És 3D koncertfilmet forgatnak róluk. "These dates have been added to allow for the possibility of filming of the 'New Blood' concerts in 3D for a forthcoming release, so if you want to be part of the experience and get an early take on the best seats, follow the link for the pre-sale."
jujj biztató képeket látok:)az új dvd-ről!! meg egy két dolgot értek is de azé sok mindent nem!! vmi van a régi albumokkal is??? mutat régebbi klippeket is! vki fordítson PLEASE! sziasztok
jujj ne is mond én is már tűkön ülök, hogy legyen már valami kiadvány!! :) persze nem akarom siettetni az öreget de telhetne már az időő :) mindennap reggel és este nézem az oldalát de semmi...nahh várjunk csak...ezazz octoberi üzenet most látom, hogy elérhetőő nahh meg is szemlélem :)
Eltűnődtem, mit várhatunk az új DVD vagy esetleg CD-től. Aztán rájöttem, hogy erre a veronai setlist a válasz, íme: Scratch My Back+Wallflower
San Jacinto Digging In The Dirt The Drop Signal To Noise Downside Up Darkness Mercy Street Blood of Eden The Rhythm of the Heat Washing of the Water Intruder Red Rain Solsbury Hill In Your Eyes Don't Give Up The Nest That Sailed the Sky
Érdekes, hogy a Wallflowert nem a második, hanem az első felvonásban nyomták le. Remélem, belehúznak az utómunkálatokkal, mert már nagyon szeretném DVD-n nézni és CD-n hallgatni a saját számokat és maxira izgat, hogy milyen lehetett a hangulat Veronában! :-)
érdekes film volt. nem egy mindennapi alkotás, de megfogott. Kenneth Brannagh volt benne a rossz. és ugye azért is fontos a film mert igaz történeten alapul. nagyon vártam a Sky Blue dalát(persze szöveg nélkül) a filmben, mert a lemezen több változatban is fellbukkan, de nem hallotam a filmben :(, pedig jó hangosan néztem:). valószínű, hogy a film végén szólalhatott meg, de persze azt meg lenyesték és már jött is a "következik xy című film..." tehát nem adták végig a szemetek a film végét a stáblistát...áhh hihetetlen de szerintem érdemes a filmet megnézned!! hahóó
Na milyen volt a film? Én nem láttam, csak a bookletből tudom, hogy Kenneth Branagh is játszott benne, őt pedig nagyon bírom. Most hallgatom a zenéjét, az nagyon fain.
Szerintem a Sratch My Back is egy tökéletes lemez!! komorabb, szomorkásabb hangvételű ez tény, de nagyon kidolgozott munka, bár ez a mestertől nem meglepő dolog!! én úgy vélem több időt kell adni neki!! egyre többször meghallgattam és egyre jobban megszerettem! és így, hogy élőben volt szerencsém végighallgatni a lemezt, egy rossz szót nem tudok róla írni. EZ a lemez is EGY HATALMAS MUNKA GYŰMÖLCSE. és szerintem amihez a mester hozzáfog abból rossz nem sülhet ki. szerintem egy gyönyörű album csak MÁS minden tekintetében mint az eddigiek. DE MIVEL ÉN A FILMZENÉS MEGNYILVÁNULÁSAIT (BIRDY, LONG WALK HOME, PASSION) is imádom így hozzám nagyon is közel áll ez az albuma is.
jahhh téényleg ma kivételesen - mert gyűlölöm ugyan nézni a tv-t mert olyan faszságok vannak benne, hogy ha nézném hosszú távon, akkor biztos tönkre mennék benne - szemet szúrt nekem egy műsor!! egy film és nagyon öürülök neki, mert még sosem láttam és persze a mester szerezte a zenéjét ma lesz!!
a LONG WALK HOME című lemez zenéjét tartalmazó film ma 22órakkor kezdődik azt hiszem a story tv-n
ezek a szemetek nem adták oda Peter-nek a GOLDEN GLOBE díjat pedig nagyon, de nagyon megérdemelte volna, mert a LONG WALK HOME lemez egyszerűen mesés!!
nézzétek az 1200MÉRFÖLD HAZÁIG című ausztrál filmet, a mester zenéjével!!!!!! én még sosem láttam, szóval tutti megnézem
Most hallgatom a londoni O2 arénában adott koncert felvételét. A koncert a második részben a saját számokkal lett különösen jó. Én úgy gondolom a Scratch my back lemezről a megjelenése óta, hogy az egy iszonyúan súlyos lemez. Hallgatása közben szószerint úgy éreztem magam mintha agyonnyomna a zene. Hiányzik belőle helyenként a színes játékosság, ami feloldhatná a komolyságát. A saját számai, amikkel kiegészítette most a projektet, viszont pont ezt adják meg. Szerintem nem lett volna szabad annyira átformálnia (és ilyen komorrá) a feldolgozott számokat, mert azok így túl homogénné váltak, egy monoton lemezt eredményezve. És azon sem csodálkozom, hogy a viszont lemezből nem lesz semmi (ha jól értesültem a Radiohead és Bowie is egy kicsit durcás lett a számuk átdolgozásának végeredményétől). Ne értsetek félre, nem bántom Peter bá't, nagyon is a szívem csücske, de a Scratch my back-et én nem szerettem meg, a legkevesebbet hallgatott PG lemezem lesz. Érdekes a saját számai így átdolgozva is megőrizték jellegüket, karakterüket. Akkor meg miért kellett a mások számait így -félve írom le- elrontani.
Nem voltál ünneprontó. De szerintem máshogy gondolnád, ha átélted volna élőben. Ezért kell valahogy kinyomni belőle, hogy gyűjjön mán ide Bp-re, hogy minél több magyar PG-rajongóval is megoszthassa ezt az élményt. :-)
pg.com-on pár napja letölthető a Washing aktuális nagyzenekaros verziója. Az ehhez kapcsolódó PG videóban van egy mondat, ahol az Öreg arról beszél, hogy a fellépések után befejezik a saját dalok zenekari átiratát, ami New Blood néven jövőre fog megjelenni. Ebben valójában semmi újdonság nincs, a lemez címet és a megjelenést is kb. lehetet tudni, de nekem mégis fontos, ha másért nem a forrás miatt. Ezek után csak remélni tudom, hogy a New Blood live dvd is a cd-vel egy időben lát napvilágot. Utána már csak 'n'-et kell aludni (és sajnos tudjuk, PG esetében 'n' tart a végtelenbe), mire az aktuális kétbetűs lemez ideje is eljön.
Elkövettem egy nagy hibát. Most a lejátszóban ez az új Washing és a kb. 8 hónapos Make Tomorrow pörgött párat felváltva. Először is nincs ezen mit fényezni, szép ez az új verzió. Az Öreg tényleg szívbemarkolóan énekel és simán elhiszem látatlanba, hogy a jövendő Blood lemezen a többi számban is így fog. Irigylem, akik láthatták élőben, és biztos vagyok benne, ha én is ott lettem volna, rám is nagy hatással lett volna. De. De mégis, van valami, ami hiányzik. A stúdió verziók hallgatása során egyből átjön, hogy PG (nekem!) sokkal több, mint egy (nem mindennapi) hang. Hiányoznak a zenei megmozdulásai, a zenei lendülete, a nem tudom még mi. Nehéz megfogalmazni, de talán értitek. Érdekes ez a zenekaros kísérlet, izgalmas hallgatni, hogy hogyan oldanak meg bizonyos dolgokat, de mégis sokkal egysíkúbb, és így számomra szegényesebb ez így, mint amilyen lehetne. (A kezdeti lelkesedés elmúltát követően hónapok óta nem vettem elő a lemezt. Néha 1-1 szám lemegy – főleg a Listening Wind – de ennyi. Nem hiányzik. Az Up-ot meg az Ovo-t – annak idején – persze rongyosra hallgattam.) Zárójelek után csak még egy zárójeles megjegyzés: a Tomorrow-val viszont kenyérre lehetne kenni. Csak hónapokkal ezelőtti magamat tudom ismételni, kellene már az az új lemez! Vagy minimum programként legalább egy remix album, még kb. 10 ilyennel, mint ez.
Pemb és nusrath bocs, remélem nem voltam ünneprontó! :-)
Köszi a gratulácuiót! én ezt nem is tudtam, hogy a soundcheckes jegyben ez benne van, azt tudtam, hogy ott lehetek a hangpróbán, de azt nem hogy a mester le is fog jönni hozzánk egy rövid időre!! csak remélni tudtam!! de így történ hálistennek és peternek :). én is tartottam kicsit a hangpróbátol, ugyanis mikor megrendeltem a jegyet juniusban szinte az első napon mikor megtudtam, hogy az öreg meghosszabítja a turnéját, onnastol kezdve minden információt emailben közöltek velem. és sokáéig azt írták, hogy a részleteket, csak agusztus végén fogják elküldeni! nagyon vártam az augusztus végét és megjött az email, hogy mit hogy kell tennem, amiben a végére oda volt írva, hogy előfordulhat, hogy Peter nem lesz jelen a hangpróbán, és ha ez bekövetkezne, akkor semmit nem tudnak tenni, mert ez előre kiszámíthatatlan!! ott kicsit féltem, hogy lehet ott sem lesz de NEM ÍGY TÖRTÉÉÉNT!!!!!
ez volt az álmom és sikerült, hidd el neked is sikerülni fog!!!!!! drukkolok, szurkolok!! a mester élete úgyis a zene, szinte a REAL WORLD studiojában él!! és biztos vagyok benne, hogy nem fogja a zenélést még egy jó ideig abba hagyni!!
nusrath! Nagyon jó volt olvasni az élményeidet. Borzasztóan irigyellek a fotóért! Mivel én nem egyedül mentem, hanem magammal rángattam Berlinbe és Brüsszelbe is valakit, ezért sajna nem tehettem meg, hogy soundcheckes jegyem legyen. Ezt azóta bánom, mióta olvasgattam a PG-s fórumokon, hogy az nem "csak" a soundcheck-re szól, hanem egy személyes találkozásra is.
Főleg azért bánkódom, mert a jelmondatom az, hogy "nem halhatok meg úgy, hogy nincs egy közös fotóm PG-vel."
De hát remélem, mindkettőnk élete elég hosszú lesz ahhoz hogy ez összejöjjön! :-)
Szeretnék röviden beszámolni a NEW BLOODA TOUR- SCRATCH MY BACK LIVE 2010 Mannheim-i állomásáról! De nem hiszem, hogy rövidre fog sikerülni ezt nézzétek el nekem. De nem is lehet kívánni egy rajongótól, hogy rövidre fogja mondandóját.
Az egész körülbelül 1990ben kezdődőt, amikor ugyanis 5évesen megismerkedtem Peter zenéjével, ami már olyan fiatalon is rendkívüli hatással volt rám! Majd az első eredeti magnó kazettám megkapásával (shaking the tree-válogatáslemez) folytatódott a MESTER iránti rajongásom, ami a második magnó kazettám megkapásával teljesedett ki (secret world live)! De erről csak ennyit szerettem volna írni, ugyanis nem létezik annyi hely, amennyi alatt a billentyűlenyomásaim kifejeznék azt az örömöt, amit ez az óriási zenész adott nekem az évek során!! Peter egy hatalmas muzsikus, emberként és zenészként is egyaránt példaképemnek tartom…nahh látjátok erről beszélek, ha elkezdek írni valamit a mesterről ideges leszek, zavarba jövök hogy nem lesz elég az iránti szeretetem, rajongásom a szövegben szóval inkább csak a koncertre próbálok fokuszálni aki ismeri úgyis tudja milyen rendkívüli ember is ő!!!!!
A későbbi éveim azzal teltek, hogy az összes lemezét eredetiben beszerezzem, ami hál istennek (meg persze főképp magamnak) sikerült is! Emlékszem amikor körülbelül 1996-97 ben Szegedre jártam be egy-egy Peter Gabriel album (már persze cd-n, első 3album) Németországból történő megrendelése ügyében. És emlékszem azokra az örömökre is amikor a kis cd-immel 15éves fejjel boldogan mentem ki a néhai FOTEX Recordsból, és az ott dolgozó csajszik csak nézték, hogy nem az éppen aktuális slágerszarok albumait vásároltam meg, hanem az öreg, fantasztikus mindig megújuló lemezeit. Valamint emlékszem a kisasszonyok tágra nyíló szemeire, értetlen fejükre is, amikor kiejtettem a számon, hogy kinek is akarom az albumát megvenni, ugyanis sokszor fingjuk nem volt róla ki is ő. Nahh de ez már tényleg más téma (Magyarország kulturális, zenei fogyatékosságának témája), amiről nem akarok írni, mert csak felidegesítem magam!
