Keresés

Részletes keresés

Barátocska :) Creative Commons License 2005.10.19 0 0 1294
Figyelj, a legteljesebb meggyôzôdésem, hogy ebbôl ki lehet mászni... Én kimásztam... és tudom, hogy lehet. ... És tényleg, a javuló tendencia már nagy szó... Én csinálok egy mentális technikát, egy meditációt, úgy kb. egy éve, és azóta nem voltak rohamaim.... De felügyelet nélkül ilyesmit nem szabad, keresni kell valakit, akiben megbizol, és lereagálja az élményeidet és a helyére teszi... Sajnos, nem tudok ilyet, nekem senki sem segitett, de voltak gondok... És gyógyszert is szedtem az elején, ami azért volt nagyon jó, mert megmutatta azt a hozzáállást az élethez, amit elfelejtettem... Utána le lehet állni róla, ha nem attól vársz mindent, de lehet, hogy az elején kell...
Előzmény: kireti (1293)
kireti Creative Commons License 2005.10.19 0 0 1293

Mennyi az esélye annak, hogy valaki így marad? Mert én nem szeretnék így maradni. És legutóbb nyíltan megkérdeztem a pszichológust, hogy ez megtörténhet-e. Mióta terápiára járok, azóta most először nem kérdéssel válaszolt, hanem igenis elmondta, hogy ő úgy látja, hogy én javuló tendenciát mutatok, csak ezek a félelmek (itthon félni, elutazni) megvoltak régen is, csak akkor nem adtak nekik ennyi jelentőséget, mert ettől volt nagyobb félelmem, aggodalmam is, és ezek jelentéktelenek voltak a nagy rohamokhoz képest. És én is úgy gondolom, hogy lehet benne valami. Lehet, hogy régen is meg voltak ezek az érzések, csak voltak ezektől rosszabbak is és attól jobban féltem.

Te már gyógyultnak számítasz, vagy még kigyógyulóban vagy, vagy teljesen ki gyógyulsz leszel? Szóval csupa pozitív dolgot kérdezek? Mert ha valaki már gyógyul, már az is jó.

 

Előzmény: Barátocska :) (1292)
Barátocska :) Creative Commons License 2005.10.19 0 0 1292
Amig beteg voltam (már nincsenek rohamaim - most már inkább csak szorongok néha, és félek) addig nem tudták rólam. Most, igy utólag simán bevallom, és nem tudom, miért titkoltam el sokáig... Aki az ilyesmire rávágja, hogy "hülye, dilis", az csak az ô szegénységi bizonyitványa, nem a tiéd... Ezt már fejtegettem itt (vagy valahol máshol :)) hogy azt gondolom: mindannyian egy kicsit hôsök vagyunk, akik igy élü(t)ünk... Igy kell ezt felfogni: te egy hôs vagy, aki igy is tud élni. Igy is tud létezni... Aki nagyszájúan minôsit téged, vagy mást, aki ezzel küzd, tudod.... úgy beleraknám néhány percre a saját életérzésembe, nézzük, mit kezd vele... :))) Hát lehet, hogy sikitófrászt kapna :))))
Előzmény: kireti (1291)
kireti Creative Commons License 2005.10.19 0 0 1291

Mennyire vállalod fel mások előtt, hogy te beteg vagy és igenis pszichológushoz jársz? Mert nálunk egy helybéli nő is beteg, csak sajnos ő rosszabbul, és mikor megtudták, hgoy pszichológushoz jár, rögtön rávágták, hogy "hülye, dilis".

CSak ezért érdekel, mert nálunk csak az tudja, akinek igen muszály.

kireti Creative Commons License 2005.10.19 0 0 1290

Én januártól járok pszichoterápiára, gyógyszert nem szedtem soha, csak amíg a háziorvoshoz jártam, hogy mi bajom. (ő meg adott rá Frontint).

Én ha nem olvasok hozzá az internetről leszedett száz meg száz oldalt, akkor én most lehet, hogy még hülyébb lennék ezen a téren, mint most.

Még most is úgy gondolom, hogy vannak hiányosságaim a betegséggel kapcsolatban és még a mai napig is találok olyan dolgot, ami segíthet vagy csak jó tudni.

És  nem rég találtam a fórumra, és szépen elkezdtem elejétől olvasni az egészet és tapasztaltam, hogy tőlem rosszabb is van sokkal.

