Ez tényleg jó ötletnek tűnik. Pláne hogy eljutva arra a sok furcsa helyre, millió érdekes történettel rendelkezik, amiket eddig is mesélgetett interjúkban, és amikkel önmagában meg lehetne tölteni könyveket (sőt szerintem ezek is szerepelnek vagy szerepeltek a regényekben néha).
Csak attól félek, ha ő írná, ez is úgy épülne fel, hogy "bementem Ligeti Lajos irodájába. Ő megkínált egy nyelet whiskyvel, én meg elővettem a pipámat", utána jönne egy 15 oldalas párbeszéd. Lenne benne 3-4 gyilkosság, a végén meg mindenki összeszaladna mondjuk a Lőrincz-villa nagyszobájában, szétlőnének mindent, és valami körmönfont trükkel jönne a felmentősereg, amikor már minden kötél szakad. Egy életrajzi könyvben!
Én szivesen olvasnék egy önéletrajzi könyvet Lőrincz L. Lászlótól.
Talán 74 évesen lassan eljött már az összegzés ideje, és LLL-nak szerfölött érdekes élete volt/van (legyen még soká).
Hiszen LLL somogyi parasztgyerekből lett az ország egyik vezető orientalistája és legismertebb irója, aki beutazta a fél világot. Azt se feledjük, hogy LLL igen jelentős tudományos életművel rendelkezik.
Mondjuk egy olyan jellegű könyv érdekes lenne, mint Ligeti Lajos Sárga istenek sárga emberek c. műve, esetleg személyesebb hangvétellel (tényleg, Ligeti Lajos valóban olyan kiállhatatlan ember volt, mint mondják?)
Úgy látom, hogy az új regények nem hozzák azokat a régi élményeket, mélységeket, amiket annyira szerettetek az író műveiben. Ti miben változtatnátok, ha tehetnétek, és miben látjátok az ez irányú változások okait? Ha elkülditek e-mailben, hogy szerintetek mi a gond az új regényekkel, esetleg ötleteket is írtok, hogy mit csinálnátok másképp, akkor ezeket összegyűjtve elküldöm Laci bácsinak. Csak azokat a véleményeket továbbítom, melyek kultúráltan, normális hangnemben vannak megfogalmazva. A leveleket március 1-ig várom.
Mondjuk ezzel kapcsolatban megértem, engem is borzasztóan zavarna. Hiszen már vagy tíz éve tervben van. Ez úgyis zsákutca, sosem fog amerikai film készülni még a legjobb könyvéből sem.
Inkább el kéne gondolkodni azon, hogy melyek azok a könyvei, amelyeknek kivetelezése megoldható lehet Magyarországon (szóval elsősorban olyanokra könyvekre gondolok, amelyekhez nem szükséges nagy költségvetés). Nyilvánvaló, hogy nem forgatható le egy kolostoros történetet a Mátrában, és a Monszun-film sem megoldható a Tisza áradásakor.. Minden könyben szerepet játszik a helyszín, kivételt képez az Álmaim asszonya és az Ördög,ördög ki a házból- ezek gyakorlatilag tökmindegy, hol játszódnak, viszont isten óvjon minket a megfilmesítésüktől. Marad a Kicsik, amint azt már egyszer említettem- a Teotihuacan-os részeket leszámítva simán leforgatható lenne hazánkban- ez az egyik legismertebb műve, lenne rá kereslet.
Még az jutott eszembe, hogy A gonosz és a fekete hercegnő megfilmesítési lehetőségét mindig olyan kedélyesen emlegette, közben meg lehet, hogy halálra idegesíti, hogy nem lett belőle semmi. Lehet, ez se tett jót neki.
Hát ha a stílusát nézem, nekem olyan, mint a ma nálunk híresnek tartott szépírók, akik baromira arrogánsan és beképzelten képesek nyilatkozgatni. Viszont azok tényleg úgy is gondolják, hogy ők szépirodalmat írnak, és minden művükkel valami újat alkotnak. (Nem állítom, hogy ez igaz, de ők így tartják.) Tehát valamiféle művésznek gondolják magukat. LLL hangneme alapján szintén így gondolkodik. A saját könyveiről mondottak azonban nekem ezzel ellentétesek, hogy aszongya ő tudja a jó krimi receptjét, ami egy darab séma az említett sok jó nővel, stb. Ez azért nem olyan nagy művészet.
Utána meg sajnálkozik, hogy ő csak a saját hazájában lehetett próféta. Mondja ezt a ránézésre soktornyú, kb. úgy 3-400 négyzetméteres csilli-villi budai villája teraszán álldogálva (a képen ez van). Itt már ökölbe szorult kicsit a kezem. Hogy még sajnálni is kell. Pedig akik ma igazi világhírre tesznek szert, azok majdnem mind angolszász kultúr(?)körből valók, és a nyelvük miatt lesznek olyan híresek. Olyan nagyon sok mai világhíres, 100 millió példányos német, francia és orosz írót nem tudok, óriási filmet is a Harry Potterből, a Gyűrűk urából, a Da Vinci-kódból meg más, alapból angol művekből csinálnak. Ha ezért ő rosszabbnak érzi magát, akkor komoly bajok vannak. Ha szerinte a mi íróink a Nobel-díjtól lesznek komolyak, akkor hülye, nem tudok mást mondani rá. Ez baromság, jó író, akinek jók a művei az nem attól lesz, hogy 1 milliárdan ismerik a nevét, vagy 10 millióan. Szép is lett volna, ha Ady meg a többi századunk elején működő író és költő azon siránkozott volna, hogy ő csak a hazájában lehet prófáta, és nem fordítják még 1500 példányban se angolra.
