"Amikor a Sárgakő-folyónál lentről is, fentről is oldalba kaptuk a csillagos-sávos imperialisták egyik elit alakulatát, a Hetedik Lovasságot (ezt jól fordítom?). "
Az hogy értendő, hogy lentről is? A víz alól is támadták a katonaságot? :-)
Szerintem itt azért az is felvetődik kérdésént, hogy a 19. sz. közepe táján az átlag amerikai fehér férfiak mennyire voltak jó egészségi és fizikai állapotban?
Olvastam már jó régen egy cikket, amely ezzel foglalkozott, fehér telepeseket és síksági indiánokat hasonlított össze, összességében azt hozta ki, hogy a síksági indiánok fehérjében igen dúsan táplálkoztak és összességében véve jó fizikai kondícióban voltak, jobb egészségi állapotban mint nagy átlagban a fehér amerikaiak...
Azt már csak én teszem hozzá, hogy nyilván amikor nem éheztek vagy nem kapta el őket valami óvilági eredetű járványos betegség, amelyekkel szemben szinte semmi immunitásuk nem volt.
A harctéri tapasztalat sem volt feltétlenül jellemző, a Hetedik egy jó részét fiatal, Európából frissen bevándorolt, zömmel német és ír migránsok alkották, akiknek egyetlen megélhetési lehetőségük a hadsereg volt akkoriban. Az angolt sem bírták túl jól, életükben nem vettek még részt indiánokkal való nagyobb harcban, némelyiknek a lovaglási tudása is hiányos volt. A tisztikar viszont jól képzett (West Point), tapasztalt, polgárháborús veteránokból állt, de az indián harcmodorhoz ők sem voltak feltétlenül hozzászokva...
csillagos-sávos imperialisták egyik elit alakulatát, a Hetedik Lovasságot (ezt jól fordítom?).
Erről eszembe jutott valami.
Mikor Custer csapatának elesettjeit vizsgálták az antropológusok jó pár éve, azt állapították meg, hogy azért nem voltak hú de jó állapotban, gerincbántalmak - kopások (lovaglás), vitamin és ásványanyag hiány (helytelen táplálkozás), fogazat...
Persze egy alakulatot elitté tehet a legmodernebb fegyverzet, a legkiválóbb ló és öszvér állomány, a harctéri tapasztalat és a vezető milyensége, ez kétségtelen.
A Borsós-fenéknél (lehet, hogy rosszul ferdítem?) 1873. augusztusában vívott csata volt már?
Amikor a Sárgakő-folyónál lentről is, fentről is oldalba kaptuk a csillagos-sávos imperialisták egyik elit alakulatát, a Hetedik Lovasságot (ezt jól fordítom?).
Ott ahol a Nagyszarv-folyó ömlik bele a Sárgakő-folyóba, azzal átellenben, az északi parton.
A kuglis világtérkép keresésre földobta, Montana jenki államban van, bár 1873-ban még nem tagállam, csak territórium volt:
Sajnos itt sem sikerült döntő győzelmet aratnunk, a csillagos-sávos (Stars and Stripes) hadsereg hivatalos jelentése szerint fölényesen ők győztek, én inkább döntetlenről beszélnék, az közelebb áll a valósághoz...
"Khángi Yatapi hunkpapa harci főnök vitézül harcolt:"
Végül azonban a hunkpapa lakoták kénytelenek voltak meghátrálni a sokszoros számbeli és technikai túlerő elől és 1876/1877 telén Kanadába húzódtak, ahol közel 4 évet töltöttek önkéntes száműzetésben.
Khángi Yatapi (jelentése kb. Varjúkirály, ang. Crow King) egy nagyobb csoporttal, amelyet Pizhi főnök vezetett, 1881. január 3-án adta meg magát az amerikai hadseregnek a montanai Buford-erődben.
Varjúkirály főnök 1884. április 5-én hunyt el egy hosszan tartó megfázás következtében az Álló Szikla rezervátumban.
Haláláról a Bismarck Tribune c. újság tudósított, amely szerint a főnök a halála előtt római katolikus rítus szerint felvette a szentségeket...
Khángi Yatapi (Varjúkirály, születési dátuma ismeretlen, kb. 1835 - 1845 között születhetett, elhunyt 1884. április 5-én):
Ma meg a Little Bighorni csatának van a 146. évfordulója.
2026-ban lesz a 150., kíváncsi vagyok, hogy akkor majd lesz-e valami össznépi nagy megemlékezés az US--ban, őshonosok és fehérek nagy egymásra borulása...:-)
Volt egy nagyobb ütközet annak az évnek október 21-én a Cédrus-patak mellett, más néven a Nagy Száraz Patak mellett.
A wikis szócikk - Battle of Cedar Creek - nem határolja be pontosan, csak annyit ír, hogy a Sárgakő-folyótól északra, a Nagy Iszapos Víztől, a Missouritól meg délre volt, a Cédrus-patak vagy más néven a Nagy Száraz Patak közelében.
Földrajzilag azt hová tennéd pontosan, Ferenc?
Én a tekés térképen találtam egy Big Dry Creek nevű helyet Montana jenki államban, a Missouri egy kisebb mellékfolyása, szerintem ez lehet az.
"1903-ban interjúkat adott Thomas B. Marquisnak, az északi sájen rezervátum korábbi orvosának, ebből aztán később, 1931-ben megszületett egy híres könyv (Faláb: Egy harcos, aki harcolt Custer ellen)."
