A hivatkozott konyvet meg gyerekfejjel olvastam (TV sorozat es Tolkien sehol) es szamomra a sarkany az a szokasos sarkanyforma sarkany volt... Azota talalkoztam rokonszenvesekkel is.
Hid, nem a Farmer Giles of Ham amire utalsz? A tobbit sajnos nem ismerem.
Kezembe akadt viszont egy Lorincz Laszlo konyv, amit kelet-kutato minosegeben irt a mongol nepek hiedelemvilagarol. Ott voltak emberszeru sarkanyok, akik lorapattantak, megnosultek es presztizsharcokat vivtak egy-egy torzs vezeto helyeert. Tehat emberformak es emberszeruek voltak, valami tobblethatalommal felruhazva. (Amitol meg lehetett fosztani oket.) Tehat sem a nyugatiakhoz, sem a kinaiakhoz nem hasonlitanak. Sajat eredeti mitologiank reszenek tekinthetok? Lovaglas kozben tanultuk?
Bard, termeszetesen a masik helyet is szemmel tartom, a kerdest a mondak miatt tettem fel itt.
A magyar népmese sárkánya valóban emberszerű. Pontosabban felemás, mert tüzetokád, meg egy falásra eltüntet nyájakat, de viszont gyakran lórapattan, meg rendszeresen szokott poharazni a várában a mesehőssel... Szóval nem az a barlangban hasát vakaró tohonya dög, hanem félig ember. Emlékeszel a Magyar Népmesék tévésorozat sárkányaira?
Ezt ugy erted, hogy el kellene asni a regeszeket? (-;)
Mas: egyszer volt, hol nem volt egy olyan konyv, hogy "Mondak konyve" arra emlekszem belole, hogy olyan nepmeseszeruen indult, meg hogy nem tudtam, hova tegyem benne a sarkanyt (olyan emberszeru volt) - ertekelheto ez manapsag?
A sztori alapján a világfa összeköti a Puszta népét és a világ más pontjait, pl. Egyiptomot.
Felkerekedének tehát a magyarságnak ősei, és valának ők tizenketten. Megmásszák a világfát, hetedik ágra jutnak, hetedik ágon távoli vidékre, nagy folyam mellé, piramisok országába. Tizenkettőből egy lészen hatalmasság, és hívják őt Ramszesznek, és halálakor magyar lészen felirat szarkofágján. :-))
Ez a jó. Ősmagyar legendába minden belefér.
Más: az ugorokkal nem keveredtünk. A Turáni-medencében kialakult népesség genetikailag lehetett keverék (kis mongol beütés?), de főképp indoeurópai. Ezt már komolyan mondom.
Kár, hogy nem jellemző a régészek jelenlkéte a Kara-kum homoktengere alatt.
De viccen kívül, mivel úgy látom komolyabb biológiai ismeretekkel bírsz, tudsz valamit a hazai genetikai eredetvizsgálatokról? Úgy hallottam két ilyen nagyobb elemzés is volt.
Elég sokat beszéltek már a summér rokonságról, de az egyiptomiról mindenki hallgat.
Nem tudjátok, hogy ők is magyarul beszéltek?
A piramis pl. eredetileg PEREMESnek hangzott, mert a legrégibb piramisok peremesen (lépcsőszerűen) haladtak felfelé. A papiros is magyar szó, PAP-ÍRÁS-ból alakult ki, mert természetesen papok írtak rá. Vagy nézzük az istenneveket Osiris = ŐsÚr. Egyéb UR (jelentése úr, uralkodó) variánsok:AR, ER, RA), ebből adódóan Amon-Ra megfelelhet A MÉN URÁ-nak (a mén akkortájt még elsősorban férfit jelentett, a német man és az angol men is magyarból átvett).
Az ÚR szó persze a summér magyarban is fontos volt, summér = SZEM ÚR, akkoriban a napot szemnek is hívták, de volt Nippur (NAP ÚR), Uruk és Ur városuk is.
