A kemia tanarnom mondta hogy letezik kobalt-bomba, ami akar egy kontinensnyi teruletet elpusztit. Nem tudom hogy ez nem tulzas-e. A neten utananeztem, de adatokat nem talaltam, csak eppen megemlitette egy oldalon semmi mas. Mi a velemenyetek? Ti hallottatok mar rola?
Az USA finanszirozta a WWII-t, nem a zsidok, plane nem Izrael. Az USA vezeto koreiben sok a zsido (valahol azt olvastam, hogy a X vagyonnal nagyobbal rendelkezok kozott 30%), de alapvetoen a WASP-ok alkotjak az USA vezeto koreit.
Amerikanak annyi koze van az izraeli bombahoz, hogy nehany zsido tudos segitett nekik, aki reszt vett a Manhattan Projectben, es eredetileg a franciakkal egyutt dolgoztak az ugyon. Vegul a hatvanas evekben a franciak megszakitottak az egyuttmukodest, mert angol segitseget kaptak, es igy hamarabb kesz lettek, de elotte legalabb annyira segitettek ok a franciakat, mint forditva. Az amerikaiak meg a hatvanas evekben eladtak Izraelnek nehany kettos (polgari + katonai) felhasznalasu cuccot a dimonai eromuhoz. De az amerikaiaknal fontosabb segitseg volt Franciaorszag es Del-Afrika. (Mindketto segitett hasadoanyaghoz jutni, a franciak megosztottak kutatasi eredmenyeiket, a del-afrikaiak meg biztositattak a teszthelyszint.)
"ez egy más téma de szerinted ki finanszirozta az egész II.vh-t illetve kik az USA vezető gazdasági körei." Tudom. Es azt is hogy szivesen adtak a zsidoknak az amcsik. De az amcsik tudtommal tagadjak, vagyis azt mondjak hogy loptak. Azert irtam hogy "lopott".
"A tudósok 2010-re jósolják az első ilyen reaktorok beindulását." Ez mikori adat? Amennyire tudom ezek a kutatasok meg egyaltalan nem tartanak ott hogy 2010-re mukodo fuzios reaktor legyen.
A listarol hianyzik a kozos, Izraeli-Del-Afrikai A-bomb projekt robbantasa, 1982-ben.
(A terveket Dimonaban dolgoztak ki (Nagev-sivatag; Izrael), a kiserletetpedig a Del-Afrikai koztarsasag Csendes-oceanon levo kiserleti telepen hajtottak vegre.
a szovetsegeseknek volt flottajuk, totalis legifolenyuk, szallitokapacitasuk (normalis tengeri hajokbol es nem folyami vontakbol), mesterseges kikotok ezert ok tenyleg ott tettek partra a sereguket, ahol akartak.
a nemetek ezzel szemben a felszinen kb 5:1 hatranyban voltak, nem voltak normalis szallitohajoik es a legifolenyuk is csak hipotetikusan letezik szept. 7 utan.
a neutronfegyver(bomba) elvileg 1958-ra megvolt,de a kisérletek félbeszakadtak.sőt az 1963-as egyezmény nem is engedte ezeket a fegyvereket. 1977-78-ban készültek el aztán a hadrendbe állitott neutronfegyverek.
