Ennyi erővel ki lehet terjeszteni Nagymoráviát Moszkváig is!Egy soha nem létező államot ki lehet terjeszteni az akkor államisággal nem rendelkező világ és a jól dokumentálható, régészettel is alátámasztott világ határáig!:-)
Az a terület, melyet később Galíciának hívtak, valószínűleg Nagy Morávia része volt. Először Nesztor krónikája említi meg a 981. év eseményeiben, amikor Nagy Vlagyimir, a Kijevi Rusz uralkodója meghódította Vörös Ruténia városait a Lengyelországgal a határokért folytatott hadjárat során.
Konstantin császár kifejezetten említi, hogy a turk magyarok "megale moravia" területét foglalták el. Hungáriát nem említi. Földrajzi behatárolása szerint moravia Hungáriától délre és délnyugatra található.
Hunnivári szerint első fejedelmük nem Árpád, hanem Álmos volt. (Sarolt és Géza fia)
"A vásárok helyének régészeti bizonyítékai a koncentráltan előforduló importált tárgyak és pénzérmék, vagy esetenként a pénzmérlegek és a mérlegsúlyok is.
Ilyen leleteket a nagymorva központokból egyetlenegy esetben sem ismerünk..."
Selo (Cyrillic: село; Polish: wieś) is a Slavic word meaning "village" in Bosnia and Herzegovina, Bulgaria, Croatia, Macedonia, Russia, Serbia, and Ukraine. For example there are numerous sela called Novo Selo in Bulgaria, Croatia, and others in Serbia, and Republic of Macedonia (fYROM). In Slovenia, the word selo is used degratory, meaning backwater.
Bulgaria
In Bulgaria the different types of
Sela vary ...zalavár....
from a small selo of 5 to 30 families to one of several thousand people. In Bulgaria it is becoming popular to visit villages for the atmosphere, culture, crafts, hospitality of the people and the surrounding nature. This is called the "selski tourism" (Bulgarian:селски туризъм meaning village tourism) .
Azon dolgozunk, hogy megállapítsuk, hol járunk. És ha kiderül, hogy mondjuk a Wörhti-tó környékén, majd ráérünk forráskritikát alkalmazni, illetve értékelni a salzburgi szerző földrajzi elképzeléseit.
A mértékadó kutatás szerint, még ugyanebben az évben (865) a püspök visszatért „erre a vidékre” (nincs jelezve, hogy Alsó-Pannóniába) „bérmálás ésprédikálás végett, (eredeti célja tehát nem templomszentelés) betértegy helységbe, amelynek Celle a neve, Unzatónak a birtoka, és itt egy templom már felszentelhető állapotban volt. Ezt felszentelte Szent Péternek, az apostolfejedelemnek a tiszteletére, és itt is saját papot nevezett ki”,…
Unzatót illik Kocel öccsének tekinteni, ami abban segít bennünket, hogy ő sem költözhetett messzire az apai vártól.
Az O.K. segítségével nem várt lehetőségek tárulnak fel 20 km-es körzeten belül.
Talán kezdjük a Zell alakkal (256. old) amely kiejtése „Zél” és a szlovén „sélo”= település szóból származik. A mai Karintiában három előfordulása létezik mégpedig kettő falunév, egy pedig kerületnév. A kerületnév Mária Saal déli részét jelöli és 1237-ből adatolt. Szlovén írásos formája – most fogózkodjanak meg – „V Seli”…(nem Ötfalú mivel van szlovén népnyelvi formája is… „Na Seli” Ebental mellett is található egy Zell nevezetű falú, amely 1265 óta adatolt Cella formában. Teljesen véletlenül ezt a falut „U Seli”-nek kell szlovénul írni, és „Selo”-nak ejteni. A múlt század ind-germanistái gyorsan csináltak volna belőle „V”-t, majd „V.”-öt, csakhogy megszabaduljanak Pribinájuktól…
Érdekes adatokra akadhatunk Wattenbach fentebb említett Sala machinációjával kapcsolatban. Az O.K. szerkesztője úgy gondolja, hogy az a bizonyos „selo” összefügg a „Seel és „Sala” alakokkal. Így tehát a „Seel” alak szlovénul megfelel a „Na Sale” kiejtve „Selje” alaknak, míg a „sala” visszavezethető megintcsak a „Selo”-ra.
