A Tacitus által irt kiemelt rész nem világos számomra.Kik azok a "görög évkönyvirók"?Ismerünk kiváló görög szerzőket,akik bizony irtak a római birodalomról,különböző összefüggésekben.Appianosz dicsőiti Viriathust,mégpedig félreérthetetlenül.Ugyanakkor felhivja a figyelmet Róma ibériai hóditásainak gaztetteiről.
A rómaiak nyilván nem irnak szivesen a számukra kellemetlen ellenfelekről.Ezért érdemes görög szerzőket is olvasni,hogy kiegyenlitettebb legyen a kép.
A legnagyobb szerzők művei is hiányosan maradtak fenn.Vajon hány történetiró merült feledésbe,akiknek kitűnő művei lehettek,de nevüket sem ismerjük.Az is kétséges,hogy milyen mértékben használták fel a legnagyobbak ezeket a műveket,amikre csak utalásokból következtethetünk.
Hát épp a folyamatot tárgyaljuk itt, konkrétan, bár én csak egy általános megjegyzést tettem evvel kapcsolatban, az említett hozzászólásban. Nem a folyamat részleteit vázoltam épp...:) A konkrét folyamatokat elemző hozzászólásokról már írtam véleményt. Valami olyasmit, ha jól emlékszem, hogy nem itt fogjuk feltalálni a spanyol viaszkot.:) Ennek ellenére írtam már ide több hozzászólást is!:)
Csak a folyamatszerűséget hiányolom a megfogalmazásból. Hiszen az adott társadalmi állapot is folyamatok szubsztanciája, melyben a folyamatoknak is van "eleje, pillanatnyi állapota, vége",ilyen pongyolán fogalmazva.
Mi ezekről a folyamatokról beszélgetünk, mert jó róla beszélgetni....:)
(Arminiusról) "Csatái során nem egyforma szerencse kísérte, de háborúban soha le nem győzték. Harminchét esztendős volt, ebből tizenkettőt töltött hatalomban, de a barbár törzsek közt mindmáig éneklik tetteit. A görög évkönyvírók nem tudnak róla, mert azok csak a maguk dolgait csodálják; a rómaiak sem igen emlegetik, mert mi meg csak a régieket magasztaljuk, az újabbakkal nem gondolunk." (Tacitus: Annales II.8)
Több, mint fél évszázaddal az események után írta ezeket a sorokat Tacitus.
Tehát akkor ehhez mégegyszer: a mindenkori (emberi) politika is hozzáadja a magáét, a mindenkori társadalmi és egyég viszonyokhoz. Épp pl. a társadalmak és birodalmak változásához, ha tetszik, bukásához! :)
Ez tökéletesen igaz. Ebből a szempontból is roppant érdekes, hogy az elmúlt bő 300 évben milyen magyarázatok születtek a birodalom bukásáról. A felvilágosodás, a 19. század, majd a modern kor újabb és újabb magyarázatokkal állt elő, olyanokkal amik saját korukról is sokat elárulnak. :-)
Emberek, ilyenkor szoktam a haditechnikás topicban leállítani a dolgokat, nehogy elharapózzon! Más: Tuszkaóra, sok igazság van abban amit a sereggel kapcsolatban írtál! Bár nem teljes... Ami meg a létszámokat illeti, meg tudná valaki mondani, mondjuk, hogy a normann hódításban mennyi katona vett részt 1066 - ban? És ez mekkora része volt az angol királyság összlétszámának? Mivel elég egyértelmű kérdés és a válaszok is csak egy irányba mutathatnak, megint felmerül a politikai hatalom szerepe!! Ha nincs elég erős centralizált politikai hatalom, magyarul anarchia uralkodik egy teljhatalmú király helyett, akkor azt az országot bármely agresszív támadó, létszámtól lényegében majdnem függetlenül, el tudja foglalni, sőt még akár hosszabb ideig meg is tudja tartani... De ha egybetűs IQ - s beírókkal kell megosztanom a gondolatokat, akkor lehet, hogy inkább megfigyelői státuszban maradok!:)
A történelem a legszubjektívebb dolog a világon, mert megkerülhetetlen benne az individuum.
Itt nincsen kristálytiszta igazság, mint a természeti törvényekben, mindenre lehet mondani, hogy "van benne valami".
Még az ún. kordokumentumok sem hordozzák a kristálytiszta valóságot, tehát sohasem tökéletesen objektívek.
Tanulságképp most hirtelen egy zenei példa: Mozartról mindig azt tartották, hogy nem szereti a fuvolát, azért nem írt fuvolaversenyeket. Ezt, egy az apjához írt levelére alapozták, mert ebben azt írta, hogy azért nem dolgozik a hercegnek a rendelt fuvolaversenyén, mert nem szereti ezt a hangszert. (A szigorú apja megfeddő levelére válaszolva.) Egy később előkerült, egy barátjához írt levelében bevallotta, hogy füllentett az apjának: a kelleténél többet dorbézolt akkoriban, illetve más kötelezettségén is dolgozott (dolgozgatott), kifutott az időből.
Ha ez a levél később nem kerül elő, akkor az előbbit tekintjük igazságnak. Tehát a történelemben valami addig igaz, míg elő nem kerül a cáfolata... Majd annak a cáfolata....:))
Sziasztok! A katona-témához: létszám még lett volna a katonáskodáshoz, a létszám még nem minden. A régi római légió külön világ volt, aki oda belépett, annak az lett a hazája. A légióskiképzésnek csak az egyik feladata volt az állóképesség, harci fogások stb. megtanítása, legalább ilyen fontos feladat volt ennek az új kötődésnek a kialakítása. Ezért élhette túl a légió a mindenféle törzs és nemzet felvételét. Amikor kezdett a birodalom szétesni, egész barbár törzseket vettek be, mint alakulatot, és ennyi embert nem tudtak egyszerre kiképezni. Ez harcászatilag nem volt tragédia, ezek nagyon jó harcosok voltak, ha nem is a légió stílusában küzdöttek, de nem tudott kialakulni bennük az a fajta külön világ-tudat, ami a légiót bárhol és bármikor bevethetővé tette. Ők már inkább a saját földjükért harcoltak.
Hümmm...már többször éreztem erős kísértést, hgy párhuzamot vonjak napjaink válsága és a Birodalom között, de nem akartam napi politizálást folytatni...:(
Ebben igazad van.Az itt irkálókkal nagyjából senkivel nem értek egyet,viszont arra jó a dolog,hogy megismejek más szempontokat is,mégha nem is értek vele egyet.
