A Presence sztem biztos Daniék valóban. Nagy Gergely pedig a Kimnowak-os úriember.
Viszont a Lakeside Acoustic Quartet (szerda 20.15 Fortuna-udvar) mi vagyunk Balázzsal, Horváth Ákossal és Szakáll Bélával (= Révész S. kísérőzenekara). Lesz Zeppelin, nem is egy :-)
A Leibniz Megafon Holubecz Bálint és kedvese zenekara (szerda séd mozi 22:45)
Jómagam leszek még a Bluesberry-vel (Muck Ferenc szaxofonos is a zenekar tagja, érdemes megnézni, nagyszerű zenész és Ember), és "nem-hivatalos" műsorban szóló akusztikusan az Íródeák teaháznál a Megyei Könyvtár mellett, időpontot még nem tudok (ott is lesz Zep)
Ezen a helyen kéne a hazai Zeppereket színpadra tenni. Az egyik legjobb koncertterem, amiben eddig megfordultam életemben. Silver Church a neve és elképesztő jó. Off topic zenekar koncertjén voltam szerencsés ott lenni, temérdek képet is csináltam ott. Egy gótikus templombelső és rock meg metál a felhozatal. Ja, kicsit messze van - Bukarestben.
Képtelen voltam eljutni oda. Olyan szoros munkatempóban kellett egész du. és este dolgoznom, hogy negyed-fél órám sem volt, hogy odakarikázzak pár percre. Remélem, hogy felvette valaki, és megdob vele :-)
Én a zsenialitást arra értettem, amit láttam tőlük eddig. Erről nem tudok nyilatkozni. A szpíker faszakodása nem a zenekar hibája, meg a beállási cécó sem igazán. A többi? Majd meghallgatom, ha kapod valamit tőletek :-)
Nekem is az összeállítással volt a legfőbb bajom. A líra nem egy szabadtéri koncertre való, de beltérinek sem az elejére. Ráadásul a GTC szerintem kifejezetten pocsék volt - leültette egyből a koncertet, ráadásul a nyitó Travelling is maximum csak felemásra sikerült. A cimbalmos valóban zseniális zenész, de a szólói mintha önálló életet éltek volna. Nem sikerült egyben tartaniuk a dalokat, vagy inkább csak némelyiket. Összességében tetszett, nekem bejön ez a tök más zenei világra, hangzásra és hangszerekre adaptált L.Z. Sőt, mondhatnám boldoggá tesz, hogy ilyen remek muzsikusok másutt is küldetésüknek tekintik az életben tartását. Az meg pláne öröm, hogy egy ilyen rangos(nak szánt) hivatalos rendezvény fő műsorszámaként Led Zeppelin szólt a Lánchíd lábánál. Szólhatott volna magyar zenekar is persze - ha már a világ legjobb L.Z. tribute bandáját emlegette az a nyegle fazon. Merhogy az nem a Balcanic Zeppelin, azt azért mi tudjuk. De jó volt élőben hallani L.Z-t meg a sok szép méltatást.
Hát a zseniálistól nagyon messze volt a tegnapi produkció. 45 perces beállással nyitottak egy fesztiválon. Hol van a szinpad mester aki azt mondja nekik, hogy ennyi. nincs több idő, majd belőjük szám közben.
Lassú, akusztikus számokkal teli program álló szabadtéri koncerten öngyilkosság. Ide WLL / RNR / Black Dog kellett volna.
Sziasztok, vegyes érzésekkel távoztam tegnap a Balkanic Zeppelin korncertről. Kezdetnek túl kellett élni az idegesítő zsebkonferansziét, aki baromságokat hordott össze két percben. Erről a zenekar persze nem tehet. Utána viszont szívet melengető volt hallgatni az énekes keresetlen szavait a Zep jelentőségéről, úgymint ami a klasszikus zenében Bach, az a rockzenében a Zeppelin, stb. Aztán elkezdtek játszani (Travelling Riverside Blues, You Shook Me, BIGLY, Four Sticks, Gallows Pole, No Quarter, WLL és egyebek). Nagyon tetszetős volt az egész, mindenféle hergeberge hangszerrel, ami rockzenén szocializálódott embernek különleges élmény, egyik-másik dalt a végtelenségig átértelmezve, volt, amit a szövegről ismertem fel. A zenészek kétségkívül nagyszerűek. Mégis volt valami hiányérzetem az egésszel kapcsolatban. Esetenként túlzottan átértelmezettek voltak a dalok, és valahol elveszett a Zep-lényeg. Amit például előadtak NQ címen, tetszett, de szinte semmi noquarteres nem volt benne. Inkább a pageplantes verzióhoz állt közel. A NQ egy tökéletesen megírt szám, azt nem lehet jobban megcsinálni. A PagePlant jelenségnek sem sikerült, bár amit csináltak, az érdekes. Nem lehet misztikusabbá tenni semmiféle átértelmezéssel, mert az legfeljebb elvesz belőle. Marius Mihalache biztosan csúcsszuper, ehhez nem értek, de szerintem a cimbalom és a Zeppelin nem fér meg. Nekem amúgy sem tetszik ez a jelenség (pedig a népzenét szeretem), ami mostanában trendi, hogy veszünk három népi hangszert, meg valami totál mást, azt összeprüntyögjük és abból valami haj de érdekes sülhet csak ki.
