Én nem tudom a választ; az FB-n a Tények-interjú után írta valaki, hogy miért nem valami komolyabb arcot kérdeztek meg, mint pl. Salamon Márk, Tóth László vagy Fucskó László.
A Facén látom sokszor. Egyszer kommenteltem meg. Sítúrát, freeride utakat ajánlott, amihez nem kellett különösebb sítudás. Nekem erről más a tapasztalatom, ezt vitattuk meg, teljesen normálisan.
Ennél a cégnél csak a túravezetés 800 Euró. Biztos vagyok benne, hogy az öt megnevezett vezető bármelyike tökéletesen alkalmas a feladatra, de szinte ebben is, hogy egyiknek sincs meg a nemzetközi papírja. Már csak azért sem, mert akkor biztos írnák.
Úgy gondolom sokaknak ez nem fér bele, ezért keresnek alternatív megoldásokat.
Nos ezért sumákol a magyar szövetség. A magyar OKJ-s papírral kitörölhetik...
Ezek a vezetők - mármint a helyiek- játsszák azt, hogy szándékosan rossz fele mennek lámpával, majd leoltott lámpával mennek a jó útra, csak azért, hogy ne tudjanak a nyomukban menni. Több helyről hallottam már ilyen sztorit.
Megint egy tök amatőr belevau, de estem én már pofára háromnapos kirándulás utolsó napján a Nagy-Tarpataki-völgyben, a gyalogúton. Jöttünk lefelé a tényleg strandpapucsos turistaúton beszélgetve, aztán (legalábbis Vargabetű szerint így nézett ki kívülről) egy kiáltás után fejjel előre eltűntem az áfonyásban. Pár évvel később mesélték ezt a sztorit egy ismerősnek a Ben Nevisről lefelé jövet, aki hitte is, nem is. Majd háromszáz méterrel lejjebb beleestem az úton keresztben levő vízelvezető árokba. Mire Vargabetű:
"Attól, hogy valaki megszervezi az utat, vezet, tapasztaltabb, még nem száll rá át a felelősség. De ha valaki eltitkolja/kicsinyíti az út nehézségét a tapasztalatlanabb előtt, akkor felelőssé válik."
Hosszabban nem vagyok hajlandó lefordítani. :-)
Rossz biztosításra is van példa - pont eszköztartó füles:
Több tízezer eurós (polgári peres) kártérítést volt köteles fizetni az alperes, aki több éve mászott, magát a kezdő felperes előtt tapasztalt mászónak állította be, mégis az eszköztartó fülbe (Materialschlaufe gondolom azt jelenti) kötötte be, aztán kezdő potty-reccs.
Az utolsó mondatodban van igazság. Alighanem túl nagy és nehéz volt a zsákja és nem volt rajta sisak (ez a fotók/jegyzőkönyv alapján meg is állapítható), továbbá jó eséllyel dehidratált és eléhezett volt, talán az akklimatizáció is kevés volt, talán a túra is túl sokat kivett belőle (többek között a nagy zsák miatt) - de hogy ebből mennyi igazolható és ez mire elég, az jó kérdés.
Megint más oldalról nézve: azt feltételezzük ugye, hogy egyetlen banális, rossz lépés volt a baleset oka, viszonylag könnyű terepen. Ezen a szakaszon a szezon nagy részében még sötétben-félhomályban, lámpával mennek a "versenyzők", akik, ha jól értem, itt még úgyszólván tényleg "versenyeznek" a későbbi jó helyekért. Ehhez képest ezen kívül a neten nem találni olyan esetet, ami itt az alsó régióban történt volna. Igazn a helyi hegyivezetők tudnák leginkább megmondani mennyire volt aktuálisan veszélyes az a rész.
Arra viszont kíváncsi lennék, amint a bíróság azt tárgyalja, hogy szakszerűen biztosított-e valaki. Jelen esetben ráadásul nem volt biztosítás, ami azon a szakaszon teljesen normális. Az út nehézsége is eléggé szubjektív dolog, nehéz lesz rajta fogást találni.
Nálunk nem esetjog van, de "precedens értékű per" és hasonló kifejezésekkel tele a sajtó.
Jogász ismerősöm magyarázata szerint a kontinentális jog is kezdi magába építeni az esetjogot, pl. ha adott bűncselekmény büntetési tétele 5-10 év, akkor a korábbi, hasonlónak tekinthető esetek irányadók a tekintetben, hogy az adott esetben inkább 5 vagy inkább 10 év körül legyen a büntetés.
A "semmi olyat nem tett" egyrészt remélem, nem igaz - tele van a net rémtörténetekkel arról, hogy hogyan "biztosít" másészt persze, te itt a szervezés oldalára gondolsz, abban meg egyetértek. Ehhez kapcsolódóan az osztrák Legfelsőbb Bíróság álláspontjával szerintem egyet tudsz érteni:
Attól, hogy valaki megszervezi az utat, vezet, tapasztaltabb, még nem száll rá át a felelősség. De ha valaki eltitkolja/kicsinyíti az út nehézségét a tapasztalatlanabb előtt, akkor felelőssé válik.
"Streitentscheidend ist die Frage nach der Haftung des „Führers aus Gefälligkeit“, also eines Bergsteigers, der einen anderen weniger geübten Bergsteiger auf eine Tour mitnimmt. Eine übertriebene Sorgfaltspflicht ist dem Bergsteigen an sich nicht nur wesensfremd, sondern widerspricht auch den Erfahrungen des täglichen Lebens und geht weit über die Maßnahmen, die ein pflichtbewußter Bergsteiger zur Abwendung von Gefahren trifft, hinaus. Bei Bedachtnahme auf die beim Bergsteigen notwendige Eigenverantwortlichkeit kann bei einem Zusammenschluß mehrerer Personen zu einer Bergtour nie der Geübtere oder Erfahrenere allein deshalb verantwortlich gemacht werden, weil er die Führung übernommen, das Unternehmen geplant oder die Route ausfindig gemacht hat; gleiches gilt auch für jene Person, die innerhalb einer Gruppe eine deutlich erkennbare Initiative zum Betreten von gefährlichem Gelände entwickelt (7 Ob 580/78; Hörburger, Zur Frage der strafrechtlichen Beurteilung von Bergunfällen, in ÖJZ 1971, 57 [58]; vgl auch Gidl in seinem Vortrag beim Hochalpinseminar Silvretta vom 17. bis 21. 9. 1979 in ÖJZ 1980, 461). Anders liegen indes die Dinge, wenn jemand die Führung aus Gefälligkeit übernimmt, aber seinem unerfahrenen Begleiter die erst später auftretenden, für diesen vorher nicht erkennbaren Gefahren und Schwierigkeiten verschweigt oder wenn jemand einen Bergunerfahrenen zu einer für diesen schwierigen Bergtour bzw zu einem schwierigen Abstieg dadurch, daß er deren Gefährlichkeit verniedlicht oder gar bestreitet, überredet (vgl 7 Ob 580/78; vgl auch Hörburger aaO 59)."