Visszatérve Egyiptomba, a szfinxnek is azért faragtak akkora orrot (a teljes nagyság kb. egytizede), mert az ORR hanzásban nagyon hasonlított az UR-ra. A fáraó pedig nem volt más mint FőRa, vagyis FŐÚR. Az ur előtagot a németek is használják, ha valami igazán nagyot akarnak kifejezni.
Ja és a magyarok az árja népek (URIA = Úr népének országa) valódi leszármazottai. (persze az ország is az UR-ból jön: URSZEG = az Úr nép területe)
Remélem nem hittétek el ezt sok zagyvaságot odafenn. De azért viccnek nem rossz. Ha tetszett írok még hasonlókat.
Elég nehéz dolgod lesz, mert az említett időszakban Közép-Ázsiában még teljesen mások voltak az etnikai viszonyok. Ez a korszak még a későbbi türk népek genézise (europid-mongolid keveréknép) előtti kor. (Az ősmagyarok pedig a legtöbb bizonyíték szerint türk eredetűek voltak.) Ázsia nyugati részén élhettek a mai európaiak ősei, keletebbre pedig a mongolidok.
A legnehezebb kérdés azt eldönteni hogy a magyarok őseit az europid vagy a mongolid ághoz soroljuk-e. Átmenet ugyanis ekkoriban még nem nagyon volt.
i.e 2000-2700? Hát az elég gázos, ha igazán konkrét történelmi adatokat kell beépítened.
Persze ez előny is lehet, így legalább nem kell a valós töténelem miatt határt szabnod a fantáziádnak.
Lenne két (talán) használható kapaszkodó:
Az egyik az Arvisura, a másik Kovai Lőrinc: Nagysámán c. regénye. Mindkettő nagyon elszállt alkotás.
Hunok, ős-hunok, rogyásig.
Talán be lehetne építened a Tarim-medencei múmiákat is. Azok kb. a fennt említett korból származnak. A jópofa, hogy nem mongoloidok, és nem tipikusan europidok. A régészek kaukazusi rasszba helyezik őket, vagy a Turániba. (Valószinűleg ős-Hunokat találtak, elég magas kulturális színvonalon)
Kedves Ketchikan! Tudom én, hogy könyvkiadás, de ez a könyvkiadás hülyesége, amit legalabb ez esetben fel kellene függeszteni - keressetek valami jól hangzó ősi nevet.
Mellesleg, az angolos nevek mennyire segítettek eladni a könyveiteket külföldön? Hazai olvasó meg látja, hogy nincs fordító, és tudja miről van szó. És ha a könyv nem volt jó, legközelebb nem ugrik be csak egy névnek.
Nem mellesleg: egyik legkedvesebb sci-fi íróm a mai napig Zsoldos (Zsoldos néven).
Tehát csak írjatok jó történetet, és ha megérdemlitek, a közönség gondoskodik róla, hogy kelendő legyen. (Szájhagyomány útján és interneten is.)
A cél eljutni az olvasókhoz, és minél szélesebb körben elhinteni azt a gondolatmagvat, hogy nem biztos, hogy őstörténetünk kizárólag a finnugorsághoz kötődik. Amellett persze, hogy szórakoztatunk. Ez sajnos nem megy magyar név alatt, ez már könyvkiadás.
Pontosan fordítva érzem a dolgot: a gondolkodásmódunk elválaszt bennünket mind az obi-ugoroktól, mint a finn volnaltól, és inkább az altaji népekhez kapcsol minket... bár ez is sántít valamennyire.
László Gyulának említett könyvét átnézem, kösz.
Nagy utazóinkra valóban lehet támaszkodni, az általad említetteket felvettem szakirodalom-jegyzékembe :-)). Egyetlen probléma, hogy alig lehet rájuk akadni. Stein Aurélt keresgélek, pl. Romvárosok Ázsia sivatagjaiban, 1913...
