De én kibújtam asszem. Sajnos. És ez lett a "vesztem". Mert ha megmaradok olyannak, amilyen voltam, ma nincs ennyi áldozata ennek az egésznek ......... (a gyerekek is bizonyos formában, pedig rájuk próbáltam a leginkább tekintettel lenni, nem így -nem ilyen formában- kellett volna ......) Azt hittem, ha magamat teljességgel feladva megpróbálok mindenáron megfelelni (a fene tudja már, minek), akkor az a környezetemnek jót tesz. Fenét ! Ha én jól érzem magam, az a jó a környezetemnek !!
De azt hiszem, kezdődik egy Audrey Tatou-film a tv2-n, az Amélie csodálatos életében nagyon tetszett ez a lány, remélem, itt is jó lesz ! A film címe : Lakótársat keresünk !:)
Én nem láttam ezt a Félix és Rose-t. Társkapcsolati probléma?
Nálam a pánik akkor jött mindig, amikor valami véget ért bennem. És ráébredtem, hogy egyedül vagyok, mint az ujjam. :((( Valahol legbelül. Borzasztó magány, egyedüllét, elhatárolódás, ilyesmi. Szakitáskor, amikor elengedtem valakit. :((
Nagyon régóta vannak alapvetô szorongásaim. És mindig (igy utólag könnyü) akkor, amikor rájöttem, hogy magam vagyok. Egyedül a gondjaimmal, egyedül az érzéseimmel, egyedül világlátásommal, egyedül magammal... :(( És akkor társkapcsolatban éltem... Még.
Tulajdonképpen a Félix és Rose - nál lyukadok ki folyton .........
Nálam tizen....éve kezdődött, dugóban, terhesen ültem utasként egy nem túl kényelmes autóban. Nem én irányítottam az eseményeket, meg a pocakom is nagy volt már, hát ezekre fogtam ......... de halálfélelemig menően rosszul éreztem magam. :( Aztán szülés után vhogyan elmaradtak (??) ezek a rosszullétek, de később, egyre nagyobb sűrűséggel jelentkeztek. (alapprobléma : lásd Félix és Rose ........) Ismeritek azt az érzést, hogy egyszerűen csakis ÜRES gyomorral mer az ember elmenni bárhová, már ha előre tudja, hogy mennie kell, mert ha váratlanul -esetleg néhány falat után- kell tömegbe menni, hát az maga a halál. :( Meg azt, hogy moziba, színházba -ha még el merészelsz menni egyáltalán- csakis a legszélső ülésre mersz jegyet váltani ....... meg a metró, meg a busz, a túl szűkös, vagy épp túl nagy (beláthatatlanul nagy) tér és még sorolhatnám .......... Kézzel-lábbal tiltakoztam a gyógyszerek ellen (mellékhatások tekintetében, meg a hozzászokás veszélye, stb.) aztán néha beadtam a derekam, elmentem egy pszichiáterhez, ott felírtak vmit, ami nagyon nem volt jó, ezért hanyatt-homlok elmenekültem ebből az irányból, megpróbálva magam megoldani. Persze nem ment. Újabb doki, újabb vegyszer, újabb mellékhatás, újabb kudarc, újabb menekülés ......... Aztán amíg volt lehetőségem, eljártam egy számomra minden szempontból példaértékűen élő dokihoz, ott, nála többek között az NLP volt, ami nagyon sok dolgot megláttatott velem. Szó szerint. (aztán, most, hogy jó ideje nincs lehetőségem eljárni hozzá, pánikomban elrohantam egy igen szimpatikus dr.nőhöz, aki viszont beszélgetni nem túl sokat tud velem -SZTK-rendelés-, csak szép sorban próbálkozunk az újabbnál újabb gyógyszerekkel .......... hadd ne soroljam most fel a fő hatáson lényegesen túlmutató mellékhatásokat ...... most épp az n-edik bogyónál tartok ......... és újra vannak rosszulléteim ..... (mert a Félix és Rose-os alapprobléma még mindig nincs tisztán lezárva ........)
Egyelőre ennyi ......... És én tul.képp egy vidám, bulizós, lezser kiscsaj voltam ...... valaha. De leszek én még !!!!!!!!!!!!! :)))))))))
Kb. 1 éve vagyok pánikbeteg. Szédülésekkel kezdődött, aztán jött a többi.
De gyerekkorom óta volt, hogy olyan évente, félévente felkeltem éjjelente arra, hogy nem kapok levegőt, és erről tudtam, hogy nem szervi baj, hanem valami idegesség, szorongás jön ki így. Csakhogy egy éve ez "rendszeres" lett, jöttek a kisebb-nagyobb rohamok + közlekedéstől való félelem.
De én abba a típusba tartozom, akinél ez nem lett olyan nagyon súlyos, tehát élek társadalmi életet, járok bulizni, elmegyek a lakásból, felülök a buszra, villamosra (metróra nem!!!!!), csak néha le kell szállnom vagy egyszerűen csak félek. :(
Xanaxon kívül nem szedek semmit, azt ált. esténként ha nagyon szorongok és félek elaludni. Járok pszichológushoz. Nem pszichiáterhez! Annál 2x voltam (2 különbözőnél), de rögtön csak fel akartak írni egy gyógyszert. Nem akarok gyógyszert szedni. Bár néha azt gondoltam jó lenne, de így is élek és néha virulok is! (néha meg nem...) :(
Ja, Betaloc Zoc-ot szedek, mert gyorsan püfölt a szívem (még mostanában is szokott), ez is idegi alapon, nem szervi a baj.
