Ezt is figyelembe kellene venni, a JHWH nevet tartalmazó sírfelirattal kapcsolatban:
"
Először megvizsgáljuk, mennyiben mond újat a Hirbet el-Qômban talált felirat YHWH és az alvilág viszonyáról. Ehhez kapcsolódóan röviden kitérnénk a feliraton található, lefelé mutató kéz problematikájára. Második problémaként megvizsgáljuk, mennyire volt egységes YHWH alakja a fogság előtti három évszázad tényleges vallási helyzetében. Végezetül áttekintenénk, milyen súlyos kérdéseket vet fel az a tény, hogy mindkét felirat egymás mellett említi YHWH-t és az ő Aseráját.
Igen érdekes, hogy YHWH áldása egy sírfeliraton, vagy legalábbis egy sírban talált feliraton kerül elénk. A bibliai adatok inkább mintha azt sugallnák számunkra, hogy YHWH (akiből egy idő után univerzális hatókörű istenség válik) az alvilágban semmiféle aktivitást nem mutat. Az igazi, tartalmas, boldog élet az ószövetségi gondolkodás szerint csak YHWH áldásának köszönhetően jön, jöhet létre. Mivel pedig az élet szoros kapcsolatban áll YHWH áldó hatalmával, a beteg ember szinte azon nyomban egyik lábával a holtak világában (š’wl[13]) érzi magát. A halál ugyanis nem pusztán az elmúlás időpontja, hanem a világnak egy olyan rétege, amely gyökeresen különbözik az evilági lét szférájától.[14] A halál olyan hatalom, amely elnyeléssel fenyegeti az embert (Ézs 5,14), a holtak birodalmának lakói nem dicsőítik az Urat, hiszen immár nincs közösségük Izrael istenével (Zsolt 6,6; 30,10; 88,11-13, Ézs 38,18). YHWH ugyanis nem a holtak, hanem az élők istene.[15] Ezért azután a halál felségterülete jóformán minden szakrális jelleget nélkülöz.[16] Minden, ami a halállal kapcsolatos, az tisztátalan (Lev 21,1-5, Num 6,6-7; 19,14-16, Dt 14,1). A š’wl az imént idézett ótestamentumi helyek fényében úgy tűnik, nem része YHWH hatókörének. Természetesen nem elvileg, hanem csak gyakorlatilag, de e distinkciónak nincs különösebb jelentősége.
Ha viszont jelen feliratunkban Uriyahu számára YHWH áldását kérik, akkor ez két lehetőséget vet fel. Ha Uriyahu is az elhunytak között volt, akkor a szöveg egy halott számára kéri YHWH áldását. Ez pedig egyértelműen jelzi, a népi vallásosság[17] a halál és YHWH kapcsolatának kérdéséről kissé másként gondolkodott, mint a teológiai szűrők bonyolult rendszerén áteresztett hivatalos, tételes vallásosság. Ha Uriyahu csak a sír készíttetője volt, akkor a halál és YHWH kapcsolata nem ennyire közvetlen. Ám ebben az esetben sem hunyhatunk szemet a tény fölött: az Úr áldását mégiscsak egy sírban elhelyezett feliraton kérik. Ez pedig ugyanoda vezet bennünket, mint az előző lehetőség."
Elsősorban azt, hogy hogy az író, nem közvetlenül JHVH-tól várja az áldást, hanem YHWH-n keresztül Asherától. Vagyis JHWH, azaz Jahó, másodhegedűs. Az áldásért könyörgő arra számít, hogy Ashera
Ashera az alvilkágban JHWH közbenjárásának köszönhetően megáldja majd a holtat.
Teljes mértékben idegen a Szentírás Istenétől ez a másodrangú szerep.
Arról nem is beszálve , ogy Izrael Istene nem a holtak, hanem az élők Istene és nem támogatta a halottakért való könyörgést. Egyetlen példa nincs a Szentírásban,ahol bárki Izrael Istenének a szentjei közül egy halott érdekében könyörgött volna Izrael Istenéhez.
Habár kötődik egy izraelitához ez a sírfelirat,de ettől még nem lett ,lesz YHWH Izrael azaz Jákób Istene.
1. A Kr. e. 9–8. századi helyzet: Kuntillet ʿAjrúd és Khirbet el‑Qom Ezek a feliratok a legkorábbi, régészetileg datálható említései Jahvénak. Mindkettő azt mutatja, hogy:
- Jahve neve létező, használt istennév volt Izrael és Júda határvidékén.
Akkor nézzük mi is található az írás szövegében amit Khirbet el‑Qom elnevezésű
lelőhelyen találtak:
A Hirbet el-Qôm nevű lelőhelyen sírkamrákban
a kamrák közti válaszfalak egyikén maradt fent a felirat, amely jelen írás másik témája.
A feliratokat, amelyekben mai elemzésünk tárgyát tisztelhetjük, bárki kényelmesen elérheti, anélkül, hogy Ariadné hiányában eltévedne a könyvtárnyi méretűvé duzzadt nemzetközi szakirodalom tételei között. A szövegek modern kiadásban kényelmesen hozzáférhetők, magyar fordításban pedig így hangoznak:
Kom (8):3.
1. Uriyahu, a falusi elöljáró írta.
2. Áldott Uriyahu YHWH előtt,
3. Mert megmentette őt ellenségeitől az ő Aserája által.
4. Oniyahué
5. és az ő Aserája által
6. wh (ford.: Kőszeghy Miklós)
Pythos 1.
1. Mondta [...]: Mondd meg [...]nek és Yau‘asanak és [...]: Megáldalak téged
2. a samáriai YHWH és az ő Aserája által (ford.: Kőszeghy Miklós)
Itt az áll a szövegben ,hogy a JHWH nevű isten Aserája által mentette meg Uriyahut.
1. A Kr. e. 9–8. századi helyzet: Kuntillet ʿAjrúd és Khirbet el‑Qom Ezek a feliratok a legkorábbi, régészetileg datálható említései Jahvénak. Mindkettő azt mutatja, hogy:
- Jahve neve létező, használt istennév volt Izrael és Júda határvidékén. - A kultusz szinkretikus volt (pl. „Jahve és az ő Asérája”)."
A kérdés az, hogy kik használták a JHWH istennevet?
Ez itt a kérdés.
A 9-8 században Akháb, Omri, Jézabel korszaka volt, Izraelben, akik iegen isteneket, köztük JHWH-t hitevesével Asherával együtt imádták.
De ettől még JHWH soha se lett Izrael azaz Jákób Istene. Se az Úr Jézus istene, se a tanítványai
istene.
Hogyan is került fel a Mésa király írásába JHWH? Úgy, hogy Omri isteneként van utalva rá?
Omri Igaz hitű királya volt Izrael házának? Hol imádta Omri JHWH-t azaz Jahót a bikaistent Mésa , Moáb királyának írása szerint?
Talán Jeruzsálemben?
Nézzük meg mit írt erről Mésa király:
4] | § Omr
5. i (volt) Izráel királya és nyomorgatta[j 5] Moábot hosszú ideig,[j 6] mert haragudott Kámós a föl 6. djére. | Majd felváltotta őt az ő fia és ő is azt mondta: „Megsanyargatom Moábot!”[j 7] | Az én napjaimban szólt [e szó] szerint. 7. De lenéztem rá és házára, | Izráel pedig elpusztulván elpusztult örökre![j 8] § Mert birtokba vette Omri Mahdebá egész föl[d] 8. jét | és azon tartózkodott a saját napjaiban és a fia napjainak felében[j 9] - 40 évig -, de vissza 9. adta azt Kámós az én napjaimban! | És újjáépítettem[j 10] Baál-meónt és megcsináltam benne a vízgyűjtőt és újjáépítettem 10. Qirjátent. | § Gád férfia[j 11] pedig (ott) lakott Atarót földjén kezdettől, mert neki építette Izráel 11. királya Atarótot. | De harcoltam a város ellen és elfoglaltam azt! | Majd kiirtottam az egész népet a vá 12. ros[ból], ajándék(ként)[j 12] Kámósnak és Moábnak, | majd elmozdítottam onnan az ő Dávidja oltár-tüzét[j 13] és elhur 13. coltam[j 14] Kámós elé Qerijjótba, | majd letelepítettem benne Sárón férfiát[j 11] és 14. Macharat fér[fi]át.[j 11] | § Majd szólt nekem Kámós: 'Menj, foglald el Nébót Izráellel szemben!"[j 15] | És el 15. mentem éjszaka és harcoltam ellene hajnalhasadtától délig | és elfog 16. laltam és megöltem mind[nyájukat]: 7.000 férfit és [fiú]t[j 16] | és asszonyt és lá 17. nyt[j 17] és szolgálólányt,[j 18] | mert Astar-Kámósnak[j 19] szenteltem[j 20] az(oka)t, | majd elvettem onnan 18. JHWH [edé]nyeit és elhurcoltam[j 14] azokat Kámós elé. | § Izráel királya pedig felépítette[j 21] 19. Jahacot és abban lakott, mialatt harcolt velem, | de kiűzte őt Kámós előlem.
Azt olvassuk, hogy Omri nyomorgatta Moábot, és mahdebá egész földét..
Honnan vitte el Mésa YHWH edényeit? Jeruzsálemből? NEM
I. A Fouad 266 papirusz: a saját linkjeid sem azt bizonyítják, amit mondasz
Azt állítod, hogy a Fouad 266 papiruszba „utólag írták bele” a Tetragrammát, miután „kikaparták belőle” a Kürioszt. Ez hangzatos, csak éppen a saját második képlinked sem ezt mondja. A második általad adott kép szövege arról beszél, hogy a görög szöveg írnoka helyet hagyott, és egy másik kéz a héber betűs nevet ebbe az üres helybe illesztette; a kép nem „kikaparásról” beszél, hanem előre hagyott hézagról és utólagos "
A tudós jóhiszeműen írta, hogy kihagyták a helyet. A helyzet az, hogy a hézag pontosan olyan nagy,
ami a κύριος(küriosz) kifejezés betűihez szükségeltetik. Hogy kikaparták, vagy kiáztatták nem lényeges. A lényeg az, hogy utólag és más kézírás által került a tetragramma a szövegbe.
Mit nem hajlandóak a jehovizmus elfogult hívei tudomásul venni?
Nos elsősorban azt, hogy a leletet nem Jeruzsálemben találták, hanem Egyiptomban,
Kairotól 100 km-re.
Továbbá azt, hogy nem ez volt az első Egyiptomban megtalált lelet, amely tartalmazza a tetragrammát.
Karel van der Toorn a Biblical Archaeological Review egy figyelemre méltó tanulmányt közöl az egyiptomi Amherst 63 papiruszról. A gyűjtemény 35 arámi nyelvű szöveget tartalmaz, amelyeket a Kr. e. 7. és 6. század folyamán vetettek papiruszra. Ezek között három izraelita zsoltár is található – közülük az egyik a ma ismert Biblia része is (Zsolt 20). Valószínűleg eredetileg héberül íródtak, s a zsoltárok Jahót (JHWH egyik névváltozata), az istenek királyát dicsőítik. Az arámi nyelvű közösség újévi ünnepségein hangozhattak el.
Nos ez a szöveg korban évszázadokkal megelőzi a Fouad 266 papiruszleletet.
A szöveg egymás mellett két istenről ír, az Úr-ról(Adon) és Jahóról, akit borjúnak borjúnak nevez.
A szöveget 1932-re már megfejtették meg, azaz hét évvel korábban, mint a Fouad 266 számmal jelölt papiruszt. Ez azt jelenti, hogy amikor a Fouad 266 jelölésű papíruszt megtalálták a a régészeknek és írásszakértőknek tudniuk kellett ,hogy kit is tiszteltek az Egyiptomban élő zsidók Izrael Istene Adón mellett. Ez nem más volt, mint JHWH(Jahó) a borjúisten. A szövegből az is kiderül, hogy Adon azaz az Úr Isten hatalmasabb volt a számukra a JHWH(Jahó) nevű istenüknél, hisz Adón Istenhez könyörögtek ,arra kérve az Urat, hogy ne vegye el tőlük azt, amit borjújuk JHWH(Jahó) kívánságaik teljesítéseként megadott nekik.
Idézem a szöveg magyar fordítását:
Jahó válaszoljon nekünk bajainkban. Adonáj válaszoljon nekünk bajainkban. Légy egy íj a mennyben, Holdsarló! Küldd el hírnökeidet Rash egészéből és Cáfonból Jahó segítsen nekünk. Jahó adja meg nekünk szívünk vágyait. Az Úr adja meg nekünk szívünk vágyait. Minden kívánságunkat teljesítse Jahó. Jahó töltse be, az Úr ne vegye el szívünk egyetlen vágyát sem. Néhányan az íj által, néhányan a lándzsa által – íme, nekünk Jahó a mi Urunk és Istenünk. A Bikánk legyen velünk. Bétel válaszoljon nekünk holnap. Baál-Samajin áldja az Urat: „Hűséges embereiddel együtt megáldalak téged!” Vége.
Kr. e. 525 és 404 között Egyiptom a Perzsa Birodalom fennhatósága alá tartozott, és ebben az időszakban zsidó származású katonai zsoldosok is éltek az ország területén. A legismertebb zsidó település a déli határvidéken, Elephantine szigetén alakult ki. Az itt élő közösségről azonban csak a 20. század eleje óta rendelkezünk megbízható ismeretekkel, az úgynevezett elephantinei papíruszoknak és cserépleveleknek köszönhetően.
Szüénében két arámi nyelvű közösség is működött: az egyik a szíriai Hamából, a másik Babilonból érkezett zsidókból állt. Az elephantinei zsidóknak saját templomuk volt, amelyet Jahó (JHW) tiszteletére emeltek. A szíriai közösség Bétel istennek és az Ég királynőjének szentelt templomban, míg a babiloni közösség Nabu és Banit kultuszát őrző szentélyben gyakorolta vallását. Nem véletlen tehát, hogy éppen ezeknek az isteneknek a neve bukkan fel az Amherst 63 papirusz lapjain is.
Maga a papirusz négy részből és egy függelékből áll:
1–3. rész
Rituális szövegek az egyes istenekről (Nabu és Nanay; Bétel és felesége, az Ég királynője, valamint Jahó).
4. rész
A szöveg a fent említett isteneket hasonlítja egymáshoz, mintha a közösség valami közös vallási nyelvet akart volna kidolozni.
Függelék
Udvari elbeszélés az asszír Assur-bán-apli királyról és testvéréről, Shamash-shum-ukinról.
Aki mindezek ellenére azt állítja , hogy JHWH(JAHÓ) Izrael Istene volt, az készakarva káromolja Izrael Istenét. Készakrva nem hajlandó tudomást venni arról, hogy sem az Úr Jézus, sem az apostolok nem tartották JHWH-t azaz Jahót istenüknek. Ők valahányszor utaltak istenükre, akkor Küriosz néven nevezték, ami az Adon arámi görög fordítása.
Úgy lehet megkülönböztetni egymástól az igaz khrisztoszot az álkereszténytől, hogy amíg az álkeresztény JHWH-t , azaz Jahót, a bikaistent vallja istenének, ellentétben vele az igaz khrisztoszi,
az Úr Jézushoz és az apostolaihoz hasonlóan Adón = Küriosz = Úr nevén nevezi Jákób azaz Izrael Istenét.
Szóval az hogy most A.i. -val foglaltattam össze, nem azt jelenti, hogy az egészet ő készitette. Bejöttem ismét kv-zni. Ülök, és beszélek hozzá.. Felvetem a gondolataim, és azt mondom ezt és ezt foglald össze...
Ha kézzel irom, akkor is ezt mondom, csak nem ennyire köherensen összefoglalva. A lényege, Ez itt nem egy gyülekezet, nem fogsz egséget látni. Az elemzéshez szükséges lenne egy egységes szempont, ami pont azért nem lehetséges, mert mindenki másként értelmezi.
Íme, Gábor — a teljes, egyben olvasható, végleges szöveg, a Szentfazék‑profil ritmusában, lélegző szerkezettel, személyeskedés nélkül. A korábbi részek érintetlenek maradtak, csak az általad kért két kiegészítés került beépítésre a megfelelő helyen.
A szöveg készen áll publikálásra.
---
Válasz: Mit jelent az „igazság” a teológiában?
A teológiai igazságról szóló beszélgetések gyakran azért futnak szét, mert a résztvevők más igazságfogalmakat használnak. A természettudományos igazság, a filozófiai igazság és a teológiai igazság nem ugyanazt a kérdést próbálja megválaszolni. Ha ezeket összemossuk, könnyen úgy tűnhet, hogy „zéró eredmény” születik — valójában csak különböző kategóriák találkoznak.
---
🧭 A bejegyzés retorikai szerkezete és hibái
Objektív igazság igénye A szerző azt állítja, hogy a Biblia „ellentmondásos, bizonyíthatatlan”, ezért nem beszélhetünk objektív igazságról. Ez azonban kategóriahiba: a teológiai objektivitás nem azonos a természettudományos igazolhatósággal. A vallási rendszerekben az „objektív” azt jelenti: a közösség által normatívnak tekintett, koherens keretben értelmezett igazság.
Itt azonban fontos különbséget tenni a vallási közösség és a fórum között. A fórum nem egyház, nem felekezeti tér, hanem heterogén emberi közösség, ahol:
- különböző felekezeti hagyományok, - eltérő személyes hitvilágok, - történeti‑kritikai megközelítések, - fundamentalista olvasatok, - és teljesen szekuláris nézőpontok
egyszerre vannak jelen.
A kételkedő/tagadó ezért nem egy egységes teológiai keretet lát, hanem több, egymással is ellentétes réteget. A „következetes keret” így mindenkinél mást jelent, mert:
- másként kezelik a szöveg belső logikáját, - más előfeltevésekkel olvasnak, - más hagyományokból érkeznek.
A hívő számára a keret belülről koherens. A kételkedő számára viszont széttartó igazságigények sokasága jelenik meg — és ebből a nézőpontból valóban nem látszik objektívnek.
(A filozófiai igazság fogalmának vitatottságát jól mutatja a Wikipédia vitaoldalán zajló diskurzus is. )
---
Miért fontos a felekezetfüggetlen elemzés?
A fórumon sokféle felekezeti háttér jelenik meg, ezért a szövegek értelmezése is sokfelé ágazik. Éppen ezért érdemes a Biblia szövegét felekezetfüggetlen módon olvasni és elemezni. Ennek egyszerű oka van:
Ha egy felekezeti tanítás vagy dogma igaz, akkor felekezetfüggetlen olvasatban is igaz marad. Ha viszont csak egy adott hagyomány értelmezési keretében áll meg, akkor az már önmagában jelzi, hogy nem a szöveg önálló tanítása, hanem egy későbbi értelmezési réteg.
A felekezetfüggetlen olvasat nem a hit ellen van, hanem a szöveg tiszteletére épül: a Biblia képes önmagát értelmezni, ha hagyjuk, hogy a saját kategóriái, saját nyelve és saját történeti kontextusa szólaljon meg.
---
Hogyan érdemes olvasni és értelmezni a bibliai szövegeket?
A következő szempontok segítenek abban, hogy a szöveg a maga korában és saját logikájában szólaljon meg:
- Történeti háttér — Milyen korszakban, milyen politikai és társadalmi helyzetben született a szöveg? A bibliai könyvek nem vákuumban keletkeztek, hanem konkrét élethelyzetekben.
- Ókori Közel-Kelet (OKK) gondolkodás — A bibliai szerzők világa keleti, kollektív, narratív gondolkodású. A modern nyugati, analitikus gondolkodás sokszor félreérti a szöveg műfaját és célját.
- Eredeti nyelvek jelentéstartománya — A héber és görög szavak többjelentésűek, képekben gondolkodnak. A pontos értelmezéshez fontos a jelentésmezők ismerete, nem csak a fordítás.
- A szöveg saját belső logikája — A Biblia sokszor önmagát magyarázza: motívumok, ismétlések, párhuzamok, szerkezeti jelek. Ezeket a felekezeti tanítások gyakran felülírják vagy átszínezik.
- Átültetés a mai gondolkodásba — A szöveg üzenetét úgy kell átvinni a jelenbe, hogy közben ne veszítsük el az eredeti jelentést. Ez az értelmezés legnehezebb része: a hidat megépíteni a korabeli világ és a mai világ között.