Jó kis interjú. Bennem az a kép alakult ki, hogy az interjúalany egy idősödő, saját sztorijaiból és hóbortjaiból épített világba lassan bezárkózó ember. Sok ilyennel találkoztam, az ellenvetésekre egy-két mondatos leszerelő válaszokat adott, amiből nyilvánvaló, hogy nem érdekli a kérdés, a saját véleménye megfellebbezhetetlen. Azért ilyenek a könyvei mert az emberek az ilyenekre kíváncsiak. Persze.
Tetszik ez az ellentmondás:
Az én könyveimből tényleg sok mindent lehet tanulni fáradság nélkül. Az író-olvasó találkozókon az emberek úgy beszélgetnek velem a buddhista kolostorokról, hogy ha nem én írtam volna róluk, leesne az állam, honnan a túróból tudnak ennyit.
vs.
Elkövettem ugyanis egy hibát. Tibeti címeket adtam a könyveknek, hogy ezzel is megtanítsam az olvasót egy-két dologra. De nem tudták megjegyezni az olvasók, melyik miről szól, összekeveredtek a könyvek, a Csöd, a Thumo meg a Tulpa. Jó kis himalájai történetek, sok ismeretanyaggal.
Van egy olyan gyanúm, hogy az utóbbi a valóság, az előbbi csak az író képzeletében él. Egy rakás kolostoros könyvét elolvastam, de szinte semmit nem tudok a tibeti kolostorokról és kultúráról, azon túl, hogy az éjszaka közepén a főhős a Négy Világtáj Őrzője mellett szokott bunyózni az ellenségeivel. Thanka, tulpa, thumo, rolang, pár kifejezés és ezen kívül szinte semmi.
Ez olyan, mintha valaki szonetteket ír. Olyan unalmas, hogy mindig ugyanennyi sor van. De hát ez a szonett!
Szándékosan keveri a formát a tartalommal. Senki nem reklamál azért, mert E/1-ben ír, mert prózában ír, vagy mert fejezetekre osztja a történetet. Itt a tartalommal vannak gondok. Ne akarja azt mondani, hogy mindegy, hogy Shakespeare-szonettet olvas az ember, vagy egy bölcsészkari budi ajtajára unalomból írt pajzán verset, ami történetesen 14 soros.
Az ember, hogyha sikere van, elkaphatja a hév, és azt hiheti, akármit írhat, az népszerű lesz. Ez nem így van.
Ehelyett nyilván újra és újra el kell adni ugyanazt. A. C. Doyle, Agatha Christie, Raymond Chandler, Dashiell Hammett - egyikük sem írt annyira sematikusan mint LLL. A könyvei cselekménymátrixa gyakorlatilag ugyanaz. Húsz éve azt gondoltam, hogy LLL a mai Rejtő, de ma már ezért a véleményért bocsánatot kérek Rejtőtől. A rutin győzedelmeskedett, a könyvek kilóra íródnak (tudni kell, hogy hány oldal van hátra=nem a történetvezetés határozza meg a terjedelmet, hanem fordítva), a témák fogyásával a történetek egyre bizarrabbak és értelmetlenebbek.
Márai Olaszországban lett európai hírű író. De mi a világhír? Ha valakinek kiadják 1500 példányban a könyvét Berlinben, az nem feltétlenül világhír.
Remélem, hogy ez nem Márai-kritika akar lenni, mert az interjúalany nincs abban a helyzetben, hogy lekicsinylő hangnemet használhasson vele szemben.
Érdekes, hogy mennyire hasonló az olvasási szokásunk: én is csak szakirodalmat és ponyvát olvasok. 15-25 éves korom között rengeteg szépirodalmat olvastam, mára a munka mellett már csak ponyvára van energiám. Csakhogy én nem vagyok akadémikus, azt gondoltam, hogy ők igényesebbek, mint én, az öltönyös rabszolga.
Végül a magyar krimiről eszembe jutott egy nagyon vicces könyv: Berend Mihály Halál zeneszóra. A stílusa olyan, mintha LLL-t ötvöznénk a Linda sorozattal. Antikváriumokban párszáz forintos tétel, nyugodtan vegyétek meg, nem fogtok csalódni, nekem nagy kedvencem.
A fb kommentekkel kapcsolatban,lehet,hogy nem cencurazottak hanem vannak olyan irodalmilag igenytelen olvasok akiknek ez megfelel es szinvonalas kikapcsolodast nyujt.
En reszemrol elkezdtem olvasni a Monszunt,ez az elso Lendvay tortenetem. Stilusban hasonlit LLL-re de megis mas. Sokan dicsertek ezt a konyvet remelem nekem is tetszeni fog.
Uj konyvei kozul biztosan nem fogok beszerezni egyet sem,maximum a regieket ahol meg a minoseg es nem a mennyiseg szamitott.
