itt nem ment vita a karantén alatti túrázásról.
Szabálykövető emberként a karantén alatti túrázással én nem tudok azonosulni. Hatósági karantén közben túrázni, egyáltalán a karantén helyszínét elhagyni bűncselekmény, akár elzárással is büntethető. Szerencsére karanténba maximum 20.000 ember került az elmúlt 3 hónapban, úgymint a külföldről hazaérkezettek, vagy a fertőzöttekkel közvetlen kapcsolatba kerülőket (pl. családtagok). Ők tizennégy (14) napon keresztül csak pizzát ehettek, mert csak azt tudták betolni nekik a küszöb alatt. :) Két hétig se ki, se be, még a munkahelyüket sem látogathatták.
Ennél enyhébb megítélés alá esik a kijárási tilalom. Munkahelyi igazolással már például be lehet járni a munkahelyre. A magyar társadalom 99,8%-ára azonban a még ennél is jóval enyhébb megítélés alá eső kijárási korlátozás vonatkozott. Hogy csak a munkába járás példájánál maradjunk: dolgozni munkahelyi igazolás nélkül is lehetett járni. A Magyar Közlönyben megjelent, a kijárási korlátozásról szóló 71/2020 (III. 27.) kormányrendelet részletesen taglalta a lakóhely, a tartózkodási hely, illetve a magánlakás elhagyására feljogosító nagyszámú alapos indokot. Ezek közé tartozott az Egyéni szabadidős sporttevékenység, szabadidős célú gyalogos közlekedés külterületen, valamint a települések belterületén lehetőség szerint a zöldterületeken egyedül vagy ugyanazon háztartásban élőkkel közösen folytatható azzal, hogy másoktól legalább 1,5 méter távolságot kell tartani.. Ennek a helyszínét azonban a kormányrendelet nem korlátozta. Példaképpen: nem korlátozta, hogy én személy szerint az egyéni szabadidős sporttevékenységet vagy éppen a szabadidős célú gyalogos közlekedést a lakóhelyemtől 800 méterre lévő Gesztenyés-kert futópályáján, a lakóhelyemtől 2 kilométerre lévő Feneketlen-tó futópályáján, vagy éppen a lakóhelyemtől 250 kilométerre lévő Zempléni-hegységben végzem. Ergo: a fentiek alapján nem sértett jogszabályt az, aki túrázott az elmúlt három hónapban. Azzal persze még a magamfajta Facebook amish is szembesült, hogy Majka, Kasza Tibi, Tóth Gabi, vagy Rákóczi Feri (a veretes névsor vég nélkül folytatható) a feltétel nélküli otthon maradásra (önkéntes karanténra) ösztönözték lelkes követőiket.
Azt már csak zárójelben jegyzem meg, hogy a fenti kormányrendeletben a lakóhely elhagyására feljogosító alapos indokok közé besorolt a fodrász, a manikűrös szolgáltatások igénybevétele valószínűleg nem csak nálam árazta be a jogszabály komolyságát.
szokásos stílus,élvezeters beszámoló. grat' Úgy érzem,cikkgyanús :)
Adalék1 , érdekes ilyen öregebb Ikarusokat sokat látni Vas megyében. Mindig elgondolkodok,miért van ez így?
Adalék2 Hotel Ózon. Egykor a "boldog békeidőkben" szakszervezti üdülő volt,már akkor is lottónyereménnyel ért fel egy beutaló oda. Most meg ugyanez kell ,ha elakarsz tölteni ott 17végét. aztán HungarHotelses lett,majd egy balatoni csárda/szállodatulajdonos "privatizálta". Volt szerencsém egy ideig értékesíteni a cégcsoport szolgáltatásait. Hát mit mondjak a mátrai szállóba voltak meredek árak. Egyszer jutalomként családostúl eltölthettem ott pár napot.Nekem semmi nem volt drága,mindent a holding állt,csak a "kék sétékó bácsisból"nem ihattunk :D :D
Micsoda nosztalgikus érzések öntöttek, ahogy olvasom a leírásodat.
