együttérzek :(( Sajnos, ha nem kezdesz vele valamit, két eset lehetséges: vagy egyre sürübbek és mélyebbek lesznek a rohamok, vagy évekre stagnál, és eluralkodik. Minél hamarabb kellene menni dokihoz, és lehet, hogy elég lenne valami enyhe nyugtató, esetleg valami antidepresszáns (depis nem vagy?), az sem sokáig, csak egy darabig, mire megtanulod újra a pánikmentességet, mert az a baj, hogy az ember elfelejti a normális hozzáállást, újra meg kell tanulni. Aztán el lehet hagyni a gyógyszert. Az antidepresszánsok jól oldják a pánikot. Én is szedtem pár hónapig. Semmi gond nem volt vele, és hatásos volt.
Én is Szentendrén lakom és már több éve próbálom leküzdeni a pánikom kisebb-nagyobb sikerrel. Gyógyszert már három hónapja nem szedek és nem is nagyon hiányzott, igyekeztem tartani magam. Persze ez nem mindig sikerül. Pl. tegnap a buszon olyan szorongás jött rám, hogy azt hittem nem bírom ki hazáig. Pedig nem is voltak sokan a buszon. Ilyen szorongások jönnek rám ha sorban kell állni valahol, az utcán stb. A baj az hogy az utóbbi időben gyakran előjönnek és nehezen tudok úrrá lenni rajtuk.
Szorongásnak látszik. Én 20 évig elvitorláztam vele. Azt hittem, normális. Valahol az is, ha nem ragad bele az ember. Ha fél-egy éven belül nem múlik el, akkor kellene komolyabban foglalkoznod vele. Szvsz.
Sziasztok. Megpróbálom érthető keretek közé foglalni a problémát, kíváncsi lennék a véleményetekre, válaszoljon, aki úgy gondolja, hogy tudja a megoldást, vagy legalábis sejti.
Szóval. 25 éves srác vagyok. Az utóbbi időben, kb fél éve kezdődött nálam-nagyjából egy időben azzal, hogy édesapám elég komolyan lebetegedett-egy igen fura állapot. Elkezdtem félni attól, hogy megöregszem, rettegni attól, hogy beteg leszek. Egyszerűen nem tudom kiverni a fejemből, egyfolytában ott van, néha erősebben, néha gyengébben, állandó a bizonytalanságérzetem. És ez vonatkozik a munkahelyemre is, pedig betonbiztos helyem van, a kollégák, a főnökök kedvelnek.
Van egy nagyszerű lány, akivel boldogok vagyunk és mégis. Például ha hallok valamilyen betegségről, akkor hajlamos leszek azonnal azt gondolni, hogy nekem is olyan lesz, rák vagy hasonló, pedig írd és mondd 15 éve egy-egy influenzánál, megfázásnál komolyabb bajom nem volt.
Nagyon nyomaszt ez a probléma, kérlek segítsetek, mi lehet ez?
köszi kedves tőled, de nem akarok gyógyszeren élni.
igy is fejfájás miatt soxor kell szednem erős gyogyót, nem akarom magam még jobban mérgezni.
mondjuk erős a gyanúm hogy elöbb utóbb pedig kénytelen leszek lépni, de pl. ma délután tudtam egy kicsit pihenni, és tök jólesett, feltöltődtem, lenyugodtam.
Asszonykának segítettem ebédet főzni, én paníroztam a husit, sose csináltam még ilyet, de tök örülük neki hogy kipróbáltam. Kicsi családom körében itthon regenerálódok, ez érzem hogy jót tesz, használ a pánik ellen...
hát szerintem is jo lenne ha bevenned a gyogyszert mert az azert mar nem olya egyszerű ritmuszavar ahogy en tudom.mellkasi fájdalmad is van?
jo dokit?szerintem sok jó orvos van.nemhiszem hogy a kardiologusok csak "átugranak " valaki fölött...
nekem legalabbis nem ez a tapasztalatom.en betalocot kaptam.de igazabol mostanaban eleg jol vagyok egy honap alatt kb2szemet vettem bve méf az elején.mivel nálam van ez megnyugtat...
igazabol hülyeseg ez az egesz.mostmar sikeult teljesen ráunnom magamra.:)mert tök irrealis dOLgokat gondolok.mindenfajta vizsgalaton voltam vagy 2szer,es minden idézőjelesen negativ tehat semmi olyan bajom nincsen azok szerint amibe meghalhatnek.mégis ha faj a mellkasom,megha nemis közepen hanem bal oldalt kbv 10mp ig en szívohamot kapok.na szerintem valahol ittis kezdődik a pánik,..
