Leírás:
Igen, 3 gyerek, meg akkor is, ha tobben szemoldokuket huzigaljak, amikor meglatnak bennunket, vagy a pincer majdnem elejti a talcajat,a "sok" gyerek lattan, vagy amikor a mela undor ul ki a meno karrierista nocik arcara.Szamtalan sok esetet lehetne sorolni, sajnos meg mindig a "nyulak" effektus jut az emberek eszebe, ha kettonel tobb gyereke van vkinek.
S Nektek, akiknek szinten 3, vagy meg tobb van, hogyan oldjatok meg a mindennapokat? Isi-ovi-boli-edzes-kulon ora?? Nagyi, vagy potnagyi??
Egyaltalan, hogyan birjatok a napi nyuzsit a faradsagot, veszodseget, s az ezzel egyutt jaro mindennapi triplazott oromot??
Bocs mindenkitől... szeptember eleje óta hallgatom napi szinten a szomszédunkat énekelni, és a gyerekeit, amint zongorázni és furulyázni tanulnak. Néha (10%-ban) vannak tisztának tűnő hangok. A nagyobbik része viszont hamis. És ők jutnak eszebe a hallás és tehetség nélküli zenetanulásról.
Szerintem ez egy olyan tétel az életünkben, amit csak örömmel jó csinálni. Ezért megmutattam neki a szolfézstermet (meg a többieknek is meg fogom), aztán ha még szeretne, akkor tanulhat hangszert is. Szerintem a zene élményt adhat, a társaság is és egy csomó mindent tanulhat belőle a gyerek (pl. egymásrafigyelést).
Ha nincs kedves hozzá, akkor majd abbahagyja. Kényszer nincs. Szerintem nem teljesen helytálló az a gondolatmenet, hogy amit elkezdett a gyerek, azt fejezze is be. Én inkább azt mondom, hogy ha nem tudja tovább csinálni, akkor engedjük meg neki, hogy abbahagyja és kipróbálhasson mást.
"és sajnálom, h vmi alap szinten nem tudok zenélni, akár furulyázni vagy gitározni. épp csak h elszórakoztassam magam, vagy egy baráti társaságban játsszak, ha a társasáűgnak énekelni támad kedve..."
Netán benevezni az X-faktorba és társaiba... Nincs alapszinten. Amikor alapszinten játszol, akkor max magadnak, mert az kívülről hallva élvezhetetlen. Második gimi óta utálom a gitárt és Beatles-Illés és társait. Az egyik osztálytársam úgy döntött, eljött az idő és majd ő a táborban gitározik részben ott tanult meg. Alapszint = élvezhetetlen, legalábbis az én fülemnek.
Nagyon szeretem, ha valaki jól, szépen és tisztán játszik egy hangszeren. Tudom, hogy milyen mennyiségű gyakorlás kell mindehhez. És ebben benne vannak a hamis hangok is.
Amúgy meg hasznos a hangszerismeret, ha besokalltál attól, hogy a szomszédod operaénekesnek képzeli magát, némi musical beütéssel. Hosszú percekig tart, mire felismered mi a búbánatost danolászik torkaszakadtából. Na ilyenkor előszednék valami hegedűt és odavirnyognék neki, alapszinten :) Ehelyett csak bekapcsolok valami Zenét hangosat :)
De biztosan bennem van a hiba, hogy világgá futok a hamis hangoktól. Sok olyan dolog van, amit bárki csinálhat különösebb tehetség nélkül, és teleírhatja a netet versikékkel, telefestheti a lakását akvarellekkel, még színésznek is képzelheti tőlem magát (max a drámán röhögni fogok sírás helyett) ezeknek van egy közös ismérve: nem hangosak :) és nem fülsértőek.
Én mindig szerettem volna zenélni tudni, tavaly már vettem is egy gitárt.. :)
Na de a lányaim nem ezért járnak- már oviban is volt "zeneovi" foglalkozás, oda még a fiam is járt, de őt nem fogta meg, a lányaim viszont szerették. Így jött a szolfézs elsőben, aztán már másodikban a hangszer.
Bemutatták nekik a csellót, megtetszett nekik, de aztán Karinát sikerült rábeszélni a furulyára.
Leginkább amiatt, mert a csellót egy tanárnő tanítja, így egymás után mehettek volna, ami dupla idő- így meg többnyire ugyannakkor zenélnek, időben is jobb a megoldás. Ráadásul zenélhetnek együtt is, bár még eddig nem volt ilyen, most lesz először, de még alakulóban van a csellós szólam.