Én egyébként a bezártságtól meg a sötéttől félek a legjobban, nem bírom a liftet, metrót, alagutakat, ahonnan nem lehet csak úgy kijönni.
Amikor nekem előjön, én sem röhögök rajta. De utólag mindig, és jó nagyokat! Járok pszichológushoz a pánik cucc miatt, és a pszicholóhusnőm is "megdícsért", hogy utólag mennyire jól átlátom a szitut, van, amikor tényleg szó szerint kiröhögöm magam utólag. De amikor ott a para, nagyon kész vagyok. :(
Elb.szott kapcsolat. Nálad is lehet ez az ok? Nálam akár lehet ez is, de még nem veséztem ki teljesen magamban a témát. Talán ha az ember elnyomva érzi magát vagy hasonlók, lehet, hogy durvábban szorong és előjön a pánik. Vagy nem elnyomás, de más probléma is a kapcsolatban előhozhatja.
Ááá, egy ösmerős! Zoli! Nem tudom merre lax, viszont ha van a környéken akkupunktúrás szakember - általában amúgyis orvos -, feltétlen menj el hozzá, garantáltan kihoz belőle.
Pécsit tudok ajánlani!
Dr. Dravetzky Éva ideggyógyász főorvos + kínai és koreai akk. dipl.
Magánrendelés: Pécs, Tiborc u. 27. T.: 72/313-092 H. és Sz.: 14.00-21.00 Első vizit (lehetőleg labor és egyéb orv. vizsg. eredményeket vinni kell) 2000 Ft; akkupunktúrás kezelés (húsz perc): 1500 Ft
Az akkupuntúra - amit tapasztalatból és a betegtársak elmondásából tudok - idegi panaszok, depresszió, pánikbetegség, ízületi, gerinc- és egyéb testi fájdalmak, pollen allergia, szexuális problémák, reumás panaszok, migrén, nőgyógyászati problémák, fogyókúra - eredményesen tud segíteni, főleg a nyugati chemicháliák együttes alkalmazásával...
Jelenleg szabadság miatt szeptember 15-ig a rendelés szünetel!
Keress fel egy pszichiátert. Ha nem akarsz gyógyszert, javaslom a patikákban, gyógynövény szaküzletekben kapható Nervenpflege tablettát. Gyógynövény alapú, többek között macskagyökér, nincs hozzászokás. Enyhe vagy közepes pánikrohamokra használhatónak bizonyul.
Szia, nekem egy fél Xanax használ ilyenkor. Persze nem naponta! Én igyekszem minél kevesebbszer bevenni, max. 2x / hónap, mert egyébként rá lehetne szokni.
Rámtör ez a szar érzés, aztán a gyogyótól (vagy pszichésen) :) kb. fél óra és szunyálok (mert rám is éjjel szokott rámtörni főleg).
Még ajánlom a nyugtató teákat, pl. a Naturland nyugtató teakeverék, természetes alapanyag, blabla, nekem ez is használ általában, el is álmosodom tőle, nem parázok annyit elalvás előtt.
És megfigyeltél valami összefüggést a rohamoknál? A körülményekre gondolok, mondjuk "mindig akkor, amikor..." Tehát tudnál találni egy olyan körülményt, ami mindig jelen van rohamok elôtt közvetlenül? (nem annyira a frontra gondolok :))
Nekem is a hidegfronthoz köthető jobban!!!! Én is észrevettem ezt. Ezt már írtam is egyszer, a légnyomás változik (gőzöm sincs hogy) és ez hat valahogy az idegekre, ilyenkor jobban előjönnek a pánik dolgok.
Bár ma szarul vagyok és kint süt a nap + nincs is front. Na, ezt adjátok össze! :)
(mert a front jó magyarázat egyébként) Ma nincs mivel magyarázni. CSAK ÚGY EGYSZERŰEN SZAR. :)
nekem kb. fél éve tart, gyakorlatilag az a furcsa ha már nincsen.
annyit vettem Észre hogy a hidegfrontokhoz jobban köthetőek ezek a rosszullétek.
de mondjuk nálam diagnosztizáltak COPDot ami nem idegi hanem szervi dolog, és erre még valami ekzotikus fülorrgége betegség + a pánikrohamok=fullextra.
Hali, nektek van olyan, hogy egy "roham" több napig tart? Én észrevettem, hogy van több nap is akár, hogy semmi bajom, aztán egy nap elkezdődik a nehézlégzés (több napja tart most is), meg szédülök is. Ez is folyamatos. Nem először. Már volt ilyen párszor, aztán egyszer csak 3-4 nap múlva elmúlt. Remélem ennek is vége lesz.
javaslom hogy b1 vitamint tartsál magadnál és ha jön a para, akkor gyorsan egy 10mg. bevenni, segíteni szokott nekem. Nagyobb gáz esetén nyugibogyó, pl. valeriana.
Amúgy szemét dolog ez az egész, és nem is igazán van rá megoldás amennyire én tudom, de azért ne keseredjünk el, együtt lehet vele élni...