A meg nem értett zseni állítása szerint 72000W hangosítási teljesítményhez tartozik 1% hatásfok, de ez megfelelő hatásfokú hangsugárzással talán még 200W-tal is kiváltható. Kíváncsi vagyok, hányan hagyták ott abban a percben az előadást, vagy vágtak közbe, hogy ez elméleti síkon is teljes képtelentség!
η = 1*72000/200 = 360% lenne!
A csacsiságra, miszerint "klasszikus zenei" komolyzenei előadást semmilyen körülmények között nem hangosítanak, inkább nem mondok semmit...
attól meg külön agyfaxt kapok, mikor valaki összekeveri a lakószobai zenehallgatást a tér- vagy koncerthangosítással... az ilyen zseniális gépészmérnökök hajlamosak aztán a hangzó zenét összekeverni a hangosított zenével, az élőt a konzervvel, a szezont meg a faszommal... :(((
"Mert volt olyan zene, ami jól szólt. És minél jobb egy rendszer, annál inkább diszkriminatív."
Ezzel nem teljesen értek egyet! Az első mondatot csak módosítanám - volt olyan zene, aminek jól állt ez a megszólalás!
A második mondattal viszont alapvetően nem értek egyet - minél kiegyensúlyozottabb, szinergikus egy lánc, annál kevésbé válogat a zenei műfajokban. Éppen nem azért mert egységesíti a hangzást (mint sztem teszi ez a bemutatott lánc), hanem nem vesz el és nem ad hozzá sokat (sztem ez rosszabb) a felvételhez, hanem azt próbálja megszólaltatni. Egy minél jobb láncnak számomra ez a legfőbb kritériuma, nem a megszólaltatás egyedisége! Az igazán jó lánc sztem legyen érték-semleges a rajta megszólaló zenékkel!
Ez a csöves erősítő hasonlat jó - csak itt nekem és eref-nek az az érzésem, hogy ennél drasztikusabb és kevésbé zenei volt ez a beavatkozás!
Tudjuk, hogy a csöves erősítők csalnak, de ezt kellemesen csinálják és nem malackodnak ilyen durván bele a hangzásba, ami által az egész zeneisége kérdőjeleződik meg! A jó csöveseknél ez a kellemesebbé tevő torzítás nem megy a zeneiség rovására (a gyengébb csövesek itt ezen biztos megbuknak, ha addig nem is)!
A HES-on inkább magán beszélgetésre volt lehetőség és ott olyan érzésem volt, hogy csinálnak valamit a hangzással, amitől "jobb"-nak tűnik, mint az élő, de ezt nem ildomos kimondani!:)
Mindezt nem cáfolja a hangzó élményről leírt mondataid - eltávolítják az élő hangtól a megszólalást, amitől némely felvételen mintha kellemesebb lenne a hangzás, viszont a kritikus anyagon (hegedű + nagyobb zenekar) kiderül a turpisság és mindjárt nem is olyan szép az a mennyasszony! :) Egyébiránt engem a síkitó frász kerülget, amikor azt próbálják beadni, hogy milyen szépen elkülönül a vonóskarban minden egyes hangszer! Könyörgöm! Az az élőben nem úgy szól, sőt akkor szól rosszul (zeneileg), ha minden egyes vonóst külön hallok. Épp az a szép (és helyes) megszólalás, ha az egyforma zenei frázist játszó hangszerek úgy szólnak, mintha egy darab nagyon tömör hangzású hangszer szólna - ha külön hallani mindegyiket az bizony valószínűleg azt jelenti, hogy zeneileg szétesett az a szólam! :(
Utánagugliztam, 1000000 dollárra taksálják, annyit nem adnék érte. :)
"Azt miért nem valószínűsíted, hogy a probléma nem a zenében vagy az akusztikában, és nem is a húsvéti nyusziban rejlik, hanem a sokmillió forintos hígendben?"
