barbidu jót szólt. A munka és az ellátás minősége nem a pénztől, hanem a lelkiismeretességtől függ.
Amúgy lenne egy kérdésem: Ki az aki ad az autószerelnőek, a pincérnek vagy a vízvezetékszerelőnek borravalót? Miért? Akkor nem pirultok? Vagy az "természetes"? Szerintem mindenki pénzből él.
Engem nagyon kellemes meglepetés ért a napokban. Nem kapta ki a kezemből a doki a felé nyújtott borítékot, hanem udvariasan elhárította. Én meg udvariasan nem erőszakoskodtam. Azt kérte, hogy hálám jeléül pénzt helyett, hadd kapjon inkább egy tábla Boci csokit. :-)
Az tapasztalatom, hogy halapenzt mindenhol illik adni, a szomszedom a haziorvosnak is ad. En akkor kerultem szembe ezzel a problemaval, amikor egyszer az ugyeletre kellett bemennem szombat este. Az orvos nagyon rendes volt, a tovabbi kezelest (ambulans) is o csinalta magatol ertetodoen. Amikor meggyogyultam (kb. ket honap mulva) a penzt nem akarta elfogadni, de azert odaadtam, mert valoban halas voltam. Kesobb tobbszor is jartam nala, es egy ido utan ugy tunt, hogy mikor penzt adok, akkor soron kivul, varakozas nelkul behiv, mikor nem, akkor varnom kell. Igy aztan nem tudom eldonteni, hogy valoban nem akarta-e eloszor elfogadni, vagy ez hozza tartozott a tiszteletkorokhoz.
Masreszt az is feltunt, hogy a maganorvos se figyel az emberre, ha nem belulrol fakad az odafigyelese. Szerintem amelyik orvos lelkiismeretes, az ugyis az lesz, aki nem az nem, es ez nem fugg a penztol (foleg, mert ma mar mindenki fizet, es igy megint olyan, mintha senki sem fizetne).
Egyebkent szerintem annak, aki meggyogyit (sot meg oda is figyel) az ember barmennyit is kifizetne, es mivel szabad orvosvalasztas van, aki nem jo, ahhoz tobbet nem megyek.
Az elmúlt 3 évben sajnos sokszor kerültem szembe ezzel a problémával, de a mai napig zavarban vagyok, hogyan adjam át "hálámat". Ha zsebbe akarom dugni a boritékot, tuti nincs zsebe az orvosnak, ha kézbe adom, még igy negyven felett is belepirulok. Szóval nem könnyű. Hozzáteszem gyakran éreztem úgy, hogy inkább a nővéreknek kell hálásnak lenni. Ezalól tapasztalatom szerint az Orsz.Onkológiai Intézet Fej-nyak sebészete volt kivétel, ahol 55 napig volt benn a párom, és soha egy percig sem éreztette velem senki, hogy pénzt várnak el. ( Na azért elfogadták, de itt tényleg hálás voltam, és mérsékelten voltam zavarban)
Hál' Istennek nem sürün betegeskedek, így még nem adtam orvosnak pénzt, persze a családban már előfordult :(
Viszon van egy jó történetem /bár OFF de azért megosztom veletek/;
Tavaly sikerült elesnem egy lépcsőn, és a csúnyán bevertem a térdemet. Mivel elég csúnya volt a seb munka után elbicikliztem az SZTK-ba, onnan átküldtek a kórházba az ügyeletre, de előre felkészítettek, hogy egy bunkó doki az ügyeletes. Összekaptam magam, és átvánszorogtam;
A kórházban hatalmas meglepi; a beharangozott bunkó doli jön velem szemben rám néz, majd "-Maga meg mit csinált? -Elestem. -Na, jó, majd a kollega ellátja."
A kollega egy fiatal doki volt /talán medikusnak hívják őket nem tudom, mindenesetre ott volt gyakszin/; Na ahogy ő dolgozott, az maga volt a tökély, elmondta, hogy mit fog csinálni, folyamatosan nyugtatott, hogy nincs semmi baj, 3x megkérdezte, hogy nem vagyok-e lidokain érzékeny, elkísért a röntgenre, megvárta az eredményt, közben beszélgettünk, majd varrt néhány öltést. Kért olyan dolgokat az asszisztensektől, amikor Ők azt sem tudták, hogy mit beszél...
Ja, és a végén még mentővel akart hazavitetni /kb.250 méterre lakok a kórháztól/, persze akkor meg vissza kellett volna sétálnom a bicoért, elég fura lett volna.
Mindenesetre ez egy nagyon pozitív élmény volt számomra, kicsit oylan volt mintha a Vészhelyzetben szerepelnék, és maga Mr. Cartel látna el :))
Szóval szerintetek miért változnak meg ennyire a dokik, némely már a seggét is csak akkor emeli fel a székről, ha meglátja a borítékot...