Ez a rovat az Írástörténeti Kutatóintézet baráti körének a szélesebb nyilvánosság felé történő megnyitása kíván lenni. Be akarunk számolni az itt végzett munkáról, meg akarunk vitatni nyitott kérdéseket az előrelépés érdekében.
A székely rovásírás eredetét kutatva ugyanis sok új felismerésre jutottunk a kutatótársakkal, amelyeket érdemes megbeszélni. Azt is tapasztaltuk, hogy nagyon sok segítséget kaphatunk a nyilvánosságtól.
Így jutottunk például egy hun tárgyhoz, amelyiken székely betűs, magyar nyelvű rovásfelirat van. Így kaptuk a most bemutatandó honfoglaláskori keresztet is, amelyiken szintén van egy magyar nyelvű rovásfelirat. Az akadémikus "tudomány" mindezekről még - tudtunkkal - semmit sem tud, vagy nem foglalkozik vele.
Így találtunk egymásra és újabb segítőtársakra is, akik fordításokkal, nyomdai előkészítéssel és millió más módon segítettek nekünk, meg a tudományos kutatásnak. Illik valamit közreadni ezekből az eredményekből és érdemes a nyilvánosságnak ezt a formáját is kihasználni a továbblépés érdekében.
A rovat címében megfogalmazott állítást is megvitathatjuk (a google-ba beütött "Az Éden írása" keresőszövegre megjelenik a tanulmány), de van ezer más írástörténeti tárgyú megbeszélnivalónk is.
A rovatot rovó nyitja, de ezen a fedőnéven több munkatársunk is közreadhatja a véleményét.
A [a] csak akkor hallik ki, ha hosszabban ejted a kelleténél.
egyébként [o] (KoVAS) aztán [ou] (KouVAS) úgy jön csak hosszabb kitartással [a] KaVAS) a mássalhangzó csatlósa.
De miért is ??
Mert az "á" mély hangrendű, HÁTUL KÉPZETT. És a harmónia ( nem a harmónia okán, ez csak annak leírása) lényege, jobb ha egy szó csak magas vagy csak mély hangrendű: mert a hang előállítása ugyanott történik...
Tudniillik a GYORS beszédben már nehéz az elől- és a hátulképzés váltogatása, így nem az [ö] kerül oda.
Az "Á" egyébként egyedi eset, mert félúton képzett (nem az "a" hosszú párja, hanem önálló hang), de inkább mély hangrendűnek és hátul képzettnek tartják.
A képzés helye szerint a magánhangzók lehetnek magas (elöl képzett) vagy mély (hátul képzett) hangrendűek:
Magas hangrendűek: e, é, i, í, ö, ő, ü, ű ( elöl képzett)
Mély hangrendűek: a, á, o, ó, u, ú ( hátul képzett)
"Hát ha a "dravidá"-t a "druidá"-ból származtatod .... de még akkor sem ..."
A dravidák kifejezés több helyütt ősi ázsiai népre vonatkozik, míg máshol dravida nyelvet beszélő népeket jelöl.
A druidák kelta papok voltak.
"Egyikünk sem talált Zaicz szerint:
lakáj [1560] ’libériás urasági inas, belső szolga’ Német jövevényszó, vö. német Lakai ’hercegi vagy királyi szolga, talpnyaló’, mely a francia laquais ’szolga’ átvétele."
A német eredetet fogadta el a hivatkozott forrás is, amint írtam.
Kikerestem az előbbi szavak német megfelelőit:
lak= Haus, Bahausung
lakás= Wohnung
lakott= Bewohnt,
lakozik= Wohnen,
lakik=Wonen
lakáj =. Berdiente, Lakai
Nem lepődtem meg!A Lakai szó etimológiája nem vezethető le a felsoroltakból, s mint látható a Wohn szó köré egy kisebb szóbokor épül, de a Lakai sehogyan sem része.
Következésképp a németben is jövevényszóként kell elkönyvelni.
Eleddig csak a magyar szórendszerbe illeszthető, semelyik másik említettbe sem!
Ez miért nem tűnik föl egy nyelvésznek? Nem is egy nyelvésznek, hanem soknak! Pedig olyan világosan látszik mindhárom nyelvben az idegenszerűsége, hogy csak nem kiabál...
Most már csak az a kérdés, mi alapján gondolják, hogy a németből ered?