Van olyan is, aki már elsőben kezdi a csellózást, de a szolfézst csak később, mert ők is úgy látták, sok ez a gyereknek. Talán nem mindenhol, de ez is megoldható.
Nem. (Ellentetben a ferjemmel, aki soha nem tanult zenet, kottat olvasni se tud, de tok jo hallasa van es sokaig enekelt a barataival alapitott zenekarban.)
Szerintem is jo a Kodaly-modszer amugy.
a gyerekeim abszolut saját akaratukból és elszántságuk miatt járnak, először a Művésznő találta ki, hogy zenélni akar, volt felvételi, ritmus tapsolás, hallás utáni visszaéneklés ( én kissé tartottam ettől, mert akkoriban még többször hamisan énekelt , bár az ének tanár rendben van ) , sikerült, felvették és lett gordonka szakos. Majd a Muki kitalálta, hogy ő rockzenész lesz, konkrétan gitáros. A szolfézst a fiam most, hogy nagyobbak közé jár egyáltalán nem komázza, pedig ő is azon igen ritka fiúk közé tartozik, akinek nagyon jó hallása van, őrült mód szívesen énekel, danolászik, népdal, sláger, akármit , jó a ritmusérzéke . Keveset gyakorolnak, nem mindennap, de a kedvüket nem akarnám az állandó nyesztetéssel elvenni. Mindketten furulyáznak a suliban, elsőtől - terápiás célzattal.
No, és itt vagyok én, khm, aki 4 évig kiemelten tanulta a zenét, furulyát. Akinek a hallás utáni éneklése khmkhm, jellemző, hogy a 41-es osztályból én, egyedül én nem voltam énekkaros. Különtanárból jártam énekből (!!!) , így tanultam zongorázni is ,mert a tanár szerint úgy könnyebb. Hááát, a hátam közepére sem kívántam az egészet, az ének érettségin kivitték az elnököt, amikor én következtem , mert 3x kellett kétszólamút énekelni, plusz a Kodály szolfézsolás , és még furulya ...sikerült , de kínszenvedés volt.
Ha a gyerekem hasonló adottságokkal rendelkezne , biztos, hogy nem vinném zenére.
rolller: tudod 1 gyerekkel csinálni valamit délutánonként az nagyon más, éppen ezért a te gyereked példáját egy 3 gyerekes topikban olvasni sport vagy zene kapcsán, az pont olyan, hogy eszembe jut, amikor kiosztasz másokat egy másik topikban, hogy nem érthetnek hozzá. :)
3 gyerek mellett priorizálni kell, és leginkább nem aszerint, hogy járjon mindenhova minden délután sport, zene akármire, fejlesszük a beste kölkét, és tömjünk bele mindent, amit lehet. ÉS zenéljen, mert az jó, de ne zongorát, mert az nem fér be a lakásba, és olyan sportra járjon, amitől nem lesz féloldalas a mozgása, mert a hátának az árt. Min. 3 gyereknél az is fontos, hogy mihez van kedve, mihez van tehetsége, és melyek azok az opciók, ami mindegyik számára lehetőséget jelent.
És NEM nem kell minden gyereknek a zene, és kiválóan lehet élni zenetanulás és szolfézs nélkül, és nem csak az az érték, amit te annak gondolsz, és lehet érteni a zenét enélkül is. És részemről baromira unom, hogy valaki folyamatosan meg akarja nekem mondani, hogy mi minden kéne ahhoz, hogy tökéletes gyereket neveljek, és ha azt nem kapja meg, akkor hű meg ha.
Egyke voltam, zenéltem, sportoltam, nyelvet tanultam.... aztán egyszer azt mondtam valakinek, hogy olyan voltam, mint egy befőtt, akibe beleraktak minden "látszólag" fontosat, és felrakták a kamra polcára, hogy na akkor mostantól tuti befőtt leszel. De ahogy a növények és az állatok is szeretik, ha szólnak hozzájuk, simogatják őket, és ettől szebbek, gyorsabban nőnek, és barátságosabbak, így a befőttek is :)
Igen, igen, igen. Kötöttség volt (Bár én csak 7 évig zenéltem), szolfézs, hangszer, zenekar - minden áldott nap gyakorlás. És én pl. nem akartam ezt igazán.
Annyi mód és lehetőség van arra, hogy a gyerekem szeresse a zenét, és az enyémek szeretik is. Mindenfélét - a klasszikusat pont úgy, mint a maiakat.