 

Pánikrohamom általában nincs nagy, én inkább már csak félős és szorongós vagyok. Főiskolára járok és sajnos anyukámnak kísérnie kell, mert nem tudok egyedül elmenni és ott lenni. Így sokat hiányzok onnan. Míg itthonról elindulok kész rémálom. (De nem volt ez mindig így. ) És akármennyire is rosszul vagyok, mindig elindulok, mert tudom, hogy csak addig tart, amíg elindulok. És ez tényleg mindig így van. Holnap reggel 7-re anyukámat fodrászhoz viszem 25 km-rel messzebbre. Hát majd kiderül mi lesz. De én mindig bízom és próbálok nyugodt lenni. Az a legmegnyugtatóbb gondolat, hogy nemsokára elmúlik egy-egy rosszullét és mehet minden tovább. Csak néha az a pár perc pár órának is tűnhet. Na ennyit egyszerre a lelkiből, de nincs annál jobb számomra, mint egy velem együtt érzőnek elmondani, ilyen apróságokat, de nekem sokat jelent. úgyhogy köszi annak, aki meghallgat

 

Előzmény: Barátocska :) (1289)
Barátocska :) Creative Commons License 2005.10.19 0 0 1289
Nagyon jó, hogy érdekel, mert találkozhatsz megoldásokkal is akár (egy másik ember megoldása, válasza ugyanarra a helyzetre), és tényleg: van abban valami, hogy megnyugató, hogy nem vagy ezzel egyedül...

A (egyik) legmegrázóbb élményem az volt, amikor a Héven jött rám egy roham, ezer ember között, és semmit sem tudtam csinálni, csak várni, hogy elmúljon. S közben még beszélgetni is kellett valakivel, akinek fogalma sem volt róla, hogy mi zajlik le bennem. És miközben mosolyogva válaszoltam egy semmilyen kérdésre, lassan elkezdett csorogni az izzadság a homlokomon, és belülrôl ezerrel dobogott a szivem stb., és senki (SENKI) nem vett észre semmit... Ellenségemnek (ha lenne olyan :))) nem kivánom... :))))
Előzmény: kireti (1288)
kireti Creative Commons License 2005.10.19 0 0 1288
csak azért érdekel, hogy mások is úgy élik e a mindennapjaikat, mint én, mert olyan furcsa, hogy más ember is megszenved egy-egy napjáért. Míg nem tapasztaltam, hogy rajtam kívül ezer meg ezer ember van és ugyanígy él, már így még a tudat is könnyebb, hogy nem csak én szenvedek ebben. Mert ez tényleg egy nehéz "betegség"
Barátocska :) Creative Commons License 2005.10.19 0 0 1287
Igen, egyszer már irtad is ide, és én valójában akkor is csodálkoztam (miért is?!) hogy mások is ugyanazokat az érzéseket élik át, mint én annak idején, sôt, még a megfogalmazás is hasonló (tehát simán ráismerek a dologra)....
Előzmény: zoli2k3 (1284)
kireti Creative Commons License 2005.10.19 0 0 1286

Még egy kérdés amit mindig is akartam, hogy ti hogyan élitek a mindennapotokat? A Pánikrohamokat vagy a szorongást megtudjátok élni egyedül vagy segítségre szorultok? Mert én most vagyok azon a ponton, hogy mintha talán már egyedül is boldogulnék.

 

 

kireti Creative Commons License 2005.10.19 0 0 1285

A legjobb módnak azt találtam, hogy ez a legnagyobb hülyeség hogy idegen itthon, mert ez a legközvetlenebb dolog és a legjobb, itthon lenni. Főleg nekem. Én még anyukámékkal élek, de van egy tartós kapcsolatom, de ő sajnos csak hétvégén tud jönni. És azzal nyugtatom magam, hogy pedig otthon vagyok és próbálok a legreálisabban gondolkodni.

szerencsére eddig ment jól a dolog. Meg úgy vagyok vele, hogy voltak már ettől sokkal rosszabb érzéseim is.

Meg én annak tudom be ezt a fura érzést, hogy én óvodában dolgozom és ott nincs időm ilyenekre gondolni nagyon, így elvagyok foglalva. De ha hazamegyek ott nincs kötött feladat, és sokszor már úgy jövök haza, hogy biztos rosszul fogom magam érezni, mert nincs kötött feladat. Emiatt viszont már izgatott vagyok és megis van az alapja a pániknak.