"A többi "szómágia" kategória."
No, persze, mert van legalább egy kis logika benne, amit minden eddig olvasott forrás nélkülöz, s helyette légbőlkapott, minden tudományos módszert és igényt mellőző állításokkal áll elő.
E semmitmondó ex katedra kijelentések helyett lehetne-e egy kicsit alaposabb - legalább az enyémet meghaladó - bizonyítást valahol találni?
Bár egyáltalán nem biztos, hogy a lakáj a lackey közvetlen átvétele, miután a lak, lakás a ház szinonimája, s ez egy áj képzővel együtt a lackey-vel azonos jelentésű szót alkot.
Egyikünk sem talált Zaicz szerint:
lakáj [1560] ’libériás urasági inas, belső szolga’ Német jövevényszó, vö. német Lakai ’hercegi vagy királyi szolga, talpnyaló’, mely a francia laquais ’szolga’ átvétele.
Megjegyzem Anglia másik ősi népe a dravidák mellett a kelta...
Hát ha a "dravidá"-t a "druidá"-ból származtatod .... de még akkor sem ...
A többi "szómágia" kategória. Mint Karinthy a "pénz" etimológiájával ...
"Értsed. De akkor itt az angolból jött "lackey" = lak-áj. Ejtése amúy: "leki" volna, csak a magyar fül a magyar képzőt "hallja" oda. És, ugye, késői átvétel megint, nem lehet már -ly-nal írni."
Igen, ez a magyarázat valóban nagyon izzadságszagú...
Bár egyáltalán nem biztos, hogy a lakáj a lackey közvetlen átvétele, miután a lak, lakás a ház szinonimája, s ez egy áj képzővel együtt a lackey-vel azonos jelentésű szót alkot. Az meg a véletlenen múlt, hogy a hangzásuk is hasonló.
A lack hiány jelentéssel bír az angolban, így ez nem lehet az átvétel alapja se oda, se vissza. A lacky hitvány, szolgaembert jelent, ami lehet az előző képzett alakja. Igaz ez csak feltevés részemről...
Vagy mégsem? Közben találtam egy forrást ahol a következő olvasható:
Minő véletlen! A dravidák ősi ázsiai nép, akikkel évezredekkel ezelőtt álltunk kapcsolatban.
Lehetséges, hogy a lak - lackey mégiscsak közös gyökerű szó?
Kíváncsiságból megnéztem mit mond a lakáj szóról a már korábban is linkelt "tudomány":
Ott német eredetre voksol, (tisztán tudományos alapon) megjegyezve a spanyol, francia lehetőséget is.
Nos kicsit utánanéztem ennek a spanyol (lacayo=lakáj) szó eredetének is, s a következőkre jutottam:
lak= casa hous (ház)
lakás= apartamento apartment
lakott= poblado inhabited
lakozik= conectado connected
lakik= vivir (tele a hasa) live (él)
lakáj= lacayo lackey dravida lakkei
Vö. a fentebb említett lack= hiány jelentéssel!
Míg a magyar nyelvben gyönyörűn kirajzolódik a szavak egymásra épülő rendszere, a spanyolban, angolban ennek nyoma sincs.
Ott biztosra vehető, hogy jövevényszó. De honnan?
Tudjuk, hogy egyrészt ibérek, másrészt kelták alkották a spanyol őslakosságot.
Megint a véletlen! A kelták szintén kapcsolatban áll(hattak) a magyarokkal, így a korai átvételre minden eshetőség adott volt. Megjegyzem Anglia másik ősi népe a dravidák mellett a kelta...
Itt az is kiderül, hogy az ály egy mindenkor használható képző alkalmassá téve a gyököt (tövet) új szavak létrehozására. Így alakulnak ki a már jól ismert - bár körömszakadtáig tagadott - szóbokrok.
Ami a KIRÁLYt illetve a KRÁLt illeti, itt is megfigyelhető a KRÁL-ban a KöRÁL hangkiejtés.
Európa nyelveiben gyakorlatilag nincs olyan, ami ne használna a hangkészletében "ö" hangot, különállóan mégsem jegyzik, az ábécében nemlétező.
( Az angol is kiejti , jóval több szavában, mint ahogy gondolnánk.)