Mi korábbi logikánk szerint úgy gondoljuk, hogy ez a bizonyos mi Cellénk elvesztette nevét (sok tíz társához hasonlóan) és inkább a Sankt Peter nevek között keresnénk;
Ebből szótárunkban 14 van felsorolva, vajon mennyi lehet a környező Stájerországban egy Moosburg központtal megjelölt 90-km-es sugáron belül?
A közvetlen közelben máris találunk egy Sankt Peter falút, ahová tényleg „betérni” lehet mivel 2 km távolságra található bátyja (korábban apja) várától.
A 9.századból származó régészeti leletei ma a moosburgi múzeumban vannak kiállítva. 1217 óta adatolt, „sanktus Petrus” formában!
Mivel túl könnyűnek érezzük a megoldást, ajánlanánk megvizsgálni egy másik Sankt Peter-t amely mára Klágenfurt része lett. Ha a Pribina családnak oly olthatatlan vágya volt a mocsarak melletti letelepedés iránt nem hagyható figyelmen kívül ez a misztikus helyszín sem. A karintiai anyák nem a „mumussal” ijesztgették gyerekeiket, hanem a „Lindwurmmal”—egy óriási sárkánnyal, amely ott élt a város helyén elterülő mocsárvidéken. Nem akarunk fölösleges etimologizálással időt húzni, csak gondolatébresztőnek szánjuk a város szlovénok által ismert nevét: „Celovec” amelyből a „vec” falút jelent és az 1100-as évekig volt szokásos a névadásban… később már nem. Csak a rend kedvéért, ez a bizonyos Klágenfurt részét képező Sankt Peter 15 km távolságban van Moosburgtól.
Amennyiben megengedhetőnek tartjuk a Dráva túlpartját is lokalizálásra (miért ne?), úgy egy 20 km-es sugáron belül nem messze Weridétől van egy Sankt Peter (St Jakob im Rosental) szlovénul Sveti Peter szintén nagyon régóta. (1171 sanctus Petrus)
H. W.-nak nincs ötlete (egyelőre) a helység lokalizálását illetően.
A következő helyszínünk Ztradach ahol Szent István tiszteletére szentelt templomot Adalwin.
A Salzburgi Anonymusunk stílusa kissé megkopott, csak úgy odaveti a helységnevet, meg a szent nevét, de tényleg mindig kihangsúlyozza a legfontosabbat, ti, hogy saját papot nevezett ki. Ez az év elején, amikor templomokat jött szentelni, elvárható volt. Készült. Hozott Salzburgból letelepedni vágyó papokat. Természetesen nekünk sincs még jogunk teljes biztonsággal elárulni a helyszínt,(Karantánia, vagy Pannónia, avagy mindkettő?) amiért a fentiekben a Conversio publikálóját H. Wolframot megfedtük, de egyet leszögezhetünk nagy biztonsággal: Karantániában jóval előbbre tart a kereszténység ügye, mint mondjuk a sugalmazott Balaton környékén. Pedig Karantániában a keresztény papok életveszélyben vannak a pogányok miatt ebben az időben (865 körül). A kérdéssel foglalkozók előtt nem ismeretlen I. Miklós pápának egy 860. táján kelt levele, amelyben azt fejtegeti a Karantán tartományi püspök kérésére: mi történjék, ha egy pap önvédelmében egy pogányt meg talál ölni…
Tehát mi azt kezdjük kétségbe vonni, hogy e második útjára, -- miközben bérmálás és prédikálás végett jött – hozzon mindenre felkészített papokat magával. De természetesen ennek semmi köze nincs helyneveink lokalizálásához.