Örülök, hogy válaszoltatok és válaszotokkal segítetek nekem.

 

Köszi

zoli2k3 Creative Commons License 2005.10.19 0 0 1284

sajnos én elég sűrűn érzek ilyet, pedig tök jó itthon.

Imádom a családomat, ők is szeretnek, büszke vagyok a gyerekemre, asszonkával is minden OK, mégis.

Elég ijesztő a dolog, nekem olyan érzésem szokott lenni mintha nem én lennék itt, mintha csak álmodnám és nem az enyém lenne ez meg ilyesmi...

Előzmény: kireti (1282)
Barátocska :) Creative Commons License 2005.10.19 0 0 1283
Nem hülyeség. Minden idegen körülötted, rád akarnak dôlni a falak, szinte taszitanak, menekülnél akárhová, csak a lakásban ne kelljen lenni....

Éreztem ilyet, sokszor... Tipikus pánikbetegség-tünet... Ilyenkor a legjobb egy jó baráthoz menni, ha van. Semmit sem mondani, csak ott lenni vele. Vagy: elhivni valakit, akit szeretsz, és beszélgetni vele, semleges dolgokról. :)))

Aztán persze elmulik, de ha már egyszer megtapasztaltad, többször is elôjön. Hát nem egy kellemes érzés, az biztos.... :((
Előzmény: kireti (1282)
kireti Creative Commons License 2005.10.19 0 0 1282

Sziasztok!

 

A napokban olyan éreztem, hogy nem jó itthon, hogy az itthon lét is idegen. Na. Ez még egy nagy hülyeség. Ti már éreztetek ilyet? Szerintem ez is csak egy kitaláció és tart pár panig, majd magától elfelejtődik.

 

Írjatok

kireti Creative Commons License 2005.10.18 0 0 1281

Légzésszámolás

 

A visszafelé számlálás általánosan elterjedt relaxációs rechnika. Megtalálható relaxációs reflexek létrehozására szolgáló audioszalagokon éppúgy, mint terapeuták repertoárjában, akik klienseiket a relaxációs módszerekre oktatják. A légzésszámolás ennek az eljárásnak igen hasznos adaptációja mindazok számára, akik magukban, külső segítség nélkül dolgoznak.

 

1. Szakítson időt magának, helyezkedjen el valahol, ahol nem zavarja senki, és feküldjék vagy üljön le kényelmes tartásban.

2. csuka be a szemét és kezdjen 50-től visszafelé számolni. Minden egyes számot igazítson hozzá a légzéshez, a következő módon:

 - miután kilélegzett, mondja magának azt gondolatban, hogy egyáltalán nemszükséges most azonnal belélegeznie, hanem nyugodtan pihenhet is néhány másodpercet. vannak, akiknek ez az idő csak két másodperc, de másoknak akár húsz másodperc is lehet. Ezalatt a szünetidő alatt, amíg a tüdők pihennek és a test is nyugszik, számoljon. Mondjon egy számot gondolatban minden be- és kilégzéses ciklus helyén.

 - miközben a légzésszámolást gyakorolja, bizonyára elveszti néhányszor a számlálás fonalát. Ez normális dolog. Amikor ez előfordl, egyszerűen attól az utolsó számtól folytassa, amelyikre még emlékszik. Ha a37-es szám az utolsó, amelyre emlékszik, folytassa a számlálást 36-tal. Ha több időt szeretne száni erre a gyakorlatra, kezdjen magasabb számokon, például 75-ön vagy 100-on. Ennek a módszertnek egyik előnye az, hogy kellő gyakorlattal azt is fel tudja becsülni mennyi időt vesz majd igénybe, attól függően, mekkora számtól indul el.

3. Miután befejezte a visszaszámlálást, visszatérhet normális feszültségi állapotába, vagy tovább fejlesztheti relaxációs reflexeit úgy, hogy áttér a többi módszer valamelyikére.

 

A légzésszámoláshoz is gyakran jó néhány gyakorlóórára van szükség, mire eredményt is kezd hozni. Ám ha egyszer jártasságot szerez benne, nemcsak a relaxációs reflex kiváltásának lesz ez jó módszere, de hatásos koncentrációs technikának is bizonyul, valahányszor a gondolatai elkalandoznak.

helmeter Creative Commons License 2005.10.17 0 0 1280

Kireti ne parázz. :)))

 

 

Én valamikor még kifejtettem a, hogy hogy szoktam lazítani agyilag.

