Szerintem nagyon is jó eredmény! Közel 50 %-al több viaszt nyertél ki a rendszerből mint amit betettél. A befektetett energiáról, munkáról nem is beszélve.
Tegnap összeszedtem a lecsorgott viaszdarabokat, és lemértem, mennyi lett. Mivel feltöltés előtt kipucoltam, így körülbelül tudható, hogy csak abból a 8 félkeretből fog származni a kinyert viasz, azaz ad némi fogalmat a hatásfokáról. Elméletileg az 5 kilós műlépes csomagban 80 darab félkeretes műlép van, azaz a 8 félkerethez 500 gramm viasz "kerül be" a rendszerbe, a kiolvadt viasz viszont 730 gramm lett. Szerintem ez jó eredmény, főleg főzés-szűrés nélkül.
Semmi problémám nincs eddig ezzel a lábassal. Teszek alá 2-3 deci vizet, és a 2 kilónyi viasz berakása után még mindig szokott lenni 2-3 centi hely a fedőig. Egyszerűen összemelegítem igen alacsony hőfokon (indukciós főzőlapon, 9-es fokozatig állítható, többnyire 4-5-ös szinten pötyögtetem, a vége felé leveszem 1-2-re), ha olvadt az egész, minden kilötyögtetés nélkül el tudom vinni a "hűtőhelyre", ha pedig kihűlt, csak megfordítom, kiöntöm alóla a sárgás vizet, a korong meg így is simán kifordul belőle.
Egyetlen oka, hogy az első néhány alkalomra anyámtól kértem kölcsön egy használt, selejtezendő lábast, és akkorát adott, amibe kb. 2 kiló fér :) Később pedig nem akartam újat befogni erre a célra, meg valamelyest kezelhetőbbnek is érzem a kisebb (tömegű) korongokat, mint hogy malomkerekekkel gurigázzak :)
A fazék nem a legalkalmasabb a viaszkorong készítésére. A legjobb a zománcozott vájling:
Amire ügyelni kell, hogy ne legyen se túl sok, se túl kevés víz alatta. Ha túl kevés, akkor odaég, ha túl sok, akkor kifut és esetleg meggyulladhat a viasz. A kiszedésekor (amikor már teljesen kihült és megkeményedett) egyszerüen + vizet kell ráönteni, a felhajtóerö meg fogja emelni, így már könnyen kivehetö. Fazék esetében sokkal nehezebb a kivétel.
Az igazat megvallva a napviaszolvasztóra nem is gondoltam eddig, pedig lehet, hogy a körülményeimet tekintve (külterületi zártkert) talán nem is volna rossz.
Annyit még hozzátennék, hogy a képen látható korong nem is a végleges darab, ez csak az első, viaszolvasztóból kikerült viaszból gyorsan öntött változat, eleve csak szűk 1 kilós, míg a többit kb. kétkilósra méretezem. Azoknál a több viasz több hőjéből következően már tovább is marad meleg, és jobban is szigeteltem (mostanában még másnap délután is szinte kézmeleg a lábas fedője), azoknál már tisztábban elvált az alja a viasztól.
Egyelőre a "nagyjázás" folyik, illetve a "technológia" csiszolása, ha ilyen nyarunk lesz, akkor szerintem csinálok egy jobban hőszigetelt lábastartó vödröt vagy dobozt, és augusztusban újramelegítem az eddigi korongokat. Nincs túl sok, körülbelül 16 kilónál járhatok, és nem nagyon lesz több a vége 20-nál.
A kihütésénél ügyelj arra, hogy sokkal lassabban hüljön ki, mint ahogy eddig hütötted, mert elég sok lebegö anyag maradt benne zárványként, viszont, ha nagyon lassan hül ki, akkor szépen le tud ülni a viaszkorong aljára, ahonnét (egy erre a célra tartott külön) kaptárvassal könnyen le lehet kaparni, tekintve, hogy a moly igazából nem is a viaszt keresi, hanem a fiasítás visszamaradt szemetét, a viaszrágás csak járulékos dolog náluk.