Hogy miért pont "ö", lehet, ebben a Hollós István-féle tanulmányokhoz kell visszamenni, ahol ezt a hangot a pregenitális szakasz labiális-orális csoportjába sorolja ("Ö" egyébként kerekítéses ajakhang, a csecsemők legelső hangjainak egyike az "M" orrhang mellett...)
Ugyanis a középfelnémet "zwec" -ben ha megnézed és végigviszed a kiejtést MÁSSALHANGZÓRÓL MÁSSALHANGZÓRA, különösképpen az első kettőt illetően, akkor bizony kiejtésben a CöVEKö jön ki.. Vedd fel ahogy kiejted, és lassítva hallgasd vissza... A C és V mássalhangzókat máshogy nem vagy képes kimondani, minthogy odakerül egy ezredmásodpercnyi "ö" hang is.
A mássalhangzókat MINDIG egy magánhangzóval együtt ejtjük, még akkor is, amikor nem jelöljük írásban, kivált akkor, ha az a magánhangzó egyáltalán nem hangsúlyos. De attól még ott van !!!!
Ahogy a magyar LÓ == LOU, HÓ == HOU
Szóval ebben a tekintetben a magyar nyelv sokkal jobban követi a beszélt nyelvet a szótagoló és msh. torlódást nem szívlelő magatartásával...
( A szabályzatok két dolgot térítettek el a beszélt és az írott között: a teljes hasonulást, és az elválasztásokat... Ez utóbbi nyilván nem érintette annyira a beszélt nyelvet, csak ott a szóértelmezésre hatott ki..)
És hogy a szlávnál maradjunk: "kvas" a. m. "kovász". ITT IS igaz, hogy "a szó- kezdő mássalhangzó-torlódás feloldása nem az átadó nyelvi magánhangzóval analóg magánhangzóval történik.
Tehát a "király" NEM rendhagyó és nem kivétel, így emiatt IS bőven lehet direkt szláv átvétel.
"Az igazi nehézség a szláv *kral’ь > magyar király esetében az, hogy miért nem lett a *kral’ь-ból éppúgy *karály, ahogy a *bratъ-ból barát vagy a *brazda-ból barázda. Erre igazán meggyőző magyarázatot nem találunk sem MELICH idézett cikkében, sem ott idézett vitapartnereinél. MELICH krÎl > *kÎrál > *kárál > kërál, kërály > király hangfejlődést tesz fel a magyarban, noha, mint írja, „az a – á > o – á sort a királynál nem tudjuk kimutatni” (MELICH 1908: 26). Kétségtelen, hogy a király egyedül áll abban a tekintetben, hogy a szó- kezdő mássalhangzó-torlódás feloldása nem az átadó nyelvi magánhangzóval analóg magánhangzóval történik (vö. KESZLER 1969: 40)."
NEM igaz !
Mert lásd "cövek" a Zaicz-ban:
"cövek [1346 tn. (?), 14. század] Német, közelebbről felnémet jövevényszó, vö. középfelnémet zwec ’ék, szeg; célpont; kúp’, korai újfelnémet zweck ’céltábla közepébe vert csapszeg; célpont’, német Zweck ’cél; értelem’, Zwecke ’lapos fejű acélszeg’, a német szavak eredete tisztázatlan. A szó eleji mássalhangzó-torlódás a magyarban feloldódott."
AKKOR miért nem "cevek" lett ?????
Ergo a "király" NEM "egyedül áll". Így Zoltán csatlakozó okoskodása (ill. nem az övé, csak egyetért vele) nem fogadható el:
"JEVGENIJ CHELIMSKIJ (1988; 2000: 433–5) mutatott rá arra a lehetőségre, hogy ha a magyar nem közvetlenül a szlávból, hanem török közvetítéssel vette át a szót, akkor ez a probléma könnyen megoldódik, mivel a törökben a magyartól eltérően a szókezdő mássalhangzó-csoportok felbontására nem az átadó nyelvi magánhangzó analógja, hanem egy rövid (hangrendtől függően) ï ~ i betoldásával történt. Tehát ha feltesszük, hogy a szláv *kral’ь szó nem közvetlenül a szláv köznép nyelvéből, hanem – amit a szó jelentése is valószínűsít – a részben török nyelvű elit nyelvének közvetí- tésével, egy török *qïral alakon keresztül került a magyarba, ez a hangtani nehézség magá- tól megszűnik."