 

Érdemes az elejétől végig olvasni a fórumot, ha még esetleg nem tetted volna meg. Visszamenőleg is tálász egy csomó érdekes dolgot. Ami engem megfogott, a fizológiai lefolyása egy rohamnak.

 

 

Helm

Előzmény: kireti (1275)
Janka5 Creative Commons License 2005.10.17 0 0 1279

Engem érdekelne ez a meditációs felvétel. Küldök neked egy "csak úgy" e-mailt, és arra elküldöd nekem? Előre is köszike. :o)

 

Előzmény: kireti (1278)
kireti Creative Commons License 2005.10.17 0 0 1278

Én nagyon szívesen küldök meditálós felvételeket. Van nekem kettő is. Progresszív relaxáció és fantáziatechnika, Légzésszámolás és fókusztechnika. Ez a kettő mind nagyon jó. Nem sok mega, így email-ben szívesen elküldöm annak aki kéri.

 

És tényleg mindenki bízzon saját magában és legyen bátor, még ha utóléri is a rosszullét. Én most kaptam egy szobabiciklit és napi 3 km-t tekerek közepes nehézségen, és olyan jól esik elfáradni úgy rendesen.

Szóval a sport mindenképp jó, utána jöhet a meditáció.

 

Remélem még találkozunk itt

Barátocska :) Creative Commons License 2005.10.17 0 0 1277
Sziasztok,

szerintem ki lehet mászni a pánikból. Egyre biztosabb vagyok benne, hogy szükséges és kihagyhatatlan valamilyen mentális technika (a sport mellett). Keressetek valamilyen meditációs módszert, esetleg autogén tréninget vagy bármilyen relaxációs technikát. Nem árt, ha valakivel meg lehet beszélni az élményeket, mert bizonytalanság lehet az elején, de ha szépen beáll, akkor nagy segitség! Nekem hónapok óta nem volt rohamom. Igaz, hogy sokáig kerülgetett még, de soha nem tudott eluralkodni rajtam...

Ez egyébként pánik és szorongás nélkül is mindenkinek melegen ajánlott... Annyira felgyorsult a világ.... :((( Kell valami kapaszkodó az agynak, ahol úgymond, magára találhat. Ez lenne az a napi 10-20 perces csönd az elmében, amikor megpróbálja utolérni magát.

zoli2k3 Creative Commons License 2005.10.16 0 0 1276

Egyedül biztos nehezebb pánikkal együtt élni.

Szerencsére én a páromra számíthatok 100%ban és ő is rám.

 

1ébként meg a legjobb gyógymód ha az ember nem foglalkozik vele, eltereled a figyelmet valamivel ami leköt, érdekel, szívesen csinálod.

 

Én folyamatosan fuldoklom, és nekem ez a legfőbb para, de nem tudok vele mit csinálni. Nem tudom ennek mennyi szervi oka van, kezdődő COPDt állapítottak meg nálam, és ez ezzel jár. Igyekszem nem foglalkozni vele, ennél jobbat nem tudok.

 

Az élet szép.

 

 

Előzmény: kireti (1274)
kireti Creative Commons License 2005.10.16 0 0 1275

Ne hagyjuk már meghalni a fórumot, mert sokmindenkinek segíthetünk vele, sőt egymásnak is.

Gyertek és beszélgessünk tovább

kireti Creative Commons License 2005.10.13 0 0 1274

Együtt lehetne élni, ha én tudnék a pánikkal egyedül lenni. De mivel nekem mindig szükségem van arra, hogy mellettem legyen valaki, így nagyon nehéz. Én még itthon élek, és nem nagyon merek elköltözni a páromhoz, mert félek, hogy ő nem tud annyi segítséget nyújtani. Bár a rosszullétek alatt anyukám sem tud segíteni, de mégis félek.

 

És mivel egy két rohamod van egy éven, az év többi napja milyen? Azokat hogyan éled meg? Mennyire nyomja rá a bélyegét a napjaidra a pánikbetegség?

 

Nekem a pszichológusom azt mondta, hogy én szerencsére ki tudok lábalni belőle. nekem szerencsére van megoldás.

 

Remélem kapcsolatban maradunk még egymással, és tudunk egymásnak segíteni.