NAHH SZÓVAL!! Akkor maradjunk mégis csak a közelmúltban, azt írom inkább tehát, hogy az egész június környékén kezdődött, amikor ugyanis Peter jelezte, hogy kibővíti a NEW BLOOD turnéját néhány újabb európai helyszínnel, és ekkor döntöttem el, hogy idén nyáron nem lesz semmi nyaralás, még hétvégi sem, hanem majd szeptemberben lesz egy óriási zenei élményem, ami többet ér számomra mindenféle nyaralásnál!!!! Felhívtam Németországban élő barátomat, aki azt mondta válasszak, mert Köln és MANNHEIM ugyanolyan távolságra van tőle!! Szóval teljesen véletlenszerű volt a döntésem és nekem tök mindegy is volt hol leszek, csak OTT LEGYEK!! Így lett a helyszín Mannheim!!
2004. május 15-én már volt szerencsém őrjöngeni egyet örömömben a lakásomban, amikor fellapoztam az egyik újságot és megtudtam, hogy Peter elérkezik hazánkba a Still Growing Up Live turné keretében. El is mentem óriási. leírhatatlan élmény volt tehát nem is probálkozok meg vele, maradjunk a Mannheim-i koncertnél.
Említettem, hogy mindenféle nyaralásról lemondtam és hogy minden lóvémat ebbe a koncertbe fektettem bele tehát egy soundcheck ticket package-el volt szerencsém elmenni a koncertre, aminek nem az ajándék része volt a lényeg, hanem az hogy a hangpróba alatt reméltem, bíztam benne, hogy találkozhatok a MESTERREL és egy közös kép elkészítése volt az álmom, ami valóra is vált és többet ér minden ajándékcsomagnál!
3órára 15re kellet a helyszínre megérkezni, természetesen már háromnegyed 3ra ott voltunk kedves barátaimmal, akik csak elvittek engem a helyszínre, akik mindketten jól beszélik a németnyelvet és az angolt is, én sajnos csak az angolt „egy kicsit”. Valóban igaz az, amit Peter securitys embereiről hallottam, hogy a mesternek mindig csak az a kikötése, hogy a securitys emberek legyenek kedvesek, ugyanis beengedték a két barátomat, akik felvázolták nekik (a szervezőknek) a helyzetet, hogy nem igazán tudok németül, majd elmentek. 20 perc várakozás után mindent elmondtak németül, persze semmit nem értettem, csak követtem a többieket. És eljött a csoda. Bementünk az arénába, ahol először az oldalülésekre ültettek le minket, kb 35en voltunk. Itt kicsit megijedtem, hogy ez lesz majd a koncerten is a helyem, igaz mindent jól lehetett látna nah de mégis, nem a szinpad előtt voltam, és fájó szívvel néztem a stáb embereit ahogy szerelik össze az első sorok székeit és kívánkoztam oda. Itt kicsit ideges voltam, hogy én az első sorokban akarok ülni nem pedig itt oldalt! :)
Jahh azt nem is mondtam, hogy amíg abban a 20percben várakoztunk ide adták nekünk az ajándékokat. (egy scartch my back fekete batyut, amibe benne volt leboritékolva maga a jegy, benne egy nyakba akasztható kis kártya, ami jelezte azt hogy nekünk soundcheckes jegyünk van, egy poló ( rohadt jó eddigi legjobb sztem), és persze egy NEW BLOOD plakát. Sajnos a barátaim akik hoztak, eddigre már elmentek és nem volt autóm, ahova kivihettem volna a féltve őrzött ott frissen kapott ajándékaimat, tehát az egész délután, majd este, éjszaka folyamán velem volt a batyu benne a plakáttal és féltve őriztem, nemsokára a plakát is felértékesedett, felértékelődött de erről kicsit később, mingyá.
Szóval a hangpróba alatt ülök „ott” oldalt itt tartottam ugye? Nah pakolásztak, hangszereket hoztak fel, hangszeresek jöttek fel de persze mindezt élmény volt látni. Kicsit biztos hülyének néztek mert sokszor néztem a többi rajongóra akik között volt orosz, ukrán és persze német, ugyanis nem voltam olyan bátor, hogy sok fényképet készítsek, féltem, hogy nehogy nekem elkobozzák már itt az elején, mert akkor infarktust, sokkot kaptam volna. Tehát néztem hogy ki hogy használja a masináját, ki mennyire bátor, hogy is működik itt ez a dolog. Eleve nem is voltam benne biztos, hogy be lehet vinni, de anélkül nem érkezek meg egy ilyen örökélményű koncertre.
Telnek a percek már a fényeket is próbálják, de még mindig oldalt ülünk. Egyszer csak jön az egyik szervező nő aki az elején elmondta németül mi hogy is lesz és udvariasan elkezdet németül beszélni, és láttam mindenki felállt, tehát így tettem én is. És hova mentünk? Nah hova? A színpad előtti székekhez a 4dik vagy 5dik sorba. Nahh itt már nagyot sóhajtottam, megkönnyebbültem, gondoltam, ha itt leszek és innen nézem majd a koncertet, akkor semmi para. Leültem tehát a kis szatyorkámmal benne a nagy poszterrel az egyik székbe, mikor egyszer csak Melanie és Anne Burn (lehet nem jol irtam elnézést) léptek fel a színpadra, ahol már a nagyzenekar tagjai már fent voltak. Majd egyszer csak megérkezett az öreg mester !! Oldalt lazán felsétált a nagy bő oldalzsebes deszkás gatyójában, és a környakú ingjében és a szokásos mellényben. „HI THERE” szócskával mosolyogva odaköszönt és intett nekünk egyet!! Mi is így tettünk! Leírhatatlan élmény volt látni Petert, később mondtam is barátaimnak, hogy olyan volt mint egy Peter baba, bábú, ugyanis általában csak videókról, dvd-kről láttam őt és egyszer csak ott van előttem 7méterre az az ember, akit annyira tisztelek, becsülök mint senki mást. Zavaromban el sem hittem, hogy mindez igaz. Laza volt, közvetlen kicsit énekelt és sokat beszélgetett Richard Chappellel, aki egy rövidgatyában még lazább volt és össze vissza járkált, rendezte a kábeleket, a laptopokat amik a szinpad peremén helyezkedtek el. Peter probálgatta a mikrofonjait (ezúttal persze nem volt fej mikrofonja) és kortyolgatta a bögréjéből a nem tudom mit. Mindeközben a zenekar is próbált természetesen és a lányok is. Megjegyzem Melanie nagyon csinos volt!!!! A San Jacinto-bol, Signal to noise-bol, Rythm of the heat-ből hallotam részleteket, de nem tartott sokáig. Egyszer csak azon vettem észre magam, hogy megragadt a szemem az egyik kivetítőn, ami a jobb oldalon volt, mert ugye ekkor már a fényeket is próbálgatták. Mire vissza fordultam egyszer csak meglátom, hogy az öreg jön le felénk!!!!! ÁÁÁÁááááhhhh jééézusom, mondtam magamban ez nem igaz !! Dehogyisnem igaz volt. lejött hozzánk. Mivel a székek jobb oldalán a legszélső székben ültem és a mester meg középről érkezett, elkezdtem pánikolni hogy oda érek e ez a 6méter volt életem leghosszabbnak tűnő és ugyanakkor a legszebb hat métere is! Azért voltam kicsit bajban mert ugyeh a többiek a németek már beálltak gyorsan a sorban és féltem, hogy nehogy ne kerüljek sorra. Ők ugye tudtak is tőle egy két mondatot kérdezni, én meg nem igazán mert mire kigondolom, hogy mit is akarok kérdezni vége a koncertnek! kicsit zavartam mozogtam ebben a 4-5percben , hogy itt a lehetőség el ne baltázzam, de hálistennek és peternek nem sikerült elbaltáznom, ő ugyanis olyan rendesen, türelmesen álldogált ott meg köztünk, hogy tudtam itt nem lesz baj. De még mindig volt előttem vagy két ember mire egyszer csak hátulról megközelítve, rafkósan odaléptem mellé. És mivel egyedül voltam valakinek a kezébe nyomtam a gépet és átkaroltam és MEGLETT A KÉÉP!!!!!!! MÉGHOZZÁ 3 DARAB!!! ANNYIT TUDTAM LÁNYOS ZAVAROMBAN MONDANI, HOGY magyarországról jöttem, mire az öreg: „ÁHH HUNGARY!!??” meglepődve megörülve ennyit mondott. És utána jött a kép. Nahh de ám én elég mohó ember vagyok és ugye láttam, hogy itt vkikik alá is irogatnak vele dolgokat, erre is van lehetőség. Gondoltam magamban: basszki, ki ne haggyam és a szék sorai között megprobáltam vissza menni a batyumhoz, ugyanis eszembe jutott, ott a plakátom nah de ez nem ment mert ott álltak a többiek is meg peter is a székeknél, így nagy kerülővel az egész szék sort megkerülve rohantam a plakátomért vissza, közbe felnéztem Melanie-re aki a szinpadon volt Anne Burnnel és persze mindezt végig nézhette és mosolygott is egyet. Én meg a visszaúton visszamosolyogtam rá. És megérkeztem a plakátommal ismét Peter mellé, de nem volt nálam toll elkezdtem örömömben kérni ott a többiektől tollat. Mondom: „please toll” majd pen de nyújtották is egyből és így meg lett az aláírás is a plakátomon.
Tehát már a plakátom is teljesen FELÉRTÉKELŐDÖTT!!!! 4-5 percet töltött közöttünk majd visszament a színpadra! És lassan vége is lett a hangpróbának! Odajöttek a szervező csajok és kivezettek minket, elmondtak mindent németül amiből persze semmit nem értettem és ki kellett mennünk az arénából. Érdekes és boldog érzés volt, ugyanis én ekkor már túl voltam a koncert utam csúcspontján és nyugodt lettem volna, hogy most jön a VÁRVA VÁRT koncert, de előtte még kint kell töltenem bő egy órát. Nahh itt kicsit megijedtem, hogy hogy fogok én visszajutni, persze a szatyorommal és benne a pószteremmel és a féltve őrzött fényképezőgépemmel nulla némettudással ki kellett mennem a szakadó esőbe az arénábol, ahol már kezdtek gyülekezni az emberek. Féltve őriztem meg magamnak a titkomat, hogy a mellényemben lapul egy gép amin rajta vagyok a mesterrel és a kezemben egy szatyor amiben benne van egy a mester álltal aláírott plakát, jó mondjuk ha mindezt mondani is akartam volna az egyre szaporódó német közönségnek akkor sem tudtam volna. Kint álltam tehát és az emberek meg csak jöttek, jöttek rengetegen voltunk legalább 35-40ezren ami egyszerre volt jó, örömteli érzés, ugyanis itt mindeki Mr. Peter Gabriel-ért jött, de kicsit félelmetes is mert nem nagyon tudtam volna velük kommunikálni, bár azért az angol tudásom ennyit még elbír. Egyszerre koncentráltam a jegyemre, amit már a mellényszebembe betettem a fényképezőgépem mellé, a mellényem belső zsebének elromlott zipzárjára a szatyromra és a benne lévő plakátomra, hogy véletlenül se hagyjam el, essen nekik bajuk. Úgy döntöttem nézegetem a tömeget és egyből megnyugodtam, hogy itt mindenki azért van itt amiért én és mindenki csak jó ember lehet hiszen itt van, és már nem is volt problémám. El is telt az az egy óra. Egy „ferde szemű” angolul és németül is beszélő hölgy segítségével megtaláltam a kapukat, amin újra bemehettem a koncertre!! A jegyen csak ekkor láttam meg mit kell nézni és kiderült, hogy az első sorban fogok ülni a három széksor közül is ráadásul a középsőben, nahh itt már nem kellett idegeskednem, olyan nyugalom fogott el, amihez előtte még sosem volt részem. Igaz már 7órakkor leültem a helyemre és a tömeg csak szép lassan jött be és a koncert csak 8kor kezdődött én onnan egy tapodtat sem mozdultam. Mert nem akartam a szatyrommal és a poszteremmel belekeveredni a tömegbe, pedig egy sör nagyon jól esett volna nahh de azé túl mohó ne legyek gondoltam magamban! Eltelt gyorsan az egy óra és olyan jó érzés volt hogy hátra- hátra fordulgattam és teli volt az aréna, a teljes nyugalmam teljesen megszilárdult bennem. Egy két telefon jött nekem, itthonról, hogy mi a helyzet? Milyen a koncert? Benn vagyiok e már. Mikor egyszer csak ránéztem a telomra és 19óra 59percet mutatott, abban a pillanatban elsötétült minden és egy perccel a hivatalos kezdés előtt megjelent a mester, a szokásos kinőtt mellényében és egy hosszú szürke ingben!!! jahh és szerencsére a mellettem ülő kiscsajszi kedves rendes volt ő is ott volt a hangpróbán és elkezdtünk kommunikálni rajongásunkról, ő egyébként az apjával volt, aki legutóbb 1987ben volt Gabriel koncerten legutóbb.