1945 első amerikai atombomba 1949 első szovjet atombomba 1951 első amerikai H-bomba 1952 első angol atombomba 1960 első francia atombomba 1961 első szovjet hidrogénbomba(világ legerősebb robbanása,60-100Mt) 1964 első kinai atombomba 1968 első francia hidrogénbomba 1974 első indiai atombomba 1998 első pakisztáni atombomba
Az 1950-es évek végéig alapvetően két csoportja létezett a nukleáris fegyvereknek: az atom- és hidrogénfegyverek. Az Egyesült Államok 1957-1958-ban olyan kísérletsorozatot hajtott végre, amelynek célja a 2-6 km hatótávolságú harcászati Davy Crocket rendszerhez megfelelően kicsi, de fokozott sugárhatású harcászati atomfegyver létrehozása volt. A Plumbob, illetve Hardtack-phase fedőnevű kísérleti robbantás sorozatban, amely több tucat robbantásból állt, számos igen kis hatóerejű robbantás is szerepelt. A sorozat 10 robbantása 1,3-19 kt
16 robbantása 0,005-0,1 kt és hat robbantása 0,0002-0,002 kt TNT egyenértékű volt. A legkisebb robbanás tehát, mindössze 200 kg TNT egyenértékű ! (7). sugárhatású nukleáris fegyver elvét, amelyről Teller Ede professzor által vezetett küldöttség tájékoztatta Eisenhower elnököt és a katonai vezetést. A fegyver további kutatását azonban elvetették. Az Egyesült Államok vezetése a tömeges megtorlás doktrínája idején ezt az új harcászati fegyvert igen költségesnek és kevésbé alkalmazhatónak tartotta. Emellett figyelembe kellett venniük azt a tényt, hogy a Szovjetunió 1958. március 31 -én egyoldalúan beszüntette a kísérleti robbantásokat és a példa követésére szólította fel a többi nagyhatalmat. Még az évben, Genfben összeült az Egyesült Államok a Szovjetunió és Nagy-Britannia képviselőiből álló értekezlet az atomfegyver-kísérletek betiltása tárgyában. A tárgyalásokat 1963. augusztus 5-én siker koronázta. Ünnepélyesen aláírták a levegőben, a világűrben és víz alatt végzett nukleáris kísérletek tilalmát. Ilyen politikai légkörben az Egyesült Államok kormánya nem engedhette meg magának a fokozott sugárhatású fegyver további kísérleteit. Törölték az állománytáblából a Davy Croketeket is, ezzel a fokozott sugárhatású nukleáris fegyverek feledésbe merültek.
Tíz év elteltével az USA katonai doktrínájának változása, az európai hadszíntérnek szánt szerep, a nagy találati pontosság, a Sprint rakétaelhárító rendszer fejlesztése - ami elsősorban sugárhatáson alapult - új alapot teremtett a fejlesztéshez. 1977 telén kísérleti robbantást hajtottak végre és 1978 tavaszára két típus sorozatgyártásra alkalmasnak bizonyult. Az egyik a Lance harcászati rakéta W–70–3 típusjelű fokozott sugárhatású nukleáris robbanófeje, amelyet egyszerű szabályozással két névleges hatóerőre lehetett beállítani, 1, illetve 2 kt-ra. A másik a 203 mm-es tüzérséghez, a W–79
típusjelű gránát, amely három hatóerő fokozatra volt beállítható (1, 2, 7).
A fenti két típusú fokozott sugárhatású fegyver robbant be a világsajtóba neutronfegyver (neutronbomba) elnevezéssel.
A haditechnikai szakirodalom a nukleáris fegyvereket hatásuk alapján az 1. táblázat szerint csoportosítja (3).
A táblázatból látható, hogy neutronfegyvernek számít az a fegyver, amelyik a robbanási energiájának 60-80%-át áthatoló sugárzás formájában fejti ki. Az amerikai adatok szerint a fenti két robbanótöltet csak fokozott sugárhatású fegyver, mert robbanási energiájának csak 30-50%-át képezi az áthatoló sugárzás. Így is nevezik: fokozott sugárhatású fegyver (ERW = Enhanced Radiation Weapon). A szaksajtóban megjelent számos közlemény ellenére a fokozott sugárhatású vagy a neutronfegyver működési elvét ma is szigorú katonai titokként kezelik. Ezért a szerzők esetenként ellentmondó adatokat közölnek. A nyílt amerikai irodalmi források is csak elveket tartalmaznak, amelyek persze félrevezetők is lehetnek. Működési elvek
A fokozott sugárhatású fegyverrel kapcsolatban egyetlen tény, amellyel minden szakanyag egyetért, az, hogy az egy speciálisan kialakított hidrogénfegyver, melynek beindításához egy viszonylag kis hatóerejű atomfegyvert használnak. Mivel a többi adat erősen eltérő, így alapvetően az amerikai közleményekből (1, 2) indulunk ki. Szerintük a kifejlesztett fokozott sugárhatású fegyver hatóereje 1-10 kt között állítható be az összeszereléskor (egyes utalások szerint a helyszínen is). Ez ugyan nem gazdaságos, de lehetséges megoldás. (Az effajta szabályozás elérhető például a neutron-visszaverő tükör beállításával, vagy a fúziós töltetnek a fókuszból történő kimozdításával.)