Jó kis idézetek. A könyvei elképzelhetőségével kapcsolatban annyit, hogy a digitális világban (2011-ben gondolom azért már az volt LLL számára is) előbb elképzelek egy atom reaktor vezérlőtermet, vagy azt, hogy miféle titkot lehet innen ellopni, mint egy tibeti gompát, csortent, sztúpát, lhakangot, akár egy kolostort egy olyan világban, ahol esetlegesen még áram sincsen. És gyanítom, hogy minél fiatalabb valaki, annál inkább így van ezzel okostelefonok meg tabletek birtokában. Sőt, a múzeumos példa pont rossz, mert ma már ha az a történet, hogy ellopnak egy Munch-festményt, állítom, harmada az embereknek nem is tudná, kiről van szó. (Vagy inkább a harmada tudná...) Na meg ő már a Huan-tiban agyaghadsereget másoltatott, vagy mi, ha jól emlékszek, azt is baromi egyszerű elképzelni.
Magyar krimit nem tudom, tudna-e írni, de A nagy fa árnyékában c. komcsi könyve és a Rekviem a kacsalábért magyar történetek, szerintem jól sikerültek, és élvezhetőek is. Sokkal élvezhetőbbek, mint a mai nem magyar krimijei. Inkább írjon tehát magyar nemkrimit, sokkal boldogabb leszek. Micsoda marhaság már, hogy akármit is írna mást, úgyis (micsoda szerénység: "jó kis") bűnügyi történet jönne ki belőle. Hát fantasztikus sztorikat nem tetszik írni? Miért nem egy fantasztikus történet jönne ki belőle? Azokat nem ő írja?
Hát amit az egy kaptafáról mond, az beteg. Ha valaki csak LLL könyveket olvas, az évi két könyvet jelent. Ez eléggé keveset olvasó embert jelent. Ha közte elolvas négy másikat, akkor azzal még két éve elmegy, közben megjelenik 4-5 újabb LLL, így azért elég nyögvenyelősen lehetne követni a munkáit. Persze ő biztos úgy érti, hogy olvasson a fanyalgó többet, de hát máskor meg épp ő mondogatja, hogy próbál a modern tendenciákhoz igazodva könnyen olvasható ismeretterjesztő művekkel előállni, hogy aki keveset olvas, az is örüljön. Erős ellentmondás.
Bizony, ebben az interjúban sok dolog van, ami valahogy nem illik a képbe. És simán aktuális, mert cca másfél éves.
"ha egy atomtitkot lopnak el egy reaktorból, az azért nem jó, mert kevés ember tudja elképzelni." - ja, a hordozható szerver drónmadarakon az sokkal hitelesebb... Pedig az ilyesmire szerintem lenne érdeklődés- egy jól kidolgozott elrabló-sztorira nagyon sokan vevők lennének, ami mondjuk A Nemzet Aranya-filmekhez, vagy Dan Brown könyveihez hasonlatos. De hát LLL és a jó kidolgozottság lassan már köszönőviszonyban sincsenek egymással, már nem veszi a fáradtságot, hogy újítson... mert a Báthory Orsis történetek nem újítások, csak a műveinek végtelenségig lebutított verziója.
"Nem tudnék magyar krimit írni" - baromság. Megmondjam mi lett volna a különbség, ha az Álmaim asszonya Magyarországon játszódik, magyar szereplőkkel? Az égvilágon semmi. A helyszín és a szereplők ott ugyannyit jelentenek, mint maga a könyv sokunknak-azaz semennyit. "Ha valaki egy Lőrincz után elolvasna négy másik könyvet, rögtön nem tűnne ugyanolyannak." - ez mára úgy módosul, hogy négy másik könyv elolvasása után eszünkbe sem jutna újra LLL könyvet venni a kezünkbe.
"Kertész Imre Nobel-díjas regénye óta nem hallottam, hogy lenne olyan könyv, amit érdemes lenne elolvasni." - ez a csúcs. Bár Stephen King és John Grisham mellett mostanában nem igazán olvasok mást (ittjegyzem meg Dzusgasvili: King valóban nem egysíkú, alapból a horror királyának nevezik, de felejthetetlen alkotásai születtek krimi és fantasy-témában is, LLL-lel egy lapon említeni szinte bűn), de kötve hiszem, hogy ő az egyetlen, akit érdemes olvasni, hogy az ő szavaival éljek.
Még pár dolog. A Google sajnos nem dobja ki a Leslie L. Lawrence név beírására ezt a fórum topicot, annak ellenére, hogy több ezer hozzászólás van benne, sehol máshol nincs ilyenfajta véleményező hely, és mostanában finoman szólva is pörög. Ez azért igen mocskos, ha megnézzük, hogy amik kijönnek, azok a könyvesboltok oldalai meg a Facebook-oldal, de még a hetvenheted rangú könyvoldalak is tucatjával (vagy még nagyobb számban) szerepelnek a fórum oldal előtt, ami persze nyilván a sokadik oldalon lehet, ahova már nem kattint senki.
A másik: találtam egy másfél éves, általam még nem olvasott, elképesztő interjút Lőrinczcel.
Érdemes elolvasni. Dicséretesen hosszú, én soha nem láttam még vele ilyen hosszú beszélgetést. Ennek köszönhetően pedig hihetetlenül ellenszenves is benne az író, ami engem nagyon meglepett.