Egyébiránt megfogadtam tanácsod, nyitottam egy új topicot Ősmagyar legenda, mitológia születik címmel, örülnék, ha átnéznél... illetve bárki más is, aki ebben a topicban megszólalt.
Azért gondolom, hogy bonyolultabb a kérdés ennél, mert bár tényleg elsősorban nyelvi bizonyítékok vannak, de mivel "nyelvében él a nemzet" ezért mégis meg kell találni a mitoszokban, regékben, gondolkodásmódban azokat a dolgokat, amik összekapcsolnak bennünket a finnugorokkal, és elválasztanak az altaji népektől. Vagyis meg kell valahogy fogni a nép lelkének ezen legősibb rétegét. Erre mondtam, hogy szeretnék ilyet olvasni, mert ilyen kizárólagos kapcsolatot a finnugorokkal én nem találtam még. (Vagyis igy a nyelvi kapcsolat csupán száraz adat marad számomra)
De persze ti irjátok a regényt... :-)
Magyar Adorján és Paál Zoltán művei már szinte kebelbéli jóbarátim, a könyvükkel a fejem alatt alszom... :-)
Derék dolog. :-))
Szóval akkor igyekeztek kötődni a történelmi tényekhez. De mik azok? (Tudom ez a topic pont erről szól...) Pl. Milyennek irjátok le a világképüket? (Mármint a 7. század körüli magyarokét) Szibériai sámánizmus? Török Tengri hit? Esetleg valamilyen keleti kereszténység? Úgy tudom, elég zavaros a kép "történelmi tények" terén...
A lényeg, a lóáldozás. Hát nem találom, pedig egyre erősödik bennem, a dolog, hogy olvastam komplett leirást. Addig is:
László Gyula: A honfoglaló magyar nép élete. Van benne vagy ötven oldal a temetkezésekről. Itt ugye lóádozat is van, amiről, sajnos szétszórva, de elég sok infó van.
Ezenkívül szerintem a valamelyik nagy utazónk irt le komplett obi-ugor lóáldozatot, csak nem tudom ki, és, hogy hol olvastam. (Reguly Antal, Munkácsi Bernát, Jankó János)
Bocs, ha olyan dolgokat mondok, amiket ismersz már.
"Össze kell hozzátok a két világképet (a steppei lovasnépek és a finnugor halásznépek mitológiáját). Na egy ilyen regényt kurvára olvasnék már!"
Már alakul. A finnugor megfeleltetés csak nyelvi bizonyítékokon alapszik, ezt a legkönnyebb "megoldani". A származás és a későbbiek a bonyolult.
Köszi a tanácsokért. Magyar Adorján és Paál Zoltán művei már szinte kebelbéli jóbarátim, a könyvükkel a fejem alatt alszom... :-) A baj az, hogy a történelmi tényekhez és a régészeti emlékekhez is elég nehéz igazítani a történetet, nem hogy - félre ne érts, nem pejoratíven mondom - ezekhez a jó szándékú fantazmagóriákhoz. Zárójelesen megjegyzem, hogy persze merítünk belőlük, akkora kincs mindkettő... De kellő kritikával és céljainknak megfelelően.
A lóáldozásról szóló anyagra pedig veszettül fogékony vagyok... :-)
Engem pl. tökre érdekel a téma, de lehet, hogy kellene erre egy külön topic...
Na mindegy, a magyar őstörténet engem is mint fantasy rajongót érint, úgyhogy csak díjazni tudok egy ilyen próbálkozást. Két lehetőséget látok magam előtt. Az egyik, az, hogy ragaszkodtok a modern tudományos eredményekhez, a másik, hogy nem.
Első esetben szerintem nehéz dolgotok lesz. Az általad is említett i.e. 2000-2700-as intervallum a finnugor kor ugyanis. Ha olyan mitológiát akartok rekonstruálni a 7. századi törzseknek, akkor össze kell hozzátok a két világképet (a steppei lovasnépek és a finnugor halásznépek mitológiáját). Na egy ilyen regényt kurvára olvasnék már! (minden gonoszkodó felhang nélkül)
A másik, hogy ejtitek a tudományt és a néphitre, meg a magyar krónikákra hagyatkoztok. (Ez a könnyebb, de egyúttal kényesebb téma...) Ekkor jöhetnek fullosan a szkíták, hunok, stb, de viszont az említett időszakra nincs nagyon adat, lévén az emberiség az i.e. 2. évezredben ült először lóra...
