Ráadásul az, hogy még gyerek. A pánik és a szorongás inkább késôbb szokott jönni. Azt hiszem, felhergeli magát, a lányom is csinálta ezt, ô kruppos volt, szerencsére kinôtte. Ilyenkor azt kell érezze, hogy maximálisan mellette áll mindenki, és nincs egyedül. Nagyon nehéz megcsinálni, mert soxor éreztem én is azt, hogy pótcselekvés részérôl, hogy figyeljenek rá.
Nehéz eltalálni a középutat, hogy ne adj "tápot" neki a következôkhöz (úgy értem, ne tapasztalja meg, hogy ha "ilyet csinálok, akkor mindenki rám figyel"), de ne is bagatellizáld el, szóval valahol középen. :((
Azért kérdem mert a kisfiam minden bizonnyal hajlamos erre. Már többször volt hogy kis nátha esetén elkezdi figyelni a légzését és szinte látható, ahogy egyre gyorsabban és gyorsabban veszi, és ha nem tdujuk lenyugtatni akkor komoly asztmás rohamot "produkál" Ez csak tanévben jön elö...Amugy is mindenféle betegségtöl retteg. 7 évesen egyszer volt középfülgyulladása, a dokinéninek elmondta attól fél hogy átterjed a csigacsontocskákra és elveszti majd egyensúlyérzékét, a dokinéni elmagyarázta, hogy most ilyen meg ilyen kezelést kap és akkor biztos nem terjed át, aztán rákérdezet hgy elhiszed nekem, mire a válasz NEM, mert és sorolta, hogy mi jöhet közbe...
Szóval szeretném kicsit jobban megérteni, mert most öszintén kicsit haragszom si, mert egy ilyen rohammal korházba került, és szinte elégedetten nyugtázza, hogy kezelik...Nem tudom mi van benne ilyenkor, mit érez...sejtem, hogy mi váltja ki a stresszét, de sreszre sajnos mindig van alkalom...
Ezsembe jutott még valami. Ti hallottatok már a homeopátiás gyógyszerekről? Véletlenül találtam róluk leírást a neten, de nem igazán vágom, hogy ezt receptre adják-e, vagy meg lehet őket vásárolni anélkül is patikában. Csak mert ebből is van kimondottan olyan, ami pánikbetegségre való, és van valami cukorka féle is, amit a rohamnál kell bevenni, és elvileg hamarabb elmúlik.
Sajnálom, hogy ilyen messze laksz Barátocska. Ez az én bajom is, hogy egyedül nehezen veszem rá újra magamat a sportra, én is már hetek óta halogatom a dolgot, tegnap is el akartam menni, aztán a végén leültem filmet nézni. Megbántam, hogy júniusban abba hagytam a tornát, de az allergiám miatt nem tudtam lejárni.
Amúgy ez a Félix és Rose című film nincs véletlenül meg valakinek? Én lemaradtam róla, de szívesen megnézném.
Erre a futásra reagálnék, ha nem baj! Hadd osszam meg veletek egyik legszörny?bb pánikrohamom élményét: az éjszaka közepén ébredtem arra az iszonyú halálfélelemre, hogy kész, vége, ha nem a pánikrohamba halok bele, akkor a rákba! (Mert nálam elég egyértelmü, hogy nem a roham a gáz, hanem ami mögötte van -- nálam hipochondria). Na mind1, végül is nyár volt, és hajnali kettô, a gyerek aludt egyedül a lakásban, és én úgy éreztem: most azonnal megbomlik az agyam.... Rémes volt! Semmi mást nem tudtam tenni: úgy éreztem, hogy azonnal csinálnom kell valamit, úgyhogy cipôt húztam, és azonmód nekilódultam az éjszakának: teljes sprinttel, végig a telepen, kb. 2-3 kilométert futottam.... Fantasztikus volt! Annyira kirohantam magam, hogy ahogy hazaértem, mint aki elájul: elaludtam. Azóta úgy gondolom, hogy a futás (és mindennem? megeröltetô sport) a lehetô legjobb, mellékhatás-mentes terápia, semmibe nem kerül, csak a hülye lustaságba és halogatásba, hogy "majd holnap" csinálok valamit... Azt pedig nem kár elveszteni... :)) Beszélek itt okosokat, aztán hetek óta durálom magam a futásra! Sajnos, Szentendrén lakom, úgyhogy a 17-kerbe nem tudok menni futni :)))
Amúgy Zoli! Autogén tréninget, vagy bármilyen mentális technikát (meditációt) próbáltál már? Nagyon-nagyon fontos lenne!!