Én szivesen megadom a dokim számát, ha irsz a privát cimre, de az biztos, hogy gyógyszert fog adni igy elsôre, ahogy látom. Amúgy én is pánikbeteg vagyok (hol igen, hol nem :( , és kihúzni nem tudott belôle. De másokat már kihúzott, úgy tudom, lehet, hogy velem van a baj... :(((
azt hiszem tényleg kéne valamit tennem, orvoshoz mennem vagy ilyesmit.
gyakorlatilag állandósult ez a kivülről nézős állapot, folyamatosan kapkodom szinte a levegőt elég szar érzés.
tudom ez most hülyeségnek hangzik amit írok, de igazából olyan hihetetlennek tűnik minden,
A lényeg hogy most 33 évesen értem el azt, hogy gyönyörű családom van, saját lakás, full full felújjtva, berendezve, nincs rá tartozásom.
Jó munkahelyem van, kimondottan jól fizetnek stb., stb.
Szóval olyan minden jó, minden szép, de túl sokat szenvedtem ezért és hihetlennek tűnik az egész, és folyamatosan rettegek hogy mi lesz ha pl. kirugnának és végetérne a jólét.. Asszem a pánikrohamok legfőbb alapja ez nálam...
Képzeljétek el, voltam futni pénteken, meg vasárnap. Nehezen, de csak rá vettem magamat. Még a barátom is kedvet kapott hozzá, azt mondta ma ő is eljön velem. :o) Azt hiszem ma is megyek, mert hihtetlen, már most sokkal jobb a közérzetem. Az esti lefekvésnél még mindig vannak paráim, de csak elmúlik idővel.
Kezdek ráébredni, hogy a pánikbetegség abból ered, hogy az ember nem vezeti le a felesleges energiát, és túl sokat gondolkodik az élet nagy dolgain.
Ja, és pénteken még bulizni is elmentem a barátnőimmel, pedig már vagy 3 hónapja nem voltam, és iszonyatosan jól éreztem magamat.
Nem szeretnék semmit elkiabálni, de akkor is, csak ajánlani tudom mindenkinek a futást, vagy a sportot.
most hogy korházban van iugy látom szinte élvezi a ráirányuló figyelmet, na meg hogy a személyzet ott mennyire okosnak, jónak, hasznosnak tartja (mesél a kicsiknek, játszik velük, stb), de ez se jó....
Otthon nagyjából rendbe vannak a dolgaink. A suliba kevésbé. Nagyon okos, azaz a meglévö esze párosul érdeklödéssel, tudással...140 feletti iq-ja van, a kedvenc könyve a földrajzi világatlasz, na meg a történelmi, de ennek ellenére pl környezetböl 3-as volt...Gyakorta olyan kis hebrencs, elkalandozos esetleg két ballábas, hogy egy börleszk filmben jól mutatna. Igy aztán sokat csufolodhatnak vele, illetve a tudálékosága miatt csufolhatják is és nem is kapja meg minden tanától a védelmet. Igazán a gyerekeknél bevágodni csak azzal tud, hogy megbocsájtó és segít annak is aki gonosz vele, no meg nagyon ügyesen origamizik és hajtogat mindenkinek mindenfélét, de kétségtelenül nem érzi a suliba jol magát, inkább idétlenkedik, mintsem higy csufolni hagyja magát...de
(ofőt, tanárokat bírja, vagy sok negatív tapasztalata van velük kapcsolatban ?)
Hogy az otthoni -esetleges- feszültségeket ne is kérdezzem ...... (félre ne érts, nem feltételezem, hogy vannak, de ha mégis, bizony sokszor emiatt akarják a gyerekek mindenáron magukra vonni a szülők figyelmét. Bármi áron ....... jobb híján.) :(
Ráadásul az, hogy még gyerek. A pánik és a szorongás inkább késôbb szokott jönni. Azt hiszem, felhergeli magát, a lányom is csinálta ezt, ô kruppos volt, szerencsére kinôtte. Ilyenkor azt kell érezze, hogy maximálisan mellette áll mindenki, és nincs egyedül. Nagyon nehéz megcsinálni, mert soxor éreztem én is azt, hogy pótcselekvés részérôl, hogy figyeljenek rá.