Van még egy harmadik lehetőség is, ami már totál veszélyes, de nagyon érdekes. Ezek a turáni mozgalom és a vele rokon elképzelések, amelyek köszönőviszonyban sincsenek a tudománnyal, a hagyományokkal meg csak részben. Pár szerzőt ajánlanék, esetleg ihletődhettek tőlük, mert nagyon tudnak (ha nem történelemként, hanem fantasy-ként irták volna le amit írtak, akkor a magyar heroikus fantasy irodalom nem Nemes Istvánnal kezdődne, hanem velük...)
Barátosi Balogh Benedek (Pl. Turáni regék és mondák a világ
teremtéséről pont témába vág, hiszen ez vogul népköltések átdolgozása...)
Zajti Ferencz
Magyar Adorján
Paál Zoltán, az Arvisurák írója
Na most hirtelen ennyit. Nem tudom melyik "fokozat" érdekel inkább, még beszélhetünk róla.
Lóáldozásnak utánanézek, határozottan emlékszem, hogy olvastam róla.
Kedves fiúk, lányok, azt hiszem megtaláltam azt a topiciot, amelyen segítséget kérhetek egy ősmagyar novella- és regényfolyam hátterének kidolgozásához.
Szélesi Sándor vagyok, író. Anthony Sheenard néven jelent meg pár regényem és novellám. Jelen pillanatban Fonyódi Tibor (Harrison Fawcett) barátommal egy ősmagyar világon dolgozunk. Tibor a Kr.u. 7. évszázadban mozgatja a történelmi ismeretek és az írói fantázia talaján állva a magyar törzseket, illetve azokat a szabírokat és onogurokat, akiket annak tart. Ő kalandtörténeteket ad.
Nekem a Kr.e. 2700-2000-es időintervallum "jutott". Én mitológiát, legendát és őstörténetet írok a Kru. 7. századi magyarság szemszögéből előadva. Ez azt jelenti, hogy a sztorik inkább fantasy-beütésűek lesznek, lesz valóságmagvuk, de nagyon sok fantasztikus és legendás elem épül beléjük, és történelmileg megjelennek azok a 7. századi használati tárgyak, amik ötezer éve még nem létezhettek, de a tábortűz melletti mesélő emlékezet visszahelyezi őket a régmúltba.
Nos, nem kis probléma eldönteni, hol is voltunk ötezer éve, és éppen mit csináltunk. :-)
A dolog körvonalazódik. Ha érdekel benneteket, bővebben is elmesélem elképzeléseimet, amely régészeti emlékekre és természetesen a nyelvtudomány megfeleltetéseire is épít, és meg is vitathatjuk. De ami miatt most gyors segítséget kérek: elakadtam egy jelenetnél, amelyet nagyon hitelesen kellene visszadnom. Egy lóáldozatról van szó. Kérem segítségeteket tehát: tudtok-e irodalmat, hogyan nézett ki egy lóáldozás régen, vagy hogyan néz ki akár ma mondjuk természeti népeknél... mongoloknál pár száz éve. Egyáltalán: hogyan kell megölni egy lovat? Tudom, ez utóbbi kérdés kicsit brutális, de mivel még sosem taglóztam le állatot, a technikai részleteket nem ismerem.
Hogy a topic kissé feledett főcímére is utaljak, megállapították, hogy a finn nem (közeli) vérrokona a magyarnak, persze nyelvi rokonság fennállhat
Én is így tudom. A mai finn lakosságnál (leszámítva az északi területeken elő lappokat) sokkal inkább a többi skandináv (főleg svéd) és balti népekkel mutatható ki jelentősebb genetikai rokonság. Ez az ottani lakosság embertani jellegeiben is kimutatható, igen gyakoriak az egykori germánoknál és vaskori keltáknál jellemző nordikus típusok (gyakoribb mint a mai délnémeteknél), ez pedig semmiképpen nem mutat ázsiai genetikai örökségre.