Peter bejött a közönség velem együtt őrjöngött, amint megszólalt a mester! Németül elmondta a koncert menetét. És leballagott miközben az őrjöngés nem szakadt meg. Feljött Ane Brun és eljátszotta beging japan című dalt egyszál gitár kíséretével és még egy másik dalt, majd elkezdődött az álom.
A koncert első felében az új Sratch My Back című album dalait adta elő. Bevallom őszintén, az album megjelenésekkor kicsit furcsán éreztem magam, méghozzá azért, mert nem tudtam hogy, fogja ezt az albumot bemutatni élőben az öreg. És amikor a turné első szakaszában megnézegettem a feltett videókat és megláttam, hogy a saját dalait is előfogja adni nagyzenekari kíséretben, tudtam, hogy itt egy fantasztikus turnéval állunk szemben! Mindig is közel álltak hozzám filmzenei albumai (Birdy, Passion, Long Walk Home) és tudtam, hogy a mester egyik énje a komoly zenéhez igen erősen hajlik. Kicsit sajnáltam, hogy megszokott csapatát (Tony, David, Richard, Ged) ezen a turnén nem láthattam a színpadon, de ami aznap este Mannhehimben történt a koncerten, mindenért kárpótolt. A belsőmig hatolt teljesen a zene, és külön öröm volt minden saját dalnál az az első fél perc, mialatt beazonosítottam, hogy melyik dal is fog felcsendülni éppen. Peter gyönyörűen énekelt az egész koncert alatt! Régebben olvastam más beszámolókat, amik érintették, hogy gondjai vannak a szövegekkel, na ennek ma este semmi nyoma nem volt! Fantasztikus koncert volt! Fantasztikus közönséggel! Az új album dalai olyan szívbemarkolóan szépen hangoztak el, hogy már a koncert első felében teljesen kikészítettem a tenyereimet.
Nahh kezdjek már bele!
1. Heroes – Elsötétült minden Peter felkonferálása és Ane Brun két eljátszott dala után! Majd az egész aréna vörös fénybe burkolódott, ami tökéletesen passzolt a sötétséghez. És megkezdődött az őrjöngés, amint az első hangok felcsendültek. Elképesztően szépen adta elő ezt a dalt, ami az egyik kedvencem a Sratch My Back lemezről, és már az elején kész voltam. Mivel az első sorban ültem nem volt szükségem arra, hogy a kivetítőről kövessem végig Peter éneklését, hiszen ott állt előttem. Nem vagyok egy nagy zenei szakértő, tehát nem tudom elmondani melyik hangszer volt, de amikor az első mély hang elérkezett, tudjátok, amikor kicsit bekeményül a dal Peter bokszolt egyet az ökölbe zárt kezével maga mellett. Ezzel valahogy megadta a kezdő lökését a koncertnek, mely megadta azt a felfokozott hangulatot is, ami majd bő két órával később, az utolsó dal befejezése után maradt csak abba. Rendkívül hatásosak voltak a fények, a színpadi képek is, de be kell, valljam, hogy mivel ennyire közel voltam nem igazán erre figyeltem az egész koncert ideje alatt, hanem az emberekre, zenészekre, akik ott álltak előttem, na meg persze az öregre, aki mikor befejezte énekrészét gyakran lesétált a szinpad oldalára átadva a teret és a fényeket a nagyzenekarnak. Tehát Heroes, minden rendben volt gyönyörű volt és rohadt jó volt a hangosítás is mindent tisztán lehetett hallani, Peter hangja remekül szólt, mint mindig. Ahogy befejeződött a dal, már egyből jött is a másik. Persze mindezt megelőzte egy jó 2 perces közönség örjöngés, tapsolás, mely minden szám után így volt, csak egyre hosszabbodó és erősödő hanggal.
2. The Boy in the Bubble – Ez a dal is a nagy kedvenceim közé tartozik a lemezről és nagyon vártam. Újdonságot nem tudok írni róla, mert nagyon szépen szólt, itt főképp Peter és az ő csodaszép hangja volt a fókuszban. Sötétség keveredett kék fényekkel. A dal közben azon vettem észre magam, hogy amit hallok annyira szép, hogy mindjárt meg is könnyezem, de nem sírni jöttem ide, hanem szórakozni szóval visszafogtam magam. Néztem, hallgattam, meghatódtam. Gyönyörű volt, hatalmas tapsviharral, fütyüléssel és ujjongással már így a koncert elején. Mivel sajnos fütyülni nem tudok így én is csak sikoltoztam. De ez legalább hangosabb tud lenni mint a fütty.
3. Mirrorball – Nem azt mondom, hogy nem tetszik ez a dal hangsúlyozom, hanem hogy talán ez volt a lemezen az a dal, amelyiket nem hallgattam meg olyan sokszor. De itt valami fantasztikus volt. Újból fekete pirosba burkolózott az aréna, meg voltak sárga fények is. Gyönyörű volt és itt, amit Peter művelt a hangjával valami csoda volt. Igencsak kirázott a hideg. Vége + a megszokott hatalmas taps! Jahh erről jut eszembe, valakik már a szám közepénél elkezdtek tapsolni, mert azt hitték vége a dalnak. De utána gyorsan csendben maradtak.
4. Flume – Na ezt a számot nagyon vártam élőben, de ahogy belekezdtek rájöttem arra, hogy nem csak én, hanem az összegyűlt 35-38ezer ember is hasonlóan érzett. Sajnos lehet unalmas a beszámolóm, ugyanis mindenhova azt írom „gyönyörű volt”, de ha egyszer tényleg, akkor nem írhatok mást. Külön tetszett, hogy a refrénnél nem úgy énekelt a mester, ahogy a studiolemezen, hogy egyre hosszabban az „only love in..” résznél, hanem suttogva, titokzatosan, ami még jobban fokozta az élvezetemet. És hatásos is volt nemgyengén. Ha nálam lett vona a koncer irányítója, ezt a számot egyből visszanyomtam volna mégegyszeri meghallgatásra. Zseniális élmény volt!
5. Listening Wind – Szintén nagy kedvencem a lemezről. Vélemény szerint ez már egy kicsitt pattogósabb, dallamosabb szám, amit ott a lábam beindulása jelzett. A háttérben a kivetítőn emberek jelentek meg farmerben és ingben (nem tudom biztosra állítani, de szerintem a Talking Heads együttes emberei voltak láthatóak, mert mintha derengene bennem egy ilyesmi lemezborító az együttesről származó emlékeim között.). A „the wind in my heart, the dust in my head” refrénnél Melanie és Ane is csatlakozott az énekléshez. Nagyon élveztem, nagyon szép volt, újabb óriási tapsvihar! Komolyan mondom végig tombolt a közönség! Nagyon pozitívan csalódtam a németekben. A mester hangja újra csodálatos volt.
6. The Power of the Heart – A kedvenc dalom a lemezről és szerintem a legszebb is! Nagyon vártam és megint csak azt írhatom nagyon szép volt. Szépen, lassan, komótosan sétált és énekelte végig a dalt a mester. Egyszerűen zseniális volt. Olyan furcsa élmény, hogy egy ilyen szép dal alatt csend, nyugalom, nyugodtság van egy ilyen sok férőhelyes arénában, és mikor véget ér óriási hangzavar keletkezik a közönség tetszésének kifejezése miatt. Hátborzongató volt. Csodálatos volt a zongora kíséret is, amit egy fiatal srác követett el végig az egész koncert alatt. Félelmetes tudású zenész ő is. Vörös fények keveredtek a sötétséggel.
7. My body Is a Cage – A lemez egyik legerőteljesebb, legösszetettebb dala szerintem, ami a koncerten is a legerőteljesebb dal volt véleményem szerint a Sratch My Back résznél.. Nagyon bejött és itt kezdett el úgy isten igazán „bevadulni” a zenekar is. Ezt ott élőben végig hallgatni leírhatatlan élmény volt, szóval nem is próbálkozok meg vele, úgysem tudnám az érzéseket szavakba önteni. De fantasztikus, ahogy ennek a dalnak változik a tempója, felélénkül, majd egyszer csak újra lenyugszik…szóval egy csoda volt ez is. Valahogy ezt tartom a leg „Peterösebb” feldolgozás választásnak a lemezről, mert ebben a számban benne van minden. Sötétség, titokzatosság, szépség, félelmetesség stb.
8. The Book of Love – Gyönyörű dal, a megszokott csodálatos ének mind Petertől mind Melanie-től. Jópofa volt a kivetítő is, ami különösen tetszett, hogy egy kis pálcika ember szaladgált peter odavetített fejével. A szám végét egy nagy piros szív zárta a kivetítőn. És persze óriási taps.
9. I Think It's Going to Rain Today – Ez egy viszonylag rövid dal, de annál hatásosabb. Nagyon tetszett, nagyon szép volt. A fények kialudtak és csak Peter-re fokuszáltak, ha jól emlékszem.
10. Après moi - Ehhez a dalhoz, az előbb már leírtakhoz (My Body Is a Cage-nél) hasonlót tudnék írni. Nagyon erőteljes alkotás ez a szám is és nagyon erőteljesen is hatott ott este mi ránk is. Végig rángatóztam, mozogtam a zenére a dal alatt, olyan mélyen érintett meg. Ebben segített, megerősített egy hölgy is, aki vagy 3székkel mellettem ült és neki hosszú haja volt de ő is rázta erre a nem mindennapi élményre! Nagyon kemény volt! A zenekar és Peter is tökéletes volt!
12. Street Spirit (Fade Out)- Na, ez egy érdekes élmény volt számomra. Mikor megvettem az új albumot ez a szám volt az, ami a legkevésbé tetszett! De amit a mester itt élőben művelt a hangjával miközben a zongora lenyomások finoman követték énekét, az valami fantasztikus volt. Na ez teljesen az a kategória, amit semmiképpen nem lehet szavakkal leírni, nem is próbálkozok meg vele. Úgysem tudnám megközelíteni sem az érzést.
Elérkeztünk a koncert feléhez szépen elsötétült minden és egy folyamatosan le fel mozgo kivetítőszerűség ereszkedett le, eltakarva a szinpadot. Negyed óra szünet következett. És tényleg negyed óra volt, de olyan soknak tűnt. Kiakartam menni egy sörért, de túl nagy út lett volna és nem akartam a batyumat a dedikált plakáttal csak úgy ott hagyni, annak ellenére sem, hogy itt mindenki „haveromnak” számított mert itt vannak a koncerten, egy számomra fontos élményen…de azé a dedikált plakátot el ne vigyék nekem még véletlen sem. A szatyrommal meg a plakátommal együtt meg nem akartam a tömegbe keveredni, szóval lemondtam a sörröl. Tudtam hogy, amit az az egy korsó sör adott volna az meg sem fogja közelíteni azt, ami majd mindjár rám fog várni, a koncert második, nekem -és szerintem minden jelenlévőnek- a legfontosabb fele. Azért valljuk be, hogy az ő saját számai azok, amik utolérhetetlenek. Igaz a sratch my back lemez dalai is a mester átértelmezései, mégis a régi, saját zenéi állnak közelebb a szívemhez.
1. San Jacinto – eldöntöttem, hogy nem fogom az összes dalnál leírni a következőket: „imádom ezt a számot”, pedig az összesnél megtehetném. Ám nem ez a célom. A San Jacinto egy hatalmas dal! Nagyon örültem, hogy ismét részese lehettem ennek a dalnak ( 2004 május. 15én, ugyanis ezt a dalt is eljátszották) és nagyon vártam a nagyzenekari változatát. Várakozásom nem volt hiábavaló! Nagyon jó szolt! És a színpadkép is teljesen lenyűgözött. A dalt első „Thick cloud - steam rising - hissing stone on sweat lodge fire” sorától kezdve énekeltem magamban. Király volt! A végén pedig mikor az öreg elővette azt a kis tükröt, aminek a segítségével végig pásztázta a megtört fényt a közönségen, a legelső ember akire rávilágított, én voltam . És ezt nem cask azért mondom, hogy nagyot mondjak, hanem mert tényleg így volt, bekellett csuknom a szememet úgy vakított a fény. Felejthetetlen érzés és élmény volt gyönyörű előadásban.
2. Digging In The Dirt – örjöngtem, ahogy elkezdődött a dal, ugyanis tudtam hogy mi jön. Imádom ezt a számot. Minden van benne, ami kell! Nagyzenekari átírata szerintem zseniális. Kék szín keveredett a zöldel. A refrénnél meg megjelent egy vöröses, kukacos háttér! Kirázott a hideg. Nagyon tetszett. Ahogy a mester énekli és magyarázza is egyszerre a dalt az valami fantasztikus. És mindezt az első sorből láttam. A refrénnél persze csapkodtuk a tenyerünket peterrel együtt. Ebben a verzioban még érzelemgazdagabb a refrénes rész. Egyszerre volt szép és kemény is a dal. A zenekar is hatalmas volt! A vége refrénnél az egész aréna tapsolt. A dal végén mindenki örjöngött. Nagyon vártam ezt a dalt és tudtam, hogy úgyis eljátszák Peterék.