Egyébként meg az eredeti kérdés az volt, hogy 3-5 kaptár viaszkinyeréséhez mit ajánlanánk. Én a napviaszolvasztót javasoltam, ha nem akar az ember nagy állományt kezelni, illetve ráér naponta egyszer feltölteni az olvasztót, szerintem arra ez a módszer elegendő. A használati módja már más kérdés, egyelőre nekem így sikerül :)
Ilyen lesz az így nyert viaszom (összegyűjtés és egybeolvasztás-ülepítés után), arra egyelőre mindenképpen megfelel még így is, hogy ne a moly egye meg:
Most jellemzően azokat a kereteket pucolom ki, amelyek a télen kiürült kaptárakból származnak, ezeket csak félretettem, mert nem volt szükség a bennük lévő telelőélelemre. Mármint ahol atka miatt hullottak el a méhek, gondoltam, az onnan való kereteket, ha még mézesek, majd felhasználom "serkentésnek", ha kell, de nem kellett. Belepergetni meg nem akartam a repcébe-tisztítóba, mert a "méz" egy része valószínűleg cukor(ból invertált) is lehet, nem olyan a méhlegelőm, hogy nyár végére összeböngésszék maguknak a teleléshez szükséges mézet. Viszont mivel egyébként sem kellettek, így sajnos nem is figyeltem annyira a tárolásukra, és a moly meglepte jó részüket. Tavaly télen elég sokáig elszórakoztam azzal, hogy az ősszel kiürültekből kikapargassam a "mézet" (nem akartam pergetni, hideg is volt, meg akkor még nem voltam biztos benne, miért ürült ki a kaptár, nem akartam a pergetőt is átfertőzni), most nem akartam megint ezzel pepecselni, elég mocskos meló volt. A most kifolyt "mézet" nem fogom sem üvegezni, sem eladni, megy a cefrébe, arra ez a "karamell" is megfelel. Nincs sok, eddig kb. 4 félkeretes fióknyiból talán ha 2 liter lehet.
Elsőre én is úgy gondoltam, hogy vizet teszek a (kivehető) vályú aljába, de úgy tapasztalom, hogy nem szükséges, egyrészt reggel csak beállítom, hogy kb. a déli órákban érje a napsütés, és este 6 óra körül, amikor hazaérek, még mindig annyira langyos, hogy kézzel simán fel tudom szedni, alig marad benne. A letapadás elkerülésében az a kicsi "méz" is segít, legföljebb egy félórás-órás lecsepegtetés után még lemosom az aktuális "viaszcseppkövet", így szinte semmi nem vész kárba. Másrészt, ha víz lenne az aljában, a lefolyó karamell is rögtön hígulna, amit egyelőre szeretnék elkerülni (kisebb helyet foglal "mézként", mint vizes cefreként).
Nekem egyelőre így egyszerűbbnek tűnik, mint mosogatni-áztatni-stb.
Azért azt, hogy méz kerüljön a napviaszolvasztóba, el kellene kerülni. Vagy úgy, hogy a méhek szépen kipucolják a sejteket, vagy úgy, hogy pl. a fedelezést többször váltott vízben kiáztatjuk. Az a méz, ami átment a napviaszolvasztón, az már semmire se jó, lévén, hogy jóval 80 ° fölötti a hőmérséklet benne.
A npviaszolvasztó lényegi része, hogy a vályúban, amibe az olvadt viasz csorog, víznek kell lennie, hogy abba csorogjon és egyből megdermedjen a viasz. Ha kivehető a vályú, az csak előny, így nem kell az egész olvasztót felfordítani a víz cseréjéhez, amit minden olvasztás után meg kell tenni.