Az amerikai közleményekben (1, 2) példaként felhozott 5 kt TNT egyenértékű pusztítóhatású fokozott sugárhatású fegyver olyan hidrogénfegyver, amely 80%-ban a könnyű elemek egyesülésével, 20%-ban a maghasadással termeli energiáját, azaz egy kt TNT egyenértékű atomfegyver indít be egy 4 kt TNT egyenértékű fúziós töltetet. A fokozott sugárhatású W–79 típusú 203 mm űrméretű gránát,
illetve a W–70–3 típusú Lance robbanótöltet, a geometria függvényében a robbanási energia 30-50%-át neutronsugárzás formájában fejti ki. Más források általában az atomfegyver arányát 20% alá, mintegy 5%-ra teszik. Az elkészített és gyártásba vitt két típusnál azonban az amerikai adatokat kell mértékadónak venni.
Az 1. és 2. ábrán látható a fokozott sugárhatású fegyver két vázlata, amely a nyugati lapokban jelent meg (1, 4). Az ábrák szerint a hagyományos robbanóanyag robbanása fokozza a hasadóanyag és a fúziós töltet sűrűségét, ezután az elektronikával vezérelt gyújtás beindítja az atomfegyver robbanásét. A keletkező neutronokat a neutrontükör visszaveri, így az atommaghasadás és hőtermelés hatékonysága nagyobb. A hasadási reakció által termelt hőmérsékleten beindul a könnyű elemek egyesülése, ami a neutronsugárzás energiájának és mennyiségének növekedését eredményezi. A fokozott sugárhatású és neutronfegyver hatása
Az említett fegyverek a robbanáskor keletkező energia 15-70, illetve 70-80%-át neutronsugárzás formájában fejtik ki. Míg az 1 kt-ás atomfegyver 1,4·1023 neutront termel és áthatoló sugárzása 2-6·1011 J energiát jelent, addig az 1 kt-ás fokozott sugárhatású és a neutronfegyver 0,5-1,4·1024 neutront termel 1-3,6·1012 J energiával.
A fény és a léglökési hullám 120 m sugarú körön belül pusztít az 1 kt-ás fokozott sugárhatású és neutronfegyver esetén, míg sugárhatása a következő:
- 700 m-re: 80 gray (8000 rad);
- 900-1000 m-re: 30 gray (3000 rad);
- 1200-1500 m-re: 6,5 gray (650 rad).
Nyilvánvaló a 1,0 kt-ás fokozott sugárhatású fegyver hatása ennek többszöröse (1, 2, 4, 7).
Ilyen nagyfokú sugárhatás növelés lényegesen növelte az élőerő pusztítás hatékonyságát és ez által az 1 kt-ás fokozott sugárhatású lőszer 5-10 kt-ás atomfegyverrel vált az élőerő pusztítás szempontjából azonos pusztító hatásúvá.
A gyors neutronok is az anyagok kölcsönhatásának fő folyamata az atommagokon történő rugalmas szóródás. Az ütköző neutronok egyrészt átadják energiájuk egy részét a meglökött atommagoknak, másrészt megváltoztatják mozgási irányukat. Az élő szervezet atommagjaival, elsősorban a hidrogénnel ütközve, azokat mozgásba hozza a neutronsugárzás. A mozgó atommagok más atommagokkal ütközve ionizálódnak, azaz sugárbetegséget hoznak létre.
A gyors neutronok másik alapvető hatása, hogy más atommagokat gerjeszteni képesek. Az így gerjesztett atommagok ezután gamma-sugárzás kibocsátása közben térnek vissza alapállapotukba. Az élő szervezet oxigénatomjai képesek ilyen neutronsugárzással gerjesztett másodlagos gamma-sugárzás kibocsátására, ezzel a szervezetet mintegy belső sugárzás éri.