3. Drop – az előző dal után, kicsivel lassab vizekre eveztünk. Elkezdődött a dal és már dudoltam is, de nem tudtam hirtelen, pontosan, hogy melyik is lesz ez. Majd beugrott, hogy az Up lemez záró dala. Külön örültem, hogy a mester előadta ezt a kevésbé ismert dalát, ugyanis ez egy különösen szép dal. Már az Up lemezen is nagyon tetszett, és már ott is hallgattam volna még vagy 10percig. Ez itt sem volt másképp. Jó volt újra látni a growing up turné logóját is (azt a kis babát) a kivetítőn. Ez a baba szerepel egyébként a dal klipjében is. Nagyon szépen énekelt Peter, nagy tapsot is kapott.
4. Signal To Noise – „hűha” gondoltam magamban, -ahogy felkonferálta Peter a Signal To Noise-t – „nah itt mi lesz?” Ez a dal valami iszonyat kemény. Bármilyen változatban is hallotam, eddig mindig nagyon bejött. És most, itt nagyzenekarral egyszerűen tökéletes volt. Ha valamelyik, hát ez a dal az, ami igazán nagyzenekarra teremtődött. Már az Up lemezen is nagyon megfogott ez a dal, a maga sötétségével, de mikor a New York Bandái című filmben meghalottam, nah akkor teljesen kész voltam. Nagyon nagy hatással volt rám. Tökéletes dal. Nusrathot kivállóan helyettesítette Melanie és Ane. Ahogy elénekelte a részét a mester láttam, hogy lesétál a szinpad szélére, átadva a teret a zenekarnak. A dal folyamatosan egyre magasabbra szárnyalt egészen a pompás befejezésig. Mondanom se kell végig rázott a hideg. Iszonyatosan mélyen megérintett ez a szám. Annyira egyedi, annyira erőteljes és egyszerre szép is meg sötét, félelmetes. Az ilyen daloknál válik számomra teljesen egyértelművé az, hogy Peter egy igazi fenomén. A zenei élet ezerarcú mágusa. A szám végén óriási taps volt. Itt kezdődik a zene emberek. 5. Downside Up – nagyon megörültem, mikor meghallotam, hogy mi következik. A melletem ülő kis csaj édesapja már a koncert elején elmondta, hogy erre a számra vár a legjobban. Peter megajándékozott minket. Nagyon szép volt. Nem gondoltam volna, hogy ilyen jól lehet nagyzenekarral helyettesíteni azt a finálét, ami a dal végén van. De valami rohadt jól megoldották. Mindenki tapsolt a zenekarral és peterel együtt. A kivetítőn ha jól emlékszem egy épület és egy az épület előtt álló tó vagy folyó látszott és alatta ugyanez a kép volt csak fejjel lefelé. Nagyon jó hangulatú volt a szám vége. Mindenki örjöngött tapsolt. Melanie is nagyon szépen énekelte a részét. Hatalmas tapsot kaptak teljesen megérdemelten!
6. Mercy Street – amint meghallotam Peter német szövege közben azt a nevet, hogy Anne Sexton már sikoltoztam, őrjöngtem is. Így tett az egész aréna is. IGEN itt vagyok és végre hallani fogom a Mercy Street című dalt! Ez annyira szép dal, hogy amint elkezdődött olyan csend lett az arénában, hogy egy gombos tű lepottyanását is meghallotuk volna. Mindenki teljesen, egész szívével, összes érzékszervével hallani akarta ezt a dalt. Persze amint Peter elkezdte „looking down on empty streets, all she can see” az egész csarnok felhördült, tapsolt sikított. Ez valami csoda volt. Aki ismeri ezt a dalt az tudja, hogy erről aztán végképp nem lehet írni ezt hallani kell. Meg is könnyeztem. A fuvola szóló után peter megnevezte a zenészt és a közönség újból tetszését fejezte ki. Gyönyörű volt az egész. Grandiózus dal. Így nagyzenekarral szívbemarkolóan szép volt. A temetésemen ez fog szolni. Hatalmas taps a dal befejezésekkor.
7. The Rhythm of the Heat- igaz már a hangpróbánál teljesen kielégült voltam, és a koncert kezdetekor, mikor Peter csak feljött a színpadra felkonferálni a show menetét-megkezdődöt álmom magvalósulása, mégis valahogy minden ennél a dalnál teljesedett ki. Nagyon szeretem ezt a dalt és rohadtul vártam. A mester a szám felkonferálása alatt azt ejtette ki a száján, hogy „…africa…”. Majd a kezdő hangok nyílvánvalóvá tették számomra (és a hangzavarbol ítélve mindenki számára, aki aznap este ott volt), hogy a Rhythm következik. Nagyon kemény dal. Ez a száma valahogy mindig erőt ad nekem, olyan helyzetekben, ha valamitől, valakitől félek éppen. Vagy ha valakivel fel akarom venni a harcot. Valahogy erőt, bátorságot és biztonságot ad a maga bizonytalanságával, félelmetességével. A szövege is nagyon kemény. Már a Madárka című lemezem óta imádom. Emlékszem hamarabb szereztem be réges régen a Birdy című albumot, mint a PG.4-et, tehát sokáig nem is tudtam, hogy van egy olyan formája ennek a számnak, ahol Peter szöveget énekel a dalban. Ugye a Birdy albumon nincs ének csak zene a Rhythm-ben. Már akkor beleszerettem ebbe a dalba. A végén a dob…fantasztikus. Azért is vártam különösen ezt a dalt mert még sosem volt szerencsém élőben meghallgatni és nagyon kiváncsi voltam, hogy a dal lelkét képező vége dobszólót, hogy fogják megoldani és hogyan fog szólni. Annyit tudok mondani iszonyat jól megoldották. Ahogy a végén „megőrül” a zene az valami fantasztikus. Rohadt jó volt, különösen valamelyik fuvola vagy furulya bekapcsolódása volt számomra a legemlékezetesebb a fináléban. Folyamat ráztam a fejem a dal végén, ahogy még és még tovább nyújtják a finálét. Majd robbanásszerűen ért véget a dal. Majdnem felrobbant a közönség is meg az aréna is a végén. Ezt elmondani nem lehet. Iszonyat kemény volt és nem volt szívem abba hagyni a tapsolást, annyira megfogott, tetszett. Imádom ezt a dalt is. Peter itt énekel szerintem a legfélelmetesebben, titokzatosabban. Már megint csak azt mondhatom, hogy végig rázott a hideg. Nagyon szeretem azt is, mikor Ged oldja meg a dal végét, de ezt a finálét biztos, hogy sosem fogom elfelejteni. Nagyon erőteljes volt. Jahh és Melanie meg Ane Brun hangja nagyon passzolt a vízhang szerepben, a dalhoz. Különösen Ane Brun hangja tette még félelmetesebbeé a dalt.
8. Washing of the Water – az előző felfokozott érzelmeket kiváltó dal után, most egy lassab rész következett. Teljes meglepetés volt nekem a Washing. Ezt a dalt sem hallotam még sosem élőben. Gyönyörűen adta elő Peter, a lányával közösen énekelve. Melanie nagyon szépen énekelt duettet édesapjával. Minden kékbe öltözött. A középső kivetítőn végig Melanie volt látható. És persze nem maradt el a „MELANIE” bekiabálás sem. Valaki, úgy vélem hátulról, a leghátsó sorokból kiáltotta el magát. Gyönyörű volt, ahogy az utolsó szövegrészt együtt, egyszerre énekelte apa és lánya.
9. Intruder – egyetlen egy rossz minőségű videot találtam már a koncert előtt napokkal, azt hiszem a Brüszeli buliról az Intruderből. Bíztam benne, hogy itt is eljátszák. Így is történt. Ez is tipikusan olyan dal, ami a régebbi lemezeiről való és nagyon imádom. Valahogy ez is olyan erős és félelmetes dal egyszerre. Egy nagyon egyedi formában szólalt meg. Az volt az érzésem, hogy ezt a számát kevésbé ismerték. De természetesen én ismerem és imádom is egyszerre. Rohadt jól meg volt oldva az alapdob nagyzenekari átírata, egy nagy fúvós hanszer pumpálta, helyettesítette a dob alapritmust. Peter a szokásosnál is sejtelmesebben, titokzatosabban, félelmet gerjesztőbben, szinte suttogva énekelte a dalt. Nagyon bejött. Esküszöm meg is ijedtem a dal végén mikor az „I’m the INTRUDER” záró szöveget nem hangosan, kiabálva énekelte el az öreg, hanem suttogva és egy ponton, a közönségre nézve megragadt a szeme és azt nézte vagy egy percig. Félelmetesen jó volt ez is. Megint csak azt írhatom iszonyat kemény volt ez a dal is, ahogy Peter eljátsza hogy tud valamit a nyitódó ajtókról és ablakokról. Hátborzongató volt ott élőben végig hallani. Ezt is nagyon jól eltalálták nagy zenekari formában. Meg az az érzés, hogy ez a dal 1980ban íródott és már akkor is formabontó volt, én meg 30évvel később itt hallom élőben, ráadáásul ilyen kemény verzióban…szóval csodálatos élmény volt.
10. Red Rain – mit is írhatnék? Egy Red Rain mindig nagyon erőteljesen hat és a koncert egyik csúcspontja. Amint kiejtette a mester azt a szót, hogy „Rain” már örjöngésbe kezdett az egész SAP aréna. Imádom ezt a dalt minden formájában, de így nagyzenekarral talán esküszöm a legjobb! Nagyon szép volt. Nem is beszélve a kivetítőn megjelenő a zenéhez tökéletesen hozzáillő, passzoló fényeffektrusokról. Sok vonal, fény, mintha felénk tartana Nagyon nagyott szólt a dal. Volt benne egy hang, ami különösen megmaradt bennem és nagyon tetszett, és a korábban a New Blood turnéról már feltett videokban sem hallotam ezidáig. Ez a hang tudjátok olyan, nem is tudom hogy mondjam el. Áhh meg van! Van az a zene az a próbálom leírni: „ÁHH CSIKI CSIK ÁÁÁH” huhh régen valami reklámba volt azt hiszem, talán valami forma 1-es reklámba. Nah mindegy! Ez a hang ízesítette a dalt, szerintem nagyon el volt találva. Sajnálom, hogy nem vagyok zenész hogy megmondjam milyen hangszer volt, de inkább úgy tűnt, mintha egy ember hangja lett volna nem is hangszer. Nagyon kemény volt. Nagyon szép volt Peter ismét gyönyörűen énekelt.
11. Solsbury Hill – kicsit elrontottam a dolgokat, ugyanis annál a dalnál, ahol minden gondomnak el kellett volna szálnia egy nagyon picit mással voltam elfoglalva. Amint megszolaltak a dal kezdő hangjai már rohantak is előre az emberek, és mindenki felállt a helyéről és így is maradtunk ezután a koncert befejezéséig. Szóval azt rontottam el, hogy mivel mindenki előre rohant és persze mindez így is volt rendjén és nagyon jó is, ám én a szám alatt inkább a dedikált plakátommal voltam elfoglalva, meg a szatyrommal amibe mindez benne volt. Féltem attol hogy az előre rohanó embertömeg jól összefogja taposni, ugyanis nem figyelték az emberek mire lépnek. Természetesen ez így van rendjén én voltam, olyan szerencsétlen, hogy nem tudtam hová tenni. Végig velem volt a székem alatt. Nem is foglalkoztam vele, betöltam mélyen a székem alá, úgy hogy már szinte a mögöttem lévő széksorban volt a tasakom. Mindenki tombolt együtt énekelt a mesterrel, aki egy a színpad tetejéről leerszkedő kis kamerával vette a közönséget, melynek a képe néha néha felkerült a színpad nagy kivetítőjére. Nagyon jó hangulatban tombolt az egész Aréna. Ekkor már bátran elővettem a fényképezőgépemet és készítettem néhány sajnos elég homályos képet. Nem akartam a koncert közben ezzel zavarni magamat, a teljes átélés volt a célom. No meg a közös fotó! Ami az este folyamán volt, azt direkt megakartam hagyni magamnak, és emlékezetem tárházába jó mélyen elraktározni. Az emlékek meg is maradtak és sosem fogom ezt a koncertet elfelejteni! A dal alatt végig tapsoltam, tapsoltunk. Itt derült ki hogy egyszerre tudok akár 4dolgot is csinálni. Élvezni a koncertet, végig tapsolni, fényképet csinálni és néha hátra fordulni a mögöttem lévő sorba, hogy megnézzem meg van e még a koncert batyum. Ez volt tehát az, amit kicsit elrontottam, hogy egyszerre több dologgal foglalkoztam, mikor csak egy dolgot kellett volna csinálnom, végig örjöngeni a dalt! Az öreg végig ugrálta a dalt, ami még jobban fokozta a közönség örömét. A szám vége felé az örömóda hangjai is felcsendültek, miközben Peter a lánya és Ane közé táncolta magát. Óriási volt! Hatalmas taps követte az előadást, majd az örjöngés tovább fokozódott, azzal, hogy Peter részletesen egytől egyig bemutatta a New Blood Orchestra tagjait. Igazi Úriemberként a zenekar minden tagja előtt meghajolt a mester.
