„A technológiai civilek nem állnak le. Minden rohan a vesztébe, már régen késő újragombolni, csak előre, fejjel a falnak. A zsákutcából nincs visszaút. A történelem nem fogja igazolni a utilitarista hozzáállást, túlracionalizált világot. Pontosabban nem lesz, kinek bizonyítani bármit is. Ha valaki kimarad, akkor lemarad? Kollektív csoda kellene, hogy belássuk tetteink sugarát.”
A pesszimista világlátás egyre jobban lenyomja az optimistát. Talán azért, mert a napos oldalon keveseknek adnak helyet az ott lévők. Az olyan filantrópok, akik a spekulációikkal a háborút finanszírozzák, nem a lemaradók felzárkóztatását, valóban csak a haszonelvűséget szolgálják. Ami a kollektív csodát illeti, valóban várat magára.
„A fizikai képességeik biztos jobbak voltak, ha túlélték az akkori viszonyokat, és bizonyosan, magas, erőteljes emberek voltak. A szellemi képességeik, túlélési ösztöneik is legalább olyan volt mint a miénk, ha nem jobbak. Egyszerűen ösztönösen tudták, mit tegyenek, ha egy kardfogú tigris üldözné őket. Ezt mi se tudjuk (ha visszadobna egy időgép az akkori korokba), egy mai vadász se tudja (aki rögtön a fegyvere után nyúlna, ha lett volna ilyesmi 15 ezer éve)...
Szóval valahogy elkezdődött az ébredés...”
Abban nagyon egyet értek, hogy igazi ösztönlények voltak az őseink. Talán az ösztönösség magasabb szintje hiányzik a mai emberekből, a mit a tudatosítással, (propagandával), átneveléssel elsorvasztották az uralkodó rétegek.
„Az éghajlat stabilabbá vált, a környezet kevésbé volt kiszámíthatatlan, és az élelmiszerellátás és a túlélési stratégiák fejlettebbek és sokoldalúbbak voltak. Ez lehetővé tette az emberek számára, hogy nagyobb hangsúlyt helyezzenek a kulturális és technológiai fejlődésre (nagyobb területek meghódítására, benépesítésére is!), beleértve a tudomány és az innováció területeit is.”
Szerintem is számított az éghajlati változás. Az is igaz, hogy a rossz körülmények gondolkodásra sarkallnak, hogyan javítsanak a dolgok állásán. Akkoriban elég nagy volt a Föld az elszigetelten élő kisebb létszámú populációknak, ennél fogva nagyon eltérők lehettek a technológiai szintjeik. Az biztos, hogy a kőkorszaki szakik, ügyes mesterek voltak, még ha nem volt fémeszközük, akkor is.
Két év alatt nem lett több eszem: nem kell kerék és írás egy civilizációhoz, és nemcsak a rejtélyesben. Azóta annyi kiderült, hogy méhecske nélkül viszont lehetetlen. Óvatos kompromisszum: civilizációja válogatja.
"Maguk az inkák tagadták a Tiahuanacan komplexum építését. Ma már tudjuk, hogy a Tiwanaku kultúra az inkáktól függetlenül, és valamivel korábban is létezett. Egy tény, amelyet hagyományaikban és mítoszaikban tárolnak. Az inka eredetű mítosz a Titicaca-tó közelében tartja nyilván az emberiség eredetét. Feljegyzik, hogy Viracocha innen indult útjára, mígnem hosszas vándorlás után Cuzcót választották az inka nemzet szülőhelyéül. A helyi aymara indiánok elmeséltek egy történetet egy spanyol utazónak, aki röviddel a hódítás után ellátogatott Tiahuanacóba, és arról beszélt, hogy a város eredeti alapítása a Chamac Pacha, vagyis az első teremtés korában volt, jóval az inkák eljövetele előtt. Elmondásuk szerint legkorábbi lakói természetfeletti erőkkel rendelkeztek, amiért csodával határos módon köveket tudtak felemelni a földről, amelyeket „...a levegőben hordtak [a hegyi kőbányákból] trombitaszóra”.