A Jászság észak-nyugati csücskében éltem le életem első 18 évét és számtalanszor pattantunk nyeregbe a haverokkal és kerekeztünk el Gyöngyösre. Aztán vagy fel gyalog a Kékesre és vissza busz, vagy fel busszal és le gyalog. Aztán visszakerekezés a Jászságba. Imádtam, imádtam és imádtam. Megunhatatlan volt. Persze akkor még csak egy örökhajtós 28-as "csepszonom" volt, de mások voltak az erőviszonyok is. Aztán amikor megismertem a Nejt, gondoltam elviszem "túrázni". Pont ezt választottam ki elsőre, amit leírtál. Nem lettem túl népszerű a brutál lejtő miatt, de aztán megszokta, hogy mellettem nem lehet "unatkozni".
Tény, hogy most már óvatosan kezelném ezt a szakaszt, pláne a megnövekedett "tömegem" miatt. Egyébként felfelé se egy leányálom, főként ha csúszik a talaj.
Igen, készültem is erre a részre, az öt évvel ezelőtti emlékek mit sem koptak az évek során, túrázói pályafutásom egyik legemlékezetesebb esését produkáltam ezen a lejtőn:
Idézet 2015-ből:
"Márai Sándor után szabadon:
Füveskönyv, avagy epizódok a Mátrai Rákóczi-túra bejárásról
1. rész A nagyarcú turistárul
A nagyarcú turista ismérve a lazaság, a már-már lenéző tekintet a többi turista felé, az enyhe nagyképűség, amellyel egy 20 km-es túrát indít a Kékesről Gyöngyös irányába, biztosan tudván hogy baj nem érheti őt, 20km nagyrészt lefelé, jól kijárt terepen, szép időben, mi az neki, bakfitty! Bizony lehetne az is, no de az ördög sosem alszik és mint tudjuk szeret elrejtőzni a részletekben... Például azon aprócska részletben amelyet túracipőnek hívnak, és amelyet a lenéző tekintetek osztogatása közben szépen benne is felejtett turistánk a kocsi csomagtartójában... sebaj, a rutin meg az évek, majd megoldja, kit érdekel! Hoppá, hüsi van picit, meg már esik is az eső, nagyarcú turistánk meg feszít itten az erdő közepin egy szál pólóban, tartalékban pedig még egy szál póló, más semmi... Kezd izgalmas lenni, de sebaj, a rutin meg az évek majd hozza ezt is!
A végső csapást az önérzetére a Kékes nyugati oldalának ordenáré meredek lejtője, (a Dédesváron kívül nem ismerek még egy ilyet!) a friss csapadék, egy pár laza rög, és néhány kósza szikladarab együttesen adja meg: Kissé már elbizonytalanodó, koránt sem olyan nagyképű turistánkat a tökéletes koncentráció sem menti meg a tökéletlen ruházat okozta nehézségektül, a sima talpú utcai cipő csusszan mint a korcsolya, repül a nehéz kő, kit udja hol áll meg, s kit hogyan talál meg... Mint mindenki, turistánk is ismeri azokat a pillanatokat mikor a másodpercek óráknak tűnnek, ismeri bár, de nem kedveli... érzi hogy bokájának találkozása szikla úrral nem volt túlságosan szívélyes és barátságos, így aztán egy picit mozdít balra, oké, picit mozdít jobbra, annyira nem oké, még egyszer mozdít, na talán most...
Fél óra múlva turistánk, immár nagy arcának teljes mellőzésével bandukol be Mátraházára, bokája még kissé sajog, lelke -saját hülyesége miatt- még kissé háborog, de rövid pihenő után megtépázott ruházatát és önbizalmát rendbe hozván továbbindul Mátrafüred felé, immár sokkal több alázatot és tiszteletet táplálván a Mátra bérceinek irányába..."
A sárga jelzés a Mátra egyik legmeredekebb lejtőjén a Sombokornál ereszkedik le Mátraháza felé, ez valami iszonyú, lehet hogy felfelé sokkal nehezebb, de hogy sokkal biztonságosabb is lehet az biztos.
Így igaz, nagyon meredek a lejtő, és az út állapota is rossz. Szerencsétek van, hogy nem ott kaptátok el az esőt...
2015-ben már egyszer megcsináltam, most hogy ketten mentünk jól jött a helyismeret, ezzel együtt nagyon élveztem, igazi élménytúra volt, főleg ebben a változékony időben.