12. In Your Eyes- a nagy tapsvihar közepette, újból tetőfokáig hágott a hangulat, amint megszólaltak az In Your Eyes kezdő hangjai. Immáron mindenki ott állt és énekelt a mesterrel együtt a színpad előtt, aki csak akart és előre tudott jönni. A refrénnél nem győztem minnél magasabbra emelni a kezem. Fantasztikus élmény volt, ne is haragudjatok, de nem bírok mit írni. Ezt ott élőben kell látni, végigélvezni. Hatalmas volt és gyönyörű. Ane Brun helyettesítette Youssou énekkavalkádját. És természetesen nem maradt el Peter furcsa népi éneke sem a szám fináléjában. Hátborzongatóan jó volt mindezt ott élőben végig hallgatni. Ugye a mester egy kicsit valahogy mindig másképpen énekel ennek a dalnak a fináléjában. Most minden úgy szolt szerintem, mint az eredeti SO album In Your Eyes-jában. Egy csoda volt.
14. Don't Give Up - hatalmas taps követte az in your eyes-t. mindenki kitáncolta és kimozogta magát. Majd elkezdődött a Don’t Give Up. Meseszép volt. Ane Brun is nagyon szépen énekelt az ő sajátos hangján. Éneklése közben kényszeres mozdulatai vannak a csajnak, ugyanis a kezével állandoan kalamol, de mindez még érzelemgazdagabbá tette az előadást. Peter a szokásos módon lassan sétált, majd annál a nevezetes résznél, leült a színpadra, majd amikor újra az ő énekhangja következett felállt és folytatta ezt a gyönyörű dalt. Itt is csináltam egy- két képet. Láttam, hogy a párok nagyon szorosan egymásba kapaszkodva egymást átölelve élvezték végig a dalt. Természetesen volt a végén pörgős rész is, amikor megint csak az egész aréna tapsolt és őrjöngött, na meg persze énekelte, hogy DON’T GIVE UP. Leírhatatlan kategória ez is.
15. The Nest That Sailed the Sky – a koncert az OVO lemez egyik rövid dalával zárult. Peter ezúttal jobb oldalról jött fel a színpadra, ahol a zongorás srác játszott végig. Minden kék fénybe burkolódzott és a Mester eljátszotta a dal utolsó hangjait a zongorán. Nagyon szép volt. Óriási tapssal zárult ez a felejthetetlen koncert. Ismét röviden bemutatta Peter a zenekart és a karmestereket, majd John Metcalfe is feljött a színpadra és Petert átkarolva meghajoltak. Sajnos eljött ez a pillanat is. Vége lett a koncertnek.
Életem leggyorsabban eltelt délutánja volt! Fantasztikus koncertet adtak nekünk, még így madnem két héttel a koncert után is teljesen a hatása alatt vagyok. Mr. Peter Gabriel maga a csoda! Zseniális, örök emlékű élményben volt részem és nagyon remélem, hogy nem ez volt az utolsó! Kicsit sajnálom, hogy 3 nappal a mi koncertünk előtt a veronai koncertet rögzítették a mester emberei, és így nem láthatom meg magam a koncert DVD-n a közönség soraiban, de ez legyen a legnagyobb bajom. Ott voltam Mannheimben és egy leírhatatlan koncertben volt részem, amit mégis megpróbáltam leírni. Bár ez az, amit tényleg nem lehet leírni, hisz nincs elég szó.
Szeretnék röviden beszámolni a NEW BLOODA TOUR- SCRATCH MY BACK LIVE 2010 Mannheim-i állomásáról! De nem hiszem, hogy rövidre fog sikerülni ezt nézzétek el nekem. De nem is lehet kívánni egy rajongótól, hogy rövidre fogja mondandóját.
Az egész körülbelül 1990ben kezdődőt, amikor ugyanis 5évesen megismerkedtem Peter zenéjével, ami már olyan fiatalon is rendkívüli hatással volt rám! Majd az első eredeti magnó kazettám megkapásával (shaking the tree-válogatáslemez) folytatódott a MESTER iránti rajongásom, ami a második magnó kazettám megkapásával teljesedett ki (secret world live)! De erről csak ennyit szerettem volna írni, ugyanis nem létezik annyi hely, amennyi alatt a billentyűlenyomásaim kifejeznék azt az örömöt, amit ez az óriási zenész adott nekem az évek során!! Peter egy hatalmas muzsikus, emberként és zenészként is egyaránt példaképemnek tartom…nahh látjátok erről beszélek, ha elkezdek írni valamit a mesterről ideges leszek, zavarba jövök hogy nem lesz elég az iránti szeretetem, rajongásom a szövegben szóval inkább csak a koncertre próbálok fokuszálni aki ismeri úgyis tudja milyen rendkívüli ember is ő!!!!!
A későbbi éveim azzal teltek, hogy az összes lemezét eredetiben beszerezzem, ami hál istennek (meg persze főképp magamnak) sikerült is! Emlékszem amikor körülbelül 1996-97 ben Szegedre jártam be egy-egy Peter Gabriel album (már persze cd-n, első 3album) Németországból történő megrendelése ügyében. És emlékszem azokra az örömökre is amikor a kis cd-immel 15éves fejjel boldogan mentem ki a néhai FOTEX Recordsból, és az ott dolgozó csajszik csak nézték, hogy nem az éppen aktuális slágerszarok albumait vásároltam meg, hanem az öreg, fantasztikus mindig megújuló lemezeit. Valamint emlékszem a kisasszonyok tágra nyíló szemeire, értetlen fejükre is, amikor kiejtettem a számon, hogy kinek is akarom az albumát megvenni, ugyanis sokszor fingjuk nem volt róla ki is ő. Nahh de ez már tényleg más téma (Magyarország kulturális, zenei fogyatékosságának témája), amiről nem akarok írni, mert csak felidegesítem magam!
NAHH SZÓVAL!! Akkor maradjunk mégis csak a közelmúltban, azt írom inkább tehát, hogy az egész június környékén kezdődött, amikor ugyanis Peter jelezte, hogy kibővíti a NEW BLOOD turnéját néhány újabb európai helyszínnel, és ekkor döntöttem el, hogy idén nyáron nem lesz semmi nyaralás, még hétvégi sem, hanem majd szeptemberben lesz egy óriási zenei élményem, ami többet ér számomra mindenféle nyaralásnál!!!! Felhívtam Németországban élő barátomat, aki azt mondta válasszak, mert Köln és MANNHEIM ugyanolyan távolságra van tőle!! Szóval teljesen véletlenszerű volt a döntésem és nekem tök mindegy is volt hol leszek, csak OTT LEGYEK!! Így lett a helyszín Mannheim!!
2004. május 15-én már volt szerencsém őrjöngeni egyet örömömben a lakásomban, amikor fellapoztam az egyik újságot és megtudtam, hogy Peter elérkezik hazánkba a Still Growing Up Live turné keretében. El is mentem óriási. leírhatatlan élmény volt tehát nem is probálkozok meg vele, maradjunk a Mannheim-i koncertnél.
Említettem, hogy mindenféle nyaralásról lemondtam és hogy minden lóvémat ebbe a koncertbe fektettem bele tehát egy soundcheck ticket package-el volt szerencsém elmenni a koncertre, aminek nem az ajándék része volt a lényeg, hanem az hogy a hangpróba alatt reméltem, bíztam benne, hogy találkozhatok a MESTERREL és egy közös kép elkészítése volt az álmom, ami valóra is vált és többet ér minden ajándékcsomagnál!
3órára 15re kellet a helyszínre megérkezni, természetesen már háromnegyed 3ra ott voltunk kedves barátaimmal, akik csak elvittek engem a helyszínre, akik mindketten jól beszélik a németnyelvet és az angolt is, én sajnos csak az angolt „egy kicsit”. Valóban igaz az, amit Peter securitys embereiről hallottam, hogy a mesternek mindig csak az a kikötése, hogy a securitys emberek legyenek kedvesek, ugyanis beengedték a két barátomat, akik felvázolták nekik (a szervezőknek) a helyzetet, hogy nem igazán tudok németül, majd elmentek. 20 perc várakozás után mindent elmondtak németül, persze semmit nem értettem, csak követtem a többieket. És eljött a csoda. Bementünk az arénába, ahol először az oldalülésekre ültettek le minket, kb 35en voltunk. Itt kicsit megijedtem, hogy ez lesz majd a koncerten is a helyem, igaz mindent jól lehetett látna nah de mégis, nem a szinpad előtt voltam, és fájó szívvel néztem a stáb embereit ahogy szerelik össze az első sorok székeit és kívánkoztam oda. Itt kicsit ideges voltam, hogy én az első sorokban akarok ülni nem pedig itt oldalt! :)
Jahh azt nem is mondtam, hogy amíg abban a 20percben várakoztunk ide adták nekünk az ajándékokat. (egy scartch my back fekete batyut, amibe benne volt leboritékolva maga a jegy, benne egy nyakba akasztható kis kártya, ami jelezte azt hogy nekünk soundcheckes jegyünk van, egy poló ( rohadt jó eddigi legjobb sztem), és persze egy NEW BLOOD plakát. Sajnos a barátaim akik hoztak, eddigre már elmentek és nem volt autóm, ahova kivihettem volna a féltve őrzött ott frissen kapott ajándékaimat, tehát az egész délután, majd este, éjszaka folyamán velem volt a batyu benne a plakáttal és féltve őriztem, nemsokára a plakát is felértékesedett, felértékelődött de erről kicsit később, mingyá.
Szóval a hangpróba alatt ülök „ott” oldalt itt tartottam ugye? Nah pakolásztak, hangszereket hoztak fel, hangszeresek jöttek fel de persze mindezt élmény volt látni. Kicsit biztos hülyének néztek mert sokszor néztem a többi rajongóra akik között volt orosz, ukrán és persze német, ugyanis nem voltam olyan bátor, hogy sok fényképet készítsek, féltem, hogy nehogy nekem elkobozzák már itt az elején, mert akkor infarktust, sokkot kaptam volna. Tehát néztem hogy ki hogy használja a masináját, ki mennyire bátor, hogy is működik itt ez a dolog. Eleve nem is voltam benne biztos, hogy be lehet vinni, de anélkül nem érkezek meg egy ilyen örökélményű koncertre.