Arról is volt akkor szó, hogy amennyiben megegyeznek az ötvözőanyagok arányai, a tudatosság (számok!) kizárja a véletlent, ami azt jelenti, hogy sokkal fejlettebbek voltak, mint azt elképzeljük. A pásztorokat nem zavarták az épített falak, a lámák közül pedig csak a fiúk használhatók teherhordásra, de nem szeretik. A lámák hamar tanulnak, és olyan elszántak és barátságosak tudnak lenni mint a kutyák, kötődnek az emberhez. Szolmizhálhatóak, de nem szeretik.
nyomának kell lenni, ha máshol nem is, de az emlékezetünkben, mert a mondák és mítoszok arról tanúskodnának
Ott is van minden a mítoszokban!
A technológiai civilek nem állnak le. Minden rohan a vesztébe, már régen késő újragombolni, csak előre, fejjel a falnak. A zsákutcából nincs visszaút. A történelem nem fogja igazolni a utilitarista hozzáállást, túlracionalizált világot. Pontosabban nem lesz, kinek bizonyítani bármit is. Ha valaki kimarad, akkor lemarad? Kollektív csoda kellene, hogy belássuk tetteink sugarát.
Ez a Nibiru (2 gyújtópont?) pálya sem stimmel, mondaná a rövidlátó Kepler csillagjós is, aki felhasználta (ellopta) a tudást, azoktól akik előtte lopták, és így tovább egészen addig amíg egyszer megjelent az a tudás, hogy felhasználja az embereket.
"Régebben írtam, hogy a 12000 éves Göbekli Tepe és Karahan Tepe nemcsak egy egyszerű átmenet (mint Jerikó és Catal Hüyük), hanem egy speciális átmenet minőségi ugrásokkal, a művészien faragott, hatalmas monolitikus kőoszlopok, a napéjegyenlőségi, csillagászati vonatkozások, a közelben talált, táplálék megosztással kapcsolatos, társadalmi együttélésre utaló nyomok és a tipikus megalitikus építményekkel való rokonság miatt."
És természetesen a nemrég Göbekli Tepénél megtalált köszörűkövek, örlőkövek, ütőkövek miatt, amelyek a legorábbi mezőgaqzdasági kísérletet mutatják a történelemben.
Régebben írtam, hogy a 12000 éves Göbekli Tepe és Karahan Tepe nemcsak egy egyszerű átmenet (mint Jerikó és Catal Hüyük), hanem egy speciális átmenet minőségi ugrásokkal, a művészien faragott, hatalmas monolitikus kőoszlopok, a napéjegyenlőségi, csillagászati vonatkozások, a közelben talált, táplálék megosztással kapcsolatos, társadalmi együttélésre utaló nyomok és a tipikus megalitikus építményekkel való rokonság miatt.
A 10-20-30 ezer éve élt cro-magnoniaknak első sorban a létfenntartásukért kellett harcolni, mellette faraghattak vagy díszíthették a sziklák falát. Kisebb csoportokban éltek, és nem nagyon tudtak eltartani plusz embereket (esetleg egy-két embert: gyógyító, sámán), akik nem veszik ki magukat a munkából. Mikor jön az írás, a civilizáció, a szakrális állam, létrejön egy kaszt, a papoké...
Sőt, annyit tennék hozzá, hogy a jégkori őseink képességei nem csak hogy olyanok voltak, mint a mai emberé, hanem talán jobbak is. A fizikai képességeik biztos jobbak voltak, ha túlélték az akkori viszonyokat, és bizonyosan, magas, erőteljes emberek voltak. A szellemi képességeik, túlélési ösztöneik is legalább olyan volt mint a miénk, ha nem jobbak. Egyszerűen ösztönösen tudták, mit tegyenek, ha egy kardfogú tigris üldözné őket. Ezt mi se tudjuk (ha visszadobna egy időgép az akkori korokba), egy mai vadász se tudja (aki rögtön a fegyvere után nyúlna, ha lett volna ilyesmi 15 ezer éve)...