Gyöngyösön direkt megkerestük a Rákóczi szobrot is, bár ha jól láttam ide már nem jön el a sárga jelzés, ugyanakkor a füzet említi.
Sokat olvasni a Mátrában előforduló anomáliákról, a kisvasút terén éppen úgy mint más témákban, kár hogy a magántulajdon ennyire felülírja a dolgokat.
Az Országos Kék nekem az marad ami eddig is volt, tőlem fejre állhat akárki, elkeríteni nem hiszem hogy el fogják a sípályát. Bár az ördög sosem alszik.
Érdekesség hogy a '30-as években a hőskor legelején Sombokor felé ment a kék jelzés, de ez rövid életű volt.
Az is érdekesség hogy Mátraháza eredetileg a Mátra Egylet Pagodája által lett a "Mátra Háza", a nevét is innen kapta az (üdülő)település ismereteim szerint.
Az Ózon Hotelnél valóban a jelzés vol ott előbb. Pontosabban az elődjének, a MÁV-üdülőnek az udvarán haladt keresztül a jelzés. Az átépítés idejére kérték, hogy tereljük kerülőútra, de amikor kész lett a szálloda, magától értetődően engedték meg (sőt kérték), hogy helyezzük vissza a jelzést.
Csak jó példaként írtam le, hogy így is lehet.
Sajnos 2 km-rel föntebb Mátraháza tönkretevője az egyébként emberemlékezet óta ott vezető OKT jelzését sem viselte el.
Az öreg Ikarus alig bírt felkapaszkodni Gyöngyösről a Kékestetőre, roskadásig volt túrázókkal, köztük kb egy tucatnyi vándortáboros pólóban feszítő lurkóval akik a Kékes-Galya túrát tervezték, Galyatetői alvással, jó nagy zsákokkal, plusz Kókusszal a birkatürelmű labradorral. Nagyon jó hangulat volt a buszon, megadta az alaphangot a túrához.
1. az öreg Ikarus a szanatóriumnál pihen (timetable-nek ajánlva :-) )
2. Sombokor brutális lejtője következik, a kilátás pazar
3. rázendített a zivatar
A sárga jelzés a Mátra egyik legmeredekebb lejtőjén a Sombokornál ereszkedik le Mátraháza felé, ez valami iszonyú, lehet hogy felfelé sokkal nehezebb, de hogy sokkal biztonságosabb is lehet az biztos. Szlovák turistacsapat jött itt felfelé, ők tudhattak valamit...
Mátraháza után telibevert az eső, a Kecske-bérc kilátása Kékes felé azért még megvolt, majd egy félórás bőrig ázást követően a Hotel Ózon fullos-puccos kávézójában szárítkoztunk. A sárga jelzés ugyanis pontosan a hotel udvarát szeli át Mátrafüred felé, szerintem a jelzés volt itt előbb, ezért. Hát ez bizony más világ, londíner, nyitott lift, medencék, kávé 700-ért, mi meg csak úgy bőrig ázva röhögcséltünk, ami azért volt érdekes, mert mintha irigykedve figyeltek volna az amúgy kissé unottan üldögélő szállóvendégek...
1. jó helyre épült a szálloda az biztos, előttünk az Alföld, mögöttem az étkező a Kékesre néz
2. kilátás a Hanák-kilátóból az eső áztatta Gyöngyösre
3. a Sár-hegy felé kereszteztük a Mátravasút sínjeit is
Nem sokkal később már a Hanák-kilátóról figyeltük ahogyan Gyöngyöst veri a zuhi, majd Mátrafüred után a Sár-hegy lábánál lapuló Szent-Anna kápolnánál tartottunk újabb pihenőt. A Sár-hegyen gyönyörű idő fogadott, a távolban a jól felismerhető formájú Nagy-Eged lábánál feltűntek Eger házai is a felhők közül kikukucskáló nap sugaraiban fürödve.
A felhők és a napsütés pazar fény-árnyék játékában gyönyörű volt az amúgy levezető szakasznak számító Sár-hegy-Gyöngyös szakasz, 19 kilométer után jókedvűen értünk be Gyöngyösre a Rákóczi-szobornál parkoló autónkhoz.