Nemrég készítettem egy nagyobb napviaszolvasztót (kb. 1 X 0.5 méteres) dupla üvegezéssel. Ha fektetett keretekkel töltöm fel, akkor 5 darab félkeret kényelmesen elfér benne, ha kivagdosom a lépeket, és úgy rakom be, jórészt élére állítva a lépdarabokat, akkor kb. 8 félkeret, és jó napsütés esetén kb. 2 óra alatt csak pillekönnyű bábingek maradnak a tálcán. Meg vagyok elégedve vele. A bekerülési költsége nagyjából 1-2 OSB-tábla, ~ 3 méter cserépléc (az üveglapok keretebefoglalásához, az üvegezést nem én csináltam, ez tehát plusz kiadás), némi hulladék alumínium trapézlemez, kb. 1 méter csatornadarab a lecsorgó viasznak és méznek, egy marék facsavar, néhány óra munkaidő.
"Építsd körbe" őket a lefestett kaptárral, magyarán tedd bele a kereteket a méhekkel :)
Aztán kis pihenő után tedd oda, ahova egyébként is tennéd. Ha az anya a kaptárban van, és a méhek többsége a kereteken ül, nem hiszem, hogy nagyon tiltakoznának, ha kapnak egy kész lakást maguknak.
Sziasztok! Sűrgős segítségre lenne szükségem. Történt tegnap, hogy a tavasszal elpusztult családom 1db kaptárát elővettem, mondom szépen lefestem. (Jelenleg nincs 1db családom se) Még lecsiszoltam minden, a kereteket kint hagytam az udvaron felakasztva ilyen tartószerüségre. Ma mennék ki, hogy folytassam a munkát és erre egy raj megszállta az összes keretet. Mivel ilyen helyzettel még nem találkoztam és nagyon szeretném őket megtartani kérdezném, hogy hogyan kell őket e helyzetben befogni? Várjam meg az estét vagy azonnal kezdjek neki a raj befogásának? Kérlek segítsetek, köszönöm.
"No Home" Méhészkedni lehet hobbiból, jövedelem kiegésszítéként, és természetesen mint fő jövedelem forrás is lehet. Azt hogy mennyit hoz, az a hozzáértéstől, a méhészet méretétől, és az értékesítési lehetőségtől függ, és nem utolsó sorban a szerencsétől. Azt mondanám, hogy egy ilyen kérdés nem kicsit indiszkrét, nyilván te sem írod ki ide hogy mennyi a fizetésed, prémiumod, vagy a vállalkozásod adózott jövedelme. De nehezen is lehetne erre válaszolni, alapos szakmai ismeretekkel, több évtizedes gyakorlattal, nagy állománnyal, és sok munkával, nem kevés szerencsével, és jó üzleti érzékkel rendelkezőknek hozhat. A valóság az hogy egyre nehezebb a szakma helyzete, az első ok az hogy nagy a méhsűrűség, ma az oszágban többszöröröse van az ideális méh mennyiségnek. A méhlegelők túlterheltek, ezért elmaradnak az elvárt eredmények. A méhbetegségek is könnyen terjednek emiatt, de új betegségek is megjelentek az elmúlt évtizedben. A bevezetett új növényvédőszerek eggyüttes hatása is hatalmas károkat okoz. A másik sajnálatos dolog, hogy a régi jól mézelő napraforgókkal szemben, már az új nem, vagy gyengén mézelő fajták vetik. Az akácosok területe bár nem csökken, de egyre fiatalabb az állomány, amely még méhészeti szempontból nem jöhet számításba. A másik negatív hatás, a drasztikus felvásárlási ár csökkenés, amely a nagyüzemileg előállított hamisítványok okoznak. A nulla szakmai érdekvédelem, illetve kinek az érdekét szolgálják? A vezetőségen belül hatalmi harcok voltak, vannak?
Azt megkérdezhetném hogy a Méhtartás hobbi vagy hoz is valami bevételt havonta illetve vissza hozza-e az árát amit belefektet az ember? Mondjuk azt tudom hogy a szomszéd egy kiló mézet 2000 Ft és a Viasz valami 3500 ft kilója árúlja de havi szinten a legrosszabb eseten mennyi folyik be ha nem titok?