A felekezetfüggetlen elemzés tehát nem „semlegesítés”, hanem visszatérés a szöveghez, mielőtt bármely hagyomány értelmezné.
---
Kinyilatkoztatás mint igazság A szerző úgy kezeli, mintha a kinyilatkoztatás definíció szerint „ismeretlen szerzők kreálmánya” lenne. Ez ismét előfeltevés, nem bizonyítás. A teológiák többsége nem azt állítja, hogy a szöveg „isteni diktálás”, hanem hogy a közösség történeti tapasztalatában felismert isteni cselekvés interpretációja. (A katolikus teológia például kifejezetten így fogalmaz a vallások igazságáról. )
---
Szubjektív–objektív metszet A bejegyzés szerint „nem sikerült sosem bizonyítani”, hogy a hit túlmutat a szubjektumon. Ez igaz a természettudományos bizonyításra, de nem igaz a vallási igazságfogalomra, amelyben az igazság gyakran viszonyfogalom (pl. hűség, megbízhatóság, erkölcsi igazság). A bibliai „igaz” szó is ilyen relációs fogalomként működik.
---
Az igazság célja A szerző szerint „hibás premisszák alapján” működik a teológiai igazság. Ez azonban ismét körkörös érvelés: hibásnak tekinti a premisszát, mert nem empirikus. A teológiai igazság célja nem a fizikai világ leírása, hanem a valóság értelmezése egy adott narratív keretben. Ezt a bejegyzés nem vitatja, hanem egyszerűen tagadja.
---
Összegzés
A teológiai igazság léte a teológiai rendszerek keretein belül értelmezhető. Nem empirikus bizonyításra épül, hanem:
- hagyományra, - közösségi tapasztalatra, - és értelmezési keretre.
A vita gyakran ott csúszik félre, hogy a teológiai igazságot természettudományos mércével próbálják mérni. Ez érthető, de kategóriahiba — olyan, mintha egy verset akarnánk laboratóriumban igazolni.
A teológiai igazság létezése összetett kérdés, amelyre a válasz nagyban függ attól, hogy hogyan definiáljuk az „igazságot”, és milyen teológiai irányzatból közelítjük meg a témát.A kutatási eredmények alapján a teológiai igazságról az alábbiak mondhatók el:
-Objektív igazság igénye: Sok teológus és hívő számára a teológiai igazság nem csupán szubjektív vélemény, hanem az objektív valóságot írja le. A bibliai teológia például egy egységes, ellentmondásmentes üzenetre épít, amely a létező Istenről és a világról szól. A gond az, hogy a "valóság" teljesen bizonyítatlan, és bizonyíthatatlan, ráadásul tele van ellentmondással a Biblia, vitathatatlanul.
-Kinyilatkoztatás mint igazság: A teológiában az igazság gyakran nem felfedezés, hanem kinyilatkoztatás eredménye. Ez azt jelenti, hogy az igazság forrása az isteni közlés (pl. a Szentírás), nem pedig pusztán emberi okoskodás. Ahol megint kérdéses a "kinyilatkoztatás" forrása, inkább ismeretlen és ismerethiányos szerzők kreálmánya.
-Szubjektív és objektív metszete: Léteznek olyan megközelítések, amelyek elismerik, hogy a teológiai igazság keresése során szubjektív tapasztalatok is szerepet játszanak. Ugyanakkor a hit szerint az igazság a szubjektív megélésen túl is létezik. Aha, csak nem sikerült sosem amióta kreálták Istent. Nem bizonyítható, hogy lefedi az igazságot. Persze igazság létezik a szubjektív hit megítéléseken kívül is, csak az nem objektív, nem is lehet az.
-Az "igazság" fogalma: A teológiában az igazság gyakran nemcsak ténybeli helyességet jelent, hanem viszonyulást, hűséget és életvezetési irányt is. A teológiai igazság célja, hogy igazodási pontot nyújtson a valóság értelmezéséhez. Hibás premisszák alapján lehetséges, de tények sosem szóltak mellette.
Összességében tehát a teológiai igazság létezik a teológiai rendszereken belül, de megragadása és értelmezése gyakran hitbéli meggyőződést és interpretációt igényel. Vagyis zéró eredmény a valósághoz, és a tényekhez képest.
Jó, tudom, a hívőket ez egyáltalán nem érdekli, az önbecsapásra van kihegyezve a vallási hit, hiszen azért hiedelem, hitrendszer amire alapoznak.
Íme, Gábor — egy publikálható, higgadt, térképet rajzoló válasz, amely nem vitatkozik, nem reagál a személyeskedésre, hanem szétválasztja a korszakokat, helyreteszi a forrásokat, és megmutatja, mi bizonyítható és mi nem. A stílus a Szentfazék‑profilodnak megfelelő: narratív, érthető, tudományos mélységű, de nem konfrontatív.
---
Válasz (publikálható, higgadt, elemző)
A kérdésben több, egymástól független korszak és forrástípus került egyetlen lánccá összefűzve. Én inkább külön nézem őket, mert csak így látszik tisztán, mit bizonyítanak a leletek, és mit nem.
1. A Kr. e. 9–8. századi helyzet: Kuntillet ʿAjrúd és Khirbet el‑Qom Ezek a feliratok a legkorábbi, régészetileg datálható említései Jahvénak. Mindkettő azt mutatja, hogy:
- Jahve neve létező, használt istennév volt Izrael és Júda határvidékén. - A kultusz szinkretikus volt (pl. „Jahve és az ő Asérája”). - A vallási gyakorlat nem volt egységes, amit a Biblia maga is elismer (pl. 2Kir 17; Hós 2; Jer 7).
Ez nem teológiai állítás, hanem történeti adat: a korai Izrael vallása Jahve‑kultuszra épült, sok helyi keveredéssel.
2. A Septuaginta kérdése (Kr. e. 3–1. század) A görög Ószövetség fordítói nem ejtették ki a tetragrammát, ezért:
- a legkorábbi LXX‑töredékekben IAO vagy paleo‑héber JHWH áll, - a későbbi kéziratokban κύριος (Küriosz).
Ez a gyakorlat a zsidó névtabu következménye, nem pedig bizonyíték arra, hogy Jahve neve „nem létezett”. A kumráni görög szövegekben valóban szerepel az IAO, ami azt mutatja, hogy párhuzamos hagyományok léteztek.
A Septuaginta tehát nem visszamenőleges bizonyíték a Kr. e. 9. századra — egyszerűen egy későbbi fordítói döntés.
3. Az evangéliumok és a korai keresztény szerzők (Kr. u. 1–2. század) A korai keresztények:
- zsidó hagyományt örököltek, - a tetragrammát nem ejtették ki, - a Küriosz formát használták.
Ez teljesen természetes, és nem mond semmit arról, hogy a korai Izraelben milyen istennév volt használatban.
4. A történeti kép összefoglalva A három korszakot külön vizsgálva a kép így áll össze:
- Kr. e. 9–8. század: régészeti feliratok → Jahve neve aktívan használt istennév. - Kr. e. 3–1. század: LXX → a Név kerülése a zsidó hagyomány része. - Kr. u. 1–2. század: keresztény szerzők → a Küriosz használata teológiai és liturgikus okból.
Ezek nem egymást cáfoló, hanem külön korszakokhoz tartozó jelenségek.
---
Záró gondolat A régészeti leletek nem teológiai igazságot bizonyítanak, hanem történeti állapotokat. A korai Izrael vallása Jahve‑kultuszt hordozott, sok helyi keveredéssel — ezt a Biblia és a régészet egyaránt megerősíti. A későbbi görög fordítások és keresztény szövegek pedig a névtabu és a liturgikus hagyomány miatt nem őrizték meg a tetragramma kiejtését.
---
Ha szeretnéd, készítek egy rövidebb, még higgadtabb, vagy blog‑formátumú változatot is:
Lassan, nagyon lassan, már már annyira az istenek, Isten kialakulása környékén kapirgáltok, hogy akár felsejlhet számotokra, hogy emberi kitalációkat véltek valóságosnak:-O:-P
Bár ez indokolatlan optimizmusnak tűnhet az irányomból:-)
A legújabb válaszod megint ugyanazt a módszert követi: ahol a kézirattani adat nem fér bele az elméletedbe, ott hamisítás; ahol a zsidó vallástörténet bonyolult, ott „borjúisten”; ahol a fordítási hagyomány árnyalt, ott „varázslók”; ahol a katolikus Egyház megkülönböztet, ott „kiforgatás”. Ez nem szövegmagyarázat, hanem teológiai kártyatrükk: ha piros lapot húzol, Róma hamisított; ha feketét, a zsidók hamisítottak; ha pedig egyik sem, akkor biztosan „napimádó varázslók” voltak.
A baj nem az, hogy kérdezel a Tetragrammáról, a Septuagintáról vagy az Aséra-feliratokról. Ezek valódi tudományos kérdések. A baj az, hogy te ezekre nem tudományos választ keresel, hanem minden adatot előre eldöntött dogmádhoz csavarsz: JHVH nem lehet Izrael Istene, a katolikus Egyház nem lehet hiteles, a kézirati hagyomány nem lehet megbízható, és minden, ami ezzel ellenkezik, automatikusan hamisítvány. Ez az érvelés nem erős; csak zárt.
I. A Fouad 266 papirusz: a saját linkjeid sem azt bizonyítják, amit mondasz
Azt állítod, hogy a Fouad 266 papiruszba „utólag írták bele” a Tetragrammát, miután „kikaparták belőle” a Kürioszt. Ez hangzatos, csak éppen a saját második képlinked sem ezt mondja. A második általad adott kép szövege arról beszél, hogy a görög szöveg írnoka helyet hagyott, és egy másik kéz a héber betűs nevet ebbe az üres helybe illesztette; a kép nem „kikaparásról” beszél, hanem előre hagyott hézagról és utólagos — de a másolási folyamat részeként történő — betoldásról. Ez óriási különbség. A te „kikaparták a Kürioszt” mesédhez kaparásnyom, anyagvizsgálat, paleográfiai szakvélemény, publikáció, szerző, folyóirat kellene. Ehelyett két képet mutatsz, amelyek közül az egyik éppen azt írja, hogy az első kéz helyet hagyott a névnek.
A Fouad 266 valóban egyiptomi eredetű, Fajjúm térségéből származó, görög nyelvű zsidó Septuaginta-kézirattöredék; a paleográfiai keltezés rendszerint a Kr. e. 1. század körülre teszi, és a Tetragramma héber betűs jelenléte miatt fontos tanúja annak, hogy egyes hellenisztikus zsidó kéziratokban a görög szövegbe is beillesztették az isteni nevet. A szakirodalomban vita van arról, hogy ez az eredeti görög fordítás ősi állapotát tükrözi-e, vagy inkább héberesítő javítási, revíziós gyakorlat; de a „varázslók számára készült hamisítás” nem tudományos következtetés, hanem a te fantáziád ünnepi ruhába öltöztetve.
A legjobb esetben, amit a vitapartneri álláspontod számára ki lehetne hozni, az ennyi: lehet, hogy egy második kéz írta be a Tetragrammát a fő görög írnok által hagyott helyekre, és lehet, hogy az alapul szolgáló görög szöveghagyományban már a Küriosz állt. De ebből nem következik, hogy „kikaparták”, nem következik, hogy „varázslókézirat”, nem következik, hogy „borjúisten”, és főleg nem következik, hogy JHVH ne lett volna Izrael szent neve. Legfeljebb azt bizonyítja, hogy a zsidó kézirati hagyományban a név kezelése nem volt egységes: volt, ahol Kürioszt írtak, volt, ahol héber betűkkel hagyták a Tetragrammát, volt, ahol más megoldások születtek.
Tehát itt nem én kerültem bajba, hanem te. Mert ha a Tetragramma már Kr. e. zsidó görög bibliai kéziratban megjelenik, akkor nem mondhatod komolyan, hogy ez Ben Áser, Jeromos, középkori domonkosok vagy Jehova Tanúi találmánya. Ha pedig azt mondod, hogy minden ilyen adat hamisítás, akkor a bizonyítási terhed akkora, mint egy bazilika kupolája — és te ehhez jelenleg két képlinkkel és egy „szakértő mondta” típusú kocsmai formulával érkezel.
II. Jézus Lukács 4-ben „Úr”-t mond: igen — és ebből nem következik, amit szeretnél
Lukács 4,17–19-et idézed: Jézus Ézsaiás könyvéből olvas, és a szövegben „az Úr Szelleme” szerepel. Ebből arra következtetsz, hogy Jézus nem állt kapcsolatban JHVH-val, mert nem azt mondta, hogy „Jahó Szelleme van rajtam”. Ez az érved első hallásra látványosnak tűnhet annak, aki nem ismeri a zsidó olvasási és fordítási hagyományt. De aki ismeri, annak ez sajnos csak egy nagy lendülettel előadott félreértés.
A zsidó hagyományban a négybetűs istennév kiejtését már a második templom korában is kerülni kezdték, és olvasáskor helyettesítő kifejezéseket használtak. A görög bibliai szöveghagyományban ennek legfontosabb megfelelője a Küriosz, vagyis „Úr” lett. Az Egyház liturgikus gyakorlata ma is ezért kerüli a Tetragramma kiejtését, és a szent szövegben az „Úr” megfelelőjét használja; a 2008-as római iránymutatás is pontosan ezt a zsidó és keresztény hagyományt erősíti meg, nem pedig valamiféle „JHVH-imádatot” vezet be.
Tehát amikor Jézus a zsinagógában „Úr”-ként idézi Ézsaiást, abból nem az következik, hogy a Tetragramma pogány, hanem az, hogy Jézus a zsidó szentírásolvasás és a görög nyelvű evangéliumi közlés hagyományában jelenik meg. A keresztény újdonság nem az, hogy Jézus „eltörölte” JHVH nevét, hanem az, hogy az Úrnak járó ószövetségi nyelvet az apostoli igehirdetés Krisztusra alkalmazza. Ezért döntő, hogy az Újszövetségben Jézus a Küriosz: nem egy pogány név pótléka, hanem Izrael Istenének üdvözítő uralma jelenik meg benne.
A Sátán megkísértésekor Jézus szintén a Törvényt idézi: „Az Urat, a te Istenedet imádd.” Ebből sem következik, hogy a héber szövegben ismert isteni név hamis lett volna. Ez egyszerűen idézési és olvasási hagyomány. Ha minden olyan név vagy formula hamis volna, amelyet Jézus nem ejtett ki a görög evangéliumi szövegben, akkor a te rendszeredben fél Ószövetséget ki kellene dobni az ablakon. De te ezt is csak ott alkalmazod, ahol a saját JHVH-ellenes rögeszmédnek hasznos.
III. A „Jézus nem mondta ki a nevet” érv nem cáfolat, hanem csendből való következtetés
A fő állításod ez: Jézus és az apostolok nem használták a Jahó, Jahve, Jehova, IAO alakokat, tehát ezek nem tartozhatnak az igaz istenismerethez. Ez a csendből való érvelés klasszikus esete, ráadásul rosszul alkalmazva. Az evangéliumok görög szövegek; Jézus történeti beszéde arámi és héber liturgikus közeghez kötődött; az Ószövetség idézése pedig görögben rendszerint a Septuaginta nyelvén jelenik meg. Abból, hogy a görög evangéliumokban Küriosz áll, nem következik, hogy a héber név pogány lett volna.
Sőt, pontosan az ellenkező irányban kell gondolkodni. Ha az apostolok olyan ószövetségi helyeket idéznek, amelyek a héber hagyományban JHVH-ra vonatkoznak, és ezt a Küriosz-címet Krisztusra alkalmazzák, akkor a krisztológiai állítás sokkal erősebb, nem gyengébb. Pál nem azt mondja: „felejtsétek el Izrael Istenét, mert az pogány bálvány volt.” Pál azt mondja: Jézus Krisztus Úr. Ez a Septuaginta nyelvén éppen az a cím, amely Izrael Istenének helyettesítő neveként működött.
Vagyis te ott látod a cáfolatot, ahol valójában a keresztény krisztológia egyik legmélyebb bizonyítéka áll. Az Úr neve nem eltűnik, hanem Krisztusban beteljesedik.
IV. A Plymouth-címer: igen, Jehova áll rajta — és ettől még nem lesz Dániel 11 bizonyítéka
Azt mondod: „Nem az van a címerbe írva, hogy az Úr neve a legerősebb torony, hanem az, hogy Jehova.” Ez egyszerűen szőrszálhasogató félreterelés. A latin jelmondat: „Turris fortissima est nomen Jehova.” Ennek értelme: „a Jehova neve legerősebb torony”, vagy magyarosabb teológiai fordításban: „az Úr neve erős torony.” Ez nyilvánvalóan a Példabeszédek 18,10 latin hagyományú visszhangja. A heraldikai forrás is Plymouth címerének jelmondataként hozza, nem Dániel 11 titkos kulcsaként.
Senki nem tagadja, hogy a „Jehova” alak szerepel rajta. A kérdés az, hogy ebből következik-e bármi Dániel 11,38 „erődök istenére” nézve. Nem következik. Egy 17. századi angol címer mottója nem lehet visszamenőleges prófétai kulcs egy ószövetségi apokaliptikus szakaszhoz. Ha így olvasol Bibliát, akkor a jövő héten egy városi címerből a mennyei Jeruzsálem térképét is ki fogod magyarázni.
A „Jehova” középkori-kora újkori olvasata valóban nem a legvalószínűbb eredeti kiejtés. Ezt a katolikus tudomány régóta tudja. A „Jehova” alak a Tetragramma mássalhangzói és az Adonáj olvasási magánhangzóinak félreértett összeolvasásából alakult ki. De ebből csak az következik, hogy a „Jehova” kiejtés filológiailag problematikus. Nem az következik, hogy a Tetragramma pogány, nem az, hogy JHVH bikaisten, és nem az, hogy Izrael prófétai hite hamis.
V. Dániel 11 és a „maʿuzzîm”: szótári jelentésből nem lesz Plymouth–Jehova-prófécia
A héber מָעֻזִּים valóban az erősség, erőd, menedék fogalomköréhez tartozik. Ebben igazad van. De ebből semmi nem következik arra nézve, hogy a „Jehova” szó egy Plymouth-címeren Dániel 11 „erődök istenét” magyarázná. Egy szó szótári jelentése és egy apokaliptikus szöveg képi használata nem ugyanaz.
Dániel 11-ben az „erődök istene” a szövegkörnyezetben egy gőgös, önmagát felmagasztaló, idegen kultuszt és katonai hatalmat tisztelő király vallási-politikai magatartásának része. Hogy a tőalak másutt konkrét menedéket vagy erősséget jelent, az nem cáfolja a dánieli szöveg apokaliptikus-politikai jellegét. Az „oroszlán” is valódi állat, de ha Dániel látomásában birodalmi szimbólum, akkor nem állatkerti jelentéstani előadást tartunk róla.
Tehát hiába magyarázod a héber szót, nem oldod meg a problémát: a Dániel 11-ből JHVH ellen gyártott érved továbbra is légvár. A szó ismerete nem azonos a szöveg megértésével.
VI. Philón és az Ariszteasz-levél: most már mást cáfolsz, mint amit állítottál
Azt írod: Philón ismerte az Ariszteasz-levelet és megemlékezett a fordításról. Ez rendben van. De nem ezt vitattuk. Az eredeti állításod az volt, hogy „Philón Ariszteasz levele című munkájában” Zeuszt és JHVH-t egyazon istennek vallja. Erre mondtam: az Ariszteasz-levél nem Philón műve. Ez továbbra is igaz.
Az, hogy Philón ismerte vagy felhasználta a Septuaginta keletkezéséről szóló hagyományt, nem teszi az Ariszteasz-levelet Philón művévé, és nem teszi a szövegben szereplő hellenisztikus apologetikus megfogalmazást pogány azonosítássá. Az Ariszteasz-levélben szereplő mondat azt mondja, hogy a zsidók ugyanazt az egyetlen teremtő Istent tisztelik, akit más népek más nevekkel emlegetnek, például Zeuszként vagy Diszként. Ez nem „JHVH = görög bikaisten” tétel, hanem hellenisztikus zsidó missziós-apologetikus nyelv: a pogány uralkodó számára érthető filozófiai nyelven beszélnek az egyetlen Teremtőről.
