Mivel fogalmam sincs hogyan csatlakozhatnék be egy beszélgetésbe, úgy döntöttem, hogy nyitok egy topic-ot, ahol témabeli megkötés nélkül lehet beszélgetni.
Nem muszáj introvertáltnak lenni ahhoz, hogy itt legyen valaki, csak úgy gondoltam, hogy praktikusabb a magamfajták kis csoportját megcélozni.
Megnéztem hol található a kávézó,nemrég ott jártam.
Ha tudtam volna, hogy a közelemben van, akkor sem megyek be.🙂
Tetszenek a macskák, de kávé/kaja kombinációval már nem.
Bezzeg gyerekként mennyit voltam a szomszéd gyerekkel...úgy 20-25 macskájuk lehetett, kutya vagy három, tengerimalacok...ezek mind egy légtérben velük, bent a házban. Emlékeim szerint még ettem is náluk (többször is) amit a szüleim nem néztek jó szemmel. Ha tehették volna, akkor karanténba zárnak, hátha vmilyen obscurus fertőt kaptam. 🙃
Semmi azóta, hogy a két kabátot elvittem a ruhagyűjtő konténerbe. Vasárnap egy olyan (kis) szekrényt néztem át és pakoltam ki félig (meg vissza), amiben nem ruhák voltak. Amit persze nem tudtam előre.
Az egy másik "játék" lesz, hogy mi legyen a szintén nem kevés ilyen-olyan tálkával, pohárral, kanálkészlettel, tálaló edénnyel, lábossal stb. ami szintén nem kell...
Tudom, hogy van házhozkijövős verzió, csak akkora a kupi a lakásban, hogy oda most embert nem engedek be. :D Na meg nagyon apránként kerülnek elő a cuccok, sok helyen vannak iszonyatos összevisszaságban, begyűrve, "katasztrofális" mennyiségben (most szembesülök vele), át kell nézni, időm meg nincs. Mindig csak a tánc meg a koncertek. :-) Plusz ha elmegyek sütőtökös lattézni. :-) (Ittam már ilyesmit a Costában, de a sütőtök ízét onnan ismertem fel, hogy ki volt írva.)
Olvaslak, látom nem vagy képben karitatív témában.
Ide írom, esetleg jobban feltűnik.
Létezik Katolikus Karitász is (római meg görög is 😉) .
Nálunk az a sorrend, hogy
Aki adakozni szeretne, az felhívja a hozzá legközelebb lévő plébániát (nem, nem fognak keresztlevelet se egyházról kérni, se ördögöt űzni...) elmondja mit szeretne, és ha van rá igény (sajnos van), akkor házhoz mennek érte.
Ismerősöm ugyanígy adományozta el az édesanyja ruhatárát.
De olyan is volt, aki komplett lakásbelsőt adományozott, mert lakóotthonba költözött.
Az csak vicc volt, ha néhanapján benyomok egy macaront, akkor két harapás és vége. :D Magamtól nem szoktam, mert kicsi, drága és cukros, és annyira nem is vagyok oda érte. :-) Viszont nagyon be kéne nyomni egy forrócsokit, valamikor 2-3 hónapja ittam utoljára... Nem jössz? :D