És, ugye, ott van nálunk még a "kerál" változat is.
"A szláv mit sem tud arról, hogy a korona egy királykör."
+ egy kereszt, ami szintén a körhöz kapcsolódik, egy képzett szó, mint a halaszt, maraszt(al) meneszt, jöveszt, stb.
Kereszt-köröszt: körbe jár, körül jár, köröz, körmozgást végez. Talán az élet körforgására utal.
De mint tudjuk ez is szláv eredetű...:D
Lehet egy másik jelentése is, amely a sumér forrásból vezethető le:
A sumér egyenlő szárú kereszt - mint képírás - később egymásra merőleges két ékjel (Labat szótár 74. sz. jele) olvasata (kiejtése) mas és par (más és pár). Ezt Labat nem értette francia lévén, viszont lefordította saját anyanyelvére:
separer=külön, jumeau=iker értelemmel. (ami ugyan az, mint az olvasata magyarul: más és pár.)
Ebben a duális egység kerül kifejezésre, amit az istenpáros női-férfi szimbóluma is szemléltet. Az is más és pár.
A mi számunkra inkább az égi-földi egység dualitása az érdekes, melyben a király az égiek földi képviselője, a nép szolgálatára, megvédésére rendelve a főpapnő - mint az anyaisten földi megtestesítője - jóváhagyásával, felkenésével.
"A magyar viszont tud róla, ezért gyöke ennek a szónak a kör,"
Mint a teljesség szimbóluma.
"Egy másik példa; egy igen elterjedt nemzetközi szó a kereszt."
Értsed. De akkor itt az angolból jött "lackey" = lak-áj. Ejtése amúy: "leki" volna, csak a magyar fül a magyar képzőt "hallja" oda. És, ugye, késői átvétel megint, nem lehet már -ly-nal írni.
A tagadásnál több, mert a lehetőség adott, az ábc-ben megtalálható mindkét betű. Nyilván azért, mert használták.
Csak hogy a "király"-ra is használták volna, az akkor nem igazolható.
Az ögyél a Szeged környékieknek természetes, de Bp.-n ugyan úgy visszakérdeznének, mit a homál-nál.
De hát ti értettétek elmondásod szerint az iskolában így is.
A lényeg: Az l betűs olvasatnál ne kapjon a szó új értelmet, mint a haj-hal, háj-hál, kéj-kél, stb esetében.
Ez ökölszabály, amit anno (nekem) tanítottak is.
Hát nem is kap, mert a "homál"-nak nincs értelme. Ahogy a "dagál"-nak sincs, stb.
"No de hogy/miért lenne a magyar "király"-ból "kerál"?"
Mert a ker ugyan az, mint a kir, az ál ugyan az, mint az ály. Király=kerál.
De hát nem "ugyanaz", láttuk a "homál" példáján.
---
Pontosan annyira nem vagyok nyelvész, mint te sem, így nem vagyunk kompetensek olyan nyelvi kérdésekbe belemenni, amely szakmai felkészültséget kíván. Mindenesetre az -l vs. -ly dologban nem tudtad igazolni az álláspontodat.
Ezzel nem mondtál újat, az ány is egy képző: járgány, hajtány, stb. A szó töve a mord (gyilkol), amihez mi valamilyen főnévképzőt ragasztottunk.
Azt már csak halkan jegyzem meg, hogy a mord, a magyarban is érthető, egy erős hanghatást kifejező hangutánzó szó: mord-ul. Ez lehet a véletlen műve is, de miit lehetőség fennáll.
"Akkor viszont nem tudod igazolni az állításod."
A tagadásnál több, mert a lehetőség adott, az ábc-ben megtalálható mindkét betű. Nyilván azért, mert használták.
"OK, akkor kérdezd meg a kollégád, ahogy belépsz hozzá: "Mi ez a nagy homál?" Fogadjunk, hogy rákérdez."
Persze, meglepő, mert nem használjuk.
Az ögyél a Szeged környékieknek természetes, de Bp.-n ugyan úgy visszakérdeznének, mit a homál-nál.
A lényeg: Az l betűs olvasatnál ne kapjon a szó új értelmet, mint a haj-hal, háj-hál, kéj-kél, stb esetében.
Ez ökölszabály, amit anno (nekem) tanítottak is.
"No de hogy/miért lenne a magyar "király"-ból "kerál"?"
