AQ 424,1012-es gépről keresnék adatokat, azt tudom, hogy 1983.09.27. lett fűtőgép 424-12-es pályaszámmal, és hogy elvileg 1992-ben selejtezték, de ma kaptam egy 1998-ban Hegyeshalomban fotózott negatívot, amin ott áll a gép.
Magyar szakaszon a 80-as vonalon fog menni sátoraljaújhelyi kilépéssel, szlovák oldalon meg a fővonalon (ott 190-es a vonal száma), gondolom visszafele is erre jönnek.
Mármint a rudazat vastagságára gondolsz? A dugattyúrúd valóban egy kicsit vastagabb a kelleténél, 1mm-es acélrúd. A hajtó- és csatlórudak valójában csak lényegtelenül szélesebbek a méretarányosnál. Ami talán erôsebbnek láttatja ôket az az, hogy hosszában a horony keskenyebb. Sajnos a horony szélességét meghatározza a maráshoz használt fûrészlap szélessége + az ütése. A rudak vastagsága valóban nagyobb az arányosnál, de ez "trükkösen" el van tüntetve. Mivel úgysem látsz be a rudak és a kerék közé! :-)))
> Ennek oka lehet-e a hagyományos tervezés? Egy jó darabig a gőzösöknek csak nyitott sátruk volt. Ezt egészítették ki a következőkben mindig a felső sátorral, ahelyett, hogy egy teljesen új zárt és egyrészes bodegát terveztek volna.
Nem hiszem, hogy csak ennyi lett volna az oka. A lemezek méretét mindig is behatárolta a hengermûvek gépi kapacítása. Egy OT példa, de jól emlékszem, hogy az Ikarus 200-as sorozat elôtt az összes magyar busz oldala több lemezbôl volt összetoldva és az illesztéseknél takaróléc volt. Csak késôbb készült a busz oldala egyetlen egy lapból.
Gondolom, a gôzmozdonyoknál is így volt. Emellett, ha egy lapból készítik a mozdonysátrat, a "könyöklô" és az állókazán kivágása miatt túl sok lemez ment volna pocsékba.
De a felsô mozdonysátor-lemez sem egy darabból volt! A legrégebbi mozdonyoknál (335) a toldás középen van, ott látható az illesztésen egy függôleges szegecselt takarószalag. A 326-osoknál és késôbb (a 325-nél is) három darabból volt, az oldalfalak hajlottak elöl be és közvetlen a hajlítás mellett látható a függôleges szegecselt takarószalag.
Aztán késôbb (talán a 201-estôl kezdve?) a mozdonysátrak már elöl szögletesek, a lemezek a sarokban vannak illesztve.
Az alsó mozdonysátor-lemez úgy néz ki, egy darabból volt, elöl behajlott és bement egészen az állókazánig. Itt szépen ívesen ki kellett vágni és a kazán hajlatához illeszteni.
> Ennek a két "félnek" az összeillesztését egy vastag, nagyon is jellemző takarólemez-csík fedte, ami a mozdonyvezető könyöklőjével egy síkban indult és haladt körbe... Ezt hiányolom.
NYERT!!!
Valóban ez az egyik! A hiány oka, hogy egyszerûen elfeledkeztem róla. A 326-os modelljén rajta van ez a dupla lemezcsík. Remélem, a második 325-ösön rajta lesz - ha azt is elfelejteném, az már minôsített Alzheimer lenne... :-)))
Igen, de enélkül nem lehetne használni. Hátul egyébként van vonóhorog is igaz, csavarkapocs nélkül. A csavarkapocs ugyanis sajnos rálógna a modellvasúti vonókészúlékre :-)))
"A hazai mozdonyokra nagyon jellemző volt, hogy a sátor két fő részből állt, egy alsó és egy felső."
Ennek oka lehet-e a hagyományos tervezés? Egy jó darabig a gőzösöknek csak nyitott sátruk volt. Ezt egészítették ki a következőkben mindig a felső sátorral, ahelyett, hogy egy teljesen új zárt és egyrészes bodegát terveztek volna. S e "kétrészesség" látszatát meg is őrizték végig hagyományőrzésből.
A MÁV a használaton kívüli 375 660 psz. mozdonyt jelölte ki, melyet Hajdúszoboszló állomáson 1983. június 7-én térítésmentesen átadtak a Polgári Védelemnek. Innen a Honvédség szállítóeszközével továbbították a kiképző bázisra, ahol a ,,Vasúti Helyreállító Szolgálat" alakulatának hallgatói, gyakorlati foglalkozás keretében kiállították.
A gyakorló pályán a 375-550-es gőzmozdány van kiállítva egy zárt teherkocsi és két személykocsi társaságában, a vagonok mind 2 tengelyesek. Bár nem tudom, hogy tudnak a szomszéd üdülőben aludni, mert elég hangosan csámcsog rajtuk a rozsda.
A hétvégén megpróbálok bejutni a helyszínre és fotókkal is szemléltetni az állapotot.