Hogy nyelvük hogyan maradhatott finnugor, az éppúgy rejtély, mint a magyaroknál.
A kromoszómák számát tekintve természetesen igazad van, azt viszont nem tartom természetesnek, hogy az emberiség mitoDNS-e egy személyre vezethető vissza.
Lehet, hogy az emberiség bármely két tagja között rokonság áll fenn, de a te logikád szerint ez nem ugyanaz az ember, ha másik két személyt hasonlítasz öszze.
Abban is igazad van, hogy ha feltesszük, hogy az összes mitoDNS egy nőtől származik, nem jelenti azt, hogy az anyai oldalt tekintve magi DNS is csak egy nőtől származik. Ez úgy lehetséges, ha Éva mellett voltak olyan nők, kiknek csak hímnemű utódai voltak (lehettek), a férfiak pedig a mito DNS-t nem tudták továbbörökíteni.
A fentieket úgy tudom elképzelni, hogy létrejött egy matriarhális törzs azidőtájt, ahol csak a törzs vezető nőtagjának (vagy az ő közvetlen női leszármazottainak) lehetett nőnemű utóda, a tobbiekét nem hagyták életben. Persze mindez csak feltételezés.
Mindezek mellett a mitoDNS vizsgálatokat nagyon alkalmasnak tartom a történeti antropológiai kutatásokban, segítségükkel felderíthető a mai populáció genetikai homo- vagy heterogenitása, összehasonlítva a temetkezési helyek leleteiből izolált genetikai anyaggal pedig szinte végigkövethetjük népünk (és a keveredett népek) útját a történelemben visszafelé.
Bocsanat, de azt hiszem rosszul tudod :) Az embernek 22+1 kromoszomaja van, azaz diploidan 46, es minden kromoszomaban egy DNS molekula van fuggetlenul attol hogy eppen osztodik-e a sejt vagy nem. De ez mellekes. A lenyeges az, hogy valoban vissza lehet vezetni egy Mitokondrium-Evara és 3 Y-Adamra a szekvenciakat, de ez egyaltalan nem jelenti at hogy ezeknek kozuk volt egymashoz, valoszinuleg sokezer kilometerre es sok-sok evre egymastol eltek. A genjeinket pedig nem egy Evatol hanem Eva populaciojatol ( ami egy jo kerdes, hogy ez mekkora volt, egy csalad, vagy torzs, vagy egy mondjuk egy siksag teljes lakossaga) kaptuk. Az hogy a ma elo emberiseg mitokondrialisan egy szemelyre vezetheto vissza, termeszetes. Gondolj bele, nekem ket szulom, negy nagyszulom, 8 dedszulom es mondjuk a Matyas kiraly koraban ketmillio osom volt, es minden ma elo emberre igaz, vagyis mindenkeppen kellett hogy legyen kozos osom minden emberrel valamikor nagyon regen, es az egesz emberisegre ez a kozos os anyai agon a Mito-Eva.de ez nem jelenti azt hogy a vele egyidoben elo tobbi ember nem adta tovabb a genjeit. Nekik a mitokondrialis DNS-uk kihalt, de a crossingover kovetkezteben a nukelaris DNSuk elvegyult Eva es utodai DNS-evel. Remelem erheto volt mire akarok kilyukadni :)
A sejtmagi DNS egy molekulának tekinthető, amely összesen 48 kromoszómára (46+ 2szex kromoszóma)tagolódik a sejtosztódást megelőzően, de egyébként a lényeg, hogy a sejtmagban a genetikai anyag egy ill. két példányban található meg.