Tehát itt vagyunk Ztradachban, csak úgy ropog a nyelvünk alatt, mindenki szlávnak tartja – még a szlávok is. H. Wolfram megelégszik ennyivel, mi nem!
Nem kívánjuk sokáig csigázni az olvasó fantáziáját, mi az Augsdorfi Sankt Stefán-ra tesszük le a voksot. Mosaburgtól 10 km távolságban, a Wörthi-tótól „oldalra” esik a Dráva mellett, annak kanyarulatában. Nem véletlenül e helység felemlítése kapcsán jut eszébe Anonymusunknak hogy Hoppá, van még egy templomunk Weridében, amit az előbb elfelejtettem mondani! Ez a korábbanfelszentelt templom Szent Péter apostolfejedelem nevét viseli. E két helység közötti távolság kevesebb, mint tíz km.
Ebben a fejezetben „Ezután pedig három templomot szentelt fel, az egyiket Quartinahában, Szent János evangélista tiszteletére, a másikat Muzzilicheschirichunban, a harmadikat Ablanzában; ezekhez is saját papokat nevezett ki."Sankt Johann falúból kilenc található a mai Karintiában. (O.K. 189 old.) Attól függően milyen hatósugarat engedünk meg magunknak, a következők közül válogathatunk. Sankt Johann Rosegg mellett, 20 km-es távolságon belül, igaz a Dráva túloldalán, közvetlen szomszédságban egy általunk korábban azonosításra javasolt St Stephan helység és egy St Peter „variáció”mellett. Még érdekesebb a kép ha mindezeket felvisszük egy térképre, és máris hat helységnevet azonosíthatunk egy csoportban, egy tiz km-es körzetben! De vizsgáljuk tovább a Sankt Johann neveket. Ugyancsak 20 km-es távolságon belül található Steuerbergben egy templom. Pontosan 20 km távolságra Pogges 30 km-es sugáron belül Villach területén egy 1331 óta adatolt „Sankt Johánns”.
"Mint fentiekben jeleztük tél van, a hókotrók lényegesen lassabban dolgoztak mint manapság, így nem kell csodálkoznunk, hogy január 13.-ig nem történik semmi említésre méltó.
De azt sem tartjuk elképzelhetetlennek, hogy azt várták, hogy biztonságosra hízzon a Wörthi-tó jege. Odaát, illetve a szigeten lesz majd egy kis dolguk…
Tehát Adalwin január 13-án Weridé-ben szentelt fel egy templomot Szent Pál apostol tiszteletére.
Nagyon szolidan húzódik meg kifejezésünk a Maria Wörth (kiejtve Wért) címszó alatt, de ott van! 1958-ban nem is vitatott!
Tehát a középfelnémet wert=sziget szóból származik. A volt sziget, a Wörthi-tó, 1770-es víztükör süllyesztése következtében vált félszigetté. Okleveles említése 875-83 között Weride. Szlovénul is van neve „Otók” Nagyon becses forrás ez nekünk, mert mutatja, hogy a korabeli szlávok a szép fekvésű tavakat nem szokták mocsárnak (Blato) nevezni…
Képzeletben kövessük Adalwin útját, hogyan jutott el Weridébe. Nem is gondoltuk volna, hogy milyen egyszerűen. A mai Pörtschah és Krumpendorf közötti félszigetet bármelyik helység felől is közelíti meg, az út 5! azaz (öt) km. A befagyott tó jegén még egy 600 métert kellett megtenni és elérte a célját. Ha véletlenül az ideihez hasonló enyhe tél köszöntött volna a vidékre, kéznél voltak a Fizkere-i halászok (ma Reifnitz az elfogadott nevük) elvégre már ők is nagyon várják…De türelemmel kell lenniük, mert az érsek menetrendje szerint először a 606 m tengerszinti magasságon lévő Spizzun-ban (már akkor is csúcsot jelentett) várja kötelessége.
