Félreolvastál lator.
Nem az érzést tituláltam hamisnak - bár mi tagadás: valóban látok itt némi púdert. (+ Akinek nem inge ne vegye magára.) A te esetedben főként a végletességről esik szó.
Megpróbálom másként megfogalmazni:
Pusztán az "érzésből" - függetlenül attól, hogy az mennyire őszinte -, még nem lesz művészet. Ha kalapáccsal csapok az ujjamra, az fáj, és cifrát káromkodok utána. De káromkodásom pusztán a fájdalomtól még nem lesz művészet. Olyan helyen keresel ok-okozati összefüggést, ahol nincs.
Bár meggyőzhető vagyok, de ezen nagyon sokat kellene melóznod ám. :o)
"Aludtatok-e már telefonfülkében ujságpapírbatekerve
vagy teletetek-e már pályaudvarokon Mallorca helyett
vagy vártatok-e a következö adományra,
gyüjtöttetek-e már az Arany Lövésre?"
Aludtatok-e már telefonfülkében
újságpapírba tekekerve?
vagy teleltetek-e már
pályaudvarokon Mallorca helyett?
vagy vártatok-e a következő adományra?
gyűjtöttetek-e már
az Arany Lövésre?
Van egy kis szociális sértődöttség, de szvsz. még néhány kérdés, és egészen jó szabadvers lesz.
Életérzés-líra, mint Kerouac-é, a fiatal József Attiláé, a még fiatalabb, mert még vallásos, Villoné.
"Mert aki még nem evett mangót,
ne mondja: nem jó..."
Termékeny félreértés.
Gorkij mondta volt Isaac Babelt védelmezve, hogy nem kell káposztalevessé változnunk ahhoz, hogy jó káposztalevest tudjuk főzni.
Az a baj, hogy azt, aki nem szereti a dekadenciát, átlátja értelmetlenségét
Próbáltál már érdemben mondatot elemezni, belebújni mint a kukac és belülröl szétrágni a fejed fölül?
A McDonald´s utálata minden McDonald´s-utálló elött világos.
Mintahogy (szerinted) a dekadencia-kedvelök igénytelen diletáns mükedvelök.
Egyébként nem biztos, hogy elég vagyok hozzá
Én sem. De ha Te nem, akkor én miért? Talán még elö is írnád koporsóm belsö kárpitjának szinét?
A távolugrásban a hosszútávfutó kevés eséllyel indul.
...ha leragadsz az érzékek közvetlen tapasztalatainál...
Amikor majd az elsö digitális pillangót akarod a konyakospohárba fojtani, rájössz hogy valamelyik nem
valós. Ember, van valóban valami fogalmad a müvészetröl vagy csak kritikus vagy?
ezen kívül a mondás technikáját is meg kell tanulni
Az olvasásét nemkülönben. Mondjuk ki mi, tökéletlenek, mi a tökéletes.
Trex: fura dolog ez. Biztos, hogy alkotás közben teljes egyéniségét birtokolja az ember? A megváltozott tudatállapot közben? :-) Biztos, hogy egy adott pillanatban teljes egyéniségét birtokolja? Mert ha nem, akkor akár tudattágítani is lehet, mert mi küszöböli ki a tévedéseket egyik és másik esetben is: nyilván az utólagos öncenzúra... Talán ott a lényeg, hogy igazán jó alkotásokat nem lehet ruletten nyerni...
Az a baj, hogy azt, aki nem szereti a dekadenciát, átlátja értelmetlenségét, megkockáztatom; aki nem teljesen az aktuális környezeti ingerekre reagál, és netántán ideákat, mindenféle, a legtöbbek számára nehezen megfogható értéket tart fontosnak, arra nagyon hamar rámondják, hogy dogmák alapján él (a polgári érték, amit emlegettél), holott ez nem kényszer, még csak nem is valamiféle akaratlagos cselekvés, hanem az ilyen ember lényének belsejéből jön, és nem ütközik a logikával, intelligenciával, hanem kiegészíti azt (tehát nem a hit meg a vallás, mielőtt még szóba kerül), és általa sokkal tovább juthat, mint nélküle.
