„A Dzsószer lépcsős piramis belső architektúrája a vulkánszerű emelés elméletét támogatja, mert a piramis közepén található egy nagy, függőleges akna, amelyet 28 méter mélyen ástak ki. Ez az akna lehetett volna a központi emelő mechanizmus része, ahol a köveket fokozatosan emelték volna a piramis központi részéből kifelé.”
Szerintem, a nagy függőleges akna arra szolgált, hogy a földfelszín alatti járatok kitermelt anyagát a felszínre hozzák. A felszín feletti függőleges akna, mint „liftakna” szolgált volna? Még mindig nem értem, hogyan pumpálták volna bele a vizet, hogy azzal egy lebegő tutajon követ emeljenek egyre magasabb szintekre?
A Dzsószer lépcsős piramis belső architektúrája a vulkánszerű emelés elméletét támogatja, mert a piramis közepén található egy nagy, függőleges akna, amelyet 28 méter mélyen ástak ki. Ez az akna lehetett volna a központi emelő mechanizmus része, ahol a köveket fokozatosan emelték volna a piramis központi részéből kifelé. A piramis belsejében található alagutak és járatok hálózata lehetővé tehette volna a víz és a kövek mozgását. Ezek szolgálhattak a víznyomás szabályozására.
A Nagy Piramisnál más a helyzet. Itt még csak a piramis lábainál, illetve a Nílus Khufu-ágának kikötőin találtak csatornák nyomait. A piramisban még nem. Nem is írtam, hogy találtak volna, de én nem tartom kizártnak, hogy a jövőben változik a helyzet. Az is nagy eredmény, hogy az elődpiramisként számon tartott lépcsős piramisban már találtak erre utaló nyomokat.
Bár a Khufu-ág a Khufu piramis építése után elvesztette jelentőségét, a Khefren és Mükerinos piramisok építése során is nagy valószínűséggel alkalmaztak hasonló vízgazdálkodási megoldásokat és csatornákat, amelyek biztosították a szükséges vízforrást a kőtömbök szállításához és az építkezéshez.
Azt nem vitathatja senki, hogy a vízi úton történő szállítás energiahatékonyabb, mint a szánokon való vonszolás. Nekem ez a „vulkánszerűen”, függőlegesen való felemelés gyanús. Mint említettem a közlekedőedények elve alapján sokkal macerásabb, mint darukkal emelni a kváderköveket. A Nílus áradásai, pedig csak pufferezhették, gátak közé gyűjthették a vizet a hajózáshoz. A 60-140 méter magas piramisokhoz ugyan ilyen magas gátakra lett volna szükség. Csatornák nyomait ma is találhatnak, de ilyen magas gátakra még utalások sincsenek.;-)
Volt olyan elmélet is hogy azért épitettek piramisokat a fàraok hogy a foldmuveseket foglalkoztassàk abban a periodban amikor a nilus àradàsàtol fuggoen nem volt mit csinàlniuk és némi jovedelemhez jussanak.
Az ókori Egyiptomban a víz felhasználása már bevett gyakorlat volt az öntözésben és a szállításban (lásd Nílus Khufu-ág projekt vitathatatlan bizonyítékai), így logikus lépés lehetett ezt a technológiát alkalmazni az építkezés során is! A másik a könnyebb mozgatás, az emberek rendkívüli fizikai megterhelésének kiváltása és a munka hatékonyságának maximalizálása prioritás lehetett akkoriban, amikor közismerten nem rabszolgák dolgoztak a piarmisokon. A víz felhasználása révén kevesebb fából és más nyersanyagból készült emelő és támasztószerkezetre volt szükség. A Nílus áradásai és a meglévő csatornarendszerek lehetőséget biztosítottak a víz felhasználására.
Miért előnyösebb vízzel követ emelni mint nélküle? Sok fát, felfújt ballont kellett a kő alá pakolniuk, mindezt stabil úszást biztosító módon a szabadvízműveseknek.
A piramis projekt tanulmány egyik képe sokatmondó. A képen látszik, hogy a Nagy Piramis körül is található egy csatorna maradványa (úgy tudom, ennek ma is megvannak a nyomai), amelyet nyilván építési célokra használtak. Ez arra utalhat, hogy két irányból is úsztatták a köveket a piramis körüli csatornába. A térkép azt mutatja, hogy a Nílus nyugati ága mellett több csatorna is futott, beleértve a Khufu kikötőt. 3 kikötőt is mutat a kép.