Ha ezt szinkretizmusnak nevezed, akkor Pál areopágoszi beszédét is szinkretizmusnak kellene nevezned, mert ő is a pogányok vallási nyelvéből indul ki. Csakhogy Pál nem pogánnyá lett, hanem a pogány nyelvet használta az igaz Isten hirdetésére. Ugyanez a különbség itt is. Te ezt a különbséget azért mosod el, mert szükséged van rá, hogy minden JHVH-val kapcsolatos adat pogány fertőzésnek tűnjön.
VII. Aséra: nem az a kérdés, hogy létezett-e istennőként, hanem hogy mit bizonyít a felirat
Az Aséra-ügyben megint szalmabábut püfölsz. Nem azt mondtam, hogy Aséra soha nem volt istennő a kánaáni vallásban. Természetesen volt ilyen istennői alak és kultuszkör. A kérdés az, hogy a „JHVH és az ő Asérája” feliratokban a kifejezés pontosan mire utal: istennőre, kultikus tárgyra, szimbólumra, szentélyi oszlopra, vagy a kultusz valamely elemére. A szakirodalomban ez valóban vitatott kérdés; vannak, akik istennői értelmezést védenek, mások kultikus tárgyra vagy szimbólumra gondolnak.
De figyelj, mert itt van a döntő pont: még ha elfogadnánk is a legerősebb, számodra legkedvezőbb értelmezést, vagyis hogy egyes izraelita csoportok JHVH-t Aséra istennővel társították, abból sem következik, hogy a prófétai hit szerint JHVH pogány bikaisten volt. Abból az következik, hogy egyes izraeliták szinkretista módon, bálványos keveredéssel tisztelték. És ezt a Biblia maga is állandóan elítéli.
Ez a te módszertani csődöd. A bűn régészeti nyomát összekevered a hit normájával. Ha találsz egy feliratot, amely szerint valaki JHVH-t Asérával együtt említi, te rögtön azt mondod: „lám, ez volt az igazi JHVH.” Nem, ez legfeljebb azt bizonyítja, hogy az emberek bálványosan keverték az Úr tiszteletét. A próféták éppen ezért ostorozták Izraelt és Júdát. A bálványimádó népi vallásosság nem írja felül a kinyilatkoztatást.
Ezzel az erővel, ha egy falusi katolikus a középkorban babonás amulettet hordott a nyakában, abból azt kellene következtetnünk, hogy a katolikus dogmatika lényege a mágia. Ha egy protestáns uralkodó kivégeztetett valakit, abból azt kellene következtetnünk, hogy a reformáció lényege az akasztófa. Ez badarság. A visszaélés nem a lényeg.
VIII. A képtisztelet és a máglya: megint egy másik vitát rángatsz ide
A képek és szobrok előtti meghajlást is bekevered, mintha ez bizonyítana bármit JHVH és Aséra ügyében. A katolikus tanítás nem azt mondja, hogy képeket kell imádni. A katolikus tanítás éppen megkülönbözteti az Istennek kijáró imádást és a szentek tiszteletét. A bálványimádás tilalma nem minden ábrázolás tilalma, különben magát a templomi kerubábrázolásokat, a frigyláda fölötti kerubokat és a rézkígyó eredeti isteni parancsra történt elkészítését is ki kellene törölnöd a Bibliából.
A máglyák és vallási üldözések történeti kérdése külön téma. Lehet és kell is róla beszélni történeti árnyaltsággal, de ebből nem következik, hogy a katolikus képteológia bálványimádás. Te itt megint ugyanazt teszed: a történeti bűnt összekevered a dogmatikai állítással. Ez vitatechnikailag látványos, de logikailag gyenge.
IX. Az „ősrobbanásos pap” megjegyzésed csak tudományellenes kitérő
Azzal gúnyolódsz, hogy „egyházad papjának ősrobbanás-elmélete” tagadta volna, hogy a Teremtő szavára álltak elő a dolgok. Ez a megjegyzés annyira mellékes, hogy szinte kár rá szót vesztegetni, de mégis jelzi a módszeredet. A teremtés tana metafizikai igazság: Isten a lét oka, a világ nem önmagától van. A kozmológiai tágulásról vagy a világegyetem fizikai kezdeti állapotáról szóló tudományos modell nem cáfolja a teremtést. A „hogyan írható le fizikailag a világegyetem korai állapota?” kérdés nem ugyanaz, mint a „miért van egyáltalán valami a semmi helyett?” kérdés.
Te itt is összekevered a kategóriákat. Mint amikor Dániel apokaliptikáját egy Plymouth-címerrel magyarázod, vagy egy kézirati helykitöltésből varázslóhamisítást gyártasz.
X. A „Róma majd beleteszi JHVH-t az Újszövetségbe” félelmed alaptalan
Azt írod, már csak azt várod, mikor adja ki Róma azt a Bibliát, amely az evangéliumokba és apostoli írásokba is beteszi a JHVH nevet, ahogyan a Jehova Tanúi Új Világ-fordítása teszi. Ez a vád különösen rossz helyre megy. A katolikus Egyház hivatalos liturgikus irányvonala éppen az, hogy a Tetragrammát nem kell kiejteni, és a fordításokban az Adonáj/Küriosz hagyományának megfelelően „Úr” megfelelővel kell visszaadni.
Tehát amitől félsz, azt nem a katolikus Egyház teszi, hanem éppen az a Jehova Tanúi-féle fordítási módszer, amelyet te látszólag elutasítasz. A katolikus szövegtudomány nem fogja önkényesen teleírni az Újszövetséget JHVH-val ott, ahol a görög kéziratokban nem ez áll. Pontosan azért nem, mert a kézirati hagyományt komolyabban veszi, mint a te névközpontú rögeszméd.
És ez a legnagyobb irónia: a Jehova Tanúi a név beemelésével követnek el szövegtani erőszakot; te pedig a név démonizálásával követed el ugyanezt ellenkező előjellel. Ők mindenhol JHVH-t akarnak látni. Te sehol sem akarod látni. Egyik sem katolikus, egyik sem józan, egyik sem apostoli.
XI. A „borjúisten Jahó” elméleted önmagát falja fel
Az egész szöveged egyik alaptétele, hogy JHVH „borjúisten”, „Jahó”, „pogány név”, amelyet bálványimádó zsidó csoportok csempésztek be. De ha ez igaz volna, akkor meg kellene magyaráznod, miért szerepel a név olyan korai és egymástól független hagyományokban, mint a héber bibliai szöveghagyomány, a korai epigráfiai emlékek, a Mésa-sztélé, a Ketef Hinnom-i amulettek, a holt-tengeri tekercsek és bizonyos görög zsidó kéziratok. A Ketef Hinnom-i ezüst amulettek például a Kr. e. 7–6. század körülre keltezett nagyon korai bibliai szövegtanúk, amelyek a papi áldás hagyományához kapcsolódnak.
A te válaszod erre mindig ugyanaz: hamisítás, bálványimádás, varázslók, szekta, beszennyezés. Ez kényelmes, mert így soha semmi nem cáfolhat téged. Csakhogy az ilyen elmélet nem bizonyítható, mert eleve minden ellenbizonyítékot hamisítványnak nevez. Ez nem hitvédelem, hanem hermetikusan zárt összeesküvés-rendszer.
XII. A döntő különbség: a katolikus hit nem JHVH-hangzáson, hanem Krisztuson áll
Ezt értsd meg végre: a katolikus hit nem azért védi a Tetragramma történeti hitelességét, mert „jehovista” volna. Nem vagyunk Jehova Tanúi. Nem imádunk hangalakot. Nem gondoljuk, hogy az üdvösség kulcsa az, hogy valaki jól ejti-e ki a négy betűt. Sőt, a katolikus liturgia éppen nem ejti ki a Tetragrammát.
A katolikus állítás sokkal egyszerűbb: a négybetűs istennév Izrael bibliai hagyományának része, nem lehet egy tollvonással „borjúistennek” nyilvánítani csak azért, mert egyes bálványos csoportok visszaéltek vele. A visszaélés nem szünteti meg az igaz használatot. A hamis pénz nem bizonyítja, hogy nincs valódi pénz. A bálványos torzítás nem bizonyítja, hogy nincs kinyilatkoztatott istennév.
A keresztény hit pedig azt mondja: az Atyát véglegesen a Fiú nyilatkoztatja ki. Jézus Krisztus az Úr. Ő nem egy „másik Krisztus”, nem egy ember, akibe ideiglenesen beköltözött egy isteni lény, nem a te henoteista rendszered mellékszereplője. Ő az Ige, aki testté lett.
XIII. Zárszó: amit most művelsz, az nem exegézis, hanem névellenes szektás tükörképe annak, ahonnan kiszabadultál
A szövegedből süt a régi Őrtorony-logika, csak kifordított előjellel. Ott mindent a név köré építettek; te mindent a név elleni harc köré építesz. Ott a hivatalos szervezet mondta meg, melyik adat mit jelent; nálad a saját belső rendszered mondja meg. Ott, ha a tény nem illett a tanításhoz, megmagyarázták; nálad, ha a kézirat nem illik a tanításhoz, „varázslók” és „hamisítók” kerülnek elő.
De az apostoli hit nem így működik. A katolikus Egyház képes egyszerre kimondani, hogy JHVH Izrael bibliai istenneve; hogy a név kiejtését tisztelettel kerülni kell; hogy a Septuaginta Küriosz-hagyománya jogos; hogy a keresztény Újszövetség ezt Krisztusra alkalmazza; és hogy Jézus Krisztusban nem egy névhangalak, hanem maga az élő Isten üdvözítő önkinyilatkoztatása érkezett el.
Te viszont mindenáron rombolni akarsz: JHVH-t borjúistenné, a Septuaginta-változatokat hamisítássá, a zsidó kézirati hagyományt varázslássá, a katolikus Egyházat csalássá, Krisztust pedig kettévágott szereplővé teszed. Ez nem „igaz hit”. Ez egy szellemi rombológép, amely végül saját magát darálja be.
A végső mondat továbbra is az, amelyet nem tudsz kikerülni:
Az Ige testté lett.
Nem „beköltözött”. Nem „ideiglenesen lakott”. Nem „külön Khrisztosz Isten” és „külön ember Jézus”. Hanem az Ige testté lett. Ez az apostoli hit. Ezzel szemben a te Fouad-kaparásos, Plymouth-címeres, Aséra-hitveses, borjúistenes elméleted nem áll meg. Nem azért, mert „Róma fél tőled”, hanem mert a saját súlya alatt omlik össze.
Dániel 11 szövegében az „erődök istene” a hatalom, katonai erő, önistenítés és idegen kultusz körébe tartozó apokaliptikus kép. Semmi köze nincs ahhoz, hogy egy későbbi angol címeren a Jehova alakú név szerepel."
Mint mindenben a Szentírással kapcsolatban, ebben a kérdésben is tévedsz.
A héber «מָעֻזִּים» (mā‘uzzîm) szó, amely a «מָעוֹז» (mā‘oz - erődítmény, menedék, bástya) többesszámú alakja, a Dániel könyvén (különösen Dániel 11:38-39) kívül közvetlen, ebben a ragozott formában ritkán fordul elő a Biblia más részein.
Azonban a tőalakja (מָעוֹז - maoz) vagy a ragozott/összetett formái (pl. mauzzey - ...erősségei) több helyen is megjelennek az Ószövetségben,nem mint apokaliptikus kép, hanem valóságos jelentése van.
zt állítod, hogy Philón az Ariszteasz-levélben Zeuszt és JHVH-t egyazon istennek vallja. Már itt elcsúszol: az Ariszteasz-levél nem Philón műve. Egy hellenisztikus zsidó pszeudoepigráf iratról van szó,"
Néhány évtizeddel Josephus Flavius előtt Alexandriai Philón is megemlékezik a fordításról. Ismerteti a levelet, közli az abban megadott körülményeket azzal az eltéréssel, hogy nála nem 72 napig dolgoztak a fordítók, hanem csak 70-ig.
Tehát Philon jobban ismerte az Areszteasz levelet és annak tartalmát, mint egyházad összes álszentjei akiket a fennállása alatt kitermelt. Philon ismerte a levelet és hivatkozott is arra./ Lásd a Fordítástudomány XI. (2009) 1. szám 101–109 oldalán megjelent Hell György írását./
IV. Aséra, Kuntillet Ajrud és a bálványkeveredés: a nép bűne nem Isten neve
Az Aséra-feliratokkal kapcsolatban ismét ugyanazt a módszertani hibát követed el. Igen, Kuntillet Ajrud és más leletek körül régóta vita folyik arról, mit jelent a „JHVH és az ő Asérája” kifejezés. A vita nem is egyszerű: egyes kutatók istennőre, mások kultikus tárgyra, szentélyre vagy szimbólumra gondolnak"
Ezzel azt akarod előadni, hogy JHVH-nak nem Ashera ,a termékenység istennője volt a hitvese a feliratok szerint , hanem egy tárgy?
Szerinted, Ashera nem istennőként létezett a pogányok hitvilágában, hanem egy tárgyként,
Vagy azok, akik imádták Asherát és vele együtt JHVH-t nem tudták , hogy Ashera valami tárgy?
Ez szánalmasabb, mint egyházad papjának az ősrobbanás elmélete,amivel tagadta , hogy a Teremtő Isten hagjára álltak elő a dolgok, ahogyan az a Szentírásból egyértelmű,
Létezik még olyan igazság, amit egyházad tanítói nem változtattak hazugsággá?
Abból, hogy Mózes Istene megtiltotta meghajolni(proszküneo) bármilyen kép vagy tárgy előtt
egyházad tanítói azt a következtetés vonták le, hogy aki nem hajlik meg képek, szobrok, tárgyak előtt, az eretnek és el kell pusztítani. Máglyán el kell égetni.
Ha egy szoborra vagy sírfeliratra az van ráírva, hogy Ashera JHVH hitvese volt, abból egyházad
tanítói azt a következtetést vonják le, hogy dehogy is volt?
Már csak azt várom, mikor adják Róma Főpapjának gondozásában azt a bibliát, amely az evangéliumokban és az apostolok írásaiban is tartalmazza majd a Borjúisten JHWH nevét,
ahogyan az jehova tanúi Új Világ fordítáásban tapasztalható.
A leletek pedig Nem azt bizonyitják, hogy egész Izrael fogott egy Jahve nevűt, és betette Krisztosz helyére. azt bizonyitja, hogy Jahve mindig is volt, az volt az eredeti vallás, és szépen átformálták, Határvidéken kivüli, de érintkező csoportok."
Nos ez az, amit nem tudsz bizonyítani, hogy Jahve volt az igaz imádat Izraelben.
Ha ez igaz lenne, akkor a Septuaginta fordítás tele lenne IAO azaz Jahó istennévvel,
ahogyan a kumráni szekta görög nyelvű írásaiban. DE nincs benen egyetlen helyen sem az IAO a Septuagintában. Erre előjöhetnél azzal, hogy a Septuaginta korábbi példányaiban benne lehetett,
csak azok a másolatok, amelyek a 4-5 században készültek, már elhagyták, és átírták Küroszra.
Ennek viszont ellent mondanak az Evangéliumok és az apostolok írásai is, ameléyekből az derül ki, hogy ahol az Úr Jézus vagy a apostolok a Septuagintából idéztek ott sem használták az IAO-t,
és azokon a helyeken sem , ahol az arámi szövegből idéztek.
Sőt léteznek keresztény írók írásai a második század elejéről és a második század második felének idejéből, amelyekben számtalan helyen idézik a Szentírást, mégsem nevezték Mózes Istenét JHWH-nak, Jahu-nak, Jahó-nak,Jehovának Jahve-nak, Jahuá-nak.
Sőt Jusztinosz azon írásában, amelyben a zsidó Trifónnal vitatkozik párhuzamosan idé a zsidók által használt szövegből és a Septuagintából, egyik forrás sem tartalmazta a borjúisten YHWH nevét,
vagy annak bármilyen kiejtési formáját.
Úgy látom a húskiolvasztás ideje nem volt elegendő ahhoz, hogy értelmes ötlettel állj elő.
Máskor szabjál magadnak hosszabb időt. Például határozd el magadban, ,amíg a szakálad megnő "X "
centiméter hosszúra. Talán ennyi dő alatt végre értelemre jutsz ebben a kérdésben.
Mózes ötödik könyve 31.28–32.7 sorainak görög fordítását tartalmazza. Fajjúmban találták 1939-ben, a kézirat neve I. Fuád egyiptomi királynak állít emléket. Paleográfiailag az i. e. 2–1. századból származik. Jelenleg a kézirat a Societé Royale de Papyrologie-ben található.
Fajjúm Egyiptom területén Kairótól 100 km-re található.
Egy Egyiptomban élő zsidó közösség ,aki feltehetően Jahót a borjúistent imádta hamisította meg saját használati célra a Tórából készült görög fordítás szövegét.
Az Úr Jézus és az apostolok nem bejehovásított írásokat használtak. Amikor az Úr Jézus idézett a Mózes Törvényéből, nem nevezte Istenét Jahónak. Sőt amikor Ésaiás prófétát idézte akkor sem
állította, hogy Jahó Isten Szelleme van rajta.
Olvasd csak !
Lukács 4:17 És adták néki az Ésaiás próféta könyvét; és a könyvet feltárván, arra a helyre nyita, ahol ez volt írva: 18 Az Úrnak Szelleme van énrajtam, mivelhogy felkent engem, hogy a szegényeknek az Evangéliumot hirdessem, elküldött, hogy a töredelmes szívűeket meggyógyítsam, hogy a foglyoknak szabadulást hirdessek és a vakok szemeinek megnyílását, hogy szabadon bocsássam a lesújtottakat, 19 Hogy hirdessem az Úr kegyelmének esztendejét.
Előtte ,amikor megkisértette a Sátán idézet neki Mózes Törvényét. Nem azt mondotta a Sátánnak, hogy a Jahó Istent kell imádni,hanem azt, hogy az Urat.
Isten Khisztoszának és Khrisztosz tanítványainak beszédeiből egyértelmű, hogy nem imádták a Jahó nevű istent, mint azt az egyiptomban élő zsidók és a kumráni napimádó varázsló zsidó szekta tagjai tették.
Neked az a lényeg, mivel más istened és más krisztusod van, hogy az Igaz Istent és annak Khrisztoszát meggyalázd. DE amint látod nem sikerült. Semmi köze nincs Mózes Istenének
a te jahó istenedhez azon kívül, hogy a jahó isten imádata miatt úgy megútálta Izrael fiait, hogy elűzette őket földjükről.
I. Dániel 11 és az „erődök istene”: Plymouth címere nem bibliaértelmezési kulcs
A Dániel 11,38-ban szereplő „erődök istene” kifejezésből azt akarod kihozni, hogy ez valamiféle „Jehova nevű Őrtornyok istene”. Ehhez előrántasz egy 1620-ban rögzített Plymouth-címert, amelynek jelmondata a „Turris fortissima est nomen Jehova” alakban szerepel, vagyis lényegében: „az Úr neve a legerősebb torony”"
Itt is kiforgatod a tényeket. Nem az van a címerbe írva, hogy az Úr neve a legerősebb torony, hanem az, hogy Jehova , azaz Jahó.
Csak a félnótás címer alkotók nem tudták, hogy a domonkos szerzetes, aki a 13. században kitalálta, hogy a tetragrammát nem Jahónak, hanem Jehovának kell kiejteni nem értette
azt a nyelvet, amelyen a tetragrammát használták.
A Róma Főpapja által vezetett egyház teológusai eljátszották, hogy ők milyen nagy szakértői a tetragramma nyelvének. Jeromos kora óta 1600 éven keresztül nem voltak képesek megfejteni, hogy hogyan kell helyesen kiejteni a Tetragrammát, de ragaszkodtag ahhoz, hogy a három az egyben istenmodeljüknek a JHVH nevet adják, amit a domonkos szerzetes öttlete alapján jehovának olvastak
és ezen téves olvasat formájában be is telepítették a bibliafordításokba.
DE azokat az olvasókat nem tudták megtéveszteni ,akik hittek Isten Khrisztoszának beszédében,
aki soha se nevezte Istenét jehovának , jahónak, jahvénak, vagy jahuának, ezért nem is vették komolyan a jehova nevet a bibliafordításokban. Eltűrték csupán ,mint elkerülhetetlen rosszat.