Az hogy a mitoDNS egy női őstől származik minden emberben, kiegészítve az Y kromoszóma vizsgálatok által igazolt max. 3 férfi őssel, azt jelenti, hogy az összes sejtmagi anyag is tőlük származik.
A crossing over jelenség ezt nem befolyásolja. A későbbiekben persze a genetikai állomány keveredéséhez jelentősen hozzájárul, de ez max. A genetikailag homogén nép lehetőségét cáfolhatja.
Nemely aprobb tevedesekre hivnam fel a figyelmet: a sejtben nem egy DNS molekula van, hanem 46, minden kromoszoma kulon DNS, a masik egy felreertes, nem mondhato az hogy minden mai ember egy notol szarmazik, hanem csak a mitokondrialis DNS-uk. A tobbi genjuk ( vagyis amitol ember egy ember) valoszinuleg sok-sok embertol ered a kromoszomaparosodas (vagy hogy hivjak magyarul a crossovert :) miatt. Emiatt nincs ertelme azt mondani hogy egy nepnek egy kozos ose lehet. Mitokondrialisan valoszinuleg igy van, de a mitokondriumok csak nehany, az energiahaztartasban resztvevo gent kodolnak.
A magyarsag pedig az 1200 eves itt-tartozkodasa ota alighanem teljesen keveredett a kornyezo nepekkel, eleg kimenni az utcara hogy ezt belassuk, a horvatokra meg az osztrakokra hasonlitunk, nem a finnekre, mordvinokra, torokokre vagy sumerokra :)
A genetikai vizsgalatok is ezt tamasztjak ala, pld a mi laborunkban neztunk egy mutaciot ami csak Europaban fordul elo, es eszakrol del fele csokken a gyakorisaga; a magyaroknal pont olyan gyakori mint a cseheknel vagy az osztrakoknal.
Még egy adalék az alább elmondottakhoz: szintén a mitoDNS vizsgálatok bizonyították, hogy a mai ember nem a Neander-völgyi leszármazotta. Az igen régen kihalt ősemberből magi DNS-t nem is tudtak izolálni, viszont a sikeresen izolált mitoDNS hypervariábilis szakaszán oly nagy az eltérés, hogy a két csopor szétválása kb. 600000 évvel ezelőtt kellett hogy megtörténjen.
Hasonló módszerrel mutatták ki azt is, hogy az emberiség fáján először a negroid rassz ágazott ki, majd csak ezt követően a többi rassz.
Néhány alkalommal felmerült már a DNS vizsgálatok jelentősége az őstörténeti kutatásokkal kapcsolatban, most néhány dologról részletesebben, melyek számomra igazi meglepetést jelentetek.
A genetikai információ döntő többsége a sejtmagban raktározódik, egy igen hosszú DNs lánc formájában, ha 1 cm szélesre nagyítanánk, kb Moskváig érne. Ami az antropológiai kutatásokban betöltött jelentőségét illeti, a nehézségek több síkon jelentkeznek: az emberi fajok DNS-e 95-98%-ban teljesen azonos, a különbség csak a fennmaradó rész bizonyos pontjain van, nem beszélve arról, hogy sejtenként csak 1 DNS molekula van (az osztódás előtt 2). Amikor egy tetemet kiemelnek, főleg ha többszáz éves, DNS molekulát izolálni igen nehéz, legfeljebb töredékeket, melyek nem is biztos, hogy felhasználható (antropológiailag jelentős) szakaszok.
Kevésbé ismert, hogy a sejt energiatermelő részecskéi, a mitochondriumok szintén rendelkeznek saját DNS-sel. Valamikor a törzsfejlődés elején baktériumszerű élőlények voltak, majd synbiosisra léptek az ősi eukariótákkal, örökítő anyaguk egy részét megtartva. Ezekből a szervecskékből sejtenként néhány 100-1000 fordul elő, a DNS lényegesen rövidebb, 37 gént tartalmaz, de ami a lényeges, van egy fehérjét nem kódoló ún. hypervariábilis szakaszuk. Hypervariábilisnak nevezik, mert a bázissorrendben egyéni különbségek vannak.