Szerintem a holocén emberének az utolsó 10000 évben sokkal könnyebb volt elindítani egy modern tudományos fejlődést, mint a jégkorszak emberének. A holocén embernek számos előnye volt a tudományos fejlődés szempontjából. Az éghajlat stabilabbá vált, a környezet kevésbé volt kiszámíthatatlan, és az élelmiszerellátás és a túlélési stratégiák fejlettebbek és sokoldalúbbak voltak. Ez lehetővé tette az emberek számára, hogy nagyobb hangsúlyt helyezzenek a kulturális és technológiai fejlődésre (nagyobb területek meghódítására, benépesítésére is!), beleértve a tudomány és az innováció területeit is.
Én inkább - kissé leegyszerűsítve - úgy fogalmazok, hogy a holocén emberének már volt lehetősége a modern tudományos fejlődés beindításához (természetesen a jégkori tudományos forradalmak alapjain), a pleisztocén emberének nem volt erre lehetősége. De a modernnek mondott csillagászat, mezőgazdaság és kézművesség alapjait le tudták rakni.
„De a legfontosabb, hogy egy sokkal változékonyabb, zordabb, szélsőségesebb hatásokkal járó éghajlati-természeti körülmények között éltek a jégkorszak keretei között, ahol a legfontosabb cél nem a "modern" tudományos fejlődés beindítása, hanem a fennmaradás, a szélsőséges természeti feltételekhez és a rendelkezésre álló erőforrásokhoz való szakadatlan alkalmazkodás volt az elsődleges szempont!”
Az igaz, hogy az éghajlati viszonyok változóak, de a túlélés szempontjából az csak egy tényező a sok közül. Amikor már volt ideje az embernek újításokon agyalni, mert nem kellett egész nap a betevőért gürizni, na akkor valósultak meg az előrevivő ötletek.
Az intelligencia szempontjából nincs alapvető különbség az ősi (jégkori) emberek és a mai emberek között. A génkészletük, a rendelkezésre álló fizikai és szellemi potenciális adottságaik, vagyis a lehetőségeik, a képességeik legalább olyan voltak (sőt, akár még fejlettebbek is lehettek bizonyos területeken), mint a mai emberé. A jégkori ember rendelkezésre álló eszközök és technikák sokkal egyszerűbbek és kevésbé fejlették voltak, mint a mai modern technológia. Az őskori társadalmaknak másféle szokásaik, hagyományaik és társadalmi struktúrájuk volt, mint a mai társadalmaknak. Az emberek életmódja, vallási és szertartási gyakorlataik is mások voltak. De a legfontosabb, hogy egy sokkal változékonyabb, zordabb, szélsőségesebb hatásokkal járó éghajlati-természeti körülmények között éltek a jégkorszak keretei között, ahol a legfontosabb cél nem a "modern" tudományos fejlődés beindítása, hanem a fennmaradás, a szélsőséges természeti feltételekhez és a rendelkezésre álló erőforrásokhoz való szakadatlan alkalmazkodás volt az elsődleges szempont!
„Szóval a jégkori vadász szerintem ugyanolyan intelligens lehetett akár egy mai ember, csak a háttértudás mértéke az ami hiányzott alóla, az a tudás, ami az elkövetkező 10-15 ezer év során fog felgyűlni. Elég ha arra gondolunk, milyen egyszerű dolog a kerék, de egyszerűen ennyi intelligenciával még se jöttek rá évezredekig... (sőt, Ó-Amerikának mi mutattuk meg, pedig ár írtak, csillagászkodtak és piramisokat emeltek).”