De kodály-módszer ide vagy oda nem való mindenkinek a zenetanulás. Mondjuk nekem jó a hallásom nagyon, és konkrétan kirohantam a világból, amikor a gyerekem gyakorolni próbálta a furulyát hallás nélkül. Iszonyatos, borzalmas, tragikus. Minek?
Pláne minek, ha van más olyan művészeti ág, amihez több érzéke van?
Miért kell mindent csinálniuk? Millió dolognak van sok haszna, millió dolgot érdemes tanulni, de nem kergethetem végig a gyerekeimet mindegyiken.
Arról nem is beszélve, hogy 3 gyereked van neked is. Olyan dolgokat vállalj be, amit élvezettel csinálnak, mert akkor a délutáni logisztika az összes kínjával együtt élvezet lesz, mert látod, hogy a gyerekeidnek jó.
(Ettől még vidd el, hátha - csak ne azért, mert ez rém trendi, vagy mert te szegény 20 éve nem csinálhattad, és úgy érzed ettől lelki sérült lettél :DDDDDDDDDD)
henn nalad van amugy az igazsag kulcsa szerintem, es a kodaly modszer egyik lenyege epp az, h a nem tokeletes zeneerzekenysegunek is megtanitja a zenet
en pl gyerekkent be lettem tolva a szolfezs elokeszitore, mert akkor meg kijartak a suliba felveteliztetni, es a felvetelin, ami ritmuserzek es erdemi hallasra ment ra, nem ertem el a szintet, a szuleim azonban szerettek volna, h zenet tanuljak, es elinteztek, h jarhassak (oke, a meghuzott szint alatt voltam, de nem dramaian, szoval nem botfullel, de nem igazan jo hallassal, nem szepen eneklo hanggal, stb) - szolfezs 3. ev vegere pedig en voltam a legjobb hallas utan kottazo a csoportban, mert hogy a modszer megtanitott hallani, es 10 evet zeneltem osszesen, nem voltam tehetseges, de ugyesnek valszeg ugyes, es megtanultam erteni a zenet, ami nagyon nagy ertek,
es latom a sajat gyerekemen, h sehol se vagyok hozza kepes, neki van erzeke es hallasa, de az, h pl tudok neki segiteni, erteni az egeszet, az tok jo
(persze az idealis az lenne, ha az enekorakon rendesen kodaly modszerrel belenyomnak az alaptudast a gyerekbe, de tudjuk, h ez csak vagy)
_"Az életkora elég, de szerintem olyan gyereket zenére járatni, akinek ehhez nincs meg az adottsága az egy kicseszés - a gyerekkel, a tanárokkal, és magatokkal is."_
nemrég még én is kb. így gondoltam. és így gondolták a szüleim is, akik - bár tök ambíciózusak voltak velem kapcsolatban, ráadásul a környezetemben nagyon sokan jártak zongorázni - nem küldtek hangszert tanulni. hasonló adottságokkal rendelkeztem, mint a lányom.
mostanában viszont egyre inkább azt hallom, hogy ez nem kizáró ok, és a zene tök jó, és millió haszna van, és érdemes tanulni akkor is, ha nem akkora tehetség benne valaki, és én is kezdem már kicsit így gondolni, sőt, sajnálni, hogy nekem semmi közöm semmi hangszerhez, soha ki se próbálhattam.
őszintén szólva nem tudom, és ez egy viszonylag nagy dilemma most nálam. mert azt nyilván nem akarom, hogy utája, vagy ilyesmi. de hátha van olyan tanár, aki mellett nem utálja meg, ne adj isten, megkedveli. és tanárral sem akarok kicseszni, isten ments. de hallottam már olyanról is, hogy vannak olyan zenetanárok, akik maguk is azt gondolják, amit az előző bekezdésben írtam, és nem kicseszésnek veszik, ha egy kevésbé tehetséges gyereket kell tanítgatni valami hangszerre. mint ahogy mittudomén matematikából is vannak kevésbé tehetséges gyerekek, és mégis nem minden matektanár érzi kicseszésnek, ha egy kevésbé éleseszűnek kell megvilágítani mondjuk a pitagorasz tételt.