Mert a ker ugyan az, mint a kir, az ál ugyan az, mint az ály. Király=kerál.
Még abba is belemehetnénk, hogy vannak zárt és nyílt e hangok, (magasabb és mélyebbek) s a nyílt e hang közel áll az i-hez, s ezért létrejöhet egy ilyen váltás az idők folyamán. A magyarban a magánhangzók cseréje nem igazán okoz zavart az érthetőségben. Lásd az ö-ző, i-ző, u-zú a-zó tájszólásokat.
"Tessék, analógiákkal kérem."
A kerál =királ Lásd fentebb.
A kar, ker, kir, kőr, ugyan azzal az értelemmel bír: valamit körülhatárol: Kar-ol, ker-ít, kör-öz
A király egy kör-ülhatárolt ker-ület kir-álya.
Íme egy analógia:
Elrettentő példának itt egy eszement sületlenség a karaj szó etimológiájára a Nyelv és "Tudományból":
"Talán az is keveseknek ugrik be, hogy köze lehet a karéj ’szelet’ szóhoz, pedig eredete ugyanaz: a szláv kraj ’szél, perem’ szóból ered."
Mi köze a peremnek, a karéjhoz? A perem valaminek a szélét jelenti, a karéj meg formai jelentésű, valamilyen íves alakot fejez ki. A kapcsolat legföljebb a perem szó ker-ület értelmezésében lehetséges, de erre nem tér ki. Miért nem?
Erre még rátesz egy lapáttal az eredet magyarázatával:
"Több online szótár szerint „A viznek az a partja, mely hajóknak lovakkal v. emberekkel való vontatására alkalmasabb. Midőn a lovas hajó azon oldal felé tart, melyen a vontatók vannak, a hajó «karalyra jár».Ezek a Pallas nagy lexikonára vezethetőek vissza,”
- Mint nyelvészet tudományos fóruma nem magyaráz, hanem hivatkozik más szótárra. :D
- Tehát e szó kialakulása a hajóvontatás korára tehető. :D Addig a disznónk nem is volt karaja, s még egy karéj szelet kenyeret sem tudtak szelni...
Majd folytatja:
"Nos, a megfejtést A magyar nyelv etimológiai szótárának (TESz.) karaj szócikke tartalmazza. Itt ugyanis megtaláljuk a ’kanyarulat, görbület <folyóé stb.>’ jelentést is – ez pedig egyértelműen kapcsolatba hozható a Pallasban szereplő jelentéssel. Sőt, a karalyra jár is könnyen megfejthető a szó eredeti jelentéséből: ’szélre húz’"
Még véletlenül sem jut eszébe, hogy a kar (emberi kar) mint íves forma legyen a kiindulási pont.
Vagy a kör, ami szintén íves...
Bár felismeri az alak jelentőségét, mint gör-bület (ami szintén a kör-re vezethető vissza) de ragaszkodik a folyó partjához, aminek semmi köze az etimológiához. Sőt, a szó eredeti jelentését a "szélre húz" -ban látja. (Ehhez milyen szemüveget viselt, örök rejtély marad előttem.)
Menjünk tovább:
(Még az is lehet, hogy a Pallas egyedül ebből a kifejezésből indul ki, és teljesen félreértelmezi benne a karaly jelentését.) Mivel ly-t olyan szavakban írunk, melyekben történetileg valóban megvolt az [ly] hang – illetve esetleg a palócban ma is megvan –, ebben a szóban pedig sosem volt meg, meg kell állapítanunk, hogy a Pallas adata egyszerűen helyesírási hibából fakad. A lexikon szerzőinek mentségére szóljon azonban, hogy a régiségben is előfordul az ly-os írásmód: ha karaly alakot nem is találtunk, de a TESz. is hoz példát karély írásmódra, illetve a nyelvtörténeti korpuszban is találunk karély alakot – méghozzá 17-et. https://www.nyest.hu/hirek/mi-az-a-karaly
Megállapítja, hogy ebben a szóban az ly sosem volt meg, aztán elismeri, hogy mégis létezett ilyen írásmód.
Azt persze elfelejti, hogy az eredeti írás minden további nélkül alkalmazhatta a ly betűt, hisz' a latinra való áttéréskor csak j betű volt. A latinban nem tudok ly betűről, az magyar sajátosság.
