Filozófia, spiritualitás, lelki-szellemi élet, szabad szellemi műhely. Baráti beszélgetések.
A Teázóban nem erőltetjük egymásra a saját hitvilágunkat, csak kíváncsiak vagyunk a másikra, szabadon beszélgetünk hétköznapi dolgokról, politika- és erőszakmentesen.
"Még a hippikorszak lázadói is belesimultak végül a polgári életbe, lásd szüleink generációját. Nincs amúgy ezzel semmi baj, csak elmegy vele az élet, aztán a halál végül értelmetlenné teszi az egészet, ha nem törekszik az ember valami többre."
Sok kérdést vetettél fel bennem ezekkel a sorokkal. A sok sok év alatt a Földnek ezen a fertályán rendkivül sok embert volt alkalmam megismerni, akik a kilencvenes-, kétezres évek alatt is - a mai napig - tartják a hippikorszakból ismeretes életvitelt. Részükről ez a nem-egyetértés ezzel meg azzal. Furcsa ez! Igyekeztem meglátni, hogy ez valódi kivülállás, vagy álca náluk. Hogy van e bennük valami különleges, fejlődést eredményező, vagy csak egy mindent eltakaró maszk. Nem egyértelmű, vegyesbazár, mint az emberek általában. Legtöbbször nagyzási mániát, kitünni akarást hordoztak ezek az emberek, az egész hippi lázadásuk saját maguk ellen fordult legtöbbször. Nem egynek szemtanuja voltam.
Ezzel együtt számomra sincs semmi kivetni való sem a hippi álcában, de a polgári életvitelbe való besimulásban sem. Egy dolgot tisztán lehet látni. Akiben van valami, amivel korát meghaladja, vagy valami, ami az átlag fölé helyezi, az akkor is megmutatkozik, ha mondjuk totálisan egy megszokott és elvárt, bedugult életet él. Az is igaz, hogy mára a hősök kora lejárt, az is, hogy az életfeltételek minden szempontból megszigorodtak és számtalan készségre, tudásra és szerencsére van szükség akár egy átlagos életvitel kiharcolására.
Szerintem ma "kilógni a sorból" jelentése megváltozott. Inkább azt jelenti, hogy egy belső fejlődés eredményeképpen az ember belül tudja megélni ezt a "kilógást", amit esetleg követ egy olyan viselkedésbeli-, életvezetésbeli változás, amire a közvetlen környezet felfigyel.
Ja és még annyit, hogy szerintem ezek a mai hippik is valahol követik a "normális" polgári életet, bár ők meg vannak győződve róla, hogy nem. Egyáltalán létezik olyan fajta kivülállósági létezési mód a mai világban, ahol avilágon minden oldalát egy emberi életnek semmibe veszünk? Igen? Lehetséges ma mindent felrugva élni? Szabályok nélkül, csak úgy káoszosan...?
Engem sem vonzott soha a normális, kispolgári élet, hanem én egyszerűen csak azt éltem meg magától :) Szerintem akaratlanul is majdnem mindenki olyat él meg. Adót fizet, dolgozni jár, tisztességesen viselkedik, betartja a törvényeket, gyereket nevel és eljár nyaralni. Nem lóg ki a sorból. Még a hippikorszak lázadói is belesimultak végül a polgári életbe, lásd szüleink generációját. Nincs amúgy ezzel semmi baj, csak elmegy vele az élet, aztán a halál végül értelmetlenné teszi az egészet, ha nem törekszik az ember valami többre.
Erről jutott eszembe: Én Hajdúszoboszlón nőttem fel, ott amikor még bőven 10 alatt voltunk, csak belöktek a két és fél méteres vízbe, oszt senkit nem érdekelt, hogy jövünk ki, csak vihogtak rajtunk :-) Leányfalun is voltam, többször is, csodaszép hely. Remélem, hogy ezek a helyek még mindíg klassz helyek :-)
Igen, igen, abban az időben mi fiatalok nagyon is bizakodtunk és ha a kétezres évekre gondoltunk, mindíg azt hittük, hogy akkor már olyan modern és minden lesz a világ, hogy jaj. Ez nagyon jellemző volt az akkori gondolkodásunkra. Nagyon pozitívak és ahogy írod, bizakodóak voltunk. Az a "normális, kispolgári élet" engem már akkor taszított (nem tudom pontosan miért), azt láttam a városban, ahol felnőttem, később a fővárosban és mindenütt. Pedig az az időszak - bizonyos dolgok miatt - aranykornak számított. A nyolcvanas, kilencvenes évekre gondolok. De lehet, hogy tévedek. :-)
Ó, jaj, hát Lepence klassz hely volt, a hideg vizes nagy medencéből a hegyekre nyílt kilátás, imádtuk :) A leányfalusi strandon tanultam meg úszni (többek között, mert először a papszigeti strandon lökött be a nagy medencébe a hülye nagybátyám - azt hitte, hogy tudok úszni, de akkor még nem tudtam igazán, kutyaúszásban evickéltem ki a szélére).