1. Khufu kikötője (Khufu Harbor) - Elsődleges fogadópont a Nílus felől érkező anyagok számára. Innen a csatornákon keresztül szállították tovább az anyagokat a piramis lábához.
2. Halotti templom (Mortuary Temple) kikötője: A piramis keleti oldalán, közel a Halotti Templomhoz, amely a piramis komplexum része volt.
3.Szfinx templom kikötője (Sphinx Temple Harbor): A Szfinx közelében, annak templomai keleti oldalán található kikötő, amelyről a történelmi források is említést tesznek.
A Dzsószer piramisánál talált bizonyítékok (1. a Gisr el-Mudir nevű struktúra és a környező csatornák, 2. a száraz árok déli szakasza olyan struktúrákat tartalmaz, amelyek megfelelnek egy víztisztító rendszernek (ülepítő medence, tározó medence, tisztítórendszer), 3. a piramis belső szerkezetei alapján feltételezik, hogy a köveket egy központi magból „vulkánszerűen” emelték fel, felhasználva a víz felhajtóerejét - hidraulikus emelő rendszer) .... alapján lehetséges, hogy hasonló rendszereket alkalmaztak a Nagy Piramisnál is.
„A "vulkánszerű módon történő kövek felemelése" a tanulmányban arra utal, hogy a köveket egy központi helyről emelték fel, hasonlóan ahhoz, ahogyan a magma a vulkán központi kürtőjén keresztül tör fel.”
A közlekedőedények elve szerint, vagy külső nyomásra, vagy horizontális elmozdulásra,(billentésre) változik meg a vízszint. Ha egy víztározót olyan magasra építenek, mint egy építésre váró piramis magassága, akkor „feltutajozhatják” egyenként a köveket egy nem szivárgó csatornán, a kívánt szintre. Ez a művelet annyi időbe telik, mintha tucatjával felhúznák őket egy szinttel feljebb a munkások? Nem hinném.
A Dzsószer lépcsős piramis építése során alkalmazott technológiákról számos elmélet létezik. A The Step Pyramid of Djoser in Saqqara, Egypt című tanulmány előszava (abstractja) szerint a Dzsószer lépcsős piramisának építése során hidraulikus emelőrendszert alkalmazhattak.
A transzdiszciplináris elemzés alapján a közeli vízgyűjtők feltérképezése során kiderült, hogy az egyik magyarázatlan szakkarai struktúra, a Gisr el-Mudir körítőfal, ellenőrző gátként szolgálhatott, amely üledéket és vizet gyűjtött. A topográfia alapján valószínűsíthető, hogy a Dzsószer komplexumtól nyugatra egy időszakos tó létezett, amely vizet biztosított a 'Száraz Árok' számára, amely körülveszi a piramist.
Az árok déli szakaszában egy monumentális, lineáris sziklába vájt szerkezet található, amely egy vízkezelő létesítményhez szükséges műszaki követelményeket egyesíti: egy ülepedő medencét, egy tároló medencét és egy tisztítórendszert. A Gisr el-Mudir és az árok déli szakasza egy egységes hidraulikus rendszerként működött, amely javította a víz minőségét és szabályozta az áramlást gyakorlati és emberi igények kielégítése céljából.
Végül, a lépcsős piramis belső architektúrája egy eddig nem ismert hidraulikus emelési mechanizmusnak felel meg. Az ókori építészek valószínűleg a piramis közepéről emelték fel a köveket vulkánszerű módon, a 'Száraz Árok' déli szakaszából származó üledékmentes víz segítségével. Az ókori egyiptomiak híresek voltak a hidraulika terén való úttörő munkájukról, például csatornák építéséről öntözési célokra és nagy kövek szállítására szolgáló bárkák használatáról. Ez a munka egy új kutatási irányt nyit meg: a hidraulikus erő használatát a fáraók által épített monumentális struktúrák felállításához.
A "vulkánszerű módon történő kövek felemelése" a tanulmányban arra utal, hogy a köveket egy központi helyről emelték fel, hasonlóan ahhoz, ahogyan a magma a vulkán központi kürtőjén keresztül tör fel. Az elmélet szerint a hidraulikus rendszer a piramis közepén található központi emelőszerkezetként működött, amely a vizet és az építőanyagokat vertikális irányban mozgatta. A köveket különböző szintekre emelték, ahol átmeneti platformok és tartószerkezetek segítségével fokozatosan magasabbra helyezték őket.
