„De ha a valami mindig valami marad, akkor a valami az örök és nincsen olyan, hogy semmi.”
Erre utal a töltések és a nyugalmi tömeg megmaradása. Egy Proton élettartalma hosszabb, mint az Ősrobbanástól eltelt idő, vagyis nincs okunk feltételezni, hogy megsemmisül. A kvarkokról nem is szólva. Ha mégis elbomlana egy kvark, ennek jeleit már látni kellett volna az LHC-ban.
Ha valami van, létezik, de mi nem tudjuk érzékelni, vagyis nem tudunk róla, attól az még nem a semmi. Azért mondom, hogy a semmi csak egy hiányt jelző címke, mert ha valóban csak a semmi „lenne”, akkor mi sem lennénk, akik elnevezzük azt, aminek léte hiányzik a tudatunkból.
A semmi nem valami hiánya hanem minden hiánya. De még vákuum se hiszen már az is valami. (-:
Ahol abszolút semmi nincs ott idő sincs.
Azért kezelhetetlen a nyelvtannak mert azt nem mondhatjuk, hogy valahol a semmi van, mert ami nincs az nem lehet van, de ha semmi sincs akkor meg azt jelenthetné, hogy még az sincs, tehát az valójában valamit.
Úgy tűnik a semmi emberi nyelven nem fejezhető ki. de nem okoz persze problémát a megértésben.
Ez attól függ, hogyan definiáljuk a semmit. Ha úgy, hogy a semmi a lét hiánya, akkor nem. Ha úgy, hogy valaminek semmi hatása nincs az érzékszerveinkre és a detektorainkra, akkor igen, mert idővel bekövetkezhet az észlelése és az értelmezése a valaminek. :)
A semmi az nem semmi, az meg már valami, nem? :-D Abszolút semmi valószínűleg nem létezik.Ha elképzeltem, akkor a semmi az egy teljesen üres "valami" lenne, mivel van anyag és hullámok ésatöbbi, határokkal rendelkezne, semmi nem tud a semmibe bejutni, sem ki onnan, de minek is, hisz nincs ott semmi.
A végtelen, sokféleként van értelmezve, aminek egyik formája a határtalanság, mint a véges gömb felületének folytonossága. Az Eukleidészi sík határtalansága egy elméleti fikció, mivel a téridő nem fikció, valamint négydimenziós és dinamikus, azaz változékony a struktúrája. A tudatunk azonban a statikustszereti, mivel szereti a dolgokat kategorizálni és memorizálni. Ami folyamatosan megváltozik, azt nehéz megőrizni a tudatunkban. Ami abszolút és statikus, mint a tudatunk alkotta Isten kategória, nehezen törölhető ki az emberek memóriájából. Még azokéból is, akik nem hisznek benne.
A térben és időben véges EGY valami határa, önmaga kiterjedtségének végessége, vagyis a „létező” semmivel határos. A térben és időben végtelen valaminek a határtalanságát, a folyamatosság, vagyis a végeseknek, mint alkotó elemeinek előbukkanási és eltűnési ciklusai adják. Ha az összetett valami,a Világmindenség térben és időben végtelen, akkor a semmi, csak egy hiányt jelölő kifejezés, az egy valami nincs jelen szimbóluma, mivel az egy valamik folyamatosan a létezés, nem létezés, állapotában vannak.
Vannak határok, amelyek a megfelelő feltételek teljesítése esetén átjárhatók, és van a határzár, amely átjárhatatlan. Ez pedig a semmi és a valami között húzódik.
Valójában pedig a határ elmosódottabb. A tankönyvek úgy írják, hogy vannak diamágneses, paramágneses és ferromágneses anyagok ami nem is igaz, diamágneses anyagok nem léteznek csak diamágneses testek. Az atomi részecskékre szól az állítás, hogy a mágneses momentum a tömeggel fordítottan arányos, de egy íróasztalon lebonyolítható kísérlettel bárki meggyőződhet, hogy ez az anyag általános tulajdonsága.
Nem tudom, de lehet, hogy más dolgokban se éles a határ.
Az „úgy fent, mint lent” összegyúrását már Hermész Triszmegisztosz elvégezte a maga korában. Manapság a határozatlansági reláció, az elválasztó vonal a makro és mikrokozmosz között. De egy kellően határozott vélemény, sokszor meggyőzi a kétkedőket. :o)
"Azt is mondhatnám, hogy a szubjektív tudatú ember által válik Istenné az Isten, aki teremtményét, az emberi tudatot, „önmagáról” mintázta. "
Mivel úgy néz ki, hogy az atomok világa is a csillagok világának másolata (vagy fordítva, vagy a végtelen nagy és a végtelen kicsi valami általunk nem értelmezhető módon körbe záródik) hihető, hogy az emberi tudat is a másolata egy olyannak ami a csillagok, galaxisok kölcsönhatásainak a jelensége.
A petitio principii, vagyis az érvelési hiba, valóban hiba-e, az objektív idealizmus szempontjából?