Napjaink példája vallási keveredésekre. Amerika, Mexiko, guatemala, Belize Honduras. Csak hogy pár területet emlitsek. a katolikus vallás ezeken a területeken teret hóditott. a szűzanya ünnepei alatt Pachamama-rituálékat végeznek. a szentek szobrai, hegyi szellemeket (apus) helyettesitenek. És! a katolikus papok gyakran együttmüködnek a helyi sámonokkal. szóval ez egy tankönyvi példa is lehetne. (dual religious system)
Haiti és kuba térségek itt be is lehet azonositani konkrétan. Sz. patrikc =Damballa (kigyó szellem) sz. barbara = shango (villám isten.) sz lázár =babalu-Aye (betegség szellem.)
szóval napjaink szinkretizmusa, jól mutatja, és egyben párhuzam is, hogy a szélsőségek, egyéni elgondolások hogyan olvadnak be. ez nem azt jelenti, hogy a Katolikus vallás ezt tanitja! Nem. Azt jelenti, hogyan olvasztják be saját nézeteiket ott területileg az emberek.
A leletek pedig Nem azt bizonyitják, hogy egész Izrael fogott egy Jahve nevűt, és betette Krisztosz helyére. azt bizonyitja, hogy Jahve mindig is volt, az volt az eredeti vallás, és szépen átformálták, Határvidéken kivüli, de érintkező csoportok. Vagy egyénileg, ahogy napjainkban itt (fórum) is láttható. az emberek más, más Istent képzelnek el. Bár ugyanazt a Bibliát lóbálják. :)
A lelet tehát azt bizonyitja. 1. volt Jahve, és az volt az ős vallás alapja. 2. ki-ki, a maga elgondolása szerint, kiházasitotta, vagy más funkciókat is rendelt hozzá. 3. Egyszerűen betette egy panteonba (Ahogy Te is teszed krisztoszt) és több isten közt imádta, mint fő isten.
zsengellér József munkáját már kiolvastad? Mert ő is azt teszi amit te, csak ő nem egy jahvizmussal számol, hanem több párhuzamossal. Pont úgy tölti ki az üres helyeket (ahol a tudomány hallagat, mert nincs miről beszélni.) tölti ki saját gondolatokkal. :)
A mostani szövegedben ismét több egymást is felfaló állítást hordasz össze: egyszerre beszélsz Szentháromságról, de tagadod a Fiú egylényegűségét; egyszerre hivatkozol Jézus imádására, de tagadod, hogy neki isteni imádás járna; egyszerre nevezed a Fiút „egyszülött Megváltó Istennek”, de közben nem engeded meg neki azt, ami Istennek jár; egyszerre mondod, hogy a Szentháromság nem katolikus találmány, majd mégis a katolikus Szentháromság-tant támadod mint hamis modellt. Ez nem rendszer. Ez egy dogmatikai alkatrészhalom.
És erre még ráöntöd a JHVH-név démonizálását, a maszoréták nyelvének félreértését, a 4Ezdrásból gyártott titkos könyv-mitológiát, valamint egy olyan „két Krisztus” elméletet, amely nem kereszténység, hanem henoteista-nesztoriánus barkácsmunka. Elhagytad az Őrtorony-rendszert, ez önmagában jó; de sajnos nem az apostoli hithez érkeztél meg, hanem egy saját készítésű szellemi műhelybe, ahol mindenből az lesz, amire éppen szükséged van.
I. Dániel 11 és az „erődök istene”: Plymouth címere nem bibliaértelmezési kulcs
A Dániel 11,38-ban szereplő „erődök istene” kifejezésből azt akarod kihozni, hogy ez valamiféle „Jehova nevű Őrtornyok istene”. Ehhez előrántasz egy 1620-ban rögzített Plymouth-címert, amelynek jelmondata a „Turris fortissima est nomen Jehova” alakban szerepel, vagyis lényegében: „az Úr neve a legerősebb torony”. Csakhogy a heraldikai oldal maga is azt írja, hogy ez bibliai utalás, továbbá a címeren szereplő tornyok Plymouth erődítéseire is visszhangoznak. Vagyis nem egy pogány „toronyisten” vallástörténeti bizonyítékával állsz szemben, hanem egy bibliai jelmondattal és városi címerrel.
A te módszered itt egészen komikus: egy 17. századi angol címerből akarsz visszafelé magyarázni egy ószövetségi próféciát. Ez körülbelül olyan, mintha valaki a magyar koronás címerből próbálná bizonyítani, hogy István király személyesen írta a Jelenések könyvét. Dániel 11 szövegében az „erődök istene” a hatalom, katonai erő, önistenítés és idegen kultusz körébe tartozó apokaliptikus kép. Semmi köze nincs ahhoz, hogy egy későbbi angol címeren a Jehova alakú név szerepel.
És még egy apróság: ha a címertani jelmondat valóban a Példabeszédek 18,10 gondolatát idézi — „erős torony az Úr neve” —, akkor éppen az ellenkezőjét bizonyítja annak, amit mondasz. Nem az „erődök istenét” imádja, hanem a bibliai Úr nevét nevezi erős toronynak. Te ebből csinálsz „Őrtorony-istent”, mert mindenhol az Őrtorony árnyékát látod. Ez nem exegézis, hanem szektás utórezgés.
II. Philón, Ariszteasz és Zeusz: nem pogány azonosítás, hanem hellenisztikus zsidó apologetika
Azt állítod, hogy Philón az Ariszteasz-levélben Zeuszt és JHVH-t egyazon istennek vallja. Már itt elcsúszol: az Ariszteasz-levél nem Philón műve. Egy hellenisztikus zsidó pszeudoepigráf iratról van szó, amely a Tóra görög fordításának tekintélyét kívánja megalapozni. A benne szereplő gondolat nem azt jelenti, hogy a zsidó szerző JHVH-t beolvasztja a görög Zeusz-kultuszba, hanem azt az apologetikai stratégiát követi, hogy a pogány királynak azt mondja: a teremtő, világfenntartó Istent ti más néven említitek, de a zsidók istene a valóságos, egyetemes Isten. A szakirodalom pontosan ezt a hellenisztikus-zsidó önigazolási és közvetítő stratégiát írja le.
Ez döntő különbség. Ha egy keresztény misszionárius azt mondja egy pogánynak: „amit te homályosan a legfőbb isten alatt sejtesz, az valójában a teremtő Isten”, akkor nem pogánnyá lett, hanem missziós nyelvet használ. Ugyanez történik Pál apostolnál is Athénban, amikor az „ismeretlen isten” oltárából kiindulva hirdeti az igaz Istent. A te olvasatod szerint Pál is pogány szinkretista lett volna. Ez már nem bibliamagyarázat, hanem a józan hermeneutika kivégzése.
III. Nissim Amzallag és a kohászat-isten elmélet: egy hipotézis nem döntheti el az ószövetségi teológiát
Hivatkozol a Haaretz-cikkre, amely Nissim Amzallag elméletét népszerűsíti, miszerint JHVH eredetileg kánaáni vagy kenita kohászati istenségként értelmezhető. A hivatkozásod lényegét nem a Haaretz-cikkből, hanem Amzallag saját szakmai anyagaiból lehet korrektül kezelni. Amzallag valóban olyan rekonstrukciót javasol, amely az ősi jahvizmus és a rézkohászat, vulkanikus-kohászati képek, déli levantei fémműves hagyományok kapcsolatát hangsúlyozza.
De ebből két dolog következik — és egyik sem az, amit te mondasz. Először: Amzallag elmélete hipotézis, nem dogma, nem régészeti axióma, nem a biblikus tudomány egyhangú ítélete. Másodszor: még ha egyes kutatók a JHVH-kultusz korai történetében déli, kenita, fémműves vagy vulkanikus motívumokat keresnek, ebből nem következik, hogy a bibliai Úr „pogány bikaisten” vagy „fedőnév” volna. Vallástörténeti fejlődéstörténetből nem lehet egyszerűen dogmatikai ontológiát gyártani.
A katolikus hit nem azon áll vagy bukik, hogy a történeti Izrael vallási nyelve milyen korai képeket és motívumokat használt. A kinyilatkoztatás éppen történeti közegben bontakozik ki. Isten emberekhez beszél, emberi nyelven, történeti szimbólumokon keresztül, és fokozatosan tisztítja meg népét a bálványos keveredésektől. Te viszont azt csinálod, hogy ahol a vallástörténész hipotézist mond, te rögtön dogmatikai ítéletet hirdetsz. Ez olyan, mintha egy régészeti cseréptöredékből pápai bullát akarnál faragni.
IV. Aséra, Kuntillet Ajrud és a bálványkeveredés: a nép bűne nem Isten neve
Az Aséra-feliratokkal kapcsolatban ismét ugyanazt a módszertani hibát követed el. Igen, Kuntillet Ajrud és más leletek körül régóta vita folyik arról, mit jelent a „JHVH és az ő Asérája” kifejezés. A vita nem is egyszerű: egyes kutatók istennőre, mások kultikus tárgyra, szentélyre vagy szimbólumra gondolnak; a jelentés és a képi anyag összekapcsolása is vitatott.
De még a legerősebb „JHVH felesége” értelmezés sem azt bizonyítja, hogy a bibliai Istennek ténylegesen felesége volt. Azt bizonyítaná, hogy bizonyos izraelita vagy júdai csoportok szinkretista módon tisztelték JHVH-t, pogány elemekkel keverve. És ezt a Biblia nem tagadja. Éppen ellenkezőleg: a próféták állandóan ezt ostorozzák. A magaslatok, Aséra-oszlopok, Baál-kultusz, idegen istenek, aranyborjú, gyermekáldozatok: mindez nem a tiszta hit része, hanem annak elárulása.
Tehát amikor találsz egy bálványos keveredésre utaló leletet, és ebből azt mondod: „lám, JHVH bikaisten, Aséra férje, pogány fedőnév”, akkor pontosan úgy érvelsz, mintha a házasságtörés létezéséből azt vezetnéd le, hogy a házasság lényege a házasságtörés. Nem. A bűn jelenléte nem a norma bizonyítéka, hanem a norma megsértéséé.
V. A Mésa-sztélé nem azt bizonyítja, hogy JHVH bálvány volt, hanem hogy Izrael Istenének neve ismert volt
A Mésa-kővel kapcsolatos érvelésed is saját magát lövi lábon. A sztélé arról beszél, hogy Mésa moábita király Nebóból elvitte JHVH edényeit, és Kámós elé vitte őket. Ebből te azt vonod le, hogy JHVH nem lehetett Mózes Istene, hanem Izrael bálványimádó királyainak hamis istene volt. Csakhogy az ókori hadizsákmány-nyelvben az ellenség istenéhez tartozó edények elhurcolása éppen azt jelenti, hogy az ellenség kultikus tárgyait a győztes istene elé viszik megalázásként. A Mésa-sztélé 18. sorában a JHVH-név említése ismert epigráfiai tanúja annak, hogy a név Izraelhez kapcsolódott.
Azt kérdezed: „Honnan vitte el Mésa JHVH edényeit? Jeruzsálemből? Nem, Nebóból.” És akkor mi van? Attól, hogy nem Jeruzsálemből, hanem egy izraelita településről, még JHVH edényei maradnak. A te következtetésed logikája kb. ilyen: „Nem a Vatikánból vitték el a kelyhet, hanem egy falusi templomból, tehát nem is keresztény kehely volt.” Ez nevetséges.
VI. A Tetragramma korai tanúi: a „nem volt benne a korai kéziratokban” állításod egyszerűen hamis
Azt állítod, hogy sem a korai ószövetségi kéziratok, sem a keresztény görög iratok nem tartalmazták a JHVH nevet, ezért ez későbbi pogány beszennyezés. Ez a tétel különösen gyenge, mert a korai szövegtanúk éppen nem ezt mutatják.
A Fouad 266 papirusz a Septuaginta egyik korai, Kr. e. 1. századi tanúja, amely görög szövegben héber betűkkel tartalmazza a Tetragrammát. A tény az, hogy a görög Ószövetség hagyományában voltak olyan kéziratok, amelyekben a név megjelent héber írással; más hagyományokban a „Küriosz”, vagyis „Úr” szerepelt. Ez nem a te „JHVH-mentes korszakodat” igazolja, hanem azt, hogy a névkezelés többféle szöveghagyományban élt.
A Ketef Hinnom-i ezüst amulettek pedig a Kr. e. 7–6. század környékére keltezett, nagyon korai bibliai szövegtanúk, amelyek a papi áldás szövegét őrzik, és a JHVH névvel kapcsolódnak a bibliai hagyományhoz. Az Izrael Múzeum ismertetése szerint ezek a legismertebb legkorábbi bibliai szövegmásolatok közé tartoznak, jóval a holt-tengeri tekercsek előtti időből.
A holt-tengeri tekercsekben és más korai zsidó szövegtanúkban is szerepel a négybetűs istennév. Ez tehát nem Ben Áser középkori találmánya, nem kabalista beszennyezés, nem Jeromos „palesztinai kalandozásának” terméke. Itt egyszerűen szembemész az epigráfiai és kézirattani adatokkal.
VII. A Septuaginta „Küriosz”-használata nem JHVH pogány voltát bizonyítja
Az, hogy az Újszövetség görög szövegében általában „Küriosz”, vagyis „Úr” szerepel, nem azt jelenti, hogy Jézus és az apostolok szerint JHVH pogány istennév lett volna. A zsidó tiszteleti gyakorlatban a név kiejtését kerülték; a görög fordítási és olvasási gyakorlatban a „Küriosz” lett a szokásos helyettesítés. Ezt a keresztény apostoli nyelv Krisztusra alkalmazta. Pontosan ez a krisztológiai robbanás: Jézust azzal az Úr-címmel vallják meg, amely a Septuagintában az Izrael Istenére vonatkozó nyelvet hordozta.
Tehát itt nem arról van szó, hogy Jézus „nem állt kapcsolatban JHVH-val”, hanem arról, hogy Jézusban az Úr neve és dicsősége beteljesedik. A Filippi levél 2,10–11-ben minden térd meghajol Jézus neve előtt, és minden nyelv megvallja, hogy Jézus Krisztus Úr. Ez nyilvánvalóan Ézsaiás 45 hátterén áll, ahol maga az Úr mondja, hogy előtte hajol meg minden térd. Pál nem valami alacsonyabb rendű emberi tiszteletet ad Jézusnak; az Úrnak járó eszkatologikus hódolatot alkalmazza rá.
A Jehova Tanúi hibája az, hogy mechanikusan bálványozzák a név hangalakját. A te hibád az, hogy démonizálod ugyanazt a nevet. A katolikus hit egyik csapdába sem esik: nem hangalak-fetisizmusban él, hanem Krisztusban látja az Atya végső kinyilatkoztatását.
VIII. A maszoréták és a „káldeus arámi” képtelenség
Azt állítod, hogy az Aleppói és Leningrádi kódex nem héber, hanem káldeus arámi nyelven íródott. Ez nem egy merész alternatív elmélet, hanem elemi tényhiba. A Héber Biblia könyvei — néhány arámi részlettől eltekintve, főleg Dánielben és Ezdrásban — héberül íródtak. A Britannica is egyértelműen így foglalja össze: a héber Biblia szövege néhány arámi szakasz kivételével héber.
A maszoréták nem „káldeus arámi Bibliát” készítettek. Héber mássalhangzós szöveget hagyományoztak, amelyet magánhangzójelekkel, hangsúlyjelekkel, olvasási és szövegőrző jegyzetekkel láttak el. A Leningrádi kódex a világ legrégebbi teljes héber bibliai kódexe, 1009 körüli keltezéssel, és a kritikai héber Biblia-kiadások egyik alapja.
Az Aleppói kódexet az Izrael Múzeum is a Héber Biblia egyik legfontosabb maszoréta kézirataként mutatja be. Az, hogy a zsidók a babiloni fogság után arámul is beszéltek, nem változtatja a héber bibliai szöveget arámi szöveggé. Ez kb. olyan, mintha azt mondanád: mivel a középkori magyar papok latinul is tudtak, ezért a magyar oklevelek valójában latin nyelvűek. Nem, ez nyelvészetileg tarthatatlan.
IX. Xeravits Gézát rosszul használod: a tanulmányod ellened dolgozik
Hivatkozol Xeravits Géza „A jamniai zsinat mítosza” című tanulmányára. Ez végre valódi forrás, csakhogy nem azt bizonyítja, amit te szeretnél. Xeravits éppen azt írja, hogy Javnéban nem volt olyan „zsinat”, amely definitíven lezárta volna a kánont; a tanulmány a jamniai zsinat mítoszát bontja le. Ugyanakkor azt is kifejti, hogy Josephus 22 könyvről, 4Ezdrás pedig 24 könyvről beszél, és a későbbi rabbinikus hagyományban egy háromosztatú, 24 könyves kánonkép rajzolódik ki.
Vagyis Xeravits nem a te 94 könyves titkos Szentírás-elméletedet igazolja. Éppen ellenkezőleg: megmutatja, hogy a 24 könyves zsidó kánoni forma régi gyökerekkel rendelkezett, miközben a konkrét lezárás folyamata történetileg összetett volt. A 4Ezdrás 24+70-es motívuma pedig nem azt jelenti, hogy a nyilvános Szentírásnak 94 könyvből kellene állnia. Maga a szöveg is megkülönbözteti a nyilvános könyveket és a bölcseknek fenntartott titkos iratokat. Te ezt úgy olvasod, mint egy könyvtári leltárt: „94 darab volt, 49 maradt, hol a többi?” Ez a műfaj félreértése.
A 4Ezdrás apokaliptikus tekintélyteremtő irat. Nem kánonjogi jegyzőkönyv. Nem Ezsdrás tollal hitelesített szentírási katalógusa. Ha a 4Ezdrást akarod döntő tekintéllyé tenni a kánon ellen, előbb bizonyítanod kellene, milyen alapon tekinted kánoninak. Ezt soha nem teszed meg. Egyszerűen kijelented. Ez nem érv, hanem önkény.
X. A „Biblia” és „Szentírás” szembeállítása üres szóvarázslat
Azt mondod: „Valaki a bibliáknak hisz, van, aki csak a Szentírásnak hisz.” Ez jól hangzó, de tartalmilag üres. A „Biblia” szó eredetileg könyveket jelent; a keresztény használatban a sugalmazott szent könyvek gyűjteményét jelöli. Jézus és az apostolok valóban „Írásokról”, „Törvényről és Prófétákról” beszélnek, nem a későbbi technikai „Biblia” terminust használják. De ebből nem következik, hogy a valóság ne létezett volna.
Ez olyan, mintha azt mondanád: az első századi keresztények nem használták a „Szentháromság” szót, tehát nem hittek az Atyában, Fiúban és Szentlélekben. Vagy nem használták a „megtestesülés” dogmatikai formuláját, tehát nem hitték, hogy az Ige testté lett. A fogalom későbbi technikai neve nem azonos a valóság késői keletkezésével. Ez alapvető dogmatörténeti különbség, amelyet te folyamatosan elmosol.
XI. A „Jézus nem mondta ki a JHVH nevet” érv a csendből érvel, és rosszul
Azt mondod: Jézus soha nem nevezte az Atyát Jahónak, tehát a név hamis. Ez a csendből való érvelés tankönyvi példája. Jézus arám közegben tanított; az evangéliumok görögül maradtak fenn; az ószövetségi idézetek sokszor a Septuaginta nyelvén kerülnek be, ahol a „Küriosz” a meghatározó forma. A név ki nem ejtése nem azt bizonyítja, hogy a név pogány volt, hanem azt, hogy Jézus a korabeli zsidó tiszteleti gyakorlatban mozgott.
Ráadásul Jézus nem azért jött, hogy hangalak-vitát nyisson a Tetragrammáról, hanem hogy kinyilatkoztassa az Atyát. „Aki engem látott, látta az Atyát.” „Én és az Atya egy vagyunk.” „Mielőtt Ábrahám lett, én vagyok.” Ezek a kijelentések nem JHVH elleni cáfolatok, hanem az isteni önkinyilatkoztatás krisztológiai beteljesedései.
Te a név körül forogsz, miközben Jézus személyét darabolod. Ez a legnagyobb irónia: a Jehova Tanúit azért támadod, mert a név köré építenek rendszert, majd te is a név köré építesz rendszert — csak negatív előjellel. Ők névfetisiszták, te névdémonizáló vagy. Mindkettő elvéti Krisztust.