Mivel az én stílusom a magányos, sátorozós, többnapos túrázás, számomra ez egyenértékű volt a "maradj otthon" célkitűzésével. A munkaidőmet 50 emberrel együtt töltöm, míg a 4 nap túrázás alatt talán ha 10 emberrel találkoztam összesen. A munkába (a meleg időt kivéve) tömeg-közlekedve járok dolgozni, így a vonatozást sem tartottam kizáró oknak. Persze akinek más a szokása, más helyzetben van, lehet, hogy jobb volt ha otthon maradt.
Én azt hiszem, ebben a helyzetben is a logikus megfontolás volt a legcélravezetőbb iránymutató.
Mivel nekünk nincs autónk, tömegközlekedni pedig nem akartunk (nem is javasolták), ezért "kénytelenek" voltunk a lakóhelyünk közvetlen környékét felfedező túrákat kitalálni (legtöbbször jelzetlen utakat is igénybe véve). Nagy élmény volt - és még nem is értünk a végére. Tanulságos volt, hogy a közelünkben is mennyi érdekes látnivaló és szépség van, amit csak ezen kényszer hatására láthattunk.
Meg is lepett, hogy itt nem ment vita a karantén alatti túrázásról. A Facebookon elszabadultak az indulatok a két tábor között.
Én nagyon szerettem volna a tavaszomat túrázással tölteni, de kibírtam, ha nem is könnyen, de otthon maradtam végig. De valahol megértem azt, aki autóval valahova odament, letúrázott, majd visszament nem valószínű, hogy ő lett volna a fő vírusterjesztő az országban. Nyilván a Facebookon való megosztás nem volt okos ötlet, mert rosszul érintette azokat, aki úgy döntöttek otthon maradnak.
Nagyon sok jó ügy alulról, civilekkel indult: lásd a természetvédelem és a természetjárás szép példáit. A pályázati projektek tehermentesítenék az elkötelezett embereket, mintegy jutalom az elkötelezettségükért. Ők a környezeti nevelés, a természetbarát életstílus és a szemléletváltás hiteles megjelenítői. Erről elfeledkezni, őket megkerülni nemcsak hálátlanság, hanem igazságtalanság és már középtávon is zsákutca.
Soha nem kutattam a természetjáró projektek pénzügyi oldalát. Éppen a barangolások kapcsán tudok olyan alföldi projektet, ahol addig tartott a munka és a "nagyívű perspektíva iránti lelkesedés", ameddig a pénz. Azóta se program, se karbantartás, sesemmi.
Csaxólok. És megerősítem az ilyenértelmű megnyilvánulásokat.
Én ugyan nem címeztem semmit 'oda' de akinek nem inge...
Azért úgy tűnik a többségnek az a véleménye, hogy nem a jó üggyel van a gond, hanem azzal, hogy a mellé állás kevés! Szóban meg főleg.
A táj szép, izgalmas senki nem vitatta, az útvonal sok helyen egyeztetés nélkül magán területeken megy, ezt a festők is leírták.
A Kárpát egyesület sem vállalta fel hivatalosan ezt az ügyet vajon miért?
Hova lett a pályázati pénz?
Miért nem csinálta tovább aki elkezdte?
Szóval vannak itt kérdések és az az igazság, hogy 15 éve semmi nem történik.
Ahogy én nem szeretek másnak ugrálni úgy nyilván más se fog pár ember kedvéért időt , pénzt, fáradtságot áldozni olyanok kedvéért meg főleg nem akiknek büdös a munka és erre még büszkék is.
Kérlek mutass rá a feltett egyszerű kérdésre született homàlyos semmitmondó válaszok érdemi részére.
Ezek csak lózungok. Az általunk kitalált jelzések közé nem illeszkedik a más ötlete, ehhez társul a régi rendszerben megszokott mindent meg tudunk magyarázni típusú mellébeszélés. Ennyi.
A csináld meg magad lemez is rendszeresen előkerül pedig ezt is unják már jópáran.
A százhuszonhatodik balatoni bohóckodás pedig engem teljesen hidegen hagy nem ennek kapcsán érdekklődtem.
De igaza van Tamásnak, hagyom, részemről a végszó
Akkor is azt mondom hogy sokkal szimpatikusabb egy jó ügy mellé odaállni mint megmagyarázni mondvacsinált ürügyekkel hogy miért kell megszüntetni azt aminek annyi a bűne hogy nem 'mi' találtuk ki.
