így év végére szösszentek már valamit a rég nem frissített kriptides blogomra, sajnos időm nem nagyon volt rá.
Íme, a havonta esedékes sajtószemle. A Hihetetlen 6. oldalán egy kurtácska cikk fotóval, az alaszkai Chena folyó szörnyéről.Öt méter hosszú, kígyószerű lénynek írja le a szerző.
a 111. oldalon egy cikk közös kedvencünkről, a jetiről (bigfott, yovie). Ebben nem kevesebbet állítanak, mint hogy ez a derék élőlény az ufonauták házikedvence, akit időnként kiengednek egy kicsit sétálgatni.Ez is egy megoldás...
Az UFO magazinban, a 35. oldalon nagy örömmel fedeztem fel régi, kedves ismerősünk, Miskolci László egyoldalas cikkét az izlandi tavi szörnyről. Ez az élőlény a Lagarfljót nevű tóban tanyázik, elég régóta ismerik arrafelé. Szép neve van, a helybéliek Lagarfljótsormurnak hívják. Egy újabb ok, mai miatt szeretnék Izlandra látogatni.
Témán kívül jegyzem meg, hogy ha tudtam volna, Hogy Miskolci László ott lesz a múlt havi rendezvényen, akkor erőt veszek a lustaságomon, és én is elmegyek.
Vártam, hogy valaki olyan válaszoljon, aki nálam jobban ért a témához, de erre idáig nem került sor, ezért rászánom magam.
Az általad idézett ok miatt nem tartom valószínűnek az ilyen méretű óriáspókok létezését. Könyen lehet, hogy találnak olyan, eddig ismeretlen fajtát, ami nagyobb az eddigi rekordernél, de legföljebb pár centivel, még inkább milliméterrel.
Engem az óriáspókok érdekelnek. Szerintetek van annak reális esélye, hogy mondjuk 1 méteres pók éljen az esőerdő mélyén? ( Tudom a trachearendszer, meg a légcsövek nem engedik, de mégis:) )
Megemlékezés a félszáz éves eseményről. Érzésem szerint ezzel az aránytalanul kicsi szárnyfelülettel nem lehet egy embert a levegőben tartani. Azzal együtt érdekes kép, illetve képek.
Még mikor az Országos Széchenyi Könyvtárba jártam, akkor is találtam jó pár kriptides (és ábrát) cikket 19. századi újságokban, heti lapokban, már sajnálom, hogy nem fénymásoltattam le belőlük.
Köszönöm, hogy megosztottad velünk! Érdekes cikk volt. Sokszor gondolok arra, hogy végig kéne böngészni a dualizmus kori újságokat, mennyi érdekes hír lehet benne, bár nem éppen tengeri vagy tavi szörnyekről.