Telnek a percek már a fényeket is próbálják, de még mindig oldalt ülünk. Egyszer csak jön az egyik szervező nő aki az elején elmondta németül mi hogy is lesz és udvariasan elkezdet németül beszélni, és láttam mindenki felállt, tehát így tettem én is. És hova mentünk? Nah hova? A színpad előtti székekhez a 4dik vagy 5dik sorba. Nahh itt már nagyot sóhajtottam, megkönnyebbültem, gondoltam, ha itt leszek és innen nézem majd a koncertet, akkor semmi para. Leültem tehát a kis szatyorkámmal benne a nagy poszterrel az egyik székbe, mikor egyszer csak Melanie és Anne Burn (lehet nem jol irtam elnézést) léptek fel a színpadra, ahol már a nagyzenekar tagjai már fent voltak. Majd egyszer csak megérkezett az öreg mester !! Oldalt lazán felsétált a nagy bő oldalzsebes deszkás gatyójában, és a környakú ingjében és a szokásos mellényben. „HI THERE” szócskával mosolyogva odaköszönt és intett nekünk egyet!! Mi is így tettünk! Leírhatatlan élmény volt látni Petert, később mondtam is barátaimnak, hogy olyan volt mint egy Peter baba, bábú, ugyanis általában csak videókról, dvd-kről láttam őt és egyszer csak ott van előttem 7méterre az az ember, akit annyira tisztelek, becsülök mint senki mást. Zavaromban el sem hittem, hogy mindez igaz. Laza volt, közvetlen kicsit énekelt és sokat beszélgetett Richard Chappellel, aki egy rövidgatyában még lazább volt és össze vissza járkált, rendezte a kábeleket, a laptopokat amik a szinpad peremén helyezkedtek el. Peter probálgatta a mikrofonjait (ezúttal persze nem volt fej mikrofonja) és kortyolgatta a bögréjéből a nem tudom mit. Mindeközben a zenekar is próbált természetesen és a lányok is. Megjegyzem Melanie nagyon csinos volt!!!! A San Jacinto-bol, Signal to noise-bol, Rythm of the heat-ből hallotam részleteket, de nem tartott sokáig. Egyszer csak azon vettem észre magam, hogy megragadt a szemem az egyik kivetítőn, ami a jobb oldalon volt, mert ugye ekkor már a fényeket is próbálgatták. Mire vissza fordultam egyszer csak meglátom, hogy az öreg jön le felénk!!!!! ÁÁÁÁááááhhhh jééézusom, mondtam magamban ez nem igaz !! Dehogyisnem igaz volt. lejött hozzánk. Mivel a székek jobb oldalán a legszélső székben ültem és a mester meg középről érkezett, elkezdtem pánikolni hogy oda érek e ez a 6méter volt életem leghosszabbnak tűnő és ugyanakkor a legszebb hat métere is! Azért voltam kicsit bajban mert ugyeh a többiek a németek már beálltak gyorsan a sorban és féltem, hogy nehogy ne kerüljek sorra. Ők ugye tudtak is tőle egy két mondatot kérdezni, én meg nem igazán mert mire kigondolom, hogy mit is akarok kérdezni vége a koncertnek! kicsit zavartam mozogtam ebben a 4-5percben , hogy itt a lehetőség el ne baltázzam, de hálistennek és peternek nem sikerült elbaltáznom, ő ugyanis olyan rendesen, türelmesen álldogált ott meg köztünk, hogy tudtam itt nem lesz baj. De még mindig volt előttem vagy két ember mire egyszer csak hátulról megközelítve, rafkósan odaléptem mellé. És mivel egyedül voltam valakinek a kezébe nyomtam a gépet és átkaroltam és MEGLETT A KÉÉP!!!!!!! MÉGHOZZÁ 3 DARAB!!! ANNYIT TUDTAM LÁNYOS ZAVAROMBAN MONDANI, HOGY magyarországról jöttem, mire az öreg: „ÁHH HUNGARY!!??” meglepődve megörülve ennyit mondott. És utána jött a kép. Nahh de ám én elég mohó ember vagyok és ugye láttam, hogy itt vkikik alá is irogatnak vele dolgokat, erre is van lehetőség. Gondoltam magamban: basszki, ki ne haggyam és a szék sorai között megprobáltam vissza menni a batyumhoz, ugyanis eszembe jutott, ott a plakátom nah de ez nem ment mert ott álltak a többiek is meg peter is a székeknél, így nagy kerülővel az egész szék sort megkerülve rohantam a plakátomért vissza, közbe felnéztem Melanie-re aki a szinpadon volt Anne Burnnel és persze mindezt végig nézhette és mosolygott is egyet. Én meg a visszaúton visszamosolyogtam rá. És megérkeztem a plakátommal ismét Peter mellé, de nem volt nálam toll elkezdtem örömömben kérni ott a többiektől tollat. Mondom: „please toll” majd pen de nyújtották is egyből és így meg lett az aláírás is a plakátomon.
Tehát már a plakátom is teljesen FELÉRTÉKELŐDÖTT!!!! 4-5 percet töltött közöttünk majd visszament a színpadra! És lassan vége is lett a hangpróbának! Odajöttek a szervező csajok és kivezettek minket, elmondtak mindent németül amiből persze semmit nem értettem és ki kellett mennünk az arénából. Érdekes és boldog érzés volt, ugyanis én ekkor már túl voltam a koncert utam csúcspontján és nyugodt lettem volna, hogy most jön a VÁRVA VÁRT koncert, de előtte még kint kell töltenem bő egy órát. Nahh itt kicsit megijedtem, hogy hogy fogok én visszajutni, persze a szatyorommal és benne a pószteremmel és a féltve őrzött fényképezőgépemmel nulla némettudással ki kellett mennem a szakadó esőbe az arénábol, ahol már kezdtek gyülekezni az emberek. Féltve őriztem meg magamnak a titkomat, hogy a mellényemben lapul egy gép amin rajta vagyok a mesterrel és a kezemben egy szatyor amiben benne van egy a mester álltal aláírott plakát, jó mondjuk ha mindezt mondani is akartam volna az egyre szaporódó német közönségnek akkor sem tudtam volna. Kint álltam tehát és az emberek meg csak jöttek, jöttek rengetegen voltunk legalább 35-40ezren ami egyszerre volt jó, örömteli érzés, ugyanis itt mindeki Mr. Peter Gabriel-ért jött, de kicsit félelmetes is mert nem nagyon tudtam volna velük kommunikálni, bár azért az angol tudásom ennyit még elbír. Egyszerre koncentráltam a jegyemre, amit már a mellényszebembe betettem a fényképezőgépem mellé, a mellényem belső zsebének elromlott zipzárjára a szatyromra és a benne lévő plakátomra, hogy véletlenül se hagyjam el, essen nekik bajuk. Úgy döntöttem nézegetem a tömeget és egyből megnyugodtam, hogy itt mindenki azért van itt amiért én és mindenki csak jó ember lehet hiszen itt van, és már nem is volt problémám. El is telt az az egy óra. Egy „ferde szemű” angolul és németül is beszélő hölgy segítségével megtaláltam a kapukat, amin újra bemehettem a koncertre!! A jegyen csak ekkor láttam meg mit kell nézni és kiderült, hogy az első sorban fogok ülni a három széksor közül is ráadásul a középsőben, nahh itt már nem kellett idegeskednem, olyan nyugalom fogott el, amihez előtte még sosem volt részem. Igaz már 7órakkor leültem a helyemre és a tömeg csak szép lassan jött be és a koncert csak 8kor kezdődött én onnan egy tapodtat sem mozdultam. Mert nem akartam a szatyrommal és a poszteremmel belekeveredni a tömegbe, pedig egy sör nagyon jól esett volna nahh de azé túl mohó ne legyek gondoltam magamban! Eltelt gyorsan az egy óra és olyan jó érzés volt hogy hátra- hátra fordulgattam és teli volt az aréna, a teljes nyugalmam teljesen megszilárdult bennem. Egy két telefon jött nekem, itthonról, hogy mi a helyzet? Milyen a koncert? Benn vagyiok e már. Mikor egyszer csak ránéztem a telomra és 19óra 59percet mutatott, abban a pillanatban elsötétült minden és egy perccel a hivatalos kezdés előtt megjelent a mester, a szokásos kinőtt mellényében és egy hosszú szürke ingben!!! jahh és szerencsére a mellettem ülő kiscsajszi kedves rendes volt ő is ott volt a hangpróbán és elkezdtünk kommunikálni rajongásunkról, ő egyébként az apjával volt, aki legutóbb 1987ben volt Gabriel koncerten legutóbb.
Peter bejött a közönség velem együtt őrjöngött, amint megszólalt a mester! Németül elmondta a koncert menetét. És leballagott miközben az őrjöngés nem szakadt meg. Feljött Ane Brun és eljátszotta beging japan című dalt egyszál gitár kíséretével és még egy másik dalt, majd elkezdődött az álom.
A koncert első felében az új Sratch My Back című album dalait adta elő. Bevallom őszintén, az album megjelenésekkor kicsit furcsán éreztem magam, méghozzá azért, mert nem tudtam hogy, fogja ezt az albumot bemutatni élőben az öreg. És amikor a turné első szakaszában megnézegettem a feltett videókat és megláttam, hogy a saját dalait is előfogja adni nagyzenekari kíséretben, tudtam, hogy itt egy fantasztikus turnéval állunk szemben! Mindig is közel álltak hozzám filmzenei albumai (Birdy, Passion, Long Walk Home) és tudtam, hogy a mester egyik énje a komoly zenéhez igen erősen hajlik. Kicsit sajnáltam, hogy megszokott csapatát (Tony, David, Richard, Ged) ezen a turnén nem láthattam a színpadon, de ami aznap este Mannhehimben történt a koncerten, mindenért kárpótolt. A belsőmig hatolt teljesen a zene, és külön öröm volt minden saját dalnál az az első fél perc, mialatt beazonosítottam, hogy melyik dal is fog felcsendülni éppen. Peter gyönyörűen énekelt az egész koncert alatt! Régebben olvastam más beszámolókat, amik érintették, hogy gondjai vannak a szövegekkel, na ennek ma este semmi nyoma nem volt! Fantasztikus koncert volt! Fantasztikus közönséggel! Az új album dalai olyan szívbemarkolóan szépen hangoztak el, hogy már a koncert első felében teljesen kikészítettem a tenyereimet.
Nahh kezdjek már bele!
1. Heroes – Elsötétült minden Peter felkonferálása és Ane Brun két eljátszott dala után! Majd az egész aréna vörös fénybe burkolódott, ami tökéletesen passzolt a sötétséghez. És megkezdődött az őrjöngés, amint az első hangok felcsendültek. Elképesztően szépen adta elő ezt a dalt, ami az egyik kedvencem a Sratch My Back lemezről, és már az elején kész voltam. Mivel az első sorban ültem nem volt szükségem arra, hogy a kivetítőről kövessem végig Peter éneklését, hiszen ott állt előttem. Nem vagyok egy nagy zenei szakértő, tehát nem tudom elmondani melyik hangszer volt, de amikor az első mély hang elérkezett, tudjátok, amikor kicsit bekeményül a dal Peter bokszolt egyet az ökölbe zárt kezével maga mellett. Ezzel valahogy megadta a kezdő lökését a koncertnek, mely megadta azt a felfokozott hangulatot is, ami majd bő két órával később, az utolsó dal befejezése után maradt csak abba. Rendkívül hatásosak voltak a fények, a színpadi képek is, de be kell, valljam, hogy mivel ennyire közel voltam nem igazán erre figyeltem az egész koncert ideje alatt, hanem az emberekre, zenészekre, akik ott álltak előttem, na meg persze az öregre, aki mikor befejezte énekrészét gyakran lesétált a szinpad oldalára átadva a teret és a fényeket a nagyzenekarnak. Tehát Heroes, minden rendben volt gyönyörű volt és rohadt jó volt a hangosítás is mindent tisztán lehetett hallani, Peter hangja remekül szólt, mint mindig. Ahogy befejeződött a dal, már egyből jött is a másik. Persze mindezt megelőzte egy jó 2 perces közönség örjöngés, tapsolás, mely minden szám után így volt, csak egyre hosszabbodó és erősödő hanggal.
2. The Boy in the Bubble – Ez a dal is a nagy kedvenceim közé tartozik a lemezről és nagyon vártam. Újdonságot nem tudok írni róla, mert nagyon szépen szólt, itt főképp Peter és az ő csodaszép hangja volt a fókuszban. Sötétség keveredett kék fényekkel. A dal közben azon vettem észre magam, hogy amit hallok annyira szép, hogy mindjárt meg is könnyezem, de nem sírni jöttem ide, hanem szórakozni szóval visszafogtam magam. Néztem, hallgattam, meghatódtam. Gyönyörű volt, hatalmas tapsviharral, fütyüléssel és ujjongással már így a koncert elején. Mivel sajnos fütyülni nem tudok így én is csak sikoltoztam. De ez legalább hangosabb tud lenni mint a fütty.
3. Mirrorball – Nem azt mondom, hogy nem tetszik ez a dal hangsúlyozom, hanem hogy talán ez volt a lemezen az a dal, amelyiket nem hallgattam meg olyan sokszor. De itt valami fantasztikus volt. Újból fekete pirosba burkolózott az aréna, meg voltak sárga fények is. Gyönyörű volt és itt, amit Peter művelt a hangjával valami csoda volt. Igencsak kirázott a hideg. Vége + a megszokott hatalmas taps! Jahh erről jut eszembe, valakik már a szám közepénél elkezdtek tapsolni, mert azt hitték vége a dalnak. De utána gyorsan csendben maradtak.
4. Flume – Na ezt a számot nagyon vártam élőben, de ahogy belekezdtek rájöttem arra, hogy nem csak én, hanem az összegyűlt 35-38ezer ember is hasonlóan érzett. Sajnos lehet unalmas a beszámolóm, ugyanis mindenhova azt írom „gyönyörű volt”, de ha egyszer tényleg, akkor nem írhatok mást. Külön tetszett, hogy a refrénnél nem úgy énekelt a mester, ahogy a studiolemezen, hogy egyre hosszabban az „only love in..” résznél, hanem suttogva, titokzatosan, ami még jobban fokozta az élvezetemet. És hatásos is volt nemgyengén. Ha nálam lett vona a koncer irányítója, ezt a számot egyből visszanyomtam volna mégegyszeri meghallgatásra. Zseniális élmény volt!