Mert volt olyan zene, ami jól szólt. És minél jobb egy rendszer, annál inkább diszkriminatív. Lehet, hogy igazad van, és alapból tré a rendszer, de ezt számomra semmi nem bizonyította.
A felharmonikusok meg a 70 000W helyett 700 watt, nekem inkább azt juttatja az eszembe, hogy pont hogy feldúsítják a zenét többnyire páros harmonikusú felharmonikusokkal. A elektroncsöves erősítők is ezzel operálnak ott pár wattal be tudja zenélni az egész teret míg kis torzítású félvezetős erősítvővel jóval nagyobb teljesítmény kell ugyanazon hangerő érzethez. Egyszer csináltunk egy tesztet 2 félvezetős és egy elektroncsöves erősítővel érzetre ugyanolyan hangerőre lőttük be őket és dB mérővel figyeltük a fizikai hangnyomást. Az elektroncsöves ami jelentős torzítást termelt, gyakorlatilag sokkal de sokkal kisebb mérhető hangnyomást okozott tehát kisebb teljesítményt is adott le mint a félvezetősek, mégis hangérzetre ugyanaz volt. A trükk a torzításban, milyenségében és arányaiban rejlik. A másik amikor még paraméter hajhászásban voltam bár ezt már lehet írtam korábban csináltam egy olyan erősítőt aminek szinte mérhetetlen volt a torzítása. Életemben nem hallottam olyan tiszta magasakat de egyben a legunalamasabb legdöglöttebb hang is volt kb. amit addig hallottam. Arra jöttem rá, hogy már felvételi oldalon rengeteg információ gyakorlatilag elveszik.
Ebben nem tudom mennyire vannak benne a hangmérnökök vagy egyszerűen a hanghordozók korlátaiból adódik a dolog, de létezik. Azért gondolom, hogy magával talán a hanghordozókkal van baj, mert hangra élőzenei hangosításnál, telejesen másképpen szuperál egy erősítő, hangfal, mint konzervről meghjatva.
Egyszerűen lejátszási oldalon szükséges visszapótolni a hiányzó felharmonikusokat ha valami hallgatható végeredményt akarsz kapni. Ez egy kegyes csalás/hazugság, mint kb. az egész hifizés.
Azóta mondom azt, hogy a legjobb erősítő egy torzító.
"az utolsó darabot pedig úgy konferálta be György úr, hogy nagyon nehéz jó zenéket találni"
"A hegedűverseny számomra borzalmas volt, beszűkült, műanyag hangzás"
"valószínűleg egy nagyon jó rendszerről van szó"
Az árához képest nagyon jó? Komolyan? Azt miért nem valószínűsíted, hogy a probléma nem a zenében vagy az akusztikában, és nem is a húsvéti nyusziban rejlik, hanem a sokmillió forintos hígendben?
("Egzotikus" hifihez egzotikus hangszer a nyerő, hiszen az aranyfülű közönségnek fogalma sincs, hogyan szólhatott eredetileg, amikor felvették.)
Örömmel. Szétválasztanám a fizikai-akusztikai részt és magát a hangzó élményt.