Egyébként nem tudom ki merre felé lakik, de ha van valaki, aki a 17. kerületben, és van kedve esténként futni velem, az tök jó lenne. Higgyétek el, hogy a sport iszonyatosan sokat segít, amióta abba hagytam, megint tiszta gyagyás vagyok, egyre többet jönnek elő a paráim, most éjszaka is felébredtem, és minden bajom volt, lezuhanyoztam, aztán valamivel jobb lett, és vissza alukáltam. Talán a frontnak is köszönhető, nem tudom. De talán ha többen csináljuk, akkor ösztönözzük, bíztatjuk is egymást.
Nálam ezek a pánik rohamok kb. két évvel ezelőtt kezdődtek. Akkor nagyon nem tudtam kontrollálni ezt az érzést, és a körzeti orvosomhoz mentem, aki először is elküldött mindenféle vizsgálatra, majd utána az ideggondozóba, ahol felírtak nekem egy gyógyszert. Ezt kb. fél éven keresztül szedtem, és rengeteget segített. Aztán tavaly augusztusban újra előjöttek a pánikolásaim, de akkor már az elején felismertem a helyzetet, meg érdekes, nem volt annyira erős, mint először. Nem akartam dokihoz menni, mert attól a gyógyszertől az elején többet alszol, meg elvileg vezetni sem szabad vele, és nem szerettem volna elveszíteni a munkahelyemet, ami addigra stabillá vált. Úgyhogy megpróbáltam magamon segíteni a követekzőképpen: magnéziumot ittam, orbáncfű teát - ez direkt erre való, és elkezdtem tornázni. Tudom, hogy a tornára, vagy bármilyen sportra nehéz ilyen állapotban rávenni magadat, de hidd el, szerintem ez a fő orvosság a pánikbetegségre.
Mivel elég erősen allergiás vagyok az összes fa és fű félére, ezért nyárra abba kellett hagynom a tornát. Persze az állandó fulladozástól megint előjött a pánikbetegségem, de most megint elkezdtem a kis kúrámat, remélem pár héten belül a tornát is el tudom kezdeni. Szar érzés, tudom, de ez a tropic jó arra, hogy tudd, nem vagy egyedül a problémáddal, és igenis, van kiút belőle.
igazából nem tudom mit kéne tennem, milyen orvoshoz menjek és mit mondjak neki?
Általában amúgy az este a legrosszabb, lefekvés környékén legerősebbek a tünetek, amelyek már szinte mindennaposak. Kivülről látom magamat, nem tudom máshogy megfogalmazni. Kicsit olyan érzés mint amikor lázas az ember, de még hőemelkedésem sincsen.
ez a b1 vitamin viszont nagyon jó, de lehet csak azért mert hiszek benne. ilyenkor mikor ezek a pánik tünetek vannak, bekapok 10mg. b1t. kb. 1óra múlva elmúlik a kapkodó légzés, elálmosodok és ennyi.
valszeg ez csak valami eccerű pánik, de számomra akkor is ilyesztő és jó lenne kicsit rendbehoznom magam. Sajnos a mélyebben lapuló okokokat is ismerem, de azon nem tudok változtatni, így tünetileg kéne tuningolnom magam...