Bár majdnem az összes most felsorolt fogalom értelmezés kérdése, de talán érthető a szándékom (pl. hogy mi a távolabbra jutás, meg az érték) - ez az a pont, aminél meg lehet fogni ezt a gondolatmenetet, és bizonyítani vagy elvetni. Egyébként nem biztos, hogy elég vagyok hozzá.
Szóval baszhatod azt az elképzelésedet, hogy én miért nem kábítózom... De a melléfogás ennyiből nem csoda.
Ha az általánost, az "emberen túlit" akarod megfogni (mármint versekben, a művészetben), akkor elég szűk marad, amiről és ahogyan beszélni tudsz, ha leragadsz az érzékek közvetlen tapasztalatainál, ha néhány belövés szépségét akarod megmutatni, persze, ha egyáltalán meg tudod valósítani, mivel ezen kívül a mondás technikáját is meg kell tanulni, mert sajnos, egyelőre ilyenek vagyunk; a járható utak, amiken célba lehet érni, gyengeségeinken keresztül vezetnek, mondhatni, testieken, ösztönösön keresztül a lélekhez, de - ahogy Trex idézte - elkábítva legfeljebb egy torzított lélekhez juthatsz el, ami a világ, és merem állítani, magad számára is értéktelen, ha még nem is derült ki.
Egyébként nem kinyilatkoztatás. Csak szeretek kerek, egész gondolatokat közölni néhány odabökött mondat helyett, és ez félreérthető. Nehogy azt hidd, hogy nincsenek bennem árnyalatok, kételyek, de ha meg kell szólalni, nyilván választani kell; csak egy részét adhatom vissza annak, ami bennem van - elég határozottnak (és botornak) kell lennie ahhoz, hogy elférjen néhány sorban. Most például a "kerek, egész gondolatok"-on röhögök magamban.
Mégegyébkéntebb (szintén már csak Trex után, másodiknak): egyáltalán nem volt szándékomban foglalkozni a kábítózással, mert a vers minőségének, értékének szempontjából érdektelen - annak valóságtartalmán semmi sem múlik, ha tényleg a szépség számít, és nem alkalmi célokra készül: nem javít és nem ront esztétikáján. Semmit.
Tudod ez valóban öslény-gondolkozás, egy meglévö érzést hamisnak titulálni olyan mint a valóságot giccsesnek.
Ha a stilussal, hangnemmel, szóválasztással stb. van problémád - megértem, de az érzést lepocskondiázni, mert nem fér polgári kereteidbe - gyenge önvédelem.
Hogy te micsoda spontán adod elö megtámadhatatlan kinyilatkoztatásaidat spontán kritikai realizmussal füszerezve, vajon mi az amit Te mások tudásának nevezel, kikerülve a "feleslegesen hosszú utat", amúgy
zsebszótárból megtanulni a hindu bölcsességet, a hippi ideológiát, a yankee világ drogos-ködös látomásait
vagy éppen a hajléktalanok magukválasztott szabadságát?
Őszintén szólva, ezt nem tudom pontosan. Viszont azt gondolom, megteheti az ember, hogy bizonyos dolgokat nem akar saját bőrén kipróbálni, úgy, hogy ne kelljen szégyenkeznie miatta, mert meglevő ismeretei és tapasztalatai alapján nem érzi, hogy számára bármit is nyújtana, hogy előnnyel járna.
Ha már az itt leírtakról... kicsit kifordítva, miként a bundakesztyűt: Sokan gondolják úgy, hogy nem árt némi "tudattágító-szer" a teljesebb művészi hatás elérése érdekében. Azt hiszem Asimov mondotta volt, hogy ezek nem tudat-tágító, hanem tudat-torzító szerek.