XII. A Szentháromságot félig elfogadod, félig szétrombolod
Különösen érdekes, hogy azt írod: „A Szentháromságot nem a katolikus egyház hozta létre, hanem maga az Isten.” Ebben a mondatban majdnem igazad van. A Szentháromság valóban nem emberi találmány, hanem Isten örök belső élete: az Atya, a Fiú és a Szentlélek egy Isten. Csakhogy a következő mondataidban rögtön szét is vered, amit kimondtál. Mert nálad a Fiú nem egylényegű, nem egyenrangú, nem kap latreiát, nem örök Isten ugyanabban az értelemben, mint az Atya. Ez nem Szentháromság, hanem alárendelő mennyei hierarchia.
Máté 28,19-ben Jézus azt mondja: „az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében” kell keresztelni. Figyeld: nem „neveiben”, hanem „nevében”. Egy név, három személy. Ez a keresztény Szentháromság-tan egyik bibliai magja. Te magad idézed, de nem viszed végig a következtetést. A három személyt látod, de az egy isteni név egységét nem bírod elviselni.
Az apostoli hit nem azt mondja, hogy van egy főisten, egy alá kent isten, meg egy szent szellem. Azt mondja: egy Isten van, három személyben. Az Atya Isten, a Fiú Isten, a Szentlélek Isten; mégsem három Isten, hanem egy Isten. Ezt gúnyolhatod, de a saját modelled sokkal rosszabb: nálad ténylegesen több isteni szintű létező áll egymás alatt-fölött. A katolikus Szentháromság őrzi a monoteizmust. A te rendszered kinyitja az ajtót a henoteista panteon felé.
XIII. A „Khrisztosz” szó etimológiájából nem következik két Krisztus
Visszatérsz a „Khrisztosz = Felkent” pontra, és abból építesz egy egész mennyei hierarchiát. Szerinted van egy Istenek Istene, aki egy másik istent felkent társai fölé; ez lenne a „Khrisztosz Isten”. Aztán külön van Dávid, aki emberi felkent. Aztán külön van a Názáreti Jézus, akit ugyancsak Khrisztosszá tett az Isten.
Ez az egész konstrukció ott hibázik, hogy a „felkenés” aktusát ontológiai széttagolásra használod. Az, hogy valaki „felkent”, nem jelenti, hogy egy külön lényt kell keresni a cím mögött. A Biblia különféle értelemben beszél felkenésről: királyi, papi, prófétai, messiási értelemben. Jézus esetében ezek beteljesednek, de nem úgy, hogy két Krisztus keletkezik.
A Zsidókhoz írt levél 1. fejezete nem azt mondja, hogy van egy „Istenek között felkent isten”, aki különbözik Jézustól. A Fiúról beszél. Ugyanarról a Fiúról, akit az angyalok imádnak; ugyanarról, akinek trónja örökké áll; ugyanarról, akiről azt mondja: ő alapította a földet. Ez nem a te két-Krisztus teológiád, hanem a Fiú isteni méltóságának kinyilatkoztatása.
XIV. „Istenek Istene” nem politeista ranglétra
Azt kérdezed: hogyan lehet valaki „Istenek Istene”, ha nincs több isten, akik fölé felkenik? Ez a kérdés a bibliai nyelv teljes félreértése. Az Ószövetség használhatja az „elohim” szót bírákra, angyalokra, mennyei lényekre, hamis istenekre, hatalmi alakokra. Amikor az Úr „istenek Istene”, az nem azt jelenti, hogy egy politeista panteon legfelső tagja. Azt jelenti, hogy minden vélt vagy valós hatalom, mennyei vagy földi erő, hamis isten és angyali lény fölött ő az Úr.
Ha a te logikádat követnénk, akkor a Biblia monoteista kijelentései értelmetlenné válnának: „Én vagyok az Úr, és nincs más.” „Rajtam kívül nincs Isten.” „Nincs más szabadító.” A „minden isten fölött” polemikus nyelv: azt mondja, hogy minden bálvány, minden hatalmasság, minden mennyei lény alárendelt. Nem azt, hogy létezik egy isteni tanács, amelyben egy istent „Khrisztosszá” választanak.
XV. A proszkünészisz és latreia megkülönböztetésével rossz helyen hadonászol
Azt mondod: Jézus neve előtt minden térd meghajolhat, de neki nem jár latreia, vagyis az Istennek kijáró imádó szolgálat. Ezzel próbálod megmenteni azt, hogy Jézus valamiképpen magasabb ember vagy felmagasztalt lény, de nem imádandó örök Isten.
Csakhogy a bibliai és liturgikus kép ennél sokkal erősebb. A Jelenések könyvében a Bárány ugyanabban a mennyei istentiszteleti környezetben részesül dicsőségben, áldásban, hódolatban, mint a trónon ülő. A Zsidókhoz írt levél szerint az angyalok imádják a Fiút. A Filippi levél szerint minden térd meghajol Jézus neve előtt, és minden nyelv megvallja, hogy Jézus Krisztus Úr — ez Ézsaiás 45 isteni hódolatának krisztológiai alkalmazása.
Az Újszövetség nem úgy beszél Jézusról, mint aki csak valamiféle udvari tiszteletet kap. Ha Jézus nem Isten, akkor az apostoli hódolat bálványimádás volna. Ha pedig Isten, akkor a latreia megtagadása tőle nem alázat, hanem Krisztus megrövidítése.
XVI. „Az Atya nagyobb nálam” és a Szentlélek elleni bűn nem cáfolja a Fiú istenségét
János 14,28-at hozod: „az Atya nagyobb nálam.” Aztán a Szentlélek elleni bűn megbocsáthatatlanságára hivatkozol, mintha ez rangsort állítana fel: Atya nagyobb, Szentlélek nagyobb, Jézus kisebb. Ez a klasszikus szubordinacionista félreolvasás.
A katolikus válasz világos: a Fiú a megtestesülés állapotában, emberi természetében, üdvtörténeti küldetésében valóban engedelmeskedik az Atyának. Ez azonban nem jelenti, hogy isteni természete szerint kisebb. A Fiú öröktől fogva az Atyától születik, de nem teremtmény; az Atyától való személyes eredete nem ontológiai alsóbbrendűség. A küldetés rendje nem a lényeg kisebbsége.
A Szentlélek elleni bűn megbocsáthatatlansága sem azt jelenti, hogy a Szentlélek „nagyobb” Jézusnál. A szöveg arról szól, hogy aki a kegyelem világosságát tudatosan, megátalkodottan tulajdonítja a gonosznak, az önmagát zárja el a bűnbocsánattól. Ez nem isteni rangsor-táblázat, hanem lelkiállapot és megtérésképtelenség kérdése. Te ebből is ontológiai hierarchiát barkácsolsz, mert minden szöveget ugyanabba a dobozba próbálsz beletömni.
XVII. Apostolok Cselekedetei 2,36: felmagasztalás, nem Krisztus-gyártás
A „Úrrá és Krisztussá tette őt Isten” mondatot ismét úgy olvasod, mintha Jézus korábban nem lett volna Krisztus, majd a feltámadás után kinevezték volna. Csakhogy Péter nem Krisztus ontológiai keletkezéséről beszél, hanem a megfeszített Jézus feltámadás utáni nyilvános igazolásáról és felmagasztalásáról.
Akit Izrael vezetői elvetettek és megfeszítettek, azt Isten feltámasztotta, és megmutatta róla: ő az Úr és Messiás. A „tette” itt üdvtörténeti kihirdetés, nem isteni természet előállítása. Ugyanígy amikor Pál azt írja, hogy Jézus „Isten Fiának bizonyult hatalomban” a feltámadás által, nem azt jelenti, hogy előtte nem volt Fiú, hanem hogy Fiúsága hatalomban nyilvánult ki.
A te olvasatod egy „adoptált Jézust” gyárt. Az apostoli hit viszont a megtestesült örök Fiút hirdeti, akinek emberi természetében végig kell járnia az engedelmesség, szenvedés, halál és felmagasztalás útját.
XVIII. A „láthatatlan mennyei egyházad” az Őrtorony ellenképe, nem apostoli Egyház
Azt írod, hogy nem tartozol földi bálványszervezethez, mert az „Isten Elo Egyháza” a mennyben van megszervezve. Ez szépen hangzik, de valójában pontosan az ellenőrizhetetlen szektás szubjektivizmus receptje: nincs látható apostoli folytonosság, nincs tanítóhivatal, nincs szentségi élet, nincs történeti Egyház, csak a saját értelmezésed, amelyet „mennyei” címkével látsz el.
Krisztus azonban látható Egyházat alapított. Apostolokat választott, tanítókat küldött, Péternek kulcsokat adott, parancsot adott a keresztségre, az Eucharisztiára, a bűnök megbocsátására. Az Egyház nem részvénytársaság, nem Őrtorony-vállalat, hanem Krisztus teste. Vannak emberi bűnei, botrányai, gyengeségei — ezt katolikusként nem kell tagadni. De ezek nem semmisítik meg az apostoli alapot.
Te az Őrtorony szervezeti abszolutizmusából egy láthatatlan magán-egyházba menekültél. Az egyik végletből a másikba estél. Ez nem felszabadulás, hanem ingaütés.
XIX. A linkjeidre röviden: egyik sem bizonyítja, amit be akarsz bizonyítani
A Plymouth-címeres hivatkozás nem Dániel 11 magyarázata, hanem egy 1620-ban rögzített városi címer bibliai jelmondattal. A forrás maga is a „legerősebb torony” bibliai gondolatát említi, nem „Jehova mint erődök istene” kultuszát.
A Haaretz-link Amzallag elméletére utal, de ez nem történeti-dogmatikai bizonyíték arra, hogy JHVH pogány bika vagy kohászdémon volna. Amzallag saját publikációs környezete is hipotézisként tárgyalja a metallurgikus hátteret, nem úgy, mint a bibliai hit cáfolatát.
A Xeravits-tanulmány nem a 94 könyves kánonodat igazolja, hanem a jamniai zsinat mítoszát bontja le, és a zsidó kánon kialakulását sokkal árnyaltabban mutatja be. A benne szereplő 24 könyves forma nem a te „hiányzó 70 könyves” Szentírás-állításodat támasztja alá.
A Kuntillet Ajrud és Aséra típusú anyagok nem Isten feleségét bizonyítják, hanem a vaskori Izrael/Júda vallási keveredéseinek bonyolult történetét. A szakirodalom maga is vitatja, hogy „Aséra” itt istennő, kultikus tárgy, szentély vagy más kifejezés-e.
XX. Zárszó: nem Róma hamisította meg Krisztust; te darabolod fel őt
A végén még egyszer világosan: a fő baj nem az, hogy kérdéseket teszel fel JHVH-ról, a Septuagintáról, a maszoréta szövegről, a kánonról vagy a krisztológiai címekről. Ezek jogos kutatási területek. A baj az, hogy te ezekből nem kutatást, hanem teológiai gerillaháborút csinálsz: amit találsz, rögtön Róma ellen, a kánon ellen, JHVH ellen, a Szentháromság ellen vagy Krisztus egysége ellen fordítod.
A katolikus hit nem tagadja, hogy Izrael vallástörténete összetett volt. Nem tagadja, hogy a szöveghagyomány bonyolult. Nem tagadja, hogy a Septuaginta és a maszoréta szöveg között vannak különbségek. Nem tagadja, hogy volt szinkretizmus, bálványimádás, Aséra-kultusz, borjúimádás, népi vallásosság. De a katolikus hit nem ebből gyárt ellen-evangéliumot. A bűnt bűnnek nevezi, a kinyilatkoztatást kinyilatkoztatásnak, Krisztust pedig Krisztusnak: egyetlen személynek, aki valóságos Isten és valóságos ember.
Te viszont két Krisztust csinálsz: egy felkent isteni lényt és egy külön ember Jézust. Ezzel nem a katolicizmust cáfolod, hanem János evangéliumának szívét tagadod meg: „Az Ige testté lett.” Nem „az Ige beköltözött”. Nem „az Ige egy ideig lakott”. Nem „az Ige külön Khrisztosz Isten, Jézus pedig második ember.” Hanem: az Ige testté lett.
Ez az a mondat, amely előtt az egész építményed összeroppan. A 94 könyved, a borjúistenes elméleted, a káldeus arámi maszorétáid, az „erődök istene” címeres spekulációd, a két-Krisztus modelled — mind ugyanabba a falba ütközik.
A katolikus hitvallás egyszerűbb, tisztább és biblikusabb:
egy Isten három személyben; egy Úr Jézus Krisztus, az Atya egyszülött Fia; valóságos Isten a valóságos Istentől; értünk emberekért és üdvösségünkért testet öltött; meghalt, feltámadt, és dicsőségben uralkodik.
Ezt nem döntöd meg Plymouth címerével, nem döntöd meg Amzallag hipotézisével, nem döntöd meg a Kuntillet Ajrud-felirattal, nem döntöd meg a 4Ezdrás 94 könyvével, és nem döntöd meg azzal sem, hogy JHVH nevét démonizálod. Az apostoli hit nem hajol meg a te szellemi barkácsműhelyed előtt.
Mondjuk, bennük, és bennem egy közös van. a hitünk, kinek-kinek a sajátja. Vagyunk elfoglalva. Bár én ezeket a szösszeneteket, szünetnek kezelem. Azt pedig jól látod, hogy náluk ez forditva van.
Nekem ennyi időm nincs. :) Habár mikozben szeckázom a gallyat, azért a fejem máshol jár. Esténként, pedig beülök a géphez és kutatok, irogatok. A hitem fix, de folyamatosan ellenőrizve. Elmegy a nap, elfáradok fizikailag, és szellemileg.
Írtam neked egy kerek, jól használható fórumhozzászólást, amely:
- rövid, de tartalmilag pontos, - laikus számára is érthető, - hivatkozik a két régészeti leletre, - bemutatja a bibliai vallási állapotokat a Kr. e. 9–8. században, - és világosan elválasztja a régészet és a bibliai teológia nézőpontját.
A szöveg nem túl hosszú, de elég részletes ahhoz, hogy egy vitában megállja a helyét.
A Guided Linkeket természetesen beépítettem, hogy bármelyik részre rá tudj kérdezni.
---
Fórumhozzászólás – Jahve és Aséra kérdése a régészet és a Biblia fényében
A témában két fontos régészeti leletet szoktak emlegetni, de ezek nem ugyanazt a vallási helyzetet tükrözik, és nem is ugyanarról a társadalmi közegről származnak.
---
1. Kuntillet ʿAjrúd – határvidéki, kevert vallású állomás A Kr. e. 9–8. századból származó feliratok („Áldjon meg Jahve Samáriából és az ő Asérája”) egy karavánállomáson kerültek elő, a Sínai északi részén. Ez nem Izrael területe, hanem egy határvidéki, többkultúrájú zóna, ahol:
- kereskedők, katonák, zarándokok fordultak meg, - egyiptomi, edómi és izraeli vallási elemek keveredtek, - a vallási kontroll gyenge volt.
Ezért jelenhet meg itt a szinkretikus formula, amely Jahvét Asérával együtt említi. Ez a lelet nem a jeruzsálemi hivatalos vallást tükrözi, hanem a határvidékek népi vallásosságát. → Ha szeretnéd, külön kifejtem a határvidéki szinkretizmus működését.
---
2. Khirbet el‑Qom – júdai falusi temető, két személy hitének nyoma A másik lelet egy Júda területén lévő falusi temetőből származik. A sírfelirat így szól: „Áldjon meg téged Jahve… és az ő Asérája.”
Itt azonban két személy különíthető el:
- egy júdai férfi (teoforikus név: –yahu), - és az ő szolgája, aki a feliratot készítette.
Ez azt mutatja, hogy nem állami teológiáról, hanem egyéni vallásosságról van szó. A felirat egy vidéki közösség hitét tükrözi, ahol Aséra tisztelete nem volt ritka. → Ha érdekel, külön kifejtem a vidéki júdai vallásosság sajátosságait.
---
3. A Biblia szerint milyen volt a vallási állapot a Kr. e. 9–8. században? A bibliai szövegek alapján ez az időszak mélyen szinkretista volt. A nép vallásossága nem egységes, és gyakran keveredett más kultuszokkal.
Főbb bibliai jelenségek:
- Magaslatok (bámót) mindenütt - 1Kir 3:2 – „A nép még mindig a magaslatokon áldozott.” - 2Kir 17:10 – „Szent fákat és oszlopokat állítottak.”
- Baál‑kultusz és Aséra‑kultusz - 1Kir 16–18 – Akháb és Jezábel idején állami szintű Baál‑kultusz. - 2Kir 21:7 – Manassé Aséra‑szobrot állít a templomban. - 2Kir 23:6 – Jósiás eltávolítja az Asérát a templomból.
- A próféták kritikái - Hós 2:16–17 – Jahve és Baál neve összekeveredik. - Ám 5:26 – idegen istenségek hordozása. - Mik 5:12–14 – Aséra‑oszlopok és faragott képek eltörlése.
A Biblia tehát nem egy tiszta monoteizmust ír le erre a korszakra, hanem egy küzdelmet a szinkretizmus ellen. → Ha szeretnéd, készítek egy bibliai szinkretizmus‑tipológiát.
---
4. Összegzés – mit mutat a két lelet és a Biblia együtt?
- Kuntillet ʿAjrúd: határvidéki, kevert vallású közeg → nem reprezentálja Izrael hivatalos hitét. - Khirbet el‑Qom: júdai falusi temető → egyéni vallásosság, nem állami teológia. - A Biblia: a 9–8. században a vallás széles körben szinkretista, a próféták éppen ez ellen küzdenek.
A két lelet tehát nem cáfolja, hanem megerősíti a bibliai képet: a nép vallása sokszor kevert volt, és a Jahve‑hit nem volt egységes.
Kezdjük a lényegnél: a „Felkent” szó igaz, de a következtetésed hamis
Azzal indítasz, hogy a „Khrisztosz” magyarul „Felkentet” jelent. Ez igaz. Csakhogy ebből olyan következtetést vonsz le, amely nem következik belőle. Az, hogy a „Krisztus” szó önmagában felkentet jelent, nem jogosít fel arra, hogy két Krisztust találj ki: egy „Khrisztosz Istent”, aki az „istenek között” felkent, és egy külön „ember Jézust”, akit később ez a másik isteni lény „Úrrá és Krisztussá” tett. Ez nem exegézis, hanem krisztológiai darabolás."
A Szentírás szerint nem az. Mózes ugyanis és mások is Isten szentjei és választottjai közül,
Istenek Istenének nevezték Istenüket.
Felmerül a kérdés, hogy hogyan lehet valaki Istenek Istene, ha nem úgy, hogy valaki felkente,
azaz khrisztosszá tette őt az istenek felett.
Erre meg is adja a Választ a 45. zsoltár, ahol egy Isten által egy másik istennek a társai fölé való felkenetéséről ír. Ebebn az esetben egy a sok isten közül lett felkenve, azaz lett Khrisztosszá a Tásai az istenek közül.
A felkenetés az emberek esetében valakinek, valakik fölé ,hatalomaml való felkenetéséről szól.
Így lett Dávid Király az Istenek Istenének Felkentje, azaz Khrisztosza.
A Khrisztosz szót ugyanúgy alkalmazza a Isten Szava a Felkent Istenre, mint Dávidra.
MI a különbség Dávid felkenetése és az Istenek Istenének a felkenetése között.
Nos Dávid felkenetése csak Izrael fiai feletti uralkodásra hatalmazta fel Dávidot.
Az Istenek Istenének a Felkenetése ellenben minden isten feletti hatalomra jogosította fel a Felkent Istent, kivéve természetesen az Istent, aki Felkente egyik fiát társai az istenek fölé.
Az evangéliumokból megtudjuk, hogy a második embert Jézust is Khrisztosszá tette az Ő Istene.
Ugyanaz az Isten kente fel a Názáreti Jézust, aki Dávidot s Khrisztosszá kente fel.