Kezdeném azzal, hogy Petőfi-témásról való beböfögése, hogy sajnos miatta lettek ilyen tévhitek, baromság. Antropológusok mentek ki vizsgálódni Szibériába, illetve Amerikában is antroplógusok adtak szakvéleményt több alkalommal is a megtalált csontokról a későbbiekben. Máig megpróbálják azt sejtetni, hogy kb. három általános iskolát végzett fogyatékos ment ki kutatni, és az eredmény is ennyire komoly, de ez egy nettó szemét hazugság. Kár, hogy Lőrincz úr beszállt ebbe a témába.
A mongolok magyar rokonságról vallott elmélete is egy rosszindulatú mese. Én nem tudom, honnan jön ez a gondolat (talán igaz?), de hogy nem az oda kijutott magyar hadifoglyok terjesztették el szűk száz éve a baromi ritkán lakott, akkoriban még keményen félnomád országban ezt a gondolatot, abban tuti biztos vagyok. Ez kb. annyira hihető nekem, mint a madarak hátán a szervergép. Mellesleg csúnyán le is hülyézi vele a mongolokat, akik szerinte a hozzájuk került hadifoglyok láttán szerinte nyilván rögtön történelmi rokonságot feltételeztek. Ha meg a magyar hadifoglyok mondták, akkor bizony ezrével vagy tízezrével kellett volna sziklaszilárdan mondogatni, hogy ez így elterjedjen. Beteges gondolat.
Az, hogy keleten nagy civilizációk voltak már négyezer éve, mikor "mi" "furkósbottal" kergettük egymást, az is egy minősíthetetlen szemétség. Talán olvashatna könyveket, nem csak írnia kéne őket. Ez mindenféle (hivatalos és nem hivatalos) szempontból is vállalhatatlan baromság.
És akkor még emlegethetném a Kertész Imrézést és az Amerika-mániáját, amiről én ilyen töménységben még nem hallottam tőle. Ezzel kirajzolódik, hogy egy teljesen USA és általában Nyugat-mániás emberről beszélünk, ami egy kelet-kutató esetében nekem nagyon-nagyon furcsa.
És akkor amit az írásról, mond, na az még csodálatos. Hogy ő miket tanult Bonnban. És hogy ott megmondták, hogyan kell a krimit készíteni. De mikor, könyörgöm? A hetvenes években? Hát már az interjú is 2011-es, már más idők vannak. Legyen benne szex meg szép lányok meg pergő élőbeszéd? Ez valóban hetvenes évek. És szépen meg is tanulta a leckét. És a végén, amikor visszatérnek a témára, mondja, hogy tényleg panaszkodnak neki, és hogy szándékosan tojik a véleményekre. És szonettekhez hasonlítja az írásait. :-D De akkor miért mesél arról, hogy erre meg arra "van igény"?
És nem igaz, hogy más írók is egy kaptafára írták a könyveiket. Nem vagyok S. King olvasó, de alig hinném, hogy Amerikában elfogadnák, ha ő is így gondolná, és nálunk is egy Gárdonyiról, Herczeg Ferencről, de még Wass Albertől se lehet elmondani, hogy egy kaptafára írnák a történeteiket. Talán el kéne gondolkodnia a nagy sajnálkozásban, hogy magyarnak született, hogy valami más is kéne a kinti sikerhez, nem csak oda születni.
Szóval mindenképp olvassátok el, nekem sok mindenre válasz volt, és nagyjából sejthető belőle, mi lesz az eredménye az esetlegesen hozzá is eljutó véleményeinknek. Egyet nem tudtam meg: ha saját bevallása szerint ugyanazt a receptet tartja meg minden könyvéhez, mert az már bevált, akkor hogy jött a Báthory Orsi 1 évvel később? :-D
Valóban le kell írni századszorra is, hogy a Báthory Orsi-sztori mellett nem hogy nem lehet szó nélkül elmenni, hanem őrjöngve tiltakozni kell ellene annak, akinek még számít valami Lőrincz L. László stílusa, és akarna legalább elméletben használható könyvet olvasni tőle. Annyira furcsa törés a pályáján ez a (eddig) két könyv, hogy megérteni se lehet, hogy képzelte. Már ha ő képzelte. Miért Lawrence? Miért nem Lőrincz? Hát szellem van benne, álomban megjelenő asszony, az nem fantasztikus történet inkább? Vagy névvel már ő se vállalja?
A korábbi könyvei, amiket kitárgyaltunk, is gyengék vagy rosszak, de ez még azok közül is kilóg a kiscsaj főszereplővel és a pongyola fogalmazással, következetlenséggel. Mintha egy általános iskolás akarna krimit írni 3 tévésorozat megnézése után. Annyira rossz, hogy a normális, nem is rajongó, de őt (Lőrinczet) akár csak kicsit is szerető olvasók mind be kell okádjanak tőle, kizártnak tartom, hogy ez tetesszen valakinek.
Úgyhogy arra kell gondoljak, valami más van a háttérben. Nem tudom, hogy működnek az ilyen könyvkiadók, de elképzelhetőnek tartom, hogy a példányszámon kívül valahogy szondázzák a közönséget. Lehet csak a dedikálásnál vagy valami kamerafelvételeket néznek (:-D), vagy azt látták, hogy nagyon megfogytak a vevők. És valamit váltani kell emiatt. Ezért javasolták, hogy tőrjenek be valahogy a gyerekek piacára, mondjuk a 15-16 évesekhez. És így lett ez az egész. Hogy ha ment a Harry Potter meg Twilight, akkor írunk magyar marhaságműfajos könyvet, és akkor majd lesz újra vevő. És szóltak a szerzőnek, hogy "erre lenne igény" (persze kiadói igény). És hogy a Twlight meg HP is sok kötetes volt, tervezzen hosszú távra, és öregedjen vele a főszereplő. De legyen krimis is azért, mert ma már a 15-16 évesek is horror filmeket néznek (sőt a kisebbek is).