A gízai plató mellett azonosították az akkori Nílustól a piramisokig vezető, ma már kb. 10 méterrel a föld alatt lévő csatornarendszert, amelyen hidraulikus emelőként a Szfinx templomok keleti aljáig szállították a mészkőtömböket pl Turából. (4600 éve a Nílus nem 7 km-re, hanem kb. 1 km-re folyt a gízai platótól).
A Nagy Galéria szerkezeti elrendezése a Nagy Piramisban rendkívüli mérnöki megoldásokat mutat. A 26 fokos lejtés szokatlanul meredek a korabeli építészeti struktúrákhoz képest. A Nagy Galéria 153 láb hosszú és 28 láb magas, ami lenyűgöző méreteket jelent egy belső folyosó számára. A Nagy Galéria a Királyi Kamrákhoz vezet, és része annak a bonyolult belső elrendezésnek, amely a piramis stabilitását és funkcionális használatát is biztosítja.
„A matéria számára a minőség transzcendens. Semmit nem jelent, hogy az ember és a csimpánz génállománya 98 százalékban azonos, mert a lényeg a fennmaradó két százalékban lakik. Az ember ott kezdődik, ahol a biológia véget ér.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy az ember puszta fénylény. Hogyan lehetne hát az emberről való beszédnek olyan formát találni, mely egyben a lét öntőformája? Hol kezdődünk, és hol végződünk magunkban?”
Az embert úgy lehet megkülönböztetni az állattól, hogy ő az Isten képre hasonlatos. Először megszületett a kozmikus ember, (Isten önképe) majd a porból, sárból gyúrt testet, amibe belehelte a szellemi testét, életet adva az anyaginak. Így lett az Ember a teremtés koronája. Mindezt persze megelőzte az anyagi teremtés minden formája, beleértve a növényeket és állatokat, a maguk rendje szerint. A különbséget a minőségi szint jelenti ember és állat között.
„A humanista tradíció, mely az embert a világ uraként és értelmeként fogta fel, éppen esze okán látta a nagy létpiramis zárókövének az emberi fajt.”
Az a nagy kérdés még válaszra vár, hogy a mesterséges intelligencia, a hardver és szoftver párosa mikor kerekedik fölénk? Lesz-e a zárókőre helyezve egy adó-vevő torony, vagy minden a „felhőben” zajlik a fejünk felett?
„A logosz azonban nemcsak beszédet és észt jelent, hanem - Heidegger mutatja ki - magát a létet is. És az ember nem olyan állat, aki mellékesen még beszélni is tud, hanem olyan lény, amelyet a logosz őriz. Az emberi lét az állati léttől gyökeresen különbözik, hiszen beszédfogalom is. Hogyan találhatnánk meg azt a beszédet, amely hitelesen sarjad ebből a magból, az emberi lét felé vezetve bennünket?”
Amennyiben az emberi lét egy transzcendensből eredő „kísérlete” Istennek, úgy még nem zárult le a kísérlet. Lehetséges, hogy az M I fogja lezárni a kísérletet, megmentve bennünket az önpusztítástól? Vagy valóban eljön Armageddon csatája, ahol a győztes mindent megnyer, még a halhatatlanságot is?
"Semmit nem jelent, hogy az ember és a csimpánz génállománya 98 százalékban azonos, mert a lényeg a fennmaradó két százalékban lakik."
Ne felejtsuk el hogy az ember szoban vagy iràsban esetleg azt bemutatva àtad sok informàciot a gyermekeinek...ezért aztàn mikor egy sokkal alacsonyabb szintu kulturàbol szàrmazo személy lehetoséget kap koztuk élni, azt az érzést kelti hogy ugyanolyan kultura létrehozàsàra képes mint befogadoi...Valojàban csak a magasabb szintu kultura nyujtotta lehetoségeket hasznàlja ki pedig o maga képtelen lenne hasonlot létrehozni. Napjainkban a buszke indiàn fonok puskàt kést tomahawkot (acél) mutat fel lovon ulve...a valosàgban mindezek a stàtusz szimboumok fegyverek a lovat is ideértve csak a fehér ember érkezése miatt elérheto szàmàra. Tehàt a tudàs az eszkozok àtadàsa jelentos mértékben lecsokkenti a "làthato" kulonbségeket a kulonbozo ethnikumok kozt... a valosàgban azonban ez igen jelentos tud lenni.