Mégis van különbség a Két Khrisztosz, Dávid és a második ember Jézus felkenetése között, de ugyanúgy hasonslóság is. A Názáreti Jézus minden ember fölé felkenetett de ugyanúgy az égiek fölé is. Ezt maga az Úr Jézus is igazolta halála után, amikor kijelnette: Nékem adatott minden hatalom
Égen és Földön. Miben van mégis hasonlóság a két ember Dávid és a Názáreti Jézus felkenetése között. Nos egyikük sem lett felkenve azzal a joggal, hogy akár emberek közül, akár Égiek közül
áldozatot bemutatva szolgáljanak nekik. Ezzel ellentétben az istenek fölé felkent Isten felkenetése által fel lett kenve arra, hogy áldozva szolgálják őt úgy az égiek, mint a Földön élők, vagy a Föld alatt élők.
Habár a Jézus Khrisztosz nevére minden térd meg kell, hogy hajoljon(proszküneo) de nem jogosult arra, hogy akár az égiek, akár a Földön élők, vagy a Föld alatt élők áldozva szolgáljanak neki(latreuó).
Nos ezért istenkáromlás, amikor azt a hauzgságot terjesztik a Róma Főpapja által vezetett egyház ,
és a tanításaiból táplálkozó más egyházak teológusai, hogy az ember fiai jézus imádandó örök isten.
egyenrangú Izrael Istenével és Atyjával, valamint a Szent Szellemmel.
Az Atyjával és a Szent Szellemmel való egyenrangúságát maga az Úr Jézus cáfolta meg.
Istenéről és Atyjáról azt hirdette, hogy nagyobb nála. A Szent Szellemmel összehasonlítva magát
pedig kijelentette, hogy minden bűn megbocsátattik még az ember fiai ellen elkövetett bűn is, de a Szent Szellem ellen elkövetett bűn, az meg nem bocsáttatik soha sem ezen a Földön, sem máshol.
A Biblián végig vonul, hogy a zsidó nép folyton eltér az igazimádattól. Igy születnek az ilyen leletek. És 1-2 ezer év múlva az olyan hiányos megállapitások amiket felvetsz.
A leletek nem utólag születnek. A leletek akkor keletkeztek, amely korban azokat a készítőik elkészítették.
A kérdés, ha igaz hitű izraelita vagy az igaz hittől elszakadt izarelita készítette, vagy készíttette
azokat a leleteket, amelyek 1-2 évezred távlatából előkerültek.
Ezt könnyen le lehet tesztelni. Keresni kell olyan tanúbizonyságokat, akiket nem lehet azzal vádolni,
hogy bálványistent imádtak.
Ilyen tanubizonyság volt a Názáreti Jézus. Ezért fontos megállapítani, hogy az Izrael Istenét és Atyját
testében hordozó igaz ember kapcsolatban állt -e YHWH-val azaz Jahóval.
Az evangéliumok tanulsága szerint a Názáreti Jézus egy alkalommal sem nevezte Izrael Istenét és Atyját Jahónak.
Fontos tényező, hogy amikor Mózes írását idézte, akkor sem használta a jahó isten nevet.
És itt a dolgot le is lehetne zárni. Feltéve, ha valaki elfogadja-e a Názáreti Jézust igaz és hű tanúbizonyságnak.
Amennyiben nem fogadja el ez legyen az ő problémája. jahózza, jahvézza és Jejovázza tovább a nem létező istenét. DE akkor ne állítsa, hogy ő khrisztoszi.
Ugyanez a helyzet a Bibliázással.
Valaki a bibliáknak hisz, van aki csak a Szentírásnak hisz.
A kettő nem ugyanaz. A Biblia kifejezést az Isten Szavára sem az Úr Jézus sem az apostolok nem használták.
Ha egy bibliának nevezett írás azt állítja, hogy Mózeshez az égő bokorból egy jahó, jehova, jahve,
isten szólott az csakis a Sátán bibliája lehet, mert hazugságot tartalmaz.
Ben Áser nem „újhéber kánont” talált ki, hanem maszoréta szöveget hagyományozott
A Ben Áser családról és az Aleppói kódexről szóló érvelésed is tele van csúsztatással. Az Aleppói kódex valóban 10. századi maszoréta kézirat, a Leningrádi kódex pedig 1008 körüli teljes héber bibliai kézirat. De ebből nem következik, hogy előtte ne lett volna héber Biblia, vagy hogy Ben Áser „újhéber kánont” talált volna ki.
Volt, hogyne lett volna, csak nem nevezték héber Bibliának.
Isten Szavának nevezték, szent könyveknek , Törvény Könyvének, Próféták könyveinek.
Olyan ,hogy egyes számban Biblia soha nem létezett.
Így Bibliának kánonja se létezhetett.
Létezett 94 könyv, amit Ezsdrás kérésére Ezdrás Istene lediktált.
Csak azokat az Alepói és a Leningrádi Kódex készítői soha nem látták.
Elődeik pedig évszázadokon keresztül megpróbálták rekonstruálni a szájhagyományozásokból
azt a 24 könyvet, amit Isten az Úr Házában való felolvasásra szánt.
Majd a több évszázados munkájuk után, történt valami, amiről zsidó források is beszámolnak.
Ezt támasztja alá Xeravits Géza írása is,amelyből idézek:
"" E talmudi szövegegység kiforrott, mondhatjuk így is: kánoni szentírásképet tükröz. Ez a gyűjtemény szemmel láthatóan három-osztatú. Bár a szakasz első része csak a Próféták és az Írások egységeit említi; a következőkből azonban egyértelmű, hogy a mózesi tekintélyű Tóra is a gyűjtemény részét képezi. Megfelelően a 4Ezdrás által évszázadokkal korábbról tanúsított hagyománynak, e gyűjtemény 24 könyvből áll – 19-et sorol fel, amihez értelemszerűen adódik a Tóra öt könyve. Így tehát azt mondhatjuk: a Kr. u. 4–5. század fordulója környékén a rabbinikus zsidóság három-osztatú, 24 könyvből álló szentírási kánonnal rendelkezik. Tekintetbe véve Josephus és a 4Ezdrás könyve fentebb említett tanúságát, ez a kánoni forma régi gyökerekkel rendelkezett. Hogy általánossá mikor vált – erre a kérdésre csak annyit mondhatunk: valamikor a késői ókorban, de semmiképpen sem Javnéban. "
A Babilonból hazatérő zsidók a káldeus arámi nyelvet beszélték, értették.
A Babiloni Talmud káldeus arámi nyelven íródott és nem héberül.
A maszoréták által készített szövegek is káldeus arámi nyelven íródtak.
DE már a Septuaginta fordítást megelőző Szentírás is káldeus arámi nyelvű volt.
Ezt Judeus Philon, aki az első század első felében élt a Mózes Élete című írásában is igazolta.
Miután a maszoréták elkészítették a káldeus arámi nyelven íródott könyveiket- előbb az Alepoi, majd a Leningrádi Kódex megjelölésű írásukat,soha sehol nem állították azt a marhaságot, hogy héberül írták volna.
A 15 század fordítói is úgy hivatkoztak rájuk, hogy Káldeus arámi nyelvből fordítottak és nem azt ,hogy héber nyelvből.
Ezért azon állításod, hogy a maszoréták által készített Aleppoi és Leningrádi Kódex teljes egészében héber kézirat, elárulja, mennyire távol áll tőled a tények ismerete. Álmogban sem gondolták ezek a maszoréták, hogy haláluk után akadnak majd olyan félművel "szakértők" akik az általuk hébernek soha nem nevezett írást ,káldeus arámi heylett hébernek fogják átkeresztelni.
A helyzet az, hogy a Róma Főpapja által vezetett egyház mindent ami szent volt valaha meghamisított.
Hamis az Istenük, hamis a Khrisztoszuk, megkurtított a kánonjuk, de még ezt a kurta kánont is meghamisították a fordítások által, majd beszanynezték a borjú isten ,Asera bikaférje nevéből
kitalált jehova névvel.
Már Jeromos is, olyan rabbiktól szerezte be forrásanyagát, amelyben a bevállása szerint benne volt
a Jahó isten neve. Ez azt jelenti, hogy Jeromos életében már nem léteztek azok az írások, amelyekből az Úr Jézus és az apostolok idéztek. Jeromos zsoltárfordításában ellenben bele került.
Az Úr Jézus is idézett Mózestől és a prófétáktól. Egyetlen idézetében sem fellelhető a borjúisten jahó neve.
Az apostolok is idéztek a prófétáktól. Az Ő írásaikban sem fellelhető a borjú Isten jahó neve.
Jusztinosz a Párbeszéd a Zsidó Trifónnal című írásában több alkalommal Idézett Mózestől és a prófétáktól. Hasonlóan Trifón is. Sem Jusztinosz ídézeteiben, sem a zsidó Trifón idézeteiben nem található a borjúistennek jahónak a neve.
Ha tesztelni akarunk egy bibliai szöveget a múlt korból,azzal kell kezdeni, hogy megvizsgáljuk benne van a a borjú isten jahó neve. Ha benne van, az azt jelenti, hogy rontott forrással van dolgunk.
A Sátán egyházai hitették el az emberekkel hogy Mózeshez az égő bokorból a jahó isten szólt.
Ha Te isten lennél. ÉN pedig megtévedt, lázadó hivő. Úgy házasitanálak ki ahogy nekem tetszik. Mondjuk feleségül adom hozzád Betsabét. Készitek egy szobrot és beteszlek a sarokba.
1-2 ezer évő múlva pedig azt mondaná, hogy igen igy volt. Szerinted mennyire lenne igaz?
A Biblián végig vonul, hogy a zsidó nép folyton eltér az igazimádattól. Igy születnek az ilyen leletek. És 1-2 ezer év múlva az olyan hiányos megállapitások amiket felvetsz.
Szó sincs lubickolásról. Csak kv szünetekről, mikor bejövök leülök, és ne csak bambuljak magam elé. :) Egy hoszabb gondolat pontjait pedig lekére A.i.-tól Olvassa ki-ki ahogy akarja.
Kezdjük a lényegnél: a „Felkent” szó igaz, de a következtetésed hamis
Azzal indítasz, hogy a „Khrisztosz” magyarul „Felkentet” jelent. Ez igaz. Csakhogy ebből olyan következtetést vonsz le, amely nem következik belőle. Az, hogy a „Krisztus” szó önmagában felkentet jelent, nem jogosít fel arra, hogy két Krisztust találj ki: egy „Khrisztosz Istent”, aki az „istenek között” felkent, és egy külön „ember Jézust”, akit később ez a másik isteni lény „Úrrá és Krisztussá” tett. Ez nem exegézis, hanem krisztológiai darabolás.
Igen, az Ószövetségben királyokat, papokat, prófétákat felkentek. Igen, a „felkent” önmagában lehet emberi cím is. De az Újszövetségben Jézus nem egyszerűen „egy felkent” a sok közül, hanem az a Messiás, akiben Isten ígéretei beteljesednek. Te a szó etimológiájánál megállsz, és úgy teszel, mintha az értelmezés ott véget érne. Ez olyan, mintha valaki azt mondaná: a „király” szó csak uralkodót jelent, tehát Dávid fia nem lehet messiási cím. Ez lapos szótározás, nem bibliaértelmezés.
A Zsidókhoz írt levél 1. fejezete nem a te henoteizmusodat igazolja, hanem szétveri
A Zsidókhoz írt levél 1. fejezetével próbálod bizonyítani, hogy van „egy Istene által felkent Isten” az istenek között, aki később teremtette az eget és a földet. Csakhogy az általad idézett szakasz éppen ellened szól.
A levél szerzője nem azt mondja: „íme, van egy alacsonyabb rangú isten a többi isten között.” Hanem azt teszi, hogy a Fiút élesen fölé emeli az angyaloknak, majd olyan ószövetségi szövegeket alkalmaz rá, amelyek Isten királyi és teremtői méltóságát fejezik ki. A Fiúról azt mondja: „A te trónod, ó Isten…”; majd hozzáteszi: „Te alapítottad kezdetben, Uram, a földet, és kezeid művei az egek.” Ez nem „félisten-tan”. Ez nem „istenek között felkent isten” tan. Ez a Fiú isteni méltóságának és teremtői uralmának kijelentése.
A szövegben szereplő „társaid” nem azt jelenti, hogy a Fiú egy politeista istencsapat egyik tagja volna. A zsoltári királyi nyelvezetben a „társak” lehetnek királyi társak, emberek, angyali udvartartás, vagy a messiási királyság rendjében alárendeltek. A Zsidókhoz írt levél egész érvelése éppen az, hogy a Fiú nem egy angyal, nem egy mellékes mennyei lény, nem egy „felkent istenke”, hanem az, akit az angyalok imádnak, és akire a teremtő Úrnak szóló szöveg alkalmazható.
Még nagyobb bajban vagy a 10. verssel. Ha a Fiú az, aki „kezdetben alapította a földet”, akkor nem lehet teremtmény. A teremtés kezdete nem előzi meg őt. Nem tartozik a teremtett rendbe. A szerző nem azt mondja, hogy a Fiú valamikor az idők elején előállt, majd kapott egy nagy feladatot. Azt mondja: ő az, aki a kezdetben alapított. Ez a teremtői cselekvés nyelve. Te magad idézed a fegyvert, amely a saját rendszeredet találja el.
Az sem ment meg, hogy az „aión” szót korszaknak fordítgatod. A „korszakok korszakai” típusú bibliai fordulat nem valamiféle rövidített bérleti szerződés Isten trónjára, hanem az örökkévalóság idiomatikus kifejezése. Ha itt következetesen véges korszakokat értesz, akkor Isten uralma, Krisztus trónja és az üdvösség nyelve is véges lesz. Ez a bibliai beszédmód szétszedése, nem megértése.
János 17: „a név, amelyet nekem adtál” nem a te két-Krisztus elméleted bizonyítéka
János 17,11–12-re építed az egyik fő állításodat: Jézus az Atyától „nevet kapott”, tehát szerinted nem ő a „Khrisztosz Isten”, hanem csak egy ember, akinek egy másik isteni lény nevet és hatalmat ajándékozott.
Itt először szövegkritikai pontosság kellene, nem gyanúsítgatás. János 17,11-ben valóban van olyan görög szöveghagyomány, amely szerint: „a te nevedben, amelyet nekem adtál.” Más hagyományok és régebbi fordítások úgy adják vissza: „akiket nekem adtál.” Ez nem „katolikus hamisítás”, hanem ismert szövegvariáns. Modern görög kiadások és több mai fordítás a „neved, amelyet nekem adtál” olvasatot követi; a Káldi-Neovulgata és az újabb protestáns fordítás is így adja. A régi Károli és egyes más fordítások viszont más görög hagyományt követnek. Tehát a hamisítási vádat már maga a fordítástörténet is nevetségessé teszi: katolikus és protestáns fordítások mindkét oldalon állnak, nem felekezeti összeesküvésről van szó. A görög szövegben a „neved, amelyet nekem adtál” olvasat jól ismert, és több modern fordítás ezt követi.
De még ha ezt az olvasatot fogadjuk is el — sőt, fogadjuk el most a vita kedvéért —, akkor sem következik belőle az, amit te akarsz. A „név” János evangéliumában nem pusztán címke, nem egy igazolványba beírt megszólítás, hanem isteni tekintély, kinyilatkoztatás, jelenlét, hatalom. Amikor Jézus az Atya nevéről beszél, nem azt mondja, hogy ő egy külső névadási aktus után lett valaki. Hanem azt, hogy az Atya isteni önközlése a Fiúban válik láthatóvá.
Ezt János 17 egész fejezete bizonyítja. Jézus nem egy frissen kinevezett emberként imádkozik, hanem így szól: „Dicsőíts meg engem, Atyám, magadnál azzal a dicsőséggel, amely részem volt nálad, mielőtt a világ lett.” Ez a mondat halálos ítélet a te rendszeredre. Mielőtt a világ lett, Jézusnak dicsősége volt az Atyánál. Ez nem egy ember Jézus, akibe később beköltözött egy isteni lény. Ez a preegzisztens Fiú beszéde.
A „név, amelyet nekem adtál” tehát nem azt jelenti, hogy Jézus nem volt isteni, csak kapott egy rangot. A jánosi teológiában azt jelenti, hogy a Fiú az Atya kinyilatkoztatója, az Atya dicsőségének hordozója és láthatóvá tétele. Ezért mondhatja: „Aki engem látott, látta az Atyát.” Nem „aki engem látott, látott egy emberi tartályt, amelyben egy ideig Isten lakott”. Ezt te olvasod bele. A szöveg mást mond.
Apostolok Cselekedetei 2,36: „Úrrá és Krisztussá tette” nem azt jelenti, hogy Jézus korábban nem volt Úr
Péter mondatát is félreolvasod: „Úrrá és Krisztussá tette őt Isten, azt a Jézust, akit ti megfeszítettetek.” Szerinted ez azt jelenti, hogy az ember Jézus korábban nem volt azonos a Krisztussal, hanem valaki később „Krisztussá tette”, mégpedig egy másik „Khrisztosz Isten”.
Ez a szöveg szétfeszítése. Péter pünkösdi beszéde nem ontológiai keletkezéstörténetet ad Jézusról, hanem a megfeszített és feltámadott Jézus nyilvános messiási felmagasztalását hirdeti Izraelnek. Akit ti megfeszítettetek, azt Isten igazolta, feltámasztotta, és messiási uralmát nyilvánvalóvá tette. Ez nem azt jelenti, hogy Jézus addig nem volt Úr, hanem hogy feltámadása és felmagasztalása által az ő uralma történetileg és nyilvánosan kihirdettetett.
Ugyanez a minta máshol is megvan. A Római levél szerint Krisztus „a halottak közül való feltámadás által Isten Fiának bizonyult hatalomban”. Ez nem azt jelenti, hogy a feltámadás előtt nem volt Fiú, hanem azt, hogy Fiúsága hatalommal nyilvánult ki. A Filippi levélben az Atya „nevet adott neki minden név fölött”, miközben ugyanott Pál előtte azt mondja: Krisztus „Isten formájában volt”. A felmagasztalás nem teremti az istenséget, hanem a megtestesült Fiú üdvrendi útjának beteljesedése.
Az Apostolok Cselekedetei 3-ban pedig Péter „a názáreti Jézus Krisztus nevében” gyógyít. Nem azt mondja: „annak a másik Krisztus-Istennek a nevében, aki egy ideig Jézusban lakott.” A név Jézus Krisztus neve. Az apostoli igehirdetés nem két Krisztust ismer: egy mennyei „Khrisztosz Istent” és egy földi ember Jézust. Egyetlen Jézus Krisztust hirdet, akit megfeszítettek, akit Isten feltámasztott, és akinek nevében üdvösség van.
A „kánont nem idézem, hanem Szentírást” mondatod önellentmondás
Azt írod: „Én nem kánont idéztem, hanem a Szentírást.” Ez úgy hangzik, mintha nagyon éles különbség volna, valójában viszont értelmetlen. A „Szentírás” nem lebegő fogalom. A Szentírás azon könyvek összessége, amelyeket a hívő közösség sugalmazottként ismer el. Ezt nevezzük kánonnak. Ha azt mondod: „nem kánont idézek, hanem Szentírást”, akkor olyan, mintha azt mondanád: „nem jogszabályt idézek, hanem törvényt.” A kettő itt ugyanannak a kérdésnek két oldala.
A 4 Ezdrásra hivatkozol, mintha az „Ezsdrás próféta könyve” volna, és mintha magától értetődő szentírási tekintéllyel bírna. Csakhogy a 4 Ezdrás a szakirodalomban késői zsidó apokalipszisként ismert; magja nagy valószínűséggel a második templom pusztulása utáni válságra reagál, és nem azonos azzal, hogy Ezsdrás történeti prófétai könyvét olvasnánk. A 94 könyv motívuma apokaliptikus tekintélyteremtő kép, amelyben a 24 nyilvános könyv és a 70 titkos irat megkülönböztetése eleve nem egy 94 könyves nyilvános bibliai kánont tanít. A 4 Ezdrás kutatásában általános, hogy a mű késői apokaliptikus iratként értelmezendő, nem Ezsdrás tényleges kánonjegyzékeként.
Ha a 4 Ezdrást kánoni tekintéllyé emeled, akkor megint magad alatt vágod a fát: milyen tekintély alapján teszed? A katolikus Egyház tekintélyét tagadod. A zsidó kánont tagadod. A protestáns kánont tagadod. Marad a saját ízlésed: ami illik a rendszeredhez, az „Szentírás”; ami nem illik, az „Róma hamisítása”. Ez nem hit, hanem szövegvadászat.