Az a tény, hogy az emberi intelligencia, tudástartalom korszakokhoz köthető, az emergenciát, a „meg érettséget” követő felbukkanást igazolja. Tulajdonképpen, be kell érnie egy szellemi korszaknak ahhoz, hogy magasabb szintre léphessen. A kerék feltalálása is egy szintugrást jelentett az emberiség számára. Vannak dolgok, amiket nem lehet kitalálni, feltalálni, hanem csak kiérdemelni. Amikor a felgyülemlett tudást szintetizálva, kiérdemeljük a fejlődést, a továbblépést. Az ember számára az intuíció, egy ajándék, amit az elvégzett munka után kiérdemel. Ez az ajándék az, ami már nagyon hiányzik az emberiség számára, mert még nem érdemelte ki. Ideje lenne szintetizálni. !
Volt már itt szó a csillagképek régiségéről. Hiszen az ember az kőkorban, mikor még nem volt közvilágítás, gyakran vizslathatta az egét, s konstatálhatta, hogy a kép változik. Innen még hosszú az út a "csillagászatig".
Viszont ma a legrégibb sziklafreskó egy vaddisznót ábrázol Indonéziából, amit 45 ezer évesnek saccolnak. Így annyira nem érdemes, valamiféle szuperintellines emberekről beszélni 200-250 ezer évvel ezelőttről. Göbekli Tepe 11-12 ezer éves maradványai nagyszerűek a későbbi (!) megalitikus dolmen-rakókéhoz képest, de ők is amolyan előszele az első civilizációknak. Egy fejlett civilizáció alapvető ismérve az írás és a használható matematika (ahogy ma is). Ettől ők messze álltak.
Úgy látszik a csillagok nézése, a kőtömbök cipelése, a hajózás, a művészeti érzék mind sokkal korábbiak, mint az írás és a matematika.
Egyébként a nyugat-európai őskori barlangképek közt felbukkanó altamirai bölényt (38 ezer éves), Mas d'Azil-i vadul nyerítő lónak faragványát (13 ezer éves) viszonylag tökéletesebbnek tartom a Göbekli Tepe kőfaragványaitól (művészi tökéletességben):
Szóval a jégkori vadász szerintem ugyanolyan intelligens lehetett akár egy mai ember, csak a háttértudás mértéke az ami hiányzott alóla, az a tudás, ami az elkövetkező 10-15 ezer év során fog felgyűlni. Elég ha arra gondolunk, milyen egyszerű dolog a kerék, de egyszerűen ennyi intelligenciával még se jöttek rá évezredekig... (sőt, Ó-Amerikának mi mutattuk meg, pedig ár írtak, csillagászkodtak és piramisokat emeltek).
Ami azt illeti, a Nap sugárzása még csak ezután fog felerősödni, amikor a vörös óriás fázisába lép.
„Lehettek más keringő égitestek is a naprendszerben. Az egész naprendszer is halad valahonnan valahová a hatalmas Univerzumban.”
Amennyiben beigazolódik, hogy létezik az X bolygó, az egész Naprendszerre vonatkozó szimulációkat lehet végezni a jövőre és múltra visszamenőleg is. Játszunk el a gondolattal, valós létező az X bolygó. Egy hosszan elnyúló ellipszis pályán kering a Nap körül, ráadásul a Merkúrhoz hasonló rozetta-pályán. Ennél fogva lehetséges egy olyan bolygó együttállás, amely megháborgatja még a belső bolygók pályáját is. Így előfordulhatott valamikor réges régen, hogy a Vénusz is közelebb került a Naphoz. Mivel a rendszer egyensúlyra törekszik, a „kilengések” csillapodnak. Ha sikerül megpillantani az X bolygót, talán még a pályasíkját is meg lehet állapítani, az egyéb adatokból, mint a tömege, sebessége. Olyan szimuláció készülhetne, amiből kiderülne mikor várható egy újabb Napközeli háborgatás. Ha igazak a legendák a Nibiruról, akkor az is kiderülhet a bolygóról, hogy lakható volt, vagy nem. De erre nem sok esélyt látok.;-)
Talán régen a Nap kevésbé sugárzott, a legközelebbi égitesten (Merkúr) volt életnek megfelelő körülmény, aztán haladt kifelé a Nap sugárzása erősödésével. Lehettek más keringő égitestek is a naprendszerben. Az egész naprendszer is halad valahonnan valahová a hatalmas Univerzumban.