A teremtett világon túli, azt meghaladó objektív szellemi létező, az idea, mindenhatósága, megnyilvánulhat abban, hogy végtelen lehetősége folytán, végtelen sok univerzumot, mint egy „tükröt” teremthet magának, amelyben végül felismerheti önmagát.
Az idea, a gondolat teremtő ereje, végtelen sok próbálkozás után, egy legyen aktussal, létrehozta azt az univerzumot, amely az evolúció segítségével „kifejlesztette” a Homo sapiens, a gondolkodó embert, aki öntudatra ébredésétől fogva természetesnek, magától értődőnek vélte a nálánál magasabb rendű szellemi lények, fenomének létezését. Ezzel a tükörképpel, mint a szubjektív tudattal szembesül az objektív tudat, vagyis az ősidea, amely felismeri benne önmagát. Azt is mondhatnám, hogy a szubjektív tudatú ember által válik Istenné az Isten, aki teremtményét, az emberi tudatot, „önmagáról” mintázta. Ezzel a szembesüléssel az érvelési kör is bezárul, amikor az objektív és szubjektív tudat, a teremtő gondolat, a szellem egységében találkozik. Ezt a találkozást vetítik előre, vagy készítik elő a monoteista vallások. Az ateisták azonban elzárkóznak ettől a találkozástól, mondván, hogy a tükör nem láthatja azt, aki előtte áll.
Ami az evolúciót illeti, tekinthetjük a teremtő gondolat szüntelen próbálkozásainak, ami a „véletlen” mutációkban nyilvánul meg. Minden egyes mutáció, egy új univerzum teremtésére irányuló kísérlet, próbálkozás annak a „célnak” az elérése érdekében, hogy a tükörben látott kép felismerhetővé váljon. Ilyen szempontból, az evolúció tulajdonképpen a „tükör” csiszolási folyamata, amely látszólag céltalanul is arra szolgál, hogy visszatükrözze szemlélőjének az objektív valóságot. Mivel az evolúció által teremtett EMBER társas lény, vagyis egymagában csak egy ideaként létezhet „halhatatlanul”, a fizikai léte szubjektív tudatú egyének halandó sokaságában nyilvánul meg. Ebből adódóan az EMBER ideája, a lelke, gondolati, tudati megfelelője halhatatlan, vagyis nem fizikai létező. Az ezoterikus gondolkodók által felmutatott Kozmikus Ember , mint a lélek ideája az, ami a legjobban megközelíti azt a képet, amit az Isten hasonmásaként elképzelhetünk mi emberek, mint szubjektív tudatú lények. Viszont az emberiség kollektív tudata, vagy másként fogalmazva, egy pszi, vagy "anyagi" mezőben megőrzött emberkép, már összehasonlítható avval a képpel, amit a Kozmikus Emberről alkottunk. Beizzunk abban, hogy az emberiség kihalása után e mező fennmarad, mivel ez az emberi lélek halhatatlanságának anyagi megnyilvánulása lenne.
Ha valami okos gondolatod támad és azt valakivel közlöd, aki túl él Téged, akkor, amedig ő él a gondolatod túl élt . De ha az illető nem adja tovább, megtartja magának a szenzációs gondolatodat, akkor az ő halálával a Te gondolatod is meghal, azaz megszűnik létezni!
az élet nem áll meg, az emberi kapcsolatok és az emberek és a természet kapcsolatai továbbra is működnek.
Természetesen, de a hulla "közreműködése" nékül!
Ki állítja, vagy állította, hogyha valaki meghal, akkor az emberi kapcsolatok nem működnek????
Az anyag állapota függ a megfigyelőtől is, az észlelés megváltoztatja az észlelt objektumot. Végtelen számú párhuzamos világ bizonyíthatóan létezik (helyesebben bizonyítható a bizonyíthatatlansága) kérdés melyiket látjuk.
Szerintem nem szűnik meg, ha meghal valaki szoktuk mondani, hogy az élet nem áll meg, az emberi kapcsolatok és az emberek és a természet kapcsolatai továbbra is működnek.
Miközben gondolkodok most ezt írom nyilván pusztulnak el agysejtek, de a gondolat az nem az megmarad. Akkor?
Az anyag különböző formái(*) által, - az ember idegrendszerének idegvégződéseinek (receptorok) észlelési tartományába eső, - kifejtett ingerek az agyba jutva érzeteket (**) váltanak ki.
Tehát az érzetek az anyag megnyilvánulása az ember agyában, amit különböző megegyezéses (történelmi tapasztalat alapján) megjelöléssel, megnevezéssel különböztetünk meg. Ezek az úgynevezett "tulajdonságok." (*) 1._térerő (mágneses, elektromos, tömegvonzás) 2._energia (mozgás, rezgés, sugárzás) 3._skaláris (molekuláris, az elemek kapcsolatai) (**) Pl.: szín, forma, illat, hang, hideg, meleg stb.
Az emberek agyában a másik személlyel kapcsolatban kialakult agysejt hálózat. Ha az egyik maghal, annál az agysejtek elhalnak, a "kapcsolat" megszűnik. Az élőnél az emlék marad.