A modellezett képekkel és aprólékos díszítéssel, a veracruzi csőfurulyák az esztétika és a zenei funkcionalitással a forma tour de force-át alkotják, amely ügyesen egyesíti egy egyedi vizuális és auditív alkotásba. A cső alakú fuvolákat egy vagy két összekapcsolt hangcső jellemzi. A tengelye(i) mentén vagy a végén két félkör alakú korong vagy egy teljes korong található, amelyek középpontjában egy modellezett rituális végrehajtó vagy egy valószínűleg szimbolikus identitású zoomorf található. Az ókori Veracruzból nem maradt fenn mítosz, amelyben szerepel a pekari, bár a kortárs dél-mezoamerikai maják körében ez az állat a kozmosz oszlopaihoz kötődött, és a különböző nemesek elit névszavaikba is beleírták a nevét. Az északnyugat-mexikói Huicholban a pekarit a földistenhez kötik. Ezek a Veracruz fuvolák arról nevezetesek, hogy cső alakú kamrájukban agyagpellet található. A kis agyaggolyók hátborzongató, kavargó hangot adnak ki fuvolázáskor, bár ügyességre van szükség ahhoz, hogy a hallási jellemzők teljes skáláját kiváltsa ez a szerkezeti újítás. A fuvola magas színvonalú kivitelezése és részletgazdag, szimbolikus díszítése azt sugallja, hogy társadalmi és rituális jelentőséggel bír, mint különleges hangszer, amelyet jelentősebb, rejtett rítusok alkalmával, nem pedig közönséges nyilvános szertartásokon használtak.
Arany dísz:
Ezen a díszen egy Decapitator istenség látható (az istenek egymás között, vagy természetfeletti lényekkel, emberekkel zajló csaták során az ellenfelet lefejezték. (Az istenek egy félhold alakú kése van.) Aranyötvözet, türkiz és spondylus kagyló.
Kristály nyaklánc:
Az ókori kolumbiai közösségek sámánjai számára a hegyikristály áttetsző minősége miatt volt kívánatos, amely bizonyos fényben színesen villódzik, mintha tűz gyúlna benne. A kristály reflexiós tulajdonságai természetfeletti energiát szimbolizáltak. Ez a lenyűgöző hegyikristály nyaklánc vizuális tulajdonságaiban éppoly gyönyörű, mint ahogy eredetében titokzatos. Az aranyfigurák elkészítése – vékony fémlemezek kikalapálásával – azt jelzi, hogy a művész a kolumbiai ősi Tolima néphez tartozik. A Tolima régió aranymunkáit erős geometriai formák jellemzik, amelyek stilizált ember- és állatrészeket egyesítenek. Az itt található kis figurák mindegyikének háromszögletű, madárszerű farka van, jelezve, hogy istenséget vagy más természetfeletti lényt ábrázolhatnak. Ezt a stílust néha "invazionistának" nevezik, mert az Amazonasból, az Andokon át a régióba érkezett emberek stilisztikai hatását mutatja. A nyaklánc hegyikristály gyöngyeinek alapanyaga azonban csak a lelőhelyektől messze északra található régióból származik. Ez az egyedülálló anyagkombináció azt jelzi, hogy vagy az aranyat, vagy a kristályt körülményesen, talán kereskedelem által szerezték be azért, hogy elkészítsék ezt a fontos szimbolikus ékszert.
Templom makett:
Guerrero mezcalai szobrászati stílus a geometriai absztrakciót hangsúlyozza mind az emberi alakokban, mind az építészeti modellekben. Kevés példát találtunk eredeti környezetében, így a stílus funkciója, jelentése, sőt időtartama is rosszul definiálható. Hozzájárul a kronológia kérdéséhez, hogy más mezoamerikai népek a késői formáció utolsó századaitól a késő posztklasszikus időszakokig (i. e. 200-1500) szerezték be és őrizték meg ezeket a műveket örökségként. Mexikó-szerte találták meg őket, és nagy számban ásták ki a Templo Mayor rituális ládáiból, a tizenötödik századi mexikói (aztékok) Tenochtitlan fő templomában. A huszadik században a minimalista mezcalai műalkotások lenyűgözték Miguel Covarrubias mexikói művészt és kultúrtörténészt, aki előszeretettel hasonlította őket más szobrászati hagyományokhoz, például az ókori Görögország ünnepelt kükladikus stílusához. Ez a példa a tipikus mezcalai négyoszlopos szerkezetet mutatja be egy piramis alakú platform tetején, amelyet köténylécek tagolnak a legfelső szinten. Az oszlopok közötti középpontban egy központi lépcső vezet be a szerkezetbe. Az enyhén lejtős tető tetején két alak áll. Guerreróban azonban nem maradt fenn ilyen típusú épület, ami nyitva hagyja a kérdést, hogy ez a faragvány hűen reprezentálja-e a régió formatív és klasszikus korszakbeli építészeti hagyományait. (Vagy honnan származhat?)