Érdemes megnézni Szádvár esetét. Volt néhány lelkes ember akinek tetszett. Nem sok pontosan 1 fő, az elején. Túrákat szervezett oda és haverokat szerzett maga mellé. Talált is olyat akinek már ereje is volt. Hamarosan megalakult a Szádvárért Egyesület. Évekig saját erőből de törvényesen szabályosan dolgoztak. Aztán egyre jobban elismerték őket és pályázati lehetőségekkel is tudtak élni. Ma már konkrét régészeti felmérést is meg tudnak oldani és több leletmentést is megszerveztek.
Tették mindezt önzetlenűl, jó szándékkal és nyilván jókedvvel is, nem azt várták, hogy MÁS dolgozzon helyettük. Na ez az ami az Északi Zöld esetében mintha hiányozna.
<i>ismét megtudhatjuk hogy milyen kis buták is vagyunk</i>
Ez tetszik, legalább kiderül belőle, hogy nem az első eset az hogy valaki valamit kérdez, más valaki aki konkrétan tudja is az érdemi választ válaszol. A válasz nem tetszik 3 embernek és akkor kiakad a lemez. Nicket váltunk aztán kezdjük előlről, ez nagyon hasznos és nyilván előre viszi a természetjárást.
Haldoklik a 4. leghosszabb túramozgalom az Aligától Aligáig Gyalogos Balaton körtúra, nem találhatók a pecsételő helyek , megszűntek az utak, kinőtt a csalán stb. Kit érdekel. Pedig kicsit többen járták végig mint azt a zöldséget.
Vannak akiknek életelemük az, hogy csak nekik lehet igazuk, egyszerűbb azt hangoztatni mint tenni valamit.
Itt van pld. ez az új mozgalom, magán kezdeményezés! Egyszerűen csendben, önzetlenül adott valamit a természetjáróknak. Na ez az amire lehet mondani, hogy Köszönjük.
Szerintem itt kellene felfüggesztened ezt a vitát, mert érezni, hogy az indulat beszél belőled, és bele sem gondolsz, hogy azokat a 30 évvel ezelőtti utakat társadalmi munkában festették lelkes turisták, és nem 15ezerért, amibe valóban hatalmi szóval (még ha erről nem is tudsz) beleerőszakolták az ideológiailag kitalált, a meglevő rendszert teljesen felkavaró egybefüggő zöld sáv turistajelzést.
Olvasd csak el az ÉZ füzetet, hogy ki is volt a kiadója.
Gratulálok az újabb öntömjénező mellébeszélés-cunamihoz amelyben ismét megtudhatjuk hogy milyen kis buták is vagyunk mi akik rá mernek kérdezni egy eszetlen, öncélú döntés hátterére.
Csak ezt az áldozatos jelzésfestő dollgot hagyjuk már végre, én is szívesen feláldoznám a szabadidőmet 'önkéntesen! 15 ezerért kilométerenként hogy azt fessekk amihez kedvem van.
Mert a 'felsőbb cél' nehezen értelmezhető annak tükrében hogy a szabàlyokat is ti alkotjàttok.
Hatalmi szóval elveett belső út... te jó ég...ez nem a 60-as évek ám, esetleg a te fejedben, ami a retorikádból ki is tűnik.
Amúgy meg talán a határsávra gondolsz amire azt mondtad hogy soha nem volt bejegyzett turistaút?
Nem először írom le, hogy a tájékozatlan ember több kárt okoz, mint hasznot. Itt is ez történik. Kardoskodunk egy olyan dolog mellett, aminek az előzményeiről semmit nem tudunk. Dicsérünk egy ötletet, amit senki nem tagadott, de csak félig jutott el a végső megvalósításig. Támadjuk a döntéshozókat, de nem ismerjük a konkrét helyzetet. Magasztaljuk az utat, de még egyszer sem jártuk végig. Vádoljuk a helyi szervezeteket, mert ellehetetlenítették, lefestették, beszántották, halálra ítélték. De nem fogadjuk el a tényt, hogy tíz éven keresztül alig maroknyi ember járta végig, az egyébként még a jelvényszerző mozgalom szintjére sem jutott utat. Ledorongoljuk a megyéket, amikor tíz év múltán a hatalmi szóval elvett belső útjait ismét a turizmus szolgálatára felújította. Nem értjük, hogy mi az a turistaút rendszer, de támadjuk, kritizáljuk, ha egy magasabb cél érdekében azt mások racionálisan rendezik. Nem ismerjük, vagy nem akarjuk elfogadni az országos szabványokat, előírásokat, ezért ráfestéssel, melléfestéssel, helyette festéssel vádoljuk azokat, akik heteket, hónapokat áldoznak szabadidejükből, hogy jó túrautak segítsék sokszor olyanokat, akik csak bírálni, kritizálni tudnak és csak a haszonélvezetig jutottak el. Nem kérdezünk, csak támadunk. Nem számolunk, mérlegelünk, csak meggondolatlanul ötletelünk. Nem segítünk, nem vállalunk, csak elvárunk, követelünk.