5. Listening Wind – Szintén nagy kedvencem a lemezről. Vélemény szerint ez már egy kicsitt pattogósabb, dallamosabb szám, amit ott a lábam beindulása jelzett. A háttérben a kivetítőn emberek jelentek meg farmerben és ingben (nem tudom biztosra állítani, de szerintem a Talking Heads együttes emberei voltak láthatóak, mert mintha derengene bennem egy ilyesmi lemezborító az együttesről származó emlékeim között.). A „the wind in my heart, the dust in my head” refrénnél Melanie és Ane is csatlakozott az énekléshez. Nagyon élveztem, nagyon szép volt, újabb óriási tapsvihar! Komolyan mondom végig tombolt a közönség! Nagyon pozitívan csalódtam a németekben. A mester hangja újra csodálatos volt.
6. The Power of the Heart – A kedvenc dalom a lemezről és szerintem a legszebb is! Nagyon vártam és megint csak azt írhatom nagyon szép volt. Szépen, lassan, komótosan sétált és énekelte végig a dalt a mester. Egyszerűen zseniális volt. Olyan furcsa élmény, hogy egy ilyen szép dal alatt csend, nyugalom, nyugodtság van egy ilyen sok férőhelyes arénában, és mikor véget ér óriási hangzavar keletkezik a közönség tetszésének kifejezése miatt. Hátborzongató volt. Csodálatos volt a zongora kíséret is, amit egy fiatal srác követett el végig az egész koncert alatt. Félelmetes tudású zenész ő is. Vörös fények keveredtek a sötétséggel.
7. My body Is a Cage – A lemez egyik legerőteljesebb, legösszetettebb dala szerintem, ami a koncerten is a legerőteljesebb dal volt véleményem szerint a Sratch My Back résznél.. Nagyon bejött és itt kezdett el úgy isten igazán „bevadulni” a zenekar is. Ezt ott élőben végig hallgatni leírhatatlan élmény volt, szóval nem is próbálkozok meg vele, úgysem tudnám az érzéseket szavakba önteni. De fantasztikus, ahogy ennek a dalnak változik a tempója, felélénkül, majd egyszer csak újra lenyugszik…szóval egy csoda volt ez is. Valahogy ezt tartom a leg „Peterösebb” feldolgozás választásnak a lemezről, mert ebben a számban benne van minden. Sötétség, titokzatosság, szépség, félelmetesség stb.
8. The Book of Love – Gyönyörű dal, a megszokott csodálatos ének mind Petertől mind Melanie-től. Jópofa volt a kivetítő is, ami különösen tetszett, hogy egy kis pálcika ember szaladgált peter odavetített fejével. A szám végét egy nagy piros szív zárta a kivetítőn. És persze óriási taps.
9. I Think It's Going to Rain Today – Ez egy viszonylag rövid dal, de annál hatásosabb. Nagyon tetszett, nagyon szép volt. A fények kialudtak és csak Peter-re fokuszáltak, ha jól emlékszem.
10. Après moi - Ehhez a dalhoz, az előbb már leírtakhoz (My Body Is a Cage-nél) hasonlót tudnék írni. Nagyon erőteljes alkotás ez a szám is és nagyon erőteljesen is hatott ott este mi ránk is. Végig rángatóztam, mozogtam a zenére a dal alatt, olyan mélyen érintett meg. Ebben segített, megerősített egy hölgy is, aki vagy 3székkel mellettem ült és neki hosszú haja volt de ő is rázta erre a nem mindennapi élményre! Nagyon kemény volt! A zenekar és Peter is tökéletes volt!
12. Street Spirit (Fade Out)- Na, ez egy érdekes élmény volt számomra. Mikor megvettem az új albumot ez a szám volt az, ami a legkevésbé tetszett! De amit a mester itt élőben művelt a hangjával miközben a zongora lenyomások finoman követték énekét, az valami fantasztikus volt. Na ez teljesen az a kategória, amit semmiképpen nem lehet szavakkal leírni, nem is próbálkozok meg vele. Úgysem tudnám megközelíteni sem az érzést.
Elérkeztünk a koncert feléhez szépen elsötétült minden és egy folyamatosan le fel mozgo kivetítőszerűség ereszkedett le, eltakarva a szinpadot. Negyed óra szünet következett. És tényleg negyed óra volt, de olyan soknak tűnt. Kiakartam menni egy sörért, de túl nagy út lett volna és nem akartam a batyumat a dedikált plakáttal csak úgy ott hagyni, annak ellenére sem, hogy itt mindenki „haveromnak” számított mert itt vannak a koncerten, egy számomra fontos élményen…de azé a dedikált plakátot el ne vigyék nekem még véletlen sem. A szatyrommal meg a plakátommal együtt meg nem akartam a tömegbe keveredni, szóval lemondtam a sörröl. Tudtam hogy, amit az az egy korsó sör adott volna az meg sem fogja közelíteni azt, ami majd mindjár rám fog várni, a koncert második, nekem -és szerintem minden jelenlévőnek- a legfontosabb fele. Azért valljuk be, hogy az ő saját számai azok, amik utolérhetetlenek. Igaz a sratch my back lemez dalai is a mester átértelmezései, mégis a régi, saját zenéi állnak közelebb a szívemhez.
1. San Jacinto – eldöntöttem, hogy nem fogom az összes dalnál leírni a következőket: „imádom ezt a számot”, pedig az összesnél megtehetném. Ám nem ez a célom. A San Jacinto egy hatalmas dal! Nagyon örültem, hogy ismét részese lehettem ennek a dalnak ( 2004 május. 15én, ugyanis ezt a dalt is eljátszották) és nagyon vártam a nagyzenekari változatát. Várakozásom nem volt hiábavaló! Nagyon jó szolt! És a színpadkép is teljesen lenyűgözött. A dalt első „Thick cloud - steam rising - hissing stone on sweat lodge fire” sorától kezdve énekeltem magamban. Király volt! A végén pedig mikor az öreg elővette azt a kis tükröt, aminek a segítségével végig pásztázta a megtört fényt a közönségen, a legelső ember akire rávilágított, én voltam . És ezt nem cask azért mondom, hogy nagyot mondjak, hanem mert tényleg így volt, bekellett csuknom a szememet úgy vakított a fény. Felejthetetlen érzés és élmény volt gyönyörű előadásban.
2. Digging In The Dirt – örjöngtem, ahogy elkezdődött a dal, ugyanis tudtam hogy mi jön. Imádom ezt a számot. Minden van benne, ami kell! Nagyzenekari átírata szerintem zseniális. Kék szín keveredett a zöldel. A refrénnél meg megjelent egy vöröses, kukacos háttér! Kirázott a hideg. Nagyon tetszett. Ahogy a mester énekli és magyarázza is egyszerre a dalt az valami fantasztikus. És mindezt az első sorből láttam. A refrénnél persze csapkodtuk a tenyerünket peterrel együtt. Ebben a verzioban még érzelemgazdagabb a refrénes rész. Egyszerre volt szép és kemény is a dal. A zenekar is hatalmas volt! A vége refrénnél az egész aréna tapsolt. A dal végén mindenki örjöngött. Nagyon vártam ezt a dalt és tudtam, hogy úgyis eljátszák Peterék.
3. Drop – az előző dal után, kicsivel lassab vizekre eveztünk. Elkezdődött a dal és már dudoltam is, de nem tudtam hirtelen, pontosan, hogy melyik is lesz ez. Majd beugrott, hogy az Up lemez záró dala. Külön örültem, hogy a mester előadta ezt a kevésbé ismert dalát, ugyanis ez egy különösen szép dal. Már az Up lemezen is nagyon tetszett, és már ott is hallgattam volna még vagy 10percig. Ez itt sem volt másképp. Jó volt újra látni a growing up turné logóját is (azt a kis babát) a kivetítőn. Ez a baba szerepel egyébként a dal klipjében is. Nagyon szépen énekelt Peter, nagy tapsot is kapott.
4. Signal To Noise – „hűha” gondoltam magamban, -ahogy felkonferálta Peter a Signal To Noise-t – „nah itt mi lesz?” Ez a dal valami iszonyat kemény. Bármilyen változatban is hallotam, eddig mindig nagyon bejött. És most, itt nagyzenekarral egyszerűen tökéletes volt. Ha valamelyik, hát ez a dal az, ami igazán nagyzenekarra teremtődött. Már az Up lemezen is nagyon megfogott ez a dal, a maga sötétségével, de mikor a New York Bandái című filmben meghalottam, nah akkor teljesen kész voltam. Nagyon nagy hatással volt rám. Tökéletes dal. Nusrathot kivállóan helyettesítette Melanie és Ane. Ahogy elénekelte a részét a mester láttam, hogy lesétál a szinpad szélére, átadva a teret a zenekarnak. A dal folyamatosan egyre magasabbra szárnyalt egészen a pompás befejezésig. Mondanom se kell végig rázott a hideg. Iszonyatosan mélyen megérintett ez a szám. Annyira egyedi, annyira erőteljes és egyszerre szép is meg sötét, félelmetes. Az ilyen daloknál válik számomra teljesen egyértelművé az, hogy Peter egy igazi fenomén. A zenei élet ezerarcú mágusa. A szám végén óriási taps volt. Itt kezdődik a zene emberek. 5. Downside Up – nagyon megörültem, mikor meghallotam, hogy mi következik. A melletem ülő kis csaj édesapja már a koncert elején elmondta, hogy erre a számra vár a legjobban. Peter megajándékozott minket. Nagyon szép volt. Nem gondoltam volna, hogy ilyen jól lehet nagyzenekarral helyettesíteni azt a finálét, ami a dal végén van. De valami rohadt jól megoldották. Mindenki tapsolt a zenekarral és peterel együtt. A kivetítőn ha jól emlékszem egy épület és egy az épület előtt álló tó vagy folyó látszott és alatta ugyanez a kép volt csak fejjel lefelé. Nagyon jó hangulatú volt a szám vége. Mindenki örjöngött tapsolt. Melanie is nagyon szépen énekelte a részét. Hatalmas tapsot kaptak teljesen megérdemelten!
6. Mercy Street – amint meghallotam Peter német szövege közben azt a nevet, hogy Anne Sexton már sikoltoztam, őrjöngtem is. Így tett az egész aréna is. IGEN itt vagyok és végre hallani fogom a Mercy Street című dalt! Ez annyira szép dal, hogy amint elkezdődött olyan csend lett az arénában, hogy egy gombos tű lepottyanását is meghallotuk volna. Mindenki teljesen, egész szívével, összes érzékszervével hallani akarta ezt a dalt. Persze amint Peter elkezdte „looking down on empty streets, all she can see” az egész csarnok felhördült, tapsolt sikított. Ez valami csoda volt. Aki ismeri ezt a dalt az tudja, hogy erről aztán végképp nem lehet írni ezt hallani kell. Meg is könnyeztem. A fuvola szóló után peter megnevezte a zenészt és a közönség újból tetszését fejezte ki. Gyönyörű volt az egész. Grandiózus dal. Így nagyzenekarral szívbemarkolóan szép volt. A temetésemen ez fog szolni. Hatalmas taps a dal befejezésekkor.
7. The Rhythm of the Heat- igaz már a hangpróbánál teljesen kielégült voltam, és a koncert kezdetekor, mikor Peter csak feljött a színpadra felkonferálni a show menetét-megkezdődöt álmom magvalósulása, mégis valahogy minden ennél a dalnál teljesedett ki. Nagyon szeretem ezt a dalt és rohadtul vártam. A mester a szám felkonferálása alatt azt ejtette ki a száján, hogy „…africa…”. Majd a kezdő hangok nyílvánvalóvá tették számomra (és a hangzavarbol ítélve mindenki számára, aki aznap este ott volt), hogy a Rhythm következik. Nagyon kemény dal. Ez a száma valahogy mindig erőt ad nekem, olyan helyzetekben, ha valamitől, valakitől félek éppen. Vagy ha valakivel fel akarom venni a harcot. Valahogy erőt, bátorságot és biztonságot ad a maga bizonytalanságával, félelmetességével. A szövege is nagyon kemény. Már a Madárka című lemezem óta imádom. Emlékszem hamarabb szereztem be réges régen a Birdy című albumot, mint a PG.4-et, tehát sokáig nem is tudtam, hogy van egy olyan formája ennek a számnak, ahol Peter szöveget énekel a dalban. Ugye a Birdy albumon nincs ének csak zene a Rhythm-ben. Már akkor beleszerettem ebbe a dalba. A végén a dob…fantasztikus. Azért is vártam különösen ezt a dalt mert még sosem volt szerencsém élőben meghallgatni és nagyon kiváncsi voltam, hogy a dal lelkét képező vége dobszólót, hogy fogják megoldani és hogyan fog szólni. Annyit tudok mondani iszonyat jól megoldották. Ahogy a végén „megőrül” a zene az valami fantasztikus. Rohadt jó volt, különösen valamelyik fuvola vagy furulya bekapcsolódása volt számomra a legemlékezetesebb a fináléban. Folyamat ráztam a fejem a dal végén, ahogy még és még tovább nyújtják a finálét. Majd robbanásszerűen ért véget a dal. Majdnem felrobbant a közönség is meg az aréna is a végén. Ezt elmondani nem lehet. Iszonyat kemény volt és nem volt szívem abba hagyni a tapsolást, annyira megfogott, tetszett. Imádom ezt a dalt is. Peter itt énekel szerintem a legfélelmetesebben, titokzatosabban. Már megint csak azt mondhatom, hogy végig rázott a hideg. Nagyon szeretem azt is, mikor Ged oldja meg a dal végét, de ezt a finálét biztos, hogy sosem fogom elfelejteni. Nagyon erőteljes volt. Jahh és Melanie meg Ane Brun hangja nagyon passzolt a vízhang szerepben, a dalhoz. Különösen Ane Brun hangja tette még félelmetesebbeé a dalt.