Ó, hát én '92-ben még nagyon lelkes voltam, stabil párkapcsolatban, fiatalon, nagy bizakodással néztem a jövőbe, pár év múlva meg is született a lányom, és egészen 2013-ig éltem a normális kispolgárok normális életét.
Már rég akartam Neked írni valamit. Úgy 1991 tavaszán, nyarán nagyon sokat voltam azon a környéken. Emlékszem egy medencére, egy hajnalban (sokad magammal, barátok, mind nagyon fiatalok voltunk) mentünk hajnali kettő-három körül fürödni. És emlékszem egy szórakozó helyre, vörös bársonnyal volt beterítve az egész padlózat. A földön ültünk órákig, (azt hiszem a zenekar helye volt, de már hajnali üresen). Ültünk és azt beszéltük, hogy hova megyünk el az országból. Elfelejtettem, hogy hol volt helyileg ez az egész.
Most beszéltem a Bátyámmal. Emlékeztettem és mondta, hogy a város neve Lepence volt. Azon a fertályon kóvályogtunk folyton. Meg is kerestem azt a medencét, azt hiszem ez volt:
Hát másként nem tudom berakni. Sok sok napot, éjszakát, hajnalt töltöttem Leányfalun, Visegrádon, Lepencén. Akkoriban a Pannóniánál dolgoztam, Silvanus hotel Pannóniás volt és a bátyám ott zongorázott. Még az maradt meg a fejemben, hogy arrafelé nagyon szép fák, virágok voltak. Egy nap el is hagytam a pénztárcámat, valaki megtalálta, másnap felhívott, odamentem és visszaadta. A nyári hőségben mindíg a szentendrei Művész kerthelyiségében ebédeltünk. Számtalan csodás emlékem van arról a vidékről. Sokáig nem tartott, mert 92 tavaszán már el is jöttem ide. És mivel megkérdeztem a Bátyámat és pontosította a helyet, így el tudtam mondani Neked. :-)
Ismertem ezt a mondást, de én mindig nagyobb horderejű kívánságokra értettem, ilyen kis "hóesés-kategóriában" nem gondolkodtam. Bár ez nem is annyira igaz, mert esőnél pl. mindig működik (ha kérem, eláll idővel - főleg a Merőkanál miatt szoktam kérni: 10 év alatt talán 3-4-szer kellett kinyitni a nagy sátrat.).
Tavaly elkövettem azt a hibát, hogy megkívántam a havat a szép képek láttán. :) Idén okosabb vagyok, és előre kijelentem, hogy minden további nélkül megleszek hó nélkül. (Remélem, minden illetékes hallotta.) :D
Maradva az időjárásnál ... mondhatom, hogy azóta is szakad a hó, immáron két és fél napja. És annyi hó esett, ami valójában februárban esedékes. (körülbelül 20-25 cm) És hideg sincs. Az biztos, hogy ez alatt a két nap alatt varázslatos tündérvilággá változott a környezet.
Mindenféle időjárás-jelentés van írkálva, olvastam őket és mind azt írta, hogy hó lesz. Váratlanul csak azt érheti, aki nem tájékozódik. A Földnek ezen a tájékán hamar megtanulja az ember, hogy jobb tájékozódni mint megijedni :-)
Bocsánat, ablakon keresztül fotóztam, nem mentem ki, elég hideg volt. Csak hogy lássátok, itt tartunk. November 9. Nagyon erős hópustolás volt egész nap. És holnap folytatódik.
Mindenféle időjárás-jelentés van írkálva, olvastam őket és mind azt írta, hogy hó lesz. Váratlanul csak azt érheti, aki nem tájékozódik. A Földnek ezen a tájékán hamar megtanulja az ember, hogy jobb tájékozódni mint megijedni :-)
Ma reggelre. Hideg nincs, nagyon kellemes és egyfolytában pustol és pustol. Gyönyörű. 