Állítólag pitvarfibrillációm van a Holter szerint. Ahogy a neten olvastam, ez életveszélyes, mert megalvadhat a vér a felgyorsult pulzustól és az egyenetlen szívritmustól, ami infarktushoz vezethet. Erre kaptam véralvadásgátlót, és valami ritmusszabályozó gyogyót, amit még nem vettem be, mert nem tudom jót teszek-e vele. Furcsa az, hogy ez volt a negyedik Holterem, és eddig mind negatív volt, pedig már vagy 6 éve szenvedek ettől. Azt is tudom, hogy minden panaszom mérhetetlen idegi feszültséghez köthető, egy idegösszeroppanásból indult az egész. Előtte versenyszerűen sportoltam, de semmi bajom nem volt. A tünetek már vagy 6éve megvannak, de tény, hogy az utóbbi fél évben a régebbi kósza extrákat felváltotta egy rendszertelen ritmusú gyors darálás. Érdekes módon, terhelésre általában nem szokott előjönni. Már kétsze voltam terheléses EKG-n is. Elég sokat túrázok, van hogy 5-6órán át mászok egy hegyet oda-vissza de semmi bajom, vagy pl. legutóbb is több mint egy hónapig semmi, még egy extra sem, aztán valami miatt betolom magam a mélybe -mondjuk valamilyen helyzettől való félelmemben-, és miután ennek az állapotnak vége tehát már lenyugodtam, akkor kezdi el a szivem a darálást.
Ha tudsz egy jó dokit ajánlani, lehet hogy megnézetném még mással is.
az én példám elég egyszerü es jol kimutathato volt.egyszer kimutattak extrasystolet azota feltem es feltem h lesz persze egyre tobb lett.aztan amikor ramraktak a holtert annyira ramjiott a panik h a pulzusom 90rol 140re ment fel.3szor volt.enyhe betalocot kaptam h neha vegyem be.ha erzem.sokat kell sportolni es pihenni.NEM PEDIG PARAZNI!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
ugyh mar voltam is kinn futni joparszor.ha megadod az emalied akkor tudunk beszelni rola ha akarsz h mi mi.vagy akar ittis.
egyebklent meg vicces az emberi agy..mindent bevesz!!
Lehet kapni a gyógyszertárban néhány nagyon enyhe nyugtatót, aminek nincs mellékhatása (valeriána, hova, egyéb), feltétlenül legyen nálad. Nálam elôfordult, hogy ha éreztem is a szorongást, a rohamot megusztam ezekkel. Nem lehet rászokni.
Ilyen tüneteim nekem is voltak, de még nagyon régen. Akkoriban csak szorongtam, pánikrohamok nem voltak. De olyan érzés volt, mintha kiterjeszkedne a testem, valahogy megnône a kiterjedésem. Egy idô után hatalmasnak éreztem magam, és minden icikepicike volt, mindenre lenéztem, és az egésztôl csak még jobban megijedtem. Nagyon furcsa, idegen érzés volt.
Ne ijedj meg, szerintem ez a szorongással-pánikkal szoros összefüggésben van. Mentális-pszichés válaszreakció a félelemre, vagy valamiféle szabadulási kisérlet a gyülölt helyzetbôl. Nem fogsz benne maradni.
Sajnos, lehet, hogy az elején kell szedned mégis valami gyógyszert. Az antidepresszánsok nagyon jó hatással vannak a pánikra.
A gyógyszer szépen helyrehoz, és miközben jobban leszel, a fejedben is kialakul egy másféle hozzáállás, és nem lesz már szükséged a gyógyszerre. Nem kell annyira félni a bogyóktól, sajnos van olyan, hogy szükséges...
a "klasszikus" tünetek (fuldoklás, kapkodó légzés, halálfélelem, rángatózó gyomor stb.) nekem is megvannak, de nekem van egy plusz ami hihetetlen zavaró.
Ez konkrétn olyan feeling mintha kivülről látnám magam, olyan valószerütlen minden.