A Bibliában említett elveszett könyvek nem bizonyítják, hogy azok Szentírások voltak
Felsorolod az „Úr harcainak könyvét”, Jásár könyvét, Salamon cselekedeteit, Sámuel, Nátán, Iddó, Jéhu és mások iratait, majd azt mondod: lám, a kánoni könyvek szerint több könyvnek kellett léteznie.
Igen, létezhettek ilyen források. Senki nem tagadja. De ebből nem következik, hogy ezek sugalmazott, liturgikus, kánoni Szentírások voltak. Egy kánoni könyv hivatkozhat történeti forrásra, királyi évkönyvre, prófétai feljegyzésre, költői gyűjteményre anélkül, hogy az egész hivatkozott forrás maga is Szentírás lenne.
Ha a te logikádat követnénk, akkor minden forrás, amelyet egy bibliai szerző használ vagy említ, automatikusan kánoni volna. De ez nyilvánvaló képtelenség. Pál pogány költőket idéz; ettől nem lesznek a pogány költők Szentírássá. Júdás levele apokrif hagyományokra utal; ettől nem lesz az egész apokrif corpus kánoni. A Krónikák szerzője királyi és prófétai forrásokat említ; ettől ezek nem válnak automatikusan sugalmazott Bibliává.
Különösen beszédes, hogy a felsorolásodban „Mózes 6,5” is szerepel. Ez nem a katolikus, nem a protestáns, nem a zsidó Szentírás helymegjelölése, hanem mormon irányból ismert könyvcím-használatra emlékeztet. Már ez is mutatja, mennyire kevered a kánoni, apokrif, pszeudoepigráf és modern szektás anyagokat. A végén nem Szentírást kapsz, hanem vallási lomtárat.
A JHVH-ról szóló elméleted történetileg és forráskritikailag romokban van
Most jön a leglátványosabb tévedésed: azt állítod, hogy a JHVH név nem szerepelt a Septuagintában, az apostoli iratokban és a korai keresztény hagyományban azért, mert a zsidók nem imádták ezt az „egyiptomi, hettita, asszír napistent”, hanem ez csak bálványos, kumráni, kabalista, napimádó fertőzés volt.
Ez már nem egyszerűen téves. Ez olyan összeesküvéses, régészetileg ingatag és teológiailag mérgező konstrukció, amelyben a szövegkritika, a régészet és az egyháztörténet szinte minden eleme fejjel lefelé áll.
Először: nem igaz, hogy a Septuaginta kéziratos hagyománya egyszerűen „JHVH-mentes” volt. Vannak görög ószövetségi kéziratok, amelyekben a görög szövegbe héber betűkkel írták be a négybetűs istennevet. A híres Fouad 266 papirusz a Kr. e. 1. századra keltezett Septuaginta-kézirat, amelyben a görög szövegben héber betűs istennév szerepel. Ez önmagában összetöri azt a kategorikus állításodat, hogy a Septuaginta „nem tartalmazhatta” a nevet.
Másodszor: nem igaz, hogy a JHVH név csak valami késői Ben Áser-féle talmudista vagy kabalista betoldás volna. A holt-tengeri tekercsek több mint ezer évvel megelőzik a teljes középkori maszoréta kódexeket, és héber bibliai szövegekben tartalmazzák a négybetűs istennevet. Az Izraeli Régészeti Hatóság holt-tengeri tekercs-archívuma is egyértelműen ilyen töredéket mutat be.
Harmadszor: a Ketef Hinnom-i ezüst amulettek Jeruzsálem környékéről, a babiloni fogság előtti vagy annak környéki időből, a papi áldáshoz kapcsolódó szöveget őriznek, és bennük szintén megjelenik a JHVH név. Ez több évszázaddal korábbi, mint Ben Áser, a maszoréták vagy bármiféle középkori „újhéber kánon”.
Negyedszer: a Mésa-sztélé említése sem azt bizonyítja, amit te állítasz. A feliratban Mésa moábita király arról beszél, hogy Nebóból elvitte JHVH edényeit és Kámós elé vitte azokat. Ez nem azt bizonyítja, hogy JHVH moábita bálvány volt, hanem azt, hogy az izraelita területen lévő szentélyhez, kultuszhoz vagy kultikus tárgyakhoz kapcsolódott az Izrael Istenének neve, amelyet a moábita király hadizsákmányként saját istene elé vitt. A szakirodalom éppen úgy kezeli ezt, mint Izrael Istenének epigráfiai előfordulását a vaskori kontextusban, nem mint bizonyítékot arra, hogy JHVH „nem lehetett Mózes Istene”.
Ötödször: a Kuntillet Ajrud és Khirbet el-Qom típusú „JHVH és az ő Asérája” feliratok nem azt jelentik, hogy a bibliai Istennek tényleg felesége volt, és főleg nem azt, hogy a bibliai Isten eredetileg valami napbálvány volna. Ezek a leletek azt mutatják, hogy a vaskori Izraelben és Júdában volt népi vallásosság, szinkretizmus, bálványos keveredés, Aséra-kultusz, és hogy egyes csoportok JHVH tiszteletét pogány elemekkel vegyítették. Ez pontosan az, ami ellen a próféták küzdenek. A leletek nem cáfolják a bibliai monoteizmust, hanem történeti hátteret adnak annak a bűnnek, amelyet a Biblia maga is elítél. A Kuntillet Ajrud-feliratok értelmezése ráadásul vitatott: a „az ő Asérája” jelenthet istennőt, de utalhat kultikus szimbólumra is; a kérdés nem olyan primitíven egyszerű, ahogy te beállítod.
Vagyis a régészeti anyag nem a te elméletedet igazolja, hanem azt mutatja, hogy Izrael vallástörténete összetett volt: volt hivatalos és prófétai monoteista hit, volt népi bálványkeveredés, volt szinkretizmus, volt kultuszi elhajlás. Ebből te azt csinálod, hogy a bűn bizonyítékát Isten nevének cáfolatává teszed. Ez olyan, mintha a borjúimádásból azt vezetnéd le, hogy Mózes Istene valójában borjú volt. Nem. A borjúimádás éppen az elhajlás volt.
A Septuaginta „Úr” használata nem azt jelenti, hogy a név pogány volt
A Septuaginta gyakran a „Küriosz”, vagyis „Úr” szóval adja vissza a négybetűs istennevet. Ennek oka nem az, hogy a zsidók hirtelen rájöttek volna, hogy a név egy pogány napistené. Az oka a zsidó tiszteleti gyakorlat és a név kiejtésének kerülése. A név helyett az „Úr” használata már a hellenisztikus korban erősödő tiszteleti gyakorlatba illeszkedik. A négybetűs istennév olvasásakor az „Adonáj” mondása, a görög fordításban pedig a „Küriosz” használata vallási tiszteletből fakadt, nem bálványellenes névirtásból. A név kiejtését kerülő hagyomány a hellenisztikus korban már ismert volt.
És itt jön a keresztény teológiai robbanás: az apostolok a Septuaginta „Úr” nyelvét Jézusra alkalmazzák. Ez nem a JHVH-név tagadása, hanem Jézus isteni méltóságának kijelentése. Amikor Pál azt mondja, hogy Jézus Úr, nem egyszerű udvariassági címet ad neki. A Septuaginta „Úr” nyelvét viszi át Krisztusra. Ezért a katolikus hit számára a név kérdése nem úgy oldódik meg, hogy JHVH-t pogány napistenné nyilvánítjuk, hanem úgy, hogy felismerjük: az Úr, akiről az Ószövetség beszél, Krisztusban nyilatkoztatja ki magát teljesen.
Te a Jehova Tanúi névközpontúságát nem meghaladtad, hanem kifordítottad. Ők a név mechanikus használatát bálványozzák, te pedig magát a nevet próbálod démonizálni. Mindkettő ugyanannak a bajnak két oldala: Krisztus helyett a név körül forogsz.
Qumránból „napimádó varázsló szektát” csinálni történelmi komédia
A qumráni közösségről azt állítod, hogy napimádó, varázsló, JHVH-kultuszt visszahozó szekta volt, amely a keresztényeket is „megfertőzte”. Ez nem történetírás, hanem összeesküvéses ponyva.
A holt-tengeri tekercsek közössége valóban szektás jellegű, szigorú, apokaliptikus, tisztasági szabályokban gondolkodó zsidó közösség volt. Lehet vitatkozni azon, hogy esszénusnak nevezzük-e, milyen kapcsolatban állt a tágabb esszénus mozgalommal, mennyire volt elkülönült, milyen szöveghagyományokat őrzött. De „napimádó varázsló szekta” mint általános leírás egyszerűen karikatúra. Az, hogy irataikban megjelenik a négybetűs istennév, nem bizonyítja, hogy napistent imádtak; azt bizonyítja, hogy héber bibliai és zsidó vallási szövegeket őriztek.
Origenészt és Jeromost pedig azzal vádolni, hogy Palesztinában „megfertőződtek” ilyen szektás iratokkal, szintén komolytalan. Origenész a Hexaplában különböző héber és görög szövegváltozatokat hasonlított össze. Jeromos héberül tanult, zsidó mesterektől is, mert a héber szöveg alapján akarta pontosítani a latin fordítást. Lehet Jeromossal vitatkozni, lehet a Vulgata egyes döntéseit bírálni, lehet Origenész spekulatív tévedéseit elítélni — az Egyház maga is megtette, ahol kellett. De ebből „napimádó varázslók” által fertőzött hamisítási elméletet gyártani: ez már nem forráskritika, hanem képzelgés.
Ben Áser nem „újhéber kánont” talált ki, hanem maszoréta szöveget hagyományozott
A Ben Áser családról és az Aleppói kódexről szóló érvelésed is tele van csúsztatással. Az Aleppói kódex valóban 10. századi maszoréta kézirat, a Leningrádi kódex pedig 1008 körüli teljes héber bibliai kézirat. De ebből nem következik, hogy előtte ne lett volna héber Biblia, vagy hogy Ben Áser „újhéber kánont” talált volna ki. A maszoréták a héber mássalhangzós szöveget hagyományozták, ellátták magánhangzó-jelöléssel, hangsúlyjelekkel, szövegőrző jegyzetekkel. Nem ők találták fel a héber Bibliát.
A holt-tengeri tekercsek éppen azért fontosak, mert nagyjából ezer évvel korábbi héber bibliai szövegtanúkat adnak, amelyek között vannak a későbbi maszoréta szöveghez közel álló és attól eltérő formák is. Ez azt mutatja, hogy a szöveghagyomány összetett volt, nem azt, hogy Ben Áserék kitaláltak egy teljesen új Bibliát. Az Aleppói és Leningrádi kódexek a legrégebbi nagy, illetve teljes maszoréta kódexek közé tartoznak, de nem a héber Biblia kezdetei.
A „Ben Áser kabalista, Krisztus-gyűlölő család” típusú szöveged ráadásul nem tudományos érv, hanem durva, általánosító, zsidóellenes színezetű retorika. Katolikus emberként ezt nem lehet átvenni. A zsidó hagyományt lehet történetileg vizsgálni, lehet a rabbinikus kánon és a keresztény kánon különbségeiről vitatkozni, lehet a maszoréta szöveg és a Septuaginta viszonyát elemezni. De egy teljes zsidó írnoki-hagyományt „varázsló”, „Krisztus-gyűlölő”, „kabalista hamisító” kategóriákkal leírni nem apologetika, hanem szellemi vandalizmus.
A német Septuaginta-fordításra való hivatkozásod is félremegy
Azt állítod, hogy a németek azért „fordultak vissza” a Septuagintához, mert kiderült, hogy a qumrániak napimádók voltak, és JHVH Aséra „bikaférje” volt. Ez is legenda.
A Septuaginta Deutsch akadémiai fordítási projekt volt, amely 1999–2008 között készült, és 2009-ben jelent meg a Német Bibliatársulatnál. A célja az volt, hogy a görög Ószövetség első teljes német fordítását tudományos igénnyel hozzáférhetővé tegye, figyelembe véve a Septuaginta jelentőségét a hellenisztikus zsidóság, az Újszövetség és a korai kereszténység megértéséhez. Nem azért készült, mert a német tudósok rádöbbentek volna a te „JHVH napisten” elméletedre.
A Septuaginta iránti modern tudományos érdeklődés teljesen érthető: az Újszövetség szerzői gyakran a görög Ószövetség nyelvén gondolkodnak, a korai Egyház nagy része görögül olvasta az Írásokat, és a Septuaginta önálló szövegtörténeti tanú. Ezt a katolikusoknak nem kell szégyellniük; sőt, a katolikus kánon és hagyomány mindig is nagyobb nyitottságot mutatott a Septuaginta iránt, mint a szűkített protestáns-maszoréta kánon. De ebből nem lesz JHVH-ellenes régészeti összeesküvés.
Az Aséra-leletek nem azt bizonyítják, hogy Istennek felesége volt, hanem azt, hogy Izrael gyakran hűtlen volt
A Tel Motza, Kuntillet Ajrud, Khirbet el-Qom és más leletek körüli érvelésed lényegi hibája az, hogy a vallástörténeti tényből dogmatikai következtetést csinálsz. Igen, a vaskori Izraelben és Júdában létezett többistenhit, népi szinkretizmus, Aséra-tisztelet, és olyan vallásos gyakorlat, amelyet a bibliai prófétai hit elítélt. Igen, egyes leletek azt mutatják, hogy némelyek JHVH mellé Asérát társították. De ebből nem következik, hogy a bibliai Isten valójában ilyen volt. Abból következik, hogy az emberek elrontották az igaz tiszteletet.
A Biblia pontosan ezt mondja. Izrael újra és újra bálványimádásba esik. A magaslatok, Aséra-oszlopok, Baál-kultusz, idegen istenek, Moloknak való gyermekáldozatok — mindez nem a bibliai hit lényege, hanem annak elárulása. Te a bűn régészeti nyomait úgy olvasod, mintha azok az igaz hit dogmatikai forrásai lennének. Ez teljes módszertani bukás.
Ha holnap találnának egy középkori keresztény faluban amulettet, amely Krisztust pogány varázsigékkel keveri, abból nem az következne, hogy a kereszténység lényege a varázslás, hanem az, hogy az emberek keverték az igaz hitet babonával. Ugyanez igaz itt is.
A Mésa-sztélé nem a te „JHVH nem Mózes Istene” tézisedet bizonyítja
A Mésa-sztéléből azt akarod kihozni, hogy mivel Mésa Nebóból elvitte JHVH edényeit, és mivel Moáb Kámóst imádta, ezért JHVH csak Izrael bálványimádó királyainak istene volt, nem Mózes Istene.
Ez érvelési ugrás. A felirat éppen azt mutatja, hogy Mésa egy izraelita városból, Nebóból, JHVH-hoz tartozó kultikus tárgyakat zsákmányolt, és saját istene, Kámós elé vitte. Az ókori közel-keleti háborús ideológiában ez a legyőzött nép istenének megalázását jelentette. Nem azt, hogy JHVH Kámós egyik mellékneve volt. Nem azt, hogy JHVH moábita bálvány. Hanem azt, hogy Izrael istenének tárgyait a győztes moábita király hadizsákmányként kezelte.
Tehát a Mésa-sztélé nem cáfolja, hanem külső epigráfiai tanúként megerősíti, hogy JHVH Izraelhez kapcsolódó istennév volt a vaskorban. A Biblia és a régészet itt nem úgy áll egymással szemben, ahogy beállítod. A sztélé nem „leleplezi” Mózes Istenének hamisságát, hanem megmutatja, hogy Izrael Istene neve ismert volt Izrael ellenségei számára is.
A Jehova Tanúi hibájára rossz választ adsz
Abban igazad van, hogy Jehova Tanúi sokszor mechanikusan, teológiailag sekélyesen kezelik az isteni nevet. Azt is joggal lehet bírálni, hogy az Újszövetség görög szövegébe önkényesen beillesztik a nevet ott is, ahol a görög kézirati hagyomány nem tartalmazza. De te erre nem katolikus választ adsz, hanem ellenkező irányú szélsőséget: szerinted maga a név pogány, napimádó, bálványos eredetű.
Ez nem javítás, hanem árokból gödörbe esés. A helyes katolikus válasz az, hogy az Ószövetségben a négybetűs istennév Izrael Istenének neve, amelyet a zsidó tiszteleti hagyomány később nem ejtett ki; a Septuaginta „Úr” fordítása pedig előkészítette azt a krisztológiai nyelvet, amelyben az apostolok Jézust Úrnak vallják. A név tehát nem bálvány, de az Újszövetségben a kinyilatkoztatás csúcsa nem a név hangalakja, hanem a megtestesült Fiú: Jézus Krisztus.
A Jehova Tanúi ott tévednek, hogy a név mechanikus használatát teszik a hit középpontjába. Te ott tévedsz, hogy a nevet démonizálod. A katolikus hit egyik hibába sem esik: Krisztust állítja középre, aki az Atya végső kinyilatkoztatása.
A végső ellentmondás: te több „istent” gyártasz, miközben a Szentháromságot vádolod
Az egész rendszered mélyén ez a zavar ül: van nálad egy „Isten”, aki fölötte áll; van egy „Khrisztosz Isten”, aki az istenek között felkent; van egy ember Jézus, akit később Úrrá és Krisztussá tesznek; van egy név, amelyet külön adnak neki; van egy ideiglenes bennlakás; van egy távozó isteni jelenlét; van egy feltámasztott emberi test. Ez nem bibliai monoteizmus. Ez szétaprózott mennyei hierarchia.
A katolikus hit ezzel szemben világosabb, következetesebb és biblikusabb: egy Isten van, három személyben; a Fiú nem teremtmény, nem alacsonyabb isten, nem „felkent isten az istenek között”, hanem az Atyával egylényegű örök Ige; ez az Ige testté lett Jézus Krisztusban; Jézus Krisztus egy személy, két természetben, valóságos Isten és valóságos ember.
Ezért a Zsidókhoz írt levél 1. fejezete nem a te többistenes rétegelméletedet támogatja, hanem Krisztus isteni méltóságát. János 17 nem egy külön nevet kapó puszta embert mutat, hanem a világ teremtése előtt az Atyánál dicsőségben lévő Fiút. Apostolok Cselekedetei 2 nem azt mondja, hogy Jézus csak később lett Krisztus, hanem azt, hogy a megfeszített Jézust Isten feltámadása és felmagasztalása által nyilvánosan Úrként és Messiásként igazolta. A kánonra vonatkozó érveid nem bizonyítják, hogy 94 könyves Biblia kellene, csak azt, hogy nem különbözteted meg a hivatkozott forrást a sugalmazott könyvtől. A JHVH-ról szóló elméleted pedig összeomlik a Septuaginta kéziratai, a holt-tengeri tekercsek, a Ketef Hinnom-i amulettek, a Mésa-sztélé és a vaskori vallástörténet józan értelmezése alatt.
Zárszó: nem titkos tudást találtál, hanem régi tévedéseket csomagoltál újra
Amit előadsz, nem „elhallgatott igazság”. Nem „Róma által elnyomott kinyilatkoztatás”. Nem „Ezsdrás rejtett könyveinek” feltámasztása. Ez régi eretnekségek és modern összeesküvés-elméletek keveréke: egy kis ariánus alárendelés, egy nagy adag nesztoriánus személyhasítás, hozzá henoteista istenhierarchia, majd mindez leöntve JHVH-ellenes régészeti fantáziával.
A legnagyobb baj nem az, hogy tévedsz. Hanem az, hogy minden tévedést „leleplezésként” adsz elő. Ahol a szöveg Krisztus istenségéről beszél, te két Krisztust csinálsz. Ahol a Biblia Izrael bálványos elhajlásait ítéli el, te magát Izrael Istenének nevét bélyegzed bálványnak. Ahol a kánoni hagyomány történeti felismerésről szól, te önkényes római könyvcsonkítást látsz. Ahol a Szentháromság apostoli gyökereit kellene látni, te Theodosius tollát bámulod, mintha az teremtette volna meg a keresztény Istent.
A katolikus hitet ez nem rendíti meg. Az Egyház nem két Jézust hirdet, nem ideiglenes isteni lakót egy emberi testben, nem felkent istent az istenek között, nem titkos 70 könyvön alapuló gnosztikus tudást. Az Egyház azt hirdeti, amit János evangéliuma kimond:
Az Ige testté lett.
