Ez a helyet azért hoztam létre,hogy minden olyan mű,gondolat,szerzemény,ami nem fér bele logikailag,vagy jó ízlésileg a Vers,vagy amit akartok.. topikba,ide kerülhessen.Legyen hát ez a topik azoknak az irodalmi gondolatoknak a gyűjtőhelye,amelyek az apatopikban eretneknek számítanak.
Úgy vélem ebben a topikban feloldhatjuk még az alapvető tilalmat is.Tehát ha valakinek olyan ingere támad,ám próbálja ki magát és lepjen meg bennünket néhány "sajátverssel"! Vagy ha szégyenlős az illető,akkor megteheti helyette más,hisz ugye az apatopikban az a kiskapu is tiltott,hogy bármely klubtag saját művét idézze egy másik klubtag.
Nosza!:-)
Kiszedem a tálat a kezedből. Ma én terítek. A közös evés, persze, hagymahéj az időben, leválik rólunk, hiába ülöm meg az asztalt, a lelkünk üres zsúrkocsi, tologatjuk. Neked amúgy is fáj minden, ami a szádhoz ér, kisebesedett benned, hogy élni kell ezért nem jó soha enni. Töltök vizet. Figyelem a buborékokon át a pohárba mélyedő tekintetedet, a kezed, ahogy csuklómhoz ér, jeges, félszívű nyugtatás, inkább sebez. Most mi baj? Mondjam, fényes délben, hogy megint este lett találjak ezerféleképp neked feloldozást? Inkább engedem, hogy félreérts, hámozok almát, érdeklődöm, ahogy az emberek, adok-veszek, bizalmat, lelkifurdalást. Vár ránk egy délután, külön, csupa számon- kérlelhetetlen pillanat, mikor indulok, rájövök, hogy egyedül fogsz leszedni. Csillogni kezd bennem jóvátehetetlenül a sok felengedett zsír, meg a szemed.
Bárki bármit mond, nem vitás, az ember furcsa entitás - nem jó õnéki semmi se, ám mégse vágy a Semmire, de sõt: rettenti a halál, inkább reszel, fest, kalapál, BigBrother-t bámul és bujálkod, hõzöng és hozzászól kupákhoz, hajszol infantilis rögeszmét; bûnöz, de álma szent szövetség, egymás eszén túljárni mily serény! s szirupos jelszava eközben: Hit, remény - önfeláldoz, mint szenthez illik, majd habzsol önzõn, egyre züllik, röpteti lelkét száz drogokkal, de visszahull; e vesztes oldal vonzza; máshol meg nem maradhat, csak itt: gyémántnak vagy kacatnak, halmoz magára súlyokat, nyög alattuk, rí, gyújtogat, és keresi másban az üdvöt, bár egymásnak õk mindig tükrök: csak áthull egyre, vissz magába - nincs tény, amelynek nincs szakálla; míg sajtót bújja, forr a vére - kik dõltek, buktak örömére, verset ír-olvas (vagy se nem) vagy csak teng-leng a flaszteren Nem egy csúcsmodell-entitás az ember, kérem, nem vitás.
Elég egyszerű. Kell hozzá egy kés. Nem egy ilyen virtuális, hanem igazi. Nem is nagy kés, közepes. Bicska. Akármekkora. Ez is jó lesz, na tessék. Biztos menni fog. Éle legyen, hegye legyen, apró kis recék.
Levágod az egyik ujjad, ez a minimum. Ne így, hogy csak huzigálod: nekikészülsz, durrbele. Úgy. Látod, megy ez. Most még kicsit érzékeny, de nem vagy már gyerek. Leitatod, átkötözöd, ha már ez a mániád. Nem egy olyan túl nagy tétel, mit vagy úgy oda. Jó helye lesz, ne izélj. Felajánlod a civileknek.
Nem hogy csak úgy felajánlod, elviszed. Becsöngetsz, jöttél. Beleteszed a dobozukba. Sok szép munkát, így meg úgy, neked az öröm. Hazabaktatsz, sutty, lekapsz egy másikat. Rákellenes Alapítvány, nincs mit mondani. Hetek, napok, órák, pedig mennyi minden lenne még. Keriapa, Bözsimama, na ugye.