A kétféle szóródáson kívül a neutron be is hatolhat az atommagba és azzal közbülső atommagot képez, ami különféle sugárzás - leggyakrabban gamma-sugárzás - kibocsátással később atommag átalakulást okoz.
Az élő szervezetben a neutronsugárzás elnyelt dózisa annál nagyobb, minél nagyobb a neutron-sugárzás energiája. Addig míg atomfegyvernél 0,1-10 MeV energiájú neutronok keletkeznek, addig a fokozott sugárhatású és a neutronfegyvernél 0,1-15 MeV energiájú és nagyobb intenzitású neutronsugárzás keletkezik. E mellett a levegőben lévő nitrogén elektronbefogással és atommag-átalakulással igen nagy energiájú gammasugárzást ad, mint másodlagos sugárzást.
Kísérleti állatokon végzett mérések alapján 1,5 gray (150 rad) sugárdózis 10%-os, 4 gray pedig 50%-os halálozást vált ki. Az amerikai adatok szerint (1) a fokozott sugárhatású fegyver (neutronfegyver) neutronsugárzása az élőerőnél az alábbi károsodást okozza:
- 80 gray sugárdózis 5 perc alatt mozgásképtelenséget, sokkos állapotot, cselekvésképtelenséget idéz elő, amely 1-2 nap elteltével halálhoz vezet;
- 30 gray sugárdózis 5 perc eltelte után mozgásképtelenséget okoz. A cselekvőképesség egy nap után korlátozottan, de visszatér. A súlyos sugárbetegség néhány napon belül halálhoz vezet;
- 6,5 gray nagyfokú mozgásképtelenséghez, fizikai leromláshoz vezet. A súlyos sugárbetegség a betegek egy részénél orvosi kezeléssel gyógyítható, azonban a betegek több mint fele egy-két hét múlva elhalálozik. (Nálunk az 5 gray sugárdózist halálos sugársérülésnek tekintik.)
Ezek az adatok azt bizonyítják, hogy a jelenleg gyártásba vitt fokozott sugárhatású fegyverek, melyeknek 1 kt TNT egyenértékű a hatóereje, 1300-1600 m sugarú körön belül elpusztítják a szabadban tartózkodó, vagy gépkocsiban, könnyű páncélozott szállító harcjárműben tartózkodó embereket. A katonai számvetések alapján az élőerő 55-70%-os pusztulását okozzák 5,5-8 km2 területen.
Az élő szervezetre gyakorolt hatás mellett a neutronsugárzás károsítja az optikai, elektronikai, számítás- és vezérléstechnikai eszközöket a vezetékekben létrehozott túlfeszültséggel, a szigetelések lerontásával. Így eredményesen alkalmazható rakétaelhárításban, műholdak elleni támadásban, hajók elleni támadásban.
A fokozott sugárhatású fegyver és az esetleg létező vagy később kifejleszthető neutronfegyver a sugárvédelem új kérdéseit veti fel. E fegyverek elleni védekezésnél nem minden esetben elegendő a jelenleg kidolgozott védőrendszabály. A védekezés alapproblémája, hogy a neutronsugárzás másképp viselkedik, mint a gammasugárzás. A 4. táblázat tartalmazza a különféle anyagok azon rétegvastagságát, amely a sugárzásokat felére gyengíti. Az adatokból látható, hogy az acél, ólom viszonylag jól gyengíti a gammasugárzást és rosszul a neutronsugárzást.
Az atomreaktoroknál alkalmazott különféle sugárvédő bevonatok, amelyek neutron-visszaverő és elnyelő anyagokat (bórt, berilliumot, hidrogént) is tartalmaznak, 100-200 mm rétegvastagságban alkalmazva eredményes védelmet nyújthatnak járművek esetén is, ugyanakkor jelentős tömegnövekedést okoznak. Ez felveti a kezelő személyzet száma csökkentésének és egy szűkebb, de így jól védhető részben történő elhelyezését, vagy kisebb sűrűségű védő bevonatok (műanyag) alkalmazhatóságának vizsgálatát, kifejlesztését. Egy hatékony neutronernyővel a fokozott sugárhatású és neutronfegyver pusztító körzetét 1 ~4 km2-re, és az élőerő pusztítását ötödére-felére lehet csökkenteni. További lehetőség a szervezetben keletkező ionok rekombinálódásának elősegítése sugártűrést fokozó új gyógyszerek, készítmények kutatásával, alkalmazásával.