Nehéz eltalálni a középutat, hogy ne adj "tápot" neki a következôkhöz (úgy értem, ne tapasztalja meg, hogy ha "ilyet csinálok, akkor mindenki rám figyel"), de ne is bagatellizáld el, szóval valahol középen. :((
Azért kérdem mert a kisfiam minden bizonnyal hajlamos erre. Már többször volt hogy kis nátha esetén elkezdi figyelni a légzését és szinte látható, ahogy egyre gyorsabban és gyorsabban veszi, és ha nem tdujuk lenyugtatni akkor komoly asztmás rohamot "produkál" Ez csak tanévben jön elö...Amugy is mindenféle betegségtöl retteg. 7 évesen egyszer volt középfülgyulladása, a dokinéninek elmondta attól fél hogy átterjed a csigacsontocskákra és elveszti majd egyensúlyérzékét, a dokinéni elmagyarázta, hogy most ilyen meg ilyen kezelést kap és akkor biztos nem terjed át, aztán rákérdezet hgy elhiszed nekem, mire a válasz NEM, mert és sorolta, hogy mi jöhet közbe...
Szóval szeretném kicsit jobban megérteni, mert most öszintén kicsit haragszom si, mert egy ilyen rohammal korházba került, és szinte elégedetten nyugtázza, hogy kezelik...Nem tudom mi van benne ilyenkor, mit érez...sejtem, hogy mi váltja ki a stresszét, de sreszre sajnos mindig van alkalom...
Ezsembe jutott még valami. Ti hallottatok már a homeopátiás gyógyszerekről? Véletlenül találtam róluk leírást a neten, de nem igazán vágom, hogy ezt receptre adják-e, vagy meg lehet őket vásárolni anélkül is patikában. Csak mert ebből is van kimondottan olyan, ami pánikbetegségre való, és van valami cukorka féle is, amit a rohamnál kell bevenni, és elvileg hamarabb elmúlik.
Sajnálom, hogy ilyen messze laksz Barátocska. Ez az én bajom is, hogy egyedül nehezen veszem rá újra magamat a sportra, én is már hetek óta halogatom a dolgot, tegnap is el akartam menni, aztán a végén leültem filmet nézni. Megbántam, hogy júniusban abba hagytam a tornát, de az allergiám miatt nem tudtam lejárni.
Amúgy ez a Félix és Rose című film nincs véletlenül meg valakinek? Én lemaradtam róla, de szívesen megnézném.
Erre a futásra reagálnék, ha nem baj! Hadd osszam meg veletek egyik legszörny?bb pánikrohamom élményét: az éjszaka közepén ébredtem arra az iszonyú halálfélelemre, hogy kész, vége, ha nem a pánikrohamba halok bele, akkor a rákba! (Mert nálam elég egyértelmü, hogy nem a roham a gáz, hanem ami mögötte van -- nálam hipochondria). Na mind1, végül is nyár volt, és hajnali kettô, a gyerek aludt egyedül a lakásban, és én úgy éreztem: most azonnal megbomlik az agyam.... Rémes volt! Semmi mást nem tudtam tenni: úgy éreztem, hogy azonnal csinálnom kell valamit, úgyhogy cipôt húztam, és azonmód nekilódultam az éjszakának: teljes sprinttel, végig a telepen, kb. 2-3 kilométert futottam.... Fantasztikus volt! Annyira kirohantam magam, hogy ahogy hazaértem, mint aki elájul: elaludtam. Azóta úgy gondolom, hogy a futás (és mindennem? megeröltetô sport) a lehetô legjobb, mellékhatás-mentes terápia, semmibe nem kerül, csak a hülye lustaságba és halogatásba, hogy "majd holnap" csinálok valamit... Azt pedig nem kár elveszteni... :)) Beszélek itt okosokat, aztán hetek óta durálom magam a futásra! Sajnos, Szentendrén lakom, úgyhogy a 17-kerbe nem tudok menni futni :)))
Amúgy Zoli! Autogén tréninget, vagy bármilyen mentális technikát (meditációt) próbáltál már? Nagyon-nagyon fontos lenne!!
Egyébként nem tudom ki merre felé lakik, de ha van valaki, aki a 17. kerületben, és van kedve esténként futni velem, az tök jó lenne. Higgyétek el, hogy a sport iszonyatosan sokat segít, amióta abba hagytam, megint tiszta gyagyás vagyok, egyre többet jönnek elő a paráim, most éjszaka is felébredtem, és minden bajom volt, lezuhanyoztam, aztán valamivel jobb lett, és vissza alukáltam. Talán a frontnak is köszönhető, nem tudom. De talán ha többen csináljuk, akkor ösztönözzük, bíztatjuk is egymást.