Kissé érthetetlennek tartjuk, hogy az alaposságáról ismert nagy hírű kutató, (H. Wolfram) elegánsan átsiklik Weride azonosításán, majd Spizzun-nal összevonva, lokalizálásukat vitásnak mondja. Pedig nagy történészi és nyelvi rutinja van: azonnal felismeri, hogy „a szó bajor helynévi származású, és valamilyen folyó- és tóvidékkel lehet kapcsolatban. Weride jelenthet egy szigetet, vagy félszigetet.”
Drukkolnánk neki, hátha feltételes módban beugrik az a fránya Mária Wörth, ami ízléstől (vízállástól) függően lehet sziget és félsziget, ráadásul bajor, nem is szláv! Adatolt a 9. századból! És nem áll magában. A „csillagtúra” központja Mosaburg hasonló módon adatolt, és szintén bajor toponím. /?/ Fel nem foghatjuk, hogy nem jön rá…
Mint a buldog, mi sem eresztjük többé el a koncot, hiszen már a miénk! Annál szánalmasabb lesz a vereség, minél makacsabb a ragaszkodás a reménytelenhez.
Miután az előzőkben megmutattuk, hogy Mosaburg és Weride közötti út nem tarthatott másfél óránál tovább, (szánkon még rövidebb ideig) Adalwin vissza is térhetett újólag Mosaburg-ba.
A következő helyszín január 15-én Spizzun ahol Szent Margaréta szűz tiszteletére szentelt templomot. Mi szerencsésen megtaláltuk a helyszínt, igaz nem vízparton kerestük. Mindössze kettő kilométer távolságban Weridétől.
Sankt Margaréthen címszó alatt szerepel az O.K.- 191. oldalán. A 12 (!) karintiai helynév közül nagy valószínűséggel, az ötödikkel azonosítható, mint említettük Mária Wörth közvetlen közelében. Teljes biztonsággal a Köttmannsdorf mellett található Sankt Margaréthen sem zárható ki, mivel két nap alatt télen szánkóval, minden gond nélkül elérhető Weridéből, a köztük húzódó mocsár ellenére is. Döntő érv helységünk mellett., hogy a „Spizzen” található. Egész pontosan 606 méter magasságban. (Fekvéséből kifolyólag jó a rálátás a tóra, Fizkere(azt is el tudjuk képzelni, hogy ők látják el őket hallal)irányába. A Kluge féle etimológiai szótár szerint a „spitz” a 9. századtól adatolható „spiz”, „spizzi” formákban, jelentése az óta is változatlan, csúcs, hegy, tüske, szarvasagancs hegye, stb.
Herwig Wolfram 1979-es Conversio „etimológiai szótára” valamilyen folyó és tóvidékkel tartja kapcsolatosnak. Természetesen a szó nem hottentotta, hanem továbbra is bajor toponím, és lokalizálása vitatott! Leginkább mindazonáltal félszigetnek tartja. Majd később eláruljuk miért!
A következő helyszín Anonymusunknál Termperhc ahol Szent Lőrinc tiszteletére szentelnek templomot. A Sankt Lorénzen helynevek áttekintése után, (összesen 7) egyelőre, nincs ötletünk a helység lokalizálására.
Ugyanakkor, tehát a közelben Adalwin felszentelt Fizkeré-ben egy templomot. Azt, hogy kinek tiszteletére valószínűleg meg lehet tudni a mai Reifnitz-ben, a Wörthi-tó déli partján nem messze Weridétől, (vagy mai nevén Mária Wörth.)
Az O.K. 176.old szíves közlése alapján, megtudhatjuk, hogy az nem más, mint szlovénul Ribnica, ami annyit tesz németül, hogy Fischbach. 888-óta adatolt Vishaha formában.