Odaát Jenkiföldön ez annak idején szinte alapmű volt az északi sájenek és más síksági csoportok történetével és néprajzával foglalkozó szakemberek körében, gyakorlatilag dokumentum értékű, hiszen első kézből származó, hiteles értesülések alapjáníródott.
Angol címe: Wooden Leg: A Warrior Who Fought Custer.
Na itt letapadnék egy kicsit, mert Faláb harcostársnak meglehetősen hosszú és változatos életútja volt.
1877-ben adta meg magát a társaival, onnan előbb a dakotai White River rezervátumba, majd az oklahomai déli sájen rezervátumba került.
Onnan később mégis visszatért északra, végül az északi sájenek rezervátumában telepedett le a Nyelv-folyó mellett.
1889-ben felderítő lett az amerikai lovasságnál, felderítőként részt vett az utolsó sziú háborúban, 1890-ben.
1903-ban interjúkat adott Thomas B. Marquisnak, az északi sájen rezervátum korábbi orvosának, ebből aztán később, 1931-ben megszületett egy híres könyv (Faláb: Egy harcos, aki harcolt Custer ellen).
1906-ban részt vett egy találkozón, amit a Little Bighorni csata 30 évfordulója alkalmából hívtak össze, ezen a csata több egykori résztvevője, fehérek és indiánok is részt vettek.
1908-ban a rezervátumban fölvette a keresztséget.
1913-ban egy sájen küldöttséggel Washingtonban járt, Washington mellett New Yorkban is megfordult.
Innen hazatérve bíró lett a rezervátumban.
A fehérek közül sokan törzsfőnöknek (chief) tartották és szólították, de valójában sohasem volt törzsfőnök, "csak" bíró a törzsében.
Ezt a rajzot a Faláb (sájen: Kâhamâxéveóhtáhe, ang.: Wooden Leg) nevű északi sájen harcos (1858 - 1940) készítette , aki 18 éves ifjúként vett részt a Rózsabimbó-patak csatájában:
"Három Csillag Katonafőnök" menetoszlopa június 1-jén vonult ki a Fetterman-erőd (Wyoming Territórium) kapuin észak felé.
kb. 1.100 kékkabátos, akikhez mintegy 300 abszaróka és sosóni harcos csatlakozott.
Már június 9-én is egy kisebb összeütközésbe keveredtek egy kb. 200 fős északi sájen harci csoporttal a Nyelv-folyó menti magaslatok, azaz angolul a Tongue River Heights környékén, ott ahol a Prérikutya-patak (Prairie Dog Creek) a Nyelv-folyóba (Tongue River) ömlik.
Három Csillag itt egy ideiglenes utánpótlástábort alapított, amelyet a sájen harcosok megpróbáltak meglepetésszerűen megtámadni, hogy elhajtsák a hadsereg lovait és öszvéreit.
Ez végül is nem járt sikerrel, a sájenek két harcost veszítettek, a hosszúkések két sebesültet, ill. elpusztult a hadsereg egy öszvére és megsebesült két katonaló.
Szóval nem igazán sikerült rajtaütnünk a csillagos-sávos gyarmatosító hadosztályon...
Ma egy állami park (State Park) van a csatamező helyén, gondolom, hogy Montana USA-állam tartja fent. Plusz ugye mint történelmi emlékhely, az US nem túl hosszú (sőt bizonyos értelemben kifejeztten rövid) történelmének egy epizódjára emlékeztet :-)
Nyisd meg a kuglista térképet és üsd be a keresőbe, hogy Rosebud Battlefield State Park, majd menj rá a fotókra.
Több mint 300 fotó van feltöltve, azok alapján egy kis fantáziával elképzelhető a csata menete, lendülete. :-)
A csata sájen neve egyébként az, hogy "Ahol a lány megmentette a testvérét."
Ugyanis a csata hevében egy északi sájen harcos alól a katonák kilőtték a lovat, de ekkor a húga vágtatott be egy foltos indián pónin a tűzvonalba, és mint sem törődve a kékkabátosok sortüzével, sikeresen kimentette testvérét a frontvonalból...
Úgy tudom, hogy a Rosebud-csata az USA-beli közvélemény körében is sokkal kevésbé ismert, mint a Little Bighorn.
A témával foglalkozó amerikai történészek viszont kutatták, kutatják, feldolgozva mind a hadsereg hivatalos jelentéseit, a korabeli újságcikkeket és a harcokban résztvett különféle őslakos csoportok (lakota, sájen, varjú, sosóni) szóbeli hagyományait.
Hogy konkrétan régészeti feltárás mennyiben volt a helyszínen, azt nem tudom, kérdéses az is, hogy töltényhüvelyeken meg esetleg fegyvermaradványokon kívül mit találnának.
Tömegsír tudtommal nem volt, mindkét fél elvitte a halottait máshová eltemetni, no meg jóval kevesebb halálos áldozat volt, mint Little Bighornnál.
Emléktábla mindenesetre van kihelyezve a csata helyszínén.
Nekem mindig az villan be, hogy vajon egy ilyen helyszín komoly kutatásánál (talán mostanában Mohácsot tudnám írni példaképp, vagy évekkel ezelőtt Custerék terepét) mi mindent lehetne találni?