Levágod a lábfejed, romák. Nem megy mindig elsőre, de ne legyél nyuszi. Mit szólnál, ha azt mondanák rád, hogy ez meg az. Az ilyennek énszerintem senki sem örül.
A másik lábad tőből kéne, ott van mondjuk Ózd. Kinn ülnek a gyárudvaron, hegyezik az ujjukat.
Egyik füled, másik füled, de szép ötlet, hallgass ide, kettő együtt lehetne a földönfutó kurdoké. Hánykolódnak jobbra-balra, pedig amúgy jó fejek.
Mit bámulsz a szemeddel, az egyébként se arra van, hogy bámulj. Bámuljon a világba, akinek nincs szíve. Meglátod majd, könnyen kijön, nem is az a probléma, csak attól olyan macerás, hogy nehéz úgy, hogy egybe. A kés hegyével mögé kerülsz, elmetszed a szálakat, és ha mondjuk nem hunyorogsz szánt szándékkal, akkor szinte egy-kettőre kész. Tapintásra persze olyan semmiségnek tűnik, de a szegény tiszacsunyi árvízkárosultak azért fognak neki örülni, ne félj.
Az orrodat azt szívem szerint meghagynám a fáknak. Annyi mindent hall az ember, szemét geci brazilok, bántják őket, letördelik, de arra már nem gondolnak, hogy az nekik igenis hogy fáj. A melleidre ott vannak a bántalmazott nők. Számra persze nem tudom, de mondjuk billió. Én például nem bírnám ki, amit azok kibírnak.
Olyan is van köztük, akit duplán ver a sors.
Na de azért ne szomorkodj, jön még a java. Addig jó, míg könnyű szívvel adni tud az ember.
A fél vesédhez úgy jutsz hozzá, ha itt lenn, az oldaladon vágsz egy nagy lyukat. Ne kaszabolj eszed nélkül, úgy oldd meg, hogy bármerre jársz, bármit csinálsz,
buszon, liftben, irodában,
percek alatt hozzáférj az életfontosságú szerveidhez. Egy darab máj jó esetben nem csak egy csöpp csecsemőt, de egy egész válságzónát kihúzhat a szarból.
Persze itt már az is van, hogy tilos közben enni. Inni is, mert inni jó. Tévét nézni pláne. Csókolózni, ringatózni, keresztpántos MANGO-topot venni hosszas vívódások árán a Mammutban.
Bejárni a fél várost egy eperízű kondomért.
Akinek ez belefér, az attól fogva kiteheti nekem a belét. Az egy komplett Eva Braun, és fogadok, hogy jódolgában azt se tudja, hol áll a feje. És fogalma sincs, mi a bánat. Hogy a puszta számok mögött hol bújik meg itt-ott az arány. Hogy hány bonbon Ferrero Rocher-ra jut hány tonnaszám gyengített urán.
Az ilyen ember olykor még a kukában is csak a saját maga hasznát keresi.
Aki meg egy Pál apostol, tegyük fel, de nem muszáj, csak az a lényeg, körülbelül tudja mi a szeretet, neki csak a szíve diktál, azt diktálja pam-param.
Ugrik önként, és dalol, vagy nem dalol, mert dolga van, és nem izél, hogy szar az élet, odalép, és lehajol, és mankó helyett kezet nyújt a világvégi halott ember végtaghiányos kicsi gyerekének.
Az életemben már annyi mindenről lekéstem, hogy lehetséges, talán még a halálomat is lekésem majd. Van néhány dolog, amivel kapcsolatban azért sajnálom, hogy nem lehettem a kellő helyen és időben ahhoz, hogy.....
Hajnal van, még alig pirkad: Ma is korán ébredek Gondolataim reggelig hol időznek, Vajon Nálad-e, Istenem?
Vagy elmémbe, mint annyiszor mindig Más gondolatok tolulnak Te eléd? Ejtsd foglyul őket, kérlek, Hogy ezt a kis időt reggelig Veled töltsem, s ez legyen elég!
Vajon milyen lehet "örökkévaló örömben és békében" élni? Azt hiszem, emberként nem élhetnénk meg ezt az állapotot. Az ember békétlenségre született.Örömét leli benne. Ha elveszik tőlea békétlenség lehetőségét, akkor vagy megszűnik ember lenni, vagy boldogtalanná lesz. Így hát az ellentmondás fel nem oldható.