(Azért bundakesztyű ez, mert lator barátunk nem mondta, hogy a teljesebb művészi hatás érhető el ilyen szerek hatása alatt, vagy esetleg az elvonási tünetek jelentkezésekor. Mást mondott ugyebár. Már ha jó az olvasatom.)
Szerintem legtöbben az erő szépségét keresik ahelyett, hogy a szépség erejét méltatnák. A kábítószer is erőszak, amivel kitépi magát az ember a helyéből, a valóságból. Ha komolyan vesszük az elhangzottakat.
Az allűr, a manír és a végletesség nem maga a művészet, ezek csupán esetleges kísérőjelenségei annak. És itt a hangsúly az esetlegességen van. Egy művész lehet végletes vagy maníros, de nem feltétlenül az. Ha pedig valaki végletessé válik, illetve kimódolt pózokat ölt magára, attól még nem lesz művész. Sokan akkor esnek tévedésbe - mi több: csapdába -, amikor ok-okozati összefüggést keresnek (vagy vélnek találni) ott, ahol nincs.
Ha elálmosodom: ásíthatok.
De ha ásítok, akkor elálmosodom?...
Az ilyen lázadásnak egyébként az a büntetése, hogy ha nem te vagy az a néhány a sok százmillióból, ami az eddigiekből elég valószínűnek látszik, akkor legjobb esetben is nehéz küzdelmek árán, feleslegesen hosszú úton érsz el mások tudásához, s ennek fájdalmán kívül közben semmi újat sem fedezel fel.
Ha ezáltal felsőbbrendűnek érzed magad, hát tessék. De ha valami szélsőséges, netántán hatásos, még nem jelenti azt, hogy értékes is. Pedig csak azért érdemes, az visz előre, a többi végső soron saját maga és más kárára van. Ha csak a tanulás, tudás egy állomása; egy kikötő és nem végcél, akkor esetleg elfogadható.
Elismerem, nem csobbanok bele a megkövesedett
dinobörü mániákusok illedelmes életfolyamába,
így csak egy kérdést feszegetek még hozzátok barátok:
Aludtatok-e már telefonfülkében ujságpapírbatekerve
vagy teletetek-e már pályaudvarokon Mallorca helyett
vagy vártatok-e a következö adományra,
gyüjtöttetek-e már az Arany Lövésre?
Mert aki még nem evett mangót,
ne mondja: nem jó...
1. A macskának sem lehet elmagyarázni, hogy mért rossz az, ha megragadják a farkánál fogva, és megpörgetik. Meg kell fogni, meg kell pörgetni, utána már sejteni fogja. :o)
2. Hiába magyarázod a három esztendős kínai kislánynak magyarul, hogy lecsós a szája széle - egyszerűbb a tükör elé rángatni. Akkor majd lenyalogatja. ;o)
Azért óvatosabban fogalmaznék; ha azonos eszközökkel kritizálod a nemtetsző dolgokat, te is ugyanoda helyezed vele magad, másfelől ez a hangulat, kifejezésmód (egyszerű, sokszor durva képek) szerintem sokunkban megtalálható, ha sosem lennénk hajlandóak hasonlókat leírni, és ha igazságosak akarunk lenni, nehéz megfogni, pontosan hol is keletkezik az a hiány, amit a rossz arányérzéknek (hogy ezzek fejezzem ki mindazt, ami a versíráshoz kell), lehet betudni, szerintem. Nem mintha a végeredmény nem lenne bűnrossz és tájékozatlan. Tehát nem az egyes szavakra gondolok, bár sok mindenbe bele lehet köteni, mondjuk, leginkább a durva helyesírási hibákba.
"... a lírai mű egy ábrázoló (gyakran önbemutató) funkciójú vagy alternatív funkciójú monologikus szöveg, amelyben az emotív vagy az auto9telikus funkció nagy mértékben érvényesül"
Ezt viszont csak egyszer gondolták ki, fogalmazták meg... bár ki tudja, az öncélúság mozzanatát talán már Hegel is felveti.