Még egy percet áldozzunk a majmokra. Abban a linkben írták,, hogy ezek a főemlősök már stressz levezetése céljából is közelednek egymáshoz. Tudósok megfigyelték, hogy az emberszabású-csoportok hajlandók összedolgozni, és a bonobók szexszel oldják fel a konfliktusokat. További jó kukkolást a tudósoknak, most pedig bemásolok ide egy régi újságkivágást:
" Csányi Vilmos az emberlét biológiai alapjairól beszél. Amikor azt hallom, hogy egy természettudós az emberlét alapjairól tart előadást, megszólal bennem a metafizikai sziréna. Ha az embert a biologikum, az állat felől próbáljuk megérteni, akkor elég hamar elnémulunk. Ennek a vizsgálódásnak - mely egyébként, mivel módszere természettudományos, velejéig kvantitatív - nincs érzéke a kvalitáshoz. A matéria számára a minőség transzcendens. Semmit nem jelent, hogy az ember és a csimpánz génállománya 98 százalékban azonos, mert a lényeg a fennmaradó két százalékban lakik. Az ember ott kezdődik, ahol a biológia véget ér.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy az ember puszta fénylény. Hogyan lehetne hát az emberről való beszédnek olyan formát találni, mely egyben a lét öntőformája? Hol kezdődünk, és hol végződünk magunkban?
Lehetséges, hogy éppen a beszédként értett logosz az emberlét, az önkutatás sarokpontja. A régiek úgy mondták, az ember dzóon logon ekhon, azaz olyan élőlény, amely rendelkezik a logosz képességével. Ez a felfogás hosszú évszázadokig uralta az európai emberképet. Egyszerűen fogalmazva: az ember eszes állat. A humanista tradíció, mely az embert a világ uraként és értelmeként fogta fel, éppen esze okán látta a nagy létpiramis zárókövének az emberi fajt.
A logosz azonban nemcsak beszédet és észt jelent, hanem - Heidegger mutatja ki - magát a létet is. És az ember nem olyan állat, aki mellékesen még beszélni is tud, hanem olyan lény, amelyet a logosz őriz. Az emberi lét az állati léttől gyökeresen különbözik, hiszen beszédfogalom is. Hogyan találhatnánk meg azt a beszédet, amely hitelesen sarjad ebből a magból, az emberi lét felé vezetve bennünket?
Nem a természettudomány, hanem a filozófia útján. És ahol a filozófia véget ér, onnan indul egy keskeny erdei ösvény. A költészeté. Ez nem ér véget sehol. A szavak egyszerűen átadják magukat a csöndnek. A beszéd, a gondolkodás magja, lényege ez a csönd. Az ösvényt elvarrják erdei növények, indák. "
A víz felhajtóereje, képes nagy terheket fenntartani, lásd a tankerhajókat! De szigetelt csövekben, járatokban felemelni, ahogy azt Panamában csinálják, a piramis magasságáig kell víztározót építeni. Van erre valami utalás, nyomok a homokban?;-)
Vannak olyan Indiai szent emberek, akik tartózkodnak a szextől, mert energiapazarlásnak tekintik. Más, vallási oka is lehet. A papi, szerzetesi cölibátusnak is más, (társadalmi, gazdaságpolitikai) oka van. Az élet, különben a túlvilági létre való gyakorlás.;-)
A kundalini kígyó a csakrákon keresztül juthat el az ezerszirmú lótuszig. Az maga a nirvána. A kundalini kígyó szexuális energia is, amit nem szabad lecsapolni. Meditációval és a hatha jógában ismert légzőgyakorlatokkal lehet terelgetni az útján. Ez egy élet gyakorlást jelent.
A vadlazacok egész életükben a nagy ívásra, (a Kundalini energia kiváltására) készülnek, arra vannak programozva. Ha sikerült elérniük a célt, azzal befejezik a „pályafutásukat”. Továbbadják a génjeiket, fenntartják a lazaclétet. A halott testük anyagából pedig, más létezők táplálkoznak.;-)