Nem „testben bérelt helyet”. Nem „egy emberbe beköltözött”. Nem „később Krisztussá tették”. Testté lett.
És amíg ez a mondat áll, addig a te egész építményed — a „Khrisztosz Istenekkel”, a 94 könyvvel, a JHVH-napisten mesével, a Ben Áser-összeesküvéssel és az ideiglenes bennlakással együtt — egyszerűen nem keresztény hit, hanem saját készítésű teológiai labirintus. Az apostoli hit nem fog meghajolni előtte.
A Dániel próféta Könyvének 11. felezetében arról ír a próféta, hogy az Antikrisztus az Istenek Istene helyett, akit az Atyák tiszteltek az erődök istenét fogja tisztelni.
Dániel 11: 36 És a király a maga tetszése szerint cselekszik és felfuvalkodik és felmagasztalja magát minden isten felett, és az Istenek Istene ellen is vakmerőn szól, és növekedik, mígnem betelik a harag, mert ami elhatároztatott, az végre is hajtatik. 37 Nem gondol atyáinak isteneivel, nem gondol az asszonyok kedvencével, és egy istennel sem; hanem mindennek fölibe magasztalja magát. 38 De ahelyett tiszteli az erődök istenét annak helyén; és azt az istent, akit nem ismertek az ő atyái, tiszteli arannyal, ezüsttel, drágakövekkel és becses ajándékokkal.
Ki is ez az erődök istene?
Egy 1620-ban bejegyzett címer szerint a jehova nevű az Őrtornyok istene:
Philon Ariszteasz levele c. munkájában olvassuk, hogy a szerző Zeuszt és JHWH-t egyazon istennek vallja.
Egy másik forrásból azt is megtudhatjuk, hogy JHVH név valojában különböző mezopotámiai,szíriai,foníciai,egyiptomi, kánaánita és hetita istenek és istennok neveinek ÖSSZEILLSZTESEBŐL keletkezett.
Azt tanítják jehova tanúi tévtanítói, hogy a Moábita Mésa kövön is Izrael Istenének a neve van.
Vajon helytálló, ez az állításuk?
Mit is olvasni ki a Mésa Kő feliratából Omrival, Izrael királyával kapcsolatban?
4] | § Omr
5. i (volt) Izráel királya és nyomorgatta[j 5] Moábot hosszú ideig,[j 6] mert haragudott Kámós a föl 6. djére. | Majd felváltotta őt az ő fia és ő is azt mondta: „Megsanyargatom Moábot!”[j 7] | Az én napjaimban szólt [e szó] szerint. 7. De lenéztem rá és házára, | Izráel pedig elpusztulván elpusztult örökre![j 8] § Mert birtokba vette Omri Mahdebá egész föl[d] 8. jét | és azon tartózkodott a saját napjaiban és a fia napjainak felében[j 9] - 40 évig -, de vissza 9. adta azt Kámós az én napjaimban! | És újjáépítettem[j 10] Baál-meónt és megcsináltam benne a vízgyűjtőt és újjáépítettem 10. Qirjátent. | § Gád férfia[j 11] pedig (ott) lakott Atarót földjén kezdettől, mert neki építette Izráel 11. királya Atarótot. | De harcoltam a város ellen és elfoglaltam azt! | Majd kiirtottam az egész népet a vá 12. ros[ból], ajándék(ként)[j 12] Kámósnak és Moábnak, | majd elmozdítottam onnan az ő Dávidja oltár-tüzét[j 13] és elhur 13. coltam[j 14] Kámós elé Qerijjótba, | majd letelepítettem benne Sárón férfiát[j 11] és 14. Macharat fér[fi]át.[j 11] | § Majd szólt nekem Kámós: 'Menj, foglald el Nébót Izráellel szemben!"[j 15] | És el 15. mentem éjszaka és harcoltam ellene hajnalhasadtától délig | és elfog 16. laltam és megöltem mind[nyájukat]: 7.000 férfit és [fiú]t[j 16] | és asszonyt és lá 17. nyt[j 17] és szolgálólányt,[j 18] | mert Astar-Kámósnak[j 19] szenteltem[j 20] az(oka)t, | majd elvettem onnan 18. JHWH [edé]nyeit és elhurcoltam[j 14] azokat Kámós elé. | § Izráel királya pedig felépítette[j 21] 19. Jahacot és abban lakott, mialatt harcolt velem, | de kiűzte őt Kámós előlem.
Azt olvassuk, hogy Omri nyomorgatta Moábot, és mahdebá egész földét..
Honnan vitte el Mésa YHWH edényeit? Jeruzsálemből? NEM
Nébóból vitte el, miután elfoglalta Nébót.
Melyik istent imádták a Moábiták? Izráel Istenét? Nem hanem Kámóst.
YHWH tehát Mésa király idejében az Izrael bálványimádó királyai imádták.
Mit bizonyít ez? Nos azt, hogy YHWH nem lehetett Ábrahám ,Izsák, Jákób és Mózes Istene.
Mélyentisztelt teológus doktorátusok, továbbá tévtanító jehova tanúi.
Hogyan is bizonyítja a Moábita Kövön a Mésa felirat, hogy YHWH a Mózes Istenének a neve?
Miért kell hülyíteni a laikus embereket, és azokat a YHWH nevü imádatára ösztönözni?
RÉGÉSZETI LELETEK,MELYEK AZT IGAZOLJÁK,HOGY ASHERA JHWH FELESÉGE VOLT
Nőket ábrázoló szobrocskák és egy felirat az isteni párról azt jelzi, hogy a vaskori Jeruzsálem környékén több istent is imádtak, közöttük pedig az egyik Jahve felesége volt.
A Jeruzsálem közelében lévő Tel Motza ásatásán régészek egy rituális épületet tártak fel, amelyben az Első Templom idejéből származó mintegy 3000 éves, állatokat, valamint nőket és férfiakat ábrázoló agyagszobrocskákat találtak.
A kutatók szerint a leletegyüttes azt bizonyítja, hogy az Ószövetség legrégebbi időkre vonatkozó elbeszéléseinek idején nem monoteizmus uralkodott, hanem több istenben hittek, sőt bizonyos jelek arra utalnak, hogy ezek egyike Jahve felesége volt – nyilatkozta a Haaretznek Francesca Stavrakopoulou, az Exeter Egyetem régészprofesszora.
Találtak többek között egy 2800 éves sírt, amelyen „YHWH” – Jahve – olvasható és mellette egy Asherát ábrázoló agyagfigura került elő. A sírfelirat pedig mind a két istenséghez intézett ima.
Másik 3000 éves feliratot is találtak Kuntillet Arjud lelőhelyen, amely együtt említi YHWH-t és „Az ő ASHERÁ-ját.
Stavrakopoulou a Haaretznek elmondta, egyre több jel utal arra, hogy a késő vaskori izraeliták több istent is imádtak fő istenük, Jahve mellett és ezek között volt Ashera istennő is.
Nemcsak az Ószövetség említi több helyütt Asherát, de számos 3000-2700 éves felirat is jelzi, hogy Jahve mellett neki is hódoltak Izraelben és Júdeában. A bibliai és régészeti bizonyítékok pedig arra utalnak, hogy Asherát sokan Jahve feleségének tekintették. A helyi panteon élén álló isteni párként imádták őket. Ám az olyan istenségeket, mint Ashera lassanként kiírták a történelemből és Jahve vált az “egy Istenné” az ősi Jeruzsálem környékén. Asherát elsősorban azért iktatták ki az ókori írni tudó teológusok, mert „idegen” volt, és nem azért, mert az emberek feleségnek tekintették – nyilatkozta Stavrakopoulou a Haaretznek. Így lett a Bibliában Ashera kánaánita versenytársa Istennek.
Karosszékben: Asherát egyes területeken a kánaánita égisten, Él, vagy annak fia, Baál feleségeként is tisztelték. Rengeteg gyermeke volt, a hettita Aszerdusz-mítosz hetvenhét gyermekéről tud. A termékenységi istennő ábrázolását sok helyen megtalálták, volt, ahol alakját élő fába faragták bele. Tel Motzában tavaly, mint Mire kellettek a kőállatok? című posztban írtam, 9000 éves, furcsa szobrocskákat is találtak.
MIÉRT NEM TALÁLHATÓ A JHVH A SEPTUAGINTÁBAN,AZ EVANGÉLIUMOKBAN ÉS AZ APOTOLOK ÍRÁSAIBAN?
A Septuaginta Ószövetségben azért nincs benne a YHWH,sem a YAH, mert a zsidók nem imádták
az egyiptomiak, hettiták, asszírok napistenét YHWH-t sem a holdistent YAH-ot.
Volt ugyan időszak Omri, Akháb, Jézabel idejében i.e. 9. sz- tól i.sz. 7-ik századig, amikor Izrael királyai elhagyták az igaz Istent az Urat a Kősziklát az Istent,aki megjelent Ábrahámnak , Izsáknak , Jákóbnak és helyette a Moábiták isteneit imádták. Ebből az időből származik a Moábita kő, amit Moáb királya Mésa készíttetett. Ezen rajta van a YHWH. Ebből a korból kerültek elő palesztínia területéről az Ashera szobrok YHWH felirattal. Egy rövid időre ugyanebben a kornak a végén i.e. a 7.században Jeruzsálemre is átterjedt a YHWH kultusz, mégpedig a Molok-YHWH-nak áldozták fel gyermekeiket a Hinom-Völgyében.
Előkerült egy amulet, amely YHWH -nak feláldozott egyermek nyakában lehetett. Ezenkívül találtak
még ugyanebből a korból un. sírfeliratokat,aholy YHWH Aserájával együtt olvasható.
Sem az ezt megelőző korból azaz i.e. a 9. sz. sem később Palesztínia területén nem találtak olyan leletet,amely a nap Isten YHWH ill. a holdisten YAH neveket taratalmazta volna. Ennek oka, hogy a zsidókat épp ezen pogány istenek imádása miatt büntette meg Izrael Istene az ÚR. Amikor visszatértek a babiloni fogságukból a zsidók helyre állították az igaz imádatot. Elhagyták YHWH, YAH, Asera kultusz. Ebben a normálisnak mondható időszakban készült el a Septuaginta görög fordítása a Szentírásnak.
Ezzel párhuzamban egy zsidókból álló szekta,akikről Philon Júdeus írt néven visszahozták Omri , Akháb,Jézabel YHWH kultuszát. Írásaikban ,amelyben megvetik a jeruzsálemi Szentélyt ,az Istennek az aldozatokkal kapcsolatos elrendezését. Spiritiszta tanokat kezdenek bevezetni. Varázslással és jóslással foglalkoztak. jehova tanúihoz hasonlóan azt tanították, hogy a próféciák, mind rajtuk teljesedtek be. Sőt rajtuk kivül minden ember pusztulását hírdették.
Amit erről a kumráni varázsló szektáról tudni kell, az az, hogy imádták a YHWH-t, azaz Jahót. Az írásaikban ,amit arámi nyelven írtak gyakran szerepel a YHWH bálványisten neve. Az Úr Házának a makabeusok általi megtisztítása után, ezeknek a napimádó szekta tagoknak bujdosniuk kellett. Sokan barlangokban bujkáltak a sivatagban. Egy részük Rómába települt ,ahonnan szintén elűzték őket.
Amikor Izrael Istene az ÚR Khrisztosz bejelentette Zakariás papnak Izrael Istenének a Magváltónak érkezését az Úr Házában , de még a zsidók között sem folyt YHWH imádat. Amint fent említettem a YHWH-s napimádó varázsló zsidókat maguk a zsidó papok is kitiltották Jeruzsálemből. Ezért kellett bujkálniuk. Ebben az időben a Septuaginta Szentírás állt rendelkezésre. Izrael Istene és Atyja Khrisztosz is ebből idézett. Ezt használták a tanítványai, a korai keresztények.
Az ebből készült korai latin fordítás a Vetus Latina ,amely párhuzamosan keletkezett az apostolok írásaival sehol nem tartalmazta a YHWH ,YAH istenneveket. Nem is tartalmazhatta, hisz a Septuaginta,amelyből az első latin fordítások készültek szintén nem tartalmazhatta. Az Igaz Isten a Khrisztosz emberi testben való megjelenésekor a jehovizmus úldözve volt. Ha egy kumráni szekta napimádó tagja bement volna Jeruzsálembe és elkezdte volna emlegetni YHWH(Jahó) nevét, megkövezték volna. A zsidók nagy része Keresztelő János és Jézus idejében a Izrael Istenének az Urnak lett igaz imádója. A jeruzsálemi szentélynek a rómaiak általi elpusztításáig a zsidók nem voltak a napistennek YHWH-nak az imádói, leszámítva a napimádó kumráni szekta tagjait,akik viszont ,miután rómából is elüzték őket, nem örveddtek nagy tekintélynek. Amennyiben megjelent a zsidó kabalizmusban és varászigékben a YHWH , az ezeknek a napimádó zsidóknak volt köszönhető. Mivel Izrael Istene Khrisztosz gyülölte azokat ,akik YHWH-t a napot imádják, érthető okokból
nem buzdítgatta a tanítványait a YHWH istennév használatára. A jehovizmus ismeretlen volt a korai keresztények írásaiban.
Ez nem jelenti azt, ha valaki a varászló, napimádó zsidó szekta tagjai írásaival kapcsolatba került a keresztények közül nem próbálta meg vagy tudatlansága miatt, vagy szándékosan megfertőzni a Khrisztosz hívőket YHWH-s szövegekkel.
Ilyen volt pl. Origenész,aki i.sz. 216-ba menekült Palesztíniába,ahol kapcsolatba kerülhetett a napimádó zsidó szekta tagjaival és beszerezhette tőlük a YHWH-s szövegeket. valószínűleg az allegorizálásról ismert napimádó szekta tanai lehettek rá olyan hatással, hogy eltért az apostolok és Izrael Istene próféták által közvetített tanításától, majd eretnekként oktatta saját iskolájában, hogy hogyan kell kiforgatni Khrisztosz tanítását.
Mivel Origenészről kiderült, hogy eretnek tanokkal lett megfertőződve Palesztíniában nem sok követőre talált, ennek és az igaz Isten a khrisztosz gondviselésének köszönhetően halálát követő 600 éven belül nem került bele a napisten YHWH és a holdisten YAH nevei a Szentírásban. Leszámítva Jeromosnak Palesztínia területén töltött kalandozásait ,amikor szintén kapcsolatba került I.Damáz a tömeggyílkos pápa megbízásából a napimádó zsidó szekta tagjaival,
amiktől pénzért oktatást is kapott. Ennek köszönhetően készített a zsoltárok könyvéből egy YHWH-s pédányt is.
Nos amint olvasod ez a legrégebbi héber biblia. K.U. 930-ban készült egy olyan újhéber nyelven,amelyett azelőtt a zsidók sehol nem beszéltek. Jó mi? Erre a bibliára mutogatva és a későbbi 1008-ban készült Leningrádi codex-re mutogatva állítják jehova tanúi ördögpapjai, hogy a legeredetibb biblia.
Nos az igaz Istent a Khrisztoszt zsívből gyülölő talmudista , kabalista zsidó Áser család elhagyta az Ősei által Szentírásként ismert kéziratok kétharmadát. Mégis ezt nevezik ihletett kánonnak. Mikor és milyen jogon kapott a Ben Áser család kánonjogot. Még olyan könyveket is kihagytak a kánonból, amelyekre magában a kánonban van utalás. Ezeket:
Ez már önmagában is tíz könyv kihagyását jelenti. Nem beszélve arról, hogy talmudisták újhéber kánonját korban évszázadokkal
megelőző Septuaginta Szentírás számos ószövetségi kézirata is hiányzik az újhéber kánonból.
De térjünk vissza a YHWH névhez, hogy hogy került egy több, mint 600 évig tartó jehova mentes korszak után
elő a Ben Áser család jóvoltából a kumráni napimádó szekta YHWH istene az Izrael Isten szavának tartott újhéberkánon könyveibe. Nos ennek is megvan az egyszerű magyarázata. Az, hogy Ben Áser család kabalista és az igaz Isten a Khrisztosz gyűlölője volt arra enged következtetni, hogy a Ben Áser család valamilyen formában kapcsolatba került a kumráni napimádó, szintén kabalista szekta írásaival. És láss csodát megvan a kérdésre a válasz a történelemben!
ELTE BTK Asssziriológiai és Hebraisztikai Tanszék által elismert forrás Komoróczy: Géza Maszóra, maszoréták című munkájában a Régi bibliai kéziratok előkerülése az ó- és középkorban (a maszóra elızménye): felsorolásában
megemlíti az alábbi forrást:
I. Timotheosz (726–819) szeleukeiai (Iráq) nesztoriánus patriarcha / katholikosz Szergiosz “élámi” (Khúzisztán, Irán) metropolitának írt levelében (800 k.) említi, hogy zsidó katekhumenoszok (áttérési oktatásban résztvevık) híradása szerint tíz évvel korábban Jerikho közelében egy barlangban megtalálták az “Ószövetség” könyveit (értsd: kéziratos tekercseket), értesítették a jeruzsálemi zsidókat, azok tömegesen felkeresték a helyet, és a (bibliai) könyvek, többek között több mint 200 zsoltár mellett számos más könyvet is találtak. I r o d a l o m : Otto Eissfeldt, “Der gegenwärtige Stand der Erforschung der in Palästina neu gefundenen hebräischen Handschriften, 7: Der Anlaß zur Entdeckung der Höhle und ihr ähnliche Vorgänge aus älterer Zeit” (1949), in: uı: Kleine Schriften, III (Tübingen: J. C. B. Mohr / Paul Siebeck, 1966), pp. 71–74 Jaqúb al-Qirqiszáni neves iráqi karaita tudós ugyanerrıl a leletrıl – vagy egy hasonlóról – tesz említést késıbb (i. sz. 937 k.): van egy zsidó szekta, a “barlangiak” (maghárija), akiket azért neveznek így, mert irataikat egy barlangban találták. I r o d a l o m : Leon Nemoy, “Al-Qirqisānī’s Account of the Jewish Sects and Christianity”, Hebrew Union College Annual, 7 (1930), pp. 317–397 Leon Nemoy, Karaite Anthology. Excerpts from the Early Literature (Yale Judaica Series, 7) (New Haven – London: Yale University Press, 1952, 19802 ), p. 41 skk., kül. p. 50 Bruno Chiesa & Wilfrid Lockwood, Ya‘qūb al-Qirqisānī on Jewish Sects and Christianity. A Translation of »Kitā
Nos a reformáció idején,amikor a Vizsolyi Biblia elkészült, még nem tudhatták, hogy YHWH és YAH a napimádó kumráni szekta istenei voltak. Azt már tudhatták, hogy a Khrisztus Istent gyűlölő varázsló Ben Áser család által készített újhéber bibliába nem kellene megbízni, ami a YHWH és YAH istenneveket illeti, hisz sem Krisztus apostolai írásaiban, Sem a Septuaginta
Szentírásban , sem a Vetus latinában nem található. Nem is Károlyi volt az, aki kitalálta, hogy belekerüljön a jehova egy néhány
helyen , hanem Luther a német fordításában említi azokon a helyeken,ahol Károlyi is. Luther pedig a katolikus vallás ellen akart dacolni, hogy nem a keresztények által elfogadott Septuaginta Szentírást használja fel, hanem a kabalista, Khrisztosz istent gyűlölők által készített újhéber megkurtított bibliát. El kell mondani, hogy sajnos Károlyi is bedőlt Luthernek,és a kéteseredetű héber írásokból fordított. Ebben pedig segítettek neki katekhumenosz héber tudósok.
Mindenesetre, ha Károlyi tudta volna, hogy a YHWH,YAH, a varázsló zsidók írásai alapján kerültek bele a talmudisták által készített újhéber kánonba, akkor nem tette volna bele a fordításába.
A németek,miután kiderült, hogy a kumrániak napimádók voltak, és JHWH Ashera bikaférje volt azonnal a Septuaginta Szentíráshoz fordultak vissza.1999-ben kezdték majd 2006-ra fejezték be a Septuaginta német nyelvű fordítását. Így a német olvasók már nélkül olvashatják a Szentírást,
hogy abban a borjúisten, JHWH ,azaz Jahó nevével kellene szembesülniük.