Nálam ezek a pánik rohamok kb. két évvel ezelőtt kezdődtek. Akkor nagyon nem tudtam kontrollálni ezt az érzést, és a körzeti orvosomhoz mentem, aki először is elküldött mindenféle vizsgálatra, majd utána az ideggondozóba, ahol felírtak nekem egy gyógyszert. Ezt kb. fél éven keresztül szedtem, és rengeteget segített. Aztán tavaly augusztusban újra előjöttek a pánikolásaim, de akkor már az elején felismertem a helyzetet, meg érdekes, nem volt annyira erős, mint először. Nem akartam dokihoz menni, mert attól a gyógyszertől az elején többet alszol, meg elvileg vezetni sem szabad vele, és nem szerettem volna elveszíteni a munkahelyemet, ami addigra stabillá vált. Úgyhogy megpróbáltam magamon segíteni a követekzőképpen: magnéziumot ittam, orbáncfű teát - ez direkt erre való, és elkezdtem tornázni. Tudom, hogy a tornára, vagy bármilyen sportra nehéz ilyen állapotban rávenni magadat, de hidd el, szerintem ez a fő orvosság a pánikbetegségre.
Mivel elég erősen allergiás vagyok az összes fa és fű félére, ezért nyárra abba kellett hagynom a tornát. Persze az állandó fulladozástól megint előjött a pánikbetegségem, de most megint elkezdtem a kis kúrámat, remélem pár héten belül a tornát is el tudom kezdeni. Szar érzés, tudom, de ez a tropic jó arra, hogy tudd, nem vagy egyedül a problémáddal, és igenis, van kiút belőle.
igazából nem tudom mit kéne tennem, milyen orvoshoz menjek és mit mondjak neki?
Általában amúgy az este a legrosszabb, lefekvés környékén legerősebbek a tünetek, amelyek már szinte mindennaposak. Kivülről látom magamat, nem tudom máshogy megfogalmazni. Kicsit olyan érzés mint amikor lázas az ember, de még hőemelkedésem sincsen.
ez a b1 vitamin viszont nagyon jó, de lehet csak azért mert hiszek benne. ilyenkor mikor ezek a pánik tünetek vannak, bekapok 10mg. b1t. kb. 1óra múlva elmúlik a kapkodó légzés, elálmosodok és ennyi.
valszeg ez csak valami eccerű pánik, de számomra akkor is ilyesztő és jó lenne kicsit rendbehoznom magam. Sajnos a mélyebben lapuló okokokat is ismerem, de azon nem tudok változtatni, így tünetileg kéne tuningolnom magam...
Állítólag pitvarfibrillációm van a Holter szerint. Ahogy a neten olvastam, ez életveszélyes, mert megalvadhat a vér a felgyorsult pulzustól és az egyenetlen szívritmustól, ami infarktushoz vezethet. Erre kaptam véralvadásgátlót, és valami ritmusszabályozó gyogyót, amit még nem vettem be, mert nem tudom jót teszek-e vele. Furcsa az, hogy ez volt a negyedik Holterem, és eddig mind negatív volt, pedig már vagy 6 éve szenvedek ettől. Azt is tudom, hogy minden panaszom mérhetetlen idegi feszültséghez köthető, egy idegösszeroppanásból indult az egész. Előtte versenyszerűen sportoltam, de semmi bajom nem volt. A tünetek már vagy 6éve megvannak, de tény, hogy az utóbbi fél évben a régebbi kósza extrákat felváltotta egy rendszertelen ritmusú gyors darálás. Érdekes módon, terhelésre általában nem szokott előjönni. Már kétsze voltam terheléses EKG-n is. Elég sokat túrázok, van hogy 5-6órán át mászok egy hegyet oda-vissza de semmi bajom, vagy pl. legutóbb is több mint egy hónapig semmi, még egy extra sem, aztán valami miatt betolom magam a mélybe -mondjuk valamilyen helyzettől való félelmemben-, és miután ennek az állapotnak vége tehát már lenyugodtam, akkor kezdi el a szivem a darálást.