Hát szerintetek az véletlen, hogy ma már a lányával van Lőrincz L. László minden dedikálása együtt??? Először azt hittem, így akarja reklámozni a mesekönyveit, de most már nem gondolom. Elég vad ötlet is volna elvinni az 5 éves Józsikát, hogy a kedvenc mesekönyvének az írónőjével találkozzon, közben meg mellette a bácsi "A megfojtott viking mocsara" c. könyvet dedikálja mosolyogva. Úgyhogy ez inkább az LLL-rajongóknak lehet jelzés, hogy "megváltozott a világ, más vizeken evezek most már fiúk-lányok, sajna áttértem mesekönyvre én is". Csak érteni kell a szóból.
Szóval ezért írta az Álmaim asszonyát és a másikat. És ugye Lőrincz egyetemi oktató volt, mindig komoly témákkal foglalkozott, néha már horrorba hajló könyveket írt, ki tudja, lehet nem értett annyira a gyerekekhez (a Juszt-interjúban mondta, hogy ő nem mesél az unokáknak, mert az ő meséihez még kicsik...), aztán ez sikeredett gyerek történetnek. Életszerűtlen gyerek (lány!) főszereplővel, sorozatgyilkossal, amely szálat nem csinálhatja meg normálisan, csupa beteglelkű, pedofil, idegbeteg felnőttel, szellemi fogyatékos, nem pedig gyerekes párbeszéddel, stb.
Lehet ő maga is pokolba kívánja az összeset, csak kifejlesztette a fa arcot, azzal meg vígan elmondja, hogy "most valami újba kezdett, kicsit másfajta történetbe". Viszont ezzel együtt is irtózatosan gáz ez a könyv, ha maga elolvasta volna, mikor elkészült (már ha ő írta), hát szét kellett volna szaggatnia. Ha reggelenként ír, délután javít, el nem tudom képzelni, hogy ment át két egész könyv!
El nem tudom képzelni, mit ízzad még ki a maradék 6(!!!) részben, ha ilyen stílusban akar írni. Bele se merek gondolni.
Mindenképp a kiadó az elsőszámú felelős a hanyatlásért, de azért van ehhez bizonyos köze az írónak is.
A Báthory Orsis történetek leredukálták a rajongó táborát kb. a negyedére. Tinilányok, anyukák-csak ők lehetnek a célközönség. A Játék rabszolgái is szörnyen gyerekes. Harmadszor fogtam neki a Siva utolsó táncának, de komolyan, mintha más írót olvasnék. A játék rabszolgáiban volt olyan mondat, hogy: padlót fogott a padlózaton. Ez kb. óvodás fogalmazási szint, de szinte oldalanként találtam olyan mondatot, amin csak pislogtam. Az elmúlt két-három év termése nulla. Tartalmilag,nyelvileg. Ezek a könyvek csak porfogók a polcomon.
Egyébként szerintem jó lenne, ha lenne egy magyar könyvkritikai oldal, mint mondjuk a goodreads.com, ahol nyilvános kritikák jelennének meg, hivatásos kritikusoktól vagy jelentős irodalmi személyiségektől. Tőlük aztán kemény dolgokat hallhatnánk, és így talán több ember szeme felnyílna, ebben biztos vagyok. Anno Bíró Szabolcsnak voltak remek kritikái LLL könyveiről, de már felhagyott ezzel a munkával úgy tűnik, pedig ő igazán meg tudta mondani, ha valamilyen téren gond volt.
Tulpa oldala ugyebár készül arra a nagy véleménygyűjtésre, ami egyenesen Laci bácsihoz kerül majd. Én természetesen igyekezni fogok a lehető legtiszteletteljesebbn írni, de meg sem fogom próbálni elrejteni az elkeseredettségemet.
Lőrincz L. László elveszítette egy évekig hű és fanatikus rajongóját, de ez nem az írói munkájának vagy a személyének, tehetségének köszönhető, hanem annak, hogy ennek a szemét szarházi zsidó pénzsóvár Studium Plus-nak kezdett írni, és a könyvgyárukká vált. Pár évig még kihasználják, nyomásukra LLL ráönti a "szennyeit" a könyvesboltok polcaira, a Studium profitál belőle, amíg tud, aztán hagyják veszni a süllyesztőben, LLL-re pedig már nem MO kiváló, első osztályú, de még csak nem is közepes kategóriájú irójaként fognak tekinteni, hanem... inkább le sem írom... A megoldás szimpla lenne: vagy normális kiadót keres, vagy egyszer és mindenkorra befejezi az írást, most, amikor még nem ment el teljesen a hírneve - de egyre gyorsabban halad abba az irányba... Szerintem könyvenként drasztikusan csökken az olvasói és rajongói száma... Nem hiszem, hogy a pénz miatt írna, valószínűleg vele is elhitetik, hogy az embereknek tetszik, amit ír, nyilván facebookos manipulálás és hasonló.