Teller 1942-ben csatlakozik a Manhattan Project-en dolgozó tudóstársaihoz, miután Oppenheimer leállíttatja az atomok egyesítésére irányuló kutatásait, és bevonja az atommag hasadásával ténykedő társai közé. Céljuk az volt, hogy a Hitleri németország előtt fejlesszék ki az atombombát. 1945-ben a Hirosimára ledobott atombomba megrendítette a Los Alamos-i tudósok többségét, akik félbeszakították a hidrogénbomba kifejlesztésére irányuló kutatásaikat.
1949-ben a Szovjetunió végrehajtotta első kísérleti atomrobbantását. Truman elnök ezek után elrendeli a termonukleáris kutatások folytatását és a hidrogénbomba kifejlesztését.
Los Alamosban immáron Teller Ede vezetésével indul meg újra a kutatómunka. Kezdetben a feltételek azonban összehasonlíthatatlanul rosszabbak voltak a korábbiaknál, ugyanis a második világháború idején együttműködő nagyszerű fizikusokból álló csapat szétszéledt és új emberekből kellett összeverbuválni a kutatócsoportot.
Gamow és Teller munkásságának eredményeként elméletileg már tudott dolog volt, hogy ha két könnyű atommag egyesül egy nagyobb atommaggá, igen nagy mennyiségű energia szabadul fel. Az ún. magfúzió természetesen nem emberi találmány: hosszú milliárd évek óta a világegyetem legfőbb energiaforrása. A csillagok, így a Nap központjában adottak azok a feltételek (nagy nyomás, magas hőmérséklet), amelyek között az ilyen típusú magreakciók végbemennek és energiát termelnek. A magas hőmérsékletre és a nagy nyomásra pedig azért van szükség, mert az ütköző atommagok csak így tudják legyőzni a közöttük fellépő elektromos taszítóerőt. A Földön egyetlen ilyen hely van, ahol ilyen viszonyok előfordulnak, éspedig az atomrobbanás közvetlen közelében. Stanislaw Ulam azt javasolta, hogy az atombomba mechanikus lökéshullámát használják fel a fúziós töltet sűrítésére és a robbanás létrehozására. Teller inkább az atombomba robbanásából származó sugárzást ajánlotta a sűrítéshez és a fúziós folyamat beindításához. E két elgondolásból ötvöződött megoldás, a kétfokozatú berobbantás Teller-Ulam konfigurációként ismeretes, s ennek alapján valósult meg a hidrogénbomba.
A hidrogénbombát (vagy ahogyan nevezik, a H-bombát) úgy készítik, hogy az atombombát alacsony rendszámú anyag rétegével veszik körül, és amikor az atombomba felrobban, teljesülnek azok a feltételek, amelyek a könnyű atommagok egyesüléséhez, és ezáltal a még nagyobb nukleáris fúziós energia felszabadításához szükségesek.
A Hidrogénbomba
Ez a reakció, melynek megvalósítását elsősorban hadászati szempontok ösztönözték, óriási távlatokat nyit az emberiség energiaellátása szempontjából. Napjainkban igen intenzív kutatások folynak a világ legfejlettebb országaiban a termonukleáris fúzió szelídített változatának hőerőművekben történő fenntartására. Általa az energiatermelés igen jelentős, fűtőanyagból szinte kifogyhatatlan a Föld, ugyanakkor a magfúzió során nem keletkezik káros sugárzás, így radioaktív hulladék sem. A tudósok 2010-re jósolják az első ilyen reaktorok beindulását.
hidrogénatomok egyesítése A Los Alamosban létrehozott első robbanótöltettel a Greenhouse fedőnevű akcióban 1951 májusában hajtották végre az első kísérleti atomrobbantást a Csendes-óceán Enwitok szigetén. A kísérlet sikerült. Az emberek ellopták a tüzet az égből. Ettől a dátumtól a tengerészeti térképeken egy szigetet már sohasem rajzolnak be többé, mert eltűnt, viszont ettől a dátumtól számíthatjuk az emberiség atomkorszakba lépését. Olyan hatalom került az ember kezébe, amellyel elpusztíthatja, de fel is emelheti önmagát. Teller Edét az egész világ a hidrogénbomba atyjának tekinti.