Miután akkoriba nem létezett nyelvtudomány, helyesírási szabályzat, hallás után írtak. Ennek köszönhetően hol így, hol úgy írták, a deák teljesen szubjektív tudása szerint.
És én ezt a zagyvaságot tekintsem tudományosnak? Ugyan már... Ne nevettess...
A kérésedre válaszolva:
a karaly,-karaj- karély-karéj szavunk - akár ly, akár j, de még l betűvel írva is a kar gyök ály-ély képzővel ellátott képzett alakja. Eredete a kör, kar, annak íves alakjára való utalás.
Kíváncsiságból kikerestem a Czuczor-Fogarasi szótárból a 212. oldalon KARÉJ szócikket:
Ahol a végkövetkeztetés megegyezik az általam leírttal (Tényleg nem ezt a szótárat néztem meg először)
"Mindenütt, kör' v. ,görbe' értelemben."
Amiből egyenesen következik magyar eredetisége.
Arra kíváncsi lennék, hogy mi lehet a szláv etimológiája e két szónak (kerál, kraj)
És a magyarban mit, aminek köze volna a király-hoz?"
A körnek van a legtöbb köze a királyhoz, amit a szláv nem tud, mert számára ez csak egy képzőjével átvett magyar szó.
A kerek világ az állatöv mentén látszik körbe járni. A világ tengelye a Tejút, a járása szakaszait a napfelkelték mutatják, mint ahogy az óra nagymutatója mutatja az időt.
A számlap az állatöv.
Minden igazi (szakrális) király Napkirály. A földi világ tengelye. Feje körül a kerek koronával, az állatöv földi jelképével.
A szláv mit sem tud arról, hogy a korona egy királykör.
A magyar viszont tud róla, ezért gyöke ennek a szónak a kör, a legtökéletesebb, legszentebb ábra, és ezért nem valami más.
A képzőjét nem tudom megmagyarázni.
Egy másik példa; egy igen elterjedt nemzetközi szó a kereszt.
Sajnos erre sem lehet mást mondani, mint, hogy tősgyökeres magyar szó.
Semmilyen más nyelvből nem megmagyarázható a jelentése.
A szó a körkereszt részét képezi, ami elsősorban a Világmindenség, valamint a Föld, a Nap egyetemesen elterjedt jelképe.
Ennek az ábrának az egyik elemét jelenti: kör-osztó. Ugyanis ezt teszi a körrel. Tagolja a Világot.
A kör szót föl lehet bontani ősgyökökre.
Feltételezhető, hogy egy "Ko+Ro" ősgyök összetétele.
"Miért is kéne? Hiszen a "suszter-áj" is igazolja, hogy idegen szóhoz egy magyar képzés szerinti toldalék járul."
Ezek szerint csak a kr, vagy kir jött át a szlávból...?
"Hát hozd ide nekem a "király"-t korabeli rovás szövegből."
Te is tudod, hogy minden elérhető írásemléket megsemmisítettek anno...
"Legfeljebb neked. Ugyanis ha te azt kérded egy magyartól, hogy "Csípte már meg nadál?" nem fog megérteni."
A nadályt is csak ezerből egy, ha tudja mi fán terem. Mellesleg nem kapott más értelmet.
"És, ugye, ahogy mondtam elébb: a szövegekben/tájszólásban fennmaradt "kerál" ÉPPENHOGY igazolja az átvett szláv alakot."
A kerál még mindig lehet átadás részünkről, mert az ály-áj-ál képző így is kitűnik, csakúgy, mint a kr gyök (kir, vagy ker változatban) vagy, ha úgy tetszik szótő.
A magyarból levezethető a király-kerál etimológiája, a szlávból viszont nem.
A szlávban a ker-kir semmit nem jelent, a magyarban viszont igen s ály-áj-ál képző tudtommal nincs a szlávban.
Ahogy a négy fickó helyreteszi Tudomány dolgában, főleg megéri annak, aki nem szívleli Hellert ... :-) ( kivált, ha kárörvendő az a valaki )
Egyébként én sem......
Azt tudom mondani, egy tudós (főleg ilyen témában) bizonyos kor után már ne legyen aktív....... Vonuljon vissza, mint a legtöbb színész, és élvezze a gondtalan boldog napjait..... Nosztalgiázzon és írjon emlékiratokat, ha másnak nem, az asztalfióknak....
