Köszönöm! :) Mindig kiderül, hogy a gyakorlati tapasztalat többet ér az elméleti tudásnál. Ezekből a leírásokból csak hozzávetőlegesen tudok meg tartási tudnivalókat. Amire nekem van szükségem, az a növényeket nevelők összegyűjtött ismeretei, ez segített most is, amikor elbizonytalanodtam.
A cikászok vagy szágópálmák(Cycadophyta, régi magyar nevük: pálmafenyők) a növényvilág(Plantae) egyik törzse. Régi rendszertanokban (Soó Rezső, Hortobágyi Tibor) anyitvatermők törzsének (Gymnospermatophyta) egyik osztályaként szerepelnek egy altörzsben a magvaspáfrányokkal és bennettiteszekkel, amiket szárnyaslevelűeknek(Pteridospermatophytina) neveztek.
A cikászok a földtörténeti ókor felső karbon időszakában jelentek meg; őseik valószínűleg kezdetleges magvaspáfrányok (Pteridospermae) voltak. Nem egészen tiszta, hogy milyen kapcsolatuk a hasonló csoportokkal (Bennettitinae, Nilsonniae, Pentoxylae stb.). A perm időszakban erőteljesen tért hódítottak, amikor a szárazság miatt az addig uralkodó harasztcsoportok (pikkelyfák, pecsétfák, zsurlófák, marattiapáfrányok stb.) visszaszorultak, esetleg ki is haltak. Elterjedésüket erős xeromorf (szárazságtűrő) képességük tette lehetővé. Fénykoruk a jura és kora kréta időszak volt, de soha nem voltak olyan jelentősek, mint a bennettiteszek(Bennettitinae) és a fenyők(Pinophyta). A ma ismert legősibb cikász a kihalt Bjuvia, amelynek levelei még épek voltak. Valószínűleg nem ez a faj a többi cikász őse, hanem egy evolúciós oldalág, amelyben az osztatlan levél vált jellemző sajátossággá.
Mára a Föld trópusi éghajlatú területein maradt fenn néhány nemzetségük száznál valamivel több faja.
Kivétel nélkül fás szárúak; a pálmákéhoz hasonló törzsük lehet magas, hengeres, néha igen rövid, földalatti, gumószerű, vagy csak egy része emelkedik a föld fölé. A magasabb fajok törzsét pikkelypáncél fedi, mely a lehullott levelek elfásodott levélalapjaiból áll. A törzs belsejében középütt hatalmas bélszövet található, mely keményítőben gazdag szágót raktároz (innen magyar nevük: szágópálmák – eléggé megtévesztő név), fájuk homoxyl, azaz csak fasejteket (tracheida) tartalmaz, facsövek (trachea) még nincsenek. Ebben szabálytalanul elágazó, nyílt edénynyalábok vannak, amlyek másodlagosan már alig vastagodnak. Kérgük jól fejlett, másodlagos fájuk viszont kevésbé. A törzset (a belet és a kérget is) nyálkajáratok hálózzák be.
Érdekes a csoport gyökérrendszere is: az erős központi karógyökérből számos oldalgyökér ered. Ezeken kisebb gyökérszálak vannak, melyek a negatív geotropizmus szerint rendeződnek, részben a talaj fölé is nyúlnak (ún. korallgyökerek). A gyökereken nitrogénkötő kékbaktériumok élnek, szimbiózisban a cikásszal.
Kivétel nélkül üstökös fák, azaz a törzs csúcsán található a levélkoszorú, mely állhat akár száz levélből is, de a levelek száma általában kevesebb. Ez annak eredménye, hogy a spirálisan álló levelek közül az idősebbek (alsók) fokozatosan lehullanak, csak elfásuló alapjuk marad meg. A levelek hossza változatos (5–6 cm-től az 5–6 m-ig). A levelek szinte mindig egyszeresen szárnyaltak, ezért első ránézésre a pálmákra emlékeztetnek (konvergencia), kétszeres szárnyas levél csak Bowenia nemben található. A levelek erezeti típusa fontos rendszertani bélyeg; lehet hosszában eres, szárnyas erezetű és egyetlen főerű. Erősen xerofitonok (szárazságtűrő növények): a leveleket vastag kutikula borítja, a gázcserenyílások (stoma) süllyesztettek.