Még sorolhatnám az ellentmondásokat, de talán ennyi is elég, hogy lássuk a támadások, vádaskodások lényegét, amelyekből nem hiányzik a személyeskedés, a sértegetés sem, mindezt a "Megbékélés útja" vagy éppen akár az "Összetartozás útja" hangzatos, hatásvadász köntösbe ágyazva. Gratulálok uraim, ez viszi majd előre a magyar természetjárást!
Sok szó esett mostanában az Északi Zöld útról... Múlt héten mi is zöld (és néhány méteren kék) jelzéseket követtünk, de nem a Zemplénben, hanem a Pilisben. Kesztölcről indultunk, felmásztunk a Kétágú-hegyre, a hegytetőn elsétáltunk a Fekete-hegyi Turistaházhoz, majd vissza a Pálos Gyógynövénykerthez. Ezzel a rövid túrával sikerült megszerezni a Pilisi Kilátások utolsó 2 pecsétjét. Írtam róla egy rövid, fényképes beszámolót, hátha sikerül másnak is kedvet csinálni hozzá.
Egyébként még mindig nem értitek a lényeget. Azt hiszem beszélhetek pár ember nevében ez ügyben:
Nekünk az fáj hogy volt itt egy nagyon szép útvonal, egy nagyszerű ötlet egy nagyszerű mozgalomhoz, amelyet felfestett egy lelkes emberke.
A jelzések megvoltak, időszakos karbantartást igényeltek (mint bárhol másutt) szép, ráadásul pontos adatokat tartalmazó útjelző táblák is készültek olyanok amilyenek az MTSz-nek százmilliókból sem sikerültek!
Továbbá egy párját ritkítóan szép igazolófüzetet, helyesebben egy komplett hiánypótló(!) útikalauzt is összeállítottak hatalmas munkával.
Lehetett volna ez a "Megbékélés útja" vagy éppen akár az "Összetartozás útja" is, a marketing szempontjából válogatni is lehetett volna az ötletekben.
De nem.
Nem, mert nem mi csináltuk nem mi találtuk ki, nem a mi kutyánk kölyke, ennek vesznie kell.
Melléfestünk, ráfestünk, helyette festünk, legalább annyi energiát feccölve az útvonal ellehetetlenítésébe mint amennyivel akár szépen karban is lehetett volna tartani az egészet, nagyságrendekkel szimpatikusabb és a túrázók szempontjából kedvezőbb módon.
Ehelyett megy az Aggteleki-karszt, Bükk és a Zemplén évtizedes útvonalainak összezagyválása 15 ezerért kilométerenként.
Nagyjából ennyi a lényeg.
U.I.:
Párhuzamot is mondjak? Kéktúrásat? Dr. Vízkelety professzor és társai mondhatták volna hogy hagyjuk már azt az Országos Kék Jelzést, mert azt a "Horthyék" festették fel.
A Nógrád megyei Szövetség helyét átvette a ZÚTE, amúgy jó kis brigád.
Viszont pont a Medvesen és az Aggteleki-karszton is felfestettek már gyorsan egy másik zöldet a régi mellé, így elég nehéz lenne visszacsinálni, hacsak nem úgy hogy ezeket elfogadjuk nyomvonal módosításnak, a Medvesen még indokolt is lehetne akár, és talán az Aggteleki-karszton is elmenne az új zöld (nagy része) Északi Zöldként is akár.
A 15 000/km az nem rossz pénz azért amit az ember szívesen csinál.:-)