Voltak azért ütős pillanatok, kétségtelen, vannak jól eltalált pontok, és hozzátartozik az is, hogy nem maradtam a koncert végéig, a WLL-t már csak a Lánchídról hallottam saccperkábé.
IdőHolnap ekkor: 19:00 - június 25., 20:00HelyszínClark Ádám térBudapest, HungaryKészítetteBudapesti Román Kulturális IntézetTovábbi információA Led Zeppelin dalait sokan csak lemezről ismerjük. Nekünk kelet-európaiaknak nem adatott meg, vagy ha igen akkor is csak nagyon keveseknek, hogy élőben láthassák a hetvenes évek legendás brit együttesét.
Budapesten június 25-én este 19 órától a Clark Ádám téren a legenda újra életre kel!
Igaz nem az angol sztárok, hanem bukaresti blues, jazz és folk zenészek jóvoltából. A rocktörténeti jelentőségű Led Zeppelin egyik legismerteb...b tribute zenekara lép fel a magyar fővárosban.
A 2009-ben létrehozott BALKANIC ZEPPELIN zenei projekt tulajdonképpen egy „Új Zeppelin”, ami lehetőséget nyújt a változatos kifejezési formákat keresők számára a kísérletezésre, ugyanakkor pedig kimondottan aktuális. Az együttest alkotó zseniális négy „zeppelin” szabad és minden korlátoktól menteset alkotott évtizedekkel ezelőtt. Ezt egészít ki most harmonikusan a bukaresti Blue Spirit együttes, a világszerte ismert cimbalomvarázsló Marius Mihalache, és a román régi zenét játszó Trei Parale együttes közös projektje. A Led Zeppelin együttes No Quarter című lemeze és egyéb számaiból kiindulva – elsősorban azok blues-vonulatára koncentrálva – Mike Godoroja a Blue Spirit frontembere csapatával együtt a Led Zeppelin kimeríthetetlen bluez- és folk- zenéjét fedezik fel újra egy sajátos terepen.
Mike Godoroja együttese mögött egy nagyon komoly csapatmunka áll, amelyet elsősorban a blues iránti közös rajongás tart össze. A közönség mindig is egy olyan művészként ismerte, akinek a karizmája a blues és jazz őszinte szeretetéből fakad, sajátos repertoárjával és a dinamikus előadásaival sokan őt tekintik a román blues egyik legautentikusabb képviselőjének. A sok éves múltra visszatekintő fellépéseit olyan történelmi pillanatok tarkítják mint a Ray Charlesal, Chick Corea-val, Jimmy Smith-el, James Brownnal és másokkal tartott közös fellépései. Marius Mihalache a világ cimbalmosainak élvonalába tartozik, 6 éves korától klasszikus zenét tanult, 17 éves korában már a Milánói Scalaban Rachmaninov, Chopin, Schuman, Schubert és Mozart műveket játszott. Saját bevallása szerint életének legfontosabb mozzanata a Chick Coreaval való találkozása, akivel több koncerten is fellépett. Gloria Gaynorral és Nina Simone-val készített felvételeket, de más sztárokkal is dolgozott. Egy olyan zenész, akinek sikerült egy hagyományos balkáni hangszeren – a cimbalmon – olyan sokoldalúan, kifinomultan, már-már hihetetlen módon játszani, amely a klasszikus zenével vetekszik.
A Trei Parale (Három garas) négy bukaresti fiatal zenész együttese, akiket vonz a Kárpát-medence etnikumainak régi zenéje. Az együttes szellemi atyja és koordinátora Florin Iordan (furulyák, koboz), a Román Néprajzi Múzeum zenei kutatója. Eddigi munkája, illetve terep-tanulmányai során széltében-hosszában bejárta az országot és gazdag ismeretanyagot gyűjtött a román hagyományos zenéről, amelyet most az együttesében kamatoztat. Az együttes másik tagja Daniel Pop (ének, fúvós- és ütőhangszerek), aki szintén elismert képviselője a régi zenének. A Balkanic Zeppelin projektben ők lépnek fel.