Minket ebben az esetben is Kranzmayer úr meggyőzött.
H. Wolfram szintén megtámogat bennünket, mivel ő is a helység halban gazdagságára utalónak érzi a megnevezést. Természetesen az előző három helységgel együtt szintén bajor eredetű szó. Tényleg nagyon fontos szerzőnek az a kiemelése, hogy a püspök az egyes templomoknak saját papot adott. Mélységesen egyetértünk azzal az aggódó véleményével is, hogy vissza kell utasítani az olyan forrásidegen véleményeket, mintha nem is neveztek volna ki lelkészeket az említett hat helység templomaiban. (H. W. Conversio 140. old.) Egy apró helyreigazítást azért tennénk, nehogy a csúsztatás vádja érje; a „Salzburgi Anonymus” nem említi ebben a fejezetben Pannóniát! Sem Inferiort, sem Superiort! "
" E kitérő után visszatérünk H. Wolfram Conversio 13. fejezetének kommentárjához és a 139 oldalon megtaláljuk Mosapurc-ot. Nála 864 karácsonyát tölti Adalwin salzburgi érsek Mosapurc-ban, de gyorsan eltereli a figyelmünket, és e fejezet kapcsán visszarándulunk Pribina emberöltővel korábbi őshazájába a morvákhoz (Maravi), akik viszont új hazájában, valamikor 861 táján megölik őt.
Ugyanezen az oldalon kiderül az is hogy Mosapurc azonos Moosburg(Zalavárral) –al, tehát szó sem lehet Karintiáról.
Természetesen ez a Mosapurc jó támpontot fog nyújtani, az időben visszalépéshez , mert abban mindenki egyetért, hogy ez a vár Pribináé volt egykoron. (Mondjuk 861-ig)
Folytatva a 13. fejezet helyszíneinek vizsgálatát Unitimar/ Wittimar birtoka a következő helyszín: Itt Szent István első vértanú tiszteletére szentelt fel az érsek egy templomot. Nem kell történész doktori cím ahhoz, hogy kijelentsük, ezt a templomot Mosaburg közvetlen közelében kell keresni, feltételezve akár azt is, hogy éjszakára visszatért a kényelmesebb várba. Csak megjegyezni kívánjuk, hogy Szent István (Sankt Stefan) nagyon divatos név Karintiában. Az előbbiekben idézett O.K. 193-oldalán 10 (tíz) van kimutatva: a legkorábbi 1131-ből. A nagy osztrák autóatlasz statisztikája alapján az Ausztriai Sankt Stefan helynevek 90 százaléka Karintiában van. Ha Pörtschach-ban vagy Krumpendorf-ban, a Wörthi tó északi partján a kutatók kiderítenének valamilyen ősi Szent István hagyományt, nem lennék meglepve… Kicsit szimpatikusabb helyek, mint Fenékpuszta…
Következő helyszínünk január elsején Ortahu, nem pedig Ortahu-Veszprém!
Természetesen ennek az Ortahu-Veszprémnek komoly forrás-fenomén alapja van; Thomas von Bogyay, alias Bogyay Tamás korszak meghatározó műve: Die Kirchenorte der Conversio Bagoariorum et Carantanorum. SF 19 1960.
H. Wolfram ezerszázalékos ténynek (szeretné) tekinti fenti azonosítást, pedig nem hiszem, hogy ne ismerné Bóna vállveregető bírálatát e kérdésben.(„Ortahut Bogyay elhamarkodottan azonosította Veszprémmel; – a 865 karácsonyát Mosaburgban megünneplő s a következő napokban is a környéken tevékenykedő Adalwin érsek január1.-re aligha juthatott volna el Veszprémbe.”