Ha tudsz egy jó dokit ajánlani, lehet hogy megnézetném még mással is.
az én példám elég egyszerü es jol kimutathato volt.egyszer kimutattak extrasystolet azota feltem es feltem h lesz persze egyre tobb lett.aztan amikor ramraktak a holtert annyira ramjiott a panik h a pulzusom 90rol 140re ment fel.3szor volt.enyhe betalocot kaptam h neha vegyem be.ha erzem.sokat kell sportolni es pihenni.NEM PEDIG PARAZNI!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
ugyh mar voltam is kinn futni joparszor.ha megadod az emalied akkor tudunk beszelni rola ha akarsz h mi mi.vagy akar ittis.
egyebklent meg vicces az emberi agy..mindent bevesz!!
Lehet kapni a gyógyszertárban néhány nagyon enyhe nyugtatót, aminek nincs mellékhatása (valeriána, hova, egyéb), feltétlenül legyen nálad. Nálam elôfordult, hogy ha éreztem is a szorongást, a rohamot megusztam ezekkel. Nem lehet rászokni.
Ilyen tüneteim nekem is voltak, de még nagyon régen. Akkoriban csak szorongtam, pánikrohamok nem voltak. De olyan érzés volt, mintha kiterjeszkedne a testem, valahogy megnône a kiterjedésem. Egy idô után hatalmasnak éreztem magam, és minden icikepicike volt, mindenre lenéztem, és az egésztôl csak még jobban megijedtem. Nagyon furcsa, idegen érzés volt.
Ne ijedj meg, szerintem ez a szorongással-pánikkal szoros összefüggésben van. Mentális-pszichés válaszreakció a félelemre, vagy valamiféle szabadulási kisérlet a gyülölt helyzetbôl. Nem fogsz benne maradni.
Sajnos, lehet, hogy az elején kell szedned mégis valami gyógyszert. Az antidepresszánsok nagyon jó hatással vannak a pánikra.
A gyógyszer szépen helyrehoz, és miközben jobban leszel, a fejedben is kialakul egy másféle hozzáállás, és nem lesz már szükséged a gyógyszerre. Nem kell annyira félni a bogyóktól, sajnos van olyan, hogy szükséges...
a "klasszikus" tünetek (fuldoklás, kapkodó légzés, halálfélelem, rángatózó gyomor stb.) nekem is megvannak, de nekem van egy plusz ami hihetetlen zavaró.
Ez konkrétn olyan feeling mintha kivülről látnám magam, olyan valószerütlen minden.
"Rácsodálkozok" dolgokra, tárgyakra, személyekre stb., nagyon furi érzés.
Sajnos ez már egyre gyakrabban van, kezdek komolyan aggódni.
Pszichátornál nem voltam, gyógyszert nem szedek, max. néha b vitamin és az használ valamelyest.
Én is így jártam. Holteren ott volt az arithmia, bár csak 1-2pecig tartott.
Mondjuk az én kardiológusom szívműtéttel ijesztgetett, amitől csak jobban beparáztam. Hát nem tudom mi lesz, pl. most egy hónapig semmi bajom nem volt, még egy árva extrasystole se, de ma délutántól megint úgy darál, mint egy őrült. 10sec össze-vissza 120-130-as pulzussal, aztán abbahagyja és normálisan ver.
Már nagyon elegem van ebből, de igazad van, meg kellene próbálni többet pihenni, és kevesebbet idegeskedni. Sajnos nekem mindkettőt igen nehéz megoldani :-(
JÓ régen írtam ide.csak szólni szeretnék hogy ne paráéztassátok magatokat a különböző betegségekkel mert kijön rajtatok!ittvagyok az élő példa.másfél éven át beebszéltem h nekem bizony ritmuszavaraim vannak.mint kiderult sosem volt.de annyira feklhuztam magam ezen es csak ezen jart az agyam hogy csinaltak egy 24oras ekgt es termeszetesen rajta volt a ritmuszavar.a pulzusom 90rol 140re ment fel amikor rámjött a félsz meh a faradtsag es aztan 1oran at összevissza jöttek az ingerületek.aztmondta a kardiologus nemvagyok beteg ez nagyon enyhe ritmuszavar és pihenni kell.feirt betalocot h neha vegyem be ha erzem es az szorongasoldo is.most probalok gyökeresen valtozatatni az eletemen hogy kiiktassam a panikot.a pszichiater semmit nem segitett.jarhatsz akarmeddig ha beebszeled magadnak h beteg vagy akkor sajnos az is leszel.ugyhogy lényeg a pozitiv gondolkodas!probaljatok változtatni..enis ezen vagyok..