Blue Spirit budapesti felállása
Luca Marius – elektromos gitár, akusztikus gitár, slide gitár, buzuki, mandolin, billentyűs hangszerek. Egy tapasztalt zenész komoly Rock/Pop háttérrel, előadói stílusára az elképesztően gyors hangszerváltás jellemző. Különböző és változatos stílusú formációkkal lépett fel, kiváló zenei irányító és kiforrott személyiséggel rendelkező előadó.
Alex Vişan – elektromos gitár, akusztikus gitár, slide gitár, cimbalom, mandolin, buzuki. A blues nagy szerelmese, 13 évesen fedezte fel a gitárt, Jimi Hendrix futamait hallgatva. Tehetséges improvizáló, kiváló érzékkel hangolódik a változatos hangzásvilágra, biztos kézzel uralja a kifejezési eszközöket.
Sabin Ţăranu – basszusgitár. Egy sokoldalú művész, változatos stílusokban játszik. Zenei tanulmányai során több hangszerrel is megismerkedett: zongora, gitár, ütőhangszerek. Több éven keresztül játszott jazz és blues zenekarokban, 2011-ben csatlakozott Mike Godorojához és a Blue Spirithez.
Vali Vătuiu – dobok és ütőhangszerek. Egy igazán profi dobos, aki a jazz és blues mellett is elkötelezte magát. Már korábban is játszott a Blue Spiritben. Eugen Mihăescu Axa Project együttesében, valamint Paula Seling énekesnővel is dolgozott együtt. Alin Milosavval, Valentin Rotarival és Gabriel Ionescuval a Blackbox együttes alapítója.
Egy jó minőségű felvétel a Donovan-féle szösszenetről. Az a gyönyörű Black Beauty olyan összetéveszthetetlen hangon szólal meg a kezében - még ha csak pillanatokra is.
OK! Semmi gond, viszont örülök, hogy számodra ismeretlent hozhattam. Nekem 2004 óta van meg a British Rock Symphony 1999-es koncert felvétele, s azóta csodálkozom, hogy nálunk mennyire nem ismerik Nikkit, igaz előtte én sem hallottam róla. Néhány érdekesség vele kapcsolatban:
Roger Daltrey mondta róla: „Nikki a legjobb női rockénekes Janis Joplin óta, tudom, hogy mit beszélek, mert én ismertem Janist!”
Dame Shirley Bassey mondta, mikor először halotta Nikkit énekelni (The Living Tree): „Libabőrös lettem, a nyakamon és hátamon felállt a szőr!”
A szerzők, Chaterine Feeney és Nikki Lamborn később neki ajánlották a számot, amellyel 2007-ben 50 évvel első slágerlistás felvétele után, 70 éves korában, újból bekerült a top 40-be (37. hely), ami világrekord.
Tudom, hogy nem ide illik, de a teljesség kadvéért felrakom talán legjobb saját felvételét is:
Na most látom, hogy ilyen későn meg nem kéne írogatnom. Nem megkövezlek, hanem megkövetlek. Asszem mára nem kell több szilvórium... :D Vannak ilyen napok...
Megkövezlek. Azért jöttem vissza a Fórumra ilyen későn, hogy ezt beírjam. Utána néztem a dolgoknak. Igazad volt. Így nem csoda, hogy nem ismertem fel Pete-et! :D Már csak az a kérdés, miért írják másképp a nevüket. A The Who honlapján Pete Townshend-ként írják, a British Rock Symphony DVD-n a Never The Bride honlapon meg Simon Townsend szerepel. Ez zavart meg igazából. Pedig ha tesók... Amit a drága papáról írtam, az viszont akkor mindkettőjükre igaz! :D
De hát így jár, aki előbb beszél (ír), mint gondolkodik! Bocsika a kioktató hangnemért!
Mellesleg azóta a YouTube-on ezt a csajt hallgatom. Iszonyat giga van a csajban. Beleszerelmesedtem! De a billentyűs/gitáros se semmi...
Simon Townshend (1960. 10. 10.), Pete Thowshend öccse kiegészítő zenészként szokott közreműködni a Who koncertjein, ahogyan Zak Starskey is, aki különben, bár biztos tudod, Ringo Starr fia.
Hacsak nem Peter Simon néven anyakönyvezték a későbbi neves gitárost, akkor Ő Pete Thownshend és nem Simon, egy igazi angol pilótahős (az anliai csata hőse volt 40-ben egy Spitfire pilótájaként) fiaként látta meg a nagyvilágot pár évvel azelőtt, hogy a kedves papa botrányba keveredett a királyi család egy tagjával folytatott intim kapcsolatával. Ha jól emléxem a papa a királynő hugát döngette meg, míg a fiacskája épp szárnyait bontogatta, mint egy mod zenekar gitárosa... Szóval Pete Thownshend és nem Simon Thowsend. A zene viszont király! :D