Kezembe került egy "bontott" példány a játék rabszolgáiból (még mindig nem sikerült beszereznem, várom hogy felkerüljön valahova az internetre :P). Így hirtelen az észrevételeim. Borzasztóan sok szereplő, ismét, már nem is egy-két, hanem három oldalnyi a felsorolásuk; az pedig az 1-2 olvasott alapján eszméletlenül ostoba, gyerekes és nevetséges (a mittudomén kicsoda aki le akarja lőni a főhőst a háztetőn vagy mi). Már semmi krimi, semmi kaland, semmi komolyság, mint régen - gyerekes, buta, nevetséges, poénkodósra tervezett de valójában debil... Szörnyű, egyszerűen. Nem jó, de nem is közepes, hanem konkrétan SZAR kategória... A regény remélem azért jobb, mint a szereplő-lista ;) Az tetszett, hogy fejezetek nem nagyon vannak, mint régen, csak egy "számozás", az is kettő, ha jól láttam - de az a zárójeles idióta megjegyzés, borzalmas. Régebben is volt már ilyen, de azok még elmentek, ebben ismét csak a bugyutaságot látom. Innentől nem is tudom komoly könyvként kezelni, inkább a 30-40 éves anyukáknak íródott könyvnek, mint az Álmaim asszonya meg Mogyoróallergia... Azért egy Sindzse szemét, Karvaly árnyékábant, Gonosz és a Fekete Hercegnőt a gyerekek, 10-12 éves korosztály, nem nagyon tudta volna megérteni, sőt, nagyon nem is lenne szerintem javasolt olvasni nekik ;), inkább a férfi-társadalomnak íródtak, hiszen krimis-titkosszolgálatos-akciós-kalandos regények voltak, amihez később jött a kalandosabb sci-fisebb, szélesebb közönségnek íródott stílus. Most már nem. Ezek GYEREKREGÉNYEK, éretlen fiataloknak, 10-12-14 éveseknek meg anyukáiknak... Oké, vezessen egy ilyen szálat, legyen az a Debby O'Harás történet, olyan mint a régi ifjúsági regények (bár meg se közelíti azt a színvonalat...) De legalább a Lawrence-regények maradnának krimik-akciók-kalandok... A végén az új könyvek "ajánlójában" a NAGYSIKERŰ O'Harás történetek... Hol lettek nagy sikerűek? A kimoderált facebook falon? Ott lehet ;)
Az előzőekhez csak annyit írnék a részletes ok fejtésekre.
De előtte, tudományos könyvei nekem sincsenek meg, 1 van meg a Démonok és varázslók Tibetben.
Én nem szándékozom őket megvenni.
Szóval amit akartam írni, a részletes okfejtés jó volt, de azért ne felejtsük el, hogy ezek a könyvek már nem olyanok , mint a régiek.
ezekben a könyvekben már minden összevegyül.
Értem ezalatt, hogy a történet kitalált dolog, a könyvben sok a fantasztikus dolog, valamennyire ezen könyvek fantasztikusnak is nevezhetők, hisz olyan dolgok vannak benne, amik elképzelhetetlenek.
Írtátok, hogy ez lehetetlen dolog, hülyeség, stb. nem valós események.
Mint írtam mivel már bele veszi a fantasztikus kitalálásait is a könyvbe és már elég rég óta, ha visszanézzem az elötte megjelent könyveket.
És ha ezen szempontot nézzük, akkor nem követett el akkor hibát, fantáziálgatott és azt leírta.
Ez A játék rabszolgáiról szóló vélemény nagyon találó. Jól összefoglalja, amit már korábban többnyire összehoztunk. Visszaemlékezve a könyv tényleg egyre negatívabb emlék.
A névválasztás meg szintén érdekes téma. Drinkwater az volt korábban is már, akkor nekem is feltűnt, hogy létezhet-e ilyen név, de azóta hallottam amerikai sorozatban. Mit is mondott a szerző, hogy telefonkönyvekből szedi a neveket? Hát ilyen Burger meg Drinkwater nevekhez biztos nem kell kinyitni. Az viszont valóban érdekes szintén, hogy az általunk nem értett, nem angol nevek mifélék lehetnek, mit jelenthetnek. Engem ez a téma annyira nem bosszant, bár az amerikai nevek lehetnének ötletesebbek. Már csak emiatt is öngól azt a szereposztásszerű névsort rakni a könyvek elejére, mert a szar töményen ömlik az olvasó arcába, ahelyett, hogy csak adagolva kapná azt meg.
Azért ez a fórum (ami kb. az egyetlen és aktív fórum) elég eldugott, úgymond, szerintem nem olyan könnyű ide találni. Sokan vannak, akik ismerik LLL-t, de nem kifejezetten rajongók, vagy nem kritikus szemmel nézik a munkásságát, nem "értelmezik" amit olvastak, stb. Az ilyenek nem fognak google-keresőkön, a semmire se jó nem hivatalos freeweb oldalon át, ide eljutni fórumozni. Csatlakoznak a már annyira divatos f.szbukkon az LLL-csoporthoz, és mit látnak? Minden új könyvének istenítését ;) Persze hogy meg fogják venni azokat is... Természetesen az FB oldal üzemeltetői a negatív hozzászólásokat törlik. Legalább annyi eszük lenne, hogy mondjuk 7:3 arányban lennének pozitív és negatív hsz-ek, hogy hihetőbb legyen... De annyira ostobák, és ostobának feltételeznek másokat is, hogy csak a pozitív hozzászólások maradnak... Sajnos vannak olyan hülyék, akik hisznek is ezeknek...