Szerintem ha valaki tenyleg rendesen tanul zenet, az hatalmas nagy feladat es kotottseg. En kb. 10 evig jartam zeneiskolaba, sokszor abba akartam hagyni, de a szuleim "nem engedtek". (Ha nagyon utaltam volna, vagy nem lett vona tehetsegem hozza (van), akkor nem eroltettek volna szerintem.) De en nem akarom ezt a gyerekemnek! Ugy szerettem volna egy csomo mast csinalni, edzesre jarni pl., de nem fert mar bele az eletembe. A mindennapos gyakorlast kifejezetten utaltam :) Ha a gyerek kifejezetten akarja a zenet, akkor persze, de en semmikepp nem fogom biztatni ra. Ha elkezdi, akkor is barmikor abbahagyhatja. En ezzel mondjuk pont szellel szembe fogok pisilni, mert a gyerek olyan suliba jar, ami egyben zeneiskola is, szerintem mindenki fog zenelni. O most azt mondja, hogy nem akar (szerintem azert, mert van kotelezo szolfezs az elso ket evben, es azt nem szereti. Jovore mar csak annak kell, ,aki hangszert is tanul majd), enekkarra viszont szeretne menni, szerintem ez igy pont jo lesz.
Nálunk inkább terápiás jellege van, zeneterápia+finommozgás, Luca idén kezdett tanulni furulyázni, 3.-os, 9,5 éves. Szereti, heti 2 szolfézs van, + 2 heti 2 furulyaóra (most csak heti 1, mert az adventi és a karácsonyi hangversenyekre gyakorolnak énekkarral). Nem mondanám, h sokat gyakorol, napi 10 perc max. Zongorát, gitárt, más hangszert, ill. később, ha már jobban megy, többet kell gyakorolni. Lucának valószínű van vmennyi halláscsökkenése, énekelni nem tud (egy hang sincs a helyén, bár alakul : )) furulyában viszont ügyes : ) nem hamis. sztem elfoglaltságnak kiváló, ha nem is lesz belőle zenész, ártani nem árt, amíg a gyerek kedvvel megy, szereti. ha kényszerítve van, az nem jó nyilván. (most itt nem arról van szó, h néha-néha aszondja, h nem akar menni, hanem ha tartósan utálja, akkor nincs sok értelme...)
Én ezt a 2. gyereknél kérdeztem önmagamtól, az első uis egy 5 éves koráig MINDEN éjjel többször ébredő, pavor nocturnusos, kiscsecsemőnek hasfájós, izomfájós (anyagcserebeteg, koraszülött) folyton ordító, autista kölök : ) ehhez képest a 2. jó alvó (volt, másfél éves koráig, most ő a legproblémásabb, abból a szempontból, h nem akar aludni menni, és ha mégis, főleg apja ágyában szeretne ill. ha bevisszük a saját ágyába, nem ritkán jön át éjjel, hajnalban) és ezekután a 3. egy ajándék, komolyan, az első 3 hónap után (mikoris éjjelnappal üvöltött a hasfájás miatt) egy irtózatosan jó alvó, bár kezdi ő is a dackorszakos hülyeségeket, miszerint "nem akajok ajudni" - miközben dől el a fáradtságtól este 10-kor...
Az életkora elég, de szerintem olyan gyereket zenére járatni, akinek ehhez nincs meg az adottsága az egy kicseszés - a gyerekkel, a tanárokkal, és magatokkal is. Biztosan van neki olyasvalamihez érzéke - más művészeti ág - amihez kedve is lenne, és örömet is okozna neki (rajz, dráma stb)
A zenét meg lehet szerettetni másképpen is. Nálunk a két nagynak nem igazán van jó hallása, a kicsinek igen. A középsőt egy olyan osztályba sodorta az élet harmadikig, ahol hangsúlyos volt a zeneoktatás. Félév után nem kellett furulyáznia (nagyon örültünk), 2 év után már az énekkari fellépések sem voltak (na ennek még jobban).
látom, itt mindenkinek a gyereke tanul zenélni. megkérdezhetlek titeket, hogy mikor kezdték, és saját döntésből-e? vagy kis nyomásra? és szívesen járnak? otthon is kell gyakorolni? sokat?
én is szeretném, ha tanulnának, de még nem kezdtek el. a legnagyobb 6,5, elsős. nem késett le róla? mikor kéne / kellett volna elkezdeni? mekkora kitartás kell hozzá? és milyen készségek? (az enyémnek - khm - nem kifejezetten jó a hallása. bár lassan alakul.)