György úr egy kiselőadással kezdte a bemutatót, és rögtön egy meredek megállapítást tett, miszerint a hangmérnökök igyekszenek a felvett zenéből kiszűrni, eltávolítani a felhangokat (elmagyarázta, mik azok a felhangok) és azért szólnak rosszul általában a klasszikus zenék a hifi-rendszereken, mert a felhangok összezavarják, megterhelik a hangszórókat. Az ő rendszere ezt kiküszöböli, és a hatásfok is megnő, és a MüPát képes 700 W-tal behangosítani (a jelenlegi 70000 W helyett). Mondott valamit a csoportsebességről meg később mutogatott kinyomtatott hullámformákat. A kissé homályos magyarázatokat magamban kiegészítve nekem az jött le, hogy valahogy a felhangok fázisára ügyel és fázishelyesen sugározza le azokat. Kiderült, hogy a kb. 2 m magas, csúcsos, vitorla alakú hangfalak 10 hangszórót tartalmaznak. "- Akkor ebben valami különleges hangváltó van? - kérdezte valaki. - Nem, nincs benne hangváltó. - Akkor ugyanaz a jel megy minden hangszóróra??? - Nem, ugyanis vannak benne kondenzátorok (korábban már említettem a kondenzátorokat...)..." Otthon kicsit elfilóztam a hallottakon, ugye a 10 hangszóró kb. oktávokra bontja a hallható tartományt, tehát talán az a rendszer lényege, hogy az alaphangot és a felhangokat külön hangszórók sugározzák le. Nagyjából ennyire emlékszem a fizikai részből, számomra zavaros az ügy, persze ha tényleg valami nagy gondolat van mögötte, azt nem árulja el, ha meg szélhámosság, akkor azért zavaros. :)
A hangzó élményről. Oldalirányban elnyújtott teremben volt a bemutató, csupasz hajópadló; ha jól emlékszem, lambériák a falakon, minimális bútorzat. Nagyon szét volt húzva a két hangfal. Egy böhöm nagy erősítő hajtotta a cuccot és számítógépről ment a zene. Nagyjából a következő zenék mentek: valami Cseszki-féle acapella, Carmen-fantázia (hegedűverseny), Ray Charles gitárkísérettel, Mark Knopler, valami könnyű szaxofonos zene, hot-jazz trombitával, Tom Jones meg egy énekesnő (ez videó volt), japán zene egzotikus hangszerekkel, japán dobzene; az utolsó darabot pedig úgy konferálta be György úr, hogy nagyon nehéz jó zenéket találni, ami eddig volt, azok nem is voltak igazán jók, de most aztán...! Az acapella hangjai igen szépen szóltak, de a térben szétesett az egész, hozzáragadt a zene a hangfalakhoz. Én az első sorban ültem, de ugyanezt mondták a mögöttem ülők. (Eleinte mindenki ült a helyén, később elkezdünk járkálni.) Itt engem zavart az is, hogy a hangfal nagy magasságbeli kiterjedése miatt a basszus hang alulról, a magasabb hangok felülről jöttek. A hegedűverseny számomra borzalmas volt, beszűkült, műanyag hangzás, rossz térélmény, nyoma sem volt a "minden hegedűt külön hallani" beharangozott élményének. A jazzek többé-kevésbé jól szóltak, de semmi különös. Igazán mellbevágó a japán dobzene volt. Gyönyörű, jól definiált, térben lokalizálható hangzás (a basszusban valami rezonált a teremben). Itt egyértelműen kiderült, hogy igazi térélmény hátul-középen volt (a reklámban az volt, hogy mindegy, hol ülsz, meg a terem akusztikája is mindegy, ugyanolyan jól szól). Az utolsó darab is egy videó volt, férfi énekes kísérte magát akusztikus gitárral. Tényleg szépen szólt, a pendítések szépen kijöttek, a gitár különböző hangmagasságú szólamai szépen elkülönültek, az ének is nagyon szép, kiegyenlített hangzású volt. Viszont a jelenlét illúzióját nem adta meg. Összegezve, valószínűleg egy nagyon jó rendszerről van szó, de rossz akusztika mellett és többnyire rosszul válogatott zenékkel bemutatva.
Ennyit tudok most visszaidézni, kérdezzetek bátran.
Én - ha jól sejtem, akkor - láttam egy ilyen bemutatójukat az egyik HES a volt Intercontinental-ban. Nem győzött meg, de igazán nem mondhattam korrekt véleményt róla - nem volt kicsi a különterem, de iszónyú sokan voltak benn ráadásul az egyik hátsó sarokban jutott már csak állóhely. Sem a zenehallgatáshoz, sem a tesztelés nem ideális pozicíó (enyhén szólva), ezért akkor és ott hallva az irányárakat, gyorsan elengedtem ezt a kérdést, de örülnék ha valaki írna róla pro s kontra!