Ha valóban volt egy bolygót beborító óceán a Vénuszon, akkor az élet akár ott keletkezhetett először a Naprendszerben. Még az is lehet, hogy a Föld és a Mars is közrejátszott benne, a pánspermia utazgatásaival. Ennek a gyors vízvesztési folyamatnak, lehetett egy kozmikus karambol a kiváltó oka azzal, hogy a becsapódástól rengeteg víz került a légkörbe, és heves vulkáni tevékenységet indított be.
„A Vénuszon mindez a következőképp játszódott le: a planétának a Naphoz való közelsége miatt megnőtt a légköri vízgőz szintje, amelyet a napfény aztán oxigénre és hidrogénre hasított. A hidrogén pedig tehát az űrbe távozott (mint a mostani tanulmányból kiderül: például tehát a HCO+ molekula hatására), vagyis a bolygó víz körforgása nem tudott stabilizálódni, és a Vénusz légköre, amely feldúsult szén-dioxiddal, intenzíven megtartja a hőt, ami hozzájárul a borzalmasan forró felszíni hőmérséklethez.”
Amennyiben a kozmikus karambol következtében a Vénusz egy kicsivel is közelebbi pályára került a Naphoz, az beindíthatta a vízkörforgás egyensúlyának elvesztését, a vulkáni tevékenységtől pedig, a légkörének szén-dioxiddal való feldúsulását. Ez csak a laikus elképzelésem.
Ha valóban volt egy bolygót beborító óceán a Vénuszon, akkor az élet akár ott keletkezhetett először a Naprendszerben. Még az is lehet, hogy a Föld és a Mars is közrejátszott benne, a pánspermia utazgatásaival. Ennek a gyors vízvesztési folyamatnak, lehetett egy kozmikus karambol a kiváltó oka azzal, hogy a becsapódástól rengeteg víz került a légkörbe, és heves vulkáni tevékenységet indított be.
„A Vénuszon mindez a következőképp játszódott le: a planétának a Naphoz való közelsége miatt megnőtt a légköri vízgőz szintje, amelyet a napfény aztán oxigénre és hidrogénre hasított. A hidrogén pedig tehát az űrbe távozott (mint a mostani tanulmányból kiderül: például tehát a HCO+ molekula hatására), vagyis a bolygó víz körforgása nem tudott stabilizálódni, és a Vénusz légköre, amely feldúsult szén-dioxiddal, intenzíven megtartja a hőt, ami hozzájárul a borzalmasan forró felszíni hőmérséklethez.”
Amennyiben a kozmikus karambol következtében a Vénusz egy kicsivel is közelebbi pályára került a Naphoz, az beindíthatta a vízkörforgás egyensúlyának elvesztését, a vulkáni tevékenységtől pedig, a légkörének szén-dioxiddal való feldúsulását. Ez csak a laikus elképzelésem.
„A régészek nemrég arra utaló jeleket találtak, hogy évszázadokkal a Gobekli Tepe megjelenése előtt a kőkorszakban élő vadász-gyűjtögetők a régióban kis, állandó településeket építettek, ahol közösen éltek, megosztva táplálékaikat. A megosztás társadalmat jelent. Csillagászat - mezőgazdaság - állandó települések, táplálék megosztása.... csak így lehetett."
Ezzel egyet értek. Szerintem is az asztrológiából fejlődött ki a csillagászat és a többi tudományág. A társadalommá alakuláshoz is hozzájárult a naptárszerkesztés, habár először, Hold naptárat használtak. ;-)