Hát nálunk én viszem a furulyát+kottakönyvet du., mikor megyek a gyerekért suliba, nehogy elhagyja, itthonhagyja, még jó h nem csellózik : )) a középső gitározni akar, a legkisebb meg dobolni és gitározni. szép lesz : ))
Az miért van vajon, hogy a betegségek és hasonló váratlan cuccok mindig pénteken ütnek be? Holnap hajnalban a legnagyobbnak edzés, ezzel kb. párhuzamosan az egyik húgának verseny, a másik megbetegült, plusz még ott a kicsi, akit szintén el kellene helyezni. És múlt héten detto ugyanez, csak akkor agyrázkódás volt műsoron. Tudnék sikoltozni, na.
Amikor a nagyfiam még "egyke" volt, én is álmodtam ilyeneket...
Korkülönbséggel kapcsolatban azt mondta nemrég, h jobb lett volna, ha az öccse hamarabb születik (6 év van köztük).
Mondtam, h nem rajtam múlt.. Én szerettem volna, de az élethelyzetünk miatt az apjuk nem vállalta előbb. (Nappalin tanult még.)
Racionálisan igaza volt, amúgy meg fájt a szívem, h szegény fiam testvér nélkül van- igazából ő most is egyke, a három "kicsi" meg valóban testvérek: tudnak együtt játszani, stb. A nagynak nem vonzó már velük lenni, pedig elég nagyok már hozzá, de ritkán lehet rávenni. :(
Haha, ugyanígy voltunk mi is :-)))
Két igen jó alvó gyerek után dobott a gép egy 2 évig éjjel ébredőset. Háá nóóórmáális maaargit? Kérdezhetném önmagamtól, de végülis (nagy nehezen) túléltük.
Mostanra az apja szavaival élve ő a legbűbájosabb gonosztevő a világon.
Nekem csak rémálmaim voltak ilyenek. Hogy elfelejtek az oviba menni a gyerekért, ami hatig van nyitva, utána állítólag átvitték volna a maradékot valami gyermekvédelmi helyre. Na én azt álmodtam egyszer, hogy fél hétre megyek, és már nincs a gyerekem, átvitték, és ott meg közölték, hogy majd holnap visszaadják, de csak ha időben megyek érte.
Csongornál az úgy van, hogy mondjuk a napi x etetések harmada után kínlódik fél-1 órát, mert bentmaradt egy büfi vagy csak diszkomfortos... nos, ha ez éjszakára esik, akkor szívás van. Most kettő is éjszakára esett, bezzeg nappal alszik folyamatosan :D
de végülis én is ledőltem fél órára - amiből a futár ébresztett -
Én arra emlékszem, egész konkrétan, mikor a 3. bébit hazahoztuk, és végigsüvöltötte az első(50) éjszakát, ültünk az ágyban a pasimmal, és egyszerre kérdeztük, hát noooormálisak vagyunk mi?! Volt két 'bejáratott' gyerekünk, önállóak, vége a pisi-kaki-cici körforgásnak, tudnak beszélni, erre nem bírtunk magunkkal, és tessék! :)
nekem volt egy kicsi, másik pici, de azt gondolom visszagondolva ( remélhetőleg nem csak az idő szépítette meg ), hogy kutyafüle a majd 17 éves kamasz, 10éves kiskamasz ( lány !!!!!!!! ) és a szintén 8és fél kiskamasz mellett. Tény, itt már - elvileg - tudom miért nyíg , de, hogy sokkal nehezebben elviselhetőbbek, az hétszentség
Kriza, tudtok élni, na :-)) nálunk alapfelállás, hogy én hangszerhez nem nyúlok, max annyit, hogy beteszem az autóba, ők hozzák le, veszik ki, ha hazaértünk. Volt már ebből problematika, amikor reggel - többszöri kérés és cickányozás ( 3 szólás után cickány- oroszlán üvöltés lenne, de mégsem üvöltök, helyette cickány ) után sem hozta le a Művésznő a gordonkát, háát, így járt , bement, elmondta a tanárnőnek..csá---
A harmadiknal nekem attol volt konnyebb, hogy biztosan tudtam, hogy elmulik egyszer a hasfajas, az ejszakai musorok (na jo, azert a fiam neha megingatott ebben a hitemben ;) ), az egesz napos fenekrazogatas igenye, stb. A masodiknal meg nem voltam ebben biztos, azt hittem, hogy csak az elso gyerekem volt mintababa :)
Amugy amikor olvasom itt a negygyerekeseket, akkor egesz jol megertem azokat, akiknek egy-ketto van es amulattal neznek ram, hogy hogy birok harommal. En ugyanugy nezek arra, akinek meg tobb van :) Aki meg masodszor is bevallalja az egy kicsi -egy pici felallast a nagyok melle... hat az valami szuperzseni szuperanya szerintem :)