8. Washing of the Water – az előző felfokozott érzelmeket kiváltó dal után, most egy lassab rész következett. Teljes meglepetés volt nekem a Washing. Ezt a dalt sem hallotam még sosem élőben. Gyönyörűen adta elő Peter, a lányával közösen énekelve. Melanie nagyon szépen énekelt duettet édesapjával. Minden kékbe öltözött. A középső kivetítőn végig Melanie volt látható. És persze nem maradt el a „MELANIE” bekiabálás sem. Valaki, úgy vélem hátulról, a leghátsó sorokból kiáltotta el magát. Gyönyörű volt, ahogy az utolsó szövegrészt együtt, egyszerre énekelte apa és lánya.
9. Intruder – egyetlen egy rossz minőségű videot találtam már a koncert előtt napokkal, azt hiszem a Brüszeli buliról az Intruderből. Bíztam benne, hogy itt is eljátszák. Így is történt. Ez is tipikusan olyan dal, ami a régebbi lemezeiről való és nagyon imádom. Valahogy ez is olyan erős és félelmetes dal egyszerre. Egy nagyon egyedi formában szólalt meg. Az volt az érzésem, hogy ezt a számát kevésbé ismerték. De természetesen én ismerem és imádom is egyszerre. Rohadt jól meg volt oldva az alapdob nagyzenekari átírata, egy nagy fúvós hanszer pumpálta, helyettesítette a dob alapritmust. Peter a szokásosnál is sejtelmesebben, titokzatosabban, félelmet gerjesztőbben, szinte suttogva énekelte a dalt. Nagyon bejött. Esküszöm meg is ijedtem a dal végén mikor az „I’m the INTRUDER” záró szöveget nem hangosan, kiabálva énekelte el az öreg, hanem suttogva és egy ponton, a közönségre nézve megragadt a szeme és azt nézte vagy egy percig. Félelmetesen jó volt ez is. Megint csak azt írhatom iszonyat kemény volt ez a dal is, ahogy Peter eljátsza hogy tud valamit a nyitódó ajtókról és ablakokról. Hátborzongató volt ott élőben végig hallani. Ezt is nagyon jól eltalálták nagy zenekari formában. Meg az az érzés, hogy ez a dal 1980ban íródott és már akkor is formabontó volt, én meg 30évvel később itt hallom élőben, ráadáásul ilyen kemény verzióban…szóval csodálatos élmény volt.
10. Red Rain – mit is írhatnék? Egy Red Rain mindig nagyon erőteljesen hat és a koncert egyik csúcspontja. Amint kiejtette a mester azt a szót, hogy „Rain” már örjöngésbe kezdett az egész SAP aréna. Imádom ezt a dalt minden formájában, de így nagyzenekarral talán esküszöm a legjobb! Nagyon szép volt. Nem is beszélve a kivetítőn megjelenő a zenéhez tökéletesen hozzáillő, passzoló fényeffektrusokról. Sok vonal, fény, mintha felénk tartana Nagyon nagyott szólt a dal. Volt benne egy hang, ami különösen megmaradt bennem és nagyon tetszett, és a korábban a New Blood turnéról már feltett videokban sem hallotam ezidáig. Ez a hang tudjátok olyan, nem is tudom hogy mondjam el. Áhh meg van! Van az a zene az a próbálom leírni: „ÁHH CSIKI CSIK ÁÁÁH” huhh régen valami reklámba volt azt hiszem, talán valami forma 1-es reklámba. Nah mindegy! Ez a hang ízesítette a dalt, szerintem nagyon el volt találva. Sajnálom, hogy nem vagyok zenész hogy megmondjam milyen hangszer volt, de inkább úgy tűnt, mintha egy ember hangja lett volna nem is hangszer. Nagyon kemény volt. Nagyon szép volt Peter ismét gyönyörűen énekelt.
11. Solsbury Hill – kicsit elrontottam a dolgokat, ugyanis annál a dalnál, ahol minden gondomnak el kellett volna szálnia egy nagyon picit mással voltam elfoglalva. Amint megszolaltak a dal kezdő hangjai már rohantak is előre az emberek, és mindenki felállt a helyéről és így is maradtunk ezután a koncert befejezéséig. Szóval azt rontottam el, hogy mivel mindenki előre rohant és persze mindez így is volt rendjén és nagyon jó is, ám én a szám alatt inkább a dedikált plakátommal voltam elfoglalva, meg a szatyrommal amibe mindez benne volt. Féltem attol hogy az előre rohanó embertömeg jól összefogja taposni, ugyanis nem figyelték az emberek mire lépnek. Természetesen ez így van rendjén én voltam, olyan szerencsétlen, hogy nem tudtam hová tenni. Végig velem volt a székem alatt. Nem is foglalkoztam vele, betöltam mélyen a székem alá, úgy hogy már szinte a mögöttem lévő széksorban volt a tasakom. Mindenki tombolt együtt énekelt a mesterrel, aki egy a színpad tetejéről leerszkedő kis kamerával vette a közönséget, melynek a képe néha néha felkerült a színpad nagy kivetítőjére. Nagyon jó hangulatban tombolt az egész Aréna. Ekkor már bátran elővettem a fényképezőgépemet és készítettem néhány sajnos elég homályos képet. Nem akartam a koncert közben ezzel zavarni magamat, a teljes átélés volt a célom. No meg a közös fotó! Ami az este folyamán volt, azt direkt megakartam hagyni magamnak, és emlékezetem tárházába jó mélyen elraktározni. Az emlékek meg is maradtak és sosem fogom ezt a koncertet elfelejteni! A dal alatt végig tapsoltam, tapsoltunk. Itt derült ki hogy egyszerre tudok akár 4dolgot is csinálni. Élvezni a koncertet, végig tapsolni, fényképet csinálni és néha hátra fordulni a mögöttem lévő sorba, hogy megnézzem meg van e még a koncert batyum. Ez volt tehát az, amit kicsit elrontottam, hogy egyszerre több dologgal foglalkoztam, mikor csak egy dolgot kellett volna csinálnom, végig örjöngeni a dalt! Az öreg végig ugrálta a dalt, ami még jobban fokozta a közönség örömét. A szám vége felé az örömóda hangjai is felcsendültek, miközben Peter a lánya és Ane közé táncolta magát. Óriási volt! Hatalmas taps követte az előadást, majd az örjöngés tovább fokozódott, azzal, hogy Peter részletesen egytől egyig bemutatta a New Blood Orchestra tagjait. Igazi Úriemberként a zenekar minden tagja előtt meghajolt a mester.
12. In Your Eyes- a nagy tapsvihar közepette, újból tetőfokáig hágott a hangulat, amint megszólaltak az In Your Eyes kezdő hangjai. Immáron mindenki ott állt és énekelt a mesterrel együtt a színpad előtt, aki csak akart és előre tudott jönni. A refrénnél nem győztem minnél magasabbra emelni a kezem. Fantasztikus élmény volt, ne is haragudjatok, de nem bírok mit írni. Ezt ott élőben kell látni, végigélvezni. Hatalmas volt és gyönyörű. Ane Brun helyettesítette Youssou énekkavalkádját. És természetesen nem maradt el Peter furcsa népi éneke sem a szám fináléjában. Hátborzongatóan jó volt mindezt ott élőben végig hallgatni. Ugye a mester egy kicsit valahogy mindig másképpen énekel ennek a dalnak a fináléjában. Most minden úgy szolt szerintem, mint az eredeti SO album In Your Eyes-jában. Egy csoda volt.
14. Don't Give Up - hatalmas taps követte az in your eyes-t. mindenki kitáncolta és kimozogta magát. Majd elkezdődött a Don’t Give Up. Meseszép volt. Ane Brun is nagyon szépen énekelt az ő sajátos hangján. Éneklése közben kényszeres mozdulatai vannak a csajnak, ugyanis a kezével állandoan kalamol, de mindez még érzelemgazdagabbá tette az előadást. Peter a szokásos módon lassan sétált, majd annál a nevezetes résznél, leült a színpadra, majd amikor újra az ő énekhangja következett felállt és folytatta ezt a gyönyörű dalt. Itt is csináltam egy- két képet. Láttam, hogy a párok nagyon szorosan egymásba kapaszkodva egymást átölelve élvezték végig a dalt. Természetesen volt a végén pörgős rész is, amikor megint csak az egész aréna tapsolt és őrjöngött, na meg persze énekelte, hogy DON’T GIVE UP. Leírhatatlan kategória ez is.
15. The Nest That Sailed the Sky – a koncert az OVO lemez egyik rövid dalával zárult. Peter ezúttal jobb oldalról jött fel a színpadra, ahol a zongorás srác játszott végig. Minden kék fénybe burkolódzott és a Mester eljátszotta a dal utolsó hangjait a zongorán. Nagyon szép volt. Óriási tapssal zárult ez a felejthetetlen koncert. Ismét röviden bemutatta Peter a zenekart és a karmestereket, majd John Metcalfe is feljött a színpadra és Petert átkarolva meghajoltak. Sajnos eljött ez a pillanat is. Vége lett a koncertnek.
Életem leggyorsabban eltelt délutánja volt! Fantasztikus koncertet adtak nekünk, még így madnem két héttel a koncert után is teljesen a hatása alatt vagyok. Mr. Peter Gabriel maga a csoda! Zseniális, örök emlékű élményben volt részem és nagyon remélem, hogy nem ez volt az utolsó! Kicsit sajnálom, hogy 3 nappal a mi koncertünk előtt a veronai koncertet rögzítették a mester emberei, és így nem láthatom meg magam a koncert DVD-n a közönség soraiban, de ez legyen a legnagyobb bajom. Ott voltam Mannheimben és egy leírhatatlan koncertben volt részem, amit mégis megpróbáltam leírni. Bár ez az, amit tényleg nem lehet leírni, hisz nincs elég szó.
nahh elkészült a beszámolom, ne haragudjatok, hogy hosszú de nem tudnék megbarátkozni a gondolattal, hogy egy ilyen csodát, mint ez a koncert, csak egy-két oldalban írjam le. ez egyfajta köszönetnyilvánítás is a mester felé, azért amiért ennyire sok zenei szépséget adott nekem, nekünk az elmúlt évtizedekben. tele van helyesírási hibákkal is az írásom, de lécci nézzétek el nekem, majd a Tár.hu-ra is felrakom és addigra kijavítom a hibákat. haho
Mióta hazajöttem a brüsszeliről állandóan azzal szadiztam magam, hogy a pg.com tour diary-jét olvasgattam, ahol Richard Chappel szinte mindegyik állomásról azt írta, hogy az volt a legjobb és olyan kuriózumokat is megosztott a hozzám hasonló földi halandókkal, amiktől olyan érzésem volt, hogy folyamatosan lemaradok valamiről.
pl: PG-nek kedve szottyant vonatozni Svájcból Németországba... hát ilyenkor melyik rajongó nem érzi magában a késztetést, hogy megvegye a méregdrága vonatjegyet és elkapja a "restiben" egy fotóra?!
eléggé el nem ítélhető módon ritkán látogatom a pg tar.hu-t , ezért igazán dobhatnál egy bejegyzést, ha frissíted a tartalmat! :) Szerencsére most felmentem, így olvashattam Pemb (bocs, a jelenlegi neved kicsit bonyolult nekem...) brüsszeli beszámolóját: klassz volt, köszi szépen (pedig a videokat még végig sem néztem)
Szöveget simán beraksz - úgy, ahogy eddig is írtál.
Kép: a hozzászólás írása ablakban alul az 'új kép' sorban megkeresed a gépeden a képet, majd feltölt. Ezután lesz a 'feltölt' gomb helyén olyan, hogy beilleszt (vagy valami hasonló). És azzal tudod betenni a szövegbe.
Ha a tar.hu-ra szeretnéd, annak az a módja, hogy átküldöd nekem az itteni mélcímemre a szöveget, és a képeket. És amint van időm (pár napon belül) felrakom. Többit mélben egyeztessük le.