Egy szó, mint száz, egy újabb elégedetlenkedő a sorainkban. Ahogy olvastam a kommentedet, az elejétől a végéig bólogattam, hihetetlen, hogy ennyire egyetértünk. Ha egy szóval kéne jellemezni a Játék rabszolgáit, akkor az a katyvasz.
És ismét meg kell említenem a FB-oldalt, mert épp böngészem. Az Álmaim asszonyánál a kommentek: Szuper könyv! alig várom a folytatást! Remek volt! satöbbi,satöbbi... két lehetőség van: vagy kegyetlen cenzúra folyik ott, vagy bennünk a hiba, hogy mindenben csak a rosszat vesszük észre. Mert elgondolkodtat, hogy itt a fórumban lassan fél évet kell visszagörgetni ha kifejezetten pozitív hozzászólást akarok olvasni, a FB-oldalon meg más sincs, mint ajnározás. Ez egyszerűen nonszensz. Ezzel én csupán arra akarok kilyukadni, hogy ha majd kijön az új könyv, nem a FB-s vélemények alapján fogom eldönteni, hogy elolvasom-e, hanem a ti véleményeteket fogom figyelembe venni, mert itt remekül ki van fejtve, hogy mi a gond.
Nekem nincs meg egy sem, ha jól látom. Pár hónapja volt a FB-oldalon egy olyan kérdés, hogy melyik tudományos művét szeretnénk, ha újra megjelenne. Én akkor a Démonok és varázslók Tibetben-re szavaztam, de szerintem nincs tervben ilyesmi. Valószínűleg ebben nem látnak nagy pénzt a kiadónál.
Elolvastam A játék r@bszolgáit. Bár az első kötet még olvasható volt, a végére egy katyvasz lett az egész. Őszintén szólva az az érzésem, hogy a szerzőnek az elején fogalma sem volt arról, hogy miről is fog szólni a könyv. Például Robert McKinley szerepeltetése tökéletesen értelmetlen volt, semmit nem adott hozzá a történethez, sőt, összesen két oldalon keresztül találkozunk vele a legvégén. Mintha eredetileg komolyabb szerepet szánt volna neki a szerző, de a végén mégis kihagyta és hogy ne kelljen újraírni az elejét, berakta a két oldalt. Meglehetősen félrevezető az alcím: Hajsza Robert McKinley után, a főszereplő igazából nem keresi McKinley-t, aki a végén magától előkerül, illetve kiderül, hogy el sem tűnt.
Onnan kezdve, hogy a gomcsennel elhagyják Katmandut, a történet egyre értelmetlenebb és bizarrabb fordulatokat vesz. A drónok egészen a főváros közelében megtalálják őket (jó messzire elkalandoznak a hegytől…) a bokros részen sötétben. Ennek a valószínűsége gyakorlatilag nulla, figyelembe véve a drónokat irányító személyzet létszámát, hogyan lennének képesek fél Nepált megfigyelés alatt tartani? A hegy a titkos vászonkapus barlangokkal teljesen valószerűtlen, nem nevetséges, hanem kínos. Ráadásul Nepálban mindenki ismeri, hiszen Burgerék is odatalálnak teljesen maguktól, a helyiek segítségével külön-külön. Nem akartam elhinni, hogy egy kis létrákon való mászkálás után lejönnek a barlangkolostorba és lényegében vége a történetnek, jön a finálé. A távirányítású légy-drón ötlete nonszensz, egy ember képtelen lenne egy ilyet úgy irányítani, hogy ne tudja valaki lecsapni, egyszerűen az emberi reflexek, az emberi idegrendszer nem alkalmas erre a feladatra. Egy emberi pilóta sosem fog úgy repülni, mint egy fecske, úgy meg pláne nem, mint egy légy. A drónokba szerelt szerverek ötlete is elmés, ismerve a munkahelyem egészen kis szerverparkjának energiaigényét, a mai akkumulátorteljesítmények mellett talán egy percig működne is, vagy olyan súlyú lenne, hogy képtelen lenne repülni. Ez már majdnem olyan ciki, mint a pajpaj könyv óriássáskái. Külön tetszik az első kötet elején a szereplők felsorolása után biggyesztett egyszavas definíció: szerver = adattároló. Nem kell informatikusnak lenni, hogy ezen sírjon az ember. Egy pendrive is adattároló, ezek szerint szerver is?
Nyomozás nincs a történetben, krimiként értékelhetetlen. A főszereplővel történnek események (igazából nem is túl sok, de az bő lére eresztve), a végén jön a nagy leszámolás, LLL ott áll, hümmög, mintha mindent kinyomozott volna, semmi sem éri váratlanul, majd végül jön a titkos fegyver – ami ebben az esetben annyira nyilvánvaló, hogy nem is kell elspoilereznem, megteszi maga az író – a legvégén pedig a magyarázat. A könyv teljesen széteső, átgondolatlan történetvezetése itt jön ki igazán. Nincs egy egységes magyarázat, ahol végigpipázva az estét előadja a történtek logikus menetét, hanem több találkozó keretében fűz magyarázatot a különböző aspektusokhoz. Teljesen azt a benyomást keltette bennem, hogy utólag jutott eszébe, hogy, basszus, valamit írni kellene McKinleyvel kapcsolatban, valamit írni kellene Burhanuddinnal kapcsolatban, valamit írni kellene Corinnával kapcsolatban, Drinkwater nyomozásával kapcsolatban, stb. stb.