"Rácsodálkozok" dolgokra, tárgyakra, személyekre stb., nagyon furi érzés.
Sajnos ez már egyre gyakrabban van, kezdek komolyan aggódni.
Pszichátornál nem voltam, gyógyszert nem szedek, max. néha b vitamin és az használ valamelyest.
Én is így jártam. Holteren ott volt az arithmia, bár csak 1-2pecig tartott.
Mondjuk az én kardiológusom szívműtéttel ijesztgetett, amitől csak jobban beparáztam. Hát nem tudom mi lesz, pl. most egy hónapig semmi bajom nem volt, még egy árva extrasystole se, de ma délutántól megint úgy darál, mint egy őrült. 10sec össze-vissza 120-130-as pulzussal, aztán abbahagyja és normálisan ver.
Már nagyon elegem van ebből, de igazad van, meg kellene próbálni többet pihenni, és kevesebbet idegeskedni. Sajnos nekem mindkettőt igen nehéz megoldani :-(
JÓ régen írtam ide.csak szólni szeretnék hogy ne paráéztassátok magatokat a különböző betegségekkel mert kijön rajtatok!ittvagyok az élő példa.másfél éven át beebszéltem h nekem bizony ritmuszavaraim vannak.mint kiderult sosem volt.de annyira feklhuztam magam ezen es csak ezen jart az agyam hogy csinaltak egy 24oras ekgt es termeszetesen rajta volt a ritmuszavar.a pulzusom 90rol 140re ment fel amikor rámjött a félsz meh a faradtsag es aztan 1oran at összevissza jöttek az ingerületek.aztmondta a kardiologus nemvagyok beteg ez nagyon enyhe ritmuszavar és pihenni kell.feirt betalocot h neha vegyem be ha erzem es az szorongasoldo is.most probalok gyökeresen valtozatatni az eletemen hogy kiiktassam a panikot.a pszichiater semmit nem segitett.jarhatsz akarmeddig ha beebszeled magadnak h beteg vagy akkor sajnos az is leszel.ugyhogy lényeg a pozitiv gondolkodas!probaljatok változtatni..enis ezen vagyok..
De én kibújtam asszem. Sajnos. És ez lett a "vesztem". Mert ha megmaradok olyannak, amilyen voltam, ma nincs ennyi áldozata ennek az egésznek ......... (a gyerekek is bizonyos formában, pedig rájuk próbáltam a leginkább tekintettel lenni, nem így -nem ilyen formában- kellett volna ......) Azt hittem, ha magamat teljességgel feladva megpróbálok mindenáron megfelelni (a fene tudja már, minek), akkor az a környezetemnek jót tesz. Fenét ! Ha én jól érzem magam, az a jó a környezetemnek !!
De azt hiszem, kezdődik egy Audrey Tatou-film a tv2-n, az Amélie csodálatos életében nagyon tetszett ez a lány, remélem, itt is jó lesz ! A film címe : Lakótársat keresünk !:)
Én nem láttam ezt a Félix és Rose-t. Társkapcsolati probléma?
Nálam a pánik akkor jött mindig, amikor valami véget ért bennem. És ráébredtem, hogy egyedül vagyok, mint az ujjam. :((( Valahol legbelül. Borzasztó magány, egyedüllét, elhatárolódás, ilyesmi. Szakitáskor, amikor elengedtem valakit. :((
Nagyon régóta vannak alapvetô szorongásaim. És mindig (igy utólag könnyü) akkor, amikor rájöttem, hogy magam vagyok. Egyedül a gondjaimmal, egyedül az érzéseimmel, egyedül világlátásommal, egyedül magammal... :(( És akkor társkapcsolatban éltem... Még.
Tulajdonképpen a Félix és Rose - nál lyukadok ki folyton .........