Az érdeklődő olvasó tájékoztatására elmondjuk, hogy Veszprém távolsága Zalavártól 90, azaz kilencven kilométer. Így a Karintiában található összes St. Michael számításba jöhetne… Csak a tisztánlátás kedvéért képzelje el az olvasó, hogy ez a 90 km megtétele azonos a Moosburg –Tarvisio oda- vissza útvonallal. A téli útviszonyok a Dráva és a Gail völgyben semmivel nem rosszabbak, mint a mi téli Bakonyunkban…
Mi az elemi logika szabályait követve úgy gondoljuk, hogy Kocel birtoka, amely korábban részben vagy egészben Pribina birtoka is volt, (véletlenül sem a Wulka folyó környéke) megint csak ott van saját vára környékén. E felszentelt templom neve Szent Mihály, (arkangyal)
Sajnos csak ismételni tudjuk magunkat, a Sankt Michael ugyancsak divatos név volt Karintiában: Az O.K.-ban 8 (nyolc) ilyen nevű helynév található. (192. old)
Ebben az esetben megengedünk magunknak is egy hipotézist: A Glan folyó völgyében a Zollfeldnek nevezett vidéken Moosburgtól maximum 15-km-es távolságban található egy Sankt Michael nevű helység. A környékről tudni illik, hogy már a kelták is lakták, a környező hegyekben (Magdalénensberg) bányásztak, erről impozáns leletek tanúskodnak. A rómaiak Virunumnak neveztek egy mai Zollfeld környéki várost. Az évszázadok óta előkerülő leletek, domborművek, szobrok, részben a Klagenfurti Múzeumban és St. Veitben, részben a terület épületeiben felhasználva fellelhető. A terület kiemelkedően legfontosabb emléke a Herzogstuhl –amely a szláv (nyelvű) fejedelmi hagyomány nagyon fontos része – szintén római kövekből készült
A terület megközelítése Mosaburgból a 9. században nagyon egyszerű volt. Követve a mai Moosburger Bach (nem kívánjuk kétségbe vonni, hogy előtte hívhatták akár Sana-nak, Sala-nak, Salla-nak, ízes avar nyelven Sellede-nek, amelyből „forráskritikai megfontolások” alapján Wattenbach de Selle-t alkotott, majd a szó előtt lévő palu segítségével létrehozta a palude Salae alakot) vonalát, kb. 50 métert ereszkedve, 6 km megtétele után elértek a mai Lendorf táján a Glan völgyébe. Itt észak-kelet irányba fordulva elhaladtak Karnburg vára mellett, (9. századból adatolt) és logikusan átkeltek a Glan folyón, elhaladtak MáriaSaal Modestus salzburgi püspök által építtetett (hagyomány) ősi temploma mellett. Jól látható volt akkor is, mert mintegy 50 méterrel magasodik a templomdomb a Glan völgye fölé. Az átkelést követően (télvíz idején nem sok víz folydogálhatott benne, mocsaras parti részei pedig garantáltan be lehettek fagyva) még mintegy 4 kilométert észak felé haladtak és máris ahhoz a mai St. Michaelhez érkeztek, amelyről nem mondja a forrás el, hogy minek nevezték akkoriban. Mindenesetre a népnyelv ismer Sveti Mihel, Sent Mihel (adatolt is 1431-től) alakot, de ennél fontosabb egy 1252-es adat, (Holzgraez) amely a szomszédos dombtetővel (Grazerkogel) hozható összefüggésbe. A Holzgraetz ugyanis azt jelenti – egy kis vár az erdőben, (a fák között) szlovénul gradec, és bizony e helyen nyomai vannak egy korai keresztény templomnak."
A csehek már 20 éve abbahagyták a marhanagymorva storyt, a szlovákok meg mint gyöngytyúk a a taknyot fölkapták. Jobb mint a semmi, és állítólag tápláló...
Ja, mi meg Kristó szegedi iskoláján keresztül éltetjük...
MAPKA ZACHYCUJE OBDOBÍ MEZI LETY 855-892