Már megnéztem :(. Az a baj, hogy nekem fizikailag fáj a gyomrom, de iszonyatosan. Nem bírok gyorsítani. Ha csak a fogmosáson kéne, vagy az öltözködésen.....
Most a cigit pont nem tudom csinálni,mert kint hagytam a csikkemeta tanyán,és azt hurcolni kéne magammal,hogy hozzászokjak.
Tök jót kertészkedtünk,de a rokon gyerekek sajna messze laknak.:(
Szóval sztem te lassítasz,és ahhoz koterapeutát adnának,aki rád szól,és csak egy bizonyos időkereten belül kajálhatsz.Érdekes lenne kipróbálni.
Ja,sztem is átfedi egymást anorexia és OCD.Te érzékelted egyébként,hogy sovány vagy?Mert én azt nem értem,mikor azt mondják szegény csont-bőr kis csajszik,hogy kövéér vagyok!:O
Remélem, egy hét múlva letudod a csikkeket! Szorítok .:)
Na, azért neked is van dolgod bőven. Most a gyerekekkel, azelőtt meg voltál a tanyán. Mit csináltál, kertészkedtél?
Az ,hogy sok dolgom van, sajnos nem akadályoz meg abban, hogy órákig kell ennem. Igaz, közben egy csomó mindent megcsinálok, állandóan felugrálok, főzök pl. vagy söprök, valamit megdarálok, megpucolok, szóval hasznosítom magam, mert unom az evést, de így meg aztán 1 deka se rakódik le rám.
A túlceremonizálás nálam nem tudom,jó lenne-e, ennél jobban már nem lehet, mint amennyire amúgy is csinálom.
Az anorexiánál az a kényszer, hogy egyszerűen muszáj fogyni, kényszert érez az ember, hogy egyre kevesebbet mutasson a mérleg, és ezért mindent bevet. Jó, nem az a klasszikus OCD, de van diszkomfortérzés, meg bűntudat, ha mégis megeszel valamit, ami hizlal, vagy többet a "kiszabottnál" stb.
Inkább az, hogy remekül át tudnak csapni egymásba.
Érdekes, mikor rendes anorexiás voltam, nem volt semmi más kényszerem, most azért van még az ellenőrizgetések, szerencsére ráförmedek magamra, mikor már 4.szer nézem meg, hogy "hé, ne legyél már ilyen kényszeres !" :)
Azt mondják, hogy amit nem használunk, elveszítjük. Mennyire lenne megvalósítható az, hogy minden alkalommal, amikor előjönnének a kényszercselekvések/gondolatok, akkor valami más tevékenységbe kezdenél? Akkor is, ha nagyon nehéz.
Szia,tyúkanyó.A csikkekkel is végig kell csinálnom a túlceremoniálást-válaszmegelőzést.Az még kb. 1 hét.
Jó,hogy sok dolgod van.Nálunk is vannak kis rokon gyerekek,hál istennek.
Az anorexia-topikban tényleg kicsit pangás van.Egyébként újabb szakirodalomban,ha nincs más kényszerük az anorexiásoknak,akkor nem sorolják be őket kényszerbetegnek,viszont vannak anorexiások,akiknél van más kényszer is.Biztos nekik/nektek is van valami zavar az idegrendszerben,úgy mint nekünk.
Hát igen, miért is ne adnád fel? Ha én ilyen ősz-szakállú, 23 éves csotrogány vénember lennék, én is feladnám. Nem érdemes küzdeni - gondolod te. Persze sokkal könnyebb és kényelmesebb feladni, mint kitartani. Nem lusta vagy máris egy kicsit? Hová sietsz annyira? Ne legyél lusta.
"Az élet célja: a küzdés maga" - (Madách: Az ember tragédiája)
Mindnyájan küszködünk itt. De nem adjuk fel. Pláne nem 23 évesen.
Hát nézd meg a 1964-es hsz. A 90-ből a másodikra csak 5, a harmadikra csak 3, aztán utána már csak egy maradt. 90 próbálkozás után csak egy maradt, neki sem olyan könnyű, gyors, mégsem adja fel, mint te.
Na látod, hallgass szjozsira, örülök, hogy ha összejöttök egy kis tapasztalatcserére, a nyuszikás vicc meg nagyon talált, ne add föl olyan könnyen. Nézd meg őt, neki se könnyű, mégis pedálozik, egyszer csak bejön. A remény hal meg utoljára. :)
Hát, teljesen igazad van, ügyes voltál, jól csináltad, végül is te vagy a férfi, te jobban tudod ezt. :) Ma már simán meg lehet mondani nyíltan is, ha tetszik valaki.
Amúgy meg én is ugyanezeket kaptam, visszautasítást, jóképű vagyok állítólag, de sosem tudtam senkivel összejönni. Második személyes találkozás pedig csak 5 esetben volt a 90-ből. Háromszor találkoztam 3 esetben, 3-nál több találkozás pedig csak 1-szer volt. Tehát az én egyenlegem sem sokkal pozitívabb, annak ellenére, hogy én 32 vagyok.
De tudod mit?
Mondd meg te, hogy miben látsz megoldást! Mi lesz a következő, amit megteszel?