A hideghaboruban amikor az oroszok vagy amcsik felfedeztek egy speci bombat masnap mar csinaltak vele a probarobbantasokat, ezzel mutatva a masik felnek hogy ok jobbak. Amugy az 1950-es evekben meg nem volt neutronbomba. Meg a hidrogent is csak nemreg fedeztek fel.
dover-southampton koze ment volna a partraszallas es ezt az angolok is tudtak. ez kb 100km.
gondolj bele, hogy a nemet partraszallo "flotta" csucssebbessege kb 5 km/ora (csendes tengeren, oszi csatorna idojarasban meg elsullyed ).
ezert a kiindulasi kikoto alapjan eleg jol kalkulalhato volt, honnan akarnak jonni. a kiindulasi kikotot meg eleg jol ismertek, mert az angolok a nemet partraszallo hajok 10%at szetbombaztak a kikotokben.
Miért, mit gondolsz a neutronbomba azóta létezik mióta kiderült, hogy van ilyen?
Sajtótájékoztatón: - Tisztelt hölgyeimésuraim, szeretném bejelenteni, hogy feltaláltuk a neutronbombát. Egész pontosan tegnap délután találtuk fel és ma reggel 8-tól kezdtük el gyártani. Holnap délben pedig már be is tudnánk vetni az első darabot. Köszönöm a figyelmet -
Az amerikaik nem egy év alatt csináltak meg mindent, valamint az angolok is Franciao. bukása óta készültek, hogy partraszálljanak. Évek óta készültek a partraszállásra. Az, hogy hol fognak partraszállni szinte mellkes. A partraszálláshoz szükséges hajók bárhol bevethetőek. Mint ahogy már meglévőeket be is vették korábban.
Ezt akartam mondani. Ha a nemetek nem lattak benne sikert, akkor ki sem talaltak volna. En azt hiszem hogy 41-ben megoldhato lett volna, ha erre keszulnek es nem a SZU lerohanasara. Igy konnyen lehet cafolni, hogy nem volt ez sem az sem, persze hogy nem hiszen mar nem is arra keszultek. Ami pedig a normandiai partraszallast illeti, az amcsik sem keszultek ra sokat hiszen csak 1943-ban dontottek el hogy normandiaban szallnak partra es nem a balkanon. Vagyis ha ok ropke 1 ev alatt mindent megcsinaltak, akkor a nemeteknek is sikerult volna. En is lezartnak tekintem az ugyet.
arra az angolszászok 10000 gépe nem volt elég, hogy teljesen elvágja a partot az utánpótlástól + még a francia ellenállás is bedobott mindent. Akkor gondolod az ezen erők töredékével rendelkező Luftwaffe képes lett volna rá? Még a RAF vadászait se tudták volna kizárni a partraszállási övezet felől, nem, hogy lefogni a szárazföldi erőket...
a seregekben úgy szokás, hogy minden komolyabb hadműveletet előtte lejátszanak. amennyiben a német tábornoki kar ki tudott volna találni valamit az invázióra, akkor bele is vágnak. von Rundstedt, Rommel és társaik felkészültsége nagyságrendekkel meghaldta az enyémet, meg a többi hadtörténelemhez, hadászathoz valamicskét konyító topicolóét, de attól tartok még a tiédet is. Mégse találtak kivitelezhető megoldást.
Egy ejtoernyos hadosztalyt eleg hamar le lehet dobni meg azelott hogy osszevonnak az angolok az eroket. Tovabba nem allt a 700 km-es partszakasz minden egyes km2-n tobb szaz angol hogy figyelje az eget ejtoernyosokre varva.