Előzmény: zoli2k3 (1273)
zoli2k3 Creative Commons License 2005.10.12 0 0 1273

szia

én voltam a b1 vitaminos.

az az igazság hogy nagyon régóta szedem, kb. 7-8 éve.

hálistennek voltak amikor kimaradtak hónapok, meg mostanában is hetente egyszer szedem, de kicsit túlzottan is ráálltam, ezért tudatosan nem szedem.

 

lehet hogy placeboként is müködik nálam és nem a tényleges hatása miatt nyugszom le. de mikor nagyon nagyon beparázok akkor beveszek egyet.

 

évente 1-2szer van über rohamom, akkor meg valeriana.

 

amúgy együtt lehet élni ezzel a pánik dologgal, lassan 1 éve van nálam folyamatosan...

 

Előzmény: kireti (1268)
kireti Creative Commons License 2005.10.12 0 0 1272
Érdekelne, hogy ki hogyan éli a mindennapjait így betegen és hogy mennyire befojásolják az elutazásban a betegség különböző jelei. Van -e támaszszemély, aki nélkül sehova sem mentek?
Janka5 Creative Commons License 2005.10.12 0 0 1271
Én sem szedek B vitamint. Nem is hallottam még ennek a hatásáról igazából. De a hemoepátiás gyógyszereket sem próbáltam még senki? Én nem futni voltam hétfőn, hanem uszodában, és leúsztam 1 km-t, tök büszke voltam magamra. Mondjunk jól megfáztam sajna.
molloy Creative Commons License 2005.10.12 0 0 1270
Nem vagyok futni, de nem szedek B vitamint sem....
Előzmény: kireti (1269)
kireti Creative Commons License 2005.10.11 0 0 1269

Mi az? Már senki sem pánikbeteg, csak én? Vagy mindenki futni van?

Nekem annyi kérdésem lenne.

Valaki jöjjön már és segítsen

 

kireti Creative Commons License 2005.10.10 0 0 1268

sziasztok!

Érdeklődnék, hogy aki említette, hogy B1 vitamint szokott bevenni amikor rosszul van. Miért nem szeditek állandóan, mondjuk egy kúrát végigcsinálni és úgy milyen eredménye van. Én régen szedtem folyamatosan napi egyet, és teljesen jól éreztem magam, csak akkor hagytam abba miko megláttam a papíron, hogy alkoholistáknak ajánlott.

 

Hülyeség volt emiatt abbahagyni. Lehet ezt bátran időnként egy kúrát végigcsinálni, elvégre vitamin.

 

 

helmeter Creative Commons License 2005.10.10 0 0 1267

Szia Devon!

 

 

Kerékpár is nagyon jó dolog, mondjuk itt pesten, ha nem megfelelő a környezet, akkor még veszélyes is lehet. :) Én általában elszoktam bambulni futás közben, teljesen átkapcsol az agyam autópilótába, teljesen üres. A lényeg az, hogy mozogj! (Ez most mindenkinek szól).  Ma is jó idő van, rövidnadrág, poló, pulcsi irány kifelé. Sajnos én ma kihagyom, mert fáj a torkom, és nem akarom upgrade-elni tüdőgyusziba. :( 

 

Helm

Előzmény: Törölt nick (1263)
kireti Creative Commons License 2005.10.10 0 0 1266
egyszer bevált nálam a biciklis elterelés. Nagyon nemjól éreztem magam, de valahova nagyon mennem kellett és nem mondhattam, hogy én most nem tudok. Felültem a biciklire és még az első 100 méternél is rosszul voltam, de csak tekertem-tekertem és azt bántam csak,  hogy hamar odaértem.
Előzmény: Barátocska :) (1265)
Barátocska :) Creative Commons License 2005.10.10 0 0 1265
Ebben sok igazság van, amit mondasz, de figyeld csak meg, hogy amikor futás közben "magadról gondolkodol", a gondolataid tisztulnak. Nekem legalábbis az a tapasztalatom, hogy amikor elindulok egy "magamban rágcsált problémával", rendszerint úgy fejezem be a futást, hogy megoldódik. Ha nem rögtön, akkkor másnapra. Mintha a futás a helyére lökdösné a hülyeséget a fejemben :))) Szvsz éppen ez a lényege, a monoton terhelés közben tisztuló gondolatok. Valahogy megfürdeted a gondolataid a futásban... De a bicaj is nagyon jó ám, nem azét mondom :))
Előzmény: Törölt nick (1263)

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!