A Drinkwaterről jut eszembe, a szerző az utóbbi években egyre őrültebb „beszélő” neveket ad a szereplőknek. A keleti szereplők neveiből kifogyhatott, mert ebben a nepáli felügyelőt Csaudharinak hívják, aki a Naraszinha oszlopában Lady Lover (ez is milyen név??) titkára volt. De a csúcsot A Fekete Özvegy rendőre, Mahálingam viszi el. Van ilyen név a Google tanúsága szerint, de akkor is elég ciki, én nem használnám.
Egy kérdés, kicsit más téma: ti megvettétek Lőrincz tudományos könyveit? Lehet, volt már róla szó, de én nem emlékszek rá. Csak azért kérdem, mert gyűjtőként érdekelnének, az antikvarium.huki is dobja időnként némelyiket, de 6 ezer forintba kerülnek általában, azt meg azért erősen sokallom, de hát ez olcsóbb nem lesz. Mégis, a gyűjtemény, az gyűjtemény.
Ugyanilyet lehet Lőrincz könyvekkel kapcsolatban is mondani. A '90-es évekbeli Gesta-könyvek minősége jó volt teljesen. Az antikvarium.hu-n nézegettem most, és 4-500 oldalasak voltak a mainál tuti nem rövidebb történetek. Arányában jóval kevesebb pénzért, elég strapabíróak. Itt van A kő fiai például:
18 év körüli, eléggé használt, de eszébe nincs szétesni, nem mállik a borító, 1 kötet, és 560 oldal! Ehhez képest a 2000 utáni könyveknél (de nem a Studiumnál még!) volt olyan, amelyiknek feljött a nejlon a borító élén, vagy a Lawrence szerzői név dombornyomásos betűiről lemállott a festék. Igaz, akkor még csak 1500-2000 volt az ár. Mára nem mállik látványosan semmi, de az egész fogása a könyveknek rettentő béna, másfélszer annyiért.
Most ez így kicsit OFF: Ez igaz, a magyar nyelvű könyvek esetében elsősorban a fordítást kell megfizetnünk. Szlovákiai vagyok, azért írom most euróban az összeget: a Harry Potter könyveket kezdtem gyűjteni angol nyelven, a vékonyabbak 9,60-ért, a vastagabb részek 10,60-ért vannak, míg a magyar kiadások 15 eurónál kezdődnek... bár igaz, hogy az angol könyvek gerincei nekem is törnek, bármennyire vigyázok. OFF vége.
A 3000ft-os Lawrence könyveket (A játék rabszolgáit és a Siva utolsó tánca újrakiadást) 11,70-ért árusítja a legnagyobb könyvesbolt-hálózat, ami a jelenlegi árfolyam szerint 3400 forint, a tíz százalékos diákigazolvány kedvezményem után pedig ez 3050 forintra csökken, szóval szinte ugyanannyiba kerülnek számomra is.
Ja és - bár nem illik, de kíváncsi voltam - utánanéztem: a legdrágább ezek közül 2200Ft-ba kerül! Egy külföldről behozott idegen nyelvű könyv olcsóbb, mint egy itthon nyomtatott...
Karácsonyra kaptam pár angol nyelvű könyvet. Van közöttük Stephen King, Agatha Christie, Sir Arthur Conan Doyle és Jules Verne is. Direkt kértem őket. Valamilyen oknál fogva azt hittem, hogy ezek ugyan angol nyelvű könyvek, de Magyarországon nyomtatják, kötik őket. Magam sem tudom miért gondoltam ezt, de szerencsére tévedtem. A Stephen King amerikai munka, a többi brit. Hogy is mondjam csak..... ég és föld a magyar kiadású könyvekhez képest, már ami a minőséget illeti. Sokkal finomabb, művészibb munka az összes, egész más a borító és a lapok tapintása, ennek ellenére nem tudom úgy leélezni, hogy megtörjön a gerincük. A másik, amit észrevettem, azon rögtön el is mosolyodtam, mert eszembe jutottak Laci bácsi dupla kötetei. Nos, a Stephen King könyv (Full dark, no stars) ha jól emlékszem 580 oldal, de nem sokkal vastagabb, mint A játék rabszolgái első kötete, ami ha jól rémlik 230 oldal körül van. Sokkal vékonyabb lapokra nyomják, ráadásul eggyel kisebb betűmérettel, mint az itthon megszokott. Nincs 3 centis margó sem oldalt, sem alul és felül. Maximum 6-8 mm. A brit nyomtatású könyvekre dettó ugyanez igaz, annyi különbséggel, hogy kisebb a formátumuk, de természetesen mindhárom egyforma. Gondolom más szabványt használnak. Ha nem felejtem el, este lefényképezem őket.
Szerintem is pontosan így fest a helyzet. Komolyan... 3000Ft-t kérni egy újrakiadásért (miközben négy éve még 1500 volt).. felfoghatatlan. Több, mint kiakasztó.