Ezek az eltérések a következőképp jöhettek létre: a mitoDNS-en kb. 10x olyan gyakori a mutációs gyakoriság, mint a sejtmagin, mivel hiányoznak az ott megtalálható javító enzimek. A továbbiakhoz fontas tudni azt a különben igen érdekes dolgot, hogy az összes mitochondrium petesejt, vagyis anyai eredetű, a spermium összes mitochondriuma a behatolást követően elpusztul.
Vegyünk egy emberpárt, kinek mint ahogy az lenni szokott, gyerekei születnek, ezek mindegyike megkapja az anyjától a saját mitochondriumait, megegyező hypervariábilis szakaszokkal, gyerekek közül a lányok tovább örökítik saját utódaikba és így tovább.
Ám időközben a hypervariábilis szakaszon (meg persze másutt is) mutációk történnek, és néhány generációt követően az egyedeket összehasonlítva a mitoDNS-ben 1-2 eltérés jelenik meg és minnél inkább távolodik egymástól a családfa, a mutációs báziseltérések száma szaporodik, de az egymással közelebbi rokon lemenőkön persze kevesebb az eltérés (később történt a szétválás).
Ha feltennénk, hogy egy nép egy közös ősanyától származik (ami nam biztos, hogy igaz), akkor a nép tagjait összehasonlítva, a hypervariábilis szakaszon jóval kevesebb az eltérés, mint ha egy idegen nép képviselőjével hasonlítanánk össze (persze itt csak az anyai rokonság számít, egy idegen nép esetleges erőszakoskodó férfiembere nem tud mitoDNS-t becsempészni). További feltevésként, ha a rokon népeknek volt egy közös ősanyja, akkor két rokonnépbéli embert összehasonlítva kisebb az említett báziseltérés, mintha nem rokonok esetén.
A meglepetés csak most jön: egy kutatócsoport a világ számos népcsoportjából mintát véve elvégezte az összehasonlító mitoDNS vizsgálatokat és azt az érdekes megállapítást tette, hogy a ma élő emberiség valamennyi tagja egy nőnek és maximum 3 férfinak a leszármazottja (ez utóbbit más módszerrel, a csak férfiakban meglévő Y kromoszóma hasonló analízisével derítették ki) kik úgy 150-200 ezer évvel ezelőtt éltek Afrikában. Elméletüket el is nevezték Éva-hipotézisnek. Az eredmények persze roppant figyelmet és felháborodást keltettek, igyekeztek is cáfoló bizonyítékokat keresni, ám az újabb vizsgálatok a cáfolat helyett megerősítették a hipotézist.
Bár újabban napvilágot láttak olyan adatok, hogy talán az ausztrál őslakosok mindegyike talán mégsem Éva leszármazottja, ez a lényegen nem változtat. Ha az elmétet igaz, akkor ez forradalmasítan fogja a történeti antropológiai kutatásokat. A mitoDNS előnye, hogy mivel sejtenként igen sok példányban rendelkezésre áll, sokkal jobb esélyel kinyerhető tetemekből is, így nem csak egy élőket élőkkel, de akár két rég elhúnyt embert, de ennek alapján népet is össze lehet hasonlítani, rokonságát és ezáltal származását bizonyítani lehet.
Nem beszélve arról, hogy a nép fogalma is régi új megvilágításba kerülhet, vagyis a nép nem csupán együtt élő, egy nyelvet beszélő, egy kulturát magáénak mondó csoport, de akár egy közös őst is magáénak tudhat.
Hogy a topic kissé feledett főcímére is utaljak, megállapították, hogy a finn nem (közeli) vérrokona a magyarnak, persze nyelvi rokonság fennállhat.
Tudom hogy a fentiek nem veszik tekintetbe a népek keveredését, ami a valóságban valamilyen mértékben biztos megtörtént, amit elmondam az egy leegyszerűsített változat, de kiindulópontnak azt hiszem megfelel.