Nálam tizen....éve kezdődött, dugóban, terhesen ültem utasként egy nem túl kényelmes autóban. Nem én irányítottam az eseményeket, meg a pocakom is nagy volt már, hát ezekre fogtam ......... de halálfélelemig menően rosszul éreztem magam. :( Aztán szülés után vhogyan elmaradtak (??) ezek a rosszullétek, de később, egyre nagyobb sűrűséggel jelentkeztek. (alapprobléma : lásd Félix és Rose ........) Ismeritek azt az érzést, hogy egyszerűen csakis ÜRES gyomorral mer az ember elmenni bárhová, már ha előre tudja, hogy mennie kell, mert ha váratlanul -esetleg néhány falat után- kell tömegbe menni, hát az maga a halál. :( Meg azt, hogy moziba, színházba -ha még el merészelsz menni egyáltalán- csakis a legszélső ülésre mersz jegyet váltani ....... meg a metró, meg a busz, a túl szűkös, vagy épp túl nagy (beláthatatlanul nagy) tér és még sorolhatnám .......... Kézzel-lábbal tiltakoztam a gyógyszerek ellen (mellékhatások tekintetében, meg a hozzászokás veszélye, stb.) aztán néha beadtam a derekam, elmentem egy pszichiáterhez, ott felírtak vmit, ami nagyon nem volt jó, ezért hanyatt-homlok elmenekültem ebből az irányból, megpróbálva magam megoldani. Persze nem ment. Újabb doki, újabb vegyszer, újabb mellékhatás, újabb kudarc, újabb menekülés ......... Aztán amíg volt lehetőségem, eljártam egy számomra minden szempontból példaértékűen élő dokihoz, ott, nála többek között az NLP volt, ami nagyon sok dolgot megláttatott velem. Szó szerint. (aztán, most, hogy jó ideje nincs lehetőségem eljárni hozzá, pánikomban elrohantam egy igen szimpatikus dr.nőhöz, aki viszont beszélgetni nem túl sokat tud velem -SZTK-rendelés-, csak szép sorban próbálkozunk az újabbnál újabb gyógyszerekkel .......... hadd ne soroljam most fel a fő hatáson lényegesen túlmutató mellékhatásokat ...... most épp az n-edik bogyónál tartok ......... és újra vannak rosszulléteim ..... (mert a Félix és Rose-os alapprobléma még mindig nincs tisztán lezárva ........)
Egyelőre ennyi ......... És én tul.képp egy vidám, bulizós, lezser kiscsaj voltam ...... valaha. De leszek én még !!!!!!!!!!!!! :)))))))))
Kb. 1 éve vagyok pánikbeteg. Szédülésekkel kezdődött, aztán jött a többi.
De gyerekkorom óta volt, hogy olyan évente, félévente felkeltem éjjelente arra, hogy nem kapok levegőt, és erről tudtam, hogy nem szervi baj, hanem valami idegesség, szorongás jön ki így. Csakhogy egy éve ez "rendszeres" lett, jöttek a kisebb-nagyobb rohamok + közlekedéstől való félelem.
De én abba a típusba tartozom, akinél ez nem lett olyan nagyon súlyos, tehát élek társadalmi életet, járok bulizni, elmegyek a lakásból, felülök a buszra, villamosra (metróra nem!!!!!), csak néha le kell szállnom vagy egyszerűen csak félek. :(
Xanaxon kívül nem szedek semmit, azt ált. esténként ha nagyon szorongok és félek elaludni. Járok pszichológushoz. Nem pszichiáterhez! Annál 2x voltam (2 különbözőnél), de rögtön csak fel akartak írni egy gyógyszert. Nem akarok gyógyszert szedni. Bár néha azt gondoltam jó lenne, de így is élek és néha virulok is! (néha meg nem...) :(
Ja, Betaloc Zoc-ot szedek, mert gyorsan püfölt a szívem (még mostanában is szokott), ez is idegi alapon, nem szervi a baj.
Én egyébként a bezártságtól meg a sötéttől félek a legjobban, nem bírom a liftet, metrót, alagutakat, ahonnan nem lehet csak úgy kijönni.