Kivétel nélkül kétlakiak, azaz a termős és porzós virágzatok külön növényeken fejlődnek ki. A Cycas nemzetség kivételével a termős és porzós virágok spirális levelekből álló tobozokba rendeződnek (ezek sokszor tekintélyes nagyságot is elérhetnek), a törzs csúcsán a lomblevelek között fejlődnek, a porzós tobozok száma mindig több, mint a termős tobozoké. A porzós tobozban a porzólevelek (microsporophyllum) pajzs vagy pikkely alakúak, fonákukon 2–5 tagú csoportokban fejlődnek a pollenzsákok (microsporangium), melyek elliptikusak, szinte gömbök, ülők vagy rövid nyelesek. A termőlevelek (macrosporophyllum) a tobozban tömötten állnak, a termőlevélen a magkezdemények a meddő levélrész alatt fejlődnek. A termőlevelek alakja az erősen tagolttól (cikász) a pikkelyszerűig (bunkóspálma) egyszerűsödik le – ezzel párhuzamosan a magkezdemények száma is kettőre csökken. A cikászok nagy része szélbeporzású, csak néhány fajnál ismeretes rovarbeporzás (bogarak végzik).
A cikászok között nagyon jól megnyilvánul, hogy hogyan alakul a még lomblevélszerű makrosporofillum egyszerű, redukált termőpikkellyé. A termőlevél fokozatosan elveszíti levéljellegét, és a levélszerű csúcsi rész fokozatosan elcsökevényesedik, egyúttal a magkezdemények száma is csökken (Cycas revoluta → Cycas circinalis → Dioon → Ceratozamia → Zamia). Ez természetesen nem jelent filogenetikai sort.
Megtermékenyítésük a legősibb, legkezdetlegesebb a nyitvatermők körében (a Ginkgophyta megtermékenyítési folyamata hasonló, innen gondolták a rokonságot korábban a két növénycsoport között): az embriózsákban(nucellus = macrospora) a mikropile alatt bemélyedés van, ez az ún. pollenkamra, amelyben cukortartalmú csepp fogja fel a virágport. A kifejlődő pollentömlő (sipho) feladata a pollenben kifejlődött hím előtelep (microprothallium)rögzítése és táplálása, nem továbbítja a spermatozoidokat. A megporzás és a megtermékenyítés között több hónap is eltelhet. Embrió csak akkor fejlődik ki, ha a magkezdemények már lehullottak az anyanövényről. A cikászok ivarsejtjei (hímivarsejt, petesejt) igen tekintélyes méretűek. A spermatozoid csavarban álló csillókoszorút visel, mérete 0,3 mm: ez a legnagyobb hímivarsejt az élővilágban. A Dioon edule petesejtje 6 mm-es.
A mag igen nagy, erőteljes, vastag integumentum burkolja, belseje lisztes-húsos, tápanyagban (főleg keményítőben)igen gazdag, a sziklevelek száma általában 2, a Microcycas nemben 2–6.
Forrás és ajánlott irodalom
Én ezt tudom a cikászokról, a Wikipédia alapján. Azt említi, hogy szárazságtűrő fajok, de nem sorolja a szukkulensek közé. Persze ennek nincs is jelentősége.
Lehet, hogy elavult szakirodalomból tájékozódom? 2005-ös eredeti, 2007-es hazai kiadású Pozsgás növények enciklopédiája a Cycadaceae és a Zamiaceae család tagjait "vitathatatlanul a szukkulensek közé" sorolja. Természetesen a szukkulensek közé sorolás inkább érdekesség a számomra (a kaktuszok kivételével nagyon kedvelem a pozsgásokat), és a tartási tapasztalatok többet érnek nekem, mint a szakirodalmi hivatkozás. :)
A cikász nem pozsgás, a levelei nem tárolnak vizet, a törzse sem ilyen célból vastagodott meg, hanem keményítőraktár(szágó). ennek ellenére nem csináltad rosszul, ha a kaktuszokkal együtt teleltetted. A lényeg a 10 fok alatti tartás, kevés, vagy majdnem semmi locsolás. Ha a cikász elfagy, akkor a levelei pusztulnak el, amit ki tud heverni újabb levélkoszorú hozásával. Nagyobb baj, ha a gyökerei fáznak meg a dézsában, mert ilyenkor az egész növény tönkre megy. Ez viszont a földlabda átfagyásakor, kb. -6 fok alatt következik be, s az sem mindegy, hogy ez az extrém hideghatás mennyi időn át éri a növényt. Az kora tavasszal kirakott cikászt megvédi az éjszakai fagyoktól, ha épülethez közel ,annak védelmében helyezzük el.
Igazad van, valóban együtt látni ezeket a növényeket a mediterrán tájakon. Valószínűleg a félelmeim csapdájába estem: ha a leander visszafagy (előfordult), levágom az ágait, és kihajt újból. Fogalmam sincs, milyen a fagysérülés a cikásznál, és mit tennék vele, ha megtörténne. Ahogy most végiggondolom, csupa olyan dézsást raktam ki eddig, amiket egyébként is rendszeresen visszavágok, tehát van tapasztalatom, mi történik olyankor, láttam, hogy gond nélkül kihajtanak. Ezt a szegény cikászt tavaly télen majdnem kiszárítottam, a pozsgásokkal együtt kezelve locsoltam (merthogy pozsgás), megfeledkezve arról, hogy sokkal nagyobb a vízigénye. Szóval most túlaggódom. :)
Annyira össze-vissza volt az időjárás, minden növényemet egyenként latolgatom, mehet-e már. A leanderek már öt hete kint vannak, meg néhány dézsás, de a cikászt még nem mertem.
Mindet először árnyékba, fal mellé teszem, igyekszem vigyázni rájuk.
Nyugodtan. Már egy hónappal ezelőtt is ki lehetett. Most arra vigyázz, hogy a naphoz fokozatosan szokjon hozzá, ellenkező esetben leperzseli a leveleit. Árnyékos, félárnyékos helyen tartsd, s fokozatosan kerüljön egyre naposabb helyre.
Az egy elfogadható magasság, itt most kb 2 méter körül tart, ahhoz képest, hogy két vegetációs időszak alatt ekkorát nőtt, jó gyorsan megközelítette azt a 3 métert.
Nagyon jól néz ki az a Poncirus trifoliata virágtömegével, és valóban alig van rajta levél, csak a virágok látszanak. Minden éven megküzdesz a Phoenix-el, akkor mostmár tényleg itt van a tavasz, ha itt tartunk :-)!
A teleltetés után, a szabadba történő elhelyezést követően az én Washington pálmáim levelein is megjelentek ezek a barnás foltok, elszáradási tünetek, amik gomba betegségre utalnak. A tapasztalatom alapján a Washingtonok eléggé "fogékonyak" erre a betegségre. A védekezés réz tartalmú szerekkel oldható meg, de kertészeti boltokban több fajta vegyszerből lehet választani. Remélhetőleg az eladók is tudnak konkrét segítséget adni a kiválasztáshoz. A hatékony védekezés érdekében a felszívódó szerek használatát javaslom. Továbbá a vegyszer jobb tapadásának elősegítéséhez nedvesítőszert is érdemes az oldatba keverni, amit szintén a kertészeti boltban lehet megvenni.
Bad Hönningen ( Németország) mellett egy kis faluban mikre leltem. A fenyő elég sok háznál van. Pálmákat is láttam. Kíváncsi leszek, hogy itt télen takargatni kell e.
Még egy-két év, s nemcsak levelekben, de virágban és termésben is gyönyörködhetsz. Nálam java virágzásban van annak ellenére, hogy tavaly ősszel durván visszavágtam, hogy nem nyúljon a tó fölé. Elvégeztem a főnix gyökérmetszését is.Sok régi levelet is levágtam róla, hogy a gyökér-levélzet arány megmaradjon.
A magokat meleg helyre tettem a vetés után(akváriumi keltetőbe), kb éjszaka 15 és nappal 25-27 c° kaptak, ilyen körülmények között kb 1 hét alatt kikelt az 3/2 db, a 3. mag elfeküdt egy kicsit az viszont már a szobába ablak mellé kitett cserépben kelt ki, most már az udvari fólia alatt vannak, nappali szellőztetést kapnak. szépen beindultak hamarosan mehetnek a kertbe a fagyok után.
segítségre lenne szükségem. A Washingtonia pálmám levelei folyamatosan halnak el, kb. 1 hónapja száradás jelei mutatkoztak, és apró pöttyök jelentek meg rajta. Valaki tudna segítene, hogy mi lehet a baja? A telet a lépcsőház folyosóján töltötte, néhány hete került ki a napsütötte teraszra. Télen kb. hetente 1-szer locsoltam, azóta kicsit több víz érte az esőzések miatt. Mellékelek néhány fényképet a jelenlegi állapotáról. Bármilyen tanács jól jönne, mi a gondja, mit csináljak vele, levágjam-e a száradásokat, átültetés legyen-